- A szüleim? - torpant meg a lány.

- Igen. Meghívták őket anyámék - indította el újra.

- Szólhattál volna előbb is - mondta Pansy dühösen.

- Időben megtudtad, nem?

Pansy megforgatta szemeit válaszul, majd engedett Draco határozott vezetésének.

A lány követte őt le a lépcsőn. Ott elfordultak balra, s egy kisebb, ám a ház többi részéhez illőn díszített folyosón át, elérték a hatalmas étkezőt. A szülők már ott vártak az érkezőkre, s hirtelen berekedt a beszélgetés folyama.

- Ó, Pansy lányom! - Mrs Parkinson megörült lányának, mit sem törődve az illemmel, arcon csókolta, majd Dracót is üdvözölte. - Örvendek Draco - mosolygott az asszony.

- Részemről a szerencse, Mrs Parkinson. - Draco illően kezetcsókolt a nőnek, majd kezet rázott az elé lépő Mr Parkinsonnal.

- Draco - szorította meg a fogást Mr Parkinson. - Remélem rendesen viselkedik Pansy - vonta fel a szemöldökét.

- Tökéletesen - felelt Draco nemes egyszerűséggel, fagyos szürke szemeit a férfi ismerős, barna szemeibe fúrva. Draco biztatóan megszorította szerelme kezét.

- Nagyszerű - örvendezett Robert.

- Ugyan Robert, a lányod már szinte családtag - hallatszott Lucius mély baritonja. Robert elengedte Draco kezét, s a férfi felé fordult. - Vacsoránál meg is beszélhetjük a részleteket. Hisz, ezért hívtunk meg titeket - mutatott kinyújtott kezével a székek felé. Miután Narcissának kihúzta balján a bársonypárnás fa széket, az asztalfőnél várta meg Robert reakcióját. A férfi értve a célzást, feleségével helyet foglalt az asztal másik oldalán. Robert Lucius mellé ült, hogy kényelmesen tudjanak majd beszélgetni. Draco kihúzta a Mrs Parkinson melletti karcsú lábú széket, jelezve Pansynek, hogy oda üljön. A lány után Draco is helyet foglalt szerelme mellett. Az asztal, roskadásig tele lett a több fogásból készült menüvel, és mellé egy palack régi érlelésű, finom zamatú vörösborral. A vacsora kellemesen telt. Lucius kitöltötte a drága kristálypoharakba a nedüt, s miközben átnyújtotta Robertnek, elkezdte a beszélgetést.

- Hogy telt az utatok?

- Köszönjük, jól - válaszolt Robert. Már ő is befejezte a vacsorát, így hátradőlt a széken, s a férfire figyelt, miközben borát kortyolgatta.

- Tehát Robert, az eljegyzési bált - időpontjáról a meghívóról értesülhettetek -, pénteken tartjuk az utazás miatt. Az Express vasárnap reggel indul. - Lucius is ivott borából, s újult energiával folytatta. - A bálról úgy gondolom, nem kell mást elmondanom, hisz ti is jól ismeritek mind a menetét, mind a Malfoy hagyományokat. - Lucius hideg tekintetét e mondatnál fiára vetette, s hangjával megnyomta az utolsó szót. Draco jobbnak látta, ha most kéredzkednek ki apjától a kertbe, mielőtt még elkezdi ecsetelni felelősségét. Robert csak bólintott a férfi mondatára.

- Apám, mi hagynánk titeket. Körbevezetném Pansyt az üvegházban - belenézett az ugyanolyan szürke szemekbe.

- Rendben, menjetek csak, ez úgyis a felnőttek dolga - intett a fejével Lucius. Draco nem habozott, illedelmesen visszatolta a széket miután Pansy felállt, s otthagyták elmélyült szüleiket. A kis folyosóról kiérve Draco ráhelyezte kezét a lány derekára, gyengéden vezette messze az étkezőtől, egy üvegházba, ami a kertre nyílott tovább. Kinyitotta Pansy előtt az ajtót, s elindultak a kavicsos ösvényen. Pansy stóláját összébb húzta. Azt hitte hideg fuvallat csapja majd meg, de ehelyett melegség töltötte be a helyiséget. Inkább hasonlított egy hatalmas szobában berendezett kertre, mint üvegházra. Üveggel fedett helyiség volt az igaz, de a kavicsos ösvény és kovácsoltvas szélű padok, amit Pansy már kint is látott, itt is visszaköszönt a sok különleges növény, kisebb cserepes tuják mellett.

