Draco épp végzett a fésülködéssel, amikor gyors ritmusú koppanás hallatszott a vendégszobája ajtaján, anélkül, hogy hátrafordult volna tudta, hogy ki lépett a szobába.

-         Na kipróbáltad már az ágyad? -  vihogott Blaise, s lustán Draco ágyára dőlt, s közben gondosan reszelt körmeit vizsgálgatta. Draco futólag hátrapillantott az ágyában könyöklő fiúra.

-         Ki vele miért jöttél? – sóhajtott megadóan Draco, s szembefordult Blaise-el.

-         Most, itt nálam megejtjük a dolgot Daphnéval – kulcsolta össze az ujjait a tarkóján Blaise s hanyattfeküdt az ágyon.

-         Megbeszéltétek? – köszörülgette a torkát zavartan Draco.

-         Utaltunk rá. Már ezt tényleg nem bírjuk tovább – mondta a mennyezetnek Blaise.

-         Ehh…hát ez komolyan hangzik. Elég…kemény… - dörzsölgette Draco a tarkóját kivörösödve.

-         Te mondod?! Én érzem milyen kemény! – nevetett Blaise.

-         Na és betéve tudod, hogy mit kell tenned? – vigyorgott rá Draco, a fiúhoz dobva egy bonbonos szelencét. Blaise röhögve elkapta, s megforgatta kezei közt az ezüsttartót, majd felpattintotta a fedelet, s bekapott egy drazsét.

-         Jah, azt hiszem – formálta ajkaival, miközben a drazsét rágta. – Nálam jobban már senki. Kiveséztem a témát – vigyorgott, s a mellényzsebéből kivett egy anatómia lexikont, s széthajtva Draco felé mutatta. – Látod? Leonardo Da Vinci személyesen vetette papírra ezt – kacsintott Blaise, s a szeme körüli ráncok elmélyültek. – Egészen naturalista ábrázolás, nem vacakolt egy kicsit sem, minden itt van előttünk akárha belelátnánk  a nő ölébe fantasztikus rajz és belegondolva századokkal előttünk – fordította maga felé a képet Blaise, s elismerően vizsgálta a másolt rajzot.

-         Madam Cvikker ezért megfojtana – mutatott a kitépett könyvlapra Draco.

-         Madam Cvikker a hangszalagjait sem mozgathatja  meg ezért, ugyanis a könyv az én tulajdonomban van és úgy rongálom a saját tulajdonom, ahogy nekem tetszik – hajtotta össze a könyvlapot Blaise, felvetett fejjel, majd a szemközti festményre bökött. – Nah nem tűnt fel semmi, heh? – vigyorgott kajánul Blaise. Draco a képre nézett. Piknikezés, idilli hangulat, a természetben. Mi lehetne ezen, amin Blaise így vigyorog? – Drága barátom! – sóhajtott fel Blaise, s fellökte magát, amjd Draco háta mögött elsétálva megveregette a fiú vállát. – Vak vagy arra is, ami a szemed előtt van – bólogatott komoran Blaise. – Ez minden tekintetben igaz Draco – súgta Draco fülébe bizalmasan, majd ismét a nagy vásznú kép felé fordult. – Neked komolyan nem furcsa semmi a képben?

-         Nem – ingatta a fejét Draco. – Egy normál piknikezés. A szabadban.

-         Látod – kacagot Blaise, enyhén előredőlve, s a térdét csapkodva. – Látod mennyire hozzá van szokva a szemünk a meztelen képekhez? – bólogatott elégedetten Blaise. Draco ismét a festményre meredt. S ahogy tüzetesebben figyelt az apró részletekre.

-         Oh ne a nő tényleg… - motyogta Draco döbbenten. Hogy nem tűnt fel, hogy a nő…teljesen pucér? Talán mert kissé háttal ül?

