23. fejezet

Mind vágyakozva fordultak a napsütötte Fekete-tó vize felé. Most aranyos fények villantak rajta, ahogy megvilágította a júniusi kánikulai nap.  De a mardekár klubhelyiségben szorgos tanulás folyt. Kivétel nélkül mind komolyan vették a vizsgákat és tanulást és most még a szokásosnál is nagyobb csendben magoltak.  Hűsítő töklevet iszogattak a hosszú üvegpoharaikból. Blaise és Daphné a harmadévi legnagyobb  vizsgájukra készültek a Számmisztikára. Daphnénak komoly tétek forogtak kockán, ha ugyanis nem megy át ezen a  vizsgán ,akkor Septima Vector nem engedi felvenni negyedévben a tárgyat, ami egyet jelent azzal, hogy Daphné nem járhat aritmetikára Blaiseel. Ezt az áldozatot pedig Daphné nem hozhatta meg ezért most önmagát meghazudtoló módon belevetette magát a számmisztika tanulásába, s amikor elakadt mindig számíthatott Blaise kisegítő magyarázataira, aki kivétel nélkül segített is neki bármiben. Pansy és Draco a délutáni rúnatanvizsgára készültek, bár igazán erre nem is kellett tanulniuk, hiszen a fejben fordítás is nagyon jól ment már nekik.  Ebédnél pedig rendszeresen megvitatták a Pálcák urának feltételezett tulajdonosi listáját.

-         Ki az aki nagyon titokban tartja a pálcáját! A végzet pálcáját egészen biztos, hogy senki sem teszi közszemélre, lehet az illetőnek több pálcája is van és a végzet pálcáját csak kivételes esetekben használja – találgatta Draco. – És ha mégiscsak Pitonnál van a végzet pálcája?

-         Ne éld bele magad! – intette le Pansy. – Nincs Pitonnál a végzet pálcája és egészen biztos, hogy egy…halálfalónál sincs – suttogta a szót Pansy, hogy csak ők hallják.

-         Mert? – nézett felé Milly is kíváncsian.

-         Mert azonnal át kellett volna adniuk a Nagyúrnak ebben biztos vagyok.  Tehát nagyon is elképzelhető, hogy valaki olyan kezében van, akinek nem sok köze van a mardekárhoz  - mondta egészen halkan Pansy.

-         Nem tudom, nekem az is gyanús, hogy Dumbledore olyan keveset használja a pálcáját – ráncolta a homlokát Draco. – S ő tartja magát olyan okosnak és bölcsnek, hogy fel sem merült benne, hogy más is rájött a bodzapálca titkára. Meg kellene kérdezni Pitont!

-         Inkább készüljünk a vizsgákra!  - sóhajtott fel Pansy. Pettigrew felől még mindig nem volt semmi hírük és ez már tényleg nyugtalanító volt. A héten minden nap vizsgáztak, egymást követték a tanulástól átalvatlan éjszakák. Legendás lények gondozásából csak Blaise teljesített jól, de azért mert ő nem a Szörnyek szörnyű könyvéből készült fel, hanem valami speciális gyógyítói szakkönyvből, amiről Draco még csak hallani sem akart. A bájitaltan vizsga viszont az egész mardekáros évfolyamnak nagyon jól sikerült. Az észbontó kompótja mindenkinek olyan szépen besűrűsödött ,hogy Piton nem győzött elégedetten biccentgetni feléjük. Az asztronómiában Salle-Anne és Tracey segítettek Dracónak is, és ahogy az várható volt mágiatörténetből Draco és Pansy teljesen holtversenyben vezettek az évfolyam felett. Miközben Draco már kezdett fellélegezni, ahogy látta a kiutat a vizsgák rengetegéből Blaise ekkor kezdett igazán belehevülni a tanulásba. Ugyanis szerdán gyógynövénytanvizsga következett. Mindenki úgy ítélte meg, hogy blaise túltanulta magát a vizsgára, olyanokat is megtanult, amikről Draco például még hallani sem hallott. A nyitott üvegablakok miatt Dracónak leégett a tarkója ahogy a délelőtti tűző nap rásütött, s innentől kezdve minden baja volt. Fájt a feje, égett a bőre, sőt hámlott is, mire Blaise kevert neki valami balzsamoz, amire Blaise pontosítva rászólt ,hogy ez nem balzsam, hanem kenőcs és egyáltalán nem ugyanaz a kettő.  A lényeg ,hogy hatott és a forró bőrére Blaise még nyugtató hűsítő balzsamot is kent. Dracónak elment a maradék kedve is a tanulástól, úgy ítélte meg, hogy napszúrást kapott gyógynövénytanon és SVK vizsgára már nem is vette elő a tankönyvét. Különösebben nem is érdekelte ez a vizsga. Ez lesz az év utolsó vizsgája és őt történetesen hidegen hagyta az egész.  Sokkal jobban foglalkoztatta, hogy megérkezett a Roxfortba Macnair, aki végre elválasztja a fenevad hippogriff fejét a testétől és végre meglakol az ő sebesüléséért. Draco el is határozta, hogy kimegy és végignézi az egész kivégzést, hogy végre elégtételt érezhessen, hogy megbűnhődik az a dög, amiért ezt tette vele.

