A zuhanytálcán még ott kavargott az erős fenyő és szantálillatú hab. A fiúk már javában az ingjüket gombolgatták.  Blaise hanyagul kigombolva hagyta a felső gombot, a gallért kényelmesen széthajtotta, s így látni lehetett, sápadtfehér szegycsontját is. A nyakkendőt, háromszor is újrakötötte, mire elégedetten, lazán kiengedve megfelelőnek találta. Épp a vállára kanyarította a bársonykabátot, amikor összeakadt a pillantása az idegesen készülődő Dracóval. Blaise sötét olivazöld selyemmellényében halvány babérzöld hímzés futott. A bársonytalár karcsúsítása kiemelte Blaise csípőjét, erőteljesen a nagyon vonzó férficsipőre irányítva a figyelmet. A kabátka térdig ért, ami Blaisenek szörnyen idegesítően előnyösen állt. Éppen azt hangsúlyozta ki, hogy nagyon kellemesen középmagas fiú.  A mandzsetta gombok gyönyörű ezüstösen csillogtak a családi címeres Z betűkkel, a viktoriánus kézelő  hosszan lenyúlt Blaise kézfején. Nagyon arisztokratikus vonás volt ez a ruhán, s ráadásul éppen azzal, hogy Blaise kezének csaknem a felét takarta, kiemelte Blaise nagyon szép kezét. Blaise mindig nagyon kifejezően használta a kezét, a kézmozdulatai mindig nagyon választékosak és átgondoltak voltak, Blaise-től soha egyetlen mozdulat sem volt tudattalan. Mindegyik kifejező és indokolt mozdulat volt. Senki sem tudott úgy gesztikulálni a mardekárból mint Blaise, s Blaise tudatában is volt ezen kiváló képességének, mert nagyon szeretett is gesztikulálni.  A kéztartást sohasem bízta a véletlenre. A keze mindig ápolt volt, Draco aki négy éve figyeli Blaise piperkőcségét már megállapította, hogy Blaise alapvetően elég sokat foglalkozik a megjelenésével, de a keze a mindene. Blaise-el elég sokat fogott kezet és nagyon jól ismeri már ezt a finom gyógyítójelölt kezet. Nagyon puha szorítása van, kellően férfias, de mégis gyengéd, mintha már a kézfogásával is olvasni akarna valakinek a kórtörténetében.  S Blaise sohasem izgult. Sosem volt nedves vagy nyirkos a keze. Mindig kellően száraz tapintású, meleg keze volt, de sosem túlságosan száraz, szikkadt. Pont úgy és pont annyira, amitől nagyon kellemes volt Blaise érintése. A körmeit mindig nagyon gondosan ápolta. Nem volt mit szépíteni Blaisenek főleg a kezében volt a legtöbb törődés és mindig tiszta volt. Draco már nem egyszer megállapította, hogy Blaise valami titkos módon de egyszer sem jött ki óráról tintás kézzel, mint ahogy bárki közülük azért egyszer-kétszer tintamaszattal a támasztéknál tintafoltos maradt. Blaise nagyon ügyelt a keze tisztaságára, ez nem önkontroll volt nála, hanem rutin.  S most éppen ezzel, hogy szinte elfedte a kezét ezzel emelte ki, mert szinte odavonzotta a tekintetet a félig eltakart szép kellemes közepes méretű férfikézre. Blaise pedig most kedvére igazgathatja a kézelőjét, kedvére gesztikulálhat, mert éppen ezt adja meg neki a kabát. Arcszesz, mentolos spriccelés a szájba, gyors hátraborzolás a hajon, hogy most ott is maradjon finoman csillogva, mintha még nedves lenne a haja, s  Blaise teljes szantálerdőillatban hátracsapva a térdig érő kabátot hanyagul helyet foglalt a klubhelyiség kanapéján. Igyekezniük kellett. A bevonulás torlódásának elkerülése végett minden évfolyam negyed órát kapott.  Így negyedóránként vonul le a négy mardekáros évfolyam, akik engedéllyel részt vehetnek a bálon. Mivel ők a negyedévesek ők kezdik a bálra a bevonulást a pincehelyiségből.  Blaise és Draco jó előre elkészültek, s most a kanapéknál várakoztak. Teljes ellentettjeiként egymásnak. Blaise a lezser, hanyag mégis tökéletesen megkomponált eleganciával és Draco a nagyon konzervatív nagyon merev, állógalléros bársonykabátban. Blaise a vagány és Draco a zárkózott. Zöldben és feketében. Draco talárja a földet söpörte, és ettől még észvesztően magasabbnak tűnt, mint amennyire már így is eléggé magas volt. Szintén karcsúsított hatású talár volt, de messze nem sugallt úgy erotikát, mint Blaise-é. Dracónak fekete mellénye volt, benne fényesfekete mintával, de ez csak egészen közelről látszódott. Frissen mosott szőke haja vakítóan elütött a fekete talártól szédítően vonzóvá tette.

