A hajnal erőtlen sugarai belevesztek a felolvadt Fekete-tó vízébe. Egész éjjel forgolódott, minek következtében paplana félig lecsúszott kimelegedett, verejtékező testéről. Nem volt elég az éjféli asztronómia óra, de utána agyának fantáziája is megtörhetetlenül ostromolta olyannyira, hogy kora reggel ziháltan, s egy kisebb problémával ébredt. Álmos, kialvatlan szemeit megdörzsölte, majd halkan szitkozódva nyúlt pálcájához, hogy eltűntesse a képek hatására keletkezett foltot. Miután elvégezte eme egyszerű műveletet - minek, legnagyobb szerencséjére szobatársai nem voltak végignézői -, a fürdőszobába vette az irányt, lehűteni vágyának tüzét. Nem akart hideg vizet folyatni felhevült testére, így inkább a kellemesen langyos kategóriát választotta. A zuhany alatt ernyedten lehajtotta fejét, két kezét megtámasztotta a szemközti falon, lehunyva szemeit élvezte a víz jól eső, kijózanító cseppjeit, ahogyan eláztatják tejföl szőke haját, s végigfolynak hátán. Gondolatainak tárgya mélybarna szemekkel mustrálta őt szenvtelenül, miközben hátradobta világosbarna haját, s megszűntetve az egy lépésnyi távolságot rányomta ajkait az övére. Draco megrázta fejét, hogy kiűzze a csábító képet fejéből. Akaratlanul is eszébe jutott szerelme, hogy mennyire sóvárog utána. A szünet, a bál, és ami az után volt, szinte mindent feledtetett vele. Mintha érezné a lány száját, érintéseit végigfutni testén, selymes bőrének illatát. Fülében csengtek a sóhajai, vágyfokozó nyögései a gyönyör pillanatában. Az elhomályosult, mogyoróbarna szemek tüzét, ahogy kacér csípőmozgással izgatta. Kinyitva szürke szemeit elkáromkodta magát, mikor észrevette milyen merev hatással volt rá ez a visszaemlékezés. Egy mély sóhaj kíséretében megragadta a csapot, s hidegebb fokozatra állította. Negyed óra múlva egy türelmetlen kopogás zavarta meg fogmosás közben. Gyorsan befejezte, s már felöltözve, ingerülten tépte fel a fürdő ajtaját.

- Milyen sokáig zuhanyoztál ma – nézett kicsit meghökkenve Blaise.

- És akkor? – mordult rá Draco, majd kikerülte barátját. – Egyáltalán honnan tudod, amikor húztad a lóbőrt? – kérdezett rá. Blaise megrántotta vállát figyelmen kívül hagyva Draco kedves válaszát, majd válaszolt.

- Onnan, hogy volt szerencsém a fürdő ajtó csapódására ébrednem – morogta Blaise, majd elfoglalta a fürdőszobát.

Nem sokkal később a klubhelyiségben találta meg őt az egyik bőrfotelben ülve.  Draco rápillantott, mikor elé ért.

- Paprikás a hangulatod? Még fel sem keltél – röhögött Blaise. – Csak szépet álmodtál?

- Nem. Csak rosszul aludtam – felelt Draco félvállról.                               

Blaise következő mondatát, hátulról két simító tenyér fojtotta belé.

- Daphne, szerelmem – fordult meg a fiú, s megcsókolta. – Barátnőid?

- Korán ébredtek – felelt Daphne röviden. – Jó reggelt, Draco – köszöntötte a fiút is, miközben elkezdte húzni Blaise-t kifele a klubhelyiségből. Draco, miután viszonozta a gesztust, követte őket a Nagyterembe reggelizni. Unottan ült le a szokásos helyére, szürke szemeit végigfuttatta a házak asztalán. Tekintete magakadt egy őt fürkésző mélybarna szemeken. Hosszan állta a kontaktust, mikor Victori félénken mosolyra húzta száját. Draco nem tehetett róla, de ez a mosoly olyan ártatlannak, kislányosan bájosnak tűnt, hogy akaratlanul is félmosolyra húzta száját. Aztán kiszakította pillantását, s neki kezdett reggelijének.  

