A bál és a tanítás nélküli karácsonyi semmittevős napok hamar elillantak. Draco pedig ne mgyőzött azon bosszankodni, hogy zavaróan sokat és sokan vannak körülötte. Milly és Blaise is idegesítő módon állandóan velük voltak, sosem maradtak véletlen sem kettesben Pansyval. A lány is ugyanúgy alakította a szerepet, akárcsak Draco. Pansy felhúzott térddel bőrkötéses kötete felé hajolt, ében haja teljesen eltakarta az arcát. Egy mozdulattal sem fejezte ki, hogy bármi is lenne közöttük, olyannyira jól alaktotta mindezt ,hogy Draco már maga is kételkedni kezdett abban, hogy nem álmodott-e valami olyasmit, hogy Pansy, meg csók, meg ilyesmik. Teljesen elbizonytalanodott. Talán Pansy mégsem?  Aludt rá egyet és meggondolta? Draco mérgesen bámulta Millyt, aki rúnatérképet böngészett, de minduntalan Dracótól kérdezgette a fordítást. Blaise a macskacsaláddal játszott. Seaffyval és Karmillával most már a két kicsi is lent volt a klubhelyiségben. AZ egyiket az egyik a másikat a másik macska fogta a szájában, s lepakolták a kicsiket közéjük, mintha rájuk bíznák a két kiscicát.  Draco rosszkedvűen lapozgatott a rúnaszótárban, amit Milly adott a kezébe. A fekete kismacska nyávogott a lábánál. Draco felkapta magához az állatot. Az ölében játszadozott az állattal. Még kis gömböc, pihés fekete szőrű apró cica volt, elfért a tenyerében az egész macska. Olyan kis esetlenül mozgott néha. Draco tehetetlenségében a macskán vezette le azt, hogy Pansyt szeretné így simogatni. A macskát nem gyanús ha mindenki előtt simogatja. HA Pansyval tenné ezt, az egész mardekár kiröhögné. Rémes. Meg akarta már érinteni Pansyt, még ha csak a cipője talpát is! Hogy lehet, hogy most, amikor annyira szeretné már napok óta nem tud a lányhoz férkőzni mert mindig van valaki a környezetükben.

- Miért nem lehetek ebben a rohadt suliban sosem egyedül – fakadt ki dühösen Draco.

- Ha képtelen vagy elviselni, hogy mások is léteznek rajtad kívül talán kísérletezd megmérgezni magad  - sziszegte neki Pansy, de a szája körül mosoly bújkált csak Draco számára. Draco elkapta a pillantást. Draco kifakadását csak Pansy értette, s a közös kívánságuknak adott most hangot. A lány futó mosolya pedig megértően villant Draco felé, persze a legnagyobb titokban, s csakis a fiú értette a mosolya jelentését.

- Tudom mi a gáz Draco. Férfidolog. Ha már az éjszaka nem megy, akkor maradj a tusolónál, az is jó hely ám - vihogott rá Blaise.

- Így van vonulj be a fiúvécébe és kulcsold magadra az ajtót, legjobb esetben is csak Hisztis Myrtill zavarhat – bólogatott Milly is. – Én is a vécén szoktam kisírni magam, ha nem akarom, hogy más tudjon róla – árulta el Milly.

- Mi meg mindig azt hittük székrekedésed van – nevetett Daphné. A társaság felnevetett.

- Hé ez nem poénos! – vörösödött el Milly.

- Igaz a székelési problémákban semmi poénos sincs – mondta komoran Blaise. – Több rostot kellene fogyasztanod.

- nincs semmi problémám a …azzal na! – csattant Milly kipirulva.

- Ha más témátok nincs csak a gusztustalanság, akkor én inkább a könyvtárban folytatom a tanulást – húzta el a száját Pansy, s fellökte magát a kanapéról, miközben Dracóra vetett egy titkos jelentőségteljes invitáló pislantást. Draco szeme sarkából követte a lány cipőorrát. Valahogy neki is ki kellene jutnia a klubhelyiségből, úgy hogy ne legyen félreérthető hogy esetleg Pansy után ment a könyvtárba.

- Megyek veled Pansy! Velem csak gúnyolódnak ma! – pattant fel még mindig pirosan Milly. Ó Milly most meg tudnálak fojtani! – mérgelődött magában Draco. Pansy megtorpant. Draco nem láthatta a lány arckifejezését de sejtette, hogy most jelenleg Pansy is a csudába kívánja Milly társaságát a könyvtárban.

