Milly és Sally-Anne a durmstrangosokkal vonultak a nagyterembe, igaz Milly és Poljakov majd a mardekáros negyedévesek asztalához ül. Az ültetés szerint Sally-Anne és Sasha is helyet foglalhatott volna az asztalnál mivel Crak és Monstro pár nélkül érkeztek, így két üres szék is lesz a tizenkét fős asztalnál. Így a negyedév erős magban maradhat. Ezüstfenyővel, apró kis porcelán karácsonyi díszekkel, üveggömbökkel felöltöztetett ezüstabroszos tizenkét fős körasztalok sokasága állt a nagyteremben. Tehát az ültetésnél Draco jobbján Pansy. Balról Milly, mellette Poljakov. Pansy mellett Blaise, s utána Daphné. Daphné után Nott és Tracey foglaltak helyet. Poljakov mások oldalán Monstro és Crak zárták a kört. Így három fiú is egymás mellett ült. S két szék teljesen árván maradt mellettük.  Sasha jelenléte azonban túlságosan kínossá vált volna, főleg, hogy mindenki tudta, Pansyval akart érkezni eredetileg a bálba.  A tömeg előreindult. Draco és Pansy felvetett fejjel, gőgösen és önmaguktól eltelt arckifejezéssel lépdeltek, futó hideg pillantást vetve a bajnokokra. Egy villanás erejéig mindketten meglepődtek Krum választásán, hogy Grangerrel érkezett, de végül tudomást sem véve a dologról elhaladtak mellettük s Pansy Dracóba karolva felvetett fejjel bevonult a nagyterembe. A négy mardekár évfolyam egymás melletti asztalokat kapott. S ahogy megtalálták a saját asztalaikat oda-odabiccentettek egymásnak üdvözlésképpen. Draco meglepődve tapasztalta, hogy az egész mardekár olyan magától értetődőnek vette, hogy Pansyval érkezett a karácsonyi bálra, holott…egészen az utolsó pillanatig ez egyáltalán nem volt megerősítve. Mégis mindenki olyan természetesnek vette, mint a Blaise-Daphné párost. Pansy sokáig igazgatta a szoknyáját, míg a tüllt simogatva az abroncsot elrendezve végül helyet foglalt a párnázott bársonyszéken. Blaise lazán hátracsapva a talárját, fürgén foglalt helyet Daphné oldalán. Karján feljebb húzta a ruhaujjat, hogy ne akadályozza majd az étkezésnél a kézfejére boruló kézelő. Draco hátradőlve oldalt pillantott unokanővérére, aki most hogy bedőlt kissé az asztal felé, súlyánál adódó telt női idomai előredőltek, a mellek közti völgy is finoman, s még jó ízléshez mérten látszottak, s Dracónak most kezdett derengeni, hogy hát azért Milly is olyan asszonyosabbnak tűnik már. Ahogy galambfehér telt alkarjával igazgatja magán a kasmírsálat. Ez a fűző valami gonosz dolog lehet. Állapította meg magában Draco. Az iskolai blúzok és talárok és pepitamintás mellények alatt a lányok olyan semlegeseknek tűntek, most meg Draco ha akarta ha nem észrevette, hogy mindegyiknek van például melle is.  Miért kellett mindegyiknek ilyen fél mellet takaró semmi kis akármibe jönnie?  Igaz, hogy Daphné vitte a pálmát, már csak illat alapján is, de például a stóla ahogy lebukott Pansy válláról, s most csak a karjánál tartotta még a tüllanyagot Draco tökéletesen láthatta a szeme sarkából, hogy Pansy szép almaformájú mellei is teltek. Sőt még hogy az unokanővére melleit is megbámulta! Rosszabb az a bálozás mint hitte. Blaise elemében volt, átfutott a beauxbatonosokhoz, s Solange és Beatrice arcára is csókot nyomott, kezet fogott a partnerükkel és bizonyára mondott egy két hízelkedő Zabini-szöveget is mert a lányok csillogó szemekkel néztek rá, enyhén elpirultak, s lefegyverzően mosolyogtak rá.  Draco üdvözlése csak a Durmstrangosokat érintette. Akik azért igaz nem egy asztalnál ültek velük, de mégiscsak itt voltak a közelükben. Pansy lesütött szemmel fogadta, amikor a két vetélytárs is hűvösen kezet rázott. Kölcsönösen végigmérték egymást Draco és Sasha.  Csak az illem kedvéért fogtak kezet, s gyorsan el is fordultak. Sally-Anne izgatottan ereszkedett le az oroszul társalgók közé.  Draco a csillogó, ezüstszínbe burkolt nagyteremben végignézte az asztal mellé visszaérkezőket. Egyre több sokkhatás érte. Nem elég,hogy mindenki kivetkőzött magából, legalábbis az iskolai blúzokból, de mindegyik lány kifestette magát. Daphnén a szokásos cseresznyeszín ajakrúzs volt, ez nem volt meglepő tőle. De ma este Milly és Pansy is teljesen kidekorálva érkezett. Milly mélylila rúzst használt, egészen erős barnáslila szemfestékkel, de Millyhez illettek is ezek a sötét színek, már csak teltsége miatt is. Pansy meg tovább fokozta a rózsaszín hatást is. Mert rózsaszínes-pirosas volt az ajka, a szemhéja az arca is. Olyan leheletszínek voltak, mint amilyen a lány is. De mégis eltűnt most a szokásos sápadtság a vértelen ajkak, minden olyan bosszantóan szép volt ma rajta.

