November huszonnegyedike pillanatok alatt elérkezett. Az első próba napja. A kviddicspályát is felhasználva teljesen átalakítottak a Roxfort környezetét a tusához.  Hűvös szél fújdogált. Draco fázósan húzta a fülébe a sapkáját. Blaise a szája elé tekert mardekáros kötött sállal, keze közt Daphné kezét melengetve ült mellette. Pansy és Milly előttük dideregtek a lelátón.  Pedig Pansy a Sashájától igazi prémes nőies fehér kalapot kapott és  hozzá illő prém, szőrme pelerint kapott. Ma úgy tűnik eléggé fázott a lány ahhoz, hogy ebben jelenjen meg. Dracót mértéktelenül zavarta az ajándék ténye. Ravaszul viszont szándékosan nem hozta szóba. Tudta, hogy ezzel csak magára irányítaná a figyelmet, s azt jelezné, hogy feltűnt neki az értékes ruha. Helyette csak a szája szélét rágcsálta kritikus bosszankodással. A mardekárosok a Durmstrangosok mögé ültek a lelátóra, s együtt szurkoltak a dursmtrang bajnokának, Victor Krumnak.  Blaise teljes izgalomban kurjantgatott a sárkányokat csodálva, a lányok ijedten szisszegtek körülötte. Draco viszont elég lapos hangulattal csak kimerevedett tekintettel bámult ki a fejéből. Cedric és Fleur igazán nem is érdekelte, azon kívül hogy jó volt nézni a küzdésüket egy sárkánnyal szemben. A sziklák szélénél megjelent Victor erős robosztus alakja. Izmos lábaival most is enyhén csámpásan lépkedett mint mindig. EZ tette olyan emberivé a megjelenését mindig. Draco most is halványan megmosolyogta. Ez a külsőre talpig tökéletes férfi is lám bír testi hibákkal. Az észjárása inkább az egyszerűség elvét követte, de valahogy ettől vált olyan közvetlenné Krum. A népszerűségéhez is talán éppen ez segítette hozzá. Na és persze remek kapcsolatai voltak. Mindenhol nyomták, az iskolában a kviddicsben…Kíváncsian várták, hogy Krum milyen taktikával szerzi majd meg a tojást. Krum a sárkány szemébe szórt valamit gyors pálcalengetéssel. A kínai gömblángsárkány teljesen feldühödött. Véreres szemeivel hunyorgott hatalmas karmos lábaival tehetetlenül topogott, a sziklák remegtek a súlya alatt. Hatalmas reccsenéssel törtek össze dühöngő rombolás alatt a tojásai.

-         Na abból se lesz már sárkány – vigyorgott rájuk Blaise.

-         Ez hibapont lesz – ráncolta a homlokát Draco. – Gyerünk Krum! Szerezd meg azt a tojást!

-         Húzzál bele! Cselezd ki, kapd el a tojást! – kiáltotta le Blaise is. Krum a sziklák között ugrálva a sárkány lábai alól igyekezett kihalászni az aranytojást. Tíz perc intenzív nekirugaszkodás és visszavonulás után végre Krum megszerezte az aranytojást, s a magasba lendítve visszarohant vele a védelmi zónába. A Durmstrangosok diadalüvöltésben törtek ki, Krum nevét skandálva.  Blaiseis ugrott egyet ültében.

-         Igen ez az! – hadonászott öklével a magasba. Pansy és Milly összenevetve megkönnyebbülésükben tapsoltak, s ahogy hátrafordult Sasha összemosolyogtak. Draco gyomrába ismét mintha egy hippogriff rúgott volna.

-         Krum csinálta a legjobban – bólogatott Draco. – Nagyon jó taktika volt. Kár hogy a sárkány összetapisgálta a tojásait.

-         Attól még Krum fog vezetni! – vélekedett Blaise.

-         Majd az eredményhirdetésnél kiderül – szólt hátra Pansy.

-         Figyeljünk Potter jön! – mondta kárörvendően Draco. A mardekárosok kritikus figyelemmel követték a repülőmutatványait.

-         Sejthettük volna, hogy az egyetlen dolgot csinálja, amihez azt hiszi ért is – jegyezte meg Pansy gúnyosan.

-         Jah, de mindent nem tud seprűvel megoldani reméljük – húzta el a száját Draco.

-         Azta, úh megsebesült! – nyögte Blaise.