Halk cipőkoppanások nesze zavarta meg a kihalt folyosó, kora reggeli nyugalmát. Pansy a hetedik emeletre tartott. Nem igazán akart a klubhelyiségben maradni, hogy összefusson Dracóval, amikor a kapcsolatukról gondolkodik. Mikor felért Badar Barnabás falikárpitjához, elhaladt háromszor a szemközti fal előtt, s mikor megjelent az ajtó, körülnézve beljebb lépett. A míves kandallóban feltörő lángok jól esően ontották a meleget, mikor Pansy az az előtti fotelhez lépett. Kényelmesen elhelyezkedett, térdeit fölhúzta, s belebámult a pirosas, hasított fadarabokat nyaldosó tűzbe. Neki nem kell merengő, hogy megnézze emlékeit. Ha csak felidézi magában, teljesen átéli az akkori érzéseit. Mennyire más volt a helyzet, a kapcsolatuk az első csókjuk előtt. Az első csók. Pansy lehunyta szemeit, fejét hátradöntötte a fotel háttámlájára, magában felelevenítette a hajnali klubhelyiség hangulatát, mikor Draco belépett kócos hajjal. A szóváltásuk, a halk, egyenletes cipőkopogás, ahogy felé közeledik, s az érzékeit elbódító menta illat. Szinte érezte orrában a szeretett illatot, az acélszürke szemek fogságát, a puha ajkak érintését. A bizsergető érzést, mikor rá gondol, a féltékenység szelét, mikor egy lány megkörnyékezi. „Szeretem. De bizalom nélkül a szerelem semmi. Nem tudok benne bízni. Honnan tudjam, hogy fontos vagyok neki? Hogy azok az érintések, csókok, vágytól elhomályosult szürke szemek nem csak játszadoznak velem. Hogy nem csak elhiteti velem, engem akar, csak is engem, fontos vagyok az életében. Nem csak a szerződésben foglaltak miatt, vagy egy fiú utód szülése miatt, aki majd tovább viszi a Malfoy nevet, hanem tényleg azért, mert szeret. Honnan tudjam, amikor semmilyen érzelemről nem beszél, sőt, ki sem mutatja. Csak a szemei azok, amik néha pajkosan felcsillannak” – mély sóhaj tört fel belőle, s eszébe jutott a szünet. Az a gyönyörű bál, és az a felejthetetlen éjszaka. „Kockáztatott. Miért? Azért, mert szeret, és tényleg vágyott rám, vagy csak azt akarta, egy legyek a sok közül?” – Pansy mogyoróbarna szemei megteltek könnyekkel, amik csak arra vártak, mikor buggyanhatnak ki, s folyhatnak végig a lány selymes arcán. Nem. Ezt nem tudom elhinni. Olyan őszintének tűnt a viselkedése, a vággyal teli szemei, a halk nyögései. Az nem lehetett az álarca. Az acélos tekintetébe belenézve elmerülök, s átlátok azon. Tudatába befurakodtak a tegnapi óra jelenetei. „Az a kis cafka is mit akarhat Dracótól? Egyáltalán ő csábítja el Dracót, vagy fordítva? Mindenesetre szívesen leátkoznám a lábáról. Á, nem. Azt az örömöt azért nem adom meg senkinek. Nem alacsonyodom le odáig. Én csak griffendéleseket átkozok meg. És őket is csak akkor, ha szemtelenek” – húzta gonosz mosolyra száját a gondolatra. „Ah, mért ilyen nehéz? Miért nem tud Draco egyenesen beszélni? És mért nem tudok bízni benne? Vajon mért?” – fintorgott. „A szeretői miatt. Ez egyértelmű. Túl sok volt, vagy talán még mindig van is, több éven keresztül. Mért fáj ennyire ez a nyomorult szerelem? Mért kellett bele szeretnem? Most mennyivel könnyebb lenne. Csak elfogadni szüleink akaratát, s egybekelni, aztán élnénk a boldogtalanok életét. De így is boldogtalan vagyok. Bár ez sem teljesen igaz. Jó pár gyönyörű percet adott nekem, mikor azt hittem megváltozik a kapcsolatunk. Azt hittem azokban a percekben, hogy szeret, hogy csak is én vagyok a legfontosabb neki. Mit csináljak?” – tette fel a megválaszolhatatlan kérdést magának. Nem tudta mitévő legyen az érzéseivel, Dracóval. Rápillantott a falon lévő órára, s felpattant a fotelből. Órára kell mennie, méghozzá bájitaltanra. S mivel a házvezető tanára tartja, nem akar késni. Elindult lefele a pinceterembe, próbálta elűzni előbbi gondolatait, s most megint a fiú mellé kell ülnie. Most még inkább utálta a mai napot, mikor dupla bájitaltannal kezdenek. Mire odaért a teremhez már minden diák ott várt a professzorra. Igaz őt a griffendélesek nem érdekelték, csak háztársain nézett végig, s meg is találta őt. Szokásához híven a falnak dőlve állt, lábát megtámasztva annak. Mogyoróbarna szemeit önkénytelenül is végigfuttatta a fiún, bár a meleg talár nem sokat sejtetett, de azt már úgyis tudja, mit takar. Magában meglepetten vette észre az őt fürkésző szürke szemeket. Mélyen belenéztek egymás szemébe, mintha onnan akarnák kiolvasni, mire gondol a másik. Blaise már meg sem próbált Dracóhoz beszélni, akinek most csakis Pansy volt a látóterében. A szemkontaktust Piton professzor előttük lobogó, fekete talárja szakította meg, majd kivágta a terem ajtaját, s a diákok elfoglalták helyüket. Pansy kerülve Draco pillantását leült mellé, arcáról elrejtette érzelmeit, ahogy a fiú is. Néma csönd lett a helyiségben. A professzor végigjáratta tekintetét a csoporton.