-         Mi van mit bámulsz! Muszáj ma is intrikusan engem szekálnod?  - csattant halkan a lány, ahogy türelmét elvesztve szembefordult Dracóval. Draco elvörösödött. A lány tehát észrevette, hogy már percek óta őt fürkészi.

-         Ma különbékét kötöttünk nem? Elvégre karácsony van. Ígérem nem gúnyolódom csak ha nagyon muszáj – vigyorgott Draco.

-         Ha egész este ilyen bírálón követed minden mozdulatom az első falatnál leeszem a ruhám és leöntöm magam – mérgelődött Pansy, s nyirkos tenyerét a szalvétájába törölte. Tényleg ez zavarta a lányban a legjobban. Ma túl tökéletes volt. A ruhája, a haja, az illata, ő maga. Még így is ,hogy a mardekárból mindenki önmagával foglalkozott a legtöbbet, s saját magától volt eltelve, így is jutott a tudatából arra, hogy megcsodálja a lányt. Mind olyan hiúak voltak. Draco most mégsem magával foglalkozott…hanem a mellette ülő csupa rózsaszín Pansyval.

-         Tudjátok hogy a teremben mindenütt fagyöngy van felettünk – vigyorgott rájuk Blaise. – Lépten, nyomon csókolódzni kellene – simogatta meg Daphné kézfejét Blaise.

-         S ráadásul fűvel-fával gondoljatok bele – kacagott Daphné is.

-         Akkor gondosan megnézem merre indulok el – sóhajtott Pansy körbenézve a termen.

-         Nem is tudom nekem tetszik az ötlet – kuncogott a markába Milly.

-         Mh, de ha éppen arra tévedsz meg kellene csókolnod Dumbledoret – súgta az asztal fölött bizalmasan Blaise.

-         Vagy McGalagonyt – jegyezte meg viszolyogva Draco. – lehet fel sem állok az asztaltól – emelte fel az asztal felől a pillantását Draco, hogy óvatosan körbekémleljen.

-         Muszáj lesz felállnod a lakoma után az asztalokat félre fogják tolni – magyarázta Blaise.

-         Ó – formálta keservesen Draco. Az étlapról gyorsan rendeltek. Blaise előtt egy egész halom  étel volt. Egy üveg pezsgőt is kért, s szétöntötte az asztalnál ülőknek. A lányok csak csipegettek. A szoros fűző nem is hagyta, hogy többet egyenek. Draco túl ideges volt, hogy kiélvezze a lakoma adta lehetőségeket. Blaise ellenben mindenki helyett jóízűen lakmározott.

-         Boldog karácsonyt barátaim! – emelte meg a pezsgőspoharát Blaise, s a többiekkel koccintva ittak. A második pohár után Milly és Pansy már pirosító nélkül is kipirultak. Millynek is olyan melege lett, hogy a kasmírkendőjét a szék karfájára dobta. Pansy is lehúzta a stóláját. S kissé szédelegve  a lányok elszaladtak a mosdóba. Blaise már a karácsonyi pudingját kanalazgatta.

-         Az idei karácsony nagyon jó volt. Megérte a Roxfortban maradni, Fincsi a lakoma – törölgette a szája szélét Blaise. – Na vacsora után megforgatjuk a lányokat – kacsintott Blaise, s várakozva figyelte, hogy már mindenki izgatottan csoszog az  asztalok alatt. Élénkültek a beszélgetések, jelezve, hogy befejezték a vacsorát. – Nos, felkéred táncolni Pansyt? – vigyorgott Blaise Dracóra. Dracónak eddig még meg sem fordult a fejében ,hogy egyébként ha Pansyval jött, akkor kétségtelenül meg is kell táncoltatnia a lányt.