-         Ez az sárkány! Add meg neki helyettünk is! – sziszegte Draco. Meg sem gondolták, hogy már csaknem két órája üldögélnek a lelátón. Potter is begyűjtötte a tojást, pedig az egész mardekár remélte, hogy kiesik már az első próbánál.

-         Na ki a legjobb? – kérdezett rá Blaise.

-         Krum! – vágták rá a körülötte ülők. Az egész lelátó izgatottan várta a zsűri értékelését.

-         Egyébként ez is poén, hogy az igazgatók is adnak pontokat. Hogy tudnának előítélet-mentesen részrehajlás nélkül pontozni?  - húzta el a száját Draco. Természetesen Potterre gondolt. Dumbledore biztos felpontozza a kis kedvencét. És nem szeretné, ha Potter vezetne véletlenül.

-         Jah, valahogy nincs jól megoldva ez a zsűrizés – értett egyet Blaise is. Végre megjelentek az eredmények. Mindenki feszült csendben figyelt. Persze Blaise volt a leggyorsabb a számolásban.

-         Krum és Potter holtversenyben az elsők!  - kiáltotta gyorsan. Ez aztán az öröm az ürömben.

-         A fenébe is! Ezzel a Potterrel! – mérgelődött Draco.

-         Menjünk, mert már befagy az ülepem idekint, leszállt a köd is – nézett körbe Blaise, s Daphnéval előreindulva levonultak a lelátóról. Draco is Crak és Monstro között haladva nekiindult, de szeme sarkából látta, hogy Sasha Antropov a lelátó szélénél Pansyhoz lép.  Pansy fekete kesztyűs ujjait a lelátó korlátjára tette, s a sziklás mesterséges medencét figyelte tekintetével, miközben Sasha le nem vett tekintetét a lány arcáról. Beszélgettek. Olyan halkan, hogy Dracónak esélye sem volt egy szót is elkapni. Milly ráadásul már egyre furcsábban pislogott Draco felé, s ezért Draco sietve megindult lefelé a deszkalépcsőn. Kifejezetten irritálta a tudat, hogy Pansy ott maradt azzal a Sashával kettesben a lelátón. De miért is foglalkoztatja ez ennyire? A klubhelyiségben azért a mardekárosok megünnepelték a dursmtrang győzelmét az első próbán. Daphné kézen fogva húzta maga után Blaiset a lányhálóba.

-         Jaj Cicám ne türelmetlenkedj már, hé Draco gyertek, lent úgyis nagy a hangzavar nem tudnánk csevegni! – kiáltott utána Blaise. Draco nagy levegőt véve követte őket.

-         Blaise! Blaise… - Daphné az ágyra dőlt, s Blaise felé mászva tenyerével már tolta is fel Daphné térdét hogy a csípőjéhez nyomulhasson, s szerelmes csókot nyomott a lány szájára.

-         Várj megnézem a kicsiket! – Blaise magára hagyta a lányt ,s a cicakosárhoz lépett. – Nézd milyen édesek! – Blaise a szőrénél fogva felkapott egy kismacskát, s Draco felé tartotta. Draco aki már hetek óta nem látta a kicsiket, hiszen nem volt olyan bejáratos a lányhálóba, mint Blaise már teljesen meglepődött. A kiscicáknak pihés szőrük volt, még egészen aprók voltak és esetlenek. Blaise tenyerében elfért a kiscica.

-         Még néha szopikáznak úgy láttam – mosolygott rá Blaise, s megsimogatta a macskát. Az félősen húzódott el. Minden érintésre úgy reagált akár egy nebántsvirág. Összerándult s félősen laposakat pislogott. Karmilla az anyamacska Blaise morgott. Az egyik macska színfekete volt akár Karmilla. A másik viszont teljesen Seaffy volt. Aranybarnés vöröses, pöttyös, oroszlánképű.

-         Kneazly lesz – vigyorgott rá Blaise, s a Seaffy kisutánzatot magával cipelve bedőlt Daphné ágyára.

-         Blaise?! – Sally-Anne kotorászott az ágya alatti ládában, s most felnézett.

-         Mondjad cicám! – vigyorgott rá kedvesen Blaise.

-         Te vagy az én tanácsadóm, nem tudok dönteni, milyen szín állna nekem jól a bálon?  Ezüst vagy lila? – kérdezte Sally-Anne és ahogy kiejtette a színeket a haja sőt a szeme is hasonló színekbe váltott.

