A töklámpások fényében fekete talárban lépdeltek fel a mardekárosok a nagyteremben rendezett Hallowen-i lakomára. Daphné és Blaise fegyverszünetet kötöttek, mert úgy tűnik most mindketten találtak maguknak szórakozást. Töklámpások világítottak a dúsan megrakott asztaloknál is, félhomályba burkolva a körülötte ülőket. Blaise szeme a Tűz Serlege felé rebbent újra és újra.

- Kik jelentkeztek még a Roxfortból? – kérdezte a többiektől.

- Lássuk csak. A Hugrabugból az a bájgúnár Diggory, a griffendélből meg Angelina Johnsont láttam – jegyezte meg Monstro akik egész napos ügyeletben ültek a Tűz Serlege előtt, s figyelték a jelentkezőket. –

- A Beauxbatonsból. A Delacour lányok és Beatrice is jelentkezett – ejtette ki a nevet óvatosan Blaise.

- Mond ezt a francia szeretődet nem zavarja, hoyg neked barátnőd van? – kérdezett rá élcelődve Daphné.

- Mert a te lovagodnak nem tűnt fel, hogy hozzám tartozol? – vágott vissza Blaise.

- Nem tartozom hozzád! – kérte ki amgának Daphné. – Szergej is nevezett ha tudni akarod.

- De nem akarom tudni! – feleselt vissza Blaise.

- A Te Beatricéd sem érdekel senkit! – sziszegte neki Daphné. Blaise rákulcsolta ujjait a lány asztalon nyugvó kezére.

- Attól függetlenül együtt vagyunk cicám hiszen tudod! – búgta Blaise Daphné fülébe, s lecsapott Daphné ajkaira. Draco értetlenül ingatva a fejét nézett össze Millyvel és Pansyval. Blaise és Daphné kapcsoaltrendszerén már egyikük sem tudott kiigazodni, de talán saját maguk sem.

- Blaise te vagy Warrington! Egyikőtök egészen biztos, hogy bejut! – erősködött Draco. – A mardekár megmutatja, hogy mire képes és milyen fiakat termel – kelt ki lelkesen Draco.

- Hogy oda ne rohanjunk – húzta el a száját Pansy, s becsmérlően végigmérte Dracót. Draco fintorgott egyet Pansyra, mire a lány hozzávágta a szalvétáját. A terem elsötétedett. Minden szempár a Tűz Serlege felé szegeződött. Kivéve persze Daphné és Blaise tekintete mert ők még mindig lehunyt szemmel a másik nyelvével játszadoztak. Draco finoman bokán rúgta Pansyt, hogy visszavágjon, mire a lány is sípcsonton rúgta.

- Ah! – nyögött fel Draco fájdalmasan.

- Mit műveltek ott a sötétben Blaise! – morogta hátra Warrington vihogva, ahogy a nyögést meghallotta. Draco örült, hogy most sötét van, mert elvörösödött, hogy a nyögését Blaise-féle hangnak tulajdonították.

- A Durmstrang bajnoka… - mindenki várakozva figyelte a pergamencetlit Dumbledore kezében. – Viktor Krum. A Mardekárosok megtapsolták a tanári asztal felé igyekvő durmstrangost. Többen megveregették a vállát, ahogy a mrdekár asztal mentén végighaladt.

- A Beauxbatons bajnoka… - Blaise ajka elcuppant Daphné ajkától, s felpislantott. Beatrice visszatartotta a lélegzetét, ezt Blaise innen messziről is leolvasta a lány arcáról. – Fleur Delacour – Beatrice a hollóhát asztaltól egy pillantásra Blaise felé nézett. Blaise vállrándítva mosolygott a lányra.

- A Roxfort bajnoka! – a mardekár asztal elcsendesedett. Mindenki  feszülte nvárta a kihirdetést. A Tű Serlegéből kicsapott a lángnyelv fellőtte a pergamencetlit, s Dumbledore ahogy elkapta már olvasta is. – Cedric Diggory! – A mardekárosok fütyülni kezdtek. Warrington és Blaise csalódottan összenéztek. Mind bíztak a két jelöltjükben. Egyformán talpraesett és nagy tudású varázslónak tartották. Beatrice az asztalra borulva sírt. Blaise rosszkedvűen dobolt az asztalon. A csalódottság és kudarcélményhez azonban az újra felvillanó Tűz serlege a meglepetés érzését is keverte. A mardekárosok forgolódtak, értetlenül néztek össze. Draco azonban fejét ingatva sötéten , félrehúzott szájjal meredt az igazgatóra.

- Bármit rátennék, hogy Potter neve lesz a papíron – dörmögte az orra alatt.

