Draco frissen nyiratkozva, kissé hosszan hagyott szőke hajjal könnyed nyári rövid ujjúban kukkantott ki fedett fiákere ablakán. Ha az ő Wiltshire-i kúriájukkal összehasonlította a most fák takarásából kivillanó Sommerseti Zabini-villát hát elkezdhetett gondolkodni, hogy melyik is az otthonosabb. A Zabini villa falát szinte teljesen benőtte a borostyán, amelynek apró méregzöld levelein vidáman játszott a napfény, ahogy a könnyű nyári szellő megforgatta őket. Csinos üvegablakait most kitárták, hogy a nyári szellő belibbenjen a szobákba is.  Az emeleti erkélyen hófehér csipkenapernyő feszült, s a kocsikerekek zörrenésére, Mrs. Zabini intett ki a nyugágyáról felállva. Kezében koktélospohár volt, és feltűnő jelenség volt, lágy hullámos fekete haja a hátán lengedezett, széles karimájú fehér nyári kalapját igazgatta, s a mellkasán megcsomózott fehér lebernyegről Draco megütközve el sem tudta dönteni, hogy ruha, törülköző, esetleg lepedő? Az ő anyja soha nem jelenne meg így sehol sem, még a hálószobában sem, ebben biztos volt. Mrs. Zabini meglengette még szép galambszerűen formás kezét felé, de ekkor egy mediterrán latinosan kellems melegbarna bőrű, fekete kissé borzas hosszú hajú férfi lépett mögé, izmos teste és rendkívül markáns arca csak egy villanásig látszott, mert a nőt visszahúzta a napernyő árnyékába. Dracónak végképp meg kellett állapítania, hogy Mrs. Zabini vérmérsékletét alaposan örökölte Blaise. A fiú a lágy kavicsos kocsifelhajtóról integetett felé, sötét napszemüvegét a hajába tolta, Fehér galléros pamut rövid ujjú volt rajta, és hosszú könnyű fehér nadrág, papuccsal. Ő is olyan barna volt, mint ha valahol a Földközi-tengernél napoztak volna a nyár elején. S Dracónak már megint megütközve azt kellett tapasztalnia, hogy a fiú nem két évvel idősebb és férfiasabb nála, hanem legalább tízzel. Blaise fehér fogsorát már messziről kivillantotta rá, s méterekkel előre kiabálta neki nevetve.

-         Draco! Barátom nem is te lennél, ha nem te lennél az utolsó aki befut! – tárta felé a karját házigazdaként Blaise, kilépett a verőfényes napsütésre, hogy utolsó vendége elé siessen.

-         Blaise! Tudod nem tudtam mindent beszerezni, amiket felsoroltál – gúnyolódott Draco.

-         Most mit? Az óvszert? Vagy a hancúrozós párnacsatához a kispárnádat? – vihogott Blaise.

-         Nem, te barom! – lökte meg nevetve Draco. – Azokat eleve gyorsan lehúztam. De ez az „egzotikus, buja meglepetés nekem”? Hát ez mi a franc akart lenni? – hajolt vissza a fiáker belsejébe rejtett ajándékcsomagért Draco. – Anyám ugyanis meg mert esküdni rá, hogy erre gondoltál – s ezzel egy hatalmas karos kosarat emelt ki, tele citrommal, naranccsal, ananásszal és még néhány kókuszdió is kiegészítette a kelléket. Blaise hasát fogva nevetett.

-         Hát én minimum egy Hawaii táncosra gondoltam, de beérem ezekkel is – legyintett Blaise. – Félelmetes, hogy mennyire komolyan gondoltok ilyen dolgokat.

-         Mármint a Malfoyok? – kérdezett rá Draco.

-         Nem. Hanem, te és Pansy. Ugyanis Pansy meg egzotikus növényválogatást hozott nekem – röhögött Blaise Draco vállára, s az ajándékkosarat az ölébe kapva átvetette a karját Draco vállán, s behúzta a tágas előtérbe.

-         Figyelj Blaise, ott fent az a mostohaapád? – súgta halkan Draco.

-         Az a portugál félisten? Nem az anyám szeretője – mondta bazsalyogva Blaise, miközben az ajándékcsokrát nézegette. – Egyébként érthetetlen, hogy miből gondoltátok, hogy ezt komolyan gondoltam az összes többit viszont nem, holott én pont fordítva értettem.