- A mai órán szintén ravasz minősítésű bájitalt fogunk elkészíteni, és el is várom némelyiküktől, hogy tökéletesen meg is csinálják. – Piton itt ránézett mardekárosaira, majd folytatta. – Üssék fel könyveiket a 165. oldalon az Élőhalál-esszenciáját. Megtalálnak mindent, amire szükségük van. Két órát kapnak az elkészítésére. Kezdhetik! – fejezte be mondandóját a professzor, mire a tanulók felcsapták könyveiket, majd elkezdték a hozzávalók előkészítését.

Draco és Pansy szavak nélkül is a szokásos tempójukban dolgozott. Draco belenézett a könyvbe, ami azt az utasítást adta, hogy felaprítani a valériánát, más néven macskagyökeret. Aztán az aszfodélosz gyökeret kell őrölni. Neki kezdett az aprításnak, szeme sarkából Pansyt figyelte, aki szintén olvasta a könyv istrukcióit. Miután ezzel végzett, odatolta a lány elé, s elővett egy kis kőtálat, melybe belevagdosta az aszfodéloszt, majd elkezdte az aprítást is. Pansy eközben pálcájával tüzet varázsolt az üst alá, és beledobta a felvágott macskagyökeret a vízbe. Oldalra pillantott Dracóra, s mintha a fiú megérezte volna, felkapta tekintetét rá. Pansy gyorsan lesütötte szemeit az asztal lapjára, s megkereste a fekete üröm növény kivonatát. Az üstbe öntött három cseppet, ahogy a könyv írta, majd megkavarta az óra mutatójával ellentétes irányba, háromszor. Ettől a seszínű főzet feketére váltott. Draco végzett az aprítással, s most a mákonybab levének kinyerésével is. A rézmérlegen kimért négy grammot az őrölt gyökérből, majd beleszórta a főzetbe, miközben Pansy keverte azt. Ránézett a fiúra, aki most a bab levéből cseppentett bele ötször. A lány ekkor visszanézett a könyvbe. „Az óra mutató járásával egyirányba keverjük meg hatszor a főzetet” – olvasta magában, majd teljesítette. A főzet lassan elkezdett világosabb színt ölteni.

- Rendesen kimérted az aszfodéloszt? – szegezte a kérdést Dracónak.         

- Természetesen. Pontosan négy gramm – válaszolt Draco flegmán. – Mit hagytál ki?

- Én? – nézett Pansy a szürke szemekbe. – Én semmit – háborodott fel.  

- Rózsaszín színűnek kellene lennie. Vagyis valamit kihagytunk – mélyedt bele a könyvbe Draco. – Raktál bele egy kis főnix könnyet? – Draco ránézett Pansyre. A lány szemei elkerekedtek, majd fogta a kis üvegcsét és beleöntött egy cseppet a főzetbe. Majd megkavarta, amitől a kívánt színű lett főzetük. Pansy ránézett az öntelten vigyorgó Dracóra.

- Ne vigyorogj már – mordult rá a fiúra.

- Már mért ne? – vigyorgott szélesebben, majd picit közelebb hajolt a lányhoz, aki hátrálni akart, de az üsttől nem tudott, így Draco arca csak pár centire volt. – Olyan jó, amikor hibát vétesz… miattam – suttogta a fiú. Pansy megborzongott, s hirtelen jött a válasza, miközben Draco eltávolodott tőle.

- Ki mondta, hogy miattad? – sziszegte a lány közönyösen.

- Ugyan. Ismerlek – dühítette tovább a lányt.

- Nem. Nem ismersz eléggé – válaszolt halkan a lány, majd, hogy csináljon valamit, elvett egy kis fiolát az asztalról, s teletöltötte a főzetükkel. Fogott egy kis pergamen darabot, majd ráírta a nevüket, amit ráragasztott a fiolára. Draco csak figyelte a lány mozdulatait, esze azon járt, mért nem tud szót érteni szerelmével. S mért változott meg minden a szünet után? Tudja, hogy sok hibát vétett az elmúlt évek során. Hogy sokszor csalta meg azt a lányt, akit szeret. Bár az első pár évben még ő sem tudta, hogy ez az érzés, a szerelem. Nem. Nem keres mentségeket magának, de legbelül változott is, ahogy felnőtt. Dracót gondolataiból a csengő hangja szaggatta ki. Pansy majdnem végzett a pakolással, már csak az üröm növény kivonata volt az asztalon. Draco segíteni akart a lánynak, legalább ezzel, ha már elbambult. Pansy nem is figyelt, gyorsan akart szabadulni a fiú közeléből, így egyszerre nyúltak a kis fioláért. Draco keze már csak a lányét fogta meg. A mogyoróbarna, s acélszürke szempár összekapcsolódott. Mindketten elmélyültek, s mintha kizárnák a külvilágot, csak az érintésre koncentráltak. Aztán Draco észbekapott, s elkapta a kezét. Nem akarta feldühíteni a lányt, bár sejtette, hogy titkon tetszett azért neki. Zavartan beletúrt tejföl szőke hajába, s magában vigyorgott Pansy enyhe pirulásán. A lány nem mutatta ki, de csalódott volt, hogy nem tartott még tovább a bizsergést kiváltó érintés. A lehető leggyorsabban összeszedte holmiját, mert érezte arca pírját, s kisietett a teremből. Miért tud így hatni rá Draco? Még mindig. S ráadásul teljesen megváltozik miatta. „Ah” – sóhajtott mélyet Pansy, miközben a Nagyterembe tartott ebédelni. Leült asztalukhoz, s szétnézett a teremben. Szemei megakadtak egy világosbarna hajú lányon, de tekintetét gyorsan elfordította, nehogy elmenjen az étvágya. Nem sokra rá, hogy szedett tányérjára, megérkeztek Dracóék. A fiú leült szorosan Pansy mellé, mire a lány szúrós tekintettel nézett fel rá. Draco nem zavartatta magát miatta. Sőt! Tetszett neki a helyzet, s a következő számmisztika óráján nem élvezheti a lány jelenlétét.

