- Gyere - súgta Pansy füléhez hajolva, majd elkezdte a bálterem kijárata felé húzni a lányt. Eloldalazott a becsípett vendégek között, egészen a szobákba vezető lépcsőig. Pansy lelke mélyén tudta, Draco miért a szobák felé vette az irányt, s most érzései kerekedtek felül eszén. Lassan szedték a fokokat, majd felérve Draco benyitott saját szobájába. Bezárta az ajtót, s egy pillanatig az ajtónak dőlve gondolta át még egyszer a lehetséges következményeket. Döntött. Lerángatta csokornyakkendőjét, s egy laza mozdulattal elhajította. Ellökte magát, s Pansyhez lépett. Szenvedélyesen lecsapott a lány puha ajkaira. Egyre jobban felfűtötte a vágy, amikor Pansy ugyanolyan hévvel viszonozta csókját. Elhagyva ajkait, nyakára vándorolt, onnan a kecses vállakat hintette csókokkal. Pansy nem ellenkezett, sóhajtozva várta a folytatást. Draco levette a köves fejéket a lányról, s kiszedte a kontyot tartó csatokat. Elvált a lány szájától, s nedves, remegtető csókokkal hintette be az érzékeny bőrt fülétől, szívva a finom illatú, selymes nyakat, egészen a bársonyos váll gödröcskékig. Pansy lehunyta szemeit, csak is Dracóra koncentrált. Érezte, ahogyan minden porcikája megfeszül, Draco figyelmes, perzselő érintései nyomán. Hirtelen abbamaradt a kényeztető csókáradat. Pansy elhomályosult szemeit belefúrta, Draco kérdő, szürke szemeibe. A fiú várt, rá várt, hogy megadja a jelt a folytatásra. Pansy nem tudott, s nem is akart megszólalni. Kezeivel végigsimította Draco karjait, kigombolta dísztalárját, s leemelte a széles vállakról, ami lehullott a szoba padlójára.

Draco elmosolyodott, majd olyan hévvel csókolta meg a lányt, hogy maga is meglepődött rajta. Észrevétlenül oldotta ki a kék fűző szorítását, majd bal kezével a muszlin csomóját. Pansy mellkasa szabadon emelkedett a szapora légvételek közepette, remegő kezeivel a fiú hófehér ingjét gombolgatta. Bizonytalanul nyúlt az ing alá, de mikor belenézett Draco kéjesen csillogó szemeibe, eltűnt a bizonytalanság, s ledobta a fiúról az inget. Végigsimította az izmos, sápadt felsőtestet, ami most is olyan hatással van rá, mint mikor először látta. Beletúrt a fiú ezüstszőke tincseibe, s szorosan magához húzta. Draco rögtön lecsapott a lány hívogató, duzzadt ajkaira, kezével letolta Pansy szoknyáját. Hátraaraszoltak egészen az ágyig, gyengéden ledöntötte rá, egy másodpercre sem válva el szájától.

Draco már kezdte elveszíteni józan eszét, érezve Pansy mellét, ahogyan súrolja mellkasát, bódító illatát magába szívva. Arckifejezésén most láthatta Pansy, hogy mennyire kívánja a fiú. Draco kényeztetésére Pansy csak nyögdécselni tudott, testét átjárta a remegés, s hullámok söpörtek végig rajta. Majd teste ívbe feszült, felsikoltott a gyönyörtől, Draco nevét nyögve hanyatlott vissza a párnára.

Draco mosolyogva nyomott csókot a lihegő lány szájra, ujjával végigsimítva egész testét. Pansy belenézett Draco kajánul csillogó acélszürke szemeibe, s elmosolyodott. Sosem hitte, hogy Draco képes ennyire figyelmes lenni vele, s ilyen reakciókat kiváltani belőle.

- Még jegyesek vagyunk - szólalt meg halkan Pansy.

- Igen, azok vagyunk - csókolta meg Draco. - Hm... felesleges megkérdeznem, hogy tetszett - ironizált Draco.

- Mért? - döbbent le Pansy.

- A sóhajaid, meg nyögéseid, nekem bőven elég - mosolyodott el Draco.

- Ah - pirult el Pansy. - Szemét - tettetett sértődött arckifejezést, s elfordította fejét.

