Borús reggelre ébredtek. Szomorkás szürke felhők gyülekeztek az égen, bágyadtan szemerkélt a kora őszi eső. Draco ládájában már ott simult díszdobozban, selyempapír közé csomagolt vadonatúj dísztalárja. Narcissa kétszer is átvasaltatta a nadrágja élét a házimanókkal, Draco titkon sejtette, anyja Blaise nadrágját törekszik leutánoztatni így. Blaise bő nadrágszárán az él olyan éles egyenes csíkban feszült, mintha keményítővel szőtték volna. Nagyon pedáns volt, annak ellenére, hogy Blaise talárja igyekezett mindenben hozni Blaise szabad stílusát, az ilyen apróságokban mégis nagyon gondos és nagyon tökéletes volt. Akár Blaise. Draco megemelt szemöldökkel figyelte anyja ténykedéseit új dísztalárja körül. Őt magát a legkevésbé sem izgatta a ruhadarab. A hozzá tartozó ing, és mellény sem. Bár a vasalt élek neki is megtetszettek. A pályaudvar felé közeledve Narcissa Malfoy vitte a szót, s többnyire a közelgő bálról áradozott. Lucius Malfoy hűvös hideg szürke szemekkel, csak a zsebórája fedelét pattintgatta fel, s látványosan egészen más dolgok foglalkoztatták, mint fia dísztalárjának szabása, vagy éppen egy iskolai karácsonyi bál. De felesége minden beleegyezést váró kérdésére biccentett, s Narcissa Malfoy ezen reakciókkal meg is elégedett. Draco mély levegőt vett, s inkább London külvárosi részeit figyelte.  Ugyanis Narcissa Malfoy megállás nélkül Draco esetleges táncpartnereit találgatta, ezzel javaslatokat adva fiának, hogy kit is kérjen fel erre a megtisztelő szerepre. Vagyis, hogy egy Malfoy partnere lehessen egy ilyen jelentős iskolai rendezvényen.  

-         Draco figyelsz rám egyáltalán? – emelte meg hideg kék szemei felett vékony halványbarna szemöldökét Narcissa Malfoy. – Idősebb lányokat ne hívj meg, tehát az ötödévesek szóba sem jöhetnek Draco. Nem mintha bármi bajom is lenne az ilyen …esetek ellen, de nem tartom helyesnek. Persze mindenképpen aranyvérűt hívj meg, ez elvárás egy ilyen ősi családtól mint a mienk! Ne hozz ránk szégyent Draco! A megjelenés mindig és mindenütt fontos. És az, hogy kivel jelensz meg, az talán még a te megjelenésednél is fontos. Egy nő emeli a férfi fényét. Igazam van Lucius? – fordult ismét éles hanggal férjéhez Narcissa.

-         Hogyne Drágám! – emelte szürke tekintetét futólag Lucius, majd ismét visszamélyedt zsebnaplója vizsgálatához, hogy a minisztériumi bejegyzéseket olvassa gondterhelt arckifejezéssel. – Draco! – torpant meg Lucius, ahogy ráébredt éppen mire helyeselt az imént. – Ez tényleg egy nagyon fontos etikettszabály az aranyvérűek társadalmában. A partner státuszkifejezés! Hogy kivel jelensz meg egy hivatalos nagy volumenű rendezvényen, az mindig kifejezi a te pozíciódat is.

-         Tehát nem dönthetsz meggondolatlanul! – vágott közbe Narcissa elégedetten férjére pillantva. – Fogadd meg szüleid tanácsát Draco! Nem azért mondom el ezeket, hogy fárasszalak, hanem hogy segítsek neked. A partnerválasztás nagyon nehéz feladat. Mardekárost válassz! És veled egyidőset, vagy fiatalabbat. A harmadévesek között ott van a Baddock lány, aki rangban is megfelelő lenne. Esetleg a Greengrass lányok közül valamelyik? – sandított férjére Narcissa. Lucius beleegyezően bólintott.

-         Anya! – háborgott Draco. – ne ti akarjátok megmondani nekem, hogy kit kell hívnom, had döntsek én! – emelte meg a hangját Draco.

-         Ne kiabálj velem! – sértődött meg Narcissa. – De például a Perks lányt semmi esetre se hívd meg. A metamorfmágusok….ah…ráadásul a családja sem él messze sem azon a színvonalon, ami nekünk megfelelő lenne.  Az évfolyamodból még Tracey Davis és a Parkinson lány jöhet szóba. De Milly eszedbe se jusson! Rokont hívni…! – hápogott Narcissa.

-         Most mi bajotok Millyvel?! – durcáskodott Draco, aki már olyan jól kiötlötte magában ezt az egészet.

-         Lucius, magyarázd el a fiadnak! – tette keresztbe karjait mellei előtt Narcissa.

-         Egy rokont hívni, a legnagyobb szégyen egy férfinak – sóhajtott Lucius. – Azt sugallja, hogy olyannyira nem talál tetszésre, hogy nem akadt egy valamire való lány sem, aki elfogadta volna a meghívását. Ez mindenképpen megalázó és nem méltó hozzád fiam! – dőlt előre Lucius, majd keresztbe téve a lábait, ismét az apró pergamenlapokat lapozta előre hátra.

-         Nem beszélve arról, hogy Millyt sem kellene megfosztanod a lehetőségektől. Mindkettőtöknek megszégyenítő lenne! Szóval gondolkodj, hogy kit hívnál meg! – zárta a vitát Narcissa, amint megállt a fogatuk. Dracót hol a hideg, hol a meleg verejték öntötte el, anyja tanácsait hallgatva, úgyhogy kész megváltásnak érezte, hogy a Roxfort expresszre szállhat. Blaise épp egy várótermi hamuzóban nyomta el barna sodrású szantállevelekből álló, vékony illanóját. A füst még beterítette a fiú kabátját, de füsttől pirosra csípett vörös szemekkel már Draco felé mosolygott, s meglengett a nyakába kötött vastag kávébarna sálját.

-         Anya! Most már boldogulok! – nézett szülei felé zavartan. Narcissa szemével még követte a házimanót, ami Draco ládáját és madárkalitkáját pakolta fel a Roxfort expresszre.

-         Jól, van menj a barátaidhoz! De ne feledd, amiket mondtam! – biccentett fiának Narcissa.  Lucius, ahogy kezet fogva búcsúzott fiától, még maga felé rántotta egy kicsit, hogy a fülébe sziszegje.

-         Óvakodj a politikai kijelentésektől Draco! És légy résen a Zabini fiú közelében! Ne hangoztasd azt, aminek még nincs itt az ideje! – bólintott hozzá komoran Lucius.

-         Értettem apa! – felelte foghegyről Draco, s nagy léptekkel Blaise-hez sietett.

-         Üdv néked Draco drága barátom! – vihogott Blaise, s megveregette Draco hátát, miközben kezet ráztak.  – A csudába is olyan kutya hideg lett így szeptemberre, meg is göthösödtem – dohogta Blaise.

-         És milyen gyógyító vagy, ha még magadat sem tudod kigyógyítani belőle? – élcelődött Draco vigyorogva.

-         A gyógyítót is meggyógyítja valaki, ahogy a sírásót is elássa valaki, Bocs ez durva volt – rázta a fejét Blaise. – már reggel behajítottam magamba egy kalapkúra bájitalt, remélem délutánra helyrehoz. Izgulsz mi? – vigyorgott Dracóra.

-         Már miért izgulnék? – lepődött meg Draco.

-         Hát nagy buli lesz karácsonykor! Maradsz nem? – vizslatta átható tekintettel Blaise.

-         Jah igen. Beszereztük a dísztalárt is. Láttam a tied is – hunyorított Blaisere. – Honnan tudod hogy zöld?

-         Nos Daphnéval pedzegettük a témát. S Daphné célozgatott rá, hogy az ő szeméhez illőt akar választani, vagyis egészen bizonyos lettem benne, hogy zöld lesz. Szeretném ha tökéletesen passzolnánk egymáshoz, elvégre egy párként megyünk, szebben mutatunk úgy, ha harmonizál a dísztalárunk.

-         Vao! Tehát te már eldöntötted, hogy őt hívod meg a bálba? – mondta csalódottan Draco.

