A három lány összedugott fejjel hajolt az íróasztal fölé. Draco sajnos semmit sem hallott a megbeszélésből, de a kuncogásokon és bizalmas suttogásokon alapuló lányfecsegésről Blaise-el egyetemben nagyon is el tudták képzelni miről folyhat a diskurzus. A két fiú egy aprócsk mozaikkockás asztalnál kártyázott, de mindketten a lányok asztala felé sandítottak a szemük sarkából. Daphné egy hosszú pergamen és két csinos kötet között szorgoskodott, hosszú zöldre lakkozott körmei súrolták a száraz pergamenlapot miközben buzgón végezte a számmisztikai számításokat.

- Nézd meg Dracót is! – bíztatta Milly a barátnőjüket. Daphné ujjaival összefogta hosszú fekete haját, s a mellkasára vonta a tincseket egy oldalra, hogy ne zavarjaaz állandóan előrebukó hajzuhatag.

- Rendben, nos hanyadika? – emelte mega  szemöldökét Daphné.

- Ötödike – meredt Milly a titkos számmisztika kötetre. Daphné fellapozta az ötödikei megjegyzéseket.

- Hümm. Hümmm – ingatta a fejét Daphné s ravasz smaragdszemeit  Pansyra emelte.

- Hagyjatok ki ebből! – hárította a tekinteteket Pansy. – Engem nem is érdekel e az egész! Ráadásul Milly akarta megtudni csak…

- Ha valamit nem talál szórakoztatónak vagy izgalmasnak, azt elunja. Vigyázz Pansy! – nevetett fel izgatottan Daphné. – Nem szereti a felelősségtudatot és minden párkapcsolatnál alaposan megfontolja, hogy lekösse-e magát, ugyanis szereti a szabadságot és a függetlenséget. Rossz ómen, nagyon rossz! – ingatta a fejét nyelvével ciccegve. – Szereti a magához hasonló embereket. Ez akár igaz is lehet rátok.  A negatív tulajdonságai: sokszor nyűgös, sértődékeny és makacs – kuncogott fel Daphné.

- Ez teljesen Draco! – nevetgélt Milly is dőlöngélve. Pansy csak morcosan nézett a két barátnőjére. Daphné átlapozott a számsorokon.

- Úgy látom Pansy tökéletesen kiegészítenétek egymást – húzta a lányt Dapnhé, s Millyre kacsintott közben. – Mert te viszont felelősségteljes vagy és tele gyengédséggel és érzelmekkel. Akkor találod fel magad igazán, ha valakinek a jobb keze lehetsz. A negatív tulajdonságod viszont a túl nagy áldozathozatal – olvasta tovább a sorokat Daphné. Pansy magába mélyedve hallgatta saját jellemzését. S egyet kellett értenie a számmisztika tényleg ért az egyének feltárásához. – Nos Pansy, akarsz Draco jobb keze lenni, a jobbján? – kérdezte provokálóan Daphné. Pansy rémülten pisszegte le a lányt, de végül a pergamen fölé borulva összenevettek.

- Most engem! – ragadta magához Daphné figyelmét Milly. Daphné készségesen tárta fel barátnői előtt szerelmi számmisztikai tudását és a lányok olyan jókat szórakoztak ezen már napok óta több délutánon át, hogy igazán ez lépett elő fő szabadidős progammá.

- Veled még nem csináltuk meg a névszámosat! – emlékeztette Daphné. Gyorsan levéste a két nevet, s teljes figyelmével a betűkhöz számokat rendelt. Gyorsan kezdett a számításba, s hamarosan a piramis egyre csökkent míg végül egyetlen számot kapott. Pansy és Milly izgatottan lélegzetvisszafojtva várták az eredményt. Daphné az eredményt bekarikázta, s gyorsan fellapozta a következő számmisztikai kötetet. – Greg a gondolkodókhoz tartozik, aki figyelembe veszi mások véleményét. Hát nem figyelembe veszi, hanem csak azoknak él, na mindegy, de ez végülis tökéletesen igaz rá.  Jaj Milly és ez már megint teljesen te vagy! – mosolygott fel Daphné a lányra. Milly kíváncsian előrehajolt, s Daphné aláhúzta neki a mondatot, ami az ő jellemzése: Érző, aki a családra és másokra inkább figyel, mint önmagára.

- Ez tényleg te vagy Milly! – mosolygott a tökéletes jellemvonáson Pansy is. – Sosem gondoltam volna, hogy a számmisztika ennyire korrekt és tiszta tudomány. Már kezdem érteni, miért szereti annyira Blaise. Tényleg ő mi is?

