Október harmincadikán este, ünnepi díszbe öltöztették a nagytermet. A bájitaltan lett a rövidített óra, s Piton metsző gyilkos tekintettel, de elengedte diákjait az óráról. A mardekáros klubhelyiségben szinte tapintani lehetett a feszültséget. A lányok le-fel szaladgáltak a hálótermekbe vezető lépcsőn. Hajat debodoráltak, a főzetek jellegzetes átható illata terjengett a levegőben, mire a fiúk csak fintorogva összenéztek. Dracóban felvetődött, hogy vajon a negyedévesek is így készülnek-e a nagy találkozásra, mint ahogy a felsőbb évesek teszik. Valószínűleg Blaise fejében is hasonló járhatott, mert miután mindketten lezuhanyoztak, Draco fenyő, Blaise pedig átható szantálillattal, hátrafelé enyhén borzolt, áttúrt, beigazított, nedves hajjal fehérre vasalt ingben, makulátlan fekete talárban, gondosan megkötött nyakkendőben megálltak a tükör előtt, Dracóra kacsintott, s kilépett a hálóból. Rövid koppantás után benyitott a lányhálóba.

- Hé Blaise! Készülődünk! – kiáltotta Daphné, miközben Sally-Anne ijedtében felfúvódott, s sípolva eresztett le. Tracey Blaise és Draco fejére dobta rémületében a fürdőlepedőjét. Milly sikkantott. Pansy meg morgott valamit.    Blaise lerántotta magukról a fehér lepedőt.

- helo lányok! – röhögött Blaise. – Csak a kiscicákat jöttünk megnézni, ugye Draco? – bökte oldalba Blaise.

- Aham – nyögte Draco, és nem tudta Blaise szavajárásából kivenni, hogy most vajon a lányokat nevezi kiscicáknak, vagy az állatokat a kosárban. Blaise hogy szavainak hitelt is adjon leguggolt a macskakosárhoz. – Az egyik kneazle lesz – nézett Pansyra, aki még mindig szitkozódott. Draco csak ekkor figyelt rá, hogy a lány egyfolytában, Morgana, Belzebub és egyéb főben járó gonoszok neveit keresgéli a nyelve hegyére. A lány rózsaszín fürdőköntösben ült az ágyon, s most éppen törlőkendőt próbált letépni egy tekercsről. Keresztbe tett lábán pedig lassan csordogált egy élénkpiros csík. Draco megütközve meredt a sápadtfehér lábszárra. Pansy rányomta a kendőt a lábára. S vizenyős szemekkel felnézett.

- Mit csináltál? – bámulta Draco.

- Megvágtam magam köszönhetően a meglepetéserejű megjelenéseteknek – morogta Pansy.

- Mert krémet kellett volna összekeverned – figyelmeztette Blaise.

- Ó igen. Csak Pansy helyette másra szánta az időt ugye? – jegyezte meg Daphné fejét ingatva, s a macskakosár mellett álló halványlila krémre mutatott. Blaiset követve Draco is beleszagolt, s azonnal felismerte az illatot. Pansy levendulaillatú hajának az illata volt. Kérdőn nézett a lányra.

- Hajpakolás. Távoznátok a területemről? – sziszegte Pansy.

- Ez a te területed? – nézett körbe Draco. – Meg is jelölted mint az állatok? Körbepisilted? – nevetett fel Draco.

- Haha nagyon szellemes – gúnyolódott Pansy. – Tűnj innen! – lökte el Pansy, s a szemeteskosárba dobta a koszos kendőt.

- De izgatottak vagytok lányok? Mi ez a lázas készülődés? – nevetett Blaise.

- Blaise húzzatok ki a lányhálóból! – sziszegte Pansy.

- Mi az nincs rajtad bugyi? – röhögött Blaise. – Egy pillanat és megállapítom! – rántotta magához a lányt, de Pansy elvörösödve ellökte magát a fiútól, Blaise kezeit lekapva a derekáról.

