Blaise hátrapillantott a gardróbszekrénye mélyéről. Draco az ágyán féloldalasan könyökölve feküdt, s most éppen a takaró felhajtásánál nézte a lepedőt. Blaise szája körül széles vigyor húzódott.

-         Na mi van azt hiszed még mindig véres? – kérdezte meglepve Dracót.

-         Jaj, eredj már! – kapta fel szürke tekintetét a fiúra Draco.

-         Nem tettem el emlékbe, főleg nem mutatnám meg neked, mert elájulnál – fordult vissza Blaise, s az arcához emelte az ingeket. Szürke, bordó, fekete, türkiz. – Szerinted?

-         Gyere ing nélkül – dugta ki a nyelve hegyét Draco. – Úgyis lerángatja rólad.

-         Csak irigykedsz mert rólad nincs senki aki lerángatná – csapta át a vállán a mélybordó inget Blaise.

-         Komolyan ezt választod? Undorító! Mindjárt hányok tőled! – ráncolta az orránál a bőrt Draco, mintha sárkánytrágyát szagolt volna.

-         Szerintem jól megy a sötét hajszínemhez – nézte meg magát a gardróbtükörben Blaise, s  áttúrta a sötét tincseket.

-         Ma is meghúzod? – emelte meg Draco a szemöldökét.

-         Aham – bújtatta bele a karját az ingujjba Blaise, s a karjánál felhajtotta egészen a könyökéig.

-         Minden este szexeltek – fintorgott Draco.

-         És? Biztos nem lesznek öregkoromban gondjaim – kacsintott Blaise. – Ezt neked is tudom ajánlani Draco! A rendszeres, aktív együttlét megakadályozza a későbbi…férfiproblémákat. A legutóbbi Transzformációs szemle gyógyítói különszámában ez volt a téma – dobta az újságot Draconak az ágyra Blaise, ahogy leemelte a komódról.

-         Egyelőre nem gondolok a több tíz évvel későbbi gondjaimra megelégszem a mostaniakkal is – motyogta zárt ajkakkal Draco, de belepillantott a folyóiratba.

-         Miféle gondjaid vannak? Hogy közeledj-e Pansyhoz? A válaszom: igen. Ha akarod mint gyógyítónak készülő elhivatott is aláírom neked – nevetett Blaise, s lazán a nyakába igazgatott egy fekete nyakkendőt.

-         Hova öltözöl ennyire ki? – pislantott fel Draco, bár az együttlétek minden korban cikk hasábjai kezdték felkelteni az érdeklődését.

-         Ma lesz a záróbulim. Megünnepeljük a tizenhetedik születésnapomat, mert holnap jön vissza anyám, akkor már nem rúghatjuk szét a ház falát –  egy tégelyből benedvezte a balzsamos nedves anyaggal az ujjait, s néhányszor áthúzta a haján.

-         Most leszel tizenhét komolyan, vagy az első eseményt ünnepeljük? – nézett fel sötéten a szeme sarkából.

-         Egyre megy – legyintett Blaise. – Milyen gondjaid vannak?

-         Hosszú, és nem téma – csapta össze a transzformációs szemlét Draco.

-         A varázsvilág egyik legnagyobb eseménye a kviddicsdöntő az ország minden tájáról a világból mindenhonnan érkeznek ide szurkolók és érdeklődök és kviddicsőrültek. Egy varázsló nem varázsló ha nem nézi meg ezt a sporteseményt és nem hozza ki rá a fiát, szóval ugye nem ezzel kapcsolatos? – meredt vallató dülledt szemekkel Dracóra Blaise, s közben olyan indulattal zárta be a gardróbszekrényt a háta mögött nekidőlve a szárnyas ajtóknak, hogy szinte ostorcsapásnak tűnt a kattanás.

-         Nem tudom miről beszélsz – révedt Draco szándékosan egy kiválasztott híg pontra, Blaise homloka közepe tájékán.

