A december szeles és esős idővel érkezett. Még mindig nem esett le az idei első hó. A hideg viszont már beköszöntött. A Fekete-tó felszínén vékony milliméteres jég keletkezett, de a mélyben, a mardekár ablaknál még úszkáltak az apró halak, a víz ringása jelezte a mélyben még zajlik az élet. Draco örült, hogy egy kicsit egyedül lehet végre. Blaise a lányhálóban volt, Monstro és Crak még a nagyteremben étkeztek. Nott valamerre bolyongott. Draco fázott a hideg pincehálóban. A kandalló széléhez  a meleg cserépre kuporodott, s elmélyülten meredt a tűzbe. Vastag kötött pulóverének ütögette a hasánál a kezében tartott Morgana csuklópántot. Időnként átfogta ujjaival, s figyelte ,ahogy a tűz fénye táncot lejt rajta. Ujjai között pödörte oda-vissza, majd megint erőtlenül leeresztette a hasára. Mit tegyen? El kellene már tényleg hívni valakit. Minden kelléke megvan a báli meghíváshoz. Csak egyetlen dolog hiányzik. A bátorsága.  Egyszerűen képtelen odaállni egy lány elé, hogy megkérdezzen tőle egy ilyen bizalmas dolgot. Főleg mások füle hallatára. Ráadásul már alig akadt olyan akit elhívhatna. Az évfolyamból úgy tűnt már csak Sally-Anne és Pansy szabad. Mert Millyt ugyebár nem hívhatja el. Draco már minden este rettegve merészkedett le a klubhelyiségbe, s olyan ideges pillantással figyelte a két lány csuklóját, hogy vajon csillog-e már rajta a Morgana pántja. De nem. A két lány még szabad. Viszont…ez azt is jelenti, hogy másoknak sem kellettek. Selejtekkel pedig egy Malfoy nem vonulhat fel. Tudta jól, hogy össze kellene már szednie a bátorságát és legalább az egyik elé odaállni. Vágyai szerint Pansy, esze szerint viszont Sally. Szülei szerint Pansy. Sőt a mardekár-ház nyomása szerint is Pansy. Rossz az arány. A legkényelmesebb megoldás Sally-Anne lenne. Mert Pansy visszautasításától nagyon tart. Nem tudna megszégyenülés nélkül kijönni abból, ha Pansyt kérdezi meg. Vagy a lány alázza meg, vagy a társaság. Igazán nem tudta hányadán is áll a lánnyal. Eljönne-e egyáltalán vele? De akkor meg mit gondolna róla? Teljesen kínos az egész. Ki fogják nevetni és gúnyosan azt mondják, hogy ugye tudtuk? Ugye nem meg mondtuk? És Draco egyáltalán nem akarta ezeknek kitenni magát. De a lányt sem. Pansy vidámságát mintha ketté vágták volna. AZ ominózus novemberi nap óta Pansy feszült, ingerlékeny és rendkívül mogorva lett. Draco csak sejtette, hogy a lány talán arra vár, hogy mint barátot és évfolyamtársat legalább elhívja. S a haragja annál mélyebb Draco minál tovább húzza-halassza a dolgot. Főleg azért, mert azt is tudják, hogy ő sem hívott még el senkit. Egyre nagyobb a nyomás. S Draco nem merte bevallani, hogy fél Pansytól.  Draco kétségbeesetten meredt a karperecre. Miért nem tud ez a karperec önállósodni aztán csússzon rá valamelyik lány kezére és kész. Oldja meg helyette ezt a dolgot. Tényleg mi lenne, hah Monstro kérne meg valakit a nevében? Vagy Blaise? Blaisenek úgyis minden lány igent mond. Igen talán az lenne a legjobb megoldás. Igaz elég gyáva és férfiatlan megoldás de ez már nem számít. Már semmi sem számít, csak oldódjon már meg ez a dolog, mert nem hagyja már aludni sem. A szülei egyenesen veszekedtek vele a levélben most legutóbb is, amikor megírta, hogy még mindig nincs partnere. Valahogy most minden és mindenki ellene van. Még ez a csuklópánt is.

