másik szereplő----lány----oda van Dracóért, de nem ismeri, se Draco őt

meg akarja hódítani Dracót, bájitallal, egyéb módszerekkel.----Pansy fejét telebeszéli, miután megbarátkozott vele. Lefeküdjenek egymással, hogy az esküvő csődbe menjen.

Szombat---vasárnap megy a Roxfort Express

Másnap reggel Draco magától ébredt fel. A sötétítőfüggönyökön keresztül besütöttek a nap erőtlen sugarai. Nyújtózott egyet, majd rápillantott az éjjeliszekrényén lévő órára. A reggeliig még van egy órája elkészülni. Felkelt a kényelmes ágyból, s a fürdőszoba felé vette az irányt. Most csakis egy józanító, kellemes fürdő hiányzik életéből a tegnap este után. Teleengedte a hatalmas kádat forró vízzel, beletöltötte menta illatú habfürdőjét, s elterült benne. Fejét hátravetette a kád peremére, kezeit két oldalra kiterítette. Hosszasan fürdőzött, legalábbis eddigi szokásával ellentétben. Negyedóra múlva felöltözve állt szobája közepén. Megigazította haját, majd kilépett a helyiségből. Odalépett Pansy szobájának ajtajához. Habozott. Talán életében először, habozott. ,,Ugyan, most mit csinálok? Malfoy vagyok. Egy Malfoy nem habozik." - Azzal Draco bekopogott. Néma csönd, semmi sem szűrődött ki a szobából. Draco gondolt egyet, s halkan benyitott. Felrémlett benne egy kép, amikor ugyanezt csinálta. Ez mosolyra késztette. Miután becsukta az ajtót, szeme a baldachinos ágyra vetődött. Pansy a hátán feküdt, a vékony takaró félig lecsúszva a lány testéről. Draco akaratlanul is elmosolyodott, majd amennyire halkan csak tudott, odalépkedett szerelméhez. Féloldalasan ráfeküdt az ágyra a lány mellé. Pár percig csak Pansy arcát figyelte, majd kezével végigsimította a lány bal oldalát a takarón keresztül, combjától egészen kecses nyakáig. Draco meglepődött, mikor Pansy alig hallhatóan elmotyogta nevét. Félmosolyra húzta száját, majd odahajolt kedvese ajkaihoz, s gyengéden megcsókolta. Majd a lány nyakára tévedt, hogy ott is puszikkal kényeztesse el.

Pansy felébredt a csendes megrohamozásra. Beletúrt a fiú tejföl szőke hajába, s visszahúzta szájához, hogy érzékien megcsókolja. Érezte Draco tenyerét csípőjén, ahogy izgatóan halad egyre lejjebb combjára.

- Már korán reggel letámadsz? - vált el a fiú ajkaitól Pansy.

- Nincs is korán. Fél nyolc van - kontrázott rá Draco. - Nyolckor reggeli a szüleimmel. Tudod.

- Igen. És mért nem a manó ébresztett? Hm? - ironizált a lány.

Draco horkantott egyet, csak azután válaszolt.

- Szóval egy házimanó ébresztése ennél sokkal jobb. Máskor nem is jövök - húzta el a száját, s felkelt a lány mellől.

Pansy magában elmosolyodott, majd felpattant az ágyból, s megállt az előtt. Mielőtt még a fiú feltépte volna az ajtót, megszólította.

- Draco. Mintha ezt egyszer már eljátszottuk volna - búgta érzékien.

Draco visszafordult a lány hangjára, s agyában megfogalmazódott, hogy mégse kellett volna bejönnie a szobába. Pansyn fekete, majdnem átlátszó anyagból készült hálóing volt, ami sejtelmesen vonta körül csábító, nőies alakját, ében haja szexisen, összekuszálódva keretezte arcát. Draco nagyot nyelt, ahogyan végigmérte a lányt. Pansy arcán megjelent egy Dracót meghazudtoló, önelégült mosoly, ahogy belenézett Draco megbabonázott szemeibe. Pansy lassú léptekkel elindult a fiú felé, s mikor odaért, közel hajolt ajkaihoz.

