Legendás lények gondozása órára közeledtek. Draco most már lépten nyomon azt találgatta mi módon érhetné el Pansytól, hogy eljöjjön vele a bálba. Az első napokban még a Morgana csuklópántot is magával cihelte, hogy ha úgy adódik azon nyomban a lány kezére tehesse a foglalt táblát. De sehogy sem adódott úgy. Pansy gondterhelt arccal meredt az órák nagy részében maga elé.  Szünetekben meg állandóan eltűnt. A három lány egyfolytában sugdolódzott. Most is egymás mellett haladtak.

-         …akkor sem értem Daphné, hogy tehetted ezt. Hogy elárultad neki, hogy visszautasítottam Sashát! – emelte meg kissé a hangját Pansy, ezért is hallotta meg Draco a mondatot, s most még jobban hegyezte a fülét, hogy a beszélgetésekből elkapjon valamit.

-         Csak felnyomta bennem a pumpát, bocs tudom, hogy titok lett volna ne haragudj – szabadkozott Daphné.

-         Remélem az egyéb terveimet nem kotyogtad ki előtte! – morogta sötéten Pansy. Draco többet már nem hallott, de éppen elég volt ezt elcsípnie a beszélgetésekből. Hát ugye! Ugye hogy úgy van, ahogy gondolta! Pansynak egyéb tervei vannak! És ha a tervei között nem Sasha Andropov szerepelt akkor valaki fontosabb! Blaise már a másfél méteres szurcsókok előtt állt és iszonyodva méregette őket.

-         Na mi a feladat? – kérdezte Blaise a dögökre meredve.

-         Meg kell szereznem Pansyt! – sziszegte neki Draco. – Segíts!

-         Itt most legendás lényeken? – ráncolta a homlokát Blaise.

-         Nem, dehogy! A bálra! – suttogta ,hogy mások ne hallják.

-         És mégis mitől lett ennyire égető kérdés ez nálad? Eddig is megtehetted volna de eszed ágában sem volt – fintorgott undorodva Blaise.

-         Amúgy a szörnyeket téli álomkuckójukba kell bedeszkáznunk – fújta ki a visszatartott levegőt Draco ahogy ő is lepillantott a méretes példányra. A szurcsók ismét robbantott egyet a farkával, s Blaise ijedten ugrott hátrébb. Rita Vitrol tipegett eléjük magas sarkú cipőjében.

-         Tudnátok nekem valamit mondani a legendés lények gondozása órátokról sé tanárotokról? Úgy hallottam Harry Potter egyformán kedveli mindkettőt – csivitelte lelkesen.

-         Ó igen? – húzta el a száját Draco. – Engem például ezen az órán már súlyosan megsebesített egy hippogriff tavaly. A barátomat Vincent Crakot pedig megharapta egy futóféreg-  zihálta dühösen Draco, miközben próbálta pórázon tartani az izgága bivalyerős szurcsókot. – Mindenki utálja Hagridot. De elviseljük mert nem merünk szólni! – csúszott ki a kezéből a póráz s a szurcsók megvadulva rontott nekik. Rita Vitrol az ellenező irányba rohant. Draco és Blaise Hagrid kunyhója mögé menekültek. Kifulladva pihegtek a ház falának dőlve.

-         Ugye Daphné nem említett olyasmit, hogy Pansyt már elhívta valaki – idegeskedett Draco.

-         Nem tudok róla – ingatta a fejét pihegve Blaise. – A Sashás ügy kidomborította nála d Pansy előnyeit mi? – mutatta Blaise saját mellkasán a nőies halmokat vigyorogva.

-         Izé…nem is tudom – vakargatta a tarkóját Draco. – Nem merem elhívni. Hogy csináljam?

-         Jaj ne légy már ilyen puhapöcs Draco! – lökte meg a homlokának taszítva a tenyerét Blaise. – Elé állsz és megkérdezed ennyi!

-         Le fogja átkozni a fejem! – erősködött Draco.

-         Dehogy fogja! Csak keményen férfiasan! – szorította meg az öklét Blaise és belevigyorgott Draco arcába.

-         Aham, biztos menni fog – mondta bizonytalanul Draco. A nyakukon a bál most már tényleg. Alig néhány nap. És még mindig nincs partnere.

A negyedéves lányhálóból erős zokogás szűrődött ki. Ahogy Daphné benyitott, s körbenézett. Milly és Pansy ágyán is egy nagy sötét kupac rázkódött.

- Hahó lányok?! – kiáltott körbe Daphné. – titeket meg mi lelt? Csoportos sírógörcs van itt vagy mi?

- Én hülye. Elfogadtam a meghívását – sírta Milly.