- Fázol? - kérdezte Draco, mert látta a lány mozdulatát.

- Hm? Ó, öhm... nem - sietett a válasszal Pansy.

- Csendes vagy.

- Csak elgondolkoztam - sütötte le szemeit a lány, érezte Draco ölelő karjait a vállán, ahogyan közelebb húzza magához, kellemes illata megcsapta orrát.

- Most ne gondolkozz ilyenen. - Draco tudta, min jár Pansy esze. Az egyik letisztított pad felé húzta a lányt, aki nem ellenkezett. A kert felől lágy alkonyi fény aranyozta be az mennyezeti üveget, összhangban az ösvény szélén futtatott fáklyák vöröses színével, romantikus összhatást keltve Pansy szívében.

Draco féloldalason ülve elidőzött Pansy arcán, megigézve figyelte, hogyan játszik finom vonásain az aranyban pompázó naplemente.

,,Gyönyörű, s az én menyasszonyom." A fiúban most tudatosult, hogy képes lenne szinte bármire Pansyért. Gyengéden megsimította a lány fedetlen karját, kiváltva e tettével Pansy remegését. Szerelme hirtelen kapta fel szemeit az érintésre. Draco mélyen belenézett a mogyoróbarna tekintetbe, amikben felfedezte a lelkében lapuló vágy tüzét. Levette zakóját, s ráterítette Pansy hátára, nehogy megfázzon a lány a bál előtt. Eligazította a keskeny, nőies vállakon, de egyik kezét nem húzta vissza, megérintette kedvese selymes arcát, egészen a résnyire nyíló ajkakig.

Merengéséből egy könnyed, mégis remegtető érintés ragadta vissza. Farkasszemet nézett a bódító, acélszürke szempárral, s hagyta, hogy Draco beborítsa menta illatú zakójával. Arca égett Draco tapintásától, érzései viharként tomboltak lelkében, csillapításra várva. Egy mély levegővétel után megcsókolta Dracót.

Pillanatnyi meglepettsége tovaszállt, szenvedélyesen viszonozta Pansy kezdeményező csókját. Nem tudta visszafogni magát, amikor megérezte Pansy tenyerének simogatását combjától, mellkasán és tarkóján át, beletúrva szőke hajába. Halk nyögés hagyta el száját. A lány válláról lecsúszott a meleget adó zakó, és az az alatti stóla. Draco jobb kezével picit feljebb gyűrte a térdig érő ruha szoknya részét. Eközben elvált Pansy édes ajkaitól, először perzselő leheletével, majd forró csókjaival hintette be bársonyos nyakát, egészen a váll gödröcskékig. Fülét megütötték Pansy halk, vágyfokozó sóhajai, ami mosolyra késztette. Az ő csókjai, érintései, tettei váltanak ki a lányból ilyen reakciókat, s ez bizony önbizalommal tölti el.

,,Le kell állnom. Nem ez a megfelelő pillanat. Malfoy vagy! Hol az önuralom? Ah, önuralom? Ezek a sóhajok, meg érintések után?" - Draco gondolatban szidta magát, majd egy apró puszi után eltávolodott a kipirult arcú Pansytől. Látta szerelme felnyíló szemeiben a csalódottságot, sértettséget, vagy talán csak értetlenséget.

Nem tudta mi történt. Az egyik másodpercben még forrt köztük a levegő, bőrén érezte Draco hevét. A másikban már csak a szenvedő, s talán bocsánatkérő acélszürke szemek lebegnek előtte. Felhevült teste várta a folytatást, esze azonban igazat adott Draco önmegtartóztató tettének. Viaskodott, s nem akarta, hogy lássa rajta, ezért felpattant a fiú mellől, és visszaszaladt a kúriába.

- Pansy! - kiáltott utána Draco hiába.

Most inkább úgy döntött, nem megy a lány után, hagyja, hogy lenyugodjon. Előredőlt, arcát kezeibe temette. Gondolatai futótűzként árasztották el fejét.