-         A helyedben én is eljátszanám ezt! Nem ma törtem pálcának valót Draco! – sziszegte Blaise, s a fürdőajtón átlendülve a tükrös szekrénynél matatott.

-         Látom nem csak a nők terén élénk a fantáziád – feszült meg Draco is, s arcvonásai ahogy megkeményedtek, érződött az első látványos markáns férfias vonása az állkapcsánál.

-         Hiába gúnyolódsz Draco. Ha valaki tervez bármit is Angliában…akkor azt most fogja megtenni! Hogy látványos legyen, hogy  nagyot csattanjon, hogy hírül vigye az egész varázsvilágnak…- Blaise egy pumpás üvegcsét tartott a szájához, s kettőt spriccelt bele, majd szárazon köhécselt utána. – Ezért mondtad Pansynak, hogy tartsa távol magát az eseménytől igaz?

-         Mi az? – figyelte Blaiset, ahogy visszapakolja az üveget a szekrénybe.

-         Micsoda? – lepődött meg Blaise, s a kíváncsian felülő Dracóhoz fordult.

-         Amit eltettél – lépdelt Blaise felé Draco.

-         Jah, hát tudod aki aktívan csókolódzik a nap minimum kilenc órájában az nem árt ,ha beszerez egy ilyet – vigyorgott Blaise. – Szóval… - Blaise leemelte a piperepolcról az üvegcsét, s hüvelykujjával a bámészkodó Draco álkapcsát lecsapta, s már a szájába is spriccelt, s közben mélyen röhögött. – HA este készülnél valamire Pansyval – kacsintott hozzá egyet, majd visszaállította az üveget, s rácsapta a  tükörajtót.

-         Ah…ez mentolos – nyögte Draco, akinek zsibbadt az egész nyelve, de még a szájpadlása is. – Zsibbadt nyelvvel beszélni sem tudnék nem hogy mást – vigyorgott Draco Blaisere.

-         Ah menj már! A hódításnál alapvető, hogy lélegzetelállító legyen a leheleted – veregette vállon Dracót Blaise. – Ez tényleg fontos. Emlékezz vissza, amikor Daphné lehányt mielőtt megcsókoltuk volna egymást – nevetett Blaise.

-         Ühüm igazad van – értett egyet fintorogva Draco. – Egy hányásszagú…lánnyal én sem tudnám elképzelni, hogy…megcsókoljam…

-         Daphnétól tudom, hogy a lányok eperillatút használnak – hunyorított bizalmasan Blaise. – Jaj az eperről jut eszembe – súgta Draco fülébe Blaise, miközben Dracót berántotta a vendégszobába, majd Draco ruhásszekrényéhez lépett. – Daphnét másnap reggel…megleptem pontosan ötvenöt szem eperrel.

-         Mármint az első éjszaka után? – Draco értetlenül meredt Blaisere. – Várj csak! – Draco elgondolkodva figyelte ahogy Blaise az ő ingjei között válogat.

-         Igen. a hetérák a felejthetetlen gyönyörök éjszakája után a legértékesebb gyümölcsből, vagyis az eperből kaptak ötvenöt szemet. Az eper mindig is királyok és arisztokraták kiváltsága volt. A legértékesebb gyümölcs, ami mindennél nagyobb fizetség. Persze ez jelképes…de Daphné nagyon értette a célzást – nevetett Blaise. – Annyira, hogy utána azt javasolta, hogy minden egyes szemért kapok egy éjszakát és megnézzük hány nap alatt érjük el.

-         Remek szerelmi játékaitok vannak – dünnyögte Draco ámulva. Blaise tényleg mindenben olyan…találékony. Úgy szédíti Daphnét, akár méheket a színes virágszirmok. És ezt annyira irigyelte ettől a fiútól. Hogy csinálja? Honnan tanulja? És hogy lehet hogy ő ilyen ,míg mások nem? Egyáltalán hol lehet ezt elsajátítani?