-         Öhm….most vajon a ruhára célzol? – harapta be az ajkát elgondolkodva Blaise.

-         Igen igen… - Sally- Anne tanácstalanul billegett a sarkán, így guggolóhelyzetben. – Négy ruhát varrattam. Mert nem tudtam dönteni. Az igazság az, hogy kettő már kilőve. Mert a zöld gondoltam hogy népszerű lesz és nem akarok oylan színű ruhába menni, amiben más is megy az évfolyamból – sóhajtott Sally. – A puncsot is lefoglalták előttem – biggyesztette le az ajkát Sally.

-         Mármint a rózsaszínt? – révedezett Draco a kismacskát figyelve, ahogy visszaügyetlenkedik kis esetlen lábain anyjához a cicakosárba.

-         Igen, abba már megy valaki – tért ki a válasz elől Sally. – Szerintem az ezüst marad. Az megfelelő lesz, ugye? – nézett kérdőn Blaisere.

-         Szerintem is, a lilához nem menne úgy a hajszíned – figyelte Sally-Anne vörös haját Blaise.

-         Akkor ez alohomórázva! – elégedett meg Sally, s Blaisere vigyorgott. Draco még mindig Sally-Anne megjegyzésén törte a fejét. Zöldben Daphné lesz az egyértelmű. Ezt már tudja. Kié lehet a rózsaszín ruha?  Draco Millyre kapta a tekintetét. Vagy Tracey? Vagy Pansy? – igazán egyikükhöz sem tudta elképzelni. Bár talán Milly. Igaz az alkatához végképp nem állna jól. Ő tényleg inkább puncs lenne egy rózsaszín ruhában. Egy nagy puncs. Puncs mint puki? Draco elmosolyodott.

-         Hol marad Pansy? – kérdezett rá Draco, a még mindig őt feszítő kérdéstől nyugtalanul. Egyáltalán nem viselte jól a tudatot, hogy Pansy még talán mindig ott van a kihalt lelátón kettesben azzal a Sashával!

-         Ennyire hiányoltad a társaságom? – kérdezte gúnyosan a háta mögött a lány. Draco hátranézett a válla fölött, s látta, ahogy Pansy hideg inkább mérges, haragos szemekkel ránéz, majd elhalad mellette. Lekapta fejéről a prémsapkát, a vállfára igazgatta a pelerint, s könyékig érő fekete kesztyűjét kezdte lehuzogatni egyesével húzva meg minden ujján az anyagot. Draco megbabonázva figyelte a mozdulatokat. Nehezen ocsúdott.

-         Nem. Csak látni akartam, hogy megelőzött-e már valaki…, s megfojtott-e – Pansy ledöbbent tekintettel nézett rá egy pillanatig, de ahogy Draco folytatta, el is siklott a tekintete. Milly várakozón nézte Dracót. Draco csak a fejével intett nemet. Blaise és Daphné is érdeklődve figyelte a kettősüket.

-         Nem, sajnos ezt neked kell megtenned, még ha utálod is bemocskolni a kezed – mosolygott rá félelmetesen kedélyesen Pansy. Ledobta az éjjeliszekrényre a kesztyűit, s Draco mellett elsuhanva Blaise felé haladt.

-         Add ide a macskámat! – sziszegte neki.

-         Ő Kneazly és éppen annyira az enyém is mint a tied! Az én kneazlym kölyke. Ő csinálta! – szorította a mellkasához a cicát Blaise.

-         Megmondtam, nem adom neked! Add vissza! – Pansy Blaise kezére tette a sajátját, s igyekezett kiráncigálni a kiscicát Blaise tenyeréből. – Engedd el és tűnj a lányhálóból! – csattant Pansy dühösen.

-         Pansy irigysége az egész mardekárnak elég lenne, olyan kár hogy tele vagy rossz tulajdonságokkal – vágta hozzá Draco gúnyosan. Pansy kirántotta a macskát, s Draco felé pördült.

-         Ha még egy szót szólsz Draco esküszöm pálcát rántok rád! Tűnj a lányhálóból! Menjetek! – kiáltotta magából kikelve Pansy. Draco és Blaise is teljesen lemerevedett. Pansyt azért ritkán látták veszekedni. Úgy hogy ennyire véresen komolyan gondolja. Mert Dracónak kétsége sem volt felőle, hogy a lány most nem viccel, hanem nagyon is úgy látszott a tekintetén, hogy ha kiejt egy szót is a száján találkozhat Pansy pálcájával.

-         Öhm… szerintem menjünk Draco – mondta halkan Blaise, s gyorsan felpattant Daphné mellől az ágyról, s Dracót maga előtt lökdösve kitessékelte a lányhálóból. Mindketten látták, hogy Pansy egész testében remegett a haragtól. Vagy a dühtől vagy akármitől. A fiúk mögött bezárult a lányháló ajtaja. S Pansy azonnal összetört. A tartása eddig a pillanatig tartott. Kitört belőle a zokogás. S a macskával a kezében az ágyára ült. A cicát óvatosan a párnájára nyomta, majd a tenyerébe temette az arcát.

-         Pansy! – pattant fel Daphné és Millicent az ágyról ,s átsiettek a lány ágyához. – mi történt?

-         Én olyan hülye vagyok! – sírta a tenyerébe a lány. – Hogy lehettem ennyire ostoba!

-         Ne mondj ilyet! – vigasztalta Milly. – Hát mi történt? Mond el! – unszolták.

-         Ah ostoba liba vagyok! – szidta magát Pansy sírva. – Vissza….visszautasítottam Sasha Antropovot… - fúrta az arcát a párnájába Pansy, ahogy eldőlt az ágyon. A két lány összenézett Pansy válla felett. – mert…mert erre a baromra várok! – rázkódott meg Pansy teste a zokogástól.

-         Hát…ööö – nyögte Milly Pansy hátát simogatva nyugtatóan.

-         Most mondjátok meg őszintén! Nem vagyok ostoba? – nézett fel rájuk könnyes szemmel Pansy.

-         Öhm…de Pansy. Tényleg az vagy – felelte vékony szemöldökét összevonva Daphné.

-         Ó tudtam! – Pansy visszaborult a párnájára, hogy telesírja.

-         Jaj nem Pansy nem vagy az én megértelek! – nézett Milly rosszallóan Daphnéra. Daphné vállat rántott.

-         De az vagyok tudom én! Ki az aki visszautasít egy Sasha Antropovot? – szidta magát pityeregve Pansy.

-         Bárki! – felelte Milly határozottan.

-         Egy Sasha Antropovot? – nézett rá megrovón Pansy.

-         Na jó hát őt azért tényleg nem lehet visszautasítani. Ő azért tényleg sasha – egyezett bele Milly is lehangoltan. Pansy könnyes szemekkel nézett körbe.

-         Adj egy zsepit! – szipogta Daphné felé. A lány a háta mögül lekapta az éjjeliszekrényről a zsebkendős dobozt. S Pansy kirántott belőle egy papírt, s belefújta az orrát. Ó hányszor hallották már az elmúlt egy hónapban ezt éjszakánként. Pansy minden reggel kisírt szemekkel ébredt.

-         Komolyan nem vagyok normális! Én nem is értem magam – sóhajtotta Pansy  könnyes szemekkel.

-         Komolyan elhívott a bálba Sasha? ÉS te visszautasítottad? – ereszkedett le Daphné a szőnyegre Pansy ágya elé. Pansy csak sírásra görbülő szájjal bólintott. – Ó Pansy! Nem semmi!

-         Tisztára hülyét csináltam magamból! – rázta a fejét Pansy a tenyerébe hajtva a homlokát.

-         Pansy van fogalmad róla kit utasítottál vissza? Az oroszok egyik leggazdagabb családjának a sarját, aranyvérű, feketemáguscsalád, ráadásul Sasha nem csak hogy gazdag, de tényleg jóképű! Hogy tehetted? – rótta meg Daphné.

-         Mert….mert én hülye még mindig erre a lúzerre várok! -  mutatott a fiúháló felé  Pansy.

-         Jaj Pansy…ha én lennék Draco már ezerszer elhívtalak volna – sóhajtott Milly tehetetlenül. – Én már nem tudom neki hogy kifejezni, hogy hívjon el! Már tényleg szekálásnak veszi amit csinálunk vele! Értsd meg ha nem akarja mi sem kényszeríthetjük – tárta szét tehetetlenül a karját Milly.