Pansy barátnőjével a klubhelyiségbe ment. Lyukasórájuk lévén elhatározták, hogy házi feladatukkal foglalkoznak. A lány megpróbált összpontosítani az előtte lévő könyvekre, meg a pár sorral tele lévő pergamenjére, de egyszerűen nem tudott. Folyton eszébe jutott Draco érintése, s egy régi bájitaltan óra, ami szintén így végződött. Nem szabadult tőle. Megmasszírozta fáradt halántékát, s hátradőlt a kanapén.

Eközben Draco a számmisztika terem előtt várakozott Blaise-zel. Ugyanis a mardekárosok közül csak ők ketten jártak erre az órára. Tekintetével végignézte a szokásos diákokat. Látta Grangert, amint a hollóhátasokkal beszélget, aztán szemével megtalálta Victoriát is. Eddig nem is tűnt fel neki, hogy a lány is jár Vector professzor órájára. Háttal állt neki, így nem nézhetett a mélybarna szemekbe. Blaise követte barátja tekintetét.

- Akarsz valamit tőle? – kérdezte halkan. Draco rákapta tekintetét.   

- Mindent tudni akarsz? – morgott a fiú.

- Még szép. Ki akadályozná meg a hülyeségeidet, ha nem én? – húzta ki magát viccesen, mire Draco elhúzta száját. – Szóval?

- Még nem tudom. Flörtöl velem. Pansy meg rám sem bagózik – vont vállat Draco. – Te mi a fenét csinálnál? – Blaise már nyitotta száját a válaszra, de Draco megelőzte. – Nehogy válaszolj. Költői kérdés volt – gúnyolódott.

- Pedig lett volna jó válaszom – röhögött Blaise.

- Azt meghiszem – fintorgott a fiú.

- Hát jó. Úgy is a saját, öntelt fejed után mész – sóhajtott Blaise. Barátja szúrós szemmel nézett rá.

- Pontosan. Azt teszek, amit akarok. Nem tartozom magyarázattal senkinek – mondta Draco ingerülten.

- Még a jövendőbelidnek sem? – ironizált barátja.

- Nem – morogta vissza. – Megcsináltad a leckét? – váltott gyorsan témát Draco.

- Igen. Tökéletesre – röhögött fel Blaise. – Nem úgy, mint te, barátom.

- Na persze. Ha én öntelt vagyok, akkor te tökéletlen – gúnyolódott Draco. 

- Ó, hát persze. De én legalább közelebb vagyok a tökéleteshez – vette ő is gúnyosra.

- Azért nem tudsz elverni snapszliban? – húzta félmosolyra száját.

- Az csak egy apró malőr, amin könnyen segíthetek – nevetett Blaise.

- Na, de Blaise. Azt hittem, nem párbajoznál velem – válaszolt gúnyosan.

- Mivel a hátbatámadás gerinctelenség – húzta el a száját -, s nem úgy neveltek, kénytelen vagyok a párbajozás nemes eszközéhez folyamodni – tettetett komoly arcot barátja. Draco csak nevetett rajta. 

Az óra unalmasan, s eseménytelenül telt el Dracóéknak. Vagyis Draco számára a vége már mást ígért. Épp elpakolta A numerológia új elmélete című könyvét, mikor szürke tekintete találkozott Victoriéval. Igaz, a lány tőle messze ült az órán, de a végén kérdezett valamit a professzortól, így már Draco mellett haladt el kifele menet. Lassan lépkedett, mosolyra húzva száját, mélybarna szemeit belefúrta a fiúéba. Mikor odaért Dracóhoz, kacér szemvillanással belesimította kezét a fiú leeresztett tenyerébe, majd el is húzta. Draco érezte a tenyerében otthagyott, összehajtott kis pergament. Fél kézzel széthajtotta a pad mellett, s elolvasta a szép ívű betűket.