 Az utolsó vizsgán is túl voltak. Mind megkönnyebbülve lélegezhettek fel. Vége a tanulásnak. Mind karikás szemekkel meredtek egymásra. Csak Draco dörzsölgette időnként fájós tarkóját. Egyedül az ő érzékeny bőr égett meg. Blaise simán lebarnult nyakkal élvezetesen falatozta a vacsorát.

-         Macnairt ismerjük távolról! Már láttam néhányszor, hogy apám beszél vele – mondta Draco. – Lemegyek vacsora után megnézni a kivégzést. Jöttök? – A kérdést természetesen nem Craknak és Monstrónak intézte, akiktől természetes volt, hogy lemennek vele.

-         Jól van menjünk! – bólintott Pansy, s így kelletlenül, de Milly is beleegyezett. Valahogy a kivégzés gondolata benne annyira nem ébresztett nagy kedvet az egészhez. Draco vezette a menetet. Blaise és Daphné természetesen nem tartottak velük, inkább kihasználták az időt, hogy kettesben lehettek. Hagrid kunyhója felé araszolva meglátták a három griffendélest. Draco behúzódott a sziklák mögé s onnan figyelte őket. Weasley egy visító különös állatkát tartott a kezében.

-         Hé Pansy! – súgta át a lánynak a másik szikláshoz Draco.

-         Pettigrew van nála! – biccentett vissza a lány. – Követnünk kell őket, ha nem akarjuk szem elől téveszteni. – Draco is beleegyezően bólintott. Így azonban sajnos lemarad a kivégzésről, de talán most Pettigrew fontosabb lesz. Ahogy elindultak az erdőség felé azonban furcsa dologra lettek figyelmesek. Potter és Granger az ellenkező irányból befutottak a legközelebbi fák védelmező törzse mögé. Draco és Pansy összenéztek.

-         Valami itt nagyon nincs rendjén – szólalt meg Draco leállítva a kis csapatot.

-         Potter és Granger visszajöttek az időben! Mi történhetett? – figyelt Pansy hol a fúriafűz, hol a Tiltott rengeteg fái felé. – Most mit csináljunk?

-         Nem tudom, de a jó irányba kellene mennünk? – harapta be az ajkát Draco. – Crak, Monstro és Milly ti követitek a patkányt szorongató Weasleyt! Mi ketten Pansyval meg utánanézünk mit akarhatnak Potterék itt újból! – adta ki az utasítást Draco. Mindenki beleegyezően bólintott, s Dracóban fel sem merült a kérdés, hogy miért magához osztotta be Pansyt. Talán azért mert ez a közös ügyük volt Pettigrew kiemenkítéséért? Természetesen azért! Intett a lánynak, hogy siessenek a másik páros után. Behúzódtak a bozótosba és pisszenést sem hallattak. Árgus szemekkel figyelték a griffendéles párost. Hogy mit művelnek. Belegondolva teljesen abszurd volt az egész helyzet. Milyéket elküldték a jelenlegi trió után, miközben ők lefigyelik a Potter-Granger párost akik itt titokban settenkednek a Tiltott rengeteg szélén. Vagyis egy mardekáros követ egy griffendéles párost és egy mardekáros trió egy griffendéles triót.