,,Elszúrtam. Már megint. A francba!" - kiáltott fel magában, hogy dühét csillapítsa. ,,Valószínű azt hiszi, szórakozom vele. De nem. Szeretem. És pokolian kívánom minden percben, s fene nagy erő kell, hogy le ne támadjam az esküvő előtt. Hogy fogok kibírni több, mint hat hónapot?" - Draco felnyögött, hátrasimította arcába hulló ezüstszőke tincseit, és gondolatmenetében megfogalmazódott egy tett. Egy tett, ami mindkettőjüknek kordában tartja vágyait, vagy épp az ellenkezője fog történni: még jobban felkorbácsolja heves érzelmeiket.

Pansy felfutott szobájába, bezárta az ajtót, és lehuppant ágyára. Aztán jobb ötlet híján hátradőlt. Ezernyi kérdés zakatolt most a fejében. ,,Vajon Draco csak szórakozik? Mért csinálná... hisz a felesége leszek. Sosem láttam még ilyennek Dracót. Sose mutatott ki érzelmeket, ezért sem tudom, hogy most miért teszi ezt. Csak játszik kicsit még a kötelező esküvő előtt? Lehet, hogy még mindig van valakije rajtam kívül? Nem. Az lehetetlen, azt tudnám. Ah, és még a nőkre mondják, hogy bonyolultak" - sóhajtott Pansy. Sok a kérdés, és a válasz megint kevés. Csak Dracótól tudná meg, de ő aztán nem fog erről beszélni. Pansy az erkélyajtóhoz lépett, s kinyitotta. Kilépett, és a homályos üvegen keresztül szemével megkereste azt a padot, amelyiken az előbb még csókolóztak. Meglepődve vette észre, hogy Draco, arcába temetve kezeit, még mindig ott ült. Szőke fürtjein megcsillant a felkelő hold ezüstös ragyogása. Figyelte, ahogyan a fiú felkel a padról, és vontatott léptekkel, zsebre tett kezekkel elindul a teraszajtóhoz. Egy pillanatra felnéz rá, meg is torpan, mintha akarna valamit csinálni, de aztán lehajtja fejét, s lassan eltűnik Pansy látószögéből.

,,Jaj Draco, mért kínzol ezzel a bizonytalansággal? Utállak ezért, de sajnos a másik érzés erősebb... Késő van már. Még mindig beszélgetnek?"

Halk pukkanás törte meg a csendet. Lily mélyen meghajolt Pansy előtt.

- Úrnőm kéreti kisasszony, a szülei most távoznak - sipította a manó.

- Rendben. Azonnal megyek - intett Pansy kezével, s a manó eltűnt.

Becsukta az erkélyajtót. Temperamentumos léptekkel a szobaajtóhoz sietett, majd miután azt is becsukta maga után, megtorpant. Ha Draco nélkül megy le, az feltűnő, és mivel azt hiszek, hogy együtt vannak, valószínűleg hozzá nem küldtek házimanót. ,,Pont most, reméltem, hogy ma már nem kell összefutnunk. Mit hittem? Hisz az ő házában vagyok" - toppantott dühösen Pansy, majd kelletlen odalépett Draco szobája elé. Bekopogott. Válasz nem jött. Benyitott a szobába, s meglepődött, hogy engedett neki. Pansy a helyiség közepén megállt, s körültekintett. Dracót seholsem találta. A szoba majdnem ugyanúgy nézett ki, mint a másik, de ezen érződött Draco személyisége, hogy az övé. Ekkor nyílt a fürdőszoba ajtaja, hirtelen fordult meg a zajra, ott pedig meglátta Dracót, aki csak egy szál törülközőt viselt a dereka köré csavarva. Pansy nyelt egy nagyot, ahogyan tekintetével végigpásztázta Draco izmos felsőtestét. Lélegzete elakadt, arcán két kis piros folt jelent meg  ,,Valamire mégis csak jó a kviddics" - fordult meg fejében, majd ránézett Draco önelégült vigyorára, s elkapta szemeit.

- Le kellene mennünk a szüleimtől elbúcsúzni - vetette oda Pansy. Szeme sarkából látta, hogy Draco felé közeledik.

- Természetesen. Egy perc és felöltözöm - válaszolt Draco még mindig vigyorogva, közel hajolva a lányhoz. Pansyt megcsapta Draco friss, bódító menta illata.