- Úgy érzem magam mintha egy karácsonyfa ülne mellettem – vihogta Dracóra Blaise, ahogy beszippantotta a barátja felől lengedező fenyőillatot.

- Én meg egy szantálerdő közepén – morogta Draco. Draco még a szokásosnál is merevebbnek is szertartásosabbnak hatott most, ebben a fekete nagyon hivatalos talárban, főleg, hogy Blaise mellett  sokkal jobban kiütközött ez. Ketten együtt sokkal inkább kidomborították a másik karakterének erősségeit. Draco szabálykövetőbbnek és gőgösebbnek és ridegebbnek tűnt. Mellette Blaise maga volt a rendbontás a hanyagság, a szétszórtság és a közvetlenség, s persze férfiasan kihívó.

- Blaise….Blaise… - Sally-Anne érkezett zihálva a lányháló felől.  Padlizsánszín krinolinos selyemruhában volt és most feltűnően csinosnak tűnt. – Kérek egy őszinte férfias megítélést – állt meg a fiú előtt. – Mi a trendi mostanság? Szőke, barna fekete, vörös? – váltogatta Sally villámgyorsan a hajszínét.

- ööö… - kivette le gyorsan Blaise a lány hajszínváltásait.

- A lányok már összevesztek ezen odafent és rájöttem ők nem tudnak nekem megfelelő választ adni – biggyesztette le tanácstalanul az ajkait Sally-Anne.

- Figyelj Sally szerintem jobban járnál, ha  önmagadként mennél az a legegyszerűbb – próbálta bizonytalanul Blaise.

- Nem, nem. Sasha Antropovval megyek, nem nézhetek ki akárhogy – erősködött Sally.

- De rád sem fog ismerni – méltatlankodott Draco, aki már így is csak nyomokban vélte látni ebben a karcsú lányban az egykori Sally-Annet.

- Sashának teljesen mindegy, mert nem is igazán ismer engem – legyintett Sally- Anne. – Nézd Szőke?! – fordult Blaise felé. – Bár ez nem áll olyan jól a ruhámhoz igaz? – tanácstalankodott Sally.

- Szerintem a fekete – mondta ki határozottan Blaise.

- Jó nézd ilyen jó lesz? – Sally- Anne megnövesztette a haját, s most félig felcsatolva hagyta leomlani a hátára. Teljesen egyenes volt a haja. Sima. Egyenes. Pedig a lánynak egyáltalán nem így nézett ki sosem a haja. Mindig kicsit lazán, össze-vissza állt. Inkább vállig érő volt és vöröses.

- Nekem tetszik így – biccentett Blaise.

- Sasha elég magas, úgy hogy arra gondoltam, hogy ekkora leszek – Sally-Anne néhány centit emelkedett. Draco elborzadva nézte az önkényes változtatásokat.

- Huh Sally nagyon dögös csaj leszel – kacsintott Blaise. Sally- Anne felkapta a szoknyáját s vissza viharzott a lányhálóba.

- Inkább menne, szeplősen és olyan kellően formásan. Nekem úgy sokkal Sally-Annesebb. Erre a lányra rá sem ismerek – fintorgott Draco.

- Ha ő így akar megjelenni hát tegye – rántotta meg a vállát Blaise. Sally- Anne selyemstóláját a karjára igazgatva viharzott le, krinolinja ide-oda himbálódzott a lépcsőn.