-         Nem megegyezésesen, tehát végülis nem vagyok elkötelezve – vihogott Blaise. – De egyelőre így néz ki Daphnéval megyek igen. Na és te….kire gondoltál?

-         Én? Millyre – felelte rá teljes természetességgel Draco.

-         Na ne röhögtess! – állt meg Blaise a peranablaknak támaszkodva. – Millyt nem hívhatod! Ő az unokanővéred. Elhívod Pansyt vagy sem?

-         Szállj már le erről! Eszem ágában sincs Pansyt elhívni! Messzemenő következtetéseket vonna le és borzalmas is lenne, nem akarok egész karácsony este szenvedni, mert egy hárpiát hívtam el!  - tiltakozott hevesen Draco.

-         Hát te tudod – sunyított a szeme sarkából Blaise.

-         Helósztok! – bökte oldalba mindkettejüket a magas Warrington. – Az egész mardekár lázban ég a karácsonyi bál miatt – mosolygott. – Ti is arról beszéltek igaz?

-         Ühüm – felelte Blaise.

-         Blaise vigyázz, mert a nők tömegével tesznek majd neked ajánlatokat – vihogott Warrington. – Tudjátok mi a mardekár szokás ugye?

-         Mardekár szokás?! – fordult mindkét fiú a felsőbb éves mardekáros felé.

-         Ó igen. Jobb ha észnél lesztek és leszaladtok az első adandó alkalommal Roxmortsba, ugyanis csak a mardekárosoknál szokás, hogy akit elhívtak, annak a karján egy ezüst virágdísszel jelzik, hogy a hölgy már foglalt. Ez egy hallgatólagos megegyezés a mardekárosok között, hogy ne legyenek később nézeteltérések. Tehát az a mardekáros lány, akit már elhívtak és elfogadta a meghívást az a csuklóján viseli ezt az egyedi ezüstvirágot, amit a báli felkéréskor kapott. Persze csak a klubhelyiségben viselik – tette hozzá gyorsan Warrington. – És s bál alatt.

-         Igen hallottam valami hasonlót – bólogatott a szája szélét rágva Blaise. – Csak mardekáros lányoknak van ilyen igaz?

-         Vagyis ha nem mardekárost hívunk akkor nem kell – nyugtatta Draco.

-         De egy mardekáros nem igazán hív más házbelit – iszonyodott még csak a gondolatára is Warrington.

-         De ha valaki véletlenül elhívna egy mardekáros lányt, annak is készíttetni kell a lány számára egy ilyet? – mérlegelte Draco.

-         Nos igen…de ez tényleg nem nagyon fordul elő – ingatta a fejét Warrington.

-         Ez az egész báli dolog borzalmasabb lesz mint hittem – nézett kétségbeesetten Draco.

-         Nekem tetszik ez a szokás – vigyorgott Blaise. – Amint meghirdetik a felkérés kezdetét Daphnét elhívom, nem szeretném ha más megelőzne.

-         Én lehet bevárom a Durmstrangosokat, és akkor nincs ez az egész felhajtás és körülményeskedés – dörzsölte a tarkóját Draco.

-         Hát ahogy gondoljátok, de a rendelést időben le kell adni, mivel elég kevés ilyet készítenek nem egy tucattermék, tehát külön csak a mi számunkra készítik ezeket megrendelésre.  Maximum harmincöt ilyen készül ugye, és ha lekésed a rendelést, akkor bukta és egy mardekáros lány nem bocsát meg egy ilyen baklövést – vihogott Warrington. – Hiszen ismeritek őket.

-         Eléggé – morogta Draco és Blaise is.

-         Kösz, hogy emlékeztettél és figyelmeztettél minket – bólintott Blaise, s továbbvonszolta magával Dracót a kupéjukba.