-         Elkötik a hippogriffet – súgta megrökönyödve a szabotázsakción Pansy. – Látod nem maradtál le a kivégzésről! – jegyezte meg bosszúsan Pansy. – Le kellene támadnunk őket és visszavinni az állatot, sőt ezzel beárulhatnánk Dumbledore-nál!

-         Ugyan! Te bízol Dumbledore-ban? Nem, nem kövessük őket, úgy érzem más tervük is van azza la hippogriffel, várjuk meg a kedvezőbb alkalmat a lebuktatásukra!  Én inkább egyenesen a miniszternek adnám át őket – súgta vissza Draco a fatörzshöz simulva.

-         Ok, követjük őket! Bár nem értem, miért ne ma patkányt követjük, ez most sokkal fontosabb lenne! – mérgelődött Pansy.

-         Ha Potter és Granger visszajöttek az időben annak oka van Pansy! Meg akarom tudni, mi az, Milly követi a patkányt ne aggódj nem lesz gond! – nyugtatta a lányt Draco. – Figyelj jönnek! – húzta el a lányt, s a bokrok közé guggoltak a szürkületben. Összebújva gubbasztottak a bokrok között, mivel Granger és Potter pont az előttük levő két fa között telepedtek le a hippogriffel. Draco feszülten várakzott, hogy mi fog történni, s be kellett látnia, hogy ő is azt teszi, mint a griffendéles páros. Várakoznak. És várakoznak. Pansy izgatottan mozgott, s közben Dracónak dőlt.

-         Mi az? – lehelte Draco a lány fecergését látva.

-         Elzsibbadt a lábam? – nézett fel sötéten kétségbeesetten csillogó szemekkel Pansy. Draco is most jött rá, hogy az ő lábai is két magatehetetlen darabbá zsibbadtak és ideje lenne a guggolási pozíción változtatni. Leereszkedtek az avarra, miközben egy –egy apró gally reccsent a súlyuk alatt, de Potter szerencsére nem hallotta meg, vagy a hangokat a közelben bóklászó hippogriffnek tulajdonította.

-         Sírius! – állt fel Potter, s futva megindult  az erdőbe befelé. Draco és Pansy akik cskanem elbóbiskoltak a sötét erdőben erre riadtak fel. A két griffendéles elsietett. Közben farkasüvöltések hallatszottak.  Draco felsegítette Pansyt a földről.

-         Azt ajánlom most inkább ne kövessük őket – hallgatózott újabb farkasordítások után Draco. Semmi kedve sem volt fenevadakkal találkozni még egyszer. Elég volt a hippogrifftámadás ebben az évben.

-         Ha gondolod – szólt halkan Pansy. – Menjünk vissza keressük meg a többieket! – Ahogy a magaslatra néztek azonban meglátták a testet öltött Pettigrewt.

-         Várj! Várj mi fog történni? – húzta vissza Pansyt maradásra Draco. Az események felgyorsultak. Ott volt, Piton professzor, Potter, Granger és Weasley, miközben a másik Granger-Potter páros az előbb szaladtak el a másik irányba. Kavarodott minden és kezdett végképp átláthatatlanná válni a jelenet. A sötétben nem is sok mindent láttak, csak a telihold fénye világította meg az esemény szereplőit.  Pitont a levegőben úsztatták. Draco és Pansy annyira megrémültek, hogy szívük szerint odafutottak volna a házvezetőjükhöz.

-         Él ugye él? – sípolta magából Pansy rémülten.

-         Biztosan ,hogyne – nyugtatta Draco. Potter az átváltozó Black után rohant az erdőbe. Pettigrew átváltozott ismét patkánnyá, s Piton ekkor kezdett eszméletéhez térni. Draco és pansy megnyugodva fújták ki a levegőt.

-         Meg kell keresnünk Pettigrewt! – szólt a lányra Draco, s a kezét megérintve maga után húzta. Nesztelenül osontak az éjszakába. Apró zörrenéseket figyeltek az avarban.

-         Mr. Pettigrew! – igyekeztek suttogva szólongatni a patkányt.

-         Tűt keresünk a szénakazalban! – nézett szét reményvesztetten Draco.