-         Mármint, ő nem is…hát…ez – nyögte zavartan Draco. – Mert a lányoktól mit kértél?

-         Hogy ne hozzanak melltartót, mert meztelenül leszünk úgyis egész nap – vihogott Blaise.

-         Olyan barom vagy! – nevetett Draco.

-         Jaj tudod hogy csak poénkodom!  - nevetett Blaise, s közben rázogatta a lábát a papucsát lengetve a levegőben. – A fenébe is ezzel a kaviccsal itt elől, ma már harmadjára kell szteppelnem miattuk, mert állandóan a papucsomban köpkőznek – végre kiesett a kis kavicsdarabka, s Draco Blaise lábujja közötti fehér pántról végre leemelte a tekintetét s körbenézett az árnyas előcsarnokban. Valóban olyan volt a lépcsőház, mint amilyennek Blaise annak idején leírta. A lépcsőfordulóban hatalmas ékköves üvegablakon keresztül szűrődött be a déli napfény, s a kristályok csiszolásán ezer felé tört meg a fény, a színek mindenfelé ragyogtak betöltötték az egész helyiséget, s a szőlőszemet csipegető légies gótikus hosszú süvegű, fátylas szép ruhás nők ide-oda ringtak az elvarázsolt üvegen. Olyan volt az üvegablaktól a lépcsőház mint az érzékek átjáróháza, a színek kábítóak és buják, s a túlnyomó vörös színtől az embernek akaratlanul is pajzán gondolatai keletkeztek.  Draco például azon kezdett gondolkodni, hogy itt a kellemes hangulatú, egyáltalán nem erős fényű lépcsőházban a puha szőnyegen vajon műveltek-e már valamit, s Mrs. Zabiniről elképzelve és Blaisere pislantva Draco nagyon is úgy vélte, hogy igen. Egyébként a szőnyeg nagyon kellemes padlizsános, szürkés-barnás márványjárólapra feszült, amit szinte vétek volt a méregdrága kézzel szőtt szőnyegekkel eltakarni. Az emeletről magas sarkú tipegős papucsban Mrs. Zabini lépdelt le.

-         Blaise! Mi most elmegyünk, de semmi rosszalkodás megértetted!? – suhintotta meg a máris vigyorgó Blaiset anyai legyintéssel Mrs. Zabini. – Tehát ne gyújtsd fel a házat, ne áztass el mindent, a bor varázslattal is nehezen jön ki mindenből….jaj és lehetőleg ne csináld fel egyiket se ok? – meredt szigorúan a fiára a nő, fejével a hátsó kert felé intve. – Sose legyél ilyen tinédzser Draco mint ez a rosszaság! – mosolygott kedvesen Dracóra a nő. – Amióta ivarérett lett még kiborítóbb – nevetett kedélyesen a nő, s egy felhívásnak is kijáró csipőringással kivonult szorosan a fiúk felé sem néző szeretőjével a nyomában.  Blaise előresietett kezet rázott a férfival, anyja arcára még nyomott egy csókot, mire Mrs. Zabini visszarántotta magához. – Ha széttúrjátok a házat te fogod Mrs. Skower Univerzális varázskosz-eltávolítójával sikálni a lakást térden állva, és egy házimanó sem fog segíteni – sziszegte fenyegetésként a megállás nélkül vigyorgó Blaisenek.

-         Még élveznéd is anya!- vihogott Blaise. – Ahogy térden állva sikálgatok itthon.

-         Tartsd a farkad a nadrágodban világos!? – szorította meg Blaise karját miközben éles smaragdtekintetét a fiáéba fúrta. – Tartok tőle, hogy amilyen szeleburdi vagy valami hülyeséget csinálsz!

-         Nyugi anya nem vágom le a tököm, azért ennyire nem fogok beszívni – vigyorgott Blaise.

-         Jaj miért nincs nekem egy rendes fiam! – sóhajtott fel Mrs. Zabini, s intett a fiákeresnek, hogy indulhatnak. Blaise hosszan integetett anyjáéknak ,de közben Dracónak sziszegte.

-         Naná, hogy elmentek, erre én is a nyakamat tenném!

-         Nagyon szabados erkölcsűek vagytok – jegyezte meg rosszallóan Draco.