-         Hát ez az…pontosan erről beszélek. Olyanra várok….aki engem sohasem fog elhívni a bálba – suttogta elkeseredetten Pansy. – S miatta visszautasítottam az egyik legjobb lehetőséget, sőt az egyetlen lehetőséget, hogy partnerrel mehessek a bálba. Fogalmam nincs hogy fogom tudni a karácsonyi bált végigcsinálni azzal a tudattal, hogy egyedül kell mennem, holott mehettem volna nem is akárkivel, hanem Sashával. Én nem is értem magamat. Annyira tökéletes és kedves és komoly és érett és minden… - ingatta a fejét tanácstalanul önmagát sem értve Pansy.- …csak…

-         …csak hát nem Draco – fejezte be helyette a mondatot Daphné.

-         Hát ez az! – ereszkedett meg Pansy válla. – nem fogadtam el a felkérését mert még mindig egy másikban reménykedem. Egy másikra várok. Amire semmi esélyem! Egy hónap múlva itt a bál! Pont egy hónap! – sóhajtott mélyeket Pansy. – mit csináljak? Mit csináljak? – nézett egyikről a másikra Pansy.

-         Ötletem sincs – rázta a fejét Daphné.

-         Mindent elkövettem. De tényleg. Először a tanulással akartam közelebb jutni hozzá, nem ment. A közös gúnyolódásokkal sem értem el a kívánt hatást. Ha kedves próbáltam lenni az is csak zavarta. Nekem már semmi tervem nincs. Bele kell törődnöm, hogy tényleg  nem érdeklem – zuhant hanyatt az ágyon Pansy.

-         Eddig azért meg voltunk győződve róla ,hogy azért talán mégis – próbálkozott Milly de egyre kevesebb meggyőződéssel a hangjában.

-         Figyelj Pansy én értek a legjobban a férfiakhoz mégiscsak – mondta a haját túrva Daphné. – Egy biztos. Draco nehéz eset! Főleg azért mert nem hogy nekünk magának sem ismerne be soha semmit! ÉS én nagyon úgy látom, hogy Draco eldöntött ténynek veszi, hogy ha nem Millyvel akkor senkivel sem megy a bálba. Akkor sem, ha otthonról jön a nyomás, hogy valakit el kell hívnia.  – A lányok felkapták a fejüket. – A múltkor belepillantottam a levelezésükbe. A szülei már három felkiáltójellel írták, hogy hívjon meg valakit! Draco mégsem lépett. elég egyértelmű. – Daphné felsóhajtott. – Ráadásul Pansy tényleg egy másik veszély is fenyeget. Astoria bármi áron de el akar menni a bálba.

-         Mit akarsz ezzel mondani? – kapta fel a fejét rémülten Pansy.

-         Ő még nincs tizennégy. Tehát nem hivatalos a bálba. Csak akkor jelenhet meg, ha valaki elhívja. – Daphné szemei elsötétedtek – És Pansy már évek óta figyelmeztetlek Astoriával légy résen. Mert ő is Dracóra hajt. Minden téren. Szerencsére fél eléggé tőlem, meg talán tőled is, hogy ne próbálkozzon nyiltan a közelébe jutni…de…azt mi nem láthatjuk, hogy nem-e akadnak össze itt-ott a folyosókon ki tudja hol…azért nem vagyunk Draco nyomában egyfolytában. Szóval vigyázz mert Astoria azért Greengrass. Ismertek engem is! Egy Greengrass mindig titkos veszélyt jelent, ha kiterjeszti valamire a gondolatait. Pansy Astoriát is sürgeti az idő. A fiúk lassan lassan elfogynak. Nott már lehívta Traceyt. Nem sokan maradtak akik még szabadok. S azok egyike éppen Draco. Aki azért nem kispályás. Persze, hogy meg akarja szerezni! Élesedik a verseny Pansy! Én azt mondom kár, hogy nem fogadtad el Sasha meghívását, megadhattad volna a kegyelemdöfést Dracónak! – mondta komolyan Daphné.

-         Pfh! De pocsék! – nyögte Pansy. – Azt hiszem nem is tetszik már annyira ez a bálozás dolog – zuhant magába teljesen. Telnek a napok…közeledik a karácsony és a bál. A lányoknak pedig már hónapok óta ott lapul a dísztalárjuk a ruhásszekrény mélyén a szép díszes, szalagos dobozba, s várják, hogy felavassák, életük első igazi nagy bálján.