- Hülye! – nevetett vissza rá. Blaise kacsintott rá.

- Vááh! Tényleg nincs rajta! – vigyorgott pajzánul Blaise. A megállapításra Dracónak szárazon mozgott párat az ádámcsutkája. Mióta lett ilyen…felszabadult Pansy? S miért Blaise kapta el egy pillanatra? Komolyan féltékeny? Hiszen nem is volt semmi. Draco zavarodottan nézett körbe.  Milly a tükör előtt forgolódott. Meglátta, hogy Draco őt figyeli.

- Ugye Draco torzít a tükör? Nem vagyok ilyen kövér ugye? – nézett esdeklőn Milly.

- Sally-Anne cicám azért nem volt akkora a fejed! – szólt oda a lánynak Blaise.

- Oké, kösz… dolgozom az ügyön – nevetett Sally.

- Draco! – toppantott Milly.                             

- Jah, nem dehogy nem vagy olyan nyugi – lépett a tükör elé Draco. – Nézd meg engem sem mutat olyan ellenállhatatlannak mint amilyen vagyok! – mondta beképzelten Draco.

- Fuh Draco, de rossz duma! Ezt senki nem veszi be – haladt el mellette Pansy, s leemelte az állótükör tetejéről a hajkeféjét. Dracót megcsapta a jellegzetes levendulaillat.

- Mert ugyan rólad mit mutat? – vágta hozzá flegmán Draco.

- A…kisugárzásomat – nézte meg magát a tükörben elégedetten Pansy.

- Blööö…. – tette hozzá megállapításként Draco, mire a lány vetett egy megsemmisítő pillantást rá.

- Na az én kisugárzásomról…lehetne beszélni ugye Daphné? – kacsintott Blaise, s tett egy egyértelmű csípőmozgást.

- Ugyan, a baldachin tetejét nem érte el, hiába próbálkoztál – kacagott Daphné.

- Fúj, de perverzek vagytok! – mondta egymás után Draco és Pansy. Milly csak levegő után kapkodott majd nevetett.

- Ez kinek az ágyában is történt pontosan? – csapta csurkába a haját lendületesen Sally-Anne.

- Nyugi az én baldachinom volt – nevetett Blaise. – Leengedve jobban áll – tette hozzá. Sally habozott egy darabig, de végül Blaise tanácsára kiengedte a haját. – Jól van lányok, akkor lent találkozunk! – szólt Blaise, s Draco a fiú nyomában kilépett a lányhálóból.

- Na mit mondtam? – nézett rá hátra Blaise felemelt szemöldökkel. – Egyértelmű, mind fel akarnak szedni valakit.

- Nem igaz, szerintem Daphné teljesen ugyanannyit készült, mint általában – nyugtatta Draco.

- De Pansy nem – vágta vissza Blaise.

- Kit érdekel Pansy? – rántotta a vállát Draco.

- Téged! – vágta rá határozottan Blaise.

- tévedsz! – sziszegte Draco, s ki akart rontani Blaise előtt a klubhelyiségből, de belebotlott egy nála csaknem egy fejjel alacsonyabb lányba. Szőke, hosszú haj. – Bocs, bocs! – érintette meg a lány karját, mentegetőzve, hiszen csaknem teljes erőből nekirontott.

- Semmi baj – mosolygott fel rá félszegen, smaragszemű csillogással a lány. Draco mégis a puha lágy ajkakra, a mögötte megbújó széles fehér nedves fogakra meredt. Astoria Greengrassba botlott. – ma mindenki kapkod – billentette meg kissé a fejét a lány, ahogy felnézett rá.

- Nem mindenki – állapította meg Draco. A lány meglepve nézett rá. – Például te sem – mosolygott le a lányra.

- Igen, igaz – pirult el a lány, s  zavartan elnézett.

- Lent találkozunk cicus! Csaó! – húzta magával Dracót Blaise. Kettesével véve a lépcsőfokokat Blaise már előresietett.

- Hova siettetsz? Most otthagytuk szegényt, tök bunkók voltunk – jegyezte meg Draco.

- Mi? – blaise oda sem figyelt legyintett csak. – Astoria holdtöltéig is elálldogált volna a klubhelyiség bejáratánál rád bámulva.

- Te ezt honnan tudod? – nézte lefitymálón Draco.

- A vak is látja Draco – rontott ki a Roxfort tölgyfaajtaján Blaise.

- Micsodát? – kérdezte bambán Draco.

- Mit, Mit! Hogy totál beléd van esve – mérgelődött Blaise, s izgatottan körbenézett. A delegáció még nem érkezett meg.

- Astoria? – Draco annyira meglepődött, hogy hirtelen el is felejtette miért jöttek ki a Roxfort elé. Soha meg sem fordult a fejében semmi, főleg a lány nem. Hogyan lehetne a szőke Astoria szerelmes éppen belé, hiszen két szót se váltottak szinte.

- Nem tűnt fel mi? – húzta el a száját Blaise. – Ha a klubhelyiségben vagy le sem veszi rólad a szemét, issza a szavaidat, ha te viszed a szót, s egyfolytában igyekszik a közeledbe ülni, ha van rá mód. Ha véletlen ránézel akkor meg elpirul és lesüti a szemét. Persze neked ebből semmi sem tűnt fel – gúnyolódott Blaise.

- Nem is foglalkoztam vele…. – nyögte Draco zavartan.

- Mert ki foglalkozna a csendes plátói szerelmes szolid Astoriával, amikor ott van a velejéig feszült, csupa élc és kritika, sötét tekintetű Pansy igaz?

- Egyik sem érdekel – zárkózott el Draco.

- Astoria azóta epekedik utánad, ahogy a Roxfortba került és ezzel a közeledbe. A reménytelen szerelem mintaképe…de igaz…egy angol lány sem érdekes, ha ők jönnek – értett egyet Blaise, ahogy az égen megpillantotta a halványkék kocsit. Leereszkedett a földre, s kiszállt a legméretesebb nő, akit valaha láttak: A Beauxbatons igazgatónője. A kocsiból sorra kiszálltak a diákok is. Fázósan burkolóztak a kendőikbe. S Draco maga is ledöbbent, hogy a francia diáklányoknak közelében sem voltak az angol roxforti lányok. Milly a köpcös, húsos lány, Tracey a nyurga, vékony, Sally-Anne a szeplős és kissé telt, olyan furcsa keleties arcvonásokkal, Pansy, az alacsony és állandóan csúnyán, sötéten meredő lány mellett ,tényleg egyedül Daphné vehette fel a versenyt ezekkel a diáklányokkal. De csakis azért mert Daphné tényleg szép nő volt. Fekete egyenes haj, különleges zöld szemek, egzotikus arc, porcelánfehér bőr és annyira nőies alkat, amit bárki megirigyelne, a formás kerek fenekétől, a hosszú combjáig, a domborodó melleiről nem is beszélve. Daphné szép volt és sokat is adott magára. Ezek a lányok viszont távol álltak minden nyersességtől, amit itthon Blaise és Draco olyannyira megszoktak a lányoktól. Ezek mind nemes finom arcvonásúak voltak, kecses mozdulatokkal, légies alkattal, lágy tekintettel. Magasak, elegánsak, légiesek, fennköltek. Csupa kellem és lágyság. Egyszerűen franciák voltak. Nem is nők, angyalok, égi küldöttek. A mozgásuk, a hangjuk, a beszédük, a tekintetük. Büszke szép vonásaik. A feltámadó szél lekapta az egyik szőke hosszú hajú lány kendőjét, s éppen eléjük fújta. Blaise felkapta a földről, s mielőtt visszanyújtotta volna, az orrához emelte, s belélegezte az illatot. Francia parfüm. Méregdrága, nagyon szolid, nagyon nőies és bódító.