- Oké, ha Potter van a papíron megcsókolód Pansyt? – csapott le Blaise a kínálkozó lehetőségre.

- Ilyesmiben nem fogadok, sérti a másik felet – nézett egy pillanatig merően Pansy sötét tekintetébe.

- Rendben ,ha nem Potter van a papíron én csókolom meg Pansyt. HA Potter van rajta akkor nem lesz csók! – vigyorgott Blaise.

- A csókon kívül másra is tudsz mostanában gondolni Blaise? – kérdezte metszőn Pansy.

- Nem – vihogta Blaise.

- Pszt! – intette le őket Milly.

- Harry Potter! – olvasta fel a nevet Dumbledore a papírról.

- Na mit mondtam! – csapott az asztalra Draco. – Tudtam Szalamandra vérére mondom, hogy tudtam, hogy ez lesz! Látjátok? Egyszerűen nem bírta, hogy kimaradjon belőle. Örök hírnév és dicsőség, már jól hangzik nem igaz? Persze, hogy Potter be akart kerülni! – gúnyolódott Draco. Egyedül ő nem volt ledöbbenve az elhangzott neven. Mindenki más úgy bámult a fiúra, Dumbledore-ra és a Tűz Serlegére akárha közös megegyezés és összeesküvés lelepleződését látnák. Draco viszont csak unottan figyelte a bambán tátott szájjal szemüvege mögül bámuló fiút.  Potter nagy nehézségek árán kikecmergett a griffendéles asztal mögül. A teljes zavarodottságban McGalagony feloszlatta a diáksereget. Draco flegma fölényességgel az arcán követte a többieket a klubhelyiségbe. A Negyedévesek szokásos kupaktanácsa összeült.

- A Tűz Serlege csakis három nevet dob ki! Hogy lehet, hogy most négy nevet adott érthetetlen! – ámuldozott Pansy.

- Akkor legalább az én nevemet dobta volna ki – méltatlankodott Blaise lebiggyesztett ajkakkal.

- Dumbledore benyomta a kis kedvencét a trimágus tusára, persze nincs benne részrehajlás mi? – cöccögött Daphné gúnyosan.

- egyáltalán hogy is fordulhatott meg a fejében. Hiszen még olyan fiatal. Tizennégy éves. Ó a buta fiú! – hitetlenkedett jóhiszeműen Milly.

- De ez hogyan történhetett? – ragadt le a kérdésnél Pansy.- hiszen Potter azért nem egy lángész! Képtelenség, hogy ő, aki nem is ért a feketemágiához bármit is tudott volna mágikus úton művelni a serleggel – gondolkodott erősen Pansy.

- Nem, Potter nem csaló – felelte komoran Draco. – Ahhoz túlságosan is griffendéles. Egy mardekáros max meg piszkálta volna a tűz serlegét. De Potter! Ő biztos hogy nem.

- Draco a Potter szakértőnk igen hallgatunk! – nézett rá várakozón Blaise.

- Nem tudom, én inkább ismét a kis segítőire gondolok. De ugyan ki segíthette egy ekkora dologban Pottert az örök hírnévhez és dicsőséghez – húzta el a száját Draco. – Karkarov eléggé minden hájjal megkent fickó, bárkit bemárt csak hogy tisztán jöhessen ki -. Mondta őszinte gyűlölettel a hangjában. Karkarovra bármennyire is halálfaló volt, draco nagyon fújt. Ki nem állhatta. Nála nem csak halálfaló ellentétből adódott, hogy apja ne ma Durmstrangba iratta. De ismét a Black és Malfoy összeütközés eredménye volt. Anyja nem szerette Karkarovot, mert a Blackek családfája eléggé sötét volt ahhoz hogy Karkarov onnan is szedegesse a neveket önmaga tisztázására. Ez a szemlélet ivódott át Dracóba is. Anyja gondolatai. – Csakhogy…

- Na mond! – harapott rá Pansy. Abba nbiztosak lehettek, ha sötét dolog, és Potterrel kapcsoaltos Draco többnyire jól ráérez a dolgokra ,mi sem bizonyította ezt jobban mint a mai nap.

- Elég különös – nézett fel elgondolkodva a lányra Draco. Pansyt majd szétvetette a türelmetlenség, hogy Draco nyögje már ki mire gondol, s szíve szerint már rákiáltott volna a fiúra, de Draco csak kutató szürke szemeit járatta Pansyn. – Karkarov elég eszes ahhoz, hogy tudja…a mágikus szerződésekkel nem lehet játszani. A Tűz Serlege pedig pontosan egy ilyen mágikus szerződést köt.

 - Nem értem mire gondolsz… - nézett sután rájuk Milly.

- Mágikus szerződés minden olyan tárgyhoz, személyhez, vagy természeti dologhoz kapcsoló mágikus úton létrejövő, íratlan és nagyon erős kötés, amelyet nem áll módunkban  feloldani – magyarázta Pansy. – Ilyenek az eskük, a  különleges jogokkal felruházott tárgyak, a ráolvasott mágikus kapcsok.

- A házassági eskü is egy mágikus kapocs? – döbbent le Milly.

- Khm…igen – biccentett Pansy. – Egy mágikus szerződés.

- És? … - gondolkodott erősen Milly.

- Jaj hagyjuk most a házassági szerződést! – fakadt ki türelmetlenül Draco.

- Én megsúgom jobb ha nincs – kacsintott Millyre Blaise, ahogy odasúgta  a lánynak.

- Merlinre Milly hol vagy még a mágikus szerződés ezen fajtájától, hogy házassági szerződés visszatérhetnénk az eredeti témánkra? – csattant Draco.

- Ideggörcs – morogta diagnosztizáló hangon Blaise.

- Mindegy nem érdekel. Akkor is fura, az biztos hogy Potter bajnok lett és ki kell állnia. Remélem nagyot fog égni – villant gonoszul Draco szürke tekintete.

- Jah az első próbánál elvérzik. Képletesen értem persze – vigyorgott Blaise.

- De hogy pont Potter legyen a ráadás bajnok! – mérgelődött Pansy.

Az egész hétvége a lehetetlen bajnokválasztás elemzésével telt. Draco egész elméeltet dolgozott már ki annyi mindenkinek kellett elmondania, hogy igenis sejtette, hogy Potter neve már megint meg fog jelenni csakis azért, hogy ismét róla lehessen beszélni. Mert akárhogy is Potter elérte, hogy már megint az egész suli róla beszélt! Hogy lehet valaki ennyire kiborító mint ez a Potter? Legszívesebben már tényleg eltaposná mint egy férget, vagy lehúzná a vécén, vagy megmérgezné, vagy …felajánlaná a Sötét Nagyúrnak ,hogy ő maga végezzen vele, ha már elsőre nem sikerült. Az első adandó alkalommal várta, hogy Pottert legalább kigúnyolhassa, ha már mást ne mtehet az olyan nagy hírneve ellen.

-Nézzétek ott jön a hős bajnok – bökte meg Monstrót, ahogy legendás lények gondozássa órára közeledett Potter. – Nálatok van az autogrammos füzetetek? Gyorsan irassátok alá vele, emrt a halottak már nem tudnak írni. Meddig bírod majd a próbát Potter? Tíz percig? – vigyorgott a fiúra Draco, de nem folytathatta, mert  a vadőr kilépett a kunyhójából. Már megint képtelen ötlete volt. Ezúttal sétáltatniuk kell a szurcsókokat.

- Sétáltassak emg egy ilyen udormányt? És hova kössem rajta a pórázt? A tüskéjére, a robbanó farkára, vagy a szívókorongjára? – kérdezte gúnyosan a tanárt. Fejét ingatva nézett a többiekre. Ekkora baromságot! Egy teljesen haszontalan állatot nevelgetnek és most még sétáltassák is őket? A lányok nem is birkóztak a feladattal. Így Draco és Blaise és Monstro –crak próbálkozta kemg a szurcsók sétáltatás fölösleges műveletével, mert érdemesebb lett volna megfojtani őket a pórázzal. Miután megizzadva, kimelegedve homlokukat törölgetve megindultak a pincetermek felé, Pansy húzogatta meg Draco talárját.

- Kitaláltunk valamit este a lányokkal- pihegte Pansy, ahogy próbált lépést tartani Dracóval.

- Remélem semmi, ami eskükhöz, egyéb kényes dolgokhoz kapcsolódna – forgatta a szemét Draco.

- Nem nincs köze sem házassághoz sem szexhez – vágta hozzá Pansy megütköve Draco szavaink. – Mi nem ti vagyunk! – Na szóval csináltunk egyet! – Pansy Draco kezébe nyomta az első kitűzőt, s kielőzve a fiúkat felsietett a lányhálóba. Draco elolvasta a feliratot. – Szurkolj Cedric Diggorynak a Roxfort Igazi bajnokának.

- És most figyelj! – Milly megnyomta Draco kezében a kitűzőt. – Potter a bénák bajnoka! Na mit szóltok hozzá, csináljunk  az egész mardekárnak? – kuncogta Milly.

- Eszem az okos fejeteket! – nyomott csókot unokanővére homlokára Draco.

- Pansyé az érdem neki add! – vigyorgott fel a fiúra Milly. Draco hunyorított ,majd elhúzta a száját.