- Én hülye meg nem fogadtam el! – bőgte Pansy. Daphné egyikről a másikra nézett.

- Értem és ezzel most minden meg van oldva? – dobta le a táskáját Daphné. – Milly a te bőgésedet nem is értem! Oké, hogy rendes volt Dracótól, hogy azért kicsikart neked egy meghívást Monstrótól, de mind tudjuk, hogy ez csak kényszer lett volna. Poljakov viszont teljesen önszántából hívott meg, mert kedvel! Ez azért sokkal nagyobb dolog – beszélt a lány lelkére Daphné. – Senki sem beszélte rá, egyszerűen eszébe jutottál és elhívott. Egy fiú! Ráadásul orosz! Nem mégy egyedül a bálba! – sorolta az érveit Daphné.

- Igen az igaz – szipogta Milly szemét törölgetve.

- Pansy. Te meg visszautasítottad Sashát, mert nem akartad egész este megbántani azzal, hogy szomorú-epekedő kocsányon lógó szemekkel egész este Dracót bámulod. És teljesen boldogtalanul töltöd az estédet.  Sőt, sAshát is kárpótoltad azzal a tudattal, hogy egy kedves barátnődnek szívességet tehetett. Mi a probléma?

- Hogy mehettem volna Monstróval és az azért nem ugyanaz! – csattant Milly.

- Hogy ettől függetlenül én még mindig egyedül megyek! El sem hiszem. Két nap van a bálig és ide jutottam! Szerintem beszerzek még Roxmortsban egy széles legyezőt, hogy legyen mivel kitakarnom az arcom, hogy ne legyen olyan égő egyedül bevonulnom – sóhajtott Pansy.

- Merlinre lányok látnotok kellene magatokat, ahogy kisírt szemekkel ültök itt, mintha ez lenne a varázsvilág legnagyobb tragédiája, hogy Milly Poljakovval megy a bálba Pansy meg úgy néz ki egyedül. Ugyan már Pansy. Úgyis Dracóval egy asztalnál ülünk

- Ó igen de csakis azért ülök egy asztalnál Dracóval, mert  a negyedévesek egy asztalnál ülnek, tényleg rohadt kielégítő – bosszankodott Pansy.

- Draco sem hívott el senkit – érvelt Daphné. – Szólóban jöttök ennyi. Ez olyan egyedi dolog. Nekem tetszik. Báloztok, nem vagytok a párotokhoz kötve, szabadon tehettek bármit bárkivel – kacsintott Daphné.

- Aham persze, jó lesz. Alig várom, hogy Draco egész este gúnyolódjon rajtam, hogy egyedül jöttem a bálba

- ÉS te okos lányként visszafeleselsz neki, mint mindig – csapta össze a tenyerét Daphné, s a karján megcsillant a Blaisetől kapott gyémántköves Morgana csuklópánt. Az elsőbálozók ékszere. Pansy irigykedve nézte a szép, értékes ékszert. Ami Millynek is van. Csak neki nincs. S többé már nem is kaphat, hiszen az első báljára elmegy két nap múlva. S nem volt egyetlen fiú sem, akitől kaphatott volna. Hiszen Sashát, aki biztosan vett volna neki, őt visszautasította. Bolondság volt egész évben Dracóra várni. Most itt ülve már látta, hogy butaság volt reménykednie bármiben is. S ezzel elúszott előtte is az, ami lám a negyedéves mardekárosoknak is megadatott mindenkinek, kivéve neki. A mardekárból már mindenki elkelt a bálra, csak ő nem. Minden lány megkapta élete első báljára a Morgana csuklópántot csak ő nem. S a boltok ma este már bezártak. S nem is nyitnak ki. Roxmortsban sem. Neki már senki nem vesz Morgana pántot. Pansy magába roskadva figyelte az éjjeliszekrényén a gyertya hosszán lecsorduló megolvadt viaszt.

- ne búslakodjatok hát itt lányok – intette őket magával Daphné. – Gyerünk le! Aztán karácsonykor bulizunk egy nagyot együtt, hiszen úgyis ott ülünk majd mind egy asztalnál, akár egy nagy család – mosolygott rájuk Daphné. Nem tehettek már semmit.  Pansy és Milly is kifújta az orrát, megmosták az arcukat, s lenyugodva követték Daphnét a klubhelyiségbe.

