Villámok cikáztak át az égen, az esőmosta ablakokon keresztül torzul világította meg a fiákerben zötykölődő átfagyott mardekárosokat. Milly minden dörrenésre összerezzent, Pansynak a szempillája sem rebbent. Meg-megcsapta a feltámadó szél a fiákert, vészesen imbolygott, mintha felborulni készülne.  Pansy sötét tekintete csak még mélyebben ülőnek tűnt a villámlások fényében, Dracót méregette, Draco feszélyezve viszonozta a pillantását. A térdük csaknem összeért, ahogy a fiáker oldalazó irányban rázta össze-vissza a lábukat. Szótlanul várták, hogy megérkezzenek a Roxfortba. Draco szürke tekintete most egészen égkéken ragyogott, s rezzenéstelen arckifejezéssel a szemközt ülő Pansyt figyelte. Egyikük arcán sem látszott más csak az időnként beszűrődő villámlás fénye.  Draco szemébe hullottak szőke tincsei, ki akarta seperni a zavaró tincseket, de nem akarta, hogy a lánnyal megszakadjon a szemkontaktusa. Egyáltalán miért bámulja merően Pansy Parkinsont? Először csak kihívásnak vélte a lány viszonzott pillantását, s amikor másodpercek óta egyikük sem vette el a tekintetét, akkor kezdett átcsapni valami egészen másba. Igazán azt akarta elérni, hogy Pansy reagáljon valamit, bármit, de a lány nem vette el a pillantását, nem is mosolyodott el, csak nézte és nézte azokkal a sötétbarna szemekkel, amelyek erősen kiütköztek a lány holdszín arcából. A halántékától egészen az állkapcsáig most sokkal kerekebbnek tűnt az arca, a szigorú tekintet, a kis pisze orr…ugyanaz az enyhén rókaképű lány, de most valahogy mégsem az. Miért nézik egymást már másodpercek óta? Mint akik szemeznek, akár a szerelmesek. Hát ezen csak nevetni lehet. Pansy pislantott, majd ismét felvette a kapcsolatot. Draco is érezte, hogy szárad a szeme, s gyorsan leeresztette a szemhéját, majd újra felnézett.  Fogalma sem volt a fiákerben ülőknek mi szűrődhet le ebből, hogy Pansyval szótlanul bámulják egymást a villámoktól meg-megvilágított árnyékos fiákerben. Monstro és Crak szokásos szuszogásukkal semmit sem vettek észre, Milly pedig volt annyira tapintatos, hogy ne zavarja meg ezt a megfoghatatlan pillanatot. Bár kétségtelenül feltűnt neki, hogy Draco egész úton feltűnően hallgatag módon csak hasonlóan Pansyhoz enyhén sötét tekintettel mered a lányra. Egy hatalmas kátyúba zökkenve a térdük összekoccant, s a fiáker megállt. Pansy megsimogatta a harisnyába bújtatott térdét, ahol a koccanás érte, majd, nagy levegőt véve a fejére tekerte kendőjét, s kinyitotta  a fiákerajtót, s leugrott. A víz egészen a lábszárát verte, ahogy talajt fogott. Draco is lekecmergett a fogatról, s a lányokhoz hasonlóan rohanni kezdett a tölgyfaajtók felé. Az előcsarnok vizes kövezetén csúszkálva tocsogtak a nedves saras lében a diákok.  Pansynak csak a frufruja lett nedves, s most próbálta lesepergetni a vízcseppeket róla. Draco is áttúrta nedves szőke tincseit, s a pincelépcső felől mogorván suhogó talárral érkező Pitont látta meg.

-         Nme Piton lesz az SVK tanár – diagnosztizálta a jelenetet Blaise, aki  ujjaival  sötét hajából préselte ki a vizet. A lerázott vízpermet is szantálillatú volt. Ahogy a nedves bőrű Blaise-ből mindenhonnan ez áradt. Olyan illatfelhőt terjesztett maga körül, hogy három méteres körzetben minden lány szédült tőle.   Daphné szó szerint kábultan csüngött rajta, pedig a szantál és babmuszillat úgy keveredett, hogy eldönteni sem lehetett melyik az erősebb.

-         Nagyon úgy tűnik – helyeselte lehangoltan Draco. A házvezető tanáruk türelmetlenül intett, hogy induljanak meg a nagyterem felé.  Hóborc a nagyterembe vezető téren egész vizesárkot hozott létre, mindenki csúszkálva próbált bejutni. Blaise és Daphné egymásba kapaszkodva szórakoztak, Blaise szándékosan nekiiramodott s csúszott a vizes kövezeten, magával rántva a körömcipőjében tipegő Daphnét. Draco biztonságos távolságban inkább megvárta, amíg Blaise átvág a termen mielőtt hatalmas káoszt teremtene a nagyterem kellős közepén, s úgy tűnt Pansy és Millicent is hasonló állásponton van, mert mellette megállva várták, hogy Blaise és Daphné kacarászva helyükre érjenek. Blaise vihogva ismét nekifutott, s magával húzta Daphnét is. Draco résnyire húzva a szemeit már látta, a fiú egyensúlyát keresgélve próbál megállni a peckesen felvetett fejjel haladó McGalagony előtt, nehogy észrevegye éppen miben mesterkednek. McGalagony elvitorlázott a tanári asztal felé. Blaise pedig imbolyogva dőlni kezdett, s a talaj felé zuhanva becsúszott Daphné elé, hogy a magával rántott lányt megkímélje az ütődéstől. Daphné Blaise mellkasára landolt, s csak Blaise összeszorított fogsorából látszott, hogy kétszeresen is megfizetett a szórakozásáért, mert ő maga is erős koppanással ért talajt, s a rántástól egyensúlyát vesztett Daphné tehetetlenül zuhant rá. Daphné kacagva nézett fel a fiú szemébe, s blaise is levigyorgott rá. McGalagony semmit nem vett észre a háta mögött zajló eseményekből, s Blaise feltápászkodott a földről, Daphnét is felsegítve.

-         Ó ez a Blaise! – sóhajtott mélyet Millicent irigykedve figyelve a párt. – Olyan rendes volt láttátok? Beforduld Daphné elé hogy felfogja az esését micsoda lovag! – áradozott Milly.

-         Igen az – dünnyögte Pansy is, bár ő titkolva valódi irigykedő gondolatait. Milly és Pansy egymásba karolva igyekeztek átküzdeni magukat a vizes zónán. Draco csak vállrándítva követte őket, időnként megbillenve egyensúlyából.  Millicent a tócsa közepén hatalmas döngéssel ért talajt, de még időben elengedte Pansy kezét, mielőtt a lányt is magával rántja. Milly talajfogására többen is odanéztek, olyan zajjal járt, szegény Milly elvörösödve szégyenében pislogott körbe. Pansy azonban ahogy hirtelen elengedte Milly a kezét elbizonytalanodva megcsúszott, s szép siklással és sikkantással  csaknem egészében lerántotta Dracóról a talárját.  Draco szemét forgatva Pansy könyöke alá nyúlt s megtartotta. Majd unokanővéréhez lépett, s felsegítette a földről a kíváncsi tekintetek elől, pedig magas termetével és hosszú talárjával igyekezett eltakarna a szégyenében füstölgő fejjel a mardekár asztal felé araszoló  Millyt.

-         Átmentünk hidroplánba! – nevetet rájuk Pansy, s Milly is fenekét tapogatva kuncogott. Draco elmosolyodott a lány megjegyzésén.

-         Figyelj Blaise létezik farcsonttörés? Mert azt hiszem olyanom van – jajgatott Millicent fájdalmas nevetések közben.

-         Hogyne létezne – tapogatta a hátát Blaise.

-         Mi a gyógymód? – kérdezte mohón Milly.

-         Mh erre lenne egy elég csúnya megjegyzésem – vihogott Blaise.

-         Akkor nem vagyunk rá kíváncsiak – pirult el Pansy, miközben Draco még mindig a félig lecibált talárját igazgatta a vállán.

-         Juj áruld el! Imádom ha mocskod dolgokat duruzsolsz – súgta kéjesen Daphné.

-         A legjobb gyógymód az aktív és alapos…s..be k…ás – röhögött Blaise.

-         Mi? – nevetett Millicent is közelebb hajolva. Daphné kacarászva borzolta Blaise haját.

-         Hát…hátulról na! – röhögcsélt Blaise.

