Valaki átbillentette a zsalukat. Széles sávcsíkokban tört be a fény a szobába egyenesen Draco leeresztett szemhéjaira. Álmosan fúrta az orrát a párnába. S még bejáratlan valószerűtlenül rekedtes hangon dünnyögte.

-         Szűnj meg és hagyj aludni! – formálta a párnába a szavakat Draco.

-         Ébredj már, újságolnivalóim vannak! – helyezkedett el az ablakpárkányon Blaise, egyik térdét felhúzva a másikat lazán himbálva a talaj felett. Draco meredt a sötét nadrág bezárta háromszögre, ami legalább eltakarta az erős napfényt. Csak Blaise sziluettjét látta a fényárban.

-         Hova tűntetek az este? – könyökölt fel álmatagon Draco, s szemét dörzsölgetve igyekezett élesíteni a látását.

-         Na tippelj! – nyújtotta meg a szavakat Blaise.

-         Mi? Hogy most este? Máris? Gyepet szántottál? – emelte meg a mellkasát egyre feljebb Draco, hogy aztán elengedje magát és visszazuhanjon a puha párnába temetve arcát. – Óóó! Ne!

-         De bizony – vigyorgott Blaise. – Átestem a tűzkeresztségen.  – Draco álmosakat pislogva meredt Blaisere. Mintha azt várná, hogy látványos változás van egy fiún, miután először hált lánnyal. De Blaise ugyanolyan volt mint tegnap, sőt, kissé nyugodtabb, a kaján röhögése meg sejtetőbb. – Akarod tudni a részleteket? – emelte meg a szemöldökét Blaise.

-         Ühm – Draco beharapta az ajkát, az illem azt diktálná, hogy visszautasítsa a felkínált lehetőséget, de a kíváncsisága erősebb volt. – Igen – vigyorgott Blaisere, aki a combjára feszülő sötét nadrágot megcsapkodta, s a függöny rojtjaival kezdett játszani.

-         Ott indult az egész, hogy ugye lent fürdőztünk a medencében  - mutatott Draco felé a tenyerével, mint egy felidézve a tegnap estét. -  Eleve ne mis volt rajta sok ruha! Szerintem ezért is vesztettük el ennyire a fejünket.

-         Azt mondtad, most itthon megtörténtté akarod tenni, akkor szerintem teljesen lényegtelen volt ,hogy éppen mennyi ruha van rajta – vetette ellen Draco.

-         Persze, de Így meg szinte leúsztak róla a bikinidarabok – védekezett hevesen Blaise. Csak becsúsztatta a hüvelkyujjam a bikinialsójába és kész, már le is rántottam róla.

-         Mármint ott helyben a medencében levetkőztetted? – döbbent le Draco.

-         Nem, nem. Ott csak…öhm….játszadoztunk – nevetett Blaise.

-         Játszadoztatok! – fújtatott cinikusan Draco.

-         Miért előjátéknak hívják nem?  - vihogott Blaise. – Na a lényeg, hogy egyszer csak Daphné így szólt:

-         Menjünk fel a hálószobádba Blaise! – zihálta Daphné, megduzzadt buja kéjsóvár ajkaival, miközben küzdött a szemére ereszkedő fátyollal. Blaise megrészegedve lökte ki magát a medencéből, s kihúzta a lányt is. Fürdőnadrágja semmit nem takart felhevült vágyaiból. S Daphné smaragd szemei most a sötétben leplezetlenül megcsodálták a duzzadó halmot. – Merlinre Blaise! – nyögte, s szinte a fiú karjaiba zuhant. Blaise maga után húzta a kastély felé. Nem is emlékezett egyikük sem ,hogy botorkáltak fel a sötét lépcsőházban, a folyosó végéig, Blaise puha szőnyegű  hálószobájáig. Ahol Daphné az ajtónak szegezte Blaiset. Szinte önkívületlenül nyögdécselt Blaise ingerlő tapintó ujjaitól.

-         Önkívületlenül nyögdécselt? – vetette közbe Draco undorodva. – EZ azért merő túlzás! Daphné ennyire hangos?

-         Hát eléggé – nevetett Blaise. – A lényeg a lényeg…

-         Tulajdonképpen mit is csináltál itt pontosan? – kérdezett rá homlokráncolva Draco.