-         Ah, te mondod? Tegnap egész éjszaka a teraszon voltak. Kufircoltak megállás nélkül. Érdekes dolog hallani ahogy az anyád élvez – jegyezte meg ironikusan Blaise. – Fogadni mernék azért szült engem, mert attól félt olyan lesz mint a macskák. Azoknak is egyszer muszáj lefialni, mert különben megkergülnek – vihogott Blaise, s bezárta a bejárati ajtót.

-         De Blaise! – hőbörgött Draco, s szíve szerint a fülére tapasztotta volna a tenyerét.

-         Ez biológiai tény Draco – tárta szét a karját ártatlanul Blaise. Draco elképzelni sem tudott volna ilyen párbeszédeket a saját anyjával, aki belegondolva milyen körülményesen próbálta elmagyarázni neki egy férfi és egy nő közötti kapcsolatot. – mondtam Pansynak is, hogy ha Karmillát állandóan elhúzza Seaffy elől komoly gondjai lesznek a macskával, mert teljesen bedilizik. Ha látnád most is mit leművel szerencsétlen állat, nyávog, majd megvesz, csak hogy valaki megdugja már – rázta a fejét Blaise.

-         Most a macskát sajnálod? – vakargatta a tarkóját Draco.

-         Nem. Tulajdonképpen állatpornót akarok nézni – vigyorgott Blaise. – Na gyere mert a nyávogó macskáink kiültek a hátsó teraszra! – Blaise előrement, s a forró déli napon a csipkeernyők alatt üldögélő lányok felé lépdelt.  Milly széles mosollyal hívogatóan intett Dracónak, miközben virágmintás papucsából lóbálta a lábát a hintaágyon ülve. Mellette Pansy homlokából hátrafésült hajjal, rózsaszín pánttal a hajában éppen narancslevet szürcsölt szívószállal egy hosszú nyakú üvegpohárból.  Sőt a lányon afféle nyári halványrózsaszín koktélruha volt, úgy festett akár egy nagy adag puncsfagylalt édesen, hűvösen, és…khm..nyalnivalóan? Draco nem bírt visszafojtani magában egy mosolyt erre a gondolatra. Tessék Blaise hatása! Hogy ilyenekre gondol!

-         Cicáim mondjátok mit szeretnétek tőlem? – állt Daphné és  hintaágyon lábukat lóbáló lányok fölé Blaise, tenyerét összedörzsölgetve.

-         Blaise légy szíves ne tégy fel kétértelmű megjegyzéseket – szólt rá hűvösen Pansy. – ígértél nekünk egy speciális citrommal lecsepegtetett fagylaltot – nézett fel a fiúra.

-         Jaj igen igen! Ezer felé áll a fejem! – nyomott kézcsókot Daphné szép kezére, s közben felfuttatta ajkait a lány karján. – Gyere Draco segíts kihozni!

-         Dracót hagyd csak itt Blaise! Telebeszéled a fejét! – tiltakozott Pansy, s összevont szemöldökkel nézett a fiúra.

-         Parancs értettem kapitány! – vihogott rá Blaise, s elsietett a fagylalt után nézni.

-         Blaise idén nyáron nagyon kiborító! Megállás nélkül másról sem beszél, mint arról, látszik, hogy iskola nélkül mennyire felenged. Pedig év vége felé éppen megjegyeztem hogy Blaise, hogy megkomolyodott – ingatta a fejét Pansy a fiú után nézve.

-         Jaj ne legyetek hozzá szigorúak, nagyon örül, hogy eljöttünk ennyi – legyintett Daphné, egy bambuszlegyezővel legyezve magát. – Tikkasztó ma a meleg. Szerencse, hogy korán reggel utaztam. Draco hogy bírtad ebben a melegben?

-         Hát itt vagyok és túléltem az utazást is szóval…kibírható volt – ereszkedett le Draco Crak és Monstro mellé egy fonott székre, miután kezet rázott a fiúkkal.

-         Megsúgom nektek – hajolt közelebb bizalmasan Daphné, s fekete tincsei az előttük levő asztalkát nyaldosták. – Blaise ma estére éjszakai fürdőzést is tervez – kacsintott Daphné a lányokra.

-         Remélem nincsenek a környéken szúnyogok és egyéb rovarok – dörzsölgette előre a nyakát Draco.