- A folyosón találkozunk - súrolta ajkaival Dracóét ingerlően, majd kinyitotta az ajtót, s kitessékelte a döbbent fiút. Kényelmesen megfürdött, majd felöltözött. Közben kinézett az erkélyajtón is. A Malfoy kert gyönyörűen tündökölt fehér színében. A szökőkút a hó dacára, lélegzetelállítóan ontotta magából a vízcseppeket.

A folyosón falnak dőlve, már várt rá a fiú. Arcán megszokott félmosolyával, rácsúsztatta kezét Pansy derekára, és egy hirtelen mozdulattal magához rántotta.

- Ezzel még jössz, az előbbiért - suttogta Draco, majd lecsapott a lány ajkaira.

A megterített asztalnál már ott ültek a Malfoy szülök, élénk beszélgetést folytatva kettőjükről.  

- Jó reggelt - léptek be az étkezőbe, majd Draco kihúzta szerelmének a széket, hogy leülhessen. Helyet foglalt mellette, s szürke szemeit belefúrta apjáéba.

- Jó reggelt - köszöntötte Lucius is a fiatalokat. - Hogy aludt Miss Parkinson? - fordult a lány felé, miközben pirítósát vajazta meg.

- Köszönöm, jól - válaszolt Pansy ránézve a férfire, s lezárta elméjét. Elzárva leendő apósa elől a tegnap esti kis jelenetet.

- Ennek nagyon örülök - villantotta félmosolyát a lányra, majd fia felé fordította figyelmét. - És van már programotok mára?

- Hm... igen. Megejtjük a kis sétánkat a kertben. - Draco ránézett Pansyre, és két Malfoy címeres csészét teletöltött meleg teával, majd folytatta. - Persze, ha csak Pansynek is megfelel - tette le az egyik csészét kedvese elé.

- Hm? - lepődött meg Pansy. - Természetesen jó - bólintott aprót, nyomatékot adva álláspontjának.

- Akkor ezt megbeszéltük - eresztett meg egy mosolyt, s belekortyolt teájába.

A reggeli után Draco és Pansy felhúzták téli talárjukat, s az üvegházon keresztül kiléptek a hűvös, hólepte kertbe. Jövetelükkor látott örökzöldek, most fehér színben pompáztak a lány szemeiben. Draco átkarolta Pansy vállát. Így haladtak szótlanul egymás mellett, talpuk alatt ropogott a porhanyós hó. Pansy halkan megköszörülte a torkát, s levegőt vett, mintha mondani akarna valamit, de inkább beleharapott alsó ajkába. Ezt párszor eljátszotta, míg Draco meg nem unta, s hirtelen megállította a lányt.

- Pansy, mondjad mi a baj!? - szólította fel a lányt, acélszürke szemeit belefúrta a mogyoróbarna szemekbe.

- Én... én, csak... - hebegte Pansy zavartan, majd egy mély sóhaj után még egyszer belekezdett. - Mi lesz, ha kiderül, hogy jegyesek vagyunk? - tette fel a kérdést Pansy.

- Hogyhogy mi lesz? - értetlenkedett Draco. - Semmi nem lesz. Ugyanúgy éljük tovább az életünket. Hozzámész egy Malfoyhoz, ez megtiszteltetés - kelt ki magából Draco, mert nem értette Pansyt. Mért kell most ezt előhoznia, amikor olyan jól megvoltak. Nem gondolkodtak a jövőn, csak az érzéseiken.

- Jaj, Draco. Már megint előjött a Malfoy egód - vetette oda ingerülten Pansy, s elfordult a fiútól. - A tegnapiba sem gondoltál bele, csak cselekedtél - indult tovább indulatosan a lány.

- Mert te nem, mi? - horkantott fel Draco, és követte a lányt.

- Igen, sajnos én sem gondolkodtam. Pedig az egész házasságkötésünket sutba dobhattuk volna egy perc alatt - mondta a lány halkabban, de Draco tisztán értette.

- Tudtam, mit csinálok, és nem úgy néztél ki, mint aki nagyon ellenezné - fintorgott a fiú, majd elrejtette érzelmeit, mikor beérte a lányt.