- Mi mindketten cselekvők vagyunk – bólogatott komolyan Daphné, s közben tekintetével megkereste a klubhelyiségben Blaiset. – Az egyik legtökéletesebb kapcsolati esély. A cselekvők a cselekvőkkel értik meg a legjobban magukat. És ismét igaz amit írt a számmisztika. Blaise az, aki mindent maga visz véghez. Én pedig az vagyok aki inkább szervez és előkészít, irányít dolgokat.

- Tökéletes jellemrajz! Ez a számmisztika kezd félelmetesen veszélyes tudomány lenni – hunyorított Milly. – Aki tudja a nevem, a születési dátumom és egyéb dolgokat az máris belém lát és ismer a számmisztika alapján anélkül hogy találkozott volna velem.

- Egyetértek, nem normális dolog ez! – meredt a számmisztikai adatokra Pansy.

- De mivel kevesen értik meg nem sokan tudják használni. Ne feledjétek a varázsvilágban élőknek alig egy százaléka képes igazán számmisztikai műveleteket végezni. Ki tudja miért a boszorkányok és varázslók logikája elég gyenge – rántotta meg a vállát Daphné. – Én is csak a szerelmi számmisztikáig jutottam el, mert ez érdekel, de semmi mást sem tudok elvégezni. Ellentétben Blaise-el! – lágyult el Daphné hangja, s olyan csodálóan nézett Blaise felé, hogy a vak is látta rajta, hogy fülig szerelmes belé.

- Ritka kivételes képesség. Szerencsés Blaise! És biztos sokra is viszi  - bólogatott Pansy komolyan.

- Fogadni mernék, hogy Blaise mindenféle számmisztikai feladatot meg tud oldani – harapott a kisujjára Milly miközben a fiúkat nézte.

- Blaise nagyon sokat beszél nekem a gyógyítói pályáról – húzta össze finoman a szemöldökét Daphné. – Egészen biztos vagyok benne, hogy az egyik legjobb gyógyító lesz. Mindig azt mondja a számmisztika alapján belelátunk a személyiségbe, a vérmérsékletbe, a lélek titkaiba, s ez elengedhetetlen egy gyógyítónak. Nemcsak a testet, a lelket és szellemet is ismerni kell ahhoz, hogy a legmegfelelőbb gyógymódot alkalmazhassuk. Teljesen megszállott – révedt a fiú felé Daphné.

- Ez tényleg nem mindennapi szakterület. És azt hiszem éppen az olyanoknak való mint Blaise. Aki képes ennyire elhivatott lenni. Nem csodálom, hogy a mardekárból évek óta nem ment senki sem gyógyítónak – húzta el a száját Pansy. – Bár mások is lennének megszállottak valamiben!

- Draco már kétszer is hívott a könyvtárba rúnaszövegkeresésre, te viszont mindkétszer visszautasítottad! – védte meg unokaöccsét Millicent.

- Csak ne higgye azt, hogy majd megveszek azért, hogy elhívjon valahova is! – kezdte legyezőszerűen hajtogatni a Daphné előtti pergament Pansy.

- Mintha nem lenne igaz! – jegyezte meg epésen Daphné.

- Ne feledd milyen sértődékeny, ha még egyszer visszautasítod többször ne is álmodozz az invitálásáról – figyelmeztette Milly.

- Jól van legközelebb elmegyek vele! – adta be a derekát Pansy. Milly és Daphné egymásra kacsintottak a lány feje felett. Daphné eltüntette a számmisztikai elemzéseket,  Pansy elkészült a pergamenlegyezőjével, s éppen néhányszor megcsapkodta magát, hogy megnézze mennyire hajtja a levegőt a lap, amikor Draco kurjantva az asztalukhoz rontott.

- Igen ez az! Kivégzik  azt a vérszomjad madarat! – csapta apja levelét a lányok asztalára Draco.

- Helyes ilyen veszélyes állatokat tartani egy iskolában nem is helyes! Akkor édesapádnak sikerült a tárgyalás? – hajtotta össze kapkodva a játéklegyezőt Pansy.

- Látod Draco én megmondtam, hogy így lesz! Legalább a madártól megszabadulunk – dőlt hátra elégedetten Milly.

- Megnézzük a következő legendás lényeg gondozása órán  mit szól az ítélethez a nagy behemót! – vigyorgott össze a mardekárosokkal Draco.