- Ugyan Pansy, mért akarod titkolni, hogy élvezted? - Draco állánál fogva lágyan visszafordította Pansy fejét, s megcsókolta. - A szemeid mindent elárulnak - búgta füléhez.

- A tieid is - felelt Pansy suttogva, és beszívta Draco menta illatát, beletúrt a szőke fürtökbe.

Draco csábos félmosollyal arcán, kezével végigsimította a lány oldalát, megremegtetve ezzel.

- Csak nem vársz valamire? - kérdezte pici gúnnyal, s érzékien, kívánatosan megcsókolta.

- Hát, esetleg kifejthetnéd, mennyire is élvezted - vigyorgott Draco.

- Esetleg - suttogta sejtelmesen Pansy, s átgörgette a fiút, így ő került felülre. Egyik lábát átvetette a fiú másik oldalára, s elhelyezkedett combjain. Látta Draco szemeiben a tüzet, ami őt is megőrjítette. Két kezét a fiú vállai fölé rakta, majd lehajolt szájához, de mielőtt még Draco elérhette volna a hívogató ajkakat, Pansy elkapta fejét. Játszani akart a fiúval. Talán csak azért, mert bizonytalan volt, s így időt nyer. Mindenestre Draco nem így látta, s a következő ilyen kísérletnél, elkapta a lányt derekánál fogva, és szorosan magához húzta, keresztülhúzva ezzel a lány tervét. Pansy nem sokáig hagyta Dracót vezetni. Puha csókokkal hintette be a már felfedezett útvonalat, akadozó lélegzetvételre késztetve ezzel Dracót. Felnézett a fiúra, egyenesen az elhomályosult, acélszürke szemekbe, s elmosolyodott szerelme reakcióján. Nem csak Draco van hatással rá, hanem ő is rá, és ez bizony nagyon tetszett Pansynek. Hisz ő lesz a felesége, ő van itt a fiú mellett, jobban mondva felett, és az ő érintéseire vágyik.

Pansy visszatért Draco szájához.

Draco bele sem mert gondolni, mi lesz a nászéjszakán, ha Pansy már csak ezzel fel tudja izgatni. Pedig még a nadrágja sem került le. Önkénytelenül is belesóhajtott a csókba. Pansy hátrébbült a fiú combjaira, s elkezdett a nadrág övével babrálni. Tekintetét belefúrta Draco szemeibe, úgy hajította el az ezüst övet a sarokba. Lassan kigombolta a fekete nadrágot, s megszabadította a fiút tőle.

- Pansy - nyögte Draco is. A lány elmosolyodott, s egyre magabiztosabbá vált, nem is akarta, hogy bizonytalan fruskának tűnjön, noha jól tudja, Dracónak nem ez az első ilyen alkalom.

- Mit gondolsz, felvehetem a versenyt a szeretőiddel? - kérdezte Pansy ártatlan arckifejezéssel.

- Hm... most mondjam..., hogy... nem? - vette szaggatottan a levegőt, s halk nyögések hagyták el száját, mikor Pansy a legérzékenyebb testrészét izgatta.

- Akár abba is hagyhatom - mondta gonoszul Pansy, s mozdulatait lassabbra vette szavai bizonyításaképp.

- Nem így... értettem... - szaladt ki Draco száján, az elérhetetlen kéj után sóvárogva. Vágyát csak tetézte Pansy tapasztalatlansága, mint az első csókjukkor.

Dracónak el kellett ismernie, hogy Pansy nem látszik elveszett kislánynak.

- Nem? Akkor, hogy értetted? - játszott tovább a lány, tovább kényeztetve Dracót.

- Ne kínozz, Pansy! - nyögte erőtlenül Draco. - Egyikkőjükkel... sem veheted... fel a versenyt - fakadt ki Draco két levegővétel között.

Pansy elégedetten mosolygott. Más helyzetben valószínűleg, Draco ilyet sose mondott volna.

A halk nyögések, amik Draco száját elhagyták immár hangosabbá váltak, ahogyan Pansy eljuttatta a csúcsra, s egy idő után már csak a fiú kapkodó levegővételeit lehetett hallani. Pansy szorosan odafeküdt mellé, s hallgatták a bálteremből felhallatszódó ritmusokat.

Mindkettőjük elmerült sűrű gondolataikban.