-         Gyakorlat teszi a mestert! És én most nagyon szeretnék gyakorolni Daphnéval!  - dobott egy fekete selyeminget Dracóhoz.

-         Ezt nem veszem fel! – tiltakozott Draco.

-         Nem fogsz úgy jönni velem, mint egy csónakban utazó kis hülye! – morogta Blaise.

-         Csónakban utazó? – Draco teljesen elvesztette a fonalat, mert már percek óta arra gondolt, hogy Pansynak tényleg eperillatú lenne a …

-         Igen! Az első évesek a Roxfortban – magyarázta Blaise.

-         Jah vagy úgy – morogta Draco, s kedvetlenül, de átcserélte az ingjét. Blaise leütötte az ujjait, mielőtt a két felső gombot is begombolná.

-         Hagyd úgy! Állandóan úgy vonultok velünk akár az inkvizícióban – lökte előre Dracót Blaise. Ahogy a lakosztályában haladt a folyosón Blaise Zabini pecsétgyűrűs kezével megkocogtatta időnként a falak szövettapétáját.

-         Mit művelsz? – figyelte Draco.

-         Ah anyám mániája volt, hogy  befalaztuk a pénz egy részét, ha csörög, akkor megindultak lefelé a falban, szóval időnként átkocogtatom, ha itthon vagyok – magyarázta Blaise. – Az agyára ment a vagyonszerzés komolyan mondom! A Gringottsban sem bízik eléggé, ezért kitalált ilyeneket – Blaise megkocogtatta a falat. Egyértelműen itt lehetett a lakosztálya építésénél mert mintha tökéletesen ismerné a galleont rejtő járatokat időnként rákopogtatott a falra. Most megtorpant.

-         Hallgasd! – vigyorogta Blaise. Majd ismét ráütött a falra. Bentről alig hallhatóan vidám csilingelő galleoncsörgés hallatszott olyan tompán, hogy szinte észrevétlen volt.

-         Tyűha! Tényleg – vigyorgott rá Draco.

-         Ezt majd le kell bontani és áthúzzuk – legyintett a problémán Blaise.

-         A látogatóitok nem szoktak baltával a falaknak állni? – nevetett Draco.

-         Mert mit gondolsz úton útfélen mindenkinek elárulom? – nézett fölényesen Dracóra Blaise. – Neked azért mondom, mert tudom, hogy annyi pénzetek van akár kertitörpe az elhagyott bozótosban. Még a párnátok csücskében is galleon csörög. Minek kellene nektek még több?

-         Nah igaz is – S figyelte, ahogy Blaise a kertben felállított selyemterítőn ezüst tálcákon gyertyafényben csillogó kristálypoharakhoz állt. – Választhatsz,vagy ezeket mártogatod nedvesen a cukorba…vagy rózsaszirmokat hintesz az asztalra szív alakban?

-         Mit? – nyögte Draco a poharakra meredve. – Maradok a cukrosnál – mondta, s kedvetlenül belemártotta pontosan ujjnyi vastagságig a széles borostálba a poharat, s megforgatta a tálcára szórt cukorban. Blaise hatalmas karoskosárból hintette a vörös szirmokat az asztalra.

-         Ez annyira nyálas Blaise! – feddte a fiút Draco.

-         HA összenyálazod őket én sem iszom belőlük – nézett fel Blaise vigyorogva.

-         Az a nyálas amit művelsz – háborgott Draco.

-         Miután elvonultatok itt akarok szeretkezni Daphnéval a sziromágy közepén – hintette a szirmokat bőségesen Blaise.

-         Mi? – Draco megrökönyödve meredt selyemhuaztú asztal közepére. – Ne már!

-         De igen! Daphné annyira odáig volt a nagyterem állmennyezetétől, hogy megígértem neki, hogy a szabad ég alatt is magamévá teszem – kacsintott Blaise.