- Utolsó kérdés – súgta Blaisehez egészen közel hajolva. Blaise várakozó dülledt szemekkel nézett rá.

- Barna, zöld, kék, ezüst? – Sally-Anne minden egyes szóhoz pislantott egyet, s az új szemszínnel mutatkozott meg.

- Áh – sóhajtott Blaise. – Nekem az ezüstös-szürke tetszett, nézd meg te is Draco! – bökte oldalt a fiút Blaise.

- Engem hagyjatok ki ebből a  megalkotom magamat témából – hárította el Draco. Sally- Anne visszaszaladt, s szoknyáját megemelve tért vissza nem sokkal később. Draco végigmérte a lányt. Ha nem tudta volna hogy Sally-Anne az fel sem ismerte volna. A lány magas volt, kiugróan magas. Talán még Daphnénál is magasabb. Karcsú, fekete hosszú haja légiessé tette, a bőre olyan galambfehér volt akár egy vérbeli arisztokratának, a szeme pedig fagyosan szürke, hasonlatos Draco szemszínéhez. Padlizsánszín fejpánttal volt feldolgozva a haja, s az alól omlott ki hátra a hosszú egyenes fekete haj.  Semmi sem volt Sally- Annes benne. Sőt most szeplői sem voltak, pedig azokat Draco kifejezetten szerette a lányban, mert hogy másnak nem látott szeplőket az évfolyamból. Attól sokkal egyedibb volt, mint most ez a kreált szépség.

- Jó mulatást fiúk! – lengette meg feléjük a stóláját.

- Sally drága mikor jönnek a többiek? – kérdezett rá gyorsan Blaise.

- Tracey már jön, de a lányok…hát nekik még eltart egy ideig – ingatta  fejét Sally- anne.

- Neked is jó mulatást Sally! Aztán vigyázz nehogy megváltoztasd az este folyamán a szemszíned – kacsintott rá Blaise.

- Résen leszek – libbent ki a mardekárklubhelyiség ajtaján Sally- Anne. Draco még látta a prémszegélyes dísztalárba bújt fess, férfias Sasha Antropovot, aki a lányra várt.  A lépcsőn az antik hatású görögösen redőzött ezüstszín szaténruhában Tracey vonult le. Végtelenül egyszerű egyenes szabású ruhája volt, a vállán tartotta a puha pánt az egész légies könnyű ruhát. Elrejtették a lány kissé lapos, fiús melleit. Tracey haja most is olyan nyomott hullámos volt, homlokhoz és fejhez lapulva mint ahogy megszokták tőle, de most egy szép ezüstcsatt díszítette. Nagyon konszolidált és visszafogott szolíd volt a megjelenése. Nott elésietett, s odabiccentettek Dracóéknak, s ki is vonultak.

- El fogunk késni, mindjárt jönnek az ötödévesek – türelmetlenkedett Draco.

- A lányok mindig sokáig készülnek, szokj hozzá – tette tarkóra a kezét Blaise nyugodtan.

- Beleizzadok a taláromba, mire leérnek – bosszankodott Draco.

- Mit idegeskedsz, van párod, biztos meg is fog jelenni, ha meg nem még mindig itt van Crak meg Monstro akik készségesen lesznek partnereid a ma estére – intett a fejével az átellenes kanapén ülő zöld bársonytaláros fiúkra Blaise. Mindketten mohaszín átlagos dísztalárban voltak. Teljesen egyformán öltöztek, érdektelenül és unottan várták a vacsorát, még ásítoztak is.

- Odaadjam neki a csuklópántot? – vette ki a zsebéből az ékszert Draco.

- Persze, biztos örülne neki, ha látná, hogy mégiscsak vettél – bólintott rá határozottan Blaise. – Majd most ha lejönnek átadod  - nézte meg az óráját Blaise is. – szerinted felöltöztek már? Vagy még mindig bugyiban szaladgálnak? – vihogott Blaise.

- Nem, tudom – mondta kiszáradó szájjal Draco. Elképzelte Pansyt rózsaszín alsóneműben szaladgálva és ez soknak bizonyult szűk nadrágja számára is.