-         De Blaise! – legyintett felé elpirulva Milly. Draco homlokráncolva préselte össze a száját, Pansy pedig olyan arcot vágott, mitnha most közölték volna vele, hogy a mardekár klubhelyiséget bezárták.

-         Blaise vacsorázni készülünk – morogta rosszkedvűen Pansy.

-         Jaj olyan szemérmesek vagytok! – legyintett Blaise.

-         Miért ti úgy is csináljátok? – kérdezett rá szemtelenül Draco.

-         Mert ti hogy csináljátok? – vágott vissza Blaise érdeklődve Draco és Pansy felé mutatva.

-         Mi szexuálmágiával csináljuk ugye Pansy? – bökte meg a lányt Draco felvetett szemöldökkel.

-         Mivel? – sziszegte Pansy s hasonlóan vörös arcszínt öltött, mint Milly a hangos földet érése után.

-         Mágikus úton közösülünk, de ti ezt úgysem értitek Blaise! – húzta fel az orrát fölényesen Draco.

-         Hát ez nekem nagyon ködös az biztos…de ti meg jól titkoljátok ezt a szexuálmágiát – nyihogta Blaise. – Avass be Pansy! Hogy kell?

-         Nekünk kell téged tanítani Blaise? – vette poénra Pansy is, s  huncutul Dracóra kacsintott. – Természetesen a legmagasabb mágiaágakhoz tartozik.

-         A varázslatokat a csúcson végzik el mert akkor olyan térbe jutnak, és olyan állapotba, amihez fogható nincs – bólintott hozzá Draco is komolyan.

-         Ezért nagyon nehéz elvégezni. Viszont ezek a varázslatok erősebbek bármi másnál. Draco és én azonban kisujjból kirázzuk, mert hát…elég sokat gyakoroltuk igaz? – vetett egy futó pillantást a fiúra Pansy, de elpirulva lesütötte a szemét. Draco is kimelegedett a témától. És meglepő módon a lelki szemei előtt máris a szexuálmágia csúcsán lebegő Pansy képe ugrott be neki, amitől a nadrágjában ismét emelkedni kezdett egy kis halom.

-         Jah, minden este! – nyögte Draco, s remélte, hogy Pansy nem érzi ki a hangsúlyából, hogy a saját részéről komolyan is mondja. Mert tényleg sokat álmodott a lánnyal.

-         Jah értem, ha Tudjukkit szexszel vissza lehetne hozni éjjel nappal kettyintenétek, csupán ez tart vissza titeket – legyintett Blaise, s a hangjában rezgő hullámokat, az arcán átsuhanó sötét árnyékot mindenki észrevette.

-         Hogy jött ide ez Blaise? – szólt feszült hangsúllyal Draco is. A jókedv egy villanással elszállt. Kínosan feszengtek a két fiú szóváltása alatt.

-         Sehogy mindegy – fordult el Blaise.

-         Ne fordíts nekem hátat ha veled beszélek! – csattant dühösen Draco.

-         Mit pattogsz Draco? Nem mondtam semmit

-         Akkor mi volt ez a megjegyzés – feszültek az idegek Draco nyakán. Érezte, ahogy lüktetnek az erek a halántékánál, ahoyg dübörög a vér az ereiben, kong a ritmus a fejében. S nem tudta mi nyomta fel ennyire a pumpát benne. aZ hogy a sértés Pansyt is érinti ,vagy hoyg mindkettejüket ,vagy hogy Voldemortot ,vagy hogy az egész halálfalótémát, hogy Blaise már megint feszíti a húrt a célozgatásaival, a fölényes mindenek felett álló gyógyító szerepkörével, aki nem száll alant a háborúskodásokba, aki kívül akar maradni a világon, független és szabad, aranyvérű létére, férfi létére.

-         Csak nem értem, hogy lehettek ilyenek. Ennyi! Nem poénkodtam oké – fordult vissza Blaise már ő sem mosolyogva, de véresen komoly tekintettel. – Néha komolyan nem hiszem el, hogy léteznek ilyen varázslók, ha nem lennék veletek egy társaságban komolyan sem venném, hogy igen tényleg vannak olyanok mint ti. Bármit megtennétek hogy visszahozzátok! Felfordul tőletek az ember gyomra. Ha szexuálmágiát emlegettek meg főleg! Tényleg lefeküdnétek egymással csak azért hogy visszahozzátok nem? Épp most vallottátok be! Vagy nem? – emelkedett meg öltében Blaise.