-         Bámulatos a művészet igazam van Draco? – simogatta meg Blaise a száját ,ahogy közelebb sétált villája egyik vendégszobájában őrzött értékes festményéhez. – Szándékosan téged pakoltalak ebbe a szobába, mert kíváncsi voltam a reakciódra. De lám, nem tűnt fel, ez a képtelen kép – nevetett Blaise saját szójátékán.

-         Eddig csak egy szép képnek tűnt ,de fogadni mernék, te megint belemagyarázol valamit – nézett kétségbeesetten Blaisere, s leereszkedett az ágya szélére.

-         Ez nem belemagyarázás! Csak hihetetlen mennyire elsiklunk dolgok felett, mennyire felületesek vagyunk! És ez itt jön ki a legjobban! Te is Draco annyira felületesen látsz dolgokat! – gerjedt hirtelen indulatra Blaise saját mondandójában.

-         Nem vagyok felületes! – csattant Draco.

-         Annyira, hogy fel sem tűnik, hogy egy meztelen nő van a szobádban? – emelte meg a szemöldökét Blaise. – Ebben a képben ez a legmegbotránkoztatóbb. Nézd meg! A férfiak mind tisztességesen fel vannak öltözve! De a nők! A nő itt ül közöttük pucéran és lám, senkit sem zavar, olyan természetességgel ül ott, mintha ez lenne a világon a legegyértelműbb, hogy étkezés közben meztelen nők vannak körülöttünk. Neked ez a természetes Draco? – vonta fel a szemöldökét kétkedőn Blaise.

-         Hát eddig nem az volt. Most arra utalsz, hogy a vacsorához a lányok meztelenül jönnek le? – kerekedett ki Draco szeme.

-         Ah a pajzán dögje! – vihogott fel Blaise. – Szeretnéd mi? Meghiszem azt! – nyomta a tenyerét Draco homlokára, meglökve vele a fiút. – Hát erre szerintem Imperióval sem tudnám rávenni…mondjuk Pansyt – torpant meg mondat közben Blaise, mert rájött ,hogy Daphnéra annyira nem biztos, hogy igaz lenne az állítása. – Nem a lányok ruhában jönnek vacsorázni, bármennyire is vágynál másra.

-         Nem vágynék másra! Blaise állandóan inzultálod az embert igaza volt Pansynak kiborító vagy – sepergette szőke tincseit Draco, hogy elrendezze őket.

-         Tehát garantálom Draco, hogy nem is lesz az a legtermészetesebb dolog ,hogy étkezésnél anyaszült meztelen nők társaságában vagy – felelte elkomolyodva Blaise. – S tudod mi a provokatív már megint ebben a szemérmetlen nőben? Hogy egyenesen rád néz! Téged néz a képből! Nézd meg mindenki más tekintete elréved valahová a távolba, néznek akármit is, de véletlen sem ki a képből. Ez a nő téged néz barátom! – mutogatott a nőre Blaise. – Látod a tekintetét?! Szinte felhívja a figyelmedet, hogy igen engem nézz! Én vagyok a meztelen női akt itt a képen, engem bámulj és csodálj! Micsoda nő! És nézd meg semmi de semmi kacérság nincs benne, semmi olyan, amitől arra gondolnánk ez egy cafka, egy szajha. Nem kihívó. Egyszerűen a maga természetességében csak nyugodtan kipillant rád! Meg rám! Én személy szerint be is rontanék hozzá, hogy leteperjem oda a fűbe, ezt a szemtelen kacér teremtést aki a hálómban így bámészkodik rám, de tudom Draco hogy rád nem lesz ilyen hatással ezért tettem ide, te nyugodtan alszol ettől a nőtől – vigyorgott vissza Dracóra a fiú. Draco mély levegőt vett.

-         Mond úgy őszintén Blaise! Van olyan kép itt nálad a kastélyban, ami nem invitál téged arra az egyetlen dologra? – sandított az előtte álló képet csodáló fiúra.