-         Barátaim! Keblemre gyertek mind! – kiáltotta be a kupéba lelkesen Blaise. Pansy a sarokban morcosan nézett Blaisere, aki máris lehajolt hozzá hogy az arcára nyomja szantálillatú ajkait. – De Pansy, add ezt a kis cicamicádat! – Blaise kiemelte Pansy öléből a vemhes macskát, s megnézegette. – Jaj eszem az édes kis macskáit idebent! – vigyorgott Blaise, s megsimogatta a szép selymes szűrő fekete macskát Karmilla elégedetten nyávogott, s borostyán szemeivel körbenézett Seaffy után. A Kneazly máris jelzett a macskakosárból kiugorva körbesündörögte Blaise lábát miközben feludvarolt a szép fekete macskának, lompos farkát lóbálva, oroszlánszerű pofájával felfelé bámészkodva, s hozzá intenzíven nyávogva.

-         Sokkal szeszélyesebb azóta – nézett rosszallóan a két macskára Pansy. – Szia Draco! – köszönt a fiúnak, aki a macskanyávogás közben eloldalazott, s kedvetlenül, de lehajolt Milly arcára is puszit nyomni, aki tovább is lökte, hogy Pansyhoz hajoljon. A lány várakozón figyelte, haja egészen a nyakára omlott hátraahogy felfelé nézett a magas szőke fiúra, Draco futó arccsókot nyomott a lány arcára, miközben ismét érezte a levendulaillatot, ami az ében hajból megcsapta, majd szembeült unokanővérével. Blaise az ölében Karmillával helyet foglalt Daphné és Draco között.

-         Figyelj Milly! – érintette meg unokanővére térdét Draco, hogy a lány rá figyeljen. – Ugye maradsz a karácsonyi bálra! – csapott a közepébe villámgyorsan Draco.

-         Nincs az a Gringottsi széf amiért kihagynám – nevetett kedélyesen Milly, s kivörösödve Pansyra nézett.

-         Szuper! Akkor mehetünk együtt! – dőlt hátra elégedetten Draco. Nem is tűnt fel neki, hogy Milly még vörösebb, Pansy viszont még sápadtabb lett a kijelentésétől.

-         Izé…tudod Draco….nem lehet. Nem mehetek veled – tördelte húsos ujjait Millicent.

-         Már miért nem? – döbbent le Draco, teljes kétségbeeséssel.

-         Mert…valaki más meghívására várok – sandított a kupéajtónál ülő bágyadt tekintetű Monstro felé Millicent, miközben lángoló vörösen állta Draco szürke tekintetét.

-         Kinek a meghívása lehetne jobb mint az enyém? – csattant Draco.

-         Azért ennyire ne legyél beképzelt Merlinre! – kapta fel a vizet a kijelentésen Pansy.

-         Neked mi közöd hozzá nem téged hívtalak?! – nézett ellenszenvesen a lányra Draco, miközben érezte, hogy a biztosnak hitt tervei semmivé foszlanak Milly miatt, aki visszautasította.

-         Egy ilyen kijelentés után jobban is teszed! Ezerszer jobb meghívásokat kaphat Milly! – védte meg barátnőjét Pansy.

-         Ugyan ki hívna meg Milly? Arról például ne is álmodozz – sandított kifejeztően Monstro felé Draco.

-         De más meghívhatja! – ellenkezett Pansy.

-         NA nem mondod?! Kinek a meghívására vártok ennyire? – mérte végig a két lányt elutasítóan és gúnyosan Draco.

-         Mondjuk Blaise-ére! – húzta résnyire a szemeit Pansy, szándékosan kereste a legfájóbb pontját Dracónak. Aki utálta, hogy jobbnak tartják Blaiset nála, és nőügyekben tudta nagyon jól, hogy mindig Blaise után kulloghat.

-         Igazán megtisztelő, hogy rám gondoltatok – mosolygott a lányokra Blaise. – mit gondoltok a báli szabályzat szerint egy férfi összesen hány nővel jelenhet meg? Mert szíves örömest beállítok egy egész háremmel is – kacsintott a lányokra Blaise, miközben megsimogatta Daphné hosszú combját.

-         Nem, nem! Egy fiú és egy lány alkothat egy párt Blaise! Jól gondold meg! – búgta Daphné, miközben jeges smaragd szemekkel a vetélytársakra meredt gyilkos tekintettel.

-         Milyen kár! – sóhajtott fel Blaise, de csókot nyomott Daphné cseresznyepiros csókra váró ajkaira. Draco úgy ült mint akit pofonvágtak kétszeresen is. Milly nyíltan és egyenesen most itt az elején kijelentette, hogy nem az unokaöccsével akar megjelenni a bálon, esetleg a legvégső esetben. Pansy egyértelműen jelezte, hogy nem vágyik az ő meghívására, de Blaisére készségesen igent mondana. Daphné foglalt. Tracey-vel két szót sem igen váltott még amióta évfolyamtársak Sally-Annehez meg neki sem fűlik a foga. Micsoda Pech! Most mégis mit csináljon?

-         Ej-ej Draco! Nagy gondban vagy igazam van? Talán vissza kellene venned az arcodból és esetleg meghívhatsz egy elsőévest, aki csak azért igent fog mondani neked, hogy megjelenhessen a bálon – gúnyolódott Pansy elégedetten.

-         Pansy! Téged nincs hímnemű lény a varázsvilágban aki meghívna, olyan elviselhetetlen vagy, gondolom nem is hoztál dísztalárt, inkább hazamégy, mert nem akarod, hogy mindenki lássa a pofára esésedet, hogy egyedül kell menned a bálba, lány létedre! – vágott vissza fagyosan Draco.

-         Olyan jó, hogy így szeretjük egymást gyerekek! – vágott gyorsan közbe Blaise, mosolyogva a kibontakozó totális veszekedés közepébe vágva villámhárítóként.

-         Itt maximum te és Daphné szeretitek egymást más nem! – sziszegte Pansy gyűlölködő pillantást küldve Draco felé, aki viszonozta a tekintetet. Karmilla kiugrott Blaise öléből s Draco lábának ugrott a fiú húsába mélyesztve karmait.

-         Ááá! Megmart! – lökte le a macskát.

-         Ne bántsd! – kiáltotta Pansy, ahogy figyelte Karmilla elmenekül az ülés alá. Seaffy megkergülve szaladgált a kupéban a mardekárosok ölén végigfutkosva , felugrott a csomagtartó rácsra, majd vissza leugrott. A megélénkül macskák teljesen elterelték a bálról a társaság figyelmét. Draco csak fájdalmasan dörzsölgette a lábát.

-         Komolyan mondom, ha nem ismernélek titeket, azt hinném ez az egész marjuk egymást dolog csak a feszültségeitek levezetésére szolgál. Nem lehet, hogy túlságosan egymásra vagytok gerjedve? – vihogott Blaise miközben izgatottan várta a két fél reakcióját, Millyre kacsintva közben.  

-         Semmi esetre sem! – vágta rá hevesen Pansy. Draco dölyfösen meredt a lányra s nem válaszolt.

-         A feszültség levezetésére kitaláltak már évszázadok óta egy jobb módszert is…Daphné és én éppen ezekkel ismerkedünk és nagyon bevált – kacagott Blaise.

-         Idén rendezik a Trimágus tusát a suliban. Nálunk vendégeskedik a Durmstrang és a Beauxbatons is – terelte el gyorsan a szót Draco.

-         Ez igazán előnyös hogy most két másik iskola is itt lesz velünk – hunyorgott Blaise. – Több fiú, több lány…

-         Engem apa eredetileg nem is a Roxfortba akart küldeni – folytatta Draco elgondolkodva. –hanem a Durmstrangba. Ismeri az ottani igazgatót. Dumbledore-ról tudjátok, hogy mi a véleménye- nézett körbe a társain Draco.  – A Durmstrangbe fel se veszik a sárvérű jöttmenteket, akiket Dumbledore úgy imád.  Csak anya nem akarta, hogy olyan messzi iskolába menjek. Apa azt mondja a Durmstrangban a feketemágiáról is sokkal normálisabb a felfogás, mint a Roxfortban. Akik oda járnak tényleg tanulnak is sötét varázslatokat. Nekünk meg csak a hülye védekezés óránk van…

-         Tényleg Draco nem tudod ki lesz az új SVK tanárunk? – kérdezte már nyugodt hangnemben Pansy.

-         Semmit sem tudok a dologról – ingatta a fejét Draco. – de szerintem idén sem nyerte el Piton az állást. Kár, mert sokkal jobban tanítaná mint bárki.