-         Hát az ölében matattam, mit csináltam volna – lökte le a rojtokat Blaise, majd ismét maga felé rántotta a függönyt.

-         Mármint, hogy… - Draco sóhajtva megtámasztotta a homlokát ökölbe szorult kezén.

-         Folytathatom? – türelmetlenkedett Blaise. – Tehát Daphné sóhajaitól a maradék józan eszem is elvesztettem… - Daphné leereszkedett a szőnyegre, s Blaise gyors mozdulattal kapcsolta ki rajta a bikinifelsőt, s ajkaival rátapadt a feszes, lányos kivörösödött mellbimbókra.  Daphné ívben megfeszült a fiú pergő nyelvének kényeztetésétől, majd türelmletlenül a fiú kezeit visszatolta nőiessége szirmai közé.  Blaise mohón kapkodta dülledező szemét a lány meztelen nyakán, holdsütötte fehér bőrén, a mellkasáról bágyadtan leomló fekete tincsekre, Daphné sűrű szempillájára, a néha éha kivillanó fátyolos smaragdszemekre, s a lány kerek feszes fenekébe markolt, mire Daphné hörögve húzta fel a térdeit, hogy magához szorítsa Blaiset.

-         Légy az enyém Daphné! Megőrülök tőled! Én nem bírom tovább! – zihálta a lány fülébe. – Annyira…kívánlak!

-         Igen, igen! Blaise én is akarom! – pihegte Daphné ajkait nyalogatva, s felpattantak smaragdszemei.

-         Menjünk az ágyba kedves! – húzta fel a puha szőnyegről a lányt ,ahol eddig –össze vissza henteregtek, kéjes türelmetlen vágyukban. Ahogy a franciaágyhoz ért, Blaise kihúzta a legfelső fiókot, s kivette belőle a csomagot.  Daphné a franciaágy közepére helyezkedett. Blaise hatalmasat nyelt, ahogy a teljesen meztelen, fekete hajú, smaragdszemű nőies Daphné várakozva ránézett. Már csak attól majdnem elment, ahogy nézte a meztelen lányt.

-         Akkor nehéz éjszaka volt – nevetett Draco, ismét közbeszólva Blaise monológjába. – Tulajdonképpen  felhúztad és elmentél igaz?

-         Ennyire azért ne nézz pancsernek! – fintorgott Blaise. – A legfurább tényleg az, hogy már fogalmam nincs hányszor begyakoroltam ezt a mozdulatot, most ahogy Daphné  rám várt közben, hát elég nehezen ment. Komolyan mondom úgy remegett a kezem, mintha rázna a hideg – sóhajtott Blaise. – Mindamellett, hogy tényleg attól tartottam a lábai közé helyezkedem és kész vége! Komolyan féltem a kudarctól, mert ez alaposan rombolta volna a felállított képet magamról – vigyorgott Blaise.

-         De a hülye röhögésedből látom, hogy nem jártál így – bosszankodott Draco.

-         Pedig elviselted volna, ha nagyon elbaltázom mi? – vihogott Blaise.

-         És ha hazudsz? – emelte meg a szemöldökét Draco.

-         Miért hazudnék neked? Azt is elmondtam, hogy percekig igazgattam azt a vacakot, mire sikerült felhúznom – nézett őszintén Dracóra.

-         Na folytasd már, mert kezdem unni a gumihúzás-témát! - ásított nagyot Draco.

-         Akkor ne szólj állandóan közbe! – jegyezte meg Blaise. – Tehát végre ismét Daphnéval foglalkozhattam – Blaise a már türelmetlenül várakozó Daphné fölé térdelt, s a lány rákulcsolta vékony karjait a fiú nyakára. Blaise birtokba vette a lány ajkait, miközben tenyerével végigsimított Daphné belső combjain, majd a fenekén, s behajlított térdén. Meredező férfiasságát Daphné csiklójához érintette először. Daphné pihegve kapott levegő után. Most már távol álltak mindketten a jól ismert bejáratott előjáték rutinos terepén. Ismeretlen mezőkre érkeztek, s Ahogy Blaise dülledő szemei is a befogadó járatot keresték, Daphné is egészen sötét smaragdszemekkel kissé szeppenten  figyelte a fiút. Blaise hallotta, ahogy a lány nagyot nyel, felnézett ,de Daphné éppen leeresztette a szemhéját ,hogy aztán ismét megnyalva az ajkát felnézzen rá. Blaise Daphné fölé könyökölt, a párnára, s másik kezével beljebb lökte vesszejét.