,,A terv bevált." - húzta félmosolyra száját Draco. ,,De most is kívánom. Sőt, talán még jobban is. Azért így már sokkal elviselhetőbb lesz, az a hat hónap"

Merengéséből Pansy hangja zökkentette ki.

- Draco nem kéne visszamennünk a bálba? Észre fogják venni, hogy eltűntünk - aggodalmaskodott a lány.

- Nem. Szerintem maximum csak Blaise veszi észre. A többi vendég úgy is leitta magát már - mondta hanyagul Draco.

- És a szüleid? - ütötte tovább a vasat Pansy.

- A szüleim bíznak bennem. És a saját jövőmet cseszem el, ha valami olyasmi történik - röhögött fel Draco az irónián.

- Valami olyasmi? - gúnyolódott Pansy. - Talán erre értetted?

- Hát... igen - mosolygott Draco.

- Átvered a szüleidet - jegyezte meg Pansy halkan.

- Nem - tiltakozott a fiú. - Én nem a szüleim verem át, hanem a hagyományokat. És nem is átverem, inkább csak kijátszom - érvelt Draco.

- Nem sok a különbség - folytatta a lány.

- Szerintem épp ellenkezőleg - érvelt tovább Draco. - Ha átverem, az olyan lenne, mintha valamilyen ravasz mágiát használnék a cél elérése érdekében. Ha pedig kijátszom... - tartott egy kis hatásszünetet - ... nos azt érezhetted - vigyorgott immár.

Pansy szúrós szemmel nézett Dracóra, majd felkelt mellőle, s az öltözőszoba felé vette az irányt.

Draco nagyot nyelt, ahogyan végigmérte Pansy meztelen testét.

- Hova mész? - nyögte ki nagy nehezen.

- Szerinted? - vigyorgott rá Dracóra a lány, mert kihallotta a fiú hangjából a csalódottságot.

A másik szobából egy hosszú köntösben tért vissza.

- Azt hittem, ezt már megbeszéltük - kelt fel Draco is, s összekereste a ruháit. Eközben Pansy pirulását is észrevette, ami igencsak mosolygásra késztette. - Már mindent láttál - vigyorgott rá a fiú Pansyre, majd kitért egy felé irányuló párna elől.

Draco már az ingjénél tartott, mikor Pansy még csak a fűzőjével babrált, mikor halkan megszólalt.

- Lily - Pansy magában mérlegelte a dolgokat, s arra jutott, a manó nélkül nem fogja tudni rendbe hozni öltözékét. Dracóra pedig nem akarta bízni. Abból nem felöltözés lett volna.

 - Igen, kisasszony - jelent meg a manó. Szemei elkerekedtek, ahogyan meglátta a szobában Dracót is.

- Hozd a ruhám, és segíts az öltözőszobában - utasította Pansy. - És megtiltom, hogy elmondd valakinek is, hogy egy szobában láttál minket - sziszegte Pansy a manólánynak. - Megértetted?

- Igen, kisasszony. Lily hallgat - hajolt meg mélyen a lány előtt. Draco elismerően mosolygott a háttérben.

Kevesebb, mint negyedóra múlva Pansy kilépett a szobából. Draco foteljában ülve, tekintetével végigmustrálta a makulátlanul ugyanúgy felöltözött lányt, s el kellett ismerni, hogy másodszorra is gyönyörű, ha nem még szebb.

- Készen vagy?

- Igen.

- Lily nézd meg, hol vannak a szüleim. De ne vegyenek észre - parancsolta Draco a manónak, aki egy meghajlás után halk pukkanás kíséretében eltűnt a szobából. Draco felpattant a fotelből, s az éjjeli szekrényéhez lépett. Kezében megcsillant a fejék kék kövei, ahogyan Pansy felé lépkedett. Eligazította a lány hajában.

- Ez még hiányzott - szólalt meg rekedten Draco. Pansy hálásan mosolygott rá, s elmerült az acélszürke szemekben.

A manó visszatért a szobába, s egy megszokott meghajlás után szólalt csak meg.

- Úrfi, a szülei a bálteremben táncolnak.

Draco csak bólintott egyet, s elengedte a manót.

- Mennyi idő telhetett el?

