Az első éjszaka a mardekár klubhelyiségben nem sok jóval kecsegtetett. Draco ugyanis ráébredt súlyos hibát követett el azzal, hogy egy Sötét Nagyúr témjáú párbeszédben éppen ilyen intim kérdésekre adott választ, s ráébredt, másnap mindenképpen helyre kell tennie ezt a dolgot nem csak Blaise, de Pansy és a többiek fejében is. Hasonló gondok miatt forgolódott álmatlanul Pansy is az ágyában Draco tudta nélkül. Draco a reggelinél aztán meg is pedzegette a témát, miközben uhu baglya lábáról leoldotta a napi hazai csomagot.

-         Mielőtt félreértésre adnék okot, a tegnapi kijelentésem, csupán egy hipotézis volt. Természetesen sosem történhetne meg a valóságban ez a dolog, ugye érthető vagyok? – magyarázta Draco Pansyra meredve.

-         Ó igen, Én is teljesen ezt akartam mondani, nem szeretném ha félreértenéd és úgy tűnne felajánlkoztam mert semmi ilyen célzásom nem volt – sietett gyorsan Pansy is a válasszal.

-         Azért ismerjétek el, hogy hipotézisnek nem volt rossz – kacsintott rájuk Blaise miközben cinkos pillantást váltott Daphnéval és Millyvel, akik mindent értőn bólogattak hozzá. Dracónak elég erős sejtése volt, hogy a hátuk mögött kibeszélték őket már megint. És talán a mostani mentő védekező mondataik éppen az ő feltevéseiket igazolják.

-         De ez csupán egy olyan hipotézis ami csakis laboratóriumi kísérletek között jöhetne létre, hogy a te terepeden magyarázzam a dolgot Blaise – javította ki Draco.

-         Áh igen, köszönöm, így már sokkal érthetőbb számomra is – hajolt meg könnyedén Blaise miközban alig bírta magába fojtani feltörni készülő nevetését.

-         Igen, köszönöm Draco én is pont hasonlóval próbáltam volna kifejezni, olyan megkönnyebbülés, hogy nem értetted félre – vett mély levegőt Pansy.

-         Igen, nekem is, hogy te sem gondoltad, hogy bármi más is felvetődött volna bennem. Ez csupán egy feltevés volt és ennyi. Amúgy akkor le is zárhatjuk a témát, mert tisztáztuk. Kezet rá! – Pansy is felé nyújtotta a kezét, s megszorították egymás remegő kissé nyirkos ujjait.

-         Ha a nagy bejelentések és tisztázások reggelére virradt e nap, akkor én is tiszta vizet öntök a pohárba és nem tikolódzom előttetek – nézett körbe Blaise teljesen komolyan, minden szempár várakozón felé irányult. – Benevezek a Trimágus tusára. – A bejelentését döbbent csend követte. Blaise kimérten kortyolgatta a tejet a poharából.  Az első sokk után azonban hirtelen ocsúdott mindenki.

-         Mit csinálsz? – csattant Daphné teljesen kikelve magából.

-         Benevezek a Trimágus tusára, mondtam – nézett rá nyugodtan Blaise.

-         Ezt nem teheted! – hápogott Daphné. – túl veszélyes! Ott emberek halnak, meg nem lehetsz ennyire felelőtlen és meggondolatlan, ne játssz az életeddel! Gyógyítónak készülsz, te tudod a legjobban ezt! Mond ,hogy ez csak egy vicc! – kérte Daphné kétségbeesetten, s értetlenül nézett körbe az asztalnál ülőkön. – segítsetek már! Beszéljétek le róla!

-         Öhm, igen! Ez nem nekünk való, egy mardekáros nem rohan a vesztébe – préselte ki magából Pansy.

-         Jaj Blaise ebbe belegondolni is szörnyű, mennyit kell idegeskednünk miattad, ha kiválasztanak véletlenül – siránkozott Milly. Mindenki Draco felé fordult.