-         Nem nincs – mondta a kép szemlélésében teljesen elvesző Blaise, csak úgy mellékes megjegyzésként. – De ez a festők hibája, mert csupa ilyen képet festenek! Ilyen vágykeltőt. Amikor ezt a képet vettem…először le sem esett. Olyan tudattalanul vettem. Mert megtetszett, mert szépnek találtam. Akárcsak te! Aztán minél tovább néztem itthon, annál mélyebben megérintett, a részemmé vált. Egy meztelen nő a felöltözött férfiak között, olyan megbotránkoztató az egész, olyan polgárpukkasztó – csapkodta a tenyerét Blaise, s a festményhez lépett, s lágyan átsimította a nő testét. – Szinte érzem a bőre selymét, amilyen selymes csak egy nő lehet! Akár a rózsaszirom! A legfinomabb, a legérzékenyebb, a legpuhább! Egy nő, olyan akár egy rózsa! Lassan nyílik ki, félve a külvilágtól, míg végül a kényeztetés alatt kitárulkozik teljes pompájában… - Blaise teljesen belemerült a monológjába. – Megnyílik előtted, s felfedi igazi szépségét…

-         Blaise még a rózsáról beszélsz, vagy a szexről? – harapta be az ajkát bizonytalanul Draco.

-         Jah, bocs elkalandoztam! – rezzent össze zavartan Blaise. – Nah, menjünk vacsorázni! – Blaise átvágott a szobán ,de még egy utolsó pillantás erejéig visszanézett a festményre. – Tudod mit szeretek ezekben a képekben? A nők tekintetét. Szinte látom, ahogy megelégednek, hogy őket nézem! Hogy megragadta a figyelmemet, hogy milyen sokat számít egy nőnek, ha megnézik, megbámulják és csodálják…

-         A vacsora – szólt közbe hűvösen Draco, s kilökte Blaiset a folyosóra.

-         Jó tudom, bár még megemlítem a képről, hogy a háttérben egy nő éppen mosakszik, áruld el, micsoda dolog ez? Egy nő más férfiak jelenlétében mosdik? Főleg évtizedekkel ezelőtt ez…ezt sértőnek és erkölcstelennek tartották nem?

-         Blaise hagyj békében a képeiddel, mert rémálmaim lesznek nálad itt! Főleg ,hogy most már tudom az a nő egész éjszaka figyel engem a festményről!

-         Jah nem lehet tőle nyugodtan  kiverni mi? – hahotázott Blaise előregörnyedve.

-         Dugulj el! – sziszegte neki Draco.

-         Azért a fürdésen gondolkodj el! – vette pergőn a lépcsőfokokat lefelé Blaise.

-         Semmin sem akarok gondolkodni! – morogta Draco elutasítóan.

2. fejezet

Daphné átinvitálta a lányokat a hálójába, s a széles baldachinos ágyon összedugták a fejüket. Milly azonnal lecsapott a kínálkozó alkalomra, hogy alaposan kifaggassa a lányt.

-         Na mesélj, itt vagyunk Blaise-nél mit tervezel ellene? -  kuncogott a lány egy kispárnába.

-         Most, idén …nyáron – Daphné buja húsos ajkait szétnyitotta, majd lesütött szemmel gyorsan összeszorította ajkait, s ravaszul mosolygott.  Zöldre lakkozott körmeit az arcába mélyesztette, ahogy az ágyra könyökölt. – Blaise-nek adom magam.

-         Nem vagy normális – szögezte le nyersen Pansy.

-         Húúú! Az a nem semmi – ámuldozott Milly.

-         Ti ezt nem értitek, még kicsik vagytok hozzá – legyintett könnyedén Daphné, s hatalmas smaragdszemei felett a két szemközt könyöklő lányra rebegtette sűrű szempilláját.

-         Egy idősek vagyunk veled Daphné, és ha Blaise-el akarsz valamit, akkor nálad besötételtek – acsarkodott tovább Pansy.

-         Csak azért, mert te még soha nem érezted ezt Pansy, attól még nem kell másokat becsmérelned érte – túrta át fekete haját Daphné.

-         Blaisenek egyértelmű, hogy csak az kell. Nem látod rajta? Arról, ahogy beszél? Hiszen más témája sincs. Csak addig teper érted, amíg meg nem kap, és aztán nem is leszel neki olyan érdekes – húzta el a száját Pansy.

-         Viszont, ha sokáig húzom az idegeit, akkor azért hagy itt. Én vagyok vele! Én tudom, hogy mennyire akarja már! És én is akarom vele. Mondom hogy ezt úgysem értitek! – lökte fel magát Daphné, s felvetette a fejét.

-         És…nem félsz? – súgta halkan Milly.

-         Mármint az elsőtől? – Daphné meghúzogatta strandkendőjén a megkötőt. Milly erőtlenül bólintott. – Kicsit – húzta össze a szemhéját Daphné.

-         Akkor meg főleg nem kellene így elkapkodnod az egészet. Olyannak kellene adnod magad…akivel nem csak, ilyen essünk túl rajta alapon működik a kapcsolatod, és fiatal is vagy még – erősködött Pansy.

-         Pansy akármit mondasz is már nem tudsz lebeszélni, elhatároztam ezt! – dobta át fején a könnyű nyári toppját Daphné. – Egyébként meg megnézem én a te első élményedet! Hiszen még csak nem is csókolóztál senkivel, mit tudnád, milyen ez! Meglátod te is ugyanolyan türelmetlenül akarod, ha igazán szeretsz valakit – mosolygott könnyedén Daphné.

-         Azt mondják az első mindenkinek fáj – harapta be Milly az ajkát.

-         Gondolom nem lesznek kellemesek…eleinte - hunyta le a szemét Daphné. – De…én bízom Blaiseben – lebbentette fel sűrű szempilláját Daphné, s határozottan a lányokra nézett.

-         Akkor nem a legbiztosabb helyen van a bizalmad – ciccegett Pansy.

-         Nem is tudom, Blaise nekem is olyan tapasztaltnak tűnik, gondolom többet tud ezekről a dolgokról mindannyiunknál – mondta halkan Milly, aki azért Blaise pártján állt a dologban. -  Szerintem is Blaiseben lehet bízni, ráadásul ő már tizenhét éves -  zárta a legmeggyőzőbb érvvel Milly.

-         Ahogy gondoljátok – rántott vállat Pansy, s lecsúszott az ágyról. Kicsomózta a tarkójánál megkötött pántot, s kihúzta a hajából.- Induljunk, már sötétedik! – Daphné a tükör előtt még vitt fel egy kis szájfényt az ajkaira, majd a két lány után sietett.

Az étkezőben hét személyre terített asztalnál, már a négy fiú helyet foglalt. Blaise ült az asztalfőn, s kihagyták a széket a lányoknak. Jobbról ült Crak és Monstro, Blaise balján csak Draco. Daphné helyet foglalt Blaise jobb oldalán Monstro mellett, s Monstro másik oldalára gyorsan Milly helyezkedett. Pansy, aki legutoljára ért le az étkezőbe így Blaise baljára kerül, Draco mellé.

-         Sajnos mivel, egy hölgy hiányzik az asztalnál ezért most így tudtuk megoldani – mentegetőzött Blaise. – Nem vagyunk párosan lányak feltűnt ez nektek – vigyorgott a három lányra.

-         Nem – morogta Pansy, ahogy véletlenül hozzáért Draco kezéhez, miközben leemelte a szövetszalvétát a térdére.

-         Nah fürdőruhában jöttél? – súgta a lány kapkodó mozdulatára Draco, mivel Pansy királykék ruháján egyáltalán nem lehetett átlátni. Blaise  szakértő szemekkel figyelte Pansy ruháját.

-         Nem – mosolygott Blaise,s Dracóra kacsintott. – Pansyn vagy bikini van, vagy tényleg nem hozott fürdőruhát. Nos melyik?

-         Nem szakadnátok le rólam? – s várakozva Blaisere nézett ,hogy megnyissa  a vacsorát.

-         Honnan tudod, hogy biztosan nem fürdőruha? – hajolt előrébb Draco, hogy Pansy mellett elnézhessen Blaise felé.

-         A fürdőruha kicsit lenyomja a melleket – nevetett Blaise. – Bikini van alatta ugye Pansy?

-         Igen, bikini van a ruha alatt, most már megkezdenéd az étkezést Blaise? – sziszegte mérgesen Pansy.

-         Természetesen – mosolyodott el Blaise, s kivett egy szelet báránysültet az ezüsttálcáról. Draco végignézett az evőeszközökön, a tányérok közepébe nyomott Arany Zabini-pecséteken. Az ezüst étkészlet szőlőlevél és szőlőfürt erezetén. A cirádás ezüst Z kezdőbetűkön. A Zabini-címeres ezüst tálcákon. Blaise könnyedén csavarta a parafadugóba az ezüst bontót. Rutinos mozdulatokkal gyorsan forgatta, majd könnyed pukkanással kihúzta a dugót.

-         Ez a hang! Nincs még egy zenemű, ami ilyen szép lenne – hunyta le a szemét Blaise, s belélegezte a könnyed vörösbor illatát. – Az üveg nyakában feszülő parafa, amelyet kirántunk, ez a megszabadulás dallama, a lágy cuppanó hang, és ami mögötte van, az első illat élménye – Blaise a jobbján ülő Daphnéra kacsintott, s az öblös boros kristálypohárba először neki töltött. Daphné átkulcsolta hűvös ujjaival a fiú poharat tartó ujjait.

-         Draco közelebb adnád a szószt! – ütötte meg a fülét Pansy éles hangja, ugyanis Draco elbambulva még mindig Blaiseéket nézte. Most kábán a sötét követelődző szempárba meredt. – Légy szíves! – sziszegte Pansy fagyosan.

-         Mi, hogy mit? – nyögte Draco zavarodottan.

-         A szószt! – szűrte a fogai közül harapósan Pansy.

-         Hogyne! – nézett körbe Draco, s Crak elől elvette az öntetet, s Pansy várakozó kezébe nyomta, amire összeértek az ujjaik. Mindketten úgy rántották el a kezüket, mintha villám csapott volna beléjük. Pansy gyorsan lesütötte a szemét, a szósztartó ezüstedényre, de szerencsére nem öntötte magára. Pansy szedett, s Draco a kezével megállította a továbbadó mozdulatát, s ő is öntött a húsra. Blaise abbahagyta Daphné szájának és kézfejének az ízlelgetését, s ismét tárgyalóképes állapotban fordult feléjük.

-         Már megvettem a jegyeket a világkupára – mosolygott Blaise. – Ti is?

-         Apám a miniszter páholyába kapott tiszteletjegyeket, úgyhogy ott leszünk – mondta Draco miközben, a késével lemetszette az első húsdarabot.

-         Azta, de nagy mellénye van valakinek – bólogatott elismerően Blaise.

-         Ki is játszik most? – kérdezett közbe Daphné.

-         Írország játszik Bulgária ellen – adta meg a választ Blaise.

-         Kinek szurkolsz? – kortyolt a borába Daphné.

-         Bulgáriának szurkolunk természetesen – biccentett Draco. – Egy Durmstrangos diák a fogójuk. Apám a Durmstrangba akart íratni, csak hát…anyám lebeszélte, mert  nem akart olyan messzire küldeni – sóhajtott Draco. – Pedig ott igazi sötét varázslatokat is tanítanak nem úgy mint a Roxfortban. Sokkal jobb a szemléletük – Pansy megfeszült mellette. Draco igazán nem tudta megállapítani a sötét varázslatok vagy az ő esetleges Durmstrangi tanulmányai miatt.

-         Azt beszélik az igazgatója igazi halálfaló volt a Nagyúr idejében – ejtette ki halkan Pansy a szavakat.