- Azt hittem már rég fürödtél ma, vagy te ötször szoktál? - kérdezte Pansy gúnyosan, hogy leplezze forró helyzetét. Ennek jeléül megpróbálta állni Draco acélszürke tekintetét, ami nagyon nehezen ment, főleg, hogy Draco itt áll előtte alig egy centire, fedetlen felsőtesttel, csapzottan szexi szőke hajából testére hullnak a vízcseppek, végigfolyva a törülköző széléig, szürke szemei kajánul csillognak.

- Nem, de ma szükségem volt rá, hogy lehűtsem magam - felelt Draco csábító hangon, elégedetten vigyorogva. Tetszett neki ez a helyzet, sőt Pansy pirulása még jobban. - Esetleg kíváncsi vagy még valamire, végig szeretnéd nézni, ahogy felöltözöm? - kacsintott Draco pajkosan.

- Mi... én... nem - hebegte Pansy felháborodottan, s kicsörtetett a szobából, becsapva maga után az ajtót.

Draco halkan felnevetett szerelme reakcióján. ,,A vonzerőm még a régi." Megtörölközött, majd ledobva az egyik fotelre törölközőjét, visszahúzta öltönyét. Furcsa lenne, ha másban látnák meg a szülei, még másra gondolnának. Kilépve a szobából, meglátta Pansyt karba tett kézzel, a falnak dőlve állni.

- Ez nem egy perc volt - jegyezte meg Pansy gúnyosan.

- Nem hát. Csak ötvenkilenc másodperc - felelt flegmán. - Szerintem jó idő ahhoz képest, hogy még a hajamat is meg kellett szárítanom, pálca nélkül - tette hozzá Draco ironikusan.

- Ó szegénykém. Leesett a Malfoy címeres gyűrű az ujjacskádról? - Pansy kezdte végre úgy érezni magát, mint régen, egy apró zavaró tényezőtől - Dracótól - eltekintve.

- Látom visszatért a gúnyos éned - húzta félmosolyra száját Draco. ,,Így szeretlek."

- Igyekezz, már várnak ránk - szólt rá Dracóra.

- Én felőlem. Már vagy két perce készen vagyok - gúnyolódott a fiú, majd kezét rácsúsztatta Pansy derekára.

Mr és Mrs Parkinson a bejárati ajtónál beszélgetett a Malfoy szülőkkel. Mrs Parkinson büszkén csillogó szemekkel figyelte lánya levonulását Draco oldalán. Mikor odaértek hozzájuk, a nő ölelésébe zárta Pansyt. Addig Draco kezet rázott Mr Parkinsonnal.

- Örültem az újabb találkozásnak, Draco - mondta Robert.

- Úgyszintén, Mr Parkinson - biccentett Draco.

- Mrs Parkinson - hintett könnyed csókot a nő kézfejére.

- Viszlát Draco!

Mr Parkinson és felesége elköszönt Luciustól, Narcissától, majd hintójukba beülve eltűntek a kovácsoltvas kapun át.

- Akkor mi megyünk is aludni - fordult Draco szülei felé. Lucius szúrós szemmel nézett fiára, s Draco egyből értette, apja mire céloz. - Ne aggódj apám, még külön szobába - vigyorgott Draco, mellette Pansy pirulva lesütötte szemeit.

- Jó éjt! - engedte el őket Lucius.

- Aludjatok jól - mosolygott Narcissa a fiatalokra, majd férjébe karolva hálószobájuk felé vették az irányt.

- Hm... akkor menjünk - vigyorgott még mindig Draco, s rákacsintott Pansyra.

- Jól mondtad. Megyünk is, csak külön. - Pansy arrébb lépett egyet, megakadályozva így, hogy Draco birtoklóan derekára csúsztassa kezét. Gonosz vigyorral arcán elindult a lépcsőn felfelé, csípője minden lépésnél kacéran ringott.

Draco végignézte Pansy kecses lépteit fokról fokra, magában vigyorogva. Nyakkendőjét meglazította az őt belülről elöntő forróság miatt.