-         Szerintem szuper ötlet. Nem is a pénz miatt, de lezúzni a többi házat, hogy a mardekár közül kerül ki a Roxfort bajnoka, meg összemérni magunkat a többi iskolával. Nekem tetszik az ötlet. Ráadásul Blaise már tényleg betöltötte a tizenhetet, miért is ne jelentkezhetne!? – nézett farkasszemet Blaise-el. A fiú rávigyorgott.

-         Draco te csak azért mondod, mert szeretnéd Blaise holtan látni a tegnapi sértései miatt! Ezt senki sem gondolhatja komolyan. Tudom, hogy utálod Blaiset! De ugye Blaise nem gondoltad komolyan, mert ha igen, akkor én nem ismerlek téged – szipogta Daphné.

-         Nos lehet cicám, hogy nem ismersz, de a nevezést teljesen komolyan gondoltam. Tizenhét múltam, nagykorú vagyok és el tudom dönteni, hogy mit akarok és mit nem. S Daphné ne próbálj ebben befolyásolni, mert én tudom hogy mit akarok és ezen senki sem változtathat. TE sem. Ezt vésd az eszedbe Daphné! Miattad sem fogok lemondani soha semmiről, amit elhatároztam és amit csinálni akarok. Engem egy nő sem befolyásolhat, és sosem lesz olyan hatalma felettem, hogy irányítson – Draco értette miről beszél Blaise. S ő tudta, hogy a fiú ilyen is. De a lányok teljesen ámultan néztek rá, mint ha legalább egy világ csodáját látnának. A Mindig tökéletes, lovagias, nőért bármit elkövető Blaise most egy határozott, tudatos, megingathatatlan elszánt férfi volt. Akire nem hathat egyetlen nő sem. Blaise most villantotta ki igazán, hogy milyen, amikor tényleg férfi egy kapcsolatban, amikor ilyen élen táncol a helyzet. Draco pedig most látta először, hogy igen Blaise nagyon is olyan, amilyennek egy aranyvérű tudatos férfinak lennie kell. Megingathatatlan, céltudatos, kellően merész, átgondolt. Blaise több volt mint egy mardekáros. Benne megvolt a sors kihívásának a mersze, a bátorsága, hogy megmérettessen. Nem adott fel semmit az eszméiből ezzel, de több lett általa. Az, ami egy férfi a kritikus pillanatokban. Tántoríthatatlan és tudatos. Draco sejtette Blaise hosszú és kimerítő civakodások elé nézhet a lányokkal. Mert Pansy, Daphné és Milly sem érti meg Blaiset. Ők nők. Ők csak féltik azt, akit szeretnek. Lehet itt lesz a megingás a nagy Daphné- Blaise szerelemben?

-         Hogy lehetsz ilyen önző állat? Csak magadra gondolsz! – húzta fel az orrát sértetten Daphné.

-         Igen ,csak magamra gondolok, Daphné ,ha ezt nem tudod elfogadni, akkor nekünk tényleg semmi jövőnk, ha te egy ilyen apróságon ekkora felfordulást csinálsz! Értsd meg ne fogj engem vissza és ne hátráltass! Ne állíts korlátokat nekem! Mert ez velem így nem működik, engem nem ilyen fából faragtak és ezt általánosan értem mindenre cicám! – simogatta meg a lány állkapcsát Blaise, de Daphné elrántotta a kedveskedő simítás elől az arcát.

-         Hogy ismerhettelek ennyire félre!? Felelőtlen vagy és túl nagy kockázattal éled az életet, lehet, hogy talán tényleg nem ezt akarom Blaise! Azt hittem határozott vagy, de megfontolt és komoly és ez a gyógyítós dolog is olyan komolynak tűnt, olyan mérlegeltnek ,de te  mindent odadobnál egy ostoba versengésért? El sem hiszem! – sírta el magát Daphné s felpattanva az asztaltól elfutott. A lányok utána iramodtak. Blaise és Draco kettesben maradtak a hallgatak Monstro-Crak párossal.

-         Most ez mi volt szakítás? – vakargatta a tarkóját Draco.

-         Nem tudom – tolta el a tányérját Blaise s átdörzsölte a homlokát. – Szeretném ha Daphné tisztán látná a helyzetet velem.

-         Blaise veled én sem látom tisztán pedig férfiból vagyok én is – nevetett Draco. – hogyan érthetne meg egy nő.

-         Igen igaz – vihogott Blaise. – Engem nem lehet beskatulyázni és nem lehet korlátok közé szorítani, mert én ennél sokkal jobban szeretek élni. Érted? Daphnén pedig már most látom, hogy igyekszik beszuszakolni sztereotípiákba. A buzgón tanuló, gyógyítónak tanuló, egyedül őt imádó vagyonos Blaise Zabinit látja bennem. El tudom képzelni, hogy fejben már össze is adott minket és egy hónapos nyári üdülést tervez velem  minden évben a Bahamákon. Gyerekekkel magunk körül és satöbbi.

-         Nem hiszem – legyintett Draco.

-         Dehogynem. A nők ilyenek! Állandóan álmodoznak, és egy nő akárhogy is családot akar, megállapodottságot. Mindig.  Daphné vagy megszokja, hogy velem nincs állandóság, vagy nem. Daphnénak ehhez kell hozzászoknia és akkor van jövőnk – tolta fel magát az asztaltól Blaise. Draco is csatlakozott hozzá.

-         Én értelek Blaise – biccentett Draco.

-         Ez a helyzet az eszmével is azt hiszem. Túl tiszta. Vagy halálfaló vagy  vagy nem? Nekem ez nem így megy. Aranyvérű vagyok persze. És elsősorban pártolom az aranyvérűeket természetesen, a mardekárságot…de…de én ezt nem tudom így csinálni, ahogy ti. Nekem ez visszataszító. Ráadásul Tudjukkit elvből nem csipázom, de hát ez az én személyes szövegem, a ti dolgotok. De megalázni másokat azt nem! Ezért vagyok pipa rájuk! A halálfalókra, apádékra! Amit műveltek a világkupadöntőn… - Blaise zsebre dugta a hüvelykujját, s vállat rántva befordult az üvegházak felé. Draco is követte a fiút, s Bimba professzor óráján elszörnyedve látta, hogy valami nagyon ocsmány dologgal kell ma is foglalkozniuk. Meztelen csigáknak tűnő, csúnya kelésekkel tarkított undormány vonaglott a földben.

-         El fogom hányi magam – grimaszolt Draco.

-         Ugyan ez csak furunkula – legyintett Blaise a növény felé hajolva.

-         Úgy van Mr. Zabini – száguldott feléjük Bimba professzor. – Meg tudja mondani, mi a közismertebb neve?

-         Bubógumó. Nyilván le kell fejnünk belőle a gennyet, ez kiválóan alkalmas pattanások és egyéb kelések kezelésére – vizsgálta a növényt Blaise.

-         Jól van igen. Tömény mennyiségben azonban égető hatású, ezért védőkesztyűt húzunk! Vegyétek fel a kesztyűiteket, és a fiolákba facsarjuk az értékes anyagot – szólt rájuk Bimba professzor. Blaise nekikezdett a gennyfejésnek.

-         Figyelj Blaise én inkább csak tartom a fiolákat jó? – fordult el undorodva Draco. – Én képtelen vagyok ilyen gennyet fejni, majd kérek tőled kölcsön ha szükségem lesz rá.

-         Először is esetleg veszel tőlem – vihogott Blaise. – Másodszor meg lehet, hogy mikor szükséged lesz rá, már beszélőviszonyban sem leszünk – susogta halkabban, amikor Bimba elhaladt mellettük.