-         Már megvettem a sátrat is, amit leverek! Nehéz volt jó helyen sátorhelyet fogni, de a csörgő erszény mindent visz – nevetett Blaise, s szeme összeakadt Draco szürke tekintetével. Blaise szándékosan terelte el a szót. Pansy lesütötte a szemét. Draco keményen rágta a húst.

-         Az íreknek is erős csapata van – vette fel Blaise-el a beszélgetést Monstro, hogy enyhüljön a feszült csend.

-         Győzzön a jobbik én azt mondom! – koccintotta a poharát Daphnééhoz Blaise. – Majd meglátom melyik lesz az arra érdemesebb.

-         Győzzön a jobbik! – emelte meg a poharát Milly is sietve, s mosolyogva körbenézett. Draco és Pansy is megemelték a poharukat. Pansy a száját törölgette. Draco is a szövetszalvéta sarkát átsimította a száján, s belekortyolt a hűvös borba.

-         Tényleg Milly ti is jöttök a világkupára, mert gondolom a Malfoyok fényáradata rátok már nem terjed ki. Vettetek jegyet? És Pansy? – fordult a két lányhoz érdeklődve Blaise.

-         A bátyám vett jegyeket a családnak igen – mosolygott vígan Milly.

-         Mi hát…ööö…. – Pansy az asztalra hajtotta a szövetszalvétáját.

-         Jobban tennéd ha nem jönnél – mondta komolyan Draco.

-         Aki befejezte a vacsorát, az máris jöhet a medencéhez, már mindent előkészítettem – bontott asztalt szélsebesen Blaise, s kézen fogva Daphnét magával húzta a hátsó teraszra. Milly is gyorsan kiitta apoharából a bort, s  a kijárat felé igyekezett. – Nem jöttök? – nézett vissza a még mindig az asztalnál ülő Dracóra és Pansyra. Crak és Monstro és az asztalra támaszkodva készülődtek felállni.

-         De igen – nézett fel Draco az unokanővérére. Milly kilépett a csillagfényes éjszakába. Ahogy Monstro és Crak is távolodtak, Pansy rákérdezett:

-         Miért? Miért mondtad ezt? – suttogta rekedtes hangon.

-         Nem lenne szabad erről beszélnem…apámék készülnek valamivel – meredt a lányra sötéten Draco. – De ez… - Draco a saját szájára tette mutató és középső ujját. Pansy erőtlenül bólintott.

-         Ühüm titok értem – felelte Pansy halkan.

-         Szívem szerint Millyt is elküldeném haza, hogy ne lássa ezt az egészet! – fújta ki a levegőt fáradtan Draco.

-         Megváltozik minden igaz? Megváltoztattunk mindent… - villantak a sötétedő étkezőben Pansy szemei.

-         Pansy erről sem beszélhetsz senkinek ugye érted? Bízhatok abban, hogy nem kotyogod el? – húzta mosolyra a száját Draco.

-         Mert kotyogósnak tartasz? – mosolygott fel rá Pansy.

-         Nem is tudom lány vagy – ingatta a fejét Draco. – Talán vlahogy rá kellene vennem ,hogy ne áruld el.

-         Hát a titkokat le szokták zárni – pihegte Pansy, majd rémülten elhallgatott. Draco látta az ében haj suhogását, ahogy a lány elkapta a fejét, hogy talán félreértette. Draco szeme sarkából a lány ajkait nézte. Ugyanarra gondolt ő is?

-         Mire gondoltál? – rebbent a rekedt kérdés Draco tompa mély hangján.

-         A…a…vérre… - menekült el Pansy gyorsan, hogy felpattant az asztal mellől. – A bájitalokat is erősíti, a szerződéseket is, a mágiában ez alap. Nem? – kapkodott sietősen Pansy.

-         Igen, így van. De a vérrel játszani veszélyes…túl értékes – érte be a lányt Draco. Pansy felnézett a felé magasodó fiúra.