A soron következő legendás lények gondozása órán a tanár még a szokásosnál is tanításra alkalmatlanabb lelkiállapotban volt. Az egész óra semmit sem ért. Blaise fel is hagyott a dologgal és előkapta a táskájából a Paracelsus kötetet, s egy almát rágcsálva olvasgatta. A griffendélesek ölni kész pillantásokat küldtek Draco felé, aki viszont teljes elégtétellel az arcán lépkedett Monstro és Crak között. Kielőzte a lehajtott fejjel búsan haladó Potter, Weasley Granger hármast, akik a nagy félóriást kísérték a kastély felé, de még vissza-visszanézett, s a képükbe vigyorgott. Végre valahol visszaadta már Potternek a sok sértést.  Amikor a legendás lények gondozása tanár zsebkendőjébe temetve arcát elrohant a kunyhója felé Draco gúnyolódva megjegyezte.

- Nézzétek már bőg a behemót! – mutatott arra, hogy Crak és Monstro is lássák. – Életemben nem láttam még ilyen szánalmas tanárt! Még ez nevezi magát tanárnak! De apám majd ezt is elintézi! – bizonygatta Draco kárörvendően. Alig mondta ki a szavakat a három griffendéles fenyegetően megindult felé, s Draco arcán hatalmas csattanással  hagyott nyomot Hermione Granger tenyere. Pofoncsapta! Egy lány! Draco úgy lebénult a döbbenettől, hogy még levegőt venni is elfelejtett. Csak meredt a borzas hajú sárvérűre, aki odáig merészkedett, hogy megütötte őt Draco Malfoyt?! Mit képzel magáról ez a kis mugliivadék? Még égett az arca az erős ütőstől. Úgy érezte a fél arca lezsibbadt a pofontól. S most csak kikerekedett szürke szemekkel meredt a lányra, aki már a következő pofont is ki akarta neki osztani, ha a két griffendéles fiú nem fogja vissza. Granger előrántotta a pálcáját, amire végre Draco is felocsúdott.

- Gyerünk – intett Craknak és Monstronak, s vörös arccal lerohant a pince felé. Ahogy belépett a klubhelyiségbe rögtön meglátta a szokásos helyükön az ablak előtt összegyűlt társaságot. Blaise meglepett arckifejezéséből Draco már sejtette, hogy nem csak ő érzi a pofon nyomát az arcán, de a többiek is látják.

- Ezt meg ki tette veled? NE mond azt, hogy megint Potter! – állt fel a kanapéről Milly.

- Granger felpofozott! – mozgatta alsó állkapcsát Draco, mert még mindig olyan érzése volt ,hogy kiakadt az állkapcsa a nem várt ütéstől.

- Felpofozott?! – szörnyülködött Pansy. – Hogy engedhetted neki?

- Nem kért engedélyt rá, mégis mit gondolsz? – morogta Draco a lányra. – Egyszer csak csatt! És már csak azt éreztem, hogy ég az arcom a csípős ütéstől! A fenébe is! Megütött egy lány! Megütött! – tapogatta az arcát Draco.

- HA kérted volna simán úgy elverjük, hogy többet nem mer ilyet tenni! – brummogta Crak.

- Na de egy lányt? Egy lányt mégsem üt meg az ember!  - tiltakozott Draco. – Ha sárvérű akkor sem!

- Legalább pálcát rántottál? Hogy egy rontást küldj rá? – erősködött Pansy.

- Teljesen sokkot kaptam! Annyira meglepett! Teljesen ledöbbentem! Csak álltam ott és hitetlenkedve bámultam, aztán…elrohantunk – horgasztotta le a fejét Draco. Az arcát simogatta, hogy ezzel is takarja a fejét ért megalázó pofon tényét. – Nagyon látszik még?

- Hát elég vörös. Négy vörös csík! – húzta el a száját Pansy, miközben Draco sápadt fehér bőrén az élénk vörös foltokat figyelte. Draco Millyre nézett, majd felmenekült a fiúhálóba. A tükörben tényleg ott volt a szégyenteljes pofon nyoma. Felpofozták! Egy sárvérű! Hogy merészelte egyáltalán! Hogy hozzáérjen! És pofozkodni?! Tényleg látszik, hogy hová valósiak! Potter is meg ez a Granger is! Kezdte egyre jobban megérteni a halálfalók eszméjét, Voldemort gondolatmenetét és Mardekár szigorú elképzelését. Ezek nem valók ide! A varázsvilágba! Akik sárral dobálóznak és pofonütik! Micsoda szégyen és már megint teljesen nyilvánosan fényes nappal, a Roxfort előtt! Mások szeme láttára! És persze megint a fél évfolyam látta, hogy mit műveltek vele! Hogy lehet így megszégyeníteni őt zsinórban kétszer is? Hogyan is engedhette ezt?! Jobban kellett volna vigyáznia! Mit gondohlatnak most róla a többiek, hogy sorozatban ilyen atrocitások érik! A griffendélesek folyamatosan az ő megalázására hajtanak. Úgy látszik tényleg nyílt harcba kezdtek.  Megnedvezte a törülközője csücskét s a lüktető forró arcához szorította. Már meg sem lepődött, hogy amint kilépett a mosdóból a fiúhálóban már mindenki ott volt.