-         Blaööö… ne folytasd! – morogta Draco, s újabb poharat vett a tálcáról.

Pansy és Milly teljes készenlétben várták, hogy Daphné végre elkészüljön. A lány még akkor hintett a hajába a bambuszillatú egzotikus pemetből, majd a nyakára, a mellaksára a kezére a térdhajlataiba. Pansy egyre kerekebb szemekkel figyelte a lány műveletét.

-         Figyelj Daphné a lábujjaid közé is fújsz? Mert akkor addig lehet visszamegyek még olvasgatnia szobámba – jegyezte meg fulánkosan Pansy.

-         Neem. Nagyon szellemes, kösz – kacagta Daphné, majd kimonója alól gyorsan lerúgta magáról az alsúneműt, s a fiókból egy fehér csipkés könnyed, ám nagyonis egyértelműen férfiszemeknek tetsző semmiséget rántott elő, s gyorsan átdugta lábait a pántokon, s feligazgatta magára az alsóneműt.

-         Mit művelsz? – hüledezett Pansy.

-         Átcseréltem a bugyim!  - lepődött meg Daphné a kérdésen. - Csak nem gondolod, hogy ebbe megyek egy romantikus együttlétre Blaise-hez? Ki is hajítana az ágyából? – mutatta fel, egyszerű ám praktikus lányos pamutalsóneműjét Daphné.

-         Miért? Rajtam is ilyen van, és nagyon kényelmes – érvelt Pansy határozottan.

-         De ettől aztán senkinek sem állna fel – nevetett Daphné. – Pansy szívem, ahhoz hogy egy férfi kedvét megnyerd és meg is tartsd, alaposan küzdeni kell. Nem hagyhatom el magam egy olyan férfi mellett, mint Blaise – magyarázta Daphné, miközben kihúzta hajából a smaragd bársonygumit.

-         Ó azt hittem így jössz! – sóhajtotta Milly.

-         Összefogott hajjal? Vétek lenne, úgy a húgom jár második évfolyamra – nevetett Daphné. – Ráadásul Blaise mindig mondja, mennyire imádja a hajamba fúrni az arcát és átsimítani az ujjait.

-         Nagyon fárasztó dolog, ha jársz valakivel – állapította meg Pansy.

-         Jah, főleg, hogy állandóan le kell szedni ezeket a szőrpamacsokat – panaszkodott Milly. – Nekem egész napos művelet, mert még a hátamon is van – simogatta meg a derekát Milly.

-         Egyszerűen nem értem, hogy nőhet egy nőnek a derekán szőr – borzongott meg Daphné. – Akár egy törpegolymók olyan vagy Milly. Kicsi aranyos és szőrös – nevetett Daphné, aki már számtalanszor vizsgálgatta Millyt, hogy megnyugtassa nem hagyott fölösleges szőrdarabokat semmilyen testrészén. Milly pirulva nevetett Daphné megjegyzésén.

-         A pasik kiborítóak, hogy  ennyi mindenre finnyásak – mérgelődött Pansy. – Én senki kedvéért sem fáradoznék ennyit, még a magam kedvéért sem – tett keresztbe harciasan a karjait.

-         Akkor mi történt ,hogy most mégis sima lábakkal vagy itt? – sandított rá Daphné ,s megsimogatta Pansy tökéletesre szőrtelenített lábait.

-         Hát ez…csak próba – nyögte Pansy elvörösödve, s zavartan próbálta lejjebb rángatni térdig érő szoknyáját.

-         Aham, kicsit sem gyanús, hogy három éve sosem szőrtelenítetted a lábad, idén meg hirtelen ripsz-ropsz – nyomta a púderbe a pamacsát Daphné s a ripsz-ropsz szavakra megsimogatta az arcát jobbról és balról is a pamaccsal. – Kinek akarsz bejönni?

-         Tessék? – kérte ki magának a feltételezést is Pansy.