-         Hát fel – vágott fancsali képet Draco.

-         Váo! Jó lesz, csak vigyázz ne lépj a lábára, azért biztos leátkozná a fejed! Bár nem tudom, hozott ma valaki pálcát magával? – gondolkodott el Blaise. A lányok visszatértek a mosdóból. Dumbledore felállt a tanári asztaltól. A diáksereg is hasonlóan tett, s a szépen megterített asztalok a terem szélére csúsztak. A diákok a terem szélénél várták, hogy a bajnokok megnyissák a bált. Most már Krum is keserű szájízt vitt az egészbe, hogy éppen egy griffendélest választott partnerének.  .

-         Rémesek együtt – jegyezte meg undokul Pansy.

-         Ráadásul Granger igyekezett a mókusfogait leköszörülni – dünnyögte Draco.

-         Láttátok Weasleyt, milyen szánalmasan szakadt ruhában jött? – kérdezte gonoszkodva Pansy.

-         Ráadásul milyen ódivatúban – tette hozzá Blaise. Az első egy percben csak a négy bajnok táncolt, utána szépen lassan gyülekeztek a párok a terem közepére a tánctérre.  – Na gyere cicus ropjunk egyet – vigyorgott Blaise, s kézen fogva  Daphnét a parkettre vezette, ahogy Draco mellett elhaladt a fiúra kacsintott. Draco mély levegőt vett, hogy a tüdeje megemelkedett, hosszan, nehézkesen, mintha hatalmas terhet készülne megemelni. Várt, még kellően sokan lesznek a tánctéren, s így kellően elvesznek majd a tömegben, s a táncolókat figyelő Pansy felé fordult. Félt, hogy szörnyen nevetségesen fog kinézni, de érezte, ez alól már nem bújhat ki. Pansy hívta el a bálba, azért táncra már mégsem kérheti fel. Ami sok az sok. Neki is tennie kellene már valamit.

-         Pansy? – emelte kérdőre a hangsúlyt Draco s közben szeme sarkából a lányra nézett. Pansy nem könnyítette meg a dolgát. Csak kérdő tekintettel nézett rá. – Táncoljunk? – kérdezte elég sután a lánytól. Pansy összepréselte az ajkát, s a füle megint kivörösödött, s az arcán rózsás foltok jelentek meg. Csak hangtalanul biccentett. Nem értek egymáshoz, amíg a tánctér felé haladtak. A nagyteremben dübörögve szólt a lassú táncdallam. A mély hangok rezegtek a talpuk alatt. Megálltak egymással szemben. Draco ráharapott az első ajkára, s a tőle telhető lehető legnagyobb flegmaság álarcát felöltve, lustán átkarolta a lány derekát, hogy enyhén de közelebb húzza, s Pansy belecsúsztatta kezét a tenyerébe. Az abroncs hátralibbent ,ahogy Draco testének nyomódott. Draco előrelépett, s érezte, hogy Pansy nehezen, de a nyomás hatására hátralép, s leköveti a lépését. Alig érintették egymást. Ráadásul túlságosan is testközelbe kerültek. Elég nehézkesen és lassan táncoltak, főleg azért, mert annyira távol álltak egymástól, hogy Pansy alig érezte, hogy Draco éppen mit akar lépni. Draco tenyerét alig merte a lány hátára tenni, inkább csak jelképes volt az érintés, mint valóságos. Így is érzékelt minden levegővételt, ahogy a lány teste rezeg a tenyere alatt. Pansy is sokáig inkább csak lebegtette a karját a vállán és a karján, de aztán, ahogy fáradt a keze egyre nehezebben nyomódott Dracóra. A gyorsabb számokra nem táncoltak. Főleg azért mert Pansyt zavarta, hogy az abroncs nem is ad lehetőséget erre, meg igazán nem is volt kedvük gyorsabb számokra lefárasztani magukat. Blaise átkacsintott Dracóra, amikor fátyolos szemekkel kidugta az orrát Daphné illatos fekete hajából, majd ismét beletemetkezett a finom illatos hajzuhatagba. Draco sejtette, hogy csupán percek kérdése és Daphné és Blaise felvonulnak a negyedéves fiúhálóba. Amit műveltek a parketten az már egyre kevésbé hasonlított a tánchoz. Inkább valami birkózásnak tűnt mert teljes testfelülettel összesimulva egymásba kapaszkodva már csak billegtek s Blaise egyfolytában Daphné csípőjét, derekát és fenekét simogatta, egyre mélyebben szántva ujjait Daphné fenékhajlatánál.  Daphné Blaise vállába fúrta az orrát, s a felnyögdécseléseket így csak Blaise hallhatta. Amikor Draco és Pansy ismét visszatértek a táncolók közé már nem is találták meg a párost. Millyt futólag látták, aki széles mosollyal fogadta a táncoló párt, de aztán olyan végtelenül sokan gyűltek össze a tömegben, hogy elvesztették egymást. Így Draco és Pansy kettesben maradtak a táncolók tengerében. A pezsgő hatására is lassan oldódni kezdtek ,s végül Draco már elmerészkedett odáig ,hogy rendesen tartsa a lányt, amitől a táncuk is sokkal csiszoltabbá vált, hogy Pansy is érezte, hogy mit szeretne lépni,  Pansy nagyon ritkán nézett fel a szürke szemekbe. Túlságosan is közel volt most Draco, hogy minden árulkodó jel nélkül megtehesse ezt. Nem akarta, hogy a fiú kitalálja az érzéseit és a gondolatait. Inkább csak lesütött szemmel élvezte, hogy Draco most a tánc erejéig tényleg a karjaiban tartja, hogy a mellkasuk szinte teljesen összesimul. Az abroncs és az alsószoknyák, a tüll és a selyemruha anyag szerencsére kellő távolságban tartották a lábukat és az ágyékukat egymástól, egymás nem kis örömére. Mert így Draco is nyugodtabban húzta a lányt magához. Titkon mindketten megállapíthatták, hogy a végére egészen sikerült belejönniük a táncba. Draco kedvére kiélvezette, hogy közelről nézheti a lányt. Lélegezheti be a haja illatát. Sőt foghatja Pansy kezét. A fodrok el-ellibbentek, ahogy Draco a lábával előre lépve kilökte a szoknyát. A forgások alatt Pansy alsószoknyái kivillantak a felső nehéz selyemanyag alól. Az abroncsos szoknya hiába fedte el, s burkolta Pansy lábait pihepuha kelmeanyagba, amely minden lépésnél söpörte a földet, Draco fantáziájára mégis nagyon ingerlően hatott, mert hogy az abroncs mindent fedett, s csak az emlékeiből sejthette most hogyan is néznek ki Pansy lábai. Nagyon szép volt ez a fodros tüllös ruha, s szép volt hátulról is ugyanannyira mint elölről. Pansy szigorú karakterét a fodrok, a masni, a szín is enyhítették.  Ma minden volt Pansy csak nem az a lány, aki bájitaltanon homlokráncolva keveri az üstben a főzetet. Legszívesebben ő is azt tette volna, amit Blaise Daphnéval, hogy ujjaival átsimítja Pansy derekát, s végigtapogatja a lány idomait. De ezen fantáziálgatásának sem az abroncs sem Pansy nem adott volna lehetőséget. Dracónak meg mersze sem lett volna rá. Pansy eközben össze-vissza kapkodta a levegőt, Draco mellkasát szuggerálta. S tehetetlenül tűrte, hogy a fiú tenyere a háta közepén nyugszik támasztja, s minden előrelépésre enyhén összesimul a csípőjük. Keveset beszéltek tánc közben. Hallgatólagos megegyezés született, hogy a gyors számokra levonultak a táncparkettről a lassabbakra visszatértek. Ahogy előrehaladt a mulatság azonban egyre sűrűbbé váltak a gyors számok. Pansy csalódottan érezte, hogy Dracóval már nem igazán lesz lehetősége táncolni. Pedig titkon nagyon élvezte, hogy Draco közelében lehet, hogy a vonzó fenyőillat burkolja be, hogy Draco szőke hajára bármikor felnézhet, s szinte meg is érintheti a tarkójánál, ha kicsit feljebb igazítja a tenyerét a fiú vállán. Draco ráadásul egészen tűrhetően táncolt. Jól vezetett, s még önmagát meghazudtolóan sokat is táncolt s élvezte is. Nem árulták volna el, hogy azért kapnak minden egyes alkalmon, hogy a lassú számokra táncoljanak, mert a másik közelében akartak lenni. Persze Dracónak hátsó szándéka is volt azzal, hogy Pansy táncrendjében keresztbe írta a nevét, lefoglalva a lányt egész estére. Egyszerűen féltékeny volt minden más férfira. Főleg Sashára. Véletlen sem akart lehetőséget adni Pansy táncra való felkérésére annak a férfinak, aki megelőzte őt és el is hívta a lányt a bálba. Nincs mit szépíteni a dolgon, Draco ma estére kisajátította magának Pansyt, s féltékenyen őrködött a lány felett, haragos szürke villanással méregetve a közeledni próbáló fiúkat. Bár úgy tűnt ez a lánynak sincs ellenére. Hiszen most minden magyarázatuk meglehet a dologra. Együtt jöttek a bálba, egyszerűen kötelességük a másikkal táncolni. Sokkal egyszerűbb az illendőség a kötelesség és a kényszer számlájára  írni mindent, mint bármi személyesebbet bevallani a másik előtt. Mindketten tehát saját önkényes kis céljaikat takargatták a maguk előtti pajzzsal, hogy csakis a másik miatt táncolnak most. Semmi másért. Elvégre partnerként jöttek. Ez elvárás, hogy táncoljanak is. Ez a feladat. Már csaknem húsz perce ültek szélen, s a következő szám is egy őrjöngős gyors Walpurgis szám volt. Draco  Pansyra nézett.

-         Várjunk még? – kérdezte a lánytól. Egész este elvárakozott volna még, hogy egy lassabb táncot kivárjon, amit a lánnyal táncolhat, de a bálnak hamarosan vége. Alig fél óra még a végéig.

-         Már nem lesznek lassú számok – ingatta a fejét Pansy. Álmosodott. És bármennyire izgalomban is volt, hogy Draco mellett ül és egymás partnerei a bálon s ennek minden percét ki kellene élvezni. Már szörnyen unta, hogy másokat nézzen ahogy táncolnak. – Menjünk vissza a klubhelyiségbe – hozta meg nehéz szívvel a döntést Pansy. Draco beleegyezően bólintott, s egymás mellett megindultak a pincehelyiség felé.

A tölgyfa ajtó tárva nyitva állt, hogy az előcsarnokon át levegőzzön a nagyterem. Az ezüsttündéres park nagyon csábítónak tűnt, a téli éjszaka hűvös illatával. Draco fejét oldalra billentve kérdőn invitálta a lányt. Maga sem értette, miért akarja még ezt a kitérőt. Miért válik meg ma ilyen nehezen a lánytól. De a szíve mélyén pontosan tudta. Mert ma este borzasztóan tetszett neki a lány. S tudta a fegyverszünetük csak a ma estére szólt. Nem akarta, hogy elillanjon ilyen gyorsan a lány előle, most hogy tényleg végre csak kettesben voltak. Hogy senki sem figyelte őket, hogy senki előtt nem kellett megjátszaniuk akármit is. Tudta jól, ha visszatérnek a klubhelyiségbe, a lányt már nem tudja tartóztatni. Felmegy, leveti ezt a gyönyörű rózsaszín habruhát, amiben olyan volt ma akár egy hercegnő, s másnap pepitamintás mardekáros mellényben borús tekintettel és rosszkedvűen jön le reggelizni. Megugrott a pulzusszáma, amíg a lány válaszára várt. Pansy feljebb igazgatta a stólát a vállán, s borzongva nemet intett. Draco nem erőltette. De egyre lassabb tempóban közeledett a pincehelyiség felé. Nem akart megválni még a lánytól. Húzni akarta a perceket ameddig csak lehet. A pincefolyosó nyirkos hideg falai visszaverték a nagyterem hangjait. A zeneszámok őrjöngése már csak tompítva ért el hozzájuk. Draco előreengedte a lányt a bejáratnál, s követte a hátul kissé hosszabb földet söprő mélyrózsaszín tüllös szoknyát. A klubhelyiségben csend és sötétség honolt. Még mindenki a bálon mulatott. Csak a Blaise és Daphnéhoz hasonl párok vonultak fel a megüresedett hálótermekbe. Ahogy Dracónak eszébe jutott ,hogy ő fel sem mehet, végleg lelassított. Ő így is itt várja a parázsló kandalló halvány fényénél a bál végét, amikor a többiekkel együtt felvonulhat a hálóterembe. A kandallókban még pirosan izzott a parázs, de már meleget alig leheltek a hűvös társalgóra. Pansy is lelassított. Nehéz percek következnek. Valahogyan mégiscsak el kellene vállni, megköszönni az estét, vagy boldog karácsonyt kívánni még utoljára. Draco nézte a lány tarkóját, ahogy lehajtott fejjel állt a klubhelyiség jellegzetes mozaikos üvegablakai előtt. A Fekete-tó lágy derengése adta a fényt csak a klubhelyiségbe. Egyetlen gyertya sem égett. Pansy suhogó selyemszoknyával megfordult. Draco még a sötétben állt. Nehézkesen ment a búcsúzás. Erőtlenül közelebb lépett, hogy ő is az ablak fényénél látszódjon.