- TE meg mit búslakodsz ott a sarokban? – lépett be a fiúhálóba Blaise. Draco a tenyerébe rejtette a csuklópántot, s a  pulóvere ujját ráhúzta, hogy eltakarja.

- Figyelj Blaise! Azt a Solange-t elhívta már valaki? – kérdezett rá Draco.

- Nem mardekárost akarsz hívni? – kérdezte homlokráncolva Blaise.

- Foglalt vagy sem? – türelmetlenkedett Draco.

- Már elhívta Pucey – felelte Blaise, de rosszallóan Dracóra meredt. – Amúgy meg minek vetted a Morgana pántot, ha senkinek sem adod oda?

- Nem tudom kit kellene elhívni – motyogta esetlenül Draco.

- Hát most már kapd össze magad, mert tényleg fogynak a lányok, és tényleg csak a selejt marad. A végén még a griffendélből kell párt választanod – nevetett rá Blaise.

- Akkor inkább egy altató arra az estére – nyögte Draco, s feltápászkodott a kandalló elől. – Na jó döntöttem. Ma este elhívom! – mondta falfehér arccal Draco.

- Hé azért nehogy kidobd a taccsot csak nem ver meg miatta – veregette hátba Blaise. – Örülök, hogyvégül rászántad magad. Pansy szerintem értékelni fogja a lépést! Kiváncsian várom – kacsintott Blaise.

- Mi? – Draco zavarodottan állt. – Nem én nem Pansyt akarom elhívni. Hanem Sally-Annet. Úgyis annyi ruhát vett a bálra, hát legalább jelenjen is meg valakivel. Ő rendes lány, és tök normális és csak annyi, hogy együtt elmegyünk aztán mindenki marad a társaságával – erősítette magában is az elhatározást Draco.

- Jaaah….úgy mindjárt…..más – mondta lassan és vontatottan Blaise. Olyan kiválóan elrejtette az érzéseit, hogy semmi sem látszott az arcán. De a lassan kiejtett szavakból is levágta Draco, hogy Blaise tökre nem erre számított. – Hát akkor sok sikert Sally-Anne-nél! – felelte Blaise s elnézett. Hirtelen fontosnak találta, hogymegigazítsa az ágytakaróját, ami gyűrött volt.  Draco kilökte a fiúháló ajtaját, s határozott léptekkel  megindult a pincelépcsőn lefelé. Remélte, hogy a lányt lent találja és gyorsan elintézhetik ezt a kínos ügyet. Ahogy félúton járt hatalmas sikítást hallott.

- Áááá….! – Draco megszaporázta a lépteit, s Blaise is kirontott a fiúhálóból csaknem behozva Dracót. – Komolyan?!!! Merlinre nem hiszem el! Sasha Antropovval megyek a bálba! – sikoltozta Sally-Anne. Akár egy cirkuszi mutatvány színeváltozott a szívárvány minden szinében, elzöldült kililult, s Pansy nyakába borulva dőlöngélt a lánnyal. – Ó ez aztán a jó hír! Bejött Trelowney jóslata! – vigyorgott TRaceyre hátra, s kimelegedett arcát hűtötte a tenyerével miközben egyfolytában visszamosolygott Pansyra. A mardekár klubhelyiségben mindenki együtt örült Sally- Anneel. Néhány lány még gratulált is neki, hogy milyen szerencsés, és hogy milyen kiváló báli partnere akadt. Draco megrökönyödve állt a lépcső aljában. Hát kész! A rohadt időzítés! Egyetlen estével kellett volna hamarabb rászánnia magát és akkor meg lett volna oldva minden. De persze megint elcseszte. Hogy a fenébe hívhatta meg Sasha Sally-Annet, amikor az egész mardekár tudta, hogy Pansyra hajt. Mi a fene jöhetett közbe? Draco kérdőn nézett Pansyra, de a lány elfordította a tekintetét. Blaise kérdőn sandított Dracóra:

- Na mi a helyzet cimbi? Ez aztán a gáz mi? – vigyorgott rá Blaise, s széles vigyorral az arcán bearaszolt a lányok közé. Kérdés sem volt. Sally-Annenek a báli partnert Pansy intézte el, olyannyira, hogy a lány itt most tőle tudta meg a hírt, nem is Sasha hívta el. Most akkor mi van? Draco zsebébe csúsztatta a Morgana csuklópántot, s egy fotelbe vágta magát Pansyval szemben.

- Ez meg mi volt? A Sashádnak mégsem fűlött hozzád a foga? Vagy kivillantottad rá a méregfogaidat és gyorsan odébbállt? – vigyorgott gonoszul Draco.

- Tudod Draco, ha ennyire gyökér vagy, hogy nem jössz rá magad, akkor nincs is mit beszélnünk egymással – vágta hozzá harciasan Pansy.

- Már megint rajtam vadmacskáskodsz? – kérdezte vissza unottan Draco. – Próbálkozz Karmillánál. Gondolom a bálba is vele mégy!

- Most hogy mondod – mosolygott rá Pansy gúnyosan. – Kösz Draco! Igazán jó tanácsot adtál! Azt hiszem tényleg Karmillával érkezem a bálra! Így legalább biztos olyannal megyek, aki méltó hozzám, és a szeretetemre! – Pattant fel Pansy.

- Ó látom veszed Monstro és Crak példáját, ők is a fánkjukkal érkeznek – vágott vissza Draco.

- Igazán? Nos látod Draco neked nem is kell gondolkodnod az ügyön. Hiszen te önmagaddal mégy, azzal, akit a legjobban szeretsz! – sziszegte Pansy, s kivonult a klubhelyiségből.

- Na ez letudva – nyújtózott elégedetten Draco.

- Draco még mindig nem hívtál el senkit? – kérdezett rá élesen Daphné. – Nem gondolod, hogy ez már ciki?

- Nem egyáltalán nem. De ha mindenáron mindenkinek párra vadásztok, akkor segítek a pecázásban invitó halacska! – nevetett Draco. A hal szóra Monstro felkapta a fejét. – Látjátok működik – gúnyolódott Draco. – Monstro, mi lesz a báli partnereddel! Hívd meg!

- Ne Draco ne csináld! – rángatta  meg Milly unokaöccse karját, de Draco csak lerázta a lány kezét magáról. – Monstro, mint barátod tanácsolom a számodra legjobb partnert, az unokanővéremet. Vérem a véremből. Nem sérthetsz meg azzal, hogy visszautasítod. EZ olyan mintha engem utasítanál vissza. Így Milly nevében szeretném megbeszélni veled, hogyelvinnéd e az unokahúgomat a bálba – Monstro bús borjúszemekkel Dracóra bámult. Értette tökéletesen. Draco vérkérdéssé emelte, sőt mi több Malfoy kérdéssé emelte azt, hogy meghívja-e Millyt vagy sem. Egy Malfoy ajánlatot visszautasítani lehetetlen, főleg neki, főleg halálfalókörökben. Ha máshogy nem kötelességből el kell fogadnia az ajánlatot, s meg kell hívnia a lányt. Mert ha nem teszi, azzal Millyn keresztül Dracót és a Malfoyokat sérti meg, s haragítja magára. Nagyon rafinált. Nagyon ravasz megoldás volt. Draco már egy hete ezen agyalt, mire rájött ,hogy tudja kicsikarni Monstróbal a legegyszerűbben azt ,hogy megadja unokanővérének amire olyannyira vágyik. Ez lett volna a legkönnyebb mégis olyan sokáig gondolkodott rajta. Draco igazán elégedett lehetett. Elintézte Millynek ezt is. A lány még mindig tiltakozva rángatta a talárját, de Draco ügyet sem vetett rá. Most nyílegyenesen Monstrora nézett. Hideg, acélos szürke tekintettel. Azzal a tekintettel, amivel komoly dolgokról beszél, amikor politikáról, halálfalótémáról és egyé égető kérdésekről  vitatkoznak. Nos ezt a tálalást Blaise ne mtudta volna megcsinálni. Blaise módszere ezért nem aratott sikert. Draco módszere viszont a célegyenesbe ért. Ő úgy tálalta az egészet, hogy Monstrónak módjában sem állhat megtagadni a felkérést, mert ezzel Dracót sérti mag. AZ viszont nem tanácsos.

- Ó igen. Hogyne. Igaz Draco. Milly eljössz velem a bálba? – kérdezett rá gyorsan Monstro. Draco elégedetten bólintott. Lám megy ez. Csak igába kell hajtani az öszéreket. S akkor tudják merre kell menni. Milly keze most lehanyatlott Draco pulóveréről. Draco amikor ránézett nem tudta eldönteni a lány elneveti vagy elsírja magát. Most meg mi van? Hiszen ez volt Milly leghőbb vágya! Vagynem? Már megint nem érti meg a nőket? Már megint ne mtudott kiigazodni a saját unokanővérén? Mi a franc van ezekkel a lányokkal? Pansy is, Milly is! Mind olyan furák!

- ó jaj Greg! – Milly szipogva keresgélt zsebkendő után, s Blaise nyújtott felé egyet. – Nagyon jól esik a meghívásod….de….sajnos….már eligérkeztem…. – Draco úgy érezte menten gutaütést kap. Hát az nem lehet igaz! Mi van ma? Ki hívhatta meg Millyt?  Blaise is tátott szájjal meredt a lányra. - …igen… - Milly szipogva mosolyogva, elpirulva nézett körbe.  – Most akartam épp elmondani, hogy az imént vacsora után…Poljakov elhívott…és hát, azt….hittem nem lesz már senki aki….elhívjon értitek…és hát mégsem akartam….hogy egyedül menjek….a bálba….én azért hálás lehetek annak is….hogy valakinek az eszébe jutottam egyáltalán…. Tudom én hát…nem vagyok egyistennő – nevetett fel zavartan Milly. - …nem válogathatok…szóval…hát igent mondtam neki. Bocsi – súgta Monstróra nézve. Aki alapvetően közönyösen fogadta, sőt kissé meg is nyugodott. Milly hogy bizonyságot adjon a szavainak felhajtotta a talárjját, s egy vastag egészen római kori  széles cirillbetűs irással futotta szöveg díszítette Morgana pánt simult a csuklójára.

- öööö…. – nyögte Draco. Ennyi tellett tőle. Azok után, hogy egy hetet csak annak áldozott ,hogy kitalálja, hogyan is csikarhatná ki Monstrótól a meghívást Milly számára….most ez is…Erre Millyt elhívják. Persze a lány meg nem tudhatta, hogy Draco azért bármi áron is, de  el  akarja intézni neki ezt és véghez viszi Milly kívánságát teljesítve az akaratát, hogy Monstróval mehessen a bálba.

- Jaj Draco! Azért köszönöm… - sírta el magát Milly, s tehetetlen ül körbenézett, majd felsietett a lányhálóba kisírni magát.

- Bravo fiúk! Szuperul megcsináltátok! – csattant Daphné. Oylan hideg metsző szemekkel nézett Dracóra, hogy Draco attól tartott a lány a tekintetével elvágja a torkát.

- Hát gondolta a fene, hogy ezek az oroszok bekavarnak! – háborgott Draco. – Milly, Sally-Anne.  Pansyt is egy orosz hívja el még ma este? Mondjuk Krum? Csak hogy teljes legyen a létszám. Ja bár nem őt biztos senki! – védekezet gyorsan Draco.

- Nos nem Draco. Képzeld el, hogy Pansyt is elhívta már valaki! – kelt ki magából dühödten Daphné. – Méghozzá Sasha Andropov. Pansy engedte át a felkérését Sally-Annenek. Kiégett az üst alja fiúk és most folyik a trutyi rátok! – mérte végig őket Daphné, s felsietett Milly után.

- Basszus! – nyögte Blaise, s a hajába túrt, majd Monstróra és Dracóra nézett.

- Most mi van? – kérdezte mogorván Draco. – Tudtuk mi? Ez a Milly is!

- Elkéstünk fiúk ez van – dörzsölte össze a tenyerét Blaise.