- Jól vagy Draco? – kérdezte Pansy kissé megszeppent hangon.

- Jól, mi bajom lenne? Elvégre csak pofonvágtak, abba még talán senki sem halt bele! – vágta a lányhoz durván Draco. Elege volt már ebből, hogy ebben az évben csupa megalázó helyzetbe kerül, s mindenki értesül a nagy leégéséről.

- Figyelj haver egy kicsit se bánkódj! Odalent mivel többen is látták, hogy mit műveltek veled… - kezdett bele Blaise.

 - Kösz ezzel megnyugtattál? Mégis hányan értesültek a pofára esésemről? – sziszegte Draco.

- Nem estél pofára, csak felpofoztak – pontosította Blaise. – Tehát a mardekárosok összedugták a fejüket és megegyeztünk hogy minden lehetséges módon de keresztbe teszünk Potternek! Elgáncsoljuk, kitörjük valamijét csak kerüljön  a kezünk közé és ez jól jön a közelgő meccs miatt is! S megbosszuljuk amit veled műveltek a griffendélesek! – Draco reményvesztetten hallgatta a kifejtést. A kviddicsmeccs gondolata a maradék életkedvét is elvette.

- Te jó ég! A kviddicsmeccs! Sárral megdobáltak, felpofoztak, most meg majd jól levernek a kviddicsben is! Micsoda pechsorozat! – nyűgösködött Draco.

- Mert mindent ilyen tragikusan fogsz fel! Nem kellene így elhagynod magad! – szólalt meg Pansy rosszkedvűen.

- Nem tragikusan fogom fel, hanem ez tragikus is! És senki sem mondta, hogy gyere utánam ilyen szánakozó képpel, szóval tűnj el a fiúhálóból és hagyj békén! – csattant Draco. Pansy sértetten kivonult a klubhelyiségből, s Blaise kitessékelte a lányokat. Bezárta a fiúhálót. S hogy magukra maradtak Draco kifakadt.

- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Miért csak velem történik ilyesmi?

- Talán mert csak te szekálod a griffendéleseket? – tippelgetett Blaise mosollyal az ajka körül.

- Valakinek muszáj! Én nem felejtem el, hogy ki ez a Potter! És hogy mennyire nagyra van tőle mindenki a Roxfortban! Főleg a tanárok! Le akarom törni a nimbuszát és erre mindig én járom meg! Most őszintén! Hányszor lehet még megalázni engem és a földbe döngölni! Hogy nézek bárki szemébe is, miközben ilyeneket művelnek velem, miért van az, hogy mindig csak én járom meg így! Pansy miért nem pofozza fel Pottert!

- Ez nem ugyanaz! – ellenkezett Blaise.

- De ugyanaz! Vagy Milly, vagy akárki! Nézd meg! Velem mindent meg lehet tenni?

- Hát ha hagyod magad – rántotta meg a vállát Blaise.

- Egyszerűen én nem vagyok ilyen erőszakos mint ők! Igen ők erőszakosak! – védekezett hevesen Draco. Miközben az arcát tapogatta. Lassan múltak a vörös foltok az arcáról.

- Nem tudom mit mondjak erre Draco! Tényleg lehet, hogy le kellene állnod a nyílt ellentámadásokkal! Elég ha fű alatt csinálod a dolgokat.

- Mármint alattomosan? – harapdálta az ajkát Draco.

- Igen, úgy, hogy mások ne jöjjenek rá! Most vonulj vissza, mert már tényleg porig aláztak Draco! Ez most már nagyon ciki! – ingatta a fejét Blaise. – Itt a tetőpont! Granger felpofozott! Ennél mélyebbre ne haragudj de már tényleg nem süllyedhetsz! A maradék önbecsülésed is el akarod veszíteni? És hát mit mondjak ezek a dolgok a lányok szemében sem emelnek téged! Úgy ahogy van, oda a férfibecsületed!