-         Blaise az enyém rá ne is pályázz, mert kicsinállak – mondta teljesen komolyan Daphné. – Monstróra Milly hajt ezerrel…Crak meg nem beszámítható, mert állandóan izzadt, kövér és szuszog is….csak egyetlen másik jelenlevő férfi van a társaságunkban aki számításba jöhet – célozgatott Daphné.

-         Semmilyen férfira nem pályázom – háborgott Pansy hevesen.

-         Akkor Millyvel akarsz összejönni? – emelte meg a szemöldökét Daphné, s Millyre kacsintott.

-         Ó komolyan Pansy! – vette fel a játékot Daphné kacsintására Milly. – Miért is nem mondtad soha! Akkor azért pusziltál meg amikor találkoztunk is! Ó olyan figyelmetlen vagyok!

-         Komplett idióták vagytok – húzta el a száját Pansy. – ÉS még nem is ittatok!

-         HA szeretnéd adhatsz puszit most is, de csak ide – mutatott húsos pofijára Milly.

-         Pansy előttünk nem kell titkolnod a barátnőid vagyunk – nyugtatta Daphné ,s végighúzta ajkán a szájfényt.

-         Ha Dracóra céloztok…

-         Igen rá célzunk kedvesem – jegyezte meg hűvösen Daphné. Milly pedig hevesen bólogatott.

-         Akkor ki kell, hogy ábrándítsalak titeket. A lehetetlennek ha van fokozata, akkor az én és Draco egy lapon – erősködött Pansy.

-         Igen, észrevettük – jegyezte meg Daphné ironikusan.

-         Nem értem honnan veszitek ezt az alaptalan feltételezést – sóhajtott Pansy, s a hajába erősített vaníliaszínű pántot babrálgatta.

-         Akkor mi volt az a hancúr is a medencében? – kérdezett rá Milly. – A saját szememmel láttam mit műveltetek!

-         Mi…hogy? Az… - Pansy  a pántja végeit huzigálta egyre idegesebben, verejtékező tenyérrel. – Ezt Draco mondta neked ugye? – támadt Millyra azonnal Pansy. – Ő ültette ezt az egészet a fejedbe, tudom…mert…mert

-         Miért Pansy? – fordult háttal érdeklődve most már Daphné is.

-         Mert  biztos, hogy én nem! – nyögte ki Pansy nehezen.

-         Hát ez elég érdekesen hangzik így… - forgatta a szemeit Milly.

-         Az unokaöcséd és biztos, hogy ő terjesztette ezt az egészet rólunk, mert hogy én nem akarok tőle semmit az biztos – hebegte kivörösödve Pansy.

-         De ő tőled igen? – nyomakodott közelebb Daphné, lebbenő smaragdszemekkel.

-         Mi, hogy…ööö…izé…fogalmam nincs…NEM! – meresztette ki rémülten a szemét Pansy, s most már felváltva nézett a két barátnőjére, akik mindketten átültek hozzá az ágyra, s  kíváncsian feltérdeltek.

-         Halljuk a részleteket! -  állította fel a kézitükrét az ágyra Daphné ahogy hason feküdt, s elkezdte kihúzni szép smaragdszemeit. – Lemaradtam a medencés storyról – nézett szemrehányóan Millyre.

-         Dracóval szó szerint összeölelkeztek! – erősködött Milly.

-         Te mit minket bámultál? – sziszegte rá Pansy.

-         Én azt is tudom, hogy mit éreztél Pansy – csúsztatta vissza a tust a vékony kupakba.

-         Mi? – kapta a tekintetét rémülten a lányra Pansy.

-         Éreztél valami különöset? – puhatolta Daphné, s Pansy nem is válaszolt a kerek vizenyős érmült sötétbarna szemekből már kiolvasta. – Szóval igen! – bólintott mindent értőn Daphné. – Hát ez egy jel Pansy! – kacsintott a lányra Daphné, s leszállt az ágyról.