- Nahát Pansyt meghívta Sasha és Pansy visszautasította? – füttyentett Draco elismerően.

- Lehet valami nagyobb vadra vadászik – vihogott Blaise. – Talán az egyik bajnokra tényleg. Elvégre akkor az illetővel nyithatja meg a bálon a táncot. Ez azért nagy dolog. Kire hajthat? Victorra? Vagy Potterre? Diggory is helyes elvégre… - húzta a fiút Blaise.

- Ki tudja! Attól a boszorkánytól minden kitelik! – dörmögte Draco. – De hogy Sasha elhívta! Hát az azért tényleg nem semmi! – álmélkodott fennhangon Draco. – Visszautasította? Akkor mégiscsak az a szerelmi bánat lehet… - motyorászta maga elé. Akárhogy is Pansy elhívásának eshetősége most villámcsapásra felértékelődött a szemében. Ha Sasha tényleg meghívta a lányt, akkor azért annyira nem lehet vészes dolog Pansyval menni. Lehet igyekezni kellene Pansyt elcsípni. Mi van ha tényleg egy bajnokkal megy. Hát Victor Krum ismertsége összehasonlíthatatlan a sajátjával. Cikeszhez sem érhet Victor mellett. És ha tényleg elhívja Pansyt? Draco egyre kényelmetlenebbül feszengett. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy a lány szabad préda. Ráadásul egyesek már le is akarták foglalni maguknak. Mert most hirtelen neki is nagyon kellett volna a lány. Ha Sashának jó ,hát neki pláne jó! Arra a simaképű oroszra eddig is pikkelt, most hogy tudja, már elhívta a lányt! Hát most már pláne utálja! Jaj de ő nem meri meghívni Pansyt! Főleg ezek után! Hát ha Sashát visszautasította, akkor őt körberöhögi! Ő nem is mer a lány elé állni. Főleg azért mert tőle viselné a legrosszabbul a visszautasítást. Végig ezért nem merte meghívni a lányt. Mert ngyon jól tudta, hogy Pansytól fájna is a visszautasítás. Millytől még igazán rosszul sem esett. De Pansy ő más! Valamiért ő…túl fontos…tőle nagyon nagyon övön aluli lenne egy visszautasítás. Olyan mintha egy szarvasnak letörnék az agancsát és agancs nélkül már ne mtudna létezni. Na igen. ha Pansy meghívásáról volt szó, akkor szarvasnak érezte magát, aki félti az agancsát. Mert kérdés sem volt, Pansy aztán képes lenne rá ,hogy letörje. Elvégre Sasha Andopov agancsa is beletört Pansyba. Ajaj! Most légy okos nagyokos! Draco a homlokát dörzsölgetve  tanakodott, amikor egy szőke haj lebbent el előtte.

- Szia Draco! – köszönt rá a lány. Draco felpillantott.

- Öh, helo – próbált a gondolataiból visszatérni a klubhelyiségbe Draco. Elég nehezen ment.

- Közeledik a bál – tördelte a kezeit Astoria.

- Hát igen…sajnos…bár visszafele haladna most az idő – nyöszörögte Draco. Végigmérte a szép szőke hajú, smaragdszemű lányt. A keze megakadt a zsebében a csuklópánton, de csak annyira, hogy ujjaival még beljebb tolja a zsebébe. Nem. Valamiért nem Astoria az, akit el akarna hívni. Most már csak egyetlen cél lebegett előtte. Hogy az igencsak magas babérokra törő Pansy Parkinsont valahogy megszerezze magának báli partnernek. Mert ha Pansy visszautasította Sashát. Az egyet jelent. Hogy valaki fontosabb személy meghívására vár, s annak a férfinak tartogatja magát. Ebben a fényben viszont Pansy egészen kívánatos lett a számára is. Azért azt senki sem tagadná, hogy Pansy nem csinos és hogy azért…különleges. Ezt még Draco is bevallotta magának. Itt az ideje valami ravasz taktikával, de elérni, hogy Pansy mégiscsak őt válassza a bajnoki babérjai helyett…