A roxmortsi hétvégén lágyan sütött a koratavaszi nap. Blaise és Daphné elég ködös indokkal, de kivételesen nem jöttek le, helyette a klubhelyiségben maradtak, bár Draco sejtette, hogy a kiürült fiúhálóra fogják vetni magukat és kihasználják a szabad órákat Blaise baldachinos ágyában. Pansy füstmintás  kendőjét csomózta a nyakába, de sötét pillantása összevillant még Dracóéval mielőtt határozott léptekkel megindult Roxmorts irányába Millyvel az oldalán. Minden a terv szerint halad. Pansy előreindul kiválasztja a csomagot a postahivatalba, addig megcímzi, míg Draco a Szellemszállásnál felveszi a patkányként arra osonó Pettigrewt, s a zsebében viszi el a postahivatalig, ahol csomagként postára adják egyenesen Albánia fővárosába. Minden kedvezőnek ígérkezett. A Szellemszállás most senkit sem érdekel, arra elég egyetlen kirándulást tenni, és tavasszal ugyan ki kószálna még el arra, amikor egy teljes fél éve volt rá, hogy megnézze. Draco Monstro és Crak között vágott át a rügyező fák ágai alatt a  Szellemszálláshoz.

- A nyakunkon a tárgyalás! Apám biztos elmondja, hogy három hónapig be volt kötve a karom! De meghallgatnám a nagy mamlasz behemótot, ahogy megpróbálja védeni a madarát! De hiába! Apám alaposan felkészült, biztos vagyok benne, hogy a hippogriffnek befellegzett! Remélem annak a féleszű Hagridnak is!  - ecsetelte kárörvendően Draco a két társának. Crak és Monstro bőszen bólogattak hozzá. Draco az esővíztől még nedves talajban cuppogó cipővel elmélyedt a sérülésén. Apja biztosan kitér a tárgyaláson Dumbledore igazgatói posztjának megkérdőjelezésére is, hogy egy ilyen tanárt enged tanítani a Roxfortban. Vajon most sikerrel jár? Draco maga talán jobban várta az egész tárgyalást, mint az igazán érintettek. Bármilyen módon is de megbosszulni ezt a sérülést! A karmolás nyoma most már örökké emlékeztetni fogja erre a balesetre, és a gyűlölt griffendéles lelkű tanáraira, akik semmibe vették az ő súlyos sebesülését. Még mindig élesen élt benne a kép, a rémület, a neki támadó hippogriff hatalmas teste, ahogy felé tornyosul, a fájdalmas húsába mélyedő éles karmok, és az a rengeteg vér! S az évfolyamtársai, ahogy egy emberként mellé álltak és ott voltak vele a rideg gyengélkedőn. Draco bágyadtan emelte fel a fejét s azonnal földbe gyökerezett a lába. A Szellemszállás felé ugyanis a vörös hajú és képű utálatos Ron Weasley bámészkodott. A lehető legrosszabbkor! Draco elhúzta a száját. Ideje minél gyorsabban elkergetni, mert kifutnak az időből! Öles léptekkel közeledett a fiú felé.

- Mi van Weasley? Szeretnél itt lakni mi? Lenne saját szobád, meg minden! – vihogott rá Draco. Crak és Monstro bárgyún heherésztek a mondataihoz. – Tényleg olyan sokan vagytok, hogy többen alszotok egy szobában?  - gúnyolódott Draco. – Ja egyébként éppen most beszélgettünk a hippogriffről, meg arról a Hagrid barátodról… - Draco már nem tudta befejezni a mondatot, mert ekkor hatalmas tompa ütést érzett a tarkóján, s ezzel egy időben a hűvös nedves barnás sáros lé csöpögött a hajából. Draco a tarkójához nyúlt s ujjaival törölgette sártól csutakos haját.

- Mi volt ez? Ki dobott meg? – fordult körbe Draco, Crakra és Monstrora meresztve szemeit, hogy ők esetleg láttak-e valakit errefelé.

- Sok a kísértet errefelé – nevetett fel Weasley. Draco dühösen meresztgette a szemeit a fatörzsek mentén, miközben Crak és Monstro már az ökleiket készítették elő, hogy megmutassák a rendbontónak, hogy kivel húznak legközelebb ujjat.  Újabb sárbombasorozat záporozott Dracóra, Monstrora és Crakra, Draco azonban most a megszégyenítő sárdobálás pontosabb helyét igyekezett kifürkészni. – Onnan jött! – mutatott a két testőrének, s közben a sarat törölgette a szájáról, az orráról, és mielőtt a szemébe folyik a homlokáról is. Draco szégyentől és dühtöl kivörösödve várta, hogy Crak és Monstro elkapják a szemtelen sárdobálót, aki így megalázta őt. Miközben Crak és Monstro őrült mód keresték az illetőt, hirtelen Crak rálépett vaalmire, megbotlott, s Draco másodpercekre a szemüveges smaragd szemű Potter fejét látta a levegőben. Akkorát ordított rémületében, hogy visszhangozták a Szellemszállás falai, s hanyatt-homlok felrohant vissza Roxfort irányába. A haja csupa sár, az arca teljesen maszatos volt, de Crak és Monstro sem voltak jobb állapotban.  Egyenesen a pincébe rontott, ahol bekopogott a házvezető ajtaján.

- Tessék! – dörrent fel Piton hűvös elutasító hangja, s felrántotta az ajtaját. – Draco! Hogy nézel ki? Mi történt veletek!?

- Tanár úr! Láttuk Pottert a Szellemszállásnál! De csak a fejét? Ez hogyan lehetséges? Ő tette ezt velünk! – kapkodta szürke tekintetét a házvezetőtanár merev arcán. Piton arckifejezése semmit nem árult el.

- Maradjanak a klubhelyiségben most már! – szólt ridegen, s  uszályként maga után suhanó talárral felrohant a lépcsőn. Draco az eseten tanakodva, és sártól csöpögő szőke hajjal lépett be a klubhelyiségbe.

- Hol voltál? Mindent elrontottál hiába vártalak!  - támadt neki Pansy, de ahogy végignézett Dracón rémülten a szája elé kapta a kezét.

- Mi történt? – hebegte. – Ki tette ezt veled? – Milly is felpattant és unokaöccséhez rohatn, s egy zsebkendővel próbálta unokatestvére szép szőke haját megtisztítani a mocskos sáros létől.

- Jaj Draco! A szép szőke hajad! – sopánkodott Milly, aggódó arckifejezéssel anyáskodva törölgetve Dracóról a sárcsimbókokat. Pansy is úgy nézett rá, akár egy jelenésre. Draco mindig olyan makulátlan tökéletességgel jelent meg mindenütt. S most! Elképzelni sem tudták mit érez Draco! Ő aki most az egész harmadévesek előtt. Sőt Pansy előtt, ilyen megszégyenítetten, sárral dobáltan, csupa kosz tarkóval és szőke hajáról csöpögő mocskos lével áll itt előtte. Hiszen ő mindig annyira ügyelt a Malfoyságára a sérthetetlenségére, sőt az érinthetetlenségére, ezért volt a Crak  Monstro páros, hogy megvédjék a külső támadásoktól. Tényleg szinte királyként vonul közöttük, a testőrei voltak, akik megvédték az ilyen megaláztatásoktól, s most még ők is csődöt mondtak, egyláthatatlan erővel szemben, aki történetesen már megint….Potter volt!

- Potter tette! Legalábbis a fejét láttam, bizonyosan a többi testrésze is lent volt, csak valahogy nem lászott – találgatta Draco, miközben szégyenében a Fekete- tó legmélyére süllyedt volna, hogy senki se lássa ilyen tökéletlen valójában, ilyen besározottan, beszennyezetten, mocskosan, megalázottan. Még soha nem érezte magát ennyire zavarban sosem szégyellte még magát így, mint most, hogy a klubhelyiségben ígylátják őt! A mardekár klubhelyiségben! Ekkora szégyent nem lehet elviselni! Menten összeesik inkább!

- Ez valami láthatatlanná tévő dolog lesz. Talán egy…köpeny – találgatta Pansy, miközben leplezetlenül sötét szemekkel Dracón futott a tekintete, ezzel még inkább zavarba hozva az így is előtte lángoló fejjel álló mellkasáig elpirult Dracót. – Hogy tehetett ilyet veled? Hogy merészelte egyáltalán! Hogy találhat ki ilyesmit valaki? Hogy sárral dobálódzik! – sziszegte Pansy miközben még mindig Dracót nézte sajnálkozva. Milly aggályoskodva törölgette Dracó nyakát a fejét simogatva, mire Draco türelmetlenül ellökte a segítő kezet.

- Hagyjál felmegyek, megmosakszom! – kullogott el Draco, teljes férfiúi méltóságától megfosztva érezve magát. Crak és Monstro hűséges kutyákként követték a vezérüket.  Draco pityeregve állt a zuhany alá, s gyorsan haboztatta fel a sampont a szőke haján. Ez rémes! Hogy mindenki így látta! Főleg a lányok is! És Pansy is! Vajon az úton többen is látták, ahogy sáros csöpögő hajjal rohan a pince felé? Ó milyen megalázó! Milyen kínos! Ő nem is mer többet a lányok szeme elé kerülni, sőt a klubhelyiségbe se menni, sőt akár csak a hálóteremből kidugni az orrát. Amikor friss fenyőillatú világosszőke szépen fésült hajjal kilépett a zuhanyzóból egy fokkal már jobban érezte magát. Crak és Monstro bambán ballagtak be a zuhanyozóba időnként Dracóra pislantva.

- Halihó, bejöhetek? – kopogott a fiúháló ajtaján Milly, s válaszra sem várva benyitott. – Hé ne búsulj már Draco! – látta az ágyán gubbasztó magába roskadt Dracót Milly.

- Megalázott! Így kellett visszajönnöm a Roxfortba! Többet le sem megyek Roxmortsba az biztos! Ebben az évben mindenki csak bánt engem! – szipogta Draco, s a fiókjából előkotort egy csomag zsebkendőt. – Az a rovar!  A Hippogriff rögtön az első nap! Most meg Potter! – Draco hangosan trombitálva kifújta az orrát. Milly pedig leereszkedett mellé az ágyra.

- De Draco! Nem omlott össze a világ, mert egy kis hülye griffendéles úgy viselkedik mint egy hegyi troll! Sőt! Tulajdonképpen mint egy mugli!  - adta meg a döfést Milly. – Igen ez valami rossz mugli szokás lehet, látszik hogy hová valósi, hogy honnan jött! Te lemosod magadról a sarat Draco! De Potter sosem mossa le magáról azt, hogy a muglivilágból jött félvér! – nyugtatta Milly az unokaöccsét, s megsimogatta Draco hosszú szőke tincseit.

- Igen az igaz – törölgette az orrát Draco kissé megnyugodva. Milly közelebb hajolt, s miközben rokoni puszit nyomott unokaöccse fenyőillatú frissen mosott szép szöszke feje búbjára mosolyogva így folytatta:

- Jaj és szerintem Pansy előtt sem kell szégyenkezned, mert szerintem neki sáros hajjal is tetszettél. Le merném fogadni, hogy szíve szerint ő maga is úgy törölgette volna rólad a sárdarabkákat, mint én – kuncogott fel halkan, s Dracóra kacsintott. Draco hajába fúrva az orrát mélyeket szippantott. – Húha! Úgy érzem most extra erős fenyős hajmosással igyekeztél lemosni ezt a cuccot magadról – nevetett Milly az erős gyantaszagot érezve.

- A személyemet ért sértő támadást sajnos nem tudom a lelkemből kimosni így – morogta Draco morcosan. A résnyire nyitott ajtón egy karcsú fekete macska somfordált be, s az ágyra ugorva kedveskedve megnyalogatta Draco kézfejét, majd kis cicafejét Draco kezéhez nyomkodta. Draco lemosolygott az állatra, s megsimogatta a macskát.

- Gyere be Pansy! – szólt ki Milly hátrafordulva. A lány benyomta az ajtóta tenyerével, s a frissen mosott még kissé fellazult szálló szőke hajra esett a pillantása.

- Vártunk a Postahivatalba Draco! Az akciónak így vége – fonta össze az ujjait az ölében Pansy, s ő is Milly mellé kuporodva Draco ágya szélére ült.

- Nem sikerült! Weasley pont ott volt a szellemszállásnál! És aztán ez az egész eset! Teljesen kiment a fejemből minden más – nézett rá bűnbánóan Draco. – El kell halasztanunk máskorra.