-         Ne hagyjatok ki a dologból! Miről van szó?! – ragadta magához a figyelmet Milly.

-         Pansy valószínűleg nem maradt hatástalan Draco nemiségére és lényegében amikor összesimultak megérezte Draco felé meredező vesszejét! – magyarázta Daphné.

-         Jaj ne! – suttogta halkan Pansy,s beletemette az arcát Daphné paplanjába, mert úgy érezte menten lángra lobban itt a lányok előtt szégyenében. – EZ nem lehet! – morogta Pansy a paplanba.

-         Egy kis Pennaszerű nyomást éreztél arról a tájékról igazam van? – csücsörítette a száját Daphné. Mire Pansy még jobban a paplanba fúrta az arcát.

-         Váó! – nyögte Milly kábultan, s akaratlanul is a Daphné által az ágyon hagyott szemkihúzót a tenyeréhez nyomkodta, mintegy elképzelve az érzést. – Hűha!

-         Eleinte én is egy csomószor nem tudtam, hogy miről van szó – idézte fel az emlékeit Daphné. – Amikor kettesben voltunk Blaise-el és megjegyeztem ,hogy mi a csodát tartogat itt a gatyája aljában, ami állandóan nyom és őt hogy nem zavarja… – Daphné harsányan kacagott. – Akkor pirulva elmondta, hogy az nem egy tárgy hanem a farka!

-         Szegény Blaise! – nevetett kedvesen Milly. – Milyen kellemetlen lehetett neki, hogy igazán nem tehetett róla, hogy ilyen hatással vagy rá! Ó ez olyan édes! – sóhajtozott Milly. – A fiúknak mennyivel rosszabb, hogy nem tudják titkolni ha rágerjednek valakire! Ó Pansy! De jó neked! Te érezhettél ilyet! – Pansy keservesen könnyek nélkül belenyüszített a paplanba.

-         Egyáltalán nem jó! – mondta tompán és panaszosan a paplanba.

-         Én mindig csurom nedves leszek, ha megérzem Blaise-nek…tudjátok – kuncogott Daphné. – Te Pansy? Milyen reakciót váltott ki belőled? – érdeklődött gonoszul Daphné.

-         Borzalmas volt! Úgy megrémültem, hogy nem tudom mi az és miért…és ….elúsztam tőle a lehető legmesszebbre és a közelébe sem megyek többet! – nyafogta Pansy a paplanba.

-         Jaj de kislány vagy még Pansy! – nevetett Daphné, s a lány derekára tette a kezét. – Gyere már mégsem jöhetsz le egy paplannal az arcod előtt!

-         Én többet a szeme elé sem merek kerülni, biztos ,hogy most már mindig ez jut az eszembe és állandóan el fogok vörösödni, én úgy szégyellem magam! – sírta el magát Pansy.

-         De Pansy! – nézett tehetetlenül Millyre Daphné.

-         Pansy ,ne aggódj szerintem Draco abban reménykedik, hogy nem érezted meg! És biztos nem fog rá célozgatni! – kunogott a markába Milly.

-         Hát jah blaise sem szokott nekem olyanokat mondani, hogy na érzed már hogy meredezik a fütyim? – nevetett Daphné.

-         Miért kell állandóan zavarba hoznotok? – ült fel Pansy, s kivörösödött arccal  lehunyta a szemét s mély levegőket vett.

-         Elég érdekes lesz Dracóra nézned, miközben tudsz róla valamit, amiről nagyon nem akarná hogy tudd…szerintem ezt a helyzeti előnyödet kihasználhatnád – jegyezte meg Daphné rafináltan. – Hiszen ő nem tudja, hogy te mit gondolsz róla és hogy tudod-e?