-         Akkor megleszek a keléseimmel inkább – nyögte Draco, ahogy fröcsögve érkezett a genny a növényből a fiolába. A lányok a terem túlsó végéből pusmogva sandítottak fel rájuk. Blaise is feléjük nézett, s átküldött egy széles vigyort Daphné felé. A lány gyorsan elkapta a tekintetét.

-         Még sértődött – állapította meg Draco.

-         Na és, mi volt ez a magyarázom az anyakönyvezésem rovat Pansy előtt? – vigyorgott rá Blaise.

-         Semmi, véletlen se gondoljon arra, hogy én esetleg…akarok tőle valamit. Még a bálba se hívnám el, nem hogy az ágyba. Teljesen meg vagyok lőve. Milly kikosarazott k ia fenével menjek majd? – zárta le a gusztustalan gennyekkel teli fiola tetejét Draco.

-         Bevallottad, hogy azért megfütykölnéd – röhögött Blaise.

-         Nem. Ne használj ilyen szavakat. Semmi esetre sem. Nincs is benne semmi vonzó – pislantott át Draco a lány felé. Daphné hasított fekete szoknyája, engedte látni teljes combhosszát. Hozzá képest a kissé konzervatív apró sarkas fekete cipőben enyhén hajlított térddel álló Pansy egészen más jelenség volt. Daphnénak nagyon szép formás testalkata volt, mindenütt egyszerűen tényleg szemre való lány volt. Pansy inkább lányos volt mellette.

-         Fogadjunk rólunk beszélnek! – bökte oldalba Dracót Blaise.

A három lány valóban a reggeli óta megállás nélkül a fiúkat elemezték. Daphné fújtatott Blaisere, s a két lány próbálta lenyugtatni, de felvetődött egyéb is, többek között még mindig a bál körüli kavarodások, pedig még hetek kérdése. De amióta elkészült a dísztalárjuk alig várták, hogy végre magukra ölthessék, és ehhez elengedhetetlen egy kísérő. Anélkül semmit sem ér a ruha.

- Draco szerint Monstronak esze ágában sincs megkérni egy lányt sem, erre célzott – sopánkodott Milly.

- Ugyan, mit tudja azt Draco! – ellenkezett Daphné.

- Én továbbra is amondó vagyok, hogy nem érdekel, ha egyedül is kell mennem én elmegyek a bálba. Van ruhám, elmúltam tizennégy és maradok karácsonykor a Roxfortban. Ugyanúgy megjelenhetek mint bárki más – erősködött Pansy, hogy magát is meggyőzze.

- Csak azért mondod, mert Draco azt mondta esze ágában sincs meghívni téged és Pansy ne áltasd magad, úgyis tudjuk, hogy az ő meghívására vársz – suttogta gonoszkodva Daphné.

- Pszt! Nem is! – kapta a tekintetét Pansy ijedten a lányokra.

- Pansy! Amióta elkészült a dísztalárod arról álmodozol, hogy Draco oldalán billegsz be a nagyterembe – suttogta nevetve Daphné.

- S mi lesz veled Daphné, olyan biztos voltál a partneredben és most? – kérdezett vissza élesen Pansy.

- Én természetesen maradok a zöldnél, ez megy a legjobban a smaragd szemeimhez. Blaise csak bánhatja, hogy ő is zöldet varratott, csupán miattam – suhogtatta meg sárkánybőr kesztyűit a lányok orra előtt Daphné. – Én csak nyertem. Rávetem magam egy Durmstrangosra októberben. Azt mondják ezek a keleti népek olyan ösztönösek, olyan vadak, olyan….férfiasak és szédítőek. Tudni akarom miylen egy keleti szerető.

- De Daphné! – hápogott Milly.

- Azt hiszitek Blaise nem játszik rá erre is? Tudom, hogy a francia Beauxbatonosokat várja, ráadásul egy nyelvet is beszélnek, mert Blaise tud franciául is franciázni a fenébe is. Máris hiányzik! Óra után már ismét együtt leszünk – nézett álmodozva Blaise felé. – Tudjátok Blaise nehéz eset. Nem tarthatom meg és nem mutathatom túlságosan ki, mennyire is ki akarom magamnak sajátítani, mert ezzel végleg elveszíteném. Egy örök sakkjátszma a kapcsolatunk. Sakkban tartjuk egymást.

- Inkább ő téged. Uralkodik feletted, aláveted magad, nem értem hogy teheted – rázta a fejét Pansy.

- Én esetleg a szex alá vetem magam és közben Blaise alá – nevetett kacéran Daphné. – S ez mindkettő kell.

- Én mégiscsak Pansyt irigylem – motyogta Milly. – Én nem merek egyedül elmenni a bálba. Szégyellném magam. Hogy nem találtam párt. Ez olyan megalázó.

- Bolondság, ezt csak a férfiak ültetik el bennünk, hogy úgy érezzük szükségünk van rájuk – ellenkezett Pansy. – Engem nem érdekel elhív-e valaki vagy sem. Még ha lelki traumát is okoz nekem, akkor is elmegyek a bálba, egyedül is – erősködött Pansy. – nem azért varrattam vagyonokért a ruhámat, hogy aztán fel se vegyem. Egyszer van karácsonyi bál a Roxfortban. Nem fogok kimaradni belőle csak azért, mert egy fiú sem volt hajlandó elhívni.

- Komolyan ilyen szánalmasak vagyunk, hogy senki sem fog elhívni minket – nézett Milly barátnőire. – Daphné nem szereznél nekünk is valakit? – nézett esdeklőn a lányra.

- Rendben akkor három szeretőt tartok és kiosztom köztetek őket, jó lesz? – kacsintott a lányokra Daphné, s közben visszakacsintott Blaisere.

- Aktív fogyókúrába kezdtem most, mert szándékosan jóval kisebb méretre varrattam a dísztalárom. Így most már lesz ami motivál, hogy lefogyjak. Szerintem csak ezért nem vesz észre Monstro. Mert  túl kövérnek tart – figyelte a fiolát szorongató testes alkatú fiút.

- Szerintem csak ne mlát a csokis csigától ,amit éppen eszik – jegyezte meg epésen Daphné. – Lányok úgy elkeseredtetek már itt az elején, ne hagyjátok így el magatokat!

- Amikor Draco kijelentette, hogy el sem fog hívni? Még a Roxfort Expresszen? – nézett át morcosan a fiúra Pansy.

- Igen aztán két óra múlva közölte a fülünk hallatára, hogy lefeküdne veled – bólogatott sokat sejtetőn Daphné.

- Jaj igen! Megjelenni sehol sem jelenne meg velem ,de azért a kedvét tölteném rajtam. Jellemző! Férfiak! – sziszegte Pansy.

- PAnsyban akkora férfigyűlölet van, hogy az hármunknak is elég – bökte meg Millyt Daphné.

- Nem gyűlölöm őket, de látod hogy ezt tette. Te meg Milly ne vállalj cinkosságot Daphnével, téged legalább Draco elhívott a bálba.

- Hát éppen ez az! – nevetett Daphné s közelebb húzta a lányokat. – Draco nem egy másik lány miatt nem hívott el téged Pansy, hanem mert a legegyszerűbben akarta megoldani a dolgot ,s Millyvel a rokonával menni. Szerintem mindkettőtöknek van esélyetek. Mellesleg meg mit sopánkodtak egy Draco és egy Greg miatt? Egy csomó idősebb pasival tele lesz a suli októbertől, minden ujjunkra akad majd és akkor majd kapkodhatják a fejüket a fiúk! Meglátjátok! – húzta ki magát elégedetten Daphné.

- Én csak arra tudok gondolni, hogy egy csomó jól öltözött csinos, szőke francia lány jön a suliba és akkor még annyi esélyem sem lesz egy partnert fogni mint most – nyafogta Millicent.