-         Mi? – hőkölt hátra Draco s Pansy is rémülten figyelte a szóváltást.

-         Lefeküdnél vele, hogy visszahozd Tudjukkit ugye? Ha ezen múlna megtennéd? – kérdezte provokálón Blaise. Draco a szeme sarkából Pansyra pislantott.

-         Igen – mondta határozottan Draco. Blaise kérdőn Pansy felé fordult. Pansy elvörösödve, de bólintott.

-         Látod? – nevetett fel Blaise. – Erről beszélek! – s a két hithű aranyvárűre nézett, s mutatott. – Olyan számítóak vagytok hogy mindent bedobtok érte! A lelketeket és a testeteket is! Nektek körülbelül ennyit is jelent a szerelem – mondta keserű fennhangon Blaise.

-         Blaise fogalmad nincs róla, hogy én mit érzek, vagy hogy Pansy mit érez szóval ne ítélkezz! – védte meg magukat Draco. – Mellesleg te vagy az aki szüntelen összekeveri a szerelmet és a szexet sőt, mindkettőt csak eszköznek tartja. Szerelmesnek képzeled magad, holott egyértelműen csak egyetlen dolgot akartál: megdugni Daphnét!

-         Ahhoz neked semmi közöd, hogy én történetesen egy nővel mit csinálok és mit érzek iránta, ez a mi ügyünk és nem a tied szóval ne mártsd bele magad! – ejtette ökölbe szorult kezét az asztalra Blaise.

-         Neked sincs semmi közöd ahhoz, hogy nekünk mik a terveink. Foglalkozz a saját dolgaiddal! – sziszegte Draco.

-         Pszt fiúk fiúk! – csitította őket Millicent, a két fiú felpattanva az asztaltól még mindig egymással szemben álltak, mint két kakas, holott már csak egyetlen ember állt a teremben. Dumbledore az igazgató. Mielőtt végleg feltűnt volna, hogy Blaise és Draco rendbontóként  egymásra bámulva álltak Millicent és Daphné lerángatta maga mellé a két fiút.  Draco oda sem figyelt az igazgató szavaira. Úgyis tudott mindent amit tudni kell. A tusáról, a kviddicsről, a szabályokról.  A tenyerébe temetve a homlokát gondolta végig a szóváltását Blaise-el. Pansy megszeppenve ült mellette. A szóváltásuk vészes kanyart váltott. Többek között mindketten bevallották, hogy a cél érdekében lefeküdnének egymással. Te jó ég! Blaise szó szerint kiprovokálta belőlük ezt. Holott most nagyon nem poénnak szánta az összemérést, hanem teljesen komolyan. Blaise azonban nem értheti ezt. Talán valóban Voldemortért megtennék most. De Blaise szemét módon rosszul tette fel a kérdést. Ha történetesen Millyvel veti össze a válasza nem lett volna, és Pansy is nemet mondott volna vajon egy Crakkal történő összevetés esetén? Erre nincs válasza. De az biztos, hogy ő azért egyezett volna bele, mert történetesen éppen Pansyról volt szó.  Túl sok igazságot vágtak egymáshoz most. A számítást. Volt benne igazság is és nem is. Ezt Draco pontosan jól tudta. Mert igen Blaise-ben ott volt, hogy elsősorban azért hajtott annyira Daphnéra, mert tudta a lánytól megkapja azt, amit már annyira akar. De azért Blaise tényleg nem csak ezért volt Daphnéval, legalábbis nem úgy tűnt, bár nyáron már pedzegette, hogy lehet váltani fog. De Blaisenek ezt a képébe ordítani, hogy semmit sem éreznek egymás iránt, hogy számításból bármit megtennének….ez azért sok volt. Vagy tényleg igaz lenne? Mondjuk Pansyra? Draco olyan bizonytalannak érezte magát, a lányt, Blaise barátságát, Milly mint rokon is cserben hagyta éppen az előbb a vonaton, kijelentette, hogy nem vele akar menni a bálba. Blaise pedig látványosan feszült a Kviddics világkupa óta.  Voldemort visszatérése, a halálfalók térnyerése neki nem sok jóval kecsegtet. Szorult a helyzete. De valahogy nem tudják ezt egymás között jól megoldani. Helyette ők ketten is fúrják egymást. Draco magában belátta, hogy nem kellett volna Daphné előtt Blaise képébe ordítania, hogy csak azt akarta a lánytól. Blaisenek meg nem kellett volna azt a fejükhöz vágni, hogy semmi érzésük nincs.

