Draco kelletlenül, s rosszkedvvel ébredt szerda reggel. Nem volt elég a tegnapi veszekedés, az unalmas órák, de még kviddics edzése is van ma. Belegondolva, milyen kellemes az időjárás, csak még jobban bebújt takarója alá. Ágya baldachinján keresztül, álmos, összeszűkült szemekkel méregette társai mozdulatlan testét. Egyedül ő van fent, bár szívesebben merülne vissza furcsa, de igen érdekes álmába. Visszaemlékezett a képzeletbeli Pansy és Victoria hadakozására, miközben ő az ágyból követte figyelemmel a két lányt. Elvigyorodott, majd ledobta magáról a súlyos paplant, s felült. Térdeire támaszkodva temette arcát kezeibe, majd beletúrt, kócos, tejföl szőke hajába, s megállapodott ott. Ám nem sokáig maradt így, tekintve, hogy a pince hűvös közérzete megcsapta őt. A fürdőszobába vette az irányt, hogy felmelegítse magát egy forró zuhannyal.

Eközben egy másik szobában, egy barna szemű lány szintén korán ébredt. Takarója alatt hosszan elnyújtózott, felidézve magában a tegnapi eseményeket, melyek mosolyra késztették. Jobban sikerült, mint valaha gondolta. Az első benyomás megvolt, és ahogy látta, tetszett Dracónak. Tehát van esélye. Boldogan kelt fel ágyából, s mielőtt még kényes „barátnői” fel nem ébrednek, addig elfoglalja a fürdőszobát. Testét lágyan kényeztette a meleg víz, miközben világos haja sötét színt vett fel ázottan, agyában pedig következő tervét szövögette. Mivel szerda van, így kviddics edzés a Mardekárnak, amire Parkinson nem szokott lemenni. Tehát ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy a lány tudta nélkül cserkéssze be Dracót. Bár azt sem teheti, hogy ok nélkül megnézi az edzést. Az feltűnő lenne a fiúnak, amikor eddig csak távolról figyelte, és Victoria egyelőre csak véletlenszerűen akar összefutni vele. Talán most még egyszer, utána már Draco is rájönne, mit is akar tőle, de Victori nem csak egy éjszakára akarja megszerezni a fiút. Nem! Ő egész életére. Elválasztani Parkinsontól, meghiúsítani az esküvőt, s ez sajnos nem megy egy hét alatt. Szépen, lassan, s mindemellett rendkívül türelmesen kell végrehajtani a csábítás különböző módszereivel, akár még a mágia egy részének alkalmazásával. Victoria szája gonosz mosolyra húzódott, s kilépett a zuhany alól. Öntudatosan lépett a fürdőben álló egész alakos tükör elé. Végignézett magán, s megállapította, hogy nincs rossz teste. Nőies bájait kislányosan angyali arca, mélybarna szemei, s világos haja tetézte. Sőt, még szebbnek is tartotta magát Pansynél. „Draco, jobbat érdemel a személyemben” – húzta mosolyra száját, majd felöltözve kilépett a helyiségből. Átvágott a szobán, le a klubhelyiségbe, de mivel ilyen korai órán senki sem tartózkodott ott, tovább lépkedett a Nagyterembe.

Draco a Mardekár asztalánál üldögélt szinte egymaga, mikor nyílt a Nagyterem ajtaja. A hang akaratlanul is odavonzotta tekintetét, s acélszürke szemeivel végigpásztázta a belépő lány testét. Vékony lábait suhogva követte a fekete talár, s kacér csípőmozgással haladt asztala felé. Sárga nyakkendője meglazítva lógott nyakában, kezével hátradobta rakoncátlan, félhosszú haját. A lány, tekintetét most belefúrta Dracóéba, úgy tette meg az utolsó lépéseket, s mielőtt még leült volna a fiúnak háttal, félénk mosolyra húzta száját, amit Draco is viszonzott megszokott félmosolyával. A fiú még egy ideig figyelte a Hannah Abbottal beszélgetésbe elegyedett lányt, majd reggelije befejeztével visszaballagott a klubhelyiségbe, hogy összeszedje aznapi tankönyveit. Ahogy belépett, szembetalálta magát Pansyvel, aki épp kifele igyekezett. A lány belenézett szemeibe. Egyszerre akarták kikerülni a másikat, amivel csak azt érték el, hogy megint, majd nem összeütköztek. Így mozdultak a másik irányba is, majd Draco megunva ezt a „játékot”, hátrább lépett, s elengedte Pansyt. A lányt követte Millicent, s Daphne is. Draco meglepődött, hogy Daphnét nem Blaise társaságában látja. Azonban, ahogy ez megfogalmazódott agyában, barátja megjelent a lépcsőn. Draco elindult arra, majd a lépcső alján összetalálkoztak.  