-         Keressük! Siessünk, nincs sok időnk! A dementorok itt röpködnek felettünk! – nézett körbe Pansy a sötét égre a  holdvilág előtt elsuhanó fekete csuklyás alakokra. – Mr. Pettigrew itt van valahol? – súgta Pansy és Draco egymást túlsuttogva. Draco úgy érezte már rekedtre suttogta magát. Nem hangoskodhattak, mert az feltűnne a tiltott rengetegben bolyongó dupla Granger-Potter párosnak és esetleg egy sárdobálós, pofozkodós csata kellős közepén találnák magukat, amit sem a kényes Pansy sem a már kellően megalázott Draco nem óhajtott most. Draco félig mutáló félig gyerekes hangja végleg berekedt, s néhány percnyi erőtlen suttogás után már csak tátotgott, időnként nyekergésszerű hangokat kiadva.

-         Ó …a francba…be…rekedtem  - hörögte. Most már csak Pansy fáradt hangja szólongatta a férfit. Draco pihentette a hangszalagjait. Váratlanul szaladt a kis állat a lányhoz. Pansy cipőjét kaparászta. Pansy odaadta neki a pálcáját, s a férfi azonnal átváltozott.

-         Black itt van, a dementorok is! Lupin és mindenki, ha elkapnak végem, most azonnal el kell menekülnöm innen itt nem vagyok többé biztonságban – hadarta bűzös lehelletével, még züllöttebb kinézettel Pettigrew. Pansynak és Dracónak is felkavarodott a gyomra.

-         És mégis hol volt eddig mindenütt kerestük! – csattant Pansy dühösen.

-         AZ a féleszű Hagrid elfogott. Egy dobozban tartott a kuynhójába és egyszerűen nem tudtam elszökni tőle. Ahogy jöttem a Szellemszállás felől visszafelé, akkor történt. Azóta nála voltam. Csak most tudtam a Weasley fiútól megszabadulni – vigyorgott foghíjasan Pettigrew.

-         Felvisszük a bagolyházba és most azonnal feladjuk – nézett undorodva a férfira Pansy. – Draco siess és szerezz valami kis dobozt a pincéből! – szólt a fiúra. Draco morcosan meredt a lányra, de teljesítette az utasítását. Végigloholt a Roxfortig, ott a legnagyobb óvatossággal bejutott a klubhelyiségbe, s felszaladt a fiúhálóba, egy régi desszertes dobozért, amit az anyja küldött neki. Hozott pennát és tintát is, hogy azzal írjanak. Majd a lehető legnagyobb figyelemmel felosont a bagolyházhoz. Pansy a kiürült bagolyház közepén állt, álmosan, nyúzottan, apró szemekkel, gyűrött szoknyában, a kezében a patkányt szorongatva. A baglyok mind elindultak éjszakai vadászatra. Draco körbenézett saját fülesbaglyáért, s füttyentett neki. A bagoly engedelmesen lerepült hozzájuk.  Pansy címezte a csomagot. Albániába, Tiranában, postán maradó levélként, a saját nevére. Belehelyezte az izgatott, kopottas, nyúzott patkányt, s gyorsan átkötötték a csomagot egy erős madzaggal. Pettigrew ha megérkezett Albániába, már ki tudja rágni magát a csomagból. Draco felerősítette fülesbaglya lábára a csomagot. S még egyszer megsimogatta a madarat. Tudta, hogy ha vissza is tér, már nem lehet az övé. Nem bízhatnak benne, hogy ki  figyeli a postahálózatot. A bagoly feltűnő lenne. Le fogják hát cserélni. De most vannak ennél fontosabb dolgok is. Az hogy Pettigrew megérkezzen Albániába, s ott a patkányok segítségével megtalálja azt a sötét árnyat, aki a mende-mondák szerint megszáll időnként néhány élőlényt. Draco kilökte a baglyot az ablakon, s Pansyval együtt figyelték a távolban lassna egyre kisebb ponttá zsugorodó madarat, a lábára kötött csomaggal. Hosszú út vár rájuk. A holdfényben elveszett a sötét égbolton a csillagok fényében a bagoly apró kis pontja. Draco és Pansy mégis egymás mellett a párkányra könyökölve nézték a csillagos égboltot. Hát mégiscsak sikerült. Kapkodva, ziláltan, ne múgy ahogy tervezték, enm is a legbiztonságosabb módon, de útnak indították Pettigrewt a kis patkányt, hogy véghezvigye élete legnagyobb tettét, felkutassa és segítségére legyen az Albániában bujdosó Sötét Nagyúrnak, Lord Voldemortnak. S még hány óra, hány nap, amíg megtudják, hogy sikerrel járt e a ravasz kis fondorlatos köpönyegforgató patkány. Draco mélyet sóhajtott ,s a csillagokban bámészkodó Pansyra nézett. A holdvilág megvilágította a lány sápadt arcát. Fáradt szemeit, a most puhán összezáródó formás apró ajkait. Pansy felé kapta a tekintetét.