- Nem sok. Maximum fél, háromnegyed óra - nézett fel a faliórára Draco, majd a szoba ajtajához lépett. Pansy derekára helyezte kezét, így vezette vissza a bálterem bejáratáig. Hangos zene, beszélgetések moraja szűrődött ki onnan. Egy mély levegővétel, s arcvonásaik rendezése után beléptek a terembe. A Malfoy házaspár rögtön észrevette őket, s apja nem habozott, hogy a lényegre térjen, mikor fia előtt állt.

- Hol voltatok idáig?

- Csak sétáltunk egyet - hazudott Draco pókerarccal.

- És ilyen sokáig tartott? - kérdezte Lucius nyugodt hangon.

- Elég nagy a kúria, apám - vigyorgott Draco, eloszlatva ezzel Lucius gyanúját.

- Rendben. Most foglalkozzatok a vendégeitekkel. - Azzal Lucius visszatért kedélyesen csevegő nejéhez.

Pansy a beszélgetés alatt próbált nem elpirulni, elméjét lezárni, s egyenesen Lucius kettejüket fürkésző tekintetébe nézni.

Draco az italos asztal felé kezdte húzni Pansyt, miután apja elment. Kelletlenül vette észre, hogy Blaise is ott áll. A legjobb barátja volt, de nem akarta, hogy Pansy előtt elszólja magát.

- Draco, Pansy - vigyorgott Blaise, olyan mindentudóan. - Milyen az estétek?

- Nagyszerű - kacsintott Draco észrevétlenül, jelezve barátjának, hogy ne kérdezősködjön.

- Ennek örülök. Hm... a bál sem rossz, főleg Daphnéval - vihogott Blaise terelve a témát.

- És akkor, hol van most? - folyt bele Pansy is a beszélgetésbe.

- Muszáj volt átengednem egy táncra - fintorgott Blaise, s fejével alig észrevehetően biccentett a páros felé. - Tudjátok az illem, nem engedte volna, hogy képen töröljem azt a ficsúrt - bosszankodott Blaise.

- Csak nem a Carrow fiú az? - vigyorgott Draco barátja dühén.

- De igen. Már régóta legyeskedik körülötte - figyelte Blaise a táncolókat.

- Na de Blaise. Ezt te hagyod? - bosszantotta gúnyos hangjával Pansy is a fiút.

- Persze, hogy nem. Úgy látszik nem ért a szép szóból - tűnődött el Blaise. - Ó, jut eszembe, még nem is táncoltunk, Pansy - vigyorgott. - Draco? Szabad kérnem egy táncra a jegyesedet?

- Ne engem kérdezz, hanem Pansyt - villantotta fogsorát kedvesére.

- Na igen, de ha előbb nem téged kérdezlek, még megátkozol - vihogott Blaise, s Pansy felé nyújtotta a kezét. - Szabad?

- Ki mondta, hogy most nem átkozlak meg? - húzta gunyoros félmosolyra száját Draco, mikor Blaise bevezette szerelmét a táncolók közé. Barátja még hátra nézett rá, a mondat hatására, de csak vigyorgott Draco féltékenységén. Draco, mivel megalázónak tartotta, hogy magának töltsön egy kis szomjoltó tökpezsgőt, így az egyik előtte elhaladó manó tálcájáról emelt le egyet, majd kényelmesen nekidőlt egy félreeső falnak. Tekintetével a parkettet pásztázta, ott is egy bizonyos személyt. Pansy és Blaise tánca messziről sem volt olyan, mint amilyen az övék, nem vibrált körülöttük a levegő, nem voltak súrlódások, aminek titokban Draco örült a legjobban. Ki tudja, még arra is képes lett volna, hogy a legjobb barátját megátkozza, de mivel Blaise ismeri érzéseit, ilyenre szerencsére nincs is szükség. Bízott benne. Na meg barátja Daphne iránt érzett szerelme sem elhanyagolható tény. Draco szeme most megakadt egy felé közeledő, igen kihívó öltözékű személyen. Kisebb fintor jelent meg arcán, amit hamar el is rejtett, mikor odaért elé.

- Draco - húzta mosolyra száját a lány. - A vőlegény már fel sem kér táncolni? - dobta hátra hosszú, barna haját kacéran Caroline Delia Rookwood, hogy mély dekoltázsát ne fedje el.

- De, persze Caroline - húzta el a száját Draco magában. Nem igazán akart táncolni, főleg nem a Rookwood lánnyal, aki a második volt Pansy után a lehetséges feleségek listáján.