- Jó reggelt, Draco – köszöntötte Blaise.

- Neked is, Blaise. Daphne hogyhogy nem várt meg? – kérdezett rá a fiú.

- Majd a reggelinél találkozunk, úgy is – vont vállat Blaise, miközben vigyorra húzta száját. – Te is jössz?

- Nem. Én már ettem. Megyek, összeszedem a könyveim – lépett el barátja mellett, Draco.

 - Oké. Akkor a teremnél találkozunk – intett Blaise, s a lányok után sietett.

A bűbájtan terem előtt felsorakozott a griffendéles, s mardekáros csoport. Draco testőrei között állt, gyűrűjükben Blaise, és Daphne. Pansy, s Millicent tőlük távolabb vártak Flitwick professzorra. A griffendélesek mostani szokásukhoz híven csak Dracót, s Pansyt méregették, sugdolóztak kettejükről. Draco előtt elhaladt a trió, fülét pedig megütötte Weasley fojtott hangja.

- Nézd már, Görénykét. Elhagyta a kis libája.

- Ron, ne beszélj így – szidta le Granger kis haverját, majd rápillantott Dracóra, aki ingerülten megszólalt.

- Hallgass el, Wízli patkány! – lökte magát el a faltól Draco, s nyugodt arccal megállt a vörös hajú fiú előtt.

- Dugulj be, Malfoy! Ki szólt hozzád? – kelt ki magából Weasley, akit Potter tartott vissza. Draco csak elhúzta száját, az után válaszolt.

- Sértegetted a menyasszonyom – kezdte Draco higgadtan, miközben szürke szemei villámokat szórtak az elfojtott dühtől. Crak, Monstro mögötte álltak, Blaise pedig kikerülve azokat Draco mellé sétált.

- Draco, hagyd. Csak fel akar húzni – nyugtatta barátját halkabban, s megfogta karját, hogy visszatartsa.

- Igen, Malfoy. Hallgass a haverodra – vágott vissza Weasley mérgesen.

- Te meg hallgass a kis sárvérű barátnődre. Nem tanítottak meg az illemre, Weasley? – gúnyolódott Draco, mire a fiú pálcát rántott, Potter, s Granger ellenkezése ellenére. Draco sem habozott, ő is kikapta zsebéből pálcáját. Ott álltak egymással szemben, mindkettőjüket barátaik tartották csak vissza, hogy megátkozzák egymást.

- Mi történik itt? – kiáltott a professzor, mikor odaért a teremhez. – Eresszék le a pálcáikat! – harsant Flitwick hangja, mire kelletlenül, de mindkettőjük egymást méregetve leengedték kezüket. – Rendben. Tíz-tíz pont a Mardekártól is, és a Griffendéltől is! Most pedig fáradjanak be a terembe – utasította őket a professzor. Draco egy tapodtat sem mozdult, míg Potter, meg Granger el nem vonszolták előle Weasley-t. Majd ingerülten elrántotta karját barátja fogásából, s nem is figyelte, hogy Pansyvel egyszerre érnek az ajtóhoz. Az acélszürke és mogyoróbarna szempár összekapcsolódott egy pillanatra, arca semmit sem tükrözött, majd a lány kitépte tekintetét és belépett a terembe.

Blaise leült barátja mellé, s miután Flitwick elkezdte unalmas monológját, a fiú is belekezdett beszédjébe.

- Meg vagy húzatva? – szidta le finoman. – Örülj, hogy nem kaptál büntetőmunkát, mert akkor lőttek volna a kupánknak – mondta mérgesen Blaise.

- Mért, eltiltottak volna a kviddicstől? – kérdezte Draco gunyorosan.