- Milly álláspontján vagyok, bár én partner nélkül is megyek szóval mindegy. Ja mellesleg Draco tizenkét óra leforgása alatt még az egyéb terveit is megváltoztatta velem kapcsolatban – húzta el a száját Pansy.

- Tipikus védelmi reakció, leesett neki, hogy mit is vallott be – kacsintott Daphné.

- Nem tudom, de most már teljesen elvesztettem a fonalat vele kapcsolatban – vonta meg a vállát Pansy.

- Meg fogod találni azt a fonalat – vigyorgott Millicent is a lányra.

 Daphné és Blaise érthetetlen módon egymás nyakában kötöttek ki a szünetben és le sem szakadtak egymásról, úgy összegabalyodtak, hogy attól lehetett tartani kihagyják a következő órát. Sötét varázslatok kivédése óra következett.  S a mardekárnak semmi kedve sem volt egy aurórtól a védekezések fortélyait elsajátítani. Draco ásítozva ereszkedett le a hátsó sorban, s felkészült rá, hogy a padra könyökölve látványosan bealszik órán. Pansy levendulavirágos pergamenfüzetét felütötte, s várakozva meredt a tanárra. Szép sastoll pennáját az ujjai között forgatta. Draco a szeme sarkából a lányt figyelte aki elmélyülten jegyzetelt. Hogy tud a lány így odafigyelni bármire is, amikor ő olyan kábult ma. Este alig aludt, mert gondolatai szüntelen a lakománál tett megjegyzései miatt idegeskedett, pedig lám Pansy olyan jól kezelte a dolgot. S most is olyan éber, jegyzetel. Mindig olyan szorgalmas, olyan lányos vonás benne ez is. Draco ásítozva nézett ki az ablakon. Mordon a táblára jegyzetelt. Draco is előhalászott a padból egy pergamenlapot, hogy lemásolja a táblán lévő dolgokat.

-         Pansy Parkinson jó lesz ha befejezi a szivecskék rajzolását a füzetébe és művészi hajlamait más órákon éli ki! – csattant Mordon professzor, amire az egész mardekár felélénkült. Mordon lázasan forgó szemével rajtakapta a lányt, amit díszítősorral mintázta ki az első pergamenlapot. Csupa apró szabályos szivformák sorakoztak egymás után. Pansy fülig vörösödve csapta össze a füzetét. Mordon mellé csörtetett falábával kopogva és sántítva, s felkapta Pansy elől a füzetet, Felhajtotta a kemény borítást, s a fekete tussal rajzolt szivecskékkel díszített lapot az osztályfelé mutatta. – Ha még egy ilyet látok mindenki a nyálával fogja eltüntetni a lapról! Az én órám nem szabad művészetek óra. Sajnos a Roxfort ebben is hiányt mutat fel, én megértem a szerencsétlen diákjainkat, akik kénytelenek így Sötét vArázslatok Kivédése órájuk értékes perceit használni ilyesmire! Eddig lehet hogy megengedet volt, de ennek nálam vége.  Blaise a nyakát nyújtogatva próbálta keresgélni hátha egy név is feltűnik és kiolvasható lesz a szivek között, s titkon Draco is az után kutatott. Mordon visszacsapta a füzetet a lángolóvörös fejjel  lesütött szemmel ülő Pansy elé.

-         Idén megismerkedünk az igazi sötét varázslatokkal. Nem mumusokkal és még csak nem is lápi lidércekkel. Hanem a legnagyobb félelmeinkkel, a legborzasztóbb álmaitokkal – Draco rémülten pislogott a tanár felé. A legborzasztóbb álma az, hogy Pansy kikötözi egy franciaágyra és megerőszakolja. Remélhetőleg nem ezt fogják gyakorolni! -  a gondolatra azonban akaratlanul pajzán vigyor jelent meg a szája sarkában.