- Na persze. Pont úgy néztél ki - gyorsította fel lépteit Pansy.

- Érdekes. Tegnap még tetszett. Nem is kicsit - jelent meg arcán kaján vigyor, majd hirtelen szembetalálta magát Pansy szúrós szemeivel. Megtorpant előtte, keresztbe tette karját, s várta a lány reakcióját. Pansy rendezte vonásait, s mivel nem tudott mivel visszavágni, lehajolt a földre, és gyúrt egy hógolyót, amit Draco képébe dobott.

A fiú meglepődött szerelme tettén, s mikor letörölte magáról a jéghideg havat, ránézett a vigyorgó lányra. Félmosolyra húzta száját, és ő is ugyanígy tett Pansyvel. A lány ledermedt egy pillanatra, majd neki akart „rontani” Dracónak, hogy ledöntse a fiút lábáról, de fordítva sült el. Elcsúszott, s magára rántotta Dracót. Egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját.

- Szállj le rólam - préselte ki magából Pansy.

- Dehogyis. Valahogy meg kell, hogy büntesselek az előbbiért - gúnyolódott Draco vigyorogva, és lecsapott a lány ajkaira. Pansy készségesen visszacsókolt, de egy másik, váratlan pillanatban átfordította Dracót. Így ő került felülre. Elhelyezkedett a fiú ölén, belenézve a szürke szempárba.

- Ismerős helyzet - vigyorgott kéjesen a fiú.

- Csak azért, hogy ne fázzak fel miattad - vágta vissza gúnyosan.

- Tudom, hogy tetszik, ne tagadd. És csakis azért csinálod. - Draco elkapta a lány derekát, s maga alá gyűrte. - Ne csak én legyek csurom vizes - vigyorgott.

- Persze. Az tetszik, hogy rajtad ülhetek, és a szüleid bármelyik percben megláthatnak - gúnyolódott Pansy, miközben megpróbálta Dracót lelökni magáról. A fiú azonban nem engedett neki, még egyszer megcsókolta, csak azután rántotta fel a hűvös földről.

- Inkább menjünk be, és öltözzünk át. Ha megfázol, még engem fogsz okolni - ironizált Draco, s elindultak vissza a kúriába.

- Még szép, hogy téged. Sőt! Meg is átkozlak érte – vágott vissza gúnyosan a lány, majd érezte, ahogy Draco felkapja őt a karjaiba. - Draco, mit csinálsz? - rémült meg Pansy a hirtelen cselekedettől, s egyenesen belenézett a szürke szempárba, miközben karjait Draco nyaka köré fonta, hogy biztonságosabb helyzetben érezze magát. 

- Hát akkor már legyen meg az az ok, amiért leátkoznád a fejem - válaszolt gunyorosan Draco, miközben sejtelmes félmosolyra húzta száját, s kiválasztott egy hókupacot.

- Ne Draco! - sikoltott fel Pansy, mikor a fiú játszva lejjebb engedte karjaiban, hogy elhitesse vele, beledobja a hóba.

- Hm... egész jó nevelési eszköz. Nem gondolod, Pansy? - nevetett Draco, miközben a lányt tartotta.

- Nem. Nagyon nem - mondta bosszúsan a lány. - Tegyél már le! - szólította fel hiába, lábaival kapálózva.

- És ha nem? - nézett bele a szikrákat szóró, mogyoróbarna szemekbe. Pansy megdermedt, ahogyan elveszett Draco jéghideg szemeiben. Majd a fiú lassan, de határozottan rányomta ajkait a lányéra, aki viszonozta a gyengéd, remegtető csókot. Draco a csók alatt lerakta a lányt saját lábára, de nem engedte el. Karcsú derekán tartotta kezét. Mikor már nem bírta levegő nélkül, elszakította száját Pansyétől, majd ellépett tőle. Csak egy-két lépés után fordult vissza a lemaradt lányhoz.

- Az előbb még annyira sietős volt. Most már nem? - kérdezte kajánul vigyorogva.