- Tudod jól, hogy ki nem állhatnak minket a tanárok. Képesek lennének rá, hogy az edzések időpontjába rakják a büntetőjüket. És csapatkapitány nélkül elég nehéz edzeni – válaszolt ironizálva, fintorra húzva száját. – Azt hittem utolsó évben meg akarod nyerni a kupát, hogy bizonyítsunk – hergelte barátját.

- Meg is nyerjük – vágott vissza Draco. – Te is tudod, hogy a csapat most már egész jól összeszokott, mióta csere volt.

- Igen, de az nem elég. Főleg, mikor ott tesznek keresztbe nekünk, ahol tudnak.

- Ugyan – kezdte a tiltakozást Draco. – Jók vagyunk, és ezt tudják Potterék is – vigyorgott össze barátjával.

- Ah, Malfoy-ego – sóhajtott fel színpadiasan Blaise. – Most a csapatkapitányi és fogói tehetségedről áradozol? – vigyorgott. - Nem sokára lesz a meccs, és utána már csak Potterék – örvendezett tovább a fiú.

- Én csak az igazat mondom. Ez nem Malfoy-ego, hanem kviddics-ego – mondta öntelten vigyorogva Draco. - A Hollóhát csapata, még mindig gyenge. Még Potterék béna csapata is lealázta őket – vigyorgott szélesebben.

- Nekünk sem lesz pálya a Hugrabug. És így megalázhatod még Fletchley-t is – húzta széles vigyorra száját. – Utána jöhetnek a griffendélesek – dörzsölte össze két kezét, álmodozó tekintettel.

- Az a hülye, hogy kerülhetett be a csapatba? – tettetett töprengő arcot Draco. – Nem célzott gurkóval teríti le a tagokat, hanem a véletlen akciói miatt – mondta gúnyosan, mire Blaise majd nem felröhögött, de idejében észrevette, hogy órán vannak.

- Ne aggódj haver, majd én elintézem – kacsintott játékosan Blaise. – Csak ne lenne ilyen hideg – fintorgott.

- Merlinre, Blaise! – bökte meg könyökével Draco. – Varázsló vagy! Minek vannak a bűbájok? – ironizált vigyorogva. – Ennyire elvette az eszed Daphne?

- Hát – vett fel gondolkodó arckifejezést -, simán lehetséges. Hiányzik – sóhajtott Blaise.

- Az edzés idejére remélem, elfelejted – mondta gúnyosan.

- Aha, persze. Ha te is, Pansyt – adta meg a kegyelemdöfést barátja, mire Draco csak egy fintorral válaszolt. – Szerinted, mit gondolhatott?

- Ki mit gondolhatott? – nézett értetlenül Blaise-re.

- Hát, Pansy – lökte meg barátját. – Most, mikor majd nem megátkoztad Weasley-t.

- Honnan tudjam? Nem legilimentáltam – mondta gúnyosan Draco.

- Azt hittem neked nem is kell legilimencia egy nőhöz – vágta vissza Blaise, barátja gúnyosságával.

- Jól tudod. Nem azt akarják, hogy belelássak a fejükbe. Annál… inkább lejjebb vágyakoznak rám – felelte önelégülten, félmosolyával.

- Ej, most már csak Pansy vágyakozzon, nem? – faggatta Dracót, de az nem válaszolt. – Vagy, épp egy másik lányra gondolsz?

Draco felkapta a fejét, Blaise sejtelmes, mégis megrovó hangjára.

- Nem tudom, kire érted – vetette oda foghegyről.

- Nem, mi? – horkantott halkan Blaise. – Arra a Vicky-re, vagy Vivienre. Vagy mit tudom én mi a neve – folytatta unottan.

- Victoria – adta meg a nevet, Draco. – És mért ne? Ha továbbra is ezt csinálja Pansy, esetleg eltöltök vele egy kellemes éjszakát – húzta mosolyra száját.

- Én még mindig azt mondom, hogy hülye lennél, ha pont most nem tartanál ki – mondta Blaise, s figyelmen kívül hagyta barátja sértett pillantását. – Én láttam az aggódó tekintetét, mikor pálcát rántottatok – súgta halkan.

- Pansy, meg az aggódás? – halk horkantás reakcióként. – Nincs humorod, Blaise. Visszavonom a múltkorit – vigyorgott Draco.

- Pedig így van. Fontos vagy neki, szeret. Nem érted? – ütötte tovább a vasat.

- Ezt meg honnan veszed? Csak nem a gúnyos mondataiból? – ironizált.

- Draco, Draco – sóhajtott Blaise fáradtan. – Pont neked magyarázzam? – vigyorgott.

- Ma lesz Asztronómia óra is éjfélkor. Jó lesz – füstölgött Draco.

- Már megint tereled a témát – rázta meg fejét Blaise. – De oké, megadom magam. Úgy utálom a szerdát – sopánkodott ő is.

- Hát még én! Főleg, ha az a Hugrabugosokkal van – húzta el száját nem tetszően. – Bár, most talán én próbálhatnám mg féltékennyé tenni Pansyt.

- Haver, ő már első óta féltékeny rád – röhögcsélt halkan, mire Draco is mosolyra húzta száját.

- Nem kéne kicsit figyelnünk? Hátha elhangzik valami érdekes is – terelte megint a témát.

- Mire gondolsz? Már úgy is ismerjük a főbenjáró átkokat – mosolygott össze barátjával.

- És ez csak elmélet – fintorgott Draco.

- Hát nem is fognak itt megtanítani, hogyan használd – nevetett halkan. – Főleg nem egy mardekárosnak.

- Merlinnek hála, nem sok van vissza az órából – nyúlt el padján Draco, tekintete pedig megakadt a Daphnéval beszélgető Pansyn.

Blaise követte barátját, s elmerült szerelme fekete hajának tanulmányozásában. Az óra végén lejegyzetelték a házit, majd összepakoltak, s elhagyták a termet. Draco és Weasley fintorogva méregette egymást, majd a mardekáros ellökve az ajtóból, megelőzte a griffendélest.

A jóslástan teremben megint csak állott, füstölőktől terhes, fojtó levegőt szívhattak tüdejükbe a tanulók. Blaise, vagy is inkább Daphne meggyőzte Pansyt, hogy egy asztalhoz üljenek. A lány kelletlenül foglalt helyet Draco mellett a puffon, mikor barátnője elvágta a másik lehetőséget. Mikor mindenki megtalálta helyét a kis kerek asztaloknál, megjelent Trelawney professzor. A tanárnő megjelenése semmit sem változott utolsó órájuk óta: nagylencséjű szemüvegén át fürkészte kedvenc, hollóhátas diákjait. Csuklóin össze-összecsengtek a karperecek, ahogy felemelte karjait köszöntésképp.

- Drága gyermekeim. Örömmel látom, hogy egyikkőtöknek sem teljesült be múlt órai teafű olvasása. – Itt tartott egy kis szünetet, míg szemeit végigfuttatta a mardekáros tanulókon. - Mindig vissza kell térnünk ahhoz a módszerhez – motyogta csak úgy magának a tanárnő, mire Draco megforgatta szemeit, s összevigyorgott Blaise-zel.

 - Mai órán a tenyérjóslással fogunk foglalkozni. A varázsló tenyerét apró kis rovátkák, dombok és különböző szimbolikák tarkítják. A tehetséges olvasók a tenyér alakjából, méretéből, bőrének színéből, állagából, a rajta lévő vonalakból, dombokból meglátják a kéz tulajdonságának jellemző személyiségjegyeit, képességeit, betegségekre való hajlamát, szexuális beállítottságát, sőt még az örökletes jellemzőket is meg tudják állapítani – mondta sejtelmesen a professzor, a maga titokzatos, rekedtes hangján, ami átment krákogásba. Megköszörülte torkát, majd folytatta. – Az ókorban összefüggésbe hozták a tenyérjóslást az asztrológiával, mert úgy hitték, hogy az ujjakon beáramló kozmikus energia a tenyér dombjain raktározódik el. – Draco, és Blaise halk horkantással jutalmazták a tanárnő szavait, aki a témába való belemélyedés miatt ezt nem vette észre. – Most pedig, vegyétek elő a tankönyveiteket, alkossatok párokat, s kezdjétek el kifürkészni társaitok legrejtettebb titkait – adta ki az utasítást búgó hangon Trelawney.