- Merci![1] – mosolygott rá a lány.

- Non, ma chatte[2] – mosolygott rá Blaise, olyan csábítóan, hogy attól még egy jéghegy is elolvadt volna. – Tu est la fille de mes réves! Est-ce que je peux te voir encore?[3]  - Blaise olyan búgón ejtette a francia szavakat, akár a selyem suhogása, mélyen, rekedtesen, férfiasan. Az utolsó szónál a szájához emelte a kendőt, majd átnyújtotta a lánynak.

- Jolis mots![4] – somolygott a lány.

- Oui?...non?[5] – erősködött Blaise visszatartva a lányt. A lány felnézett Blaise arcára.

- Mais oui[6] – felelte suttogva a lány. Le sem tagadhatta volna ,hogy tetszik neki Blaise. Rá volt írva az arcára. A tekintetére.

- Beatrice! Beatrice d’ Aunay! – sziszegte rá a sorból egy lány. A Beatricének hívott lány mentegetőző mosollyal visszaállt a sorba, a másik mellé. Blaise még sokáig nézett a lány után, s a szőke hosszú hajú magas, karcsú lány is vissza- visszapillantott Blaisere.

- Beatrice! – ejtette ki a nevet lassan formálva Blaise.

- Na mi van? Meglesz estére az ágymelegítőd? – kérdezte gonoszkodva Draco. Blaise ingatva a fejét bólogatott. – S mi lesz Daphnéval?

- Mi lenne vele? – ocsúdott Blaise. – Kikölcsönöztem egy könyvet a könyvtárból, de még attól lehet egy párat nem?

- Közönséges vagy – sziszegte Draco.

- Inkább racionális – felelte Blaise vihogva.

- Nem értek a számmisztikához mondtam már – húzta el a száját Draco.

- Szép lány igaz? – kérdezte Blaise.

- Daphné? – kérdezett vissza Draco, mert elvesztette a fonalat Blaise gondolatmenetében.

- Beatrice! – igazította ki Blaise.

- Nem is tudom. Nekem kicsit tucatterméknek tűnnek ezek a franciák. Mindegyik szőke. Csupa hosszú hajú, mind magas, légies, kecses, van köztük különbség? – nézett a beauxbatonosok után Draco.

- Hogyne volna – eredt a lányok után Blaise. Draco megállította.

- Várjuk meg a Durmstrangot! Karkarov a vezetőjük meg akarom magamnak nézni! Rengeteg halálfalót elárult, megnézem ki az, aki gyáva módon másokat küldött maga helyett az Azkabanba, s kikönyörögte magának a szabadságot – sziszegte Draco.

- Figyelj Draco, bocs de én ebben nem vennék részt! – lépett el Blaise szokásához híven kibújva a halálfalótéma alól, s inkább a nagyterem felé igyekezett Beatrice keresésére. Draco végignézte a durmstrang bevonulását is, élükön a kecskeszakállú, szikár Igor Karkarovval. Ő is kimenekítette magát.  Helyette viszont a távoli rokon Rosiert beárulta. Anyja rokonai sorban kerültek letartóztatás alá, s onnan egyenes úton az Azkabanba. Igor Karkarov bármennyire is volt halálfaló, a szülei sem kedvelték.  A nagyterem díszes pompájához hozzátartozott a Roxfort házainak zászlaja. A Mardekárosok mögött a falon a zöld anyagba hímzett kígyós címerállat díszelgett. Draco Crak és Monstro társaságában a hozzájuk csatlakozó durmstrangosokkal ült asztalhoz. Poljakov és Krum közvetlen közelébe.

- Huh láttunk a kviddics világkupán Krum szédületes voltál – vigyorgott Monstro és Crak a fiúra.