- Kösz megbíztattál – nézett rosszallóan a barátjára Draco, de be kellett ismernie, hogy a bölcsebb Blaisenek nagyon is igaza van, s ezért fáj ez a legjobban, amiket most mond. – Szóval vonuljak vissza?

- Az lenne a legjobb Draco! Most már úgyis csak az utolsó mérkőzés és a vizsgák vannak hátra, ez az év már véget ér. Majd jövőre újult erővel – tanácsolta Blaise a kétségbeesett Dracónak, s Seaffy nyávogását hallva felvette a macskát az ölébe.

- Jól van! De tudod mit mondok Blaise! Nem nyerjük meg a kviddicskupát! Idén sem! Képtelen vagyok bármi értelmes teljesítményt felmutatni ebben az évben. Kudarcsorozataim vannak! Mindenben! Kész káosz és tragédia nekem ez az év! Három hónapig bekötött karral tengettem a napjaim akár egy rokkant, most meg ilyenekkel aláznak meg! Milyen szánalmas egy alak lehetek itt a mardekárban!

- Egyáltalán nem vagy az! Természetes, hogy Potter ellenpólusa te vagy az iskolában! Ezt mindenki tudja és érzi Draco! Ha ő a pozitív pólus, akkor te vagy a negatív! Ezért érnek téged a griffendélesek támadásai ilyen erősen és tulajdonképpen helyettünk is te kapod a dolgokat! Az egész Potterellenesség rajtad csapódik vissza. Te viszed a hátadon az egész mardekárt! A griffendélesek benned látják megtestesülni mindazt ami ellen küzdenek, a mardekárságot ezért kapsz minden támadást te ezért érzed azt ,hogy csak te kapod és csak te jársz pórul! – nyugtatta Blaise a fiút teljesen komoly érveivel. Draco meglepve nézett fel a fiúra. Soha nem gondolkodott még el ezen. S igazat kellett adnia neki! Ha Potter testesíti meg a griffendélt akkor ő Draco, a mardekárt. A harc tehát kettejük között zajlódik, az ellentétek harcában ők ketten a két véglet. A jó és a rossz. A pozitív és a negatív. A nagy ellentettjei egymásnak. De az egyik nincs a másik nélkül. Draco sem lenne ennyire népszerű a saját házában, ha Potter nem lenne az a griffendélben. Potter az ő negatívja. Kell. S ezért érez Draco mindent úgy ,hogy csak rajta csattan, mert a támadások főleg tényleg őt érik.

- Még jó ,hogy az én közönyösségem és hűvösségem olyan erős bástya amit nem lehet letörni. Különösebben hidegen hagy, hogy ez a két griffendéles mit tett. Ők akkor is semmik hozzám képest – húzta ki magát Draco beképzelten. Olyan gőg sugárzott róla, hogy Blaise elnevette magát, s kneazle-je dorombolva bújt  a mellkasához, a férfias nevetést hallva.

- Na ez a beszéd! Még előttünk van a nagy meccs ne feledd! Add vissza a kviddicsben Potternek azt amit egész évben műveltek veled! – bíztatta Blaise.

- Igen úgy lesz! – szólt határozottan Draco. – Megmutatom neki, hogy lelkileg nem tud megtiporni, soha semmivel! Mert kiállok ellene bármikor!  - Blaise átdobott hozz áegy papírgalacsint, amire Seaffy azonnal rávetette magát. Draco kikapta a macska mancsai közül ,s visszadobta Blaisenek. A kneazle azonnal ráugrott Blaise-re hogy visszaszerezze a játékot. Nevetve figyelték a macska küzdését, hogy megszerezze a kis galacsint tőlük. Miközben a két barát szeme összeakadt azért mindkette na közelgő feszült meccsre gondoltak. Nem ez lesz életük legkönnyebb kviddicsmeccse az biztos. Olyan sok minden múlik rajta. Ha Draco elkapná a cikeszt. Nyernek és övék a házkupa! De Potterrel és egy Tűzvillámmal szemben ez nehezebb feladatnak ígérkezik, ami ilyen lelkiállapotban, amilyenben Draco mostanában van teljes képtelenség. Dracót túl sok sértés érte, amit számmisztikából kiszámolva Blaise nagyon is jól tudott, hogy ezek Dracót nem feltüzelik és felbőszítik, hanem elkedvetlenítik és a teljesítményét tovább csökkentik. Draco túlságosan mélyérzésű és labilis volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjon egy megalázó felpofozást vagy sárdobálást.