- Reméljük lesz másik lehetőség – bólintott Pansy. – Egyébként Weasley a postahivatalban is ott volt, oylan céltalanul bolyongott , nagyon gyanús volt – húzta el a száját Pansy. – Ráadásul engem is feltartott. Addig semmiképpen sem akartam csomagnak díszdobozt kérni, amíg ő ott van. Egyértelmű, hogy egy mardekáros nem közönséges postahivatali baglyokat használ. Ez nem méltó hozzánk! – húzta fel az orrát olyan gőgös hercegnősen Pansy, hogy Draco nem bírta megállni és felnvetett.

- Hát az sem méltó hozzánk, hogy sárral dobáljanak meg! – simogatta Karmilla szőrét Draco, de közben a szemközt ülő lányt nézte.

- Gondolom mit érezhettél – bólogatott Pansy. – Meg tudnám tekintettel fojtani az ilyeneket – szívta a fogát erősen a lány. – Habár, a királyokat is így dobálja meg a köznép, ha nem tetszik nekik valami nem igaz? – sandított fel Dracóra. Draco visszamosolygott a lányra.

- Végülis igen – adott igazat a lánynak. – Remélem Piton ad egy kis büntetőfeladatot Potternek, amiért engedély nélkül kószált Roxmortsban. Mert végülis valamiért valamit az ürömben is öröm, de legalább beárultam Pitonnál Pottert – mondta kárörvendően Draco.

- Jól tetted! Remélem Pitonnak sikerül elkapnia Pottert – reménykedett benne Pansy is, tekintetével követte, ahogy Draco hosszú karcsú ujjai kényeztetik a macskáját. – Viszont ha Potternek van egyilyen köpenye…

- Nézzünk utána a rúnatanban a dolgoknak most már tényleg – nézett komolyan a lányra Draco.

- Rendben, és egyeztetünk Pettigrew-al a legközelebbi időpontról, amikor meg tudjuk szervezni a kijuttatását – meredt titokban irigykedve Karmillára Pansy. Daphné és Blaise kézenfogva léptek be a klubhelyiségbe. Nyomukban a Crak-Monstro párossal.

- Jaj mesélte Monstro, hogy hogy megjártad Potterrel! – mérgelődött Blaise is. – Adtam volna én Potternek olyan sárbombát, hogy belefulladt volna! – simogatta meg Daphné karcsú derekát Blaise.

- Ráadásul a nyakunkon a griffendéllel a meccs! – zuhant magába ismét Draco. – Belegondolni is borzalom, hogy Potter ellen kell fellépnem, főleg ezek után, hogy ezt tette velem.

- De gondolj arra, ha elkapnád előtte a cikeszt, hogy visszafizethetnél neki! – jegyezte meg Blaise.

- Igen igaz! De egy tűzvillámmal szemben? – kételkedett Draco a sikerében.

- Hát igen az igaz! Az egy tűzvillám – bólogatott komolyan Blaise.

- Pontosan. Potter már megint minden téren meg akar alázni! Megdobál sárral, és egy Tűzvillámmal legyőz a kviddicsben! Hogy tudnám már száműzni és kiiktatni? – bosszankodott Draco.

- Hidd el mind segítenénk benne! De ötletünk sincs rá! Dumbledore úgy őrködik felette! Hozzáérni sem lehet, mert már összeesik – dünnyögte Blaise.

- Mindegy, remélem legalább Hagrid és a hippogriff ügyében sikerül alátenni nekik! – sziszegte vérszomjas gyűlölettel Draco. A témát Blaise könnyedén elterelte, de Draco a fekete macska fejét simogatva még mindig a szerencsétlen roxmortsi incidensre emlékezett vissza. S enyhe szégyenpír futotta el újból az arcát. Ez a sárdobálás nagyon durva sértés volt! Ezt senkinek sem bocsátaná meg! Főleg nem Potternek! Ezért még megfizet! Erre Draco bárhol és bármikor megesküdött volna! S bár a barátai nem célozgattak rá, de mind látták, hogy Draco mennyire maga alatt van, s hogy mennyire megviselte ez az egész eset a Szellemszállásnál, ott a sárdobálással. S igazat adtak Dracónak. Ebben az évben akár testileg, akár lelkileg, de valóban nagyon sok sérülést szenved, s nagyon sok megpróbáltatást kell kiállnia. Szegény Draco! Ez végképp nem az ő éve a Roxfortban!