- Komolyan mire ideérnek kimegy a nadrágomból az él – lökte fel magát Blaise, ahogy nézte a térdénél a szép vasalást. – Mindjárt rágyújtok – morogta Blaise.

- Tracey és Sally időben el tudtak készülni, de rájuk persze várjunk, minek képzelik magukat. Mindjárt jönnek az ötödéves fiúk – sziszegte Draco a zsebóráját nézve. Pontosan két percük van még, hogy elinduljanak a klubhelyiségből. A következő negyed óra már az ötödéveseké.

- Már jönnek – kapta fel a fejét Blaise. Draco is megfordult, a halk sustorgás elhalkult. A lépcső tetején pedig három szoknyaaljon akadt meg a tekintete. Egy olívazöld, egy fekete és egy rózsaszín szoknya alja. Draco tompult érzékszervekkel fogta fel a színeket a ruhákat és hozzájuk tartozó egyéneket. Az olívazöld, a mellette álló fiú talárszínének tökéletes mása volt. Csak a szoknya alja borult szét térdtől sűrű tüllanyagban, szabadon hagyva, s biztosítva a kényelmes lépést. Nem látszódott a lány lába pedig csak a sűrű tüll takarta térdtől lefelé. Felfelé testre simuló alakot követő karcsúsított szaténruha volt. Csípőtájékon ékalakban benyúló felsőrésszel, ami félreérthetetlenül a nemiségre, az ék alak mögött rejlő női háromszögre utalt. Rettenetesen erotikussá tette az egész ruhát ez az ékalak. A szélén finom hímzésminta futott, egészen apró, amely folytatódott a mellek irányába.  A derék karcsúságát és a felső test vonalvezetését a fűző adta meg, szorosan befűzött nagyon szép nőies karcsúságú derekat adott ki a ruha. S elől afféle planchette is lehetett, ami a melleket felnyomta és kihangsúlyozta. Draco szeme is majdnem kiugrott, amikor meglátta, a szinte kibuggyanó puha halmokat. Daphné melleit még soha nem látta ekkorának és ilyen akárhogy is férfiszemet gyönyörködtetőnek, mint ahogy most a fűző és a planchette felnyomták.  Daphné maga volt egy erotikus bomba.  Az ék alak, a kihangsúlyozott mellek, a karcsú derékvonal, a csípő, a combra simuló szoknya. Az egész mardekárban Daphnénak volt a legjobb alakja és ez most látszott is. Nagyon kihívó volt, akárcsak Blaise. A hajában néhány tincs pedig enyhe hullámot kapott, amitől Daphné még kacérabbnak tűnt most.  A vállai teljesen fedetlenek voltak, a csuklójától csaknem a könyökéig viszont ujjatlan kesztyű,  mitaine feszült, ugyanolyan szép hímzéssel, mint a ruha felső részében. A kézfejére bukott a Morgana csuklópánt. Draco maga sem tudta volna szebben megfogalmazni, Daphné kétségtelenül dögös volt. Nem tudta még ő sem más szavakkal leírni. Hallotta ahogy Blaise hatalmasat nyel mellette, s sejtette a fiú most azon gondolkodik lemenjenek-e még a bálra, vagy inkább cibálja a lányt így ilyen vonzó külsővel szépen befűzötten az ágyba, hogy magáévá tegye. Valami rafinált módon Daphné haja is fel volt alulról tűzve kissé így rövidebbnek hatott a haja, de még így is elérte a hátát. Mellett középen feketében viszont Milly állt. A haját banánkontyba tűzve, szorosan befűzött  nehéz taftruhában, uszállyal. Igaz fekete volt a ruha, s a fűzésnek köszönhetően Milly mérsékelten molettnek tűnt, de még így is a karján és a vállán, a nyakán látszottak a jól tápláltság jelei. Milly olyan volt, mint egy Rubens festmény. Szép telt idomokkal. Hogy eltakarja formás, húsos karjait és vállát, mellkasát, egy igazi mesterhímzéses fekete  kasmírsálat tekert maga köré, amely csaknem a földig ért, mindkét végén. Nagyon tekintélyes volt a megjelenése. Akár egy erős talpazatú szobor. Testes kiállással.  Ahogy megindultak a lépcsőn hallatszott a nehéz taft suhogása. Nagyon kellemes lágy hangja volt, s illett Millyhez.  Ahogy hullámvonalban lentről fel fentről le, most Draco ismét lentről felfelé nézte végig a következő lányt. Most már kétsége sem volt kit mér végig nagyon alaposan, ahogy az előző két lányt. A rózsaszín cipő, amely a zöld szőnyegen talajt fogott Pansy Parkinsoné volt. Ő haladt legszélen, szorosan a kőfalnál. Ettől az abroncsos szoknya hátra-hátralibbent a súrlódástól. Ahogy lépcsőről lépcsőre lejjebb ereszkedett Draco tekintete megakadt a rózsaszín anyag alól kivillanó alsószoknyán. A széle madeira hímzéses volt, s a fehér selyemanyagba halvány rózsasziromminták vegyültek. A felső mélyrózsaszín selyemanyagon több réteg tüll lebegett, s a tüllt bal oldalt meggyűrve feltűzték csaknem csípőmagasságban egy rózsadísz-anyagcsattal, s ezzel a mélyrózsaszín selyemszoknya is kivillanhatott teljes színpompájában a tüll alól. A derékrészen tüllből húzott masni simult a lány derekára, enyhén oldalra igazítva. A tüll halványabb rózsaszín volt, mint a ruha felső színe, amely szintén mélyrózsaszín  selyem volt mint a szoknya.  Pánt nélküli ruha volt hátul fűzve mint a másik két lánynak. De Pansy vállán könnyed enyhén fodros stóla lengett. A szoknyarészen is csak a tüll adta a ruha alján a fodrokat. S most Pansy ében egyenes hajába is apró hullámos tincsek ruggóztak. Amitől nagyon vidámnak és lányosnak hatott. Csak a nyakában volt ékszer. Fehérarany apró rózsamintás nagyon visszafogott mégis értékes szép nyaklánc, vé alakban előrenyúlva a mellkasán. S ugyanilyen fülbevalót is választott hozzá. A Morgana csuklópánt csak az ő karján nem díszelgett. Draco elfelejtett levegőt venni a szemlélődés alatt. Csak akkor makacsolta meg magát a tüdeje, amikor rémülten kapott levegő után, ahogy az utolsó három lépcsőfoknál Milly összecsuklott. De Blaise most is résen volt, s Milly a karjaiba omlott.  Blaise tartotta a lányt.