-         Draco Malfoy talán a Cruciót tartja mulatságosnak? – csattant Mordon felé fordulva.

-         Attól függ kin végezzük el – vigyorgott tovább meglepetten Draco.

-         Mh milyen igaz – nyalogatta az ajkát Mordon. Draco ismét a legborzasztóbb álmok kategóriára gondolt. Lehet mégsem az a legborzasztóbb? – sandított át Pansyra, aki kitépte a pergamenlapot és kis galacsinná gyűrve a táskájába gyömöszkélte.  Blaise hátrafordult hozzá.

-         Pszt! – sziszegte neki.

-         Na mi van? – morogta neki Draco.

-         Szivecskéket rajzolt – kacsintott Blaise.

-         És? Én is szoktam cikeszt vésni a padra – rántotta meg a vállát Draco.

-         Jaj Draco! Ez lelkileg nem akármit jelent. Csak az rajzolgat szivecskéket, aki fülig szerelmes, a kérdés már csak az vajon ki ejthette rabul Pansy Parkinson szívét? – súgta bizalmasan Blaise.

-         Nekem lenne rá ötletem – fordult hátra kacéran Daphné is.

-         Aki hátrafelé forgolódik az kimerevedett pózban fogja megismerni a cruciómat – mordult Rémszem Mordon. A kicsöngetést hallva Pansy rózsapíros arccal iszkolt ki Draco előtt az ajtón.

-         Ó most az egész mardekárévfolyam tudja, hogy szivecskéket rajzoltam! -  harapdálta az ajkát a lánymosdóba rontva Pansy.

-         Na és engem egész órán Blaies izgatott – húzta át a rúzsával az ajkát Daphné a tükörhöz hajolva. – Majdnem felsikoltottam a csúcson. Tök ciki lett volna

-         De helyette engem kapott el Mordon, egy ilyen ostobaságon! – dobta ki a szemetesbe a galacsint Pansy. – Ó még jó, hogy nem írtam bele a nevünket, iszonyatosan égtem volna! – rázta a fejét Pansy. – Nem beszélve arról, hogy azt már kimagyarázni sem tudtam volna Draco előtt.

-         Nincs mentség szívem, belezúgtál mint nyiszinyuszi a répaföldbe – állapította meg kíméletlenül Daphné Bogar bárd mesecímét idézve.

-         Jaj ne! – nézett kétségbeesetten Daphnéra Pansy.

-         Most mit csináljak – mérgelődött Pansy.

-         Elégítsd ki a vágyaidat – kacagott fel kéjesen Daphné.

-         De ő? Ki nem állhat! Le fogok bukni előbb vagy utóbb! – sopánkodott Pansy.

-         Szerintem Draco nem élne vissza vele – fűzte hozzá Millicent a púderespamacsát az orrára nyomkodva, hogy eltüntesse a csillogó pontokat. – Egész úton a fiákerben szemeztek – jegyezte meg Millicent Daphnénak.

-         Az jelent valamit – nézett elismerően a lányra Daphné.  – Főleg Dracótól. Ő senkire sem néz három másodpercnél tovább. Ez a Malfoy vagyok és elérhetetlen kifejezés nála. Szóval ha három másodpercnél tovább néz valamit, az meghökkentette, kibillentette a biztonságos kis arisztokrataszigetéről és most az epe-tengerben kapálódzik, a szúrós megjegyzéseibe kapaszkodva, amik a gúnnyal pumpált szívében úszkálnak.

-         Öhm…aham jól hangzik – mosolygott rá Pansy. – tehát mire számíthatok?

-         Hamarosan kitör belőle a gejzír és gigantikus orbitális szexélményekben lesz részed – igazította meg a szemkontúrját Daphné.

-         Komolyan? – kerekedett ki Pansy szeme s összenézett Millicenttel.