,,Direkt kínoz. Ebben biztos vagyok" - nyögött fel Draco. Felszaladt a lépcsőn, s mielőtt még a lány belökte volna a szobaajtót, szembefordította magával, nekidöntötte a még csukott ajtónak, s lecsapott ajkaira. Pansy szenvedélyesen viszonozta Draco csókját.

- Csak nem... hitted... , hogy megúszod... jó éjt... csók nélkül? - suttogta Draco szaggatott levegővételek közt.

- Ettől még... nem fogok... rólad álmodni - próbált gúnyosan válaszolni Pansy, de most valahogy nem sikerült a halk mondatból kihoznia a hangsúlyt. És ráadásul hazudott is. Hisz az álom már megvolt, nem is egyszer.

- Kérsz egy kis ráadást? - húzta félmosolyra száját Draco.

- Nem kösz. Még a végén rémálmaim lesznek - lökte el Dracót, benyitott a szobába, s bevágta az ajtót a fiú orra előtt. Pansy hátát az ajtónak vetette, kezével végigsimított Draco csókjától duzzadt ajkain, szemhéját lecsukta, ahogyan felidézte az érintést. ,,Szemét. Most megint róla fogok álmodni" - sóhajtott Pansy, s az ágy felé vette az irányt.

Eközben még Draco is az ajtónak döntötte fejét, mellkasa most már egyenletesen emelkedik és süllyed. ,,Pansy... " - gondolatai csak a lány körül forogtak, erőt vett magán, hogy végre saját ágyába dőljön.

Draco és Pansy számára hamar eltelt a hét, s azt vették észre, hogy a sűrű előkészületek és táncórák közepette eljött a csütörtök. Narcissa egész napra lekötötte Pansyt: kiválasztották a ruhát, az ékszereket, tervezgették a bálterem díszítését. Dracónak már nem kellettek instrukciók. Egyetlen kikötése volt csak anyjának: a fekete talár. Így Pansy, bármilyen estélyiben is lesz, passzolni fog Draco öltözékéhez. Tehát fekete, egyszerűnek mondható dísztalár, alá hófehér ing és csokornyakkendő, a talárhoz színben illő nadrág és cipő. Délután, miután Narcissa elvégezte a szükséges teendőket, Pansynek és Dracónak tartott némi eligazítást. A vendégsereget Lucius és ő, Narcissa fogják fogadni, majd átvezetik őket a bálterembe. Csak azután lépnek be a terembe, s köszöntik a vendégeket, egy angol keringővel megnyitva az eljegyzési bált. Kimerülten ballagtak szobáik felé, hogy kipihenjék magukat a holnapi esemény előtt. Draco megcsókolta Pansyt.

- Jó éjt! Szép álmokat rólam - vigyorgott Draco fáradtan.

- Neked pedig rémálmokat! - mosolygott Pansy, majd belépett.

Másnap az ebéd után végezték el a megmaradt simításokat. Narcissa a Malfoy kúriába rendelte erre az alkalomra készíttetett ékszereket, amikkel pontban két órakor egy kobold meg is jelent. Pansynak, miután megfürdött, Lily a házimanója, és Mrs. Malfoy segített felöltözni. A ruha, amit természetesen Narcissa választott, halványkék selyemből készült kétrészes ruha volt. A felső pánt nélküli, hátul fűzővel összefogott, tetején ezüst virághímzés futja körbe, ami visszaköszön a szoknya alsó részén is. Deréktól lefelé kihangsúlyozott fodrokban bővül, egészen a bokáig. Féloldalasan sötétebb kék muszlinnal fedett, ami jobb oldalán kisebb csomóban meg van kötve, hogy lágyan essen a szoknyára. Hullámos kontyba fogott fürtjeiben egy ezüst, királykék köves fejék díszelgett. Fülbevalója, nyakéke is a kék és az ezüst színeiben pompázott. Narcissa pálcájával egy könnyed, a ruhához illő sminket rakott fel szemeire.

- Gyönyörű vagy kedvesem - hatódott meg Narcissa, de arcán ez nem látszott.

Pansy végignézett magán az egész alakos tükörben, s mikor pillantása találkozott a nőével, elmosolyodott. Tényleg meg volt elégedve a látvánnyal, soha sem látta még ilyen szépnek magát. Lehet, hogy csak a meseszép estélyitől. Az már nem érdekelte. Csak egy dolog, hogy mikor láthatja Draco arckifejezését ,,Egyáltalán tükröződik majd valami az arcán? Mit nem adnék érte, ha egyszer kimutatná az érzéseit! Ugyan, azt várom el tőle, amit még én sem teszek meg?" - gondolatai szárnyalását Narcissa hangja törte meg.

- Megyek, megnézem Dracót. Hamarosan itt lesznek a vendégek - nézett rá a faliórára a nő, majd kisietett a szobából.

Draco épp kilépett az öltözőszobából, mikor kopogtak az ajtón. Csalódott volt, mikor amögött anyját pillantotta meg.

- Csak nem mást vártál, fiam? - mosolygott Narcissa.

- Nem vártam senkit - felelt Draco vontatottan. Anyja mindig átlátott rajta, s ez most sem volt másképp.

- Látom készen vagy. A vendégek mindjárt itt lesznek. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha te is köszöntöd őket - mondta Narcissa egy kis töprengés után.

- De anya - fakadt ki Draco.

- Semmi de. Gyere! - szólt rá fiára ellentmondást nem tűrően, aki rögvest követte. Cipője sietős lépésekkel koppant a márvány kőpadlón, fekete dísztalárja lobogott utána. Szőke fürtjeibe beletúrva masszírozta meg tarkóját. ,,Hosszú lesz az este" - gondolta Draco, amikor meghallotta, amint az egyik manó bejelenti az első vendéget.

Sorra kezet fogott a férfiakkal, kezetcsókolt a hölgyeknek, amíg egy ismerős arc fel nem bukkant.

- Draco - vigyorgott Blaise barátjára.

- Blaise - rázott kezett a fiúval.

- Csak nem hitted, hogy kimaradok a buliból? - még szélesebben vigyorgott.

- Pont te? Úgy ismersz? - mosolygott Draco is. - Igaz, a szüleim állították össze a vendéglistát - mondta Draco gonoszul.

Draco kicsit lemaradva Narcissától és Mrs Zabinitől, vezette Blaise-t a bálteremhez.

- Na és mondd csak, mik történtek eddig? - kérdezte halkan vigyorogva Blaise, Pansyre utalva.

- Hm... csak nem hitted, hogy beszámolok? - kérdezett vissza gúnyosan.

- Még szép, hogy igen. Jaj, Draco ne csináld már. A legjobb barátod vagyok - fakadt ki Blaise. Fúrta a kíváncsiság az oldalát.

- Csak egy két csók csattant el... még - nézett Draco Blaise arcába vigyorogva.

- És más nem? - faggatta tovább Blaise. - Ezt kifejtenéd kicsit jobban? - csillantak meg barna szemei.

- Nem, ne akarj mindent tudni - mondta Draco hanyagul. - Nem tartozik rád - vetette oda flegmán.

- Hát, ha nem, nem. Úgyse tudom kihúzni belőled - sóhajtott lemondóan Blaise.

- Csak nem ismersz már? - gúnyolódott Draco.

- Haha. Azért örülök, hogy ilyen jól megvagytok - mondta Blaise őszintén, s hátba veregette Dracót. - Na és mikor lesz a nagy bevonulás?

- Szerintem nemsokára. Már csak kevesen hiányoznak. - Azzal Draco elköszönt Blaise-től, s visszatért eredeti helyére.

Fél óra elteltével megérkezett az utolsó vendég is. Narcissa és Lucius a teremben mulattatta az aranyvérű famíliák sokaságát.

Draco most Pansyre várt a lépcső alján. Fel alá járkált, mert a manót már vagy öt perce elküldte a lányért. S ekkor Draco hirtelen megtorpant. Pansy megjelent a lépcső tetején, teljes pompájában. Draco még levegőt is elfelejtett venni, amikor meglátta szerelmét a halványkék estélyiben. Hullámokban összefogott hajában ott csillogott az új fejék, mogyoróbarna szemei elégedetten fénylettek. Magas sarkú cipője egyenletesen kopogott a fokokon, lágyan hullámzott a ruha fodros anyaga, kezével a korlát ezüst kígyóját simítva haladt, egyenes tartással lefele.

Erre a pillanatra várt már dél óta, hogy láthassa Draco arcát. S nem csalódott. Ilyennek még egyszer úgysem fogja látni. Szemeit belefúrta az acélszürke tekintetbe. Alig bírta megállni, hogy el ne nevesse magát. ,,De édes így" - állapította meg Pansy.

- Inkább csukd be a szád - érintette meg a lány Draco állkapcsát mosolyogva, mikor leért a lépcsőn. Draco feleszmélve kábulatából, a karját nyújtotta a lánynak. A fiú büszkén, felemelt fővel lépett be a bálterembe Pansyvel az oldalán. A zene elhalkult, ahogy beléptek, minden szem rájuk szegeződött. Draco felismerte a sok közül Blasie mélybarna, mosolygós tekintetét. A terem közepén megálltak, szembefordultak egymással. Draco gyengéden rácsúsztatta kezét Pansy derekára, a lány Draco tenyerébe fektette sajátját. A fiú lágyan kezdte a keringő lépéseit, forgásokkal suhantak körbe a teremben, a megbűvölt zene ritmusára. Pansy belemerült az acélszürke szempárba. Bízott benne, határozott vezetése nem engedett félrelépést. Ideges volt a sok, őt fürkésző tekintet miatt, de persze arcán ez nem látszott, s ez az érzése folyamatosan csökkent Draco nyugodt, bíztató arcát látva. A dallamos zene halkulni kezdett, majd lassan berekedt. Draco megállította Pansyt, meghajolt előtte, s taps zaja szűrődött be elméjükbe. Lucius ekkor a fiatalok mögé lépett, s kezével csitította a csattanások rendszerességét.

- Kedves barátaim! - szólt Lucius, miután a vendégek között fagyos csönd emelkedett. - A meghívóról értesülhettetek a bál fontosságát illetően, és nagyon örülök, hogy ilyen sokan megtiszteltek jelenlétetekkel. - Itt tartott némi hatásszünetet, majd folytatta. - Tehát, hatalmas örömmel jelentem be, egyetlen fiam, a Malfoy vér továbbvivőjének eljegyzését. Egyúttal pedig, köszöntöm már most családunkban Pansy Parkinsont! - Hangja tisztán csengett a zsúfolt, csendes teremben. Lucius belenyúlt zsebébe, s előhúzott egy kicsi, fekete dobozt, és átadta fiának. - A régi barátság Malfoyok és Parkinsonok között most megpecsételődik gyermekeink házasságával. Két tökéletes aranyvérű família fonódik egybe. - Miután Lucius befejezte mondandóját, szemével intett fiának. Draco felpattintotta a bársonydoboz fedelét, amiben egy klasszikus egy smaragdköves, fehérarany, hat karmos foglalatú, tekergő kígyót ábrázoló gyűrű fénylett. Kivette, majd belenézve a csillogó barna szemekbe, ujjára csúsztatta.

 - E gyűrű jelképezze, irántad érzett szerelmemet és tiszteletemet. - Draco hangja magabiztos és határozott volt, görcsbe rándult gyomra ellenére is. ,,Hm... ha másképp nem is, de most az egyszer kimondtam, hogy szeretem" - futott át agyán, majd ráhajolt Pansy édes ajkaira, s hosszabb csókot nyomott rájuk.

Pansy pirulva viszonozta Draco csókját. Nem szokta még meg, hogy nagyközönség előtt leplezze le érzéseit. Draco szürke szemeit fürkészte, próbálta kitalálni gondolatainak foszlányát, legilimencia nélkül.

- Fiam, gratulálok! - Lucius egyik kezével vállon veregette Dracót, másik kezével kezet fogott vele, majd kezet csókolt Pansynek. Másodikként Narcissa köszöntötte a fiatalokat, s őket követte a többi vendég. Miután az összes gratulációt fogadták, felerősödött a zene, Draco újabb táncra kérte jegyesét. Lassú dallamok csendültek fel. Közelebb húzta magához a törékeny testet, gyengéden végigsimította hátát, majd derekán megállapodott a keze.

Pansy nyaka köré fonta karjait, s belesimult Draco ölelésébe. arcát belefúrta a fú mellkasába, mélyen beszívta kedvese illatát. Óráknak tűnt, míg így táncoltak összefonódva. Draco elhúzódott a lánytól, acélszürke szemeiben huncut fény csillant.