-         Menjünk a teraszra! – hebegte Pansy ,de még mindig földbe gyökerezett lábakkal lecövekelve állt a teraszajtóban. Draco teljesen elvesztette a józan döntőképességét. Nem értette mit akar Pansy, hogy hogyan kanyarodott ide a beszélgetésük, hogy miért említette meg a lánynak, a legbeavatottabbak titkát, hogy miért oszt meg ilyesmit a lánnyal, s hogy most miért jött utána, s hogy miért néz most így rá, miért futkos a tekintete a lány szája és szeme között.

-         Akkor indulj! – ejtette ki kínzóan nehezen a szavakat. Annyira tompa volt minden érzése, minden gondolata. A bor. Blaise borai nagyon ütősek. Most is a fejükbe szállt. Biztos, hogy attól beszélnek most így. Azért néz rá így a lány is, Mégis mit vár tőle? Mit akar? Szerencsére nem kellett sokáig ezen erőltetnie a fejét, most hogy ilyen lelassultan gondolkodik mindenről, mert  Pansy sarkon fordult, s lesietett a teraszon át a lépcsőn átszelve az utat a medencéhez. Draco ért le utoljára a fürdőzőkhöz. Blaise a medence szélein fákylákat gyújtott, csak ezek világítottak az éjszakában, és búgva érkezett valahonnan, mintha egy falon át dübörögne a felhangosított zene, csupa érzelmes szerelmes Walpurgis számok. Már mindenki a medencében volt, Pansy lekapta magáról királykék strandruháját, s a lépcsőnél lesietve beleereszkedett a gőzölgő langymeleg vízbe. Draco úgy nézte a lányt akárha először látná. Idén tényleg nem a fekete fürdőruhát hozta amgával, hanem rózsaszín  kék virágmintás bikinit. S Ahogy beleereszkedve a vízbe, Millyhez úszott a vízben ,s kikönyökölt hozzá a medence szélére…most látszott, hogy Pansy igen sokat változott a tavalyi nyár óta. Draco nehezen ocsúdott a révületből, s ő is lekapta magáról a pólóját és a rövidnadrágját, s beereszkedett a termálvizes medencébe Crak és Monstro közé. Blaise és Daphné a vízben összefonódva lebegtek a dübörgő romantikus Walpurgis számokra smárolva. Draco pedig úgy döntött a Crak Monstro párossal versenyt úsznak hosszában a medencében. A két fiú dörmögő nevetéssel belevetette magát a vízbe s akkora hullámokat vertek, hogy Milly sikongva kiemelkedett a vízből. Draco a két barátjára hunyorított gonoszkodva, s szándékosan erősebben taposták a vizet, amikor a lányok előtt elhaladtak. Pansy és Milly a fröccsenő víztől sikoltozott, háborgott, ahogy beterítette őket a nagy esőzuhany. Amikor visszafelé szelték a vizet, Milly és Pansy is feléjük csapták a vizet. Milly közelebb úszott hozzá, s lenyomta Dracót a víz alá. Draco prüszkölve  bukott fel levegőt venni, majd ismét alámerült, s kikereste a lány lábait, s egy határozott mozdulattal lerántotta. A sötét medencében, amit csak a fáklyák világítottak meg gyéren eltévesztette a női lábakat, s ezt már akkor sejtette, amikor túlságosan is vékonynak találta a lány bokáját. Pansy fuldokolva és háborogva bukkant a felszínre, s olyan gonosz vad bosszúszomjas szemekkel meredt rá, hogy Draco inkább menekülőre fogta a dolgot, s gyorsúszással az átellenes irányba indult. Persze erős karhúzásokkal messze leelőzte a lányt, véletlen sem voltak egy erőcsoportban, még akkor sem, ha mindketten véknyak, és karcsúak voltak.  Draco a medence széléhez ért. Lebegve figyelte a közeledő Pansyt, s közben a kiutat kereste. Pansy gúnyosan meredt rá, majd egy mély levegőt vett, s lebukott a víz alá. Draco rémülten látta, hogy a fáklyafények hiába tükröződnek a vizen, a sötét vízben nem látja merre felé tart a lány. Lebukott ő is, s a sötét medencében pislogva kereste a  közeledőt. Bizopnytalanul úszkált le és fel, végül, megunva, megindult egyenesen, s ekkor ütközött a felé teljes erőből érkező Pansyval. Összekoccantak, s  közben vészesen fogyott a levegőjük. Draco sejtette, hogy a lánynak már fel kell buknia hiszen jóval később vett levegőt mint ő. Pansy lejjebb nyomta a vízbe, s egyetlen lökésésel felúszott  a felszínre. Draco is felbukott tőle nem messze, s levegő után kapkodva csurom vizes hajjal meredtek egymásra. Draco  elvigyorodott, s a lány felé kezdett úszni, Pansy rémülte ntért ki az útjából, mire Draco a lábát elkapva visszarántotta, s lehúzta a víz alá. Egy ideig a vízben lelassult mozdulattal gabalyodtak a sötétségben, miközben akaratlanul is , Pansy jó pár testrészéhez hozzáért a dulakodásban.  Pansy dühösen próbálta ellökni a tapogatódzó fiúkezeket, s pröszkölve előszutt, mire Draco a derekánál fogva viszahúzta a lányt, amint levegőt kapott a felszínen. Pansy  a körmeit a lábikrájába véste. Draco zihálva rántotta fel a lányt.