Ma este a Szükség Szobájában kilenckor.

V

Talárja zsebébe süllyesztette a pergamen darabot, s követte Blaise-t következő órájukra. A folyosón menetelve nem is figyelt barátja meséjére, agyában csakis a lánytól kapott kis üzenet zakatolt. „A Szükség Szobájában” – mélyet sóhajtott, majd lassan kifújta a tüdejébe szívott levegőt. Kavarogtak érzelmei, s érvei is, hogy miért menjen el a találkozóra, s miért ne. Eszébe jutott Pansy, s a vele eltöltött percek, mikor szíve gyorsabb ütemre váltott a közelében, s mikor gyomra bukfencet vetett estélyi ruhás megjelenésekor. Gyönyörűnek látta a lányt, noha év eleje óta szinte minden percben. De akkor, az eljegyzési bálon, már a menyasszonyát látta Pansyben. S megint csak oda jutott gondolatmenetében, hogy a lány, mióta megtudta szeretőinek számát, haragszik rá. De talán féltékeny is. Legalábbis Draco reménykedett benne. A szerelem, amit érzett a lány iránt talán halványodott. Hisz ha Draco a jelekből arra a következtetésre jut, hogy Pansy is ugyanúgy szereti, akkor mért nem tud neki megbocsátani? Főleg az után a karácsonyi este után. Mindig tudta a lány, hogy sok szeretője volt, sőt még gúnyolódott is vele. Akkor most mért változott meg minden? „Mert kimutatta az érzéseit, s fél? Talán. Bár Pansy nem az a félős fajta” – erre a gondolatra elmosolyodott. „Akkor is mindig ugyanoda lyukadok ki. Lehet Blaise-nek volt igaza a múltkor. Én provokálom? Ha elmegyek ma arra a találkozóra, megtudja? Egyáltalán érdekelné?” – agyába befurakodott egy csettintésnek hallatszódó zaj.

- Draco! Mi van veled? – Blaise aggódó tekintettel nézte a fiú arcát, miközben leeresztette jobb kezét, amivel csettintett. 

- Semmi – mondta közönyös hangon.

- Biztos? Nem szoktál te csak így elbambulni, ha csak nem… - kezdte Blaise a faggatást, de Draco közbeszólt.

- Ha csak nem rólad álmodozom? – fejezte be viccelődve, mire barátja elröhögte magát.

- Tématerelésben tényleg te vagy a legjobb – gúnyolódott Blaise, majd sóhajtott egyet.

- Végre elismerik a tehetségem – folytatta Draco is ironizálva. Barátja szélesen mosolygott. – Látom, jól megvagytok Daphnéval – mosolygott fájón Draco. 

- Igen. Daphnét nekem szánták. Merlinnek hála! – vigyorgott Blaise. – Szerelmes vagyok, Draco. Én ki merem mondani – szúrta a mondatot barátjának címezve.

- Nem is kell mondanod. Látszik rajtatok – hagyta figyelmen kívül a megjegyzést.

- Ahány varázsló, annyi hagyomány – bólintott Blaise. – Na, mit gondolsz?

- Hm? Miről? – Draco most tényleg nem értette miről is beszél barátja.

- Hát, amit az előbb meséltem – mondta szemrehányóan. – Nem is figyeltél, mi? Bár, ahogy észhez térítettelek, min csodálkozom – motyogta magának.

- Dehogynem figyeltem – próbálta menteni helyzetét. – Csak nem igazán érdekes. – Draco remélte, hogy ezzel nem mondott semmi sértőt Blaise-re nézve, ugyanis fogalma sem volt, miről beszélt neki az előbb.

- Azt hittem jól jöhet, mikor cikizni akarod vele Grangert, vagy Pottert – rántotta meg vállát.

- Ja, hát végül is igen – mondta unottan, noha még mindig nem tudta mi is jöhet jól neki. De csak kiböki egyszer Blaise. 

- A „Kis Kiválasztott”, meg a sárvérű Granger szerelmi kapcsolata. Weasley-t eheti a penész – vigyorgott Blaise. – Lehet, hogy a következő párbaja már nem ellened lesz – röhögött fel. Draco pedig megértette a közel tíz perces sztori lényegét.

- Hm… egy Potter-Weasley párbaj? – húzta gúnyos mosolyra száját Draco. – Kíváncsi lennék rá. Potty biztos nem átkozná meg a kis haverját, de hogy fordítva… - hagyta befejezetlenül a mondatot. – Egyébként, te mindenről tudsz, ami ebben az iskolában történik? – kérdezte röhögve Draco.

- Hát persze – vett fel komolyságot. - Mondtam már, hogy biztos informátoraim vannak – kacsintott viccesen a fekete hajú fiú.

- Nekem is kellenének ilyen informátorok – mondta halkan, fintorogva Draco. „Á, mért nem használtam már legilimenciát Pansyn is? Akkor legalább tudnám, hogy valóban szeret-e. Nem tudnék utána azokba a mogyoróbarna szemekbe nézni.”