-         Ah, basszus de fáj! – szorította össze a szemhéját Daphné, ahogy Blaise vállába markolt.

-         Bocs! – nyögte Blaise aki makkján érezve a szoros járatot szinte az orgazmus küszöbére ért. De ahogy Daphné felszisszent aggódva lepillantott összeolvadó testrészükre. – öhm…azt hiszem…vérzel – állapította meg az apró sötétes maszatnyomokat látva. Daphné is lepillantott, s szemei kikerekedtek.

-         Aa…aham tényleg – nézett fel kitágult pupillákkal a fiúra.

-         Mi legyen? – kapta fel a tekintetét a lányra, bár ő maga ezerszer inkább folytatta volna már, de ennyire mégsem akart önző állat lenni.

-         Folytasd! – hanyatlott vissza a párnákra Daphné, s Blaise újra felé könyökölt. Kínzó lassúsággal tudott csak haladni a járatlan úton.

-         Ah a rohadt életbe! – szűrte a fogai közül Daphné ,s a homlokát Blaise vállgödréhez szorította, majd leeresztette fejét a párnára. Blaise csókokkal hintette a lány arcát, majd az ajkaira hajolt. Daphné viszonozta a csókot, de ahogy Blaise egy lökéssel ismét beljebb ért, elfordította a fejét, s fájdalmasan felnyögött. – Ah, Baromira fáj a francba is! – markolta meg a lepedőt Daphné. Blaise egy utolsó lökéssel teljes hosszában bejutott ,s azonnal el is élvezett. Felnyögve rogyott Daphnéra, aki a kínok kínjait állta ki közben. Blaise lefordult a lányról, aki rögtön felült. Testéből még szivárgott a vér, néhány maszatfoltot hagyva Blaise lepedőjén. A sötétben kibotorkált a fürdőbe, s a zuhany alá állt.

-         Ennyi volt? – biggyesztette le az ajkát Draco csalódottan.

-         Mert mégis mit vártál mi lesz? – lepődött meg Blaise.

-         Fogalmam nincs hát azt hittem ez olyan hosszabb és szebb és izgalmasabb? – túrt a hajába Draco.

-         Ez volt az első mindkettőnknek, azért ez nem megy csak kisujjból. Daphnénak fájt, nekem meg olyan szorító volt ,hogy szinte azonnal elmentem.

-         Akkor konkrétan meddig tartott?

-         Nem volt több néhány percnél. Szerinte maximum három volt, Konkrétan nem is volt aktus, mert mire bejutottam már elmentem.

-         Tényleg fájt neki? – hitetlenkedett Draco.

-         Gondolom nem ugratott. Kicsit talán csalódott is nem tudom – harapta be a száját Blaise.

-         Pedig annyira akartátok mindketten…én azt hittem ez akkor igazán… - Draco legyintve elhúzta a száját.

-         Hát úgy látszik mégsem. Pedig tényleg a remegésig húztuk az előjátékot, s szinte folyt belőle a nedvesség, ezért is lepődtem meg, hogy ennek ellenére nem élvezte. Pedig Daphnéról azt hittem az elsőnél is olyan lesz akár egy eleven szexistennő – vihogott Blaise. – Ah csak poénkodom! Sejtettem, hogy azért nem megy ez így. Ráadásul, ha még élvezi is én meg elsülök az első lökéstől…hát oda lett volna a férfiasságomról alkotott képe. Egy férfinak a nő kedvére kell tennie. És ha nem tudja egy nőnek a kedvét tölteni azt többé nem tartják férfinak… - bólogatott komolyan Blaise. – Szóval nem úgy van az.

-         Akkor jó darabig nem is akarom megtudni milyen ez… - mondta komolyan Draco. – Nem volt kellemetlen?…ez belegondolva undorító, vér…fájdalom…

-         Izé…ez ezzel jár – vakargatta tarkóját Blaise. – Azt hittem érezni fogom…vagy hogy ez olyan felejthetetlen csodás élmény lesz, hogy mindketten érezzük, hogy átléptünk egy határt, akár a versenyseprűsök, amikor átszakítják a szalagot afféle örömmámor és élvezet és kéj és minden. Ez helyett én azon agyaltam ,hogy egyáltalán jó felé nyomakszom-e Daphné az ajkai között préselte a szitkait és éppen egyikünk sem élvezte vagy legalábbis nem azzal voltunk elfoglalva.