- A fűzőt…lazítsátok meg – utasította villámgyorsan a két lányt. Pansy és Daphné így ideges kapkodó kézmozdulatokkal kiengedték Milly  fűzőjét, hogy levegőhöz jusson. Milly Blaise mellkasán szuszogott.

- bocsi, én makacskodtam, hogy húzzák még egy kicsit – nevetett kényszeredetten Milly.

- Közben meg az én partnerem karjaiba omlassz! Szállj le Blaiseről! – sziszegte Daphné nevetve.

- Miért nem tudok olyat mint Sally-Anne! – nyafogta Milly irigykedve a metamorfmágus lányra.

- Mert te Millicent Bulstrode vagy! – vágta rá beképzelten Draco. Látszott ,hogy mind nagyon gazdagok. Milly is aranyvérűhöz mérten drága taftból varratott, értékes hímzett kasmírkendővel vagyonokat érő ruhában vonult le. Ahogy a többiek ruhája is mind egy –egy kisebb vagyon galleont ért. A lányok bevonulása így ismét elsősegélynyújtássá változott. Se Daphné és Blaise se Draco és Pansy nem tudták igazán üdvözölni egymást. Bár Draco a maga részéről örült is ennek, mert fogalma sem volt mit tudott volna kinyögni kábulatában az elé érkező lánynak. Blaise talpra segítette Millyt, s megfordította. Elseperte az útból a kasmírsálat, s ő maga fűzte be újra a lányt.

- Nagy levegő Milly, gyerünk! Mélyet lélegzünk benntart! – utasította Blaise, s a teljes tüdőkapacitás alatt fűzte be gyorsan a ruhát. Milly csalódottan érzékelte, hogy hasánál és derekánál most nincsenek leszorítva a párnái.