- Mért kell mindig így letámadnod? - toppantott Pansy kislányosan, majd elviharzott Draco mellett, be a kúriába. Draco csak nevetni tudott szerelmén. Nem sokszor vannak ilyen kirohanásai, de olyankor a fiú elraktározza elméjében. Visszament ő is a lány után. Ráérősen felballagott a szobája elé, majd bekopogott. Most Pansy állt egy szál törülközőben a fiú előtt, de még szárazon. Draco csíntalanul elvigyorodott, majd beljebb lépett, s Pansy nem akadályozta meg. Csak akkor, amikor a fiú becsukta az ajtót, s hanyagul nekidőlt.

- Mit akarsz már megint? - kérdezte a lány halkan, maga előtt védekezően keresztbe fonva karjait.

- Hm... egy meleg fürdő jól esne - jelent meg arcán csábos mosolya.

- A szobádban van egy saját fürdőszobád - vetette oda Pansy.

- Na, igen, de kettesben élvezetesebb - húzta le talárját Draco, elhajította a szoba sarkába, majd megsimította a lány arcát, kecses nyakát, egyre lejjebb haladva, leheletnyit érintve selymes bőrét a törülköző széléig. Pansy eszében felmerült, hogy ennek nem lesz talán jó vége, de most nem tudott ellenállni Draco elhomályosult szürke szemeinek, és hótól csapzott szőke hajának. Kezével kibújtatta a fiút pulóveréből, majd kigombolta ingjét, s áttért az ezüst öv eltávolítására. Közben a fürdőszoba felé araszoltak. A kádat már megtöltötte Pansy forró vízzel.

- Ugye nem tetted tele a jázminos illatú habfürdőddel? - kérdezte Draco sebtében, miközben magához húzta Pansyt, s belökte lábával a helyiség ajtaját.

- Még nem, de ha szeretnéd, rakhatok - gúnyolódott a lány.

- Merlinre! Meg ne próbáld - horkantott Draco, s mivel ő már szinte meztelen volt, - csak egy alsónadrág volt rajta - lassan, végigsimítva Pansy testét, leoldotta a lány törülközőjét, ami lehullott a fürdőszoba csempéjére. Közelebb húzta magához a törékeny testet, s lecsapott szájára. Miután elváltak, Pansy gonosz vigyorra húzta száját, majd a hatalmas kádba lökte Dracót. Utána ő is beszállt mellé, s a vízbe öntött egy semleges illatú habfürdőt.

- Boszorka - jött fel a víz felszínére Draco, s elhelyezkedett a kád peremén. Alsónadrágját kidobta a helyiség csempéjére.

- Ó, ezt csak most vetted észre? - kérdezte Pansy vigyorogva, s odabújt hozzá, fejét hátrahajtotta karjára, Draco pedig a vállára helyezte kezét.

- Á, dehogy. Már régóta tudom. És nekem veled kell leélnem az életem - gúnyolódott Draco.

- Nekem szörnyűbb, ne aggódj. Jobban megkeseríted - vetette oda Pansy.

- Egy Malfoy csakis jobbá teheti - vágott vissza Draco.

- Ne kezdd megint - fintorgott a lány. - Vagy, most én büntetlek meg… ezért - húzta gonosz mosolyra száját, s végigsimította Draco vizes felsőtestét, egészen legérzékenyebb testrészéig. Draco száját halk nyögés hagyta el, ahogy Pansy keze izgató vándorútra tévedt, majd a lány egyik lábát átvetette az övén, s elhelyezkedett ölén. Lassan, hívogatóan hozzáérintette nedves ajkait szájához, aztán gyorsan el is húzódott.

- A tűzzel játszol, kedves – szólalt meg Draco rekedtesen, s kezeivel végigpásztázva a lány combjait, átkulcsolta derekát. Egy határozott, mégis gyengéd mozdulattal feljebb rántotta magához.

- Tudom, de olyan jó – mosolyodott el huncutul Pansy. – Most még kiélvezhetem az effajta gonoszkodásaimat rajtad – kacérkodott, majd ráhajolt a fiú szájára. Draco belement a játékba, s érzéki szenvedéllyel viszonozta a csókot, miközben tenyere a lány csípőjére tévedt. Kínzó lassúsággal bejárta a lány nedves nyakvonalát, szívta a puha bőrt.

- Ne szívd ki a nyakam, azt el is kell tűntetnem – próbált bosszús hangon megszólalni Pansy, de gyenge, erőtlen suttogásra tellett csak, amikor Draco hátrébb döntötte, s megcélozta kebleit. Most a lányon volt a sor, hogy felnyögjön.

- Nekem nem úgy tűnik, mintha te büntetnél engem – vigyorgott Draco.

- Csak várd ki a végét – vágott vissza a lány, majd kibújt Draco karjaiból, s vele szemben helyezkedett el. Draco nem tudta mire vélni ezt a hirtelen fordulatot, majd megérezte a víz alatt Pansy lábát.

- Ha akarsz valamit, majd visszajössz – szólalt meg Draco halkan, s kissé flegmán.

- Nem, majd te jössz – mosolygott Pansy kihívóan, s picit feljebb ült a kádban, kezeit ráfektette két oldalon annak peremére. A fehér, sejtelmes hab őrjítően vonzotta Draco tekintetét, ahogyan lágyan, s titokzatosan fonja körül a dús halmokat. Jobb kezével beletúrt a víztől még sötétebbé vált ében hajába, s onnan haladt, kecses cirógatással le tarkóján át, ujjbegyével leheletnyit érintve bársonyos bőrét nyakán. Fejét oldalra billentve nézett bele az elhomályosult szürke szemekbe, miközben folytatta a Dracót megbabonázó mozdulatot, míg ujjbegyei bele nem vesztek keblei közt a vízbe.

Draco fantáziája rögvest beindult, ahogy elképzelte a víz alatti érintést. Arca semmit sem tükrözött a benne lejátszódó érzelmekből, de alig bírta megállni, hogy rá ne vesse magát Pansyre. Megint ő engedjen a kísértésnek? Hagyja, hogy bármikor felizgassa, s kénye kedve szerint játszadozzon vele? „Nem. Azt már nem” Odacsúszott szerelméhez, s hevesen megcsókolta. Mikor érezte a lány ölelő karjait nyaka körül, hirtelen megragadta fenekénél, és egy lendülettel kiemelte a kád szélére.

- Ezt most mért csináltad? Így megfagyok – korholta le a fiút játékosan.

- Mindjárt meleged lesz – húzta kéjes vigyorra száját Draco, majd beékelte magát a lány lábai közé.

Gondolataiba merült, miközben kényelmesen elterült ágyán. A lemenő nap aranysugarai csíkban szűrődtek be a homályos szobába. Kopogás törte meg a síri csendet, majd egy „tessék” után meg is látta őt. Ugyanabban az átsejlő anyagú hálóingben volt, amiben reggel. Becsukta maga mögött az ajtót, s rövid, de temperamentumos léptei nyomán, suhogott köntöse.

- Zavarlak? – kérdezte Pansy, mikor az ágy végéhez ért.

- Nem. Csak gondolkodtam – válaszolt Draco.

- Hm… te azt is szoktál? – fogta gunyorosra a lány.

- Igen, én gondolok a következményekre is – gúnyolódott Draco is, s intett a lánynak, hogy feküdjön mellé. Pansy feltérdelt az ágy végére, s macska módjára, négykézláb mászott Draco fölött, míg el nem érte a fiú száját. Csókot nyomott rá, majd az oldalához feküdt. Draco magukra rántotta a paplant, s átkarolta a lány vállát. Pansy a mellkasára hajtotta fejét, s lehunyva szemét, belélegezte a megszokott menta illatot.

- Na és te gondolkodtál? – szólalt meg hirtelen Draco rekedtes hangon.

- Miről? – kérdezett vissza értetlenül Pansy.

- A mai vitánkról – felelt a fiú maga elé meredve. Agyában felrémlett a szóváltásuk.

-Igen, de ez az este még a miénk – mondta Pansy halkan. Nem akart veszekedni Dracóval, nem akart a holnapra gondolni, vagy egyáltalán az utánra. Eddigi élete így is fenekestül felfordult. A Mardekár klubhelyiségében, azon a bizonyos estén elcsattanó csók. Az első csókjukkal, ami áttörés volt a kapcsolatukban. Álmaik, vágyaik felerősödtek egymás iránt olyannyira, hogy az a hat hónap most ezért lesz gyötrelmes a számukra, egészen a csillapító esküvőig.