-         Még egy bolha sem ugrál erre ne aggódjál! – tért vissza tálcán egyensúlyozva a fagylaltoskelyheket Blaise. A lányoknak nyújtotta először, majd Dracónak nyújtotta a tálcát, s ő maga leemelt egy kelyhet. – Gondoltam a te érzékenységedre Draco szóval jelenleg egy legyet sem látsz a környéken, de még egy pillangót sem – nevetett Blaise. Draco a kiskanalára vett egy keveset a fagylaltból s megízlelte. Nagyon érdekes íze vlt a fagylaltnak inkább hűsítő és enyhén savanykás a citromlétől, de ebben a melegben nagyon jól esett. – Figyeltem Milly neked édes mint a méz tudom hogy nem bírod ezeket a savanykás ízeket.

-         Jaj Blaise! Olyan figyelmes vagy! – küldött puszit a fiúnak Milly nevetve, s amikor megízlelte az édes fagylaltot elégedetten kacsintott hozzá.

-         Lányok bikini vagy fürdőruha? – nézett körbe kíváncsian Blaise.

-         Fejből megmondom neked Blaise – legyintett Draco.

-         Fogadjunk hogy nem fogod eltalálni – szúrta közbe epésen Pansy, miközben fölényesen a szájába csúsztatta a kanálnyi fagylaltot.

-         Hogy a tavalyi rémes fekete fürdőruhádat hoztad el? Vagy azt sem? – vette fel a kesztyűt Draco.

-         Nahát milyen különös, hogy így megjegyezted, hogy mi volt rajtam – felelte rá Pansy.

-         Amitől irtózom azt mindig alaposan megnézem, pontosan tudom, hogy néznek ki a csótányok! – sziszegte Draco undokul. Pansy levegő után kapkodott, s Blaise gyorsan közbeszólt.

-         Ha végeztetek a fagylalttal, akkor körbevezetlek titeket a villán, nem akartam anyámat zavarni ezzel, amíg itt volt – mondta komolyan.

-         Megmutatod a hálószobádat is? – búgta Daphné a fiúhoz simulva.

-         Ha szeretnéd? – kacsintott Blaise, s csókot nyomott a lány ajkaira. Blaise aki rekordsebességgel kikanalazta a fagylaltot a kelyhéből már várakozva felállt. Daphné a fagylaltja felét meghagyta, s inkább a fehérben feszítő napbarnította Blaisehez tipegett. Fekete pánt nélküli ruhája úgy lengedezett körülötte, mint egy kis harangfüggöny és most hogy felállt most tűnt fel Dracónak, hogy ha nem redőződik eléggé akkor bizony igencsak átlátszó. Látni lehetett, Daphné falatnyi csipkebugyiját és pánt nélküli melltartóját is, ha nagyon alaposan megnézte valaki. Most karjait átvetette Blaise nyakán és a fiúhoz simult. Blaise lazán tette a lány csípőjére a tenyerét, majd kézen fogta a lányt, s behúzta maga után.  A többiek kapkodva igyekeztek utánuk, S a bejárati szárnyas ajtónál feltorlódtak. Draco megállt, hogy előreengedje a lányokat.

-         Tűnj az utamból, mert eltaposlak mint egy futóférget! – nézett fel harciasan rá Pansy. Draco a fejét vakargatva figyelte a lányt, aki most a szokásosnál is alacsonyabbnak tűnt. Aztán rájött miért. Az iskolai egyenruhához hordott bőr cipőjének legalább három- négy centis a sarka, most viszont Pansy lapvékony horgoltanyagú fehér nyári csipkecipője teljesen lapos volt. S Draco nőtt is valamennyit a nyáron ellentétben a lánnyal. Milly csak kedvesen Dracóra mosolygott, s belépett a hűvös előtérbe. Blaiseék már a lépcsőn haladtak felfelé.

-         Kezdjük a te szobáiddal Blaise! – súgta izgatottan Daphné. Blaise vigyorogva benyitott az emeleti dolgozószobába.  Nagyon férfias helyiség volt. Komoly barna bőrfotelekkel, mahagóni díszfaragásokkal ékes íróasztallal, s a bársonyhuzatú háttámlás szék mögött erős színű falfestmény mozgott. Fehér tógában, kivillanó térddel, hófehér karjain erőszöld kígyó kúszott fel a vállára, át a tarkóján le a másik kezéhez, amelyben a nő egy kelyhet tartott, s abból itatta az kígyót. Gesztenyebarna hajában zöld növényekből font koszorú villant ki a tincsek közül. Szűzies, nyugodt tekintetű, lágy mozdulatú fiatal nő, kígyóval. Daphné smaragd szemeiben a féltékenység tüze gyúlt.