-         Menjünk, itt lebukhatunk! – suttogta Pansy s ellépett az ablaktól, megtörve közöttük a bizalmas csendet. Draco csak hangtalanul bólintott, s lesiettek a klubhelyiségbe. A Fekete-tóra néző ablakoknál már ott várták őket Crak, Monstro és Milly.

-         Hol voltatok mi történt? – kérdezte tőlük Milly egyikről a másikra pillantva. De szürke szemeiben futó csalódottság ült, ahogy látta, Draco és Pansy ugyanúgy állnak egymás mellett mint régen.

-         Megoldódott minden! Feladtunk egy csomagot – nézett rá somolyogva Pansy.

-         Mi meg végig követtük a weasley- Granger- Potter hármast. Közben elhagyták a patkányt. Megrémültünk, mert nem találtuk sehol, Pedig a fiúk térden mászva keresgélték a fűben – mesélte el Milly. – Aztán mind bementek a fúriafűz alá, és után Piton is követte őket! Jaj láttátok, amikor Piton professzort kilebegtették és milyen durván bántak az ájult testével! Nagyon emgrémültünk mind! Crak és Monstro már a többinek akart rontani, de visszafogtam őket, mert nem akartam a dolgok menetébe avatkozni, vagy baj? – nézett a két vezető évfolyamtársra Milly.

-         Nem. Mi is azért ne mléptünk közbe, mert nem akartuk, hogy bárki is rájöjjön, mi is ott vagyunk a közelben és figyeljük az eseményeket és nekünk is vannak céljaink ezen az estén – bólogatott Pansy. – Végig háttérben akartunk amradni, így volt a legbiztonságosabb s így volt a legtöbb esélyünk, hogy megszerezzük Pettigrewt és eljutassuk ahova kell. Senki sem tud, a mi különakciónkról, s ebben éppen ez a jó.

-         Draco láttad Sirius Blacket? – kérdezte Milly. Draco csak nemet intett. Milly kérdőn nézett Pansyra.

-         Mit műveltél vele, hogy nem beszél? – nézett megrovón a lányra. – Ugye nem átkoztad el?

-         Nem! Hova gondolsz! – nevetett Pansy, s ő is a fülig pirult Dracóra nézett. – Dracónak elment a hangja, annyit szólongattuk Pettigrewt – magyarázta Pansy. S Draco magában megállapította, hogy a lánynak is már nagyon fátyolos a hangja. Ha még sokáig beszél, akkor mindketten hang nélkül töltik az utolós napjaikat a Roxfortban, ami kicsit sem lesz feltűnő, bár lehet Blaise tudna rá valami remek gyógymódot ,vagy valami vicces és egyben pikánsan kínos magyarázatot, amitől Draco annyira megrémült, hogy inkább abban kezdett reménykedni, hogy holnapra táncsak visszajön a hangja. – De nem láttuk Blacket! Viszont Grangerék már megint az idővel játszottak – húzta el a száját Pansy.

-         Piton amikor feleszmélt úgy üvöltözött akár egy eszelős őrült, nem tudom mi történhetett. De úgy tűnt köze van Blackhez is meg Lupinhoz is  - vonogatta a vállát Milly.

-         Hát reméljük még kiderül a dolog – dörzsölte meg a vállait Pansy. – Ideje megkörnyékeznünk a hálókat, mert mindjárt kelhetünk és én nagyon fáradt vagyok! Blaise-éknek ma jó ésjzakájuk lehetett, csak Nott volt most a hálóban – jegyezte meg mellékesen Pansy. Draco is felbaktatott a lányok nyomában a hálótermek felé. Hosszú de végülis eredményes napot zártak.