-         Fegyverszünet? – próbálkozott Draco kifulladva.

-         Ne is álmodj róla! – húzta el a száját Pansy, s meglökte Draco mellkasát.

-         Ne lökdöss! – nyomta távolabba a lányt vállánál fogva.

-         Ne fogdoss! – csapott a kezére Pansy, s olyan csúnyán meredt rá, hogy Draco nem bírta visszatartani a mosolyát.

-         Most mit vigyorogsz? – pihegte Pansy. Draco szembespriccelte a lányt.

-         Te mocsok! Tudtam hogy direkt csinálod! – csapott a vízre Pansy, hogy Draco szemébe fröcskölje a vizet. Draco lehunyta a szemét, s leszorította a lány csapkodó kezeit.

-         Mit is csináltam direkt? – súgta a lány fülébe.

-         Ez a fegyverszünet! CSaka megtévesztésemre volt! Azt hiszed, ha rám mosolyogsz azzal leveszel a lábamról? – sziszegte Pansy, s sarkát Draco térdébe nyomta.

-         Hát végülis ez történt  - szemtelenkedett Draco.

-         Csak ne légy ilyen beképzelt! – próbált szabadulni Pansy. De Draco szorosan tartotta. Pansy háta a mellkasának nyomódott. S ahogy a lábával próbálta kiszabadítani magát, apró feneke minduntalan Draco ágyékához dörzsölődött.

-         Maradj már veszteg! – sziszegte Draco.

-         Eressz el! – nézett le Pansy a kezét leszorító mellkasán összezáródó fiúkarokra.

-         HA elengedlek békén hagysz? – hunyorított Draco.

-         Ühüm – bólogatott Pansy.

-         Hazudsz! – sziszegte Draco.

-         Nem hazudok, csak ne makarom, hogy tapogass szóval engedj el! -  Draco eleresztette a lányt. S az messzebb úszott tőle. Mindketten fáradtan pihegtek, s két méter távolságból lebegve meredtek egymásra.

-         Nem támadsz? – emelte meg Pansy a szemöldökét.

-         Sosem támadnálak le – grimaszolt Draco.

-         HA megfordulok nem fogsz gonoszkodni? – méregette Pansy.

-         Nem – felelte Draco.

-         Akkor jó! – felelte Pansy, s nagy tempóban úszni kezdett az ellenkező irányba. Nem sejthette, hogy Dracónak több oka is volt ar