-         Miért is nem iratkoztunk inkább a Durmstrangba. Sokkal több mindent tudnánk és fontosabb dolgokat. Sokkal erősebb a képzés ott – mérgelődött Pansy. – Szerintetek átkérhetnénk magunkat?

-         Á nem! – legyintett Draco. – Nincs átjárás. Vagy az egyik vagy a másik. Most már itt kell befejeznünk a sulit.

-         Ki fogok készülni Dumbledoretól – hivogatta vissza macskáját Pansy.

-         Aham, ki kellene nyírni – bólogatott komolyan Draco. – Mert máshogy nem lehet eltávolítani az igazgatói székből.

-         De tényleg érdekes lesz megismerkedni a Durmstrangosokkal, hiszen ők is aranyvérűek akárcsak mi! Sokkal jobban megválogatott tanulóik vannak, nem úgy mint a Roxfortban – simogatta az ölébe kucorodó macskát Pansy. Draco követte a lány lágy kézmozgását, ahogy a pocakos nőstényt kényezteti. A macska le-leeresztette szemhéját.

-         A durmstrangba sokkal több fiú jár…kíváncsi leszek…milyenek – nyalta meg mohón az ajkait Daphné, miközben csábosan mosolygott.

-         Arra mi is! – bökte oldalba Pansyt Millicent.

-         Mi meg a lányokra – vágott vissza nevetve Blaise.

-         Közeledünk a Roxforthoz öltözzünk át – nézett ki az ablakon Draco. – Szakad az eső, rémes lesz az út a Roxfortig. – Blaise-el és Monstróékkal előre indultak gyorsan felvették iskolai talárjukat. Ahogy kiléptek a fülkéből s elindultak a peronon akkor vették észre, hogy a mellettük lévő kupéban Potter és szokásos bagázsa szorong. A kviddicskupáról beszélgettek, nyitva volt a fülkeajtó így pont elkapta a zárómondatot Draco.

-         …a díszpáholyban ültünk – zárta le Weasley a beszámolót. Draco rávigyorgott Monstróra, s beszólt a fülkében ülőknek.

-         Életedben először és utoljára Weasley – nevetett Draco. Ahogy a fülkeajtóba tornyolsultak teljesen besötétítettek a kupéba, nagy termetükkel elállva a fény útját. – Hé Weasley ez meg micsoda! – akadt meg Draco szeme egy csipkeszegélyes talárujjon. Mielőtt Weasley megelőzhette volna, Draco lekapta a poggyásztartóról a barna ruhadarabot. – Weasley te ezt fogod felvenni? Tudod mikor hordtak ilyet? Kábé 1890-ben. – kacagott hangosan Draco a nevetséges ruhadarabon, ami csupa csipke volt, akár egy boszorkánytalár. – Be akarsz nevezni mi Weasley? Gondoltad szerzel egy kis pénzt a családnak? ÉS Potter?  -fordult a sebhelyes homlokú szemüveges fiú felé Draco. – Te imádod mutogatni magad biztos te is be fogsz nevezni, ez jó alkalom lesz neked megint. Vagy ti erről sem tudtok? – nézett egyikről a másikra Draco, ahogy mindketten bamba kikerekedett szemmel értetlenül meredtek rá. – Na persze Weasley az apádnak nyilván nem kötik az orrára ezeket a dolgoakt, az én apám az össze minisztériumi nagyfőnököt ismeri személyesen Cornelius Caramel mondta neki…de a te apád sosem lesz olyan beosztásban, hogy akár egy szót is válthasson a mágiaügyi miniszterrel… - vigyorodott el elégedetten Draco, s intett Craknak meg Monstónak, hogy álljanak odébb. Ahogy leugrottak a vonatról máris pocsolyába trappoltak. Minden csupa víz és sár volt. És hideg a szél. A lányok vacogva másztak fel a fiákerre. Blaise és Daphné külön fogatra ültek. Draco is a kézfejére lehelve a meleg levegőt igyekezett felmelegíteni az ujjait. Pansy széles kendőjében dörzsölgette a karjait, a hidegben lilák voltak az ajkai. Draco egy ideig elidőzött a lila remegő ajkakon. Nem értette, honnan jött az a titkos gondolat, hogy így lilán is szépnek tartja az apró ajkakat…