-         Ki ez a nő? Kit ábrázol ez a festmény itt a dolgozószobádban Blaise? – vonta felelősségre a fiút.

-         Biztos, hogy mardekáros volt, kígyó van nála és látszik, hogy nagyon szereti az állatot – állapította meg Milly. Draco a festést figyelte, a festő nem sajnálta a színeket, mélyek, telítettek voltak, a vörös akár a vér, a zöld, akár a természet mélyzöldje, a fehér, oly tiszta akár a harmat, a barna is olyan mély és erős tónusú. Az egész kép szinte élt, szinte ott volt, csaknem beléphettek volna, hogy ők is megkóstolják aedűt, amivel a nő itatja a kígyót.

-         Nem ismeritek fel? – lepődött meg Blaise. – Ez a szép fiatal lány: Hügieia – fordult szembe a kérdő tekintetekkel Blaise. De mivel még mindig értetlenség vette körül folytatta a magyarázatot. – Az egészség görög védnöke, mitológiai alak, a tisztaság és gyógyítás, a gyógyszerészet szimbóluma a csésze és a kígyó. Hügieiát mindig így ábrázolják, vállára tekeredő kígyóval, ahogy egy csészéből itatja a kígyót.

-         Ó – formálta Daphné, s a többiek is meredtek nézték Blaiset, akinek a dolgozószobájában, az íróasztala felett a gyógyítás egyik mitológiai alakja látható. Talán tényleg nem értették meg Blaise mennyire komolyan is gondolja ezt, mennyire mélyen a lelkébe ivódott a gyógyítás iránti alázat, hogy itt a dolgozószobája falán is éppen egy Hügieiát ábrázoló festmény látható. – Jaj Blaise olyanok miatt vádollak mindig! – bújt hozzá Daphné, s teljesen elalélt a fiútól, vagy inkább a dolgozószobájától. S attól, amit szavak nélkül kifejezett ez a szoba. Draco ahogy a falra erősített sötétvörösesbarna polcokon szorosan sorakozó könyvek törzsén végigfuttatta a tekintetét, nem lepődött meg. Hippokratész, Paracelsus, számos gyógyászati szakkönyv, gyógynövénylexikon, ápolási ismeretek és hasonló kötetek szorongtak itt. Ez nem könyvtár volt, hanem dolgozó szoba. Tele Blaise számára fontos és szükséges könyvekkel, amik állandóan kéznél lehetnek itt.

-          Draco! – húzta magával a fiút Blaise. – Emlékszel még amikor a Bulstrode-kastélyban a szobroknál… - Draco erősen gondolkodott, míg beugrott neki.

-         Az a korsót tartó női szobor! – mondta zavarodottan Draco. –  Azt mondtad neked megvan festményen! – Blaise elégedetten vigyorgott, hogy Draco még nem felejtette el azt a nyári délutánt, s így emlékezett rá.

-         Igen, nos úgy van, és itt is van – lökte be a szalonba átvezető ajtót. A kecses faragású kissé rokokkós kandalló felett egy hatalmas egész falat betöltő festmény függött. Aranysárga és barna színeiben ott tündöklött az életnagyságban lefestette női portréfestmény. Draco ugyanazt érezte, mint amikor szoborként látta. Bár nem, mert most látta a lány tekintetét is. Megfoghatatlanul volt ebben a képben valami izgató. Pedig a lány tisztességesen fel volt öltözve, még a dekoltázsa szem látszott, a haja is olyan egyszerűen volt fonva, mégis. A képben volt valami megmagyarázhtatlan. Amitől borzalmasan erotikus volt. Kérdőn nézett Blaisere.