- jó gondoltam – sóhajtott Draco. Blaise is kikapta kezéből a jelvényt.

- Ez ne mcsak nekünk de a többi háznak is jó lenne, az egész Roxfort Potter ellen! Nagyon kemény lenne – méregette a kitűzőket Blaise. Még mindig sértve érezte magát ,hogy miért nem őt dobta ki másodjára a serleg. – Leseftelem  a többi házzal – kapta ki a kitűzőt Draco kezéből Blaise.  A pinceterem előtt a negyedévesek már mind a kitűzőkkel várták Potteréket. Draco megvillogtatta a bénák bajnoka feliratot.

- Na hogy tetszik Potter? – vigyorgott a fiúra. A lányok  hahotába törtek ki és hasukat fogva nevettek. Persze az ő érdemük volt a kitűző, megérdemelték, hogy ők is nevessenek a legjobban rajta. – Akarsz egyet Granger? Szívesen adok ,csak ne érj hozzá a kezemhez, mert nem akarom egy sárvérűvel bemocskolni – gúnyolódott Draco. Egyetlen villanás műve volt az egész. Potter pálcát rántott, s Draco is szélsebesen kihúzta talárujjából pálcáját. A lányok teljesen ellenkezően reagáltak .a Griffendélesek megrémültek. A mardekárosok viszont izgatottan várták a párbaj kimenetelét sötéten meredve a szemben állókra.

- Na mi lesz Potter? Most nincs itt Mordon, hogy megvédjen. Támadj ha van hozzá merszed! – sziszegte izgatottan a fiúnak. Egy rezdülésig a két szempár összekapcsolódott. Harcias fény düh és gyűlölet izzott a smaragd és az ezüstkék szemekben. Oylan kiválóan figyelték egymás rezdüléseit, hogy teljesen egyszerre lendült a két pálca.

- Carbunculus!

- Densaugeo! – ordította Draco. A két varázslat félúton találkozott, s kiütötték egymást.  Draco követte a fénysáv útját amely Monstrót találta el. Dracóé viszont Grangerre hullott. Ekkor kirontott Piton a pinceteremből.

- Halljam mi ez a nagy lárma itt? – kérdezte mély vontatott hangján. A mardekárosok egy emberként jelentkeztek. Piton  Dracóra mutatott.

- Potter megátkozott tanárúr – árulkodott draco, ajka körül kárörvendő mosollyal. – De Monstrót találta el! – Monstro arcán tényleg elég csúnya kelés látszott. Milly a szája elé kapott tekintettel pislogott hőn áhított Gregjére. A Griffendélesek Granger sérülését mutatták. A lánynak eddig is méretes fogai voltak, de most aztán még a szoákásosnál is borzalmasabban nézett ki. A mardekárosok fuldoklottak a nevetéstől.  Alig bírták ki hogy ne törjenek ki féktelen röhögőrohamban Piton háta mögött.

- Én nem látok rajta semmi szokatlant – jegyezte meg szárazon Piton, Mire Draco azés Blaise is az öklébe harapott nehogy felröhögjenek. Piton háta mögött Blaise belecsapott Draco tenyerébe. Ahogy összenéztek mindketten a másirka kacsintottak. Msot igazán szent votl a béke és teljes az egyetértés. A barátságuk felhői elszálltak végleg, hogy Draco megadta Potternek és a griffendéleseknek ezt a kegyetlenkedést. Valahol pedig ezt Blaise helyett tette, Blaise sosem alkalmazna nyílt harcot és provokációt mint ahogy azt Draco teszi kivétel nélkül vezetőként a mardekárból. S Draco most is mindenki helyett felvette a kesztyűt Potter ellen. Az egéz smardkár szemében Draco volt a hős, az egyetlen a vezér a példa, aki kiált és megfizetett az őket ért sérelmekért. Most is. Pansy gonoszkodva megigazgatta mellén a kitűzöőt, Dracóra kacsintva, de Draco képtelen volt baráti alapon visszanézni. Tekintete odaragadt a kitűzőre Pansy domború melleire.  Draco alig bírta eltépni a tekintetét a lány apró almaformájú melleiről, hogy megpróbálja leírni a tábláról a felírt bájitalreceptet. Még az a tény sem tudta  elterelni gondolatait róla, hogy Pottert kihívták óráról fényképeszkedni, pedig a mardekárosok hátul mind ezen vihogtak. Draco csak bambán vigyorgott néhányat, bár fogalma sem volt róla ,hogy mire. Pansyval karoltve már megint jól megadták a griffendélnek! Néha kivételesen jól össze lehet dolgozni egy lánnyal! Vagy csak Pansyval?