- Daphne, kedves – nyújtotta kezét Blaise szerelme felé, aki kecses tenyerét belesimította a fiúéba egy mosollyal kísérve. Blaise visszamosolygott rá, majd egy szúrós pillantást küldött Dracónak, aki értette a célzást. Neki Pansy tenyerét kell jellemeznie. 

- Én kezdem – vetette oda Draco a lánynak, aki mérges tekintettel nézett fel rá könyvéből.

- Akkor évvégéig itt fogunk ülni – mondta gúnyosan Pansy.

- Ne aggódj. Sietni fogok, hogy ne legyünk annyit összezárva – vágott vissza Draco ugyanolyan hangnemben, mire Blaise-től kapott egy ,,ne kezd már megint” pillantást.

Draco csak jelentőségteljesen kinyújtotta kezét, jelezve Pansynek, hogy a tenyerét kéri. A lány egy pillanatig habozott, hisz tudta, hogy a fiú nem hülye. Amit akar, ki olvas onnan, majd finoman belecsúsztatta kézfejét Draco tenyerébe. A leheletnyi érintés visszaemlékeztette őt a táncórák pillanataira. Egyenesen belenézett Draco acélszürke szemeibe addig, míg a fiú maga elé rakta a könyvet, s felfele fordította tenyerét.

„A tenyérben lévő apró vonalak eltűnhetnek, elhalványodhatnak, az eltűnés után ismét felbukkanhatnak, folytatódhatnak, megjelenhet rajtuk valamilyen szimbolikus jel” – olvasta magában a könyv szövegét Draco, majd jobb kezével gyengéden megsimította szerelme tenyerét.

„A tenyér dombjai közül a legfejlettebb, a legmarkánsabb jelzi az alaptermészetet. A Vénusz-domb érzéki szenvedélyt, a Jupiter szenvedélyt, a Szaturnusz megfontoltságot, a Napé szangvinikusságot, a Merkúré számítót, a Marsé indulatosságot, a Holdé pedig flegmatikus tulajdonságot tükröz. A következtetésekkel óvatosan kell bánni, ugyanis a tenyéren látható egyéb jelek gyengíthetik, vagy erősíthetik a jellemző tulajdonságokat.” 

- Ma még megszólalsz? – kérdezte türelmetlenül Pansy.

- A jósoláshoz idő kell – vágta oda gúnyosan Draco, s visszamélyedt a könyv által adott információkba, s Pansy tenyerébe.

„A tenyérben lévő vonalak jelzik a tehetséget, a különféle képességeket, az akaraterőt, energiát, kitartást”

- A hüvelykujj alatti terület a Vénusz-domb, mely érzéki szenvedélyre és a család iránti szeretetre utal – kezdte Draco kaján vigyorral, ujjával megsimítva az említett területet, melybe a lány beleremegett -, a Szaturnusz-domb kitüremkedése pedig megfontoltságra. A hüvelykujjadat körülvevő Életvonal szabályosan hosszú, szépen ívelt, töretlen, mely sikeres érvényesülésre következtethető – mondta halkan Draco, s belenézett a mogyoróbarna szemekbe, majd vissza a lány tenyerébe. Mutatóujjával megérintette a lány bőrét, csuklójától indulva az életvonaltól jobbra, s figyelmét nem kerülte el a pillanatnyi borzongás. – A sors vonal sikeres karriert, jómódot szimbolizál. A Napvonallal, mely közvetlenül mellette, vagy is inkább egy formát képezve a sors vonallal fut, hosszú életet, tudást, jólétet jelent egészséggel. Nagyszerű, akkor sokáig fogsz boldogítani – rakta hozzá gúnyosan, majd folytatta az elemzést. - Hm… a szerelem vonal duplán fut fel a mutatóujj alatti dombra. – Draco belenézett a könyvbe.

- És ez mit jelent? – tudakolta Pansy közelebb hajolva, s szembetalálta magát a szürke szemekkel. Orrát megcsapta Draco férfias, menta illata.

- Csak azt, hogy egy szerencsés szerelem révén öledbe hull a gazdagság – mondta ironizálva a fiú. – Hát, nem hiszem, hogy szerelem, de a másik fele teljesen igaz – gúnyolódott, mire Pansy elhúzta a száját.

- Nem kell mindenbe belemagyaráznod az arisztokratikus fensőbbségedet – vágta vissza a lány is gunyorosan. Draco fintorogva mélyedt vissza kedvese tenyerébe.

- A csuklódat körülölelő vonalak egyenesek, töretlenek, jól kivehetők. Jelképezik a származást, az összetartozást, a hagyományok tiszteletét. Vagyis hagyományőrző vagy, a származást pedig nem kell magyaráznom – nézett fel a lány szemeibe, s félmosolyra húzta száját. Pansy pedig egyre kényelmetlenebbül érezte magát, hogy Draco ennyi mindent kiolvas a tenyeréből.

A fiú töprengő arcot vágott, s Pansy tenyerét többször átsimította egy helyen, majd belenézett a könyvbe. „Tenyérmintázatok” – olvasta magában.

- Mi az, Draco? – kérdezett rá Pansy komoly hangsúllyal.

- Semmi különös. Itt a Jupiter-dombon van egy kis minta, még hozzá olyan rácsszerű – simította meg a lány mutatóujja alatti kis párnácskát.

- Ne húzz már. Mit jelent? – türelmetlenkedett Pansy, látva Draco arcát.

- Valamilyen akadályt jelent, vagy is egy pontos cél, magabiztos elérésében akadályokba fogsz ütközni - válaszolt Draco rekedtesen.

„Cél? Milyen cél? Gondolkodj Pansy, mi a legnagyobb cél, amit kitűztél, vagy kitűztek neked? Hát persze. Az esküvő. Akadályba ütközök? Nem. Az nem lehet” – Gondolataiból Draco kérdő, szürke tekintete húzta vissza a valóságba.

Draco még mindig tartotta szerelme tenyerét, másik kezével gyengéden simogatta, miközben ő is elgondolkodott. Sok mindent megtudott most a lányról, bár némelyiket már magától felfedezte. De ez az akadály, valamiért őt is idegesítette. Vajon mire érthető? És tényleg számít ez? Hisz ez csak tenyérjóslás. Draco nem tartotta nagyra ezt a tantárgyat, Trelawney-vel az élen. Inkább hitt az ősi rúnák titokzatos, megfejthető szimbolikájának, mint az egyszerű jóslásnak. Ennek ellenére, valamiért nem hagyta nyugodni egy érzés, egy balsejtelem. „Á, csak bemagyarázom magamnak” – zárta le a témát magában, majd meglepődve, zavartan nézett az önálló életet élő kezére, majd tekintete megtalálta a szintén zavart Pansyét. A lány hihetetlen gyorsan kikapta nőies kezét Draco ölelő kezei közül, aki rögtön visszahúzta.

- A mai órának sajnos vége! – szűrődött be elméjükbe a professzor hangja. – Jövő órán ugyanezek a párok legyenek, hogy a másik fél is jósoljon társa tenyeréből! Most elmehettek.

- Ah, pedig kíváncsi lettem volna a jóslatodra, Daphne kedves! – karolta át szerelme derekát Blaise, pár lépéssel Draco és Pansy előtt haladva.

- Ó igen. Én is, Pansyére – jegyezte meg gúnyosan Draco. – Lehet, megjósoltad volna a rövid életem, csak az miattad lenne olyan rövid – szúrta gunyorosan.

- Igen, de van egy jó hírem számodra – kezdte ironikusan Pansy. – Az esküvőig van időd, sőt talán még a nászéjszakáig – folytatta ő is gúnyosan.

- Ja persze. Ha előbb halok meg, te nem profitálsz belőle sokat – vágott vissza Draco.

- Látom, most vág az eszed, de mikor meggondolatlanul cselekszel… - mondta ugyanolyan hangnemben.

- Csak nem ilyenre gondolsz? – kérdezte Draco kajánul vigyorogva, s hirtelen elkapta Pansy derekát, majd a kőfalhoz szorította a folyosón, mint egykor az egyik prefektusi járőrözésük során. Szabad kezét megtámasztotta a lány feje mellett, lábát becsúsztatta Pansy combjai közé, s közel hajolt arcához. – Hm? Tudom, hogy neked is tetszik, és nem értem, miért csinálod még mindig – suttogta a lány ajkaira, hogy Pansy érezte forró leheletét.

- Elengednél végre? – sziszegte Pansy még közelebb hajolva a fiú puha szájához, kikerülve a válaszadást. – Mindenki minket néz, aki itt elhalad.

 - Öhm… nem. Megint nem válaszoltál – fintorgott. - Nem engedlek el, és szerinted engem érdekelnek azok a majmok? – súrolta a lány ajkait ingerlően. Pansyn végigfutott a borzongás, de tartotta magát, s visszavágott.

- Ha nem bírod lecsillapítani magad az esküvőig, keresd fel az egyik régi szeretőd – fogta gunyorosan mérgesre a lány, mikor megérezte Draco öléhez nyomuló férfiasságát.

- Talán igazad van. Ha te nem vagy képes rá, hogy kielégíts, és úgy viselkedj, mint egy barátnő, vagy inkább egy menyasszony… - sziszegte Draco is megnyomva az utolsó szót, majd ellépett a lánytól, és a Nagyterem felé vette az irányt.

Pansy csak nézte Draco szikár alakját, tejföl szőke haját, ahogyan eltűnik a lépcsőfordulóban. Mérges volt. Megint nem úgy alakult, s nem azt mondta, amit legbelül szeretett volna. Eltaszítja magától Dracót, amit a leginkább kerülni akarna, de azt sem akarja megmondani a fiúnak, hogy nem bízik benne. Miközben elmerült cikázó gondolataiban, a klubhelyiség felé lépkedett. Nem bírna most Draco közvetlen közelében lenni, egyáltalán enni. Bár most meg kéne mutatnia neki, hogy őt nem hatotta meg a szúrós megjegyzése, hogy nem hatott az érzelmeire. Ehhez most azonban nem érezte magát erősnek. Nem vallaná be senkinek, sőt talán még magának sem, de ez késztette, hogy most a klubhelyiségben várja meg a szünet végét.

- Jó lenne, ha elmondanád, mert kviddics edzést kell tartanod – mondta Blaise Dracónak, miközben a kviddics öltözők felé tartottak. – És ilyen fokú figyelemmel…

 - Mi van? – torpant meg Draco egy pillanatra, majd újból megindult barátja mellett.

- Szóval? – puhatolózott Blaise.

- Ja, csak engedélyt kaptam szerető tartásra – mondta gúnyosan Draco, majd elröhögte magát Blaise értetlen arca láttán.

- Öhm… azt hiszem ezt nem értem – nevetett Blaise zavarában. – Most akkor mi van?

- Semmi, hagyjuk – legyintett Draco, mikor beértek az öltözőbe. – Gyerünk, öltözzön mindenki! És jöhet az edzés! – parancsolta Draco ingerülten a csapattagoknak pontosan hat órakor.

Mikor minden csapattag a pálya szélén állt, seprűvel a kezében, bűbájjal felmelegítve körülöttük a légkört, megszólalt a csapatkapitány.

- Rendben. A Hollóhátat már legyőzte a Griffendél! Ahhoz, hogy Potter csapatát mi is legyőzzük, előbb a Hugrabugot kell! – kezdte Draco félhangosan. Egyenes tartása, alakja, fellépése magabiztosságot, eleganciát sugárzott, még kviddics talárban is. – Meg akarjuk nyerni a kupát, úgyhogy az edzésen is maximális teljesítményt várok el! – nézett végig a csapattagokon. – Zabini, Harper hozzátok a gurkót. Urquhart, Vaisey, McDougal seprűre! Foglaljátok el a helyeteket a kvaffal, Charmichael pedig gyerünk a karikák elé. Ne kíméljétek! Győzni akarunk az utolsó évben – utasította társait, akik teljesítve kapitányuk kérését, felröppentek a magasba. Draco azon nyomban követte őket a cikesszel a kezében. Neki is gyakorolnia kell, sőt. „Jó is lesz feszültség levezetésképp” – gondolta magában.

Egy órával később a csapat tagjai fáradtan, nehéz tagokkal vonultak vissza a kimerítő edzés után a kastély felé. Draco és Blaise beléptek a néptelen folyosóra.

- Ah, jól meghajtottál minket – sóhajtott fáradtan a fiú, s megmasszírozta tarkóját.

- Hm… nem te mondtad, hogy meg akarjuk nyerni a kupát? – kérdezte gúnyosan Draco.