Caroline elégedetten mosolygott, miközben Draco a táncparkettre vezette, s ráhelyezte tenyerét derekára. Draco tisztes távolságot tartott, bár a lassú zene, most nem nagyon kedvezett ebben neki. Magában szitkozódva vette tudomásul, hogy ezt bizony Caroline ki is használja. A lány smaragd szemeit belefúrta a fiú szürke szemeibe, karjait pedig a nyaka köré fonta, és minél közelebb húzta magához Dracót. A fiú tekintetével megkereste szerelme arcát, s bosszúsan vette észre a szúrós, mogyoróbarna szemeket. Figyelmét sajnos Caroline visszaterelte.

- Még mindig azt mondom, jobban jártál volna velem - dörgölőzött hozzá a fiúhoz, s egy lenéző pillantást vetett Pansyre.

- Állítsd le magad, Caroline - sziszegte Draco a lány arcába, s elfordította fejét. - Az eljegyzési partimon vagy, ha nem tudnád.

,,Mért most kell minden nőnek rajtam csüngenie, mikor Pansy is végre valami hasonlót csinálna?" - zsörtölődött magában tovább.

- Nekem ez halotti tor, Draco - felelt a lány gúnyosan.

- Akkor mért vagy még mindig itt? - vetett rá dühös pillantást.

- Hogy észhez térítselek. Még mindig változtathatsz a menyasszony személyén - mosolygott Caroline kacéran, s csípőjét hozzá dörzsölte a fiú ágyékához.

- Mit nem értettél abból, hogy állítsd le magad? - kérdezte Draco némi türelmetlenséggel, s haraggal hangjában. - Az eljegyzést nem lehet felbontani, nem beszélve a szerződésről. És, hogy csak tudd, nem is áll szándékomban - zárta le a témát Draco, s a táncot is egyben. - Köszönöm a táncot - sziszegte a fiú, majd meghajolt a lány előtt, és otthagyta a parkett közepén. Egy pillanatra megtorpant, ahogyan észrevette Blaise-t Daphnéval táncolni. Szürke szemei sehol sem találta Pansyt, majd végre feltűnt egy vendég karjaiban. Dracót belül elöntötte a féltékenység, ahogyan meglátta egy ,,idegennel” táncolni, és nem érdekelte az illem. Odacsörtetett a pároshoz. 

- Szabad? - vetett szúrós pillantást Pansy partnerére, aki értette a rejtett célzást, s átengedte a menyasszonyt.

- Hogyne, Draco. - Azzal a fiú el is tűnt a táncolók forgatagában.

Draco magához húzta Pansyt, és derekára csúsztatta kezeit. A lány dühös pillantással karjait, szerelme nyaka köré fonta. Most Pansy érezte úgy, hogy a szerencse nem neki kedvez a lassú, vontatott ritmusokban.

- Rookwood látom, nem vesztegeti az idejét - jegyezte meg Pansy gúnyosan.

- Mondhatjuk így is - felelt Draco kitérően. - Leállítottam - mondta halkan a lány füléhez.

- Hm... és ez most pontosan, hogy érted? Valamilyen lenyugtató ajánlatot tettél neki? - folytatta a gúnyolódást.

- Csak nem féltékeny vagy, kedvesem? - vigyorgott Draco önelégülten.

- Hát persze. Csakis - húzta el a száját.

- Egyébként nem tettem semmiféle ajánlatot. Egyszerűen csak az igazat mondtam - válaszolt Draco a korábbi kérdésre.

- Te meg az igazság - fintorgott Pansy, s belenézett az acélszürke szemekbe. - És mi volt az pontosan?

- Ha kíváncsi vagy, kérdezd meg a barátnődet - gúnyolódott Draco is.

- Nem a barátnőm - sziszegte Pansy a fogai közül. Természetesen nyomban megátkozná a régóta ellene áskálódó Caroline-t, ha nem épp a Malfoy kúriában lennének, s még sorolhatná az érveket. Pansy tekintetével megkereste az említett személyt, aki most rávetette magát a Carrow fiúra.

,,Ha nem Malfoy, akkor egy Carrow. Mekkora egy... " Rookwood most Pansyre pillantott, s bosszúsan nézett a lány szemeibe. Pansy gonoszan elmosolyodott, s még közelebb húzta magához Dracót, mire Caroline elfordult.