-         Dehogy, látod hogy beveszitek? – nevetett Daphné a két lányon. – Szerintem Draco a szokásosnál is jobban emlékeztet majd egy húsevőfa kaktusz és gyilkos galóca keverékéhez. Mert félelemben tartod Pansy. És ez jó. Hatással vagy az érzéketlen érzelemmentes lelki világára. Olyan romantikus lesz, amikor halálra marjátok egymást – túrta át éjfekete haját elégedetten Daphné.

-         Kedves gondolat. Draco félelmetesebb amióta érzek is iránta valamit – állapította meg Pansy. Majd nyafogást színlelve hozzátette: - Küldjetek rám egy kiábrándító bűbájt!

-         Nem lesz rá szükséged két év már semmi érdekeset nem látsz majd benne. Nézz meg engem és Blaiset.

-         Mi lesz velem ha nem hív el a bálba? – esett kétségbe Pansy.

-         Fő a tudatos emancipált nő éned Pansy – húzta el a száját Daphné. – ennyire ne ess kétségbe. Draco el fog hívni.

-         Tuti?  - fanyalgott Pansy. – Meghalok ha nem!

-         Jaj ne légy ennyire színpadias! Ha kell főzünk neki egy erős bájitalt ne aggódj.

-         Szerelmi bájital használata tilos a Roxfortban – ellenkezett Pansy.

-         Igen. A tanárok szerint. De szerintünk nem!

-         Gregnek is főzünk ugye? – kotyogta közbe Milly ,ahogy kifelé kopogtak amgas sarkú cipőikben.

Blaise is berántotta a fiúmosdóba Dracót. A piszoár előtt állva vitatták meg az eseményeket. Blaise dülledt szemekkel élveteg tekintettel nézett a szürke szemekbe.

-         Miért rángattál ide? – nézett rá Draco bambán.

-         Alaposan megmozgattad Pansy fantáziáját! – vihogta Blaise.

-         Mégis mire? – húzta le a cipzárját a nadrágon Draco.

-         Most ne csorgass, figyelj rám! – türelmetlenkedett Blaise, látva, hogy Draco a helyet funkciónak megfelelően akarja használni.

-         Figyelek!

-         Nem véletlen, hogy  Pansy szivecskéket rajzol, ez egy jel Draco! – rázta meg a fiút Blaise, s Draco majdnem mellécsorgatta.

-         Mihez jel? Adjak neki piros tintát hozzá? Hogy ne fekete sziveket rajzoljon? – próbálta elzárni saját feltörni készülő gondolatait is Draco.

-         Egyértelmű, hogy a tegnapi kijelentésed tette meg a hatását Draco. Megnyílt az út a gyönyörök kertje felé! Ha kellően rádolgozol év végére beakaszthatsz – bólintott Blaise felmérve a terepet. – Pansynál szerintem eltart addig. Révbe értél – kacsintott Blaise.

-         Blaise látod ez a nagy különbség közöttünk – húzta fel a nadrágján a cipzárt Draco, s a kézmosóhoz lépett. A tükörben találkozott a tekintete Blaise-ével. – ne hasonlíts magadhoz és a te életedhez. Én nem arra hajtok, hogy bárkit is megdöntsek, mert nem a farkam irányít mint téged, hanem ennél sokkal tartósabb dolgok. Lehet, hogy az eszmével is így vagyunk Blaise – emelte meg a szemöldökét Draco, s kilökte a mosdóajtót.

-         Ha azt hiszed a halálfalók és eszméjük a tartósabb dolgok közé tartoznak, hát kívánom hogy ne ess nagyon pofára – előzte ki Blaise, s lesietett a lépcsőn. Draco fejét ingatva követte a zsebre vágott kézzel indulatosan lépkedő fiút. Eszme és szerelem? Úgy tűnik egyik sem erősíti Blaise-el a barátságát, sokkal inkább ellenkező hatást váltanak ki a most éleződő helyzetek, indulatok és érzelmek.