- úgy nézek ki mint egy disznó! – mérgelődött Milly.

- A mardekáros kis szerencsemalacunk – nevetett Blaise. – Jól jön szilveszterkor – gonoszkodott. Megfordította a lányt. – Na így már el merlek engedni az estébe!

- Kedves vagy – sóhajtott Milly. S a kendőjébe burkolódzva igyekezett eltüntetni az alkatát.

- hozzám is szólsz még ma? – nyafogta sértetten Daphné, ahogy látta Blaiset teljesen lekötötte Milly hogyléte.  Blaise szeme megvillant, s a lányt a falhoz nyomva falta a cseresznyepiros ajkakat, miközben tenyerével végigsimított a duzzadó halmokon.

- Amióta ma megláttam ebben a ruhában őket ezt akartam tenni – vihogta Blaise lepillantva Daphné kebleire.  – Annyira kívánlak, hogy szívem szerint ki sem dugnám az orromat a klubhelyiségből. Egész este arra a percre várok majd ,amikor végre ágyba vihetlek – búgta Daphné fülébe csábosan.  – De érdemes lesz várni, egy ilyen testre…az egész estém a vágyakozás édes izgalmában fog telni – sustorogta s mosolygós szemei körül a nevetőráncok felfutottak.

- Ó Blaise! Te is őrjítően jól festesz ma! – simította olívazöldre lakkozott körmeivel végig Blaise szantálillatú arcbőrét. Teljesen egymásra gerjedtek.  Blaise keze még mindig kutakodva járta be Daphné csábos testét.

- Menjünk Cicám! – sóhajtott megadva magát Blaise, s kézen fogva a lányt megindultak a klubhelyiség kijáratához. Draco összepréselt ajkakkal meredt a párosra. Hát világos hogy ők ketten kézenfogva vonulnak be, de ő mi a csudát kezdjen Pansyval? Mégsem mehetnek egymástól húsz centis távolságban. De a kezét megfogni is túlzás lenne!  Nem volt mit várni a lányra kellett most már néznie, pedig félt, hogy elgyengülnek megint annyira a lábai, hogy képtelen lesz egy lépést is tenni ezek után.  Pansy várakozva nézett rá. Nem szólt semmit. Várta, hogy Draco indítsa az estét. Bár magas sarkú cipő volt rajta, mégis felfelé kellett néznie rá. Ott állt előtte, tisztes távolban, még a fodros tüll sem ért Draco lábához. Még a levendulaillat sem csapta meg az orrát. Csak állt, s várt. Ha Draco azt hitte a lány szeméből kiolvassa a reakciót, a hatást, hogy elégedett e a megjelenésével hát tévedett. A lány ugyanúgy nézett rá mint mindig, kissé hidegen, kissé kifürkészhetetlenül. S nem is sejtette, hogy a lánynak pontosan ugyanezek a gondolatai. A szürke szemek kritikusan mérték végig, mintha már már sajnálná, hogy elfogadta a báli partnerfelkérést?  Flegmán néz már megint, mint mindig, szinte közönyösen. Pedig akárhogy is, ma este Dracónak akart tetszeni. Persze nehéz a pohárban úszkáló jégkockáknak tetszeni. Mert Draco szürke szemei akár a jég olyan fagyosak voltak. S nem szólt még mindig nem szólalt meg. Csak nézi kegyetlenül, kíméletlenül. Azzal a bosszantó levakarhatatlan gúnyos kifejezéssel az arcán. Ha abban reménykedett a ma este Draco hozzá való viszonyulásában változást hoz, akkor melléfogott. Az is csoda, hogy belement, hogy vele menjen, s akárhogy is, de egymás társaságában töltsék a karácsony estét. Pansy dühösen toppantott egyet. Ha nem, hát nem.