- Barátom, sajnos, arra a kérdésre, csak egy embertől tudhatod meg a választ – mondta sejtelmes hangon Blaise. Draco számára mégis a lehető legkomolyabbnak hatott ez a hangszín. – Vagyis boszorkánytól – nevette el magát.

- Na, igen – sóhajtott Draco -, de ő nem fogja a szemembe mondani, ahogy én sem az övébe – mondta olyan halkan, hogy Blaise-nek fülelnie kellett, hogy meghallja. Barátja csak vállon veregette bíztatásképp. Mikor odaértek a sötét varázslatok kivédése teremhez háztársaik, s néhány hugrabugos már ott várakozott. Draco, Pansyt is és Victorit is elkezdte keresni szemeivel, de egyik lány sem volt még ott. Daphne, rögtön mikor észrevette őket, hozzájuk fordult, s meg sem állt, míg Blaise nyakába nem vetette magát.

- Szia, Draco – köszönt a lány, miután egy csókkal üdvözölte szerelmét.

- Szia. A lányok? – kérdezett rá Draco.

- Azt mondták, még elmennek könyvtárba óra előtt – adta meg a választ Daphne. A fiú aprót bólintott. Pár perc múlva a teremhez megérkezett Victori, Charlotte társaságában, de ahogy Draco észrevette, annyira nem élvezte a lány csacsogását. Elmosolyodott, mikor a lány mélybarna szemei arcára tévedtek. Victori is kacéran visszamosolygott, majd szemeivel elnézett Draco mellett. A fiú csak az után értette meg, hogy miért, mikor Pansy és Millicent megálltak mellettük.

Pansy a teremhez érve meglátta a neki háttal álló Dracót, s a hugrabugosok körében a világosbarna hajú lányt. Pansyt elöntötte a düh, ahogy meglátta, főleg, hogy az ő Dracójára mosolyog. Ebben a pillanatban elhatározta, hogy valamit tenni fog. Azt még nem tudta mit, de majd a helyzet adja magát. Utálta, mikor nem tudott Draco szemeiből olvasni. Az volt az egyetlen mentsvára a fiú álarca ellen. S most belenézve a szürke szemekbe nem látott semmilyen érzelmet. Nem is tudta eldönteni, hogy ez jó vagy rossz, egyáltalán felé, vagy az a lány felé irányul. De megmaradt annál, hogy ez Draco szokásos arculata. A folyosó végén feltűnt Gordon Bronswick professzor, s mikor a diákok észrevették, abbahagyták a beszélgetést. Tisztelték a fiatal, de tapasztalt tanárt, mert régi professzoraik közül messze ő volt a legjobb sötét varázslatok kivédéséből. A teremben a padok el voltak tolva a fal mentén, egymás mögött. Ebből Dracóék már következtettek arra, hogy bizony a mai órán párbajozni fognak.

- Kár, hogy nem a griffendélesekkel vagyunk – súgta Blasie Dracónak, s mindketten elmosolyodtak.

- Köszöntök mindenkit! – kezdte Gordon professzor a katedrán állva. – Mint látjátok a padokat már eltettem, úgymond az útból – mosolygott közben -, s nem kétlem, hogy már mindannyian rájöttetek a miértre – nézett végig a tanulókon, majd folytatta. – Ma a párbajozás nemes művészetével fogunk foglalkozni, technikákkal, ártásokkal, rontásokkal. – A professzor most elkezdett körbemenni a teremben. – Párokba állítalak titeket, a gyengébbik nem az erősebbel szemben. A kisasszonyok ne vegyék sértésnek – biccentett a professzor, ám a lányok csak mosolyogtak megjegyzésén. Folyamatosan alakította a párokat, míg nem a mardekárosokból csak Dracóék elszigetelt kis csoportja maradt. – Miss Greengrass, Mr. Zabini – bólintott Gordon. – Miss Parkinson és Mr. Malfoy – fejezte be a párok sorolását. Draco és Pansy összenéztek, majd a fiú tekintete kelletlenül elkalandozott tőle balra. Pansy elhúzta száját, mikor észrevette, kire nézett Draco lapos pillantással. Victoria és társa pont melléjük kerültek, elterelve így mindkettejük figyelmét. Itt az alkalom Pansy elhatározásának. A lány magában gúnyosan elvigyorodott, majd mogyoróbarna szemeit Dracóra emelte.

Draco kezdte feszélyezve érezni magát. Nem elég, hogy Victori itt áll előtte, ráadásul Pansy mellett, még szerelme szúrós pillantása sem tetszett neki. Ismerte már Pansyt annyira, hogy tudja, valamire készül.

- A feladatuk: különböző ártásokat, rontásokat, bűbájokat küldeni társukra. Természetesen nonverbálisan – adta ki az utasítást a professzor.

Draco elővette pálcáját, elegánsan meghajolt Pansy előtt, aki ugyan így tett. A fiú eközben megfigyelte a lány kecses mozdulatát, s csak még jobban beleszeretett, ha lehet így mondani. Aprót biccentett, így megadva Pansynek a kezdést. A lány nem habozott, azonnal küldte az ártást, amit Draco lezseren védett. Aztán ő támadott. Ez így ment jó sokáig. Közben Pansy szeme sarkából a mellette lévő lányt figyelte. Draco észrevette a lány érdeklődését „vetélytársa” iránt, s ezt kihasználva magában gyorsan elmondta a varázsigét.

- Obscuro! 

Pansy egyik pillanatban még Victoriát nézte, a másikban meg elsötétedett a világ előtte. De mire levette volna szeme elől a fekete kendőt, két erős kar átkarolta derekánál fogva. Pansy mélyet lélegzett az ismerős menta illatból, szívverése felgyorsult Draco közelében. Érezte a fiú szapora lélegzetét. A lány pálcáját ráirányította a fiúra, s magában kimondta a kötöző ártást. Draco testén kötelek jelentek meg, szorosan tartva áldozatát, amitől eldőlt, s a földön kötött ki. Pansy lekapta szeméről a kendőt, s gúnyosan vigyorogva ránézett a tehetetlenül vergődő fiúra. Pansy észrevette a mellett lévő lányt, ahogy elindul a fiú felé, de aztán megtorpan, s inkább visszaáll helyére. Pansyt elöntötte a méreg. Mit képzel magáról ez a kis fruska? A lány gondolt egyet, s lassan odalépett a fiú elé. Aztán Draco két oldalán tovább lépve, egészen a mellkasáig. Ott leguggolt, megsimította Draco mellkasát, s közel hajolt arcához, minta meg akarná csókolni. Ajkaik közt csak pár centi volt, majd az utolsó pillanatban elhúzta száját, megpuszilta arcát, s fülébe súgott. 

- Győztem. – Érzéki hangja mindent elfeledtetett Dracóval. Még azt is, hogy a lány most csinált hülyét belőle a hugrabugosok előtt. Pansy felállt, átlépett Dracón, s visszaállt a helyére. Közben kihívóan nézett Victori mélybarna szemeibe. A lány értette a célzást, de Draco figyelmét sem kerülte el ez a kis közjáték. Addig fészkelődött, míg pálcáját vissza nem szerezte kezébe. Elmondta az ellenvarázst, s felállt. Megigazította először talárját, majd beletúrva, tejföl szőke haját is. 

- Tíz pont a Mardekárnak Miss Parkinson cseles visszavágásáért – mosolygott a professzor. – A következő órán elemezni fogjuk a technikáitokat. Most elmehettek! Viszlát!

Pansy még egy utolsó pillantást vetett Dracóra, majd elhagyta Millicenttel, s Daphnéval a termet. Draco megvárta Blaise-t, majd együtt indultak vissza a klubhelyiségbe.

- Jó óra volt – mondta vigyorogva Blaise. – Daphne valami olyasmit mondott, hogy ki kell kérdeznie Pansyt. Te tudod mért? – kérdezte Blaise.

- Hm… nem láttad? – kérdezett vissza Draco.

- Lemaradtam valamiről? – vigyorgott barátja.

- Mondhatni. Pansy megkötözött – mondta Draco sértetten.

- Aha… és?

- Mi az, hogy és? – torpant meg Draco. – Szerinted ez mit jelent?

- Hogy jobb nálad? – röhögött Blaise barátja arckifejezésén. – Jó, tudom, hogy mindketten ugyanolyan jók vagytok. - Draco megindult gyorsított tempóban. Blasie mellette haladt tovább.

- Ah, mindegy – legyintett Draco fáradtan. Kezdett megőrülni. Látta Pansy szemeiben a féltékenységet. Csak ezért csinálta volna ezt a kis jelenetet? Hogy megmutassa Victoriának, úgymond az övé? Mennyire vágyott arra, hogy Pansy ajkai érintsék az övét. Erre így elbánik vele. Tényleg csak Victoria miatt csinálta? Vagy, mert tényleg ő is meg akarta csókolni, de az utolsó pillanatban megváltoztatta az álláspontját.

Pansy magában elégedetten vigyorogva ült a klubhelyiségben. Jól sikerült a párbaj, hisz megmutatta annak a lánynak, hogy ne kezdjen Dracóval, s még a fiú közelében is lehetett. Sőt. Legyőzte őt. Olyan sebezhetőnek tűnt így Draco, mégis szexi is volt, ahogy ott feküdt alatta, tejföl szőke haja szemébe hullott, acélszürke szemei őt nézték. Majdnem megcsókolta! Abban a percben csak is az volt elméjében, hogy vágyik Draco puha szájára, hogy rányomja ajkait szerelméjére. De nem. Az utolsó pillanatban elhúzta száját, s „inkább”, ha lehet, még jobban megsértette a fiút, hogy legyőzte. De az jobban érdekelte, hogy Draco mire gondolhatott, mikor a karjai közt volt. Sajnos ezt nem fogja megtudni. Pansy tekintete összeakadt az épp belépő Dracóéval. A fiú nem volt mérges. Vagy legalábbis nem mutatta, de a lány látta volna most a szemeiben. Azt nem tudta megmondani, honnan érzi ezt, csak érezte. Draco elhaladt mellette, s a hálókörletek felé vette az irányt.

Fél kilenckor Draco észrevétlenül indult el a klubhelyiségből. Kilépett a folyosóra, miközben semmi másra nem tudott gondolni, csak a mai napra. Eseménydús volt, az tény. Először a bájitaltan, aztán számmisztika, most a vége fele meg sötét varázslatok kivédése. Mindegyik órán történt valami, és mindkettő mással. Bár a legutolsó órája kétesélyes volt. Már a hetedik emeleti folyosót rótta, az órája elütötte a húsz óra ötven percet. Megállt a Badar Barnabás falikárpitjával szemközti fallal szemben, s mélyet sóhajtott. Háromszor elhaladt a fal előtt, majd belépett a megjelent ajtón. Victroria már az egyik fotelben ült, keresztbe fonott lábakkal. Körülnézett a szobában, mely zöld-ezüst, s egy kis fekete színben pompázott. Két bőrfotel, egy kandalló, s egy baldachinos ágy. Victoria felállt, s lassú léptekkel megindult Draco felé. Végignézett a lányon tetőtől talpig. Haját lógva hagyta, s néhány tincs rakoncátlanul hullott mélybarna szemeibe. Csónak kivágású, szűk blúza vonzotta tekintetét, csakúgy, mint magas szárú és sarkú csízmája. Draco nagyot nyelt. Tetszett neki így a lány, vonzódott is hozzá. Victoria megállt a fiú előtt, felemelte kezét, s tarkójánál végigsimítva beletúrt a tejföl szőke hajba. Megnyalta kiszáradt ajkait, majd közelebb hajolt Dracóhoz. Lehunyva szemeit rányomta száját a fiúéra.

Draco bár visszacsókolt, érzékien a maga lehengerlő technikájával, nem időzött sokáig, áttért a lány nyakára. Nedves csókokat nyomott a puha bőrre, de egy valami hibádzott. S ezt Draco is érezte, tudta. „Nem Pansy.” Hirtelen megállt, félbeszakítva a csókokat. Victoria eddig lehunyva szemeit összepontosított a régóta vágyott csókokra, majd egyszer csak megszűnt a jól eső érintés. Felpattantak elhomályosult szemei, s kérdőn nézett a fiúéba. Draco se szó, se beszéd kisietve otthagyta a felhevült lányt. A folyosón gyorsította lépteit, közben pedig megigazította haját, s mindent magán, amit úgy gondolt elárulhatják. Victori még mindig a szobában állt, s mikor tudatosult benne, hogy a fiú otthagyta, kitört belőle a mondat.

- Ezt még megkeserülöd, Draco Malfoy! – Dühtől eltorzult arccal lépett ki a szobából. Draco nem is sejthette, mit indított ezzel el.

Draco majdnem enged Victori csábításának, de az utcso pillanatban otthagyja a lányt.

//gportal.hu/gindex.php?pg=23673527

Griffendél - Hollóhát Mardekár - Hugrabug

Griffi - Mardekár

http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Harry_Potter-sorozatban_szerepl%C5%91_var%C3%A1zsig%C3%A9k_list%C3%A1ja

http://onlineroxfort.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=33483&PHPSESSID=155c13ab9a793a71e2029744137858d1

http://h-p.mindenkilapja.hu/?m=1961457

Roxforti órák

Rúna ismeret:
Tanár: Bathsheba Babbling
Számmisztika:
Tanár: Septimus Vector
Astronómia:
Tanár: Sinistra prof.
Legendás Lények Gondozása:
Tanár: Hagrid (1993-tól napjainkig),
nénányszor helyettesítette őt Suette Pollts;
Ebshont prof.(-1993ig)
Bűbájtan:
Tanár:Filius Flitwick
Sötét varázslatok kivédése(SKV):
Tanár: Mógus prof.(1991)
Lockhart prof. (1992)
Lupin prof. (1993)
Mordon prof. (1994)
Umbridge prof. (1995)
Piton prof. (1996)
Amycus Carrow (1997)
Jóslástan:
Tanár:Trelawney prof.(1995-1996), Firenze
prof. (1995-1996)
Seprülovaglás:
Tanár:Hooch prof.
Gyom-és Gyógynövénytan:
Tanár: Bimba prof.
Mágiatörténet:
Tanár: Binns prof.
Mugliismeret:
Tanár: Charity Burbage (?-1997), Alecto
Carrow (1997-1998)
Bájitaltan:
Tanár:Piton prof. aztán Horace Lumpsluck
prof.
Átváltoztatástan:
Tanár: McGalagony prof.