-         Szóval nem is érezted, hogy… szűz? – ingatta a fejét Draco.

-         Nem, egyáltalán nem – rázta a fejét Blaise. – Csak akkor tudtam, hogy átszakítottam a hártyát, amikor láttam hogy vérzik, egyébként egyikünk sem tudta, hogy éppen megtörtént-e már a szüzesség elvesztése vagy sem.

-         Nem is olyan egyszerű ez a szexuális élet – harapdálta az ajkát elgondolkodva Draco. – Na és amikor kijött a fürdőből?

-         Hát én is lezuhanyoztam és végülis nálam maradt este. Még csókolóztunk, meg simogattam meg ilyesmi, de más nem történt…egymás mellett aludtunk, az is jó volt – mosolygott visszarévedve Blaise, s szeme körüli nevetőráncok vidáman kibukkantak.

-         Hihetetlen, hogy megtettétek! Hogy most már mindketten átléptetek egy láthatatlan határt – nézte a fiút meredten Draco.

-         Ugyanazok vagyunk csak egy élménnyel többel vagyunk előttetek – lökte fel magát Blaise.

-         Reggeli? – nyújtózkodott Draco.

-         Ha kikecmeregnél az ágyból esetleg… - nézett vissza a válla felett Blaise.

Daphné nyakába csippentette köves nyakláncát, gyorsan összecsomózta a selyem két végét, s a lányok felé fordult csillogó smaragdszemekkel.

-         szóval megtörtént – húzta el a száját Pansy, Daphné sugárzó arcát látva.

-         Juj nem mondod! – kapta az ajkai elé a tenyerét Milly, s szinte bepisilt az izgalomtól. Törökülésben felhelyezkedett Daphné érintetlen ágyára, s  akár egy kisgyerek, amikor várja az esti mesét ugyanúgy nézett Daphnéra. Daphné felkacagott.

-         Hát igen! Vége az ártatlanság korának! Többé nem mondhatom azt ,hogy érintetlen vagyok – mosolygott Daphné.

-         Botorság volt – jegyezte meg epésen Pansy. – Régen csak a házasság után lehetett együtt hálni egy férfival.

-         Jaj ne légy ennyire prűd Pansy! Hol élsz? A gallykorszakban? Amikor letörtek egy ágat és vagy tudtak vele varázsolni vagy nem? – huzigálta a nyakláncát a nyakában Daphné.

-         És milyen volt? – türelmetlenkedett körmét rágva Milly.

-         Csodálatos, felemelő, semmihez sem fogható…annyira intim, annyira bensőséges és meghitt az egész – sóhajtozott Daphné.

-         Szóval nem fájt? – kapta fel a szemét érdeklődve a lányra Pansy.

-         Azt nem mondtam – komorodott el Daphné.

-         Akkor ebben mi volt a felemelő? Én nem szeretem ha fájdalmat okoznak nekem – érvelt Pansy.

-         Igazán  akkor nem is élvezted? – zuhant le Milly kedve is.

-         Hááát….igazán azt élveztem, hogy érezhetem Blaise szeretetét, a vágyát, azt, hogy kíván, hogy velem van, hogy szorosan a karjai között vagyok, ahogy eggyé válunk – kulcsolta össze izgatottan az ujjait Daphné a térdén, s ringatni kezdte magát ahogy a széken ült.

-         Sovány vigasz – fintorgott Pansy. – Hát ha még Blaise sem csinálja fájdalommentesre, pedig ő gyógyítónak készül, akkor mit várhat az ember lánya a többitől? – pislantott Millyre.

-         Na igen. de hát bíztam benne, hogy nem lesz olyan vészes. Elvégre tényleg nagyon akartam, kívántam meg minden. Aztán, amikor belém hatolt csak összeszorított szemekkel feküdtem és próbáltam ellazítani az izmaimat, amik görcsösen feszültek, egyfolytában erre koncentráltam, hogy el kell engedni magam, mert úgy sokkal jobb lesz és úgy nem fog annyira fájni. De amikor ott feszít és majd megőrülsz annyira kellemetlen az egész és közben tudod, hogy a másiknak meg tök jó és ő meg többet szeretne…hát akkor az kész őrület, de komolyan… - túrta át könnyedén sötét hajzuhatagát Daphné.  

-         Úh! – ámuldozott Milly. – Nagyon fura egy helyzet lehet!

-         Ráadásul milyen kínos. Szétvetett lábakkal fekszel valaki előtt megalázóan alatta és aztán vérzel is és mh – Pansy finnyásan átkarolta magát a karjaival, ahogy megborzongott.

-         De Pansy ezt nem így kell felfogni! – sóhajtott Daphné barátnője naturalista felfogásán. – Mindent olyan lecsupaszítottan látsz. Ebben éppen ez a gyönyörű, hogy önszántadból neki adod magad, az elsőt, azt, amit soha senki másnak nem adhatsz, az első élményt adni egy férfinak az a legnagyobb kincs, amit egy nő adhat.

-         Én azt hittem a fiú az, vagy legalábbis egy gyerek – tiltakozott elutasítóan Pansy.

-         Nem érted! – legyintett Daphné. – Én helyesen döntöttem, amikor Blaisenek adtam ezt. És igenis én Blaise-el akartam megélni az első élményt, mert tudtam, hogy felejthetetlen lesz, mert annyira szerelmes vagyok bele, mert olyan szemtelenül jól néz ki, mert olyan tapasztalt és bölcs és figyelmes… - áradozott Daphné csillogó szemekkel.

-         Lődd le Milly! – szúrta közbe Pansy.

-         Akármit is mondtok, még ha ezzel nem is tudom magamhoz láncolni vagy ilyesmi, én akkor is örülök, hogy nekem Blaise volt az első. És hogy most itt az ő hálójában megtörtént – mondta komolyan Daphné.

-         És sokáig véreztél és hogyan reagált Blaise? – tolakodott a kérdésekkel Milly.

-         Nem sokáig…alig néhány csepp. De Blaise nagyon rendes volt. Egyáltalán nem hozott zavarba az egésszel vagy ilyesmi. És tudom, hogy udvariasságból, de megadta a lehetőséget, hogy abbahagyjuk. Szóval azért nem volt önző.

-         Mint amennyire egy pasi az szokott lenni, aham…kedves tőle… de azért persze elvárta, hogy folytassátok – jegyezte meg bosszúsan Pansy.

-         Én is akartam, de rájöttem, hogy nem csak a szűzhártya miatt fájt, hanem mert egyszerűen tényleg kellemetlen volt.

-         És milyen érzés, amikor benned van? – pirult bele a kérdésbe Milly.

-         Hááát… nagyon feszítő volt. Betölti az egész belsődet és csak nyomul fáj és szóval most még nem volt jó, de idővel ez biztos megváltozik. De eleve éppen csak bejutott és el is ment….

-         Kész ennyi volt? – emelte meg a szemöldökét Pansy. – Legalább nem kellett sokáig szenvedned alatta.

-         Nem szenvedtem, persze fájt, de azért jó volt együtt átélni ezt, hogy közben érzed az illatát, ahogy rádnehezedik, ahogy feletted izzad és küzd és közben annyira jó neki és szétterül az arcán a kéj…

-         Öhm…lehet elment az étvágyam a reggelitől – mondta Pansy a gyomrára szorítva a kezét.

-         És amikor eljutott? – suttogta kivörösödve Milly.

-         Hát egy pillanatra megfeszült és felnyögött igazán ennyi volt – idézte vissza Daphné.

-         Ez rémesen undorító – grimaszolt Pansy.

-         Hát persze ez így elmondva nem hangzik olyan jól, de átélve sokkal jobb, és másabb…főleg azzal, akit szeretsz – nyugtatta Daphné.

-         Szerintem én nem megyek reggelizni – állt fel az ágyról Pansy még mindig háborgó gyomorral. Daphné és Milly összenéztek a finnyás kényes Pansy háta mögött. Milly az álmodozó és Daphné a szerelmes sokkal jobban egyetértettek ebben, mint a racionális kissé földhözragadt Pansy. Aki legalábbis nagyon nem bírja még most az ilyen beszámolókat. De Daphné egészen biztos volt benne, hogy csakis azért, mert még nem érzett rá az ízére. Ami már csak idő kérdése.