- Öhm… - harapta be az ajkát Pansy, s lesütötte a szemét. A szoknyája tülljeivel babrált.

- Hát…ööö – próbált értelmes búcsúszöveget megfogalmazni magában Draco, de képtelen volt gondolkodni. Pansy ismét felvetette rá sötét tekintetét. Pansy szemhéján most a sötétben ezüstösen csillogott a szemfesték. Az arcán titokzatos árnyjátékot játszott a fekete-tó mélyének világa. A hullámzások, az apró sötétebb kákalagok, vizinövények és állatvilága, ahogy a lenti éjszakai élet zajlott ,amit már évek óta olyan jól ismertek. Draco megbabonázva figyelte a lány arcán a víz fényének tükröződését, játékát. Olyan különleges és titokzatosan szép volt most Pansy, s a bőrén a víz hullámzásának visszaverődése. Pansy mély levegőt vett, hogy akkor ő köszönjön el ma estére. De már nem volt ideje kiereszteni a levegőt. Talán a pezsgő, a sötét, az egyedüllét, az este, a gonosz fűző, a szép rózsaszín ruha, vagy egyszerűen az, hogy ma Pansy túlságosan tetszett neki, bármi is volt az oka, de Draco mielőtt Pansy megszólalhatott volna hosszan előrelépett, s lehajolt a lány halványrózsaszín ajkaira. Draco leeresztett szemhéja mögött sötét zúgó fergeteg kerekedett. Igazán nem tudták volna megmondani melyikük lepődött meg jobban. Mert hogy Draco saját magát is megdöbbentette, akkor a lányt egészen biztos, még jobban. Pansy benntartott levegővel megkövülve állt, Draco pedig levegőt venni felejtett el. Esetlenül tapintotta ki újra a mai napon már tucadjára a lány derekát, de legalább úgy, mintha először tenné meg. A masnit tapintva simult a tenyere sután a lány derekára, s megtámasztotta a csípőjénél a sűrű abroncsszoknya és a fűzős felső rész találkozásánál. Elborult az agya, a szíve ritmusa a fülében dörömbölt, mint a fentről beszűrődő gyors Walpurgis szám. Egymással vetekedett a két ritmus. Bátortalanul nyíltak szét az ajkaik, hogy egyetlen lebegő érintésre megízleljék egymást. Draco érezte, ahogy a fő erei környékén bizsergés keletkezik a testén, s mielőtt, összeesett volna a csók alatt Pansy zihálva elkapta az ajkait a csókból. Kifulladva kapkodott levegő után. Akár egy fuldokló kapkodta a levegőt. Persze Draco rosszkor indította a csókot, Pansyt meg annyira meglepte, hogy elfelejtette még kipihegni a levegőt.  Draco még érezte a lány eperízű szájfényének és a távoli pezsgőnek az ízét a szájában. A keze még a lány derekán pihent. Merlinre mi történhetett? Hogy tehette, hogy teljesen önszántából megcsókolta a lányt? Tényleg megcsókolta? S ráadásul ő kezdeményezett? Draco Malfoy végleg oda a tekintélyed! Mit gondolhat most róla a lány? Hiszen viszonozta a csókot. Nem kellett sokáig töprengenie, mert Pansy még mindig pihegve felpillantott. Zavart volt a tekintete.

- Egyedül akartál jönni a bálba igaz? – kérdezte hangját keresgélve Pansy.

- El akartalak hívni – vallotta be akarata ellenére Draco.

- Ne áltass, még Morgana csuklópántot sem vettél! – fordította el a tekintetét Pansy. Nem lépett hátra, nem tolta el a fiú kezét a derekáról, de az üvegnek ütköző apró halakat figyelte.

- De igen vettem  - sóhajtott fel Draco, s kihúzta a zsebéből a vékony karperecet. – Oda akartam adni, de valahogy sosem volt rá megfelelő alkalom – Pansy lepillantott a vékony Morgana pántra. Az árvácskák apró szirommintáira.