-         Az igaz! – nyögte ki Pansy elgondolkodva. – Erre még nem is gondoltam, hogy hogyan használhatnám ezt az előnyt ki – mélyedt el a gondolatban Pansy ,s szeme körül ismét a Pansys gonoszkodó kifejezés jelent meg. Daphné elégedetten látta, hogy sikerült megnyugtatnia Pansyt s gyors mozdulattal végighúzta a lány ajkain a szájfényét, majd Millyén is.

-         Hé! – ébredt fel a gondolataiból Pansy, s az ajkához ért, amelyen most lágy mézszerű bevonat keletkezett.

-         Reggelig megtartja a fényét – kacsintott Daphné. – Ha esetleg meggondolnád magad Dracóval kapcsolatban és kifejezésre akarnád juttatni te is előtte a vágyaidat – vetett fel a fejét magabiztosan Daphné.

-         De nekem nincsenek felé vágyaim – morogta Pansy, s hagyta hogy a lányok kitolják maguk előtt a hálóból. Daphné fehér alapon vörös virágmintás pánt nélküli, Pansyn vanília színű, kék betétes fodros, Milly pedig fekete csipkealjú koktélruha feszült. Amikor kiértek a kertbe terített vacsorához, Draco éppen az utolsó poharat mártotta a cukorba, s a gyertyafényben megforgatta a kristályt. Ahogy a fény felé forgatta a lépcsőn meglátta a lelépkedő három lányt a térdig érő ruháikban. Egy résnyire húzott szempillantás erejéig összeakadt a tekintete a hajpántját igazgató Pansyval, aki elpirult, ahogy Dracóra nézett. Blaise belökte az asztal alá a kosarat, s Daphné elé sietett.

-         Mi van leértetek, azt hittem vízbe fojtottad magad – jegyezte meg, ahogy Pansy elvonult előtte.

-         Próbálkoztam vele de nem sikerült – húzta el a száját Pansy.

-         Hogyhogy? – lepődött meg Draco, s az asztal felé fordult.

-         Tudod rájöttem mennyivel jobb szórakozás lenne téged vízbe fojtani és ezért meggondoltam magam – mosolygott rá gyilkos indulattal Pansy.

-         Azt hittem a fátyol mögül visszalöktek, mert téged nem bírtak volna ott ki – vágott vissza Draco.

-         Hízelegj csak te szemétláda! Amíg a közelembe nem kerülsz – szúrta vissza Pansy, majd ahogy Dracóra nézett elpirult. Draco kigúvadt szemekkel meredt a lányra, s  emlékeiben megjelent az azóta is képzeletében gyötrően felbukkanó jelenet Pansy rózsaszín bikinis puha fenekéről és az érzéstől, amikor az ágyéka egy kicsit a puha formákhoz nyomulhatott. Draco is belevörösödött a gondolatba, s gyorsan elfordult, hogy töltsön magának a pezsgőből.

-         Nekünk is! – tartotta a kiválasztott cukros szélű pezsgőspoharát Draco felé.

-         Tedd le az asztalra! – morogta Draco.

-         Miért? – bámulta meg Pansy.

-         Mert nem akarok a polipujjaidhoz érni, még pezsgőbe fojtasz – morogta Draco.

-         Te cukroztad össze? – figyelte a pezsgő szélét Pansy. – Mivel ragasztottad hozzá, a nyáladdal?

-         Ha akarod megtudhatod! – sziszegte Draco, de amikor rájött mit mondott, csak nagyot nyelve meredt Pansy döbbent arcára. Draco lepillantott  a lány ajkára. A gyertyafényben a szája most még nedvesebbnek és csókra hívogatóbbnak tűntek. Pansy is a fiú vértelen nemes szép metszésű formás ajkaira pillantott. Egyetlen hosszú másodpercig Draco úgy érezte a lány ajkai közelednek hozzá, de Pansy zavartan az ajkához emelte a kézfejét, s elfordult. A fogaival próbálta lenyúzni a szájfényt az ajkairól, persze nem sikerült. Drac