Draco anyja és apja között lépdelve haladt át a stadion belsejébe vezető belépkapun. Lucius Malfoy átadta a jegyeket, majd határozottan irányozva lépteit megindul a bíborpiros futószőnyegen a díszpáholyok felé. A futószőnyeg a lépcsők tetejéig vezetett ,ahol a díszpáholyba pontosan húsz piros kárpitú aranyozott lábú szék állt két sorba rendezve. Draco végignézett a pályán, a karikákon, a szemközti kijelzőtáblán. Minden gigantikus nagyságú és óriási volt. A hirdetőtáblán a következő felirat futott: Aranytalár Varázslódivat London, Párizs, Roxmorts.

-         Iden ott készítjük a talárjaidat Draco – olvasta a feliratot fiával Narcissa Malfoy.

-         Miért? – lepődött meg Draco.

-         Majd később elmondom – szűrte a fogai közül Narcissa. A páholyba ők érkeztek utoljára, mint mindenhová általában. Draco egész teste megfeszült, amikor meglátta, hogy Potter, GRanger és az egész Weasley pereputty is itt van.

-         Á Lucius! – fogadta őket a mágiaügyi miniszter széles mosollyal.

-         Miniszter úr – nyújtotta a kezét Lucius Malfoy is üdvözlésre. – Engedje meg hogy bemutassam a feleségemet, Narcissát – anyja kezet fogott a miniszterrel, egy kegyes hűvös mosoly kíséretében. – Ő pedig a fiam, Draco – vonta közelebb az apja Dracót, hogy kezet foghasson a miniszterrel.

-         Nagyon örvendek, nagyon örvendek – nyájaskodott Caramell, akinek nem csak a neve hatott mézesmázosan, de az egész viselkedése és megjelenése is. Maga volt a karamellizálódott cukor. A Malfoyok egyöntetűen undorodva meredtek a páholyhoz csatlakozott egyéb társasághoz. – Lucius nemrég bőkezű adománnyal támogatta a Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotályt. Személyes vendégemként tekinti meg a mérkőzést – avatta be a többieket is Caramell. Draco elkapta apja pillantását ,ahogy megvetően végigméri a sárvérű GRangert, aki ide merészkedett a varázsvilág miniszterének a páholyába. Gúnyos mosollyal vonultak a székjeikhez, s Draco helyet foglalt szülei között. Rémesen alakul az egész kviddicsmérkőzés. Neki legalábbis az egész kupa eddig egy katasztrófa. Alapvetően összekapott Blaise-el még ha burkoltan is, Pansy nincs is itt ,hogylegalább rajta levezesse ezt a feszültséget, ahogy a lánnyal élcelőik, és most még Milly nyugtató együgyűsége és pozitív gondolatai is hiányoznak, sőt… a csendes kedélyes intellinges beszélgetőtárs, a fiatal és ártatlan tekintetű Astoria is. Most meg itt kell végigszenvednie az egész kviddicskupát Potterrel egy páholyban. És egy sárvérűvel! Hová süllyedt a világ! Most már még inkább megértette apja tetteit és terveit! Semmi élvezetet nem látott abban, hogy hosszú percekig egy levegt szívjon Weasley-ekkl. Hogy alakulhatott ilyen balszerencsésen ez az egész. Inkább maradt volna ő is otthon, mint Pansy. Bár akkor meg lemarad az utána következő nagy eseményekről. Narcissa Malfoy látványosan belefeledkezett a kviddicskiadványba, amit kifejezetten a kupára készítettek. Végigolvasta a névsort, a játékosok előéletét, eredményeit életkorát, mindent, amit csak tudni lehetett róluk. Őt a legkevésbé sem érdekelte a kviddics, s a hátsó sorból, úgysem volt annyira izgalmas az egész rendezvény. Dracót egy ideig a vélák kötötték le, de aztán annyira elmerült a roxforti klubtársain történő merengésén, hogy igazán csak annyi tűnt fel neki, hogy tényleg Astoriának is olyan szőke a haja, mint ezeknek a véláknak, és akár lehetne az is, mert elbűvölő a Greengrass lány is. Ráadásul mellette józan is maradhat egy éfrfi, ellentétben a gonosz vélákkal. Lucius Malfoy fogcsikorgatva teljes nyugalommal, kimérten szemlélte a játékot, igazán  ő sem szurkolt egyik csapatnak sem. Szemével Igor Karkarov után kutatott. Draco kedveszegetten rágcsálta a szája szélét. Tűkön ülve várta az éjszakát. Ugyanakkor tekintetével a díszpáholyok mentén Blaiset kereste. Vele biztos, hogy egészen más lenne most végignézni a mérkőzést. Ihatnának közben mézsört és vajsört, és illanózhatnának, és legalább ott lenne Daphné és Astoria is. Sokkal jobban telne a mérkőzés, ha együtt szurkolhatnának, még akkor is ha történetesen egymás ellen. Blaise biztosan kiélvezi a meccset ahogy mondta ,s ahogy megfogadta. Végigünnepli, végig issza, hogy aztán Daphnéval elvonuljon a sátrába. Most nagyon hiányzott neki a mindig jókedvű életvidám életszerető és életet élvező Blaise. Ahogy itt kellett a Miniszter mögött végigszenvednie az egész meccset, fikarcnyi élvezet nélkül. Kicsit elgondolkodott azon nem lenne e egyszerűbb minden békésen valahol távol mindentől csak a birtokon lenni, és hidegen hagyná az egész politika, minden…csak élvezné az életet ahogy Blaise teszi. De most a mardekár és aranyvér eszme fellángolásának hajnalán ezt semmiképpen sem! Majd ha már övék a hatalom, majd ha visszaállt arégi rend és az ő régi értékeik! Majd akkor…

Draco meg sem gondolta, hogy nem csak ő ül kedvetlenül a páholyában, hanem Blaise is. Daphné görcsölve feküdt a Greengrass sátorban. Astoria meg egész idő alatt a távcsövét élezgetve kereste a minisztériumi páholyban Dracót, de csak Potteréket látta. Blaise magába mélyedve kortyolgatta a mézsört. Tudta, alig csengenek le a győztes énekek, tüzijátékok és ünneplések…a sötétségben új tüzek gyúlnak, amelyek felbolygatnak mindent. Draco pedig maga is ezek mögött az alakoskodók között húzódik meg. Az eszméivel, a beképzeltségével, a flegma nemtörődömségével. Csak magát látva és csak magával foglalkozva. Öntelten. Püffeszkedve a gazdagság az aranyvérűség adta helyzeti előnyben és pozícióban. Miközben rémült emberek kapnak a szívükhöz, futnak, loholnak egymást feldöntve…vér, sebeke, ájultak a földön… Blaise ingatta a fejét. Lelki szemei előtt már lejátszódott mindez mielőtt megtörtént volna. A háború ilyen. A varázsvilágban különösen. Még akkoris ha most csa kegy látványos felvonulás lesz. Egy megmutatjuk magunkat, hogy féljetek jellegű lelki fenyegetés. Blaise fáradtan dörzsölgette a szemét. Az első élménye…Az első meghatározó emléke. Három éves volt. Éppen az emlékek határán. A halálfaló sújtotta vérző kínoktól küzdő férfi arca. Már halott volt. Anyjával átutazóban voltak Londonban. S a bérelt londoni ház előtt történt az utcán. AZ éjszaka leple alatt. Blaise látta meg a férfit, s az ő sírása verte fel a házat. Anyja rémülten vitte vissza az ágyba, a karjaiban, s egész pirkadatig Bogar bárd meséit olvasta a kicsinek, de Blaiset nem nyugtatta meg. Keservesen sírt, s a lelkébe vésődött az emlék egy életre. Az első emlékképe. Talán ekkor ültette el a hivatás iránti csírát magában. Hogy gyógyító lesz, hogy nem akarja, hogy embereket így lásson az utcán elvérezve. Az a halálfalókharcának záróakkordja volt. Békés korszak jött. Blaise szint el is felejtette az emléket, s most elemi erővel zúdult rá újból. Mélyebben mint eddig bármikor. Mert érezte ,hogy mindez újra valósággá válhat. Sohasem tudná elviselni ezt a rendszert. Bár ellene küzdeni sem tudna. Így hát szemet hunyt a politika felett, bár értette a változásokat s tudta mik történnek, mégis szigorúan csak egyetlen eszmét tartott szem előtt. A saját eszméjét. Az egészség, az élet és az emberek eszméjét. Ennél pedig semmi más nem lett fontosabb számára. Ez az, amitől se Daphné se más nő, se szex, se barát se az anyja nem tudná eltántorítani. Az egyetlen, ami igazán az övé. Nem az ő feladata felnyitni Draco szemét. Nem neki kell meggyőznie másokat, hogy mi helyes és mi helytelen. Őt nem érdekli ez. Tudatosan nem. Csak őt hagyják békén és hagyják ki ebből! Bármit tehetnek most is a halálfalók, csak ne alázással, ne vérrel és ne halállal. Neki csak ennyi a kívánsága. S tudja, jól, hogy éppen ez nem teljesülhet. Mert férfiak harca. Akiknek igenis van ennyire eldurvult belső lelki világuk. Mint Monstro és mint Crak. Akik csendesen húzódnak meg az árnyékban mind a mai napig, hogy amikor kell, akkor feléledjenek és taroljanak és gázoljanak és gyilkoljanak. Mert ebben jók, mert ehhez értenek, mert lepusztított érzelem nélküli céleszméik vannak. Blaise túl jól ismerte mindőjüket. Draco és Pansy a fanatikus, Monstro és Crak a pusztító. Milly pedig semleges akárcsak ő. Daphnét nem érdekli a politika és nem is ért hozzá. Nott? Hát ő halálfalócsemete szintén…bár talán Draco féle idealista. Blaise hazudott, mert a keserűség beszélt belőle. Azt mondta, egész nap ünnepel s cseszik mindenre. Holott Daphnénak még ott fortyog az üstjében a görcsoldó kenőcs…s Blaise mély levegőkkel készül, hogy a halálfalók után járja a vidéket a sebesülteket a földön fekvőket, és a rémült asszonyokat, s gyerekeket vigasztalva. Hát ezért nem lelkesedett ezért. Mert tudta, hogy ami másoknak élvezet, az neki kemény feladat, és munka…A hangulata végképp a padlóra zuhant, amikor látta ,hogy Victor Krum elkapja a cikeszt. Kedvetlenül karolta át Astoria vállát, s elhúzta a lefoglalt vagyonokat érő páholyból. Ideje készülődni. Talán még néhány órát aludhat. Nem akar Draco apjáéknak sem kellemetlenséget, azal hogy figyelmeztet bárkit is. S nem akar virrasztani sem. Ami jön jön, s ő ott lesz. Örült ,hogy legalább Daphnét és Astoriát maga mellett tudhatja azokban az órákban. Millyt megvédi majd a vére ereje, az eszme hite. Az elég lesz.