-         Hallatlan, Hóborc rendbontása természetesen azért volt, mert nem engedtem be a nagyterembe a vacsorához. A kísértettanács összeült és meg akarták szavazni, de én azonnal leállítottam a dolgot. Az egész beosztási ceremónia alatt Hóborc felett kellett volna rendet teremtenem, és nem szeretnék kihagyni egyetlen évi beosztást sem. Ez az egyik legjobb mulatság – mérgelődött a Véres Báró, ahogy elhaladt a hátuk mögött és helyet foglalt a  mardekáros asztalnak tanárihoz legközelebb eső végén.

-         Ki lesz az új SVK tanár? – kérdezte Draco, ahogy látta, McGalagony már a pergamenlappal áll az emelvény szélén.

-         Alestor Mordon, egy ex-auror – felelte Pansy halkan.

-         Ó, egy auror? – kedvetlenedett el Draco.

-         Baddock Malcolm! – hallatszott a következő név. Az emelvény felől pedig hamarosan érkezett a válasz.

-         Mardekár! – Draco és a többiek is üdvrivalgásban törtek ki és dübörögve tapsolva várták a közéjük érkezőt.

-         Mi a baj? – kérdezte Pansy, ahogy látta, Draco ismét magába mélyed.

-         Nem kellett volna felhozni ezt a témát, butaságokat mondtunk – nézett a lányra komolyan Draco.

-         Hát persze! Ne aggódj Draco szerintem már Blaise is megbánta – nyugtatta Pansy. – elvégre a barátunk.

-         Barát? – Draco keserűen felnevetett. – Barátság? Mit számít ez? Ezekben az időkben. Amik most jönnek. Ha minden a régi lesz, akkor minden megváltozik, minden.

-         Úgy beszélsz, mintha máris tudnád hogy mi lesz- legyintett Pansy szemét az elsőéveseken tartva.

-         Nem tudom, csak érzem. Blaise-en érzem. El fogjuk veszíteni. Az aranyvérűek eszméje miatt.

-         Senkit nem veszítünk el, amíg tudjuk a helyes utat, az aranyvérűek arany középútját – mosolygott rá Pansy.

-         Mióta vagy te ilyen? – kérdezett rá hirtelen ötlettől vezérelve Draco, ahogy a lányt figyelte.

-         Milyen? – lepődött meg Panas,y s most Draco szürke titokzatos szemeibe nézett.

-         Ilyen…vidám, élénk nem tudom – fordult el zavartan Draco. Már bánta, hogy szóba hozta.

-         Ilyen is voltam – felelte Pansy. – Blaisenek mások az elvei és az érvei. De azért nem kell meggyőznötök egymást.

-         Pitchard, Graham!

-         Mardekár! – Draco és Pansy is csatlakoztak a lelkesen tapsolók táborához. Az esőrázta üvegablakok villámlásában nem sokkal később megismerkedhettek új sötét varázslatok kivédése tanárukkal.

-         Na nem nagyon mehet az öregnek a varázslatok kivédése, ha ilyen zilált testrészei vannak – jegyezte meg ironikusan Blaise, mire halkan összenevettek.

-         Mordon, még a neve is rémes – fintorgott Pansy. – Szívem szerint fel se venném az órát.

-         De nincs szíved – vágta rá Draco.

-         De nincs választásod – mondta Milly. – Az SVK kötelező tárgy lesz végig. – A vacsora végeztével Blaise már türelmetlenül várta a mardekárosprefektusokat, hogy megnyissák az utat, a pince felé az elsősökkel.

-         Hé Warrington! Tudjátok már a jelszót? – súgta át az asztal mentén Blaise.

-         Persze! – nevetett a fiú.

-         Akkor húzzunk lefelé a pincébe nincs már itt semmi lényeges nekünk – morogta Blaise s a szélső asztaltól így megindította a sort.