- Kigonoszkodtad magad? - hallotta Draco gúnyos hangját.

- Talán - mosolygott Pansy. - Nem tetszik? - húzta fel szemöldökét.

- Ó, dehogynem. Izgató - jelent meg arcán csábos félmosolya, s mire Pansy válaszolhatott volna, Draco lecsapott ajkaira, s szenvedélyesen megcsókolta. A lány beleomlott karjaiba, ugyanolyan hévvel viszonozta a csókot.

- Most már a Roxfortban is mindig le fogsz támadni? - ironizált Pansy.

- Még szép. Azt hitted megúszod? Hisz egy Malfoyjal jársz - vigyorgott Draco.

- Eddig sem úsztam meg - tettetett sértődött arcot.

- Nem tudom, mire gondolsz - játszott Draco is.

- Nem mi? - fúrta bele szemeit Dracóéba.

- Nem. Mutasd meg - mosolygott Draco, és enyhe legilimenciát alkalmazott. Meg is lepődött, mikor Pansy beengedte elméjébe, arra a bizonyos esetre fókuszálva. Draco szélesen elvigyorodott, miközben végignézte a prefektusi járőrözésüket, a táncpróba utáni folyosós jelenetet. Draco tovább kutakodott, s arcára most kaján vigyor ült ki. Pansy elkapta tekintetét, magában szidta ezt a pillanatot, amiért ilyen könnyelmű volt, s elfelejtette, hogy álmát nem akarta megmutatni Dracónak. Akaratlanul is eszébe jutott a Dracóval töltött percek, az pedig éjjeli álmához. Draco pedig túl gyors volt, és Pansy nem tudta elrejteni azt.

- Hát így már érthető egy-két dolog - vigyorgott tovább Draco, leginkább Pansy pirulásán, és szúrós tekintetén, amit ma már nem egyszer lát. - Nem is tudtam, ilyen vonzóerőm van.

- Nem engedtem meg, hogy turkálj a fejemben - sziszegte Pansy.

- Dehogynem - húzta tovább a lányt.

Pansy erre nem tudott mit felelni, hisz tényleg ő volt a hibás, de ezt még véletlenül sem ismerte volna be Dracónak. Így is elég volt az önelégült képét nézni.  

- Ne vigyorogj már - préselte ki magából Pansy.

Draco nem szólt semmit, csak megcsókolta a lányt, aki először ellenkezett, utána pedig engedett Draco ajkainak.

- Nem zavar, hogy újságírók is vannak itt? - nézett körbe a teremben Pansy.

- Nem igazán - felelt flegmán Draco egy vállrándítás kíséretében, majd leemelt két pezsgős poharat egy tálcáról, s az egyiket odaadta a lánynak. Lesétáltak a parkettről, s Blaise Daphne páros felé vették az irányt. 

- Ez benne lesz a Prófétában - vihogott Blasie.

- Annyi baj legyen - válaszolt Draco, s leültek az asztalhoz.

Egy óra múlva a vendégek szállingózni kezdtek, s Draco Pansyvel karöltve köszönt el, kikísérve őket a hatalmas ajtóig. Blaise-zel kezet rázott, s a fiú egy kacsintással eltűnt anyjával együtt.

Az ajtónál állva a Rookwood család következett. Pansy fintorogva fogadta Caroline búcsú puszilkodását, s dühödten fordította tekintetét a lányra, mikor Draco következett. Caroline kacéran kihúzta magát, úgy fogadta Draco kézcsókját, majd Pansyre vetett egy pillantást, kilépett a fogatukhoz, ahol a Malfoy szülők vártak a vendégekre.

Fél órába telt, mire az összes vendég elhagyta a Malfoy kúriát. Draco, és Pansy gyorsan elköszöntek a Malfoy házaspártól, s már a lépcsőket rótták. Draco meg akarta előzni apja kérdezősködését a bál alatti kis sétájukról. Mikor felértek a szobákhoz, Draco nem engedte el Pansyt.

- Nálam jobban aludnál - vigyorgott.

- Na persze. Akkor nem aludnék - húzta el a száját. - És a szüleid gyorsan felbontanák a szerződést - nyomott csókot Draco puha ajkaira, s eltűnt a becsukódó szobaajtó mögött.