- Csak kicsrit kellett volna jóbbnak lennünk  - mosolygott rájuk Krum. – Nágyon otthonos ez a kastély – nézett körbe Krum.

- Még mindig prémekkel üzleteltek  Krum? – fordult hozzá Draco.

- A priém…olyán…akárrr az ékszerr. A nő…míndkettőt szereti  - vigyorgott Krum. – Priém sok pénz. Nagy üzlet – bólogatott Krum. – Nálunk, ha keddveskedsz egy nőnek…veszel neki bundát…priémet…drágát  - bólogatott erősen Krum.

- Egész kedve szokás. Mi simán megvesszük a nőt – vigyorgott rá Draco.

- Komályán? – forgatta a szemét Krum.

- Draco csak viccel – vigyorgott Monstro.

- áh értem én a viccet – nevetett Krum is. Draco megemelte a kupáját, s Krummal összevigyorogva ittak. A vacsora vége felé ébredt rá Draco hogy el is felejtett körbenézni lejutottak-e a lányok is a vacsorára. Milly Monstróval szemben ült Poljakov mellett. S valahol a lányok egyvelegén túl Pansy is ott ült lelkes eszmecserét folytatva, egy bundáját levetett magas, széles vállú orosz társaságában.

- Ki az? – bökött a fejével a fiú felé Draco.

- Ő? – Krum is az iskolatársa felé figyelt. – Sasha Andropov. Ha mi a priém, akkor ők a bányák urai – vigyorgott Krum. – Oroszország kimeríthetetlen bányáinak nagy része az Andropov család tulajdonában van . – Draco elgondolkodva figyelte a párost. A fiú vörösbort ivott. Csillogó szemekkel Pansyt figyelte, s a beszéd közben a lány is kipirult. Draco nem értette miért a szorító érzés a gyomrában, amit eddig még sosem érzett. Elkapta a tekintetét. Daphné sem búslakodott. Egy szőke durmstrangos szórakoztatta, s úgy bámulták egymást, mintha a vacsora fő fogása a másik lenne. Blaise átült a mardekár asztaltól  Beatrice mellé a hollóhát asztalához. Alig húsz vendég érkezett. Tíz durmstrangos és tíz beauxbatonos.  S a durmstrangosok nagy részét máris lefoglalták. Legalábbis a férfiak mind az ő évfolyamuknál ültek. Poljakov. Krum. Sasha és Daphné lovagja is valami Szergej. Hasonlóan az évfolyamokhoz. Öt fiú és öt lány érkezett mindkét iskolából. Dracónak mégis úgy tűnt az öt francia lány olyan egyforma, hogy igazán semmi különbség sincs rajtuk, vagy egyszerűen csak nem vette a fáradtságot, hogy megtalálja rajtuk a különbséget, Blaisenek ellenben biztos gondja lesz rá, hogy alaposan megfigyelje a különbségeket rajtuk. Draco azzal magyarázta végül, hogy más az ízlésük, de neki személy szerint sokkal jobban tetszett a saját évfolyama, éppen azért, mert minden lány olyan egyedi volt benne. A kissé duci Milly, az, alacsony Pansy, a szeplős Sally, a vékony Tracey, s az egzotikus Daphné.  A francia lányok ennyire nem voltak különbözőek. Mind olyan hasonló volt.  A vacsora a szokásosnál jóval bőségesebb volt, a vendégek tiszteletére ugyanis hazai specialitásokkal kedveskedtek nekik, így francia és orosz ételek is kerültek az asztalra.  Ahogy befejezték a lakomát nagy ünnepélyesség keretében leleplezték a Tűz Serlegét. Draco lopva Blaisere pillantott, aki most feszült figyelemmel  hallgatta a versenyfelhívást. Daphné összepréselt ajkakkal szintén Blaise felé bámult. Az elkövetkező huszonnégy órában Blaise bedobja a nevét, s pályáz a Roxfort bajnoka címre. Oui…non?