-         A fogaival próbálta lenyúzni a szájfényt az ajkairól, persze nem sikerült. Draco zubogva öntötte e pezsgőt Pansy és Milly poharába, s Milly zavartan köszörülgette a torkát. Draco elhatározta ne mnéz többet a lány felé, mert a lány most kigombolt ingnyaka felé bámult, és ettől állandóan azt a képzetet érezte, hogy nincs is rajta az ing, és hogy mégiscsak össze kellene gombolnia a felső két gombot, hogy elvegye róla Pansy tekintetét.

-         A csodálatos negyedik évre a Roxiban! – emelte meg pezsgőspoharát Blaise, s vihogva felhajtotta az első pohár pezsgőt.

-         Igyunk visszatérhetetlen kviddicsreményeinkre! – emelte meg a poharát Draco, s ő maga is szomjasan kiitta a pezsgőjét. Pansy eltolta magától a pezsgőspoharat.

-         Fejbekólintott mi?  - vihogott át Blaise. – Vigyázz a pezsgő nagyon  huncut – kacsintott rájuk, s a gramofonból már dübörgött is a zene. Draco kezdett beálmosodni a pezsgőtől. Crak és Monstro szuszogva értek le hozzájuk,  most  lapos tekintettel magukhoz ragadtak egy-egy pezsgősüveget, s unottan töltögettek maguknak, s figyelték Daphné és Blaise táncát.  

-         Penna- pálca- papiros? – vetette fel a játékötletet Milly.

-         Jöhet – bólintott Pansy, Draco nem sok kedvvel de bekapcsolódott a gyerekjátékba. Körbe ültek, s öten nyújtották be a kezüket.

-         Penna, pálca, papiros…hol maradsz te kis piros…szél tekerget, nyár érlelget…most mutasd meg kezedet! – mondta hozzá a mondókat Milly. Draco és Pansy a pezsgőjüket kortyolgatva bemutattak. Milly nevetett. – Kiestél Crak! Következő! – Milly ismét elsorolta a szöveget. Pansy esett ki következőnek. – Figyeljetek fiúk! – lelkendezett Milly. – Leverlek titeket Papirosban! – Milly rázta az öklét minden ritmusra, majd ismét bemutatott. – Ó Monstro! – csapott a fiú kezére Milly, ahogy látta a fiú is kiesik. Monstro rávigyorgott, majd a többiekkel figyelte, hogy Draco, vagy Milly nyer. Draco nyerte a sort.

-         Újat! – Milly bekapott egy süteményt, s majszolgatva próbálta formálni.

-         Hagyd majd én! – intette le Pansy ,s új játékot kezdett.  Két ujj, egy ujj, tenyér. Majd összekulcsot kezeikből végül bemutatták a választottat. – Draco rávigyorgott Monstróra! Tervez valamit! Én nem játszom! – tiltakozott Pansy.

-         Mi, én nem vettem észre! – ámult el Milly, miközben jóízűen rágcsálta a süteményt.

-         De én láttam! – erősködött Pansy gyanakvóan a három fiúra meredve.

-         Semmi sem volt Pansy vagy már Monstróra sem nézhetek, mert egyből féltékeny leszel? – húzta a lányt Draco.

-         Én féltékeny? Na ne nevettess! – sziszegte Pansy, s újra elkezdte a játékszöveget. Ahogy a végén mindenki mutatta az ujját, Pansy eltátva a száját meredt Dracóra, aki most már leplezetlenül mutatta felé a pálcát s vigyorgott a másik két fiúval az oldalán. Mindhárman a középső ujjukat tartották a lányok felé, akik szembe ültek velük.

-         Ah! Te mocsok! – Pansy meglegyintette Draco arcát, mire a fiú elkapta a kezét.

-         Ezt ne csináld! – sziszegte Draco.

-         Igen? – emelte meg a szemöldökét Pansy. – Grangernek hagytad? Neki lehet? – kérdezte kényes hangsúllyal.

-         Ne kapd fel a vizet! – intette le Draco s felhörpintette a pezsgőt a poharából.

-         Láttam mit mutattál nekem! Mit képzelsz!? – háborgott Pansy.

-         Csak poénkodtunk, mit vagy úgy oda! – nézett le a lányra Draco, ahogy Pansyt követve felpattant. Pansy az asztalhoz lépett, s a pezsgős üveget megbillentette a pohara felett.

-         Egyáltalán nem volt vicces! – dühöngött Pansy.

-         Lehűtselek? – vigyorgott rá Draco.

-         Szűnj meg! – sziszegte Pansy, s  Draco hunyorítva végigmutatta neki a gyerekjáték három kézmozdulatát ismét megismételve a középső ujját hagyva kinyújtva. Pansy Dracóra öntötte a pezsgőjét mérgében. Draco döbbenten meredt a mellkasára tapadó ingjére.

-         Ezt megkeserülöd! – sziszegte Draco, s ő is a lányra borította a pezsgője maradékát, a poharából. Pansy sikítva figyelte, hogy a nedvességtől a mellére tapad a ruhája, ami alatt nem viselet melltartót, mert nem akarta, hogy kilátszódjon a hátánál a ruha felett kivillanó rész. Most a vaníliaszínű ruhán szépen lassan kezdett kirajzolódni  a mellbimbója.

-         ÁÁÁ! Annyira gyűlöllek! – sziszegte Pansy, s a rózsaszirmokkal telehintett borostálba mártotta a poharát, s Dracóra öntötte. Draco nevetve lögybölte a lányra a tálba mártva futólag a  poharát, s menekülve megkerülte az asztalt.

-         Hogy miért nem használhatok ilyenkor pálcát! – sziszegte Pansy, s a fiú után rontott.

-         Kinek kell pálca? Mert én már bátran használhatom betöltötte ma tizenhetet – vigyorgott Blaise. – Huha jó mókát találtatok – mérte végig a pezsgőtől és bortól átnedvesedett mellkasú Dracót és Pansyt. Blaise egyetlen lendülettel felkapta az egész borostálat, s végigöntötte Daphnén a bort. – Mi is beszállunk – Daphné sikongva felkapott egy felbontott pezsgőspalackot, s Blaise fejére öntötte az öblösen bugyborékolva kiömlő italt. Blaise haja csurom nedves lett, a bordó ingje fekete színt öltött, ahogy átnedvesedett, s hunyorogva Daphnéra pillantott, s az ölébe kapva felugrott vele az asztalra. – Na megállj ezért megfizetsz! – sziszegte a fülébe Blaise.

-         És ma élvezni fogom? – búgta Daphné turbékolva.

-         Remélem igen – vihogott Blaise s táncolva, a felborogatott pezsgőbe tocsogva, simogatta Daphnét. Draco és Pansy a kastély felé rontottak, egymás elől menekülve, magukra hagyva a két fiúval hadakozó Millyt. Draco a végletekig felbosszantott Pansy elől végül a saját vendégszobájába menekült, ahová viszont a lány már nem követte. Lelki szemei előtt azonban még mindig ott lebegett, az átázott ruhájú Pansy a kirajzolódó mellformáival.