- Még egy negyed óráig tart a bál – mondta félmosollyal Draco. A lány nagyokat pislogva elmosolyodott, s hagyta ,hogy Draco a csuklójára igazítsa perecet.  Pansy zavartan megforgatta a csuklóján a pántot. – nem tetszik? – kérdezte Draco bizonytalanul, látva, hogy a lány még mindig a karperecet nézi.

- De nagyon szép  - suttogta Pansy, s felmosolygott Dracóra. – Jaj Draco! – ereszkedtek meg Pansy vállai. Draco kutatva járatta tekintetét a lány arcán, majd előrebukó szőke tincsekkel újra lehajolt a lány ajkaira. Még mereven, szokatlanul ismerkedtek az új élménnyel. Draco a tüll suhogásából sejtette, hogy Pansy bátortalan mozdulattal, de megemelte a karjait, hogy átvesse a vállán. Draco tenyerét rácsúsztatta a vékony derékra, s átkarolta a vékony női testet. Ismét elfelejtett levegőt venni, ahogy a nyelvük találkozott a csók alatt. Puhatolódzva próbálkoztak az első csók élményét megismerni. A sötét klubhelyiség kihalt csendjében, az árnyékos, halvány állandó mozgásban levő Fekete-tó fényeiben, összeölelkezve álltak, az ablak előtt. S mámorító volt, már csak ennyire bizonytalanul is Pansyt átölelni, s a csókjától lebegni a föld felett valahol a semmiben, s csak a másik ajkait érezni, ami még visszarántotta a földi valósághoz. Minden más érzékszerve kikapcsolt, csak a lány édes ajkait érezte, s a csókjának lágyságát. Mármint hogy teljes csend? És a beszűrődő Walpurgis számok? Nem az sem! Draco fejében máris megindultak a vészriadók. S úgy tűnt Pansy is hasonlóra gondolhatott, mert egyszerre kapták fel a fejüket.

- mennünk kell! Vége a bálnak  - hadarta gyorsan Pansy.

- Igen-igen – Draco is sietve eleresztette a lányt. Az előcsarnok felől már szűrődtek a hangok a pincehelyiség felé.  – Pansy! Jó lenne… - kezdett bele zavartan Draco.

- Igen jó lenne ha senki sem tudna ró…-lunk – ejtette ki nehézkesen a szót Pansy.

- Örülök, hogy te is így látod – mosolyodott el Draco. Pansy is pirulva elmosolyodott.

- Persze, hogy így látom. Nem akarom hogy mindent tudón kárörvendően csak húzzanak minket – sóhajtott Pansy.

- Mert egyértelmű, hogy ez lenne – értett egyet Draco.

- Akkor ezt megbeszéltük – lépett suhogó szoknyával a lépcsőre Pansy. Már a folyosó felől hangok szűrődtek. Sietnie kell, ha nem akarja, hogy kettesben találják itt őket a klubhelyiségben.

- Hát….ööö….most már van még egy közös titkunk – vakarta meg a tarkóját Draco zavartan.

- Mintha nem lenne már éppen elég – forgatta meg a szemét Pansy, majd Dracóra mosolygott. – jó éjt! – súgta, s felkapva abroncsos szoknyáját, felsietett a lépcsőn. Alig tűnt el a lépcsőfordulóban a lány a bálozók berontottak a klubhelyiségbe. Draco a tőle telhetően igyekezett palástolni, hogy valójában milyen érzelmi vihar söpört át rajta. De szerencsére zökkenőmentesen ért véget a bál. A fiúk ásítozva beszélgettek a hálóteremben. Blaise mellől kikászálódott Daphné az ágyból, s átvonult a lányokhoz. Blaise félmeztelenül felkönyökölve az ágyban Dracót figyelte, ahogy vetkőzik. Draco idegesen az éjjeliszekrényénél a tükörre pislantott. Jól van nem maradt rúzsfoltos sehol sem.

- Na megforgattad Pansyt rendesen? – vigyorgott Blaise a barátjára, miköben hátratúrta haját.

- Meg hát, had örüljön. Remélem az elkövetkezendő évszázadra megelégszik ennyivel, mert egyhamar nem lesz ilyen kiváltságban része, hogy én vele táncoljak, vagy elfogadjam a meghívását bármire is – felelte flegmán Draco.

- Hehe….összekaptatok karácsonykor is!? De Draco! Ez a szeretet ünnepe! – nevetett Blaise.