Többet nem is beszéltek, csak élvezték egymás közelségét. Biztonságban érezte magát Draco karjai közt, mellkasán pihentetve fejét, hallgatta a fiú szívének minden dobbanását. Most már tudja, hogy e szív érte dobog. Ez már nem csak naiv, reménnyel teli képzelgés. A kötelező, formai kezdetből, talán boldog, ám gúnyos házasság lesz. Mert náluk elmaradhatatlan a gunyorosság és az álarc.

Egymás karjai közt aludtak el, hogy másnap visszatérjenek a Roxfort ódon falai közé.

Vasárnap reggel elindult a Roxfort Express a karácsonyi szünetre hazatért tanulókkal. Draco s Pansy a vonat hátsó kupéjában foglaltak helyet egymás mellett, mikor a Blaise-Daphne páros rontott be a hozzájuk.

- Sziasztok – köszöntek egyszerre, majd Blaise leült Dracóval szembe, lehúzva maga mellé Daphnét is.

-Na, hogy teltek a bál utáni napok? – kérdezte vigyorogva a fiú, miközben Daphne kezét simogatta.

- Kellemesen – felelt Draco félmosolyra húzva száját, amiből Blaise már értette is. – Inkább nektek kéne mesélnetek – utalt barátja boldog mosolyára, s Daphnéval való kapcsolatára.

- Ó, hát igen – nézett egy pillanatra a mellette ülő fekete hajú szépségre, majd folytatta. – A bál után vendégségben voltam – vigyorgott szélesen Blaise.

- Hm… gondolom a Greengrass kúriában – vigyorgott Draco is mindentudóan.

- Még szép. Nem is a Carrow famíliánál – húzta el a száját fintorogva Blasie.

- Tényleg. Elintézted, Blaise? – bosszantotta barátját.

- Hogy is mondjam? – töprengett el egy pillantás erejéig - Úriemberhez méltón, Draco – kacsintott Blaise pajkosan.

- El tudom képzelni azt a módot – vetette közbe Pansy is, aki eddig Daphnéval beszélgetett.

- Hát, nem olyan durván, mint Draco azt a Fletchley-t – szúrta közbe Daphne is, s mosolyra húzta száját, miközben Blaise-re nézett.

- Nem kell az egekbe emelned szerény tettem, szépségem – vigyorgott Blasie szerelmére.

- A szerénység nálad alapvető hiányosság – gúnyolódott Draco -, ahogy a hőstettek is.

- Úgy bizony – nevetett fel a fiú. – A hőstettekben nem én vagyok a felülmúlhatatlan – sóhajtott fel színpadiasan -, csak a szerelmes védelem biztosításában – villantotta ki fehér fogsorát. – Na, és várjátok már a holnap reggelt?

- Mért? Kellene? – tettetett értetlen arckifejezést Draco, de felrémlett benne Blaise, bálon elejtett mondata: „Ez benne lesz a Prófétában”

- Tudom, hogy arra gondolsz Draco - nézett bele a szürke szemekbe.

Pansy és Daphne értetlenül hallgatták a két fiú beszélgetését. Egyikőjük sem tudta elképzelni, mire is gondolhatnak. Hiába két jó barát, félszavakból is érti egymást.

- Majd meglátjuk mi lesz – tért ki Draco.

- Megmondanátok végre, hogy mégis miről beszéltek? – csattant Pansy hangja.

- Kedves, hétfő reggel. Vagyis a Próféta legelső száma, a címlap sztorival együtt – mutatott rá Blaise beszélgetésük tárgyára.

Pansy hirtelen elhallgatott, maga elé meredve jött rá Blaise fontos utalására. Próféta, bál,… csók. ,,Ó, ez nem lehet igaz” – nyögött fel magában a lány.

- De, de. Látom, most már te is arra gondolsz, drága – vihogott fel Blaise Pansy pillanatnyi arckifejezésén.

- Ne gúnyolódj Blaise – sziszegte Pansy.

- Én? – tettetett meghökkenő arcot. – Csak annyira kevésszer látok rajtatok érzelmet – vigyorgott a fiú.

- Rendben Blaise, értettük a kis poénod – húzta el a száját Draco. Barátja sajnos emlékeztette azokra a várható következményekre. "Tessék" itt az átgondolt tett. Ezt még meg fogom kapni Pansytől” – horkantott magában Draco. 

- Érzem, hogy felettébb forgalmas hétfő reggelünk lesz – vigyorgott Blaise.

A vasárnap délutánt a kipakolással, majd kártyajátékokkal ütötték el kedvenc kanapéjukon a klubhelyiségben.

A fiúk hálótermében már mindenki az álmok földjén járt, kivéve két embert. Draco és Blaise nem tudtak aludni, jobban mondva csak Draco nem. Blaise inkább megunta barátja ágya felől hallatszódó folyamatos, nyugtalanító mozgolódások, forgolódások neszét.

- Elmondanád végre, mi a fenéért nem alszol még éjfélkor? – tért ki a hitéből Blaise, s felült ágyán, majd Draco sötétben érzékelt teste felé fordult. Aztán kitapogatta éjjeliszekrényén fekvő pálcáját, s elmormogott egy Lumost.

- Semmiért. Csak egyszerűen nem tudok aludni – morgott Draco az orra alatt.

- Na, ezt nem meséled be nekem, Draco. A legjobb barátod vagyok. Nem igaz, hogy mindent úgy kell kihúzni belőled – suttogta Blaise a lehető legmérgesebben, miközben nézte a hanyatt, feje felett összekulcsolt kézzel fekvő Dracót.

- Igen, és épp ezért tudhatnád már, hogy nem szoktam ilyenről beszélni - tért ki a válasz elől, pedig egyáltalán nem így akarta.

- De most igenis fogsz, mert nem tudok tőled aludni. Nem láthat Daphne karikákkal a szemem alatt – tettetett felháborodást Blaise.

- Ezt egyszerűen megoldhatom, csak egy Silencio – gúnyolódott Draco. – Blaise, nem tudod, mit indítottál el a mai rávilágításoddal – tette hozzá alig hallhatóan.

- Ezt hogy érted? – értetlenkedett Blaise.

- Reggel a Prófétában mindenki elolvassa a mi nagy esküvőnket – horkantott halkan Draco.

- És ez mért baj?

- Hogyhogy mért? – Draco oldalra nézett Crakra, Monstróra, akik mellettük húzzák a lóbőrt, de a biztonság kedvérét elővette pálcáját, s küldött rájuk is egy némító bűbájt - - Már Pansy is feltette a „mi lesz” kérdést – folytatta fintorogva. – Mi vagyunk az egyetlenek, akik az évvégén összeházasodnak. Ne érts félre, ez aranyvérű hagyomány, és büszke is vagyok rá, de nem lehetne kicsit később?

- Draco – kezdte Blaise, egy mély sóhaj után -, biztos, hogy ez a baj? Tudom, hogy tiszteled a hagyományokat, és szereted Pansyt. Ne nézz így rám, még ha ti nem is mondjátok ki, látszik – vigyorgott Blaise. – Draco, ezt akartad már mióta. Hanyagolod a szeretőidet, hogy javuljon a kapcsolatod Pansyvel. És, nem sikerült? Hm?

- Ez igaz, de láttad mi lett. Ott van a Fletchley-s eset.

- Igen, és mi derült ki abból is? – tartott egy kis hatásszünetet. - Pansy féltékennyé akart tenni. Az is csak javította kettőtök között a dolgokat - érvelt tovább barátja.

- Jó, ebben is igazad van - adta meg magát Draco. Amit igazából gondolt, persze nem mondta ki. Bár, mit aggódik ő ezen? Pansy meg tudja védeni magát, sőt. Ha annyira szereti őt, mint ahogy Blaise - és talán már ő is - hiszi, akkor még a régi barátnőit is le fogja szerelni, amolyan gonoszkodós boszorkaként, ahogy szereti.

- Na, akkor ezt megbeszéltük - hanyatlott vissza erőtlenül a párnájára Blaise -, és most légy szíves aludj! - Azzal a fiú eloltotta pálcája hegyén a kis lángot, s egy perc múlva már csak a szuszogását lehetett hallani.

Draco ezzel szemben még mindig gondolkodott, de egy idő után megunta, s észre se vette, hogy mikor szenderedett el Pansy arcával tudatában.

- Draco! Ébredj már fel! - rázta meg gyengéden barátját Blaise.

- Hagyj már békén - morogta Draco a paplan alól.

- Éjjel kellett volna aludnod, most gyerünk reggelizni, mert elkésünk McGalagonytól.

- Nem érdekel - kászálódott ki az ágyból Draco. - Nem akarok lemenni.

- Pedig muszáj lesz. - Azzal Blaise hozzávágta barátjához mardekáros talárját.

Jó tíz perc kellett ahhoz, hogy Draco végre elkészüljön, s lemehessenek reggelizni. Így is késésben voltak. A klubhelyiségben alig volt egy-két elsős diák. A folyosón Draco még nem vett észre változást. Remélte, hogy nem is fog. A Nagyteremben elfoglalták szokásos helyüket. Blaise rögtön lecsapott Daphnére, aki Crak és Monstro mellett ült, Draco pedig Pansy mellett foglalt helyet, a lány másik oldalán meg Millicent.

- Jó reggelt - köszöntötte Pansyt Draco, miközben a lányra nézett. Arca semmit sem tükrözött, ugyanolyan közönyös volt, mint mindig.

- Neked is - válaszolt a lány is, s ránézett az őt bámuló fiúra. Szavak nélkül is megértették egymást. Hogy várnak. Méghozzá a Reggeli Próféta legújabb számára, s az azt követő fogadtatásra.

- Jönnek a baglyok - szűrődött be elméjükbe Blaise hangja.

A zsúfolt, szürke felhőkkel tarkított Nagyterem baglyok százával telt meg. Draco, s Pansy elé is megérkezett egy. Draco leoldotta a szárnyas lábáról az újságot, nyugodt tempóban beledobálta egy hétre előre a pénzt, majd útjára engedte. Fel sem kellett lapoznia az újságot. Jól mondta Blaise, mindjárt a címlapon ott díszelgett egy kép, amint megcsókolja Pansyt a bálon, s öles betűkkel a felirat: Megnősül az egyetlen Malfoy örökös. Részletek a 12. oldalon. Draco szeme sarkából figyelte Pansy arcát. A lány továbbra sem mutatott nagy érdeklődést az újság iránt, de ő is belelapozott, ahogy Draco. Tudta azonban, a felszínen semmi sem látszik, de belül tombol. Felnézett a lapozó Blaise-re is, ám megkönnyebbülésére barátja nem azt az oldalt szemelte ki magának, a mellette ülő Daphnéval szemben. Nem tehetett róla, Draco körülnézett a Nagyteremben, hisz fülét megütötte a hirtelen támadt sustorgások, halkabb beszédfoszlányok. A diákok - kivéve a Mardekár ház tanulóit - egytől egyig asztalukhoz fordult, egyesek összesúgtak, ahogy Draco elkapta a tekintetüket, mások simán csak elfordultak, kisebb lánycsoportok pedig gyilkos pillantásokat küldtek a mellette ülő Pansyre. ,,Remek" - morgott Draco az orra alatt. Pansy mintha meghallotta volna, felnézett Dracóra. A fiú csak intett a szemével, hogy merre nézzen. Pansy magában meghökkent az őt vizslató, igencsak szúrós szemek kereszttüzében.

- Nagyszerű. Ennyit húztál már meg? - fordult vissza a lány Dracóhoz, hangja gunyorosan, s mégis mérgesen csengett.

- Hát... így is mondhatjuk - mondta flegmán a fiú.

Pansy valamit szólni akart még, de félbeszakították. Egy feltűnő, világosbarna hajú lány, sírva rohant ki a Nagyteremből, fellökve az útjába akadó kis elsősöket. Pansy haragos, mogyoróbarna szemeit megint az acélszürke, értetlenül csillogó tekintetbe fúrta.