-         Tehát a kép! – tárta szét a karját Blaise, mintha csak ő festette volna, majd intőn meglengette Draco felé a mutatóujját. – Láttam szemedben Draco! Ne tagadd azt a kis fényt! Fogalmam nincs női szemmel milyen ez a festmény, de… - Blaise közelebb hajolt Dracóhoz, hogy csak ő hallja. – komolyan mondom tényleg beindulok rá ha csak meglátom – vihogott. – Tehát! – fordul gyorsan vissza többiekhez is. – Kíváncsi vagyok Draco rájössz-e hogy mi az ami annyira vibrál a képből. Látod, látod ahogy néz a nő? Látod azt a tekintetet? Olyan zaklatott, olyan zavart, olyan egyensúlyából kibillentett. Pedig maga a kompozíció tökéletes. Képzőművészetből ezt mind ismerjük igazam van? A háromszögalakzat. Teljes tökéletes kép. Harmóniát kellene sugároznia. De az a tekinetet – ingatta a fejét Blaise hunyorogva a nőre. – Az, ami nem hagyja továbbsiklani a tekintetet. Szinte vonzza magára a férfiszemet ez a nő. Itt mondom azt lányok, hogy soha nem a ruha, nem a kivillanó dolgok, nem az alkat számít -  nézett a három lányra Blaise. – Hanem a kisugárzás. Mert ez a nő amúgy egy semmi. Egy egyszerű lány, akit talán elküldtek a kútra a korsóval.

-         Várj! Blaise! Ha jól emlékszem a szobron fedetlen volt a melle, tehát egy aktszobor volt  - szólt közbe Draco. Blaise legyintett.

-         Igen, igen, mert szoborban ez így jobban hat ez képzőművészeti hatásvadászat, tudjuk jól. Egyszóval szoborban ez jobban mutatott így, mint ha teljesen fel lett volna öltözve – bosszankodott Blaise, hogy Draco elterelte a figyelmét a mondanivalóról. – Tehát! Nézzük a tekintetét, olyan rémült, olyan nyugtalanító, olyan izgatott, egyszóval minden csak nem nyugalmat árasztó. Tehát az első pont a szem. Atán figyeljük a mozdulatát – irányította a figyelmet Blaise lejjebb. – A lány görcsösen markolja a szoknyáját, meg is gyűri az anyagot. Persze ez felfogható egy szoknyaemelésnek is, mert hogy mondjuk siet hazafelé igaz? De valahogy olyan titokzatos ez az egész. Az ökölbe szorított kézzel, ez a ruhagyűrés…olyan…sejtető….

-         Ühüm, Blaise tulajdonképpen a te szavaid is elegendőek ahhoz, hogy az ember elhiggye így van. Ahogy megfogalmazod az egészet ez már egy kész előjáték rátérhetnénk a lényegre? – türelmetlenkedett Pansy.

-         Cicáim! Érezzétek át a képet!  - sóhajtott Blaise látva, hogy igazán csak Draco kapizsgálja, hogy mi lesz a lényeg. Draco most már le sem vette a szemét a képről, csak úgy jegyezte meg.

-         Blaise így akarja lebeszélni a bugyit a lányokról – vigyorgott Blaisere sandítva. – Sarokba vagytok szorítva lányok! Blaise már csak amiről beszél…

-         Jaj na tehát! – csapta össze a tenyerét Blaise, majd ismét a képre mutatott. – Megvan a tekintet, a mozdulat. És most jön a csattanó!

-         Hogy beetettél minket? – nevetett fel Pansy.

-         Nem nem – mosolygott Blaise is. – Nézzünk egy kicsit a képen balra. A lány kezében korsó van, kancsó, amiben ugye vizet szoktak hozni a kútról. De Draco, mit is mondtam annak idején? – Draco figyelte a lányt, a képet, a régi emlékeit. Mire leesett neki.

-         Jaj tényleg, itt most jobban is látszik! A kancsó el van törve! – bólogatott komolyan Draco.

-         Pontosan! – kapott a szón Blaise izgatottan. – Emlékszel azt kérdeztem tőled akkor, hogy mitől tört el a kancsó ugye? A feladványom barátaim! – nézett a többiek felé is Blaise. – A lány vizet hozna a kútról, de mint látjuk, a kancsó lyukas, törött. Tehát vizet, már biztosan nem fog hozni – nevetett fel könnyedén Blaise.

-         Hogy mitől tört el? Hát mondjuk elesett? – találgatta Milly.

-         Jaj kis butuskám! Nem nem! – legyintgetett Blaise. – mitől tört el a kancsó. Nézzük még egyszer a lány zilált tekintetét, szinte érezzük ahogy levegő után kapkod, görcsösen markolja a ruháját, annyira, hogy meg is gyűrődik az anyag és a kezében tartott kancsó törött. A lánnyal történt valami út közben – bólogatott kaján vigyorral az arcán Blaise.

-         Jaj Blaise! – kiáltottak fel a lányok. – Szörnyű vagy! – s a lányok kivonultak a szalonból. Draco azonban még ott maradt Blaise mellett. Figyelte a lányt. A kancsó a tekintet a kéz. Draco lehunyta a szemét.

-         Hümm? Nah? Átjött a kép? – nevetett fel Blaise.

-         Nagyon is – motyogta Draco.

-         Ez a vizuális képzelet Draco! Ez az amire azt mondom művészet! Ehhez érteni kell! Ezt nem tudja mindenki megcsinálni, egy ilyen ártatlan képbe belevinni ezt! Egyértelmű, hogy a nő éppen egy aktus után van, a milyensége nem is lényeges. Hogy most megerőszakolták-e vagy csak a kedvese lekapta itt a bokorban. A tekintet, a szeretkezés pillanata és emléke még ott van a szemében! Én mondom Draco, így néz egy nő, ez a szeretkezés tekintete! Az ökölbe szorult kéz is szinte még a csúcs után lassan ernyedő ujjak szorítása. A megfejtés kulcsa pedig tényleg a kancsó, ami az eset közben eltört. A hév, az indulat, a vágy, amit már csak a törött kancsót idéz.  – Blaise kieresztette a levegőt, s még nézte egy darabig a lányt. – Ez a kép a hálószobámban volt, de egyszerűen nem bírtam, ránéztem és…gondolom nem kell elmondanom mi történt utána – nyelt nagyot Blaise. – Muszáj voltam kipakolni ide, mert egyszerűen megőrültem ettől, hogy ránéztem és már kívántam a szexet.

-         Fenyegető képeid vannak Blaise – nevetett Draco, miközben elraktározta magában amiket Blaise mondott.

-         Nekem mondod? – nevetett Blaise. – A nők, mindegyiknek megvan a maga varázsa látod?

-         Fogalmam nincs, de a festményben tényleg volt valami – motyogta Draco, s továbbindultak a folyosón.

-         Blaise! Ez a hálószobád? Bekukkanthatunk? – kiáltotta neki hátra Daphné, amikor megálltak egy nyugatra eső szoba előtt. Blaise biccentett, s Daphné feltárta az ajtót. A lányok hatalmas sóhajtásban törtek ki na persze főleg Daphné. Blaise Dracóra kacsintott, s utat tört magának a lányok közt. – Ha szeretnétek teljese bemutatót tartok, AZ ágyam, és benne én! – nézett csábosan a lányokra Blaise, s az ágya közepére ugrott, s felkönyökölt. Draco körbenézett a hálószobában. Leeresztették a zsalukat, így most halványan szűrődtek be a fénysugarak. Az egész szobában kellemes sötétbarna legalább tíz centis szőnyeget terítettek le faltól falig, ajtótól ajtóig. Olyan szőnyeg volt, amin az ember szívesen elhenteregne bármeddig, kényelmes, puha és annyira buja és erotikus. Nagyon mély színeket választott Blaise a hálószobájába is. Mahagónivörös széles franciaágya volt, íves háttámlával, halvány, fehér ágyneműhuzattal, szürkés ágytakaróval. Két oldalt egyszerű klasszikus éjjelszekrénnyel, fehér ernyős éjjelilámpával és széles tükrös szekrénnyel.

-         Ah, Blaise! – Daphné ne mbírta türtőztetni magát és az ágyban fekvő fiúhoz ugrott lerúgta a papucsát s rávetette magát. Blaise mohón csókolta a felé térdeplő lányt, s a lány ágyékához feszítette a sajátját. Mást szerencsére már nem láthattak, mert Pansy egyetlen határozott mozdulattal behúzta az ajtót rájuk. Draco hallotta bentről a cuppogást.

-         Jaj…cicám…várj…a vendégek….még meg…sem …mutattam nekik….. a szobájukat – Draco csak sejtette, hogy Blaise nagy nehézségek árán de lefejtette magáról Daphné karjait, s utánuk futott, felrántva a hálószobája ajtaját. – Eh…izé….elragadtattuk magunkat… - mentegetőzött Blaise kipirulva. – Gyorsan megmutatom a szobákat, hogy felfrissülhessetek. Vacsora után pedig egyenesen megyünk a medencébe! Szóval…lányok fürdőruhába gyertek! – búgta behízelgően Blaise.  Draco mély levegőt vett, majd tűrte, hogy Blaise őt tegye a legközelebbi vendégszobába magához, ezzel számára véget is ért a villakörút. Ideje is volt, mert már le akart zuhanyozni. Hamarosan vacsoraidő….