- Igen de ilyenkor a szeretteinkkel vagyunk! – jegyezte meg undokul Draco. – Már nem is azért, Pansy nem tartozik ezen személyek közé, tudtommal! – Draco megelégedve látta, hogy jól játszotta a szerepét, s sikerült Blaiseben teljesen elaltatnia bármilyen feltevéseket, vagy képzelgéseket. Senkinek semmi köze a magánéletükhöz. Ahhoz, hogy történetesen Pansyval mi hogyan van. Ahogy elfújták a gyertyákat Draco mégis belevigyorgott a párnájába. Most hogy senki sem láthatta az arckifejezését, elbambulhatott, s elgondolkodhatott az este fejleményein. Először is váratlan volt azért ez a csók. De alapvetően jól sült el. S ráadásul Pansy sem mutatott valami heves tiltakozást. Most akkor mi is van köztük tulajdonképpen? Draco nagyon jól tudta, a ma estétől már nem fog tudni úgy nézni a lányra, mint eddig. Ahoyg meglátta a lépcső tetején a rózsaszín tüllruhás fodrokban tündöklő Pansyt tudta, hogy elveszett. Mert le sem tudta venni róla a szemét egész este. Még amikor nem őt nézte, akkor is őt nézte. A szoknyája alját, a stóláját, a haja ébenjét, vagy lehunyt szemmel lélegezte be az illatát. Tömény négy óra intenzíven Pansyval telt. S akármi is történt, Dracónak számot kellett most már vetnie önmagával. Tényleg beleszeretett Pansy Parkinsonba? Akaratán és tudtán kívül? Hiszen ő, Draco Malfoy azért sosem ragadtatja el magát odáig, hogy akárkit csak úgy, megcsókoljon. Mi lelte ma este? Honnan jött ez az egész, milyen gonosz erő irányathatta? Draco nagyon is valóságosnak tartotta, hogy ezt az önkényes, fejében uralmat átvevő őt irányító dolog ez csakis az a számára testidegen dolog lehet, mint a szerelem. S azért nem is érti, hogy miért érzi ezt, hogy miért vágyik újra arra, hogy megcsókolja a lányt. Hogy miért keletkeznek buta ábrándok a fejében, amitől olyan rózsaszín álmai lesznek és olyan rózsaszín köd ereszkedett a ma estétől a szemére, mint amilyen Pansy ruhája volt. Igen, ez volt a kísértés. Pansy rózsaszín ruhában, maga volt a szerelem ördögi kísértése. S ő tudatlanul belesétált a csapdájába. De mégis mit tehet most már, ha annyira jó érzés a lány közelében lenni?  De ez akkor is hihetetlen! Megcsókolta! S Pansy visszacsókolta! Nahát! Vajon mikor lesz legközelebb alkalma a lány közelébe kerülni? Mindketten teljes titokban akarták tartani, hogy történt valami is közöttük ez egyértelmű és világos volt. Ha másban nem is a fontos dolgokban azért többnyire egyetértett Pansyval és azonosan gondolkodtak. Most mi legyen? Szíve szerint máris átosont volna a lányhálóba, hogy újra megcsókolja a lányt, s érezze azt a különös semmihez sem fogható valamit, azt a lebegést, azt az izgalmat, azt a jól eső érzést. Ó az a Fekete-tengeri démoni megvilágítás. Csakis az lehetett a hibás. Nappali fénynél Pansyt sosem csókolta volna meg! Na meg persze az is kellett hozzá, hogy kettesben legyenek! Crakot és Monstrót maga mellé kellett volna kötnie, s akkor nem történik ez meg! De miért baj az, hogy megtörtént? Nem is baj, hiszen alapvetően tényleg jó volt! Sőt! Csodálatos volt! Mától egészen biztosan tudja, hogy Pansy is ugyanarra gondol talán éppen most is. S izgatottan lesik az adandó alkalmat és lehetőséget, hogy újra válthassanak egy …szerelmes csókot! Jaj Draco! Ebben semmi mardekáros és Malfoyos nincs! Ez olyan limonádé, amit Blaise Zabinik szoktak lenyelni. A Draco Malfoyok kihányják! Draco esze és szíve most kész háborút vívott odabent, csak éppen a csatatér volt meghatározhatatlan, valahol ott a hevesen kalapáló szíve tájékán vitatkozhattak egymással, de eléggé le is fárasztották Dracót ahhoz, hogy perceken belül el is nyomta az álom, de ma este, még rá nem jellemzően álmában is mosolygott.