Draco zsebre vágott kézzel egyik lábát a másikon átvetve lehajtott fejjel ült a fekete bőrkanapén Blaise mellett. Ahogy ökölbe szorult keze a zsebében volt, a fekete nadrág megfeszült  az ágyékánál.  Szőke tincsei eltakarták a kilátást. De nem is akart már semmit látni. Fejét időnként megrázva várta hogy csoda történjen. A bál nagyon nem úgy fog alakulni, ahogy tervezte. Vagy ahogy akarta volna. Ő a férfi, neki kell meghívnia egy nőt, de ő képtelen erre. Blaise egész este beszélt és beszélt, öntötte bele a lelket, hogy kérjen már meg egy lányt. Most a bál előtt. Holnap este már nagyon hülyén jönne ki, hiszen másnap már bál lesz. Draco viszont már úgy érezte, hogy a ma este is idétlenül jönne ki, ha bárkit is megkérne. Ilyen megkésve. Ez olyan mintha a karácsonyi ajándékokat  karácsony után adná oda valakinek.

-        Elbasztam kész! – nézett fel sötéten Draco.

-         Mert túl sokáig húztad! Már mikor mondtam, hogy lépj! Akkor kellett volna megtenned azon héten, amikor én kértem meg Daphnét. Nott is akkor kérte fel Traceyt. Sőt a mardekár nagy része. Kit akarsz meghívni? Most már tényleg csak a kicsik maradtak… - Blaise szemével követte a levonuló lányokat. Draco megköszörülte a torkát. Milly ajkai körül már ismét mosoly bújkált. Helyre tette a lelki békéjét, hogy végülis számára minden jól alakult. Meghívták a bálba, és Monstro is ott lesz az asztalnál. Mi lehetne ennél jobb?

-         Szia Draco! Hogy vagy? – kezdte csevegős hangnemben Milly.

-         Pazarul – dünnyögte az orra alatt Draco.

-         Azt látom – jegyezte meg Daphné epésen. Blaise nagyon jól tudta mi van. Daphné azért rángatta le a lányokat, hogy az utolsó lehetőséget megadják Dracónak és Pansynak.  Milly is tudta a ma estén áll vagy bukik a dolog. Ha ma este nem történik meg a partnerfelhívás, akkor már semmikor.

-         Piton szerint holnapután oldottabb körülmények között fogunk szórakozni – vigyorgott Blaise. – Oldottabb hangulatban…mh…szerintem a szó alatt nem igazán egyre gondolunk.

-         Veled Blaise biztos hogy egészen mást jelent – nevetett fel csendesen Pansy. Blaise kacsintott rá. Milly szemét forgatva köszörülte a torkát. Kínos csend. Pansy kerülte Draco tekintetét. Milly meg szemével egyfolytában Pansy felé intett. Draco bambán nézte unokanővérét. Blais időnként oldalba bökte Dracót. Draco szélebbre húzódott a fiútól.

-         De izgatottan várom, hogy milyen az, amikor Piton oldott hangulatban van – nyalta meg az ajkát Blaise s ő is feceregve, oldalazva Draco felé húzódott, s a lábával megbökte Draco cipőorrát. Milly már a fejével is Pansy felé biccentett, s gúvadó szemekkel meredt Dracóra, s megköszörülte a torkát.

-         Fája a torkod Milly? Mi ez az idegesítő torokköszörülés? – kérdezett rá Draco, mint aki nem érti a jelzéseket.

-         Öhm…igen hideget ittam, azt hiszem – pirult el Milly a burkolt leszidáson.  Várakozva nézett Dracóra, s nyomatékosítva próbálta jelezni, hogy tegye már fel a nagy kérdést. Daphné és Blaise tanácstalanul néztek össze, hogy mit is tehetnének az ügyben.  Pansy keresztbe tett lábakkal ült. A karjait is egymásba fonva, de most lehangoltan  a hüvelykujján kezdte harapdálni a körmét.  Draco figyelte a lány cipőorrát, ahogy ütemesen ringatta. Draco úgy érezte a gyomrában dobog a szíve. Nem, ő erre képtelen. Lehajtotta a fejét, s inkább az ölébe meredt a köldöke felé. Blaise Pansyra nézett. A sötét szemek összevillantak egy pillanatra. Pansy elkapta a tekintetét. Lehunyta a szemét, majd egy mély levegő után érces hangon megszólalt.

-         Van már partnered a bálra Draco? – érezte, ahogy elvörösödik a kérdés alatt. Annyira kellemetlen ez a helyzet. Főleg neki.

-         Nem, nincs – kapta fel a sötét kissé ideges tekintetbe a szürke szemeit Draco. Zavart volt, nem értette , hogy mi zajlik körülötte.