Miközben a két fiú gondolataiba merült, Pansy maga sem tehetett mást. Levendulaszirmokat tépkedett egy mécses feletti kis tálkába. Égette a szirmokat a nyugtató illattól várva a belső nyugalmat is. A levegőben volt valami. Érezte. Minden aranyvérű érezte. Nem tudták mi készül, ne mtudták, hogy hol és mi fog történni, de szinte érezték a meggyújtott puskapor bűzét már csek percek kérdése volt a robbanásig. Pansy várta a leveleket Pettigrewtól, de nem érkeztek. Draco mennyire avatta be vajon az apját? Nyilván tett utalásokat, hogy itt az idő. S Draco sugallta, hogy apjáék készülnek valamivel. Pansy szíve kétszeresen is remegett. Egyrészt a halálfalók, az aranyvér eszme miatt, másrészt a kviddicskupán jelen lévő Astoria miatt. Draco és Blaise találkozni fognak. S ez magával vonja a kedves szerény Astoria csábító jelenlétét is. Daphné pedig célozgatott rá, hogy Astoriának nem közömbös Draco. Mi történhet közöttük? Mit beszélhetnek? Astoria mindenkihez olyan kedves, olyan jó kislány, olyan türelmes és meghajló. Vagyis mindenben az ő ellentéte. Pansy egyszerűen képtelen volt ilyen lenni, főleg Dracóval. S most ezekben a bizonytalan időkben, amikor történni fog valami borzalom ott a kviddicskupán…ez vajon mennyire rázza meg a kedélyeket… Draco, Blaise, Astoria, Daphné lelkivilágában, milyen folyamatokat indít majd el. S ő itt van itthon, a hálószobájában tépkedi a levendulaszirmokat. Őrület! Nem itt kellene lennie! Rettegett ,hogy lemarad valamiről, amit aztán már nem lesz alkalma helyrehozni. Pansy látta a lelki szemei előtt a nevetgélő Blaiset, Daphnét és a két szőke fiatalt. Dracót és Astoriát is együtt. Pansy szívta a fogát. Hogy mekkora barom is voltam! Egész nyáron lett volna rá lehetőség ott Blaisenél! Hogy…hogy minden másképp legyen most. De Dracóval semmi sem olyan egyszerű. Sőt minden csak bonyolultabb. Felvette a köntösét, s az ablakhoz lépett. Percre pontosan érkezett a bagoly az Esti prófétával. Pansy lázasan meredt a címlapra, s kieresztette a visszatartott levegőt. Tehát, még nem történt meg. Idegesen járkált a hálószobában. Az esetet biztos ,hogy címlapon hoznák le. Vagyis még semmi sem történt. Talán az éjszaka…Pansy figyelte a tálkában égő füstölgő levendulaszirmokat. Miért nincs már holnap reggel? Utazzanak haza Dracóék távol azoktól a szép Greengrass lányoktól! – Pansy átcsörtetett az íróasztalához, s felütötte A legfeketébb mágia titkait. Mit kellene művelnie, hogy távolt tartsa a két szőkét egymástól?  - Pansy lapozgatva visszasétált az ágyához, s felhelyezkedett a párnák tetejére. Virrasztott. Várt ,keresgélt, s közben lerágta a körmét idegességében. Egészen biztos ,hogy a híreket meghozzák lóhalálában. Lassan nehezedtek el a szemhéjai. Feje felett még égtek a gyertyák,  a kezéből kifordult a sötét bőrkötéses könyv, s nyugtalan álomba merült, hogy átaludja az aranyvér eszméért felvonulók menetét, a rémületet. Blaise izzasztó végeláthatatlan munkáját, Draco elégedettségét, Lucius Malfoy örömmámorát, s döbbenetet. Hosszú idők óta újra, az első Sötét Jegy fellövését.