- Ne is próbáld eljátszani a szerepet, hogy te hívtál meg, mert én hívtalak meg téged a bálra – sziszegte neki fagyosan s szemtelenül felvetve fejét várta a fiú válaszát. Draco akinek az ujjai már a Morgana csuklópánton voltak a zsebében, most megakadtak a mozdulatban. Most akkor ez azt jelenti, hogy Pansy nem bocsát meg a baklövésért, hogy végső soron neki, mint nőnek kellett odáig süllyednie, hogy meginvitáljon egy férfit a bálba? Valóban elég hülye egy helyzet, de hát mit tehetnek most már. Pansy tehát nem tart igényt a Morgana pántra? Valószínűleg még mindig tüske a szemében a körülmény, igaz, hogy együtt mennek a bálra, de azért mert Pansy hívta el őt, szinte rátukmálta magát, rá erőszakolta az akaratát a fiúra. Draco vállrándítva hagyta, hogy az ékszer a zsebe aljára csússzon, s flegmán hátratartotta a fejét.

- Azért belém karolsz vagy teljesen külön vonuljunk be? – kérdezte gúnyosan a lánytól, s megemelte a szemöldökét, miközben karját a lány felé tartotta. Belátta, hogy mégiscsak így illene bevonulniuk ha már együtt mennek a bálba. Valahogy kifejezve, hogy együtt vannak, és még talán ez a leghivatalosabb felállás is, vagyis ebből a kapcsolatukra semmi sem utal. Pansy hezitált egy ideig, aztán illegve egy ideig a lábán előre hátra, de megadóan elfogadta Draco felkínált karját.  – Haragszol rám? Amiért elfogadtam a felajánlkozásod? – kérdezte Draco suttogva, de nem nézett a lányra.

- nincs bocsánat arra, hogy az egész mardekár előtt megaláztam magam azzal, hogy én kértelek fel báli partneremnek. Ég az arcom azóta is – préselte a fogai közül Pansy.

- Nem az egész mardekár előtt. Csak a negyedévfolyam tudja. S az messze nem annyi, mintha az egész Roxfort tudná – optimalizálta a helyzetet Draco.

- Igen igaz – nyögte kényszeredetten Pansy. Ahogy haladtak Draco lábához simult az abroncsos szoknya, a tüll suhogott a nadrágjánál, érezte a szoknya súlyát, ahogy léptek, s Pansy stólája a karjára borult. Megcsapta a nyugtató nőies levendulaillat. Elhomályosult tőle a tekintete. – Kínos?

- Nem annyira – ingatta a fejét Draco. – ráadásul én tényleg nem hívtalak volna el, képtelen lettem volna rá – vallotta be őszintén Draco.

- Kösz kedves vagy – ült ki Pansy arcára a megbántottság.

- Nem úgy értettem – nézett le rá Draco, érezte, hogy Pansyban még mindig mennyi kétség van most is miután együtt indultak el a bálba. – Megkönnyítetted a helyzetem. Megkíméltél egy nagyon nehéz feladattól. Így…mindkettőnknek kerítettél partnert az estére. A másikat – mosolyodott el Draco az orra alatt.

- Nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy ez okos döntés volt – harapta be az ajkát.

- Elégítsen ki a tudat, hogy ma este választ kaphatsz a kétségeidre – vigyorgott Draco.

- Ez inkább félelmetesen hangzik – futott fel apró ránc Pansy homlokán, de aztán ő is elmosolyodott.

- mindig így kellene…mosolyognod – jegyezte meg halkan Draco.

- Sajnos…nem megy…mindig – nézett el zavartan Pansy. Nehezen ment ma az uralkodás önmaga érzelmei felett. Draco mellett egyfolytában önfegyelemre volt szüksége, hogy ne boruljon a fiú nyakába, hogy ne érintse meg, hogy ne legyen a közelében, hogy ne hívja fel magára a fiú figyelmét, hogy ne vitatkozzon vele. S most, hogy végülis elérte a fiúval jött a bálra madarat lehet vele fogatni. Még akkor is ha csak saját magának köszönheti ezt az apró boldogságot. Még akkor is szinte egyfolytában vigyorogna, hogy lássa a világ, hogy határtalan az öröme, hogy Draco partnere ma itt ő lehet a bálon. Ez az arckifejezés látszódott rajta akkor is, amikor belépett a nagyterembe, s egy villanásra megakadt a tekintete a negyedéves griffendéleseken is. Az elégedettség, hogy elérte, amit akart. Draco Malfoyyal vonulhat be élete első báljára.