-         Tényleg? – játszotta el a meglepődést Pansy indulatosan, rosszkedvűen és mérgesen egyszerre. – Képzeld még nekem sincs partnerem – mondta Pansy. Draco lebegve elkapta a tekintetét a lányéból, majd visszanézett. Mit akar Pansy? Mire akar már megint kilyukadni? És milyen sértésekkel kell már megint szembesülnie? Draco mély levegőt vett, hogy felvértezze magát Pansy támadása ellen. Pansy Daphnéra nézett, majd egylendülettel kieresztette tüdejéből a levegőt és a kérdést. – Akkor mehetnénk akár együtt is nem? – emelte meg a szemöldökét Pansy, s érezte, hogy elönti a forróság és elvörösödik. Mennyire égő is ez! Hogy ő hívja meg Dracót a bálba! Hogy ő kérdezi meg ezt a fiútól, holott remegő lányoktól szokták megkérdezni ezt, karpereccel a kezükben. De hát Pansy tudta, neki nem  termettek meg az ilyen gyümölcsök. Egyszerűen vannak a szerencsések mint Daphné és vannak azok, akiknek maguknak kell megoldaniuk a gondjaikat. Draco teljesen összezavarodott. Úgy meredt a lányra, mintha az a szeme láttára változott volna  át egy ismeretlen lénnyé. Pansy meghívta őt a bálba? A társaságból senki sem mert nyíltan Pansy felé fordulni. De minden szem felé sandított. A lány érezte, ahogy a hátán végigcsorog a jéghideg verejték. Hiszen rengeteg mindent dobott most itt fel. Teljes női önbecsülését. Draco Malfoyért. Ő maga invitálta meg a fiút a bálba ráadásul úgy, hogy egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy Draco mit reagál rá. Sőt, ne mhogyigenlő választ ad, de inkább valami cinikus félmegjegyzést fog elsütni felé. De a végső kétségbeesés lám már ilyen tettekig vezetett. Hogy ő maga hívja meg a fiút, azt, akivel leghőbb vágya volt elmenni a bálba. Aki miatt visszautasította az év egyik legjobb ajánlatát, Sasha felkérését. A tekintetek a még mindig csendben gubbasztó Dracóra fordultak. Mindenki visszatartott lélegzettel várta a fiú válaszát, reakcióját. Dülledő szemmel nézett nem csak Blaise, de Daphné és Milly is. Nos mit lép erre Draco. Draco a szürke tekintetét beleforrasztotta a vörös szegélyű sötét szemekbe. Pansy vajon csak végső megoldásként választja a még mindig facér Dracót, mert a bajnokával nem jött össze a dolog…vagy….Draco nem értette miért, de a hevesen dobogó szíve tájékáról valami mégis azt súgta neki, hogy Pansy azért szegezte neki a kérdést, mert miatta utasította vissza Sashát. S a lány talán tényleg az ő meghívására várt volna már mióta? Nem kapott válaszokat a bizonytalanságára. Pansy indokaira. Pansy belső világát egyáltalán nem láthatta. Csak képek ugrottak fel valahonnan a távolból. A gyengélkedőn belépő lányt. A Roxfort expresszen, amikor összeborultak a sikeres akciójuk hírétől. Mindenki az ő válaszára várt. Persze főleg Pansy.

-         Ööö….ööö… - nyöszörgött Draco, s közben olyan pancsernek és szerencsétlennek érezte magát, hogy  úgy érezte még a közönyösen ülő Monstro is férfiasabb volt már nála. – Persze….mehetünk együtt….miért is ne? – hebegte nagy nehezen, s kényelmesen hátradőlt a kanapén. Pansy lehunyta a szemét, s kieresztette a levegőt a tüdejéből. Ó Merlinnek hála! Draco nem fogadta cinikusan, sem gúnyosan, csak megint szörnyen kisfiúsan. De inkább az esetlen Draco, mint a gúnyos.

-         Akkor ezt megbeszéltük – nézett elkomorultan Pansy, s felpattant a fotelből, s felviharzott a lányhálóba. Draco elégedetten nézett körbe. Hát számára ennél jobban meg sem oldódhatott volna a dolog. Így volt számára a legkényelmesebb. Meg sem kellett kérnie senkit. Hiszen a lány hívta el! Nem kellett tartania a visszautasítástól! S ráadásul még Pansy is kérdezte meg. Az ajka körül mosoly játszott, de gyorsan el is fojtotta mielőtt még bárki észreveszi. Mert kifejezetten örült, hogy ilyen kedvezően alakult a számára ez az egész. Akár szemét dolog akár nem, de örült ,hogy ilyen kevés konfrontációval és súrlódással megúszta ezt a báli meghívást. Persze a csuklópántot így hülyén nézne ki átadni, amikor a lány hívta meg őt. Hát ez…egy kicsit félresikerült, de mindegy.