- Ha gondolod – rántotta meg válaszul a vállát Pansy. Pansy mielőtt kilépett még visszapillantott a klubhelyiségbe. – Draco ne lépj a macskára! – szólt, de Draco már későn vette észre, s a macska nyávogva elugrott előle.

- Tehetek én róla ha mindig láb alatt van, mint egyesek? – nézett rá morcosan Draco. – A könyvtárba készültél nem? – kérdete gúnyosan.

- De igen! – felelte rá határozottan Pansy.

- Akkor azzal foglalkozzál! – vágta hozzá Draco, s az egyik íróasztalhoz ült. Most már kétszeres volt a bosszúsága. Nem elég, hogy Pansy közelébe sehogy sem tudott férkőzni már napok óta, de annyira lekötötte az energiáit az agyalás, hogy hogyan tudna csak egy érintés erejére is észrevétlen a lányhoz simulni, hogy elfelejtett napok óta levelet írni otthonra. S erre már nincs mentség. Sosem felejtett még el levelet küldeni haza. Mi a csuda van vele, hogy felbolydult az egész élete? Egyetlen csóktól?  Illetve hát kettőtől. Draco sötét szürkéskék pillantással méregette a kedvükre smároló Blaise- Daphné párost. S belemártotta a pennáját a tintatartóba. Nem is olyan egyszerű szerelmesnek lenni, vagy mi – sóhajtott magában, s megcímezte a borítékot.

Másnap reggel Draco és Pansy is elmélyülten olvasták a Reggeli Prófétájukat. Egymással szemben ültek, s minden maradék önfegyelmükre szükségük volt ,hogy ne pillantsanak másodpercenként a másikra. Draco igazán csak a prófétát állította fel tűzfalnak Pansy ellen, így biztos hogy a széthajtott újságtól nem látja a lányt ,hacsak nincs Mordonszeme, s keresztül lát az újságon, meg a lány talárján és szoknyáján és esetleg még a bugyiját is láthatná akkor. Nem is jönne rosszul egy ilyen Mordon szem. Meg kellene szerezni. Vajon Blaise gondolt már erre? Egészen biztos. Draco elpirult, de nem gondolkodhatott magában, mert Pansy megrúgta az asztal alatt.

-         Nézd Draco! Megjelent a hozzászólásod a cikkben! – lelkendezett Pansy, s szétterítve az újságot az asztalra fektette.

-         Mi? Hol? – lepődött meg Draco. Már nem is emlékezett ,hogy napokkal ezelőtt Rita Vitrollal beszélgettek Legendás lények gondozása órán. Persze akkor annyira lekötötte a súlyos probléma, hogy hogyan is hívhatná el Pansyt a bálba, azóta meg hogy hogyan lehetne a lány közelében. Micsoda dolog az, hogy Pansy vált első számú érdeklődési körévé? Dracónak olyan hiteles sötét pillantást sikerült a lány felé küldenie, hogy még Pansy is teljes egészében lehitte, s Pansy is visszahúzódott.

-         Na mi van nem te mondtad? – mordult rá Pansy. Draco beleolvasott az újságcikkbe.

-         Jaj, de igen. Mind utáljuk, de elviseljük, mert nem merünk szólni – jó szövegem volt mi? – vihogott körbe az asztalnál Draco.

-         Aham kívácsi vagyok ezek után milyen arcot vágnak a grifisek – gonoszkodott Pansy.

-         S jó hogy megemlítetted a sérülésed is – tette hozzá Blaise is a vállát veregetve.

-         De hogy egy félóriás tanítson minket! – sóhajtot rémülten Daphné . – Hiszen azok barbár kiszámíthatatlan lények! Nem is merek most már legendás lényekre menni – biggyesztette le az ajkát Daphné.

-         Majd megvédelek ne aggódj! – nyomott a húsos ajkakra csókot Blaise.

-         Csöpög a nyálatoktól az újság bocs – rántotta ki előlük az újságot Draco, s visszadobta Pansy elé. – Ma beszólunk a grifiseknek – kacsintott a lányra. Pansy is beleegyezően bólintott, s már izgatottan várták a legendás lények gondozása órát. Draco a mardekárosok élén rontott le legendás lények gondozása órára. De sajnos Hagridon már nem tudta köszörülni a nyelvét, pedig csaknem egy hete nem tehette ezt meg. A félóriés helyett ugyanis Suette Pollts tanárnő várta őket legendás lények gondozása órán. Draco Crak és Monstro között haladva az előtte lépkedő Pansyt mustrálta, ahogy a talárja széle jobbra-balra himbálódik előtte minden lépésnél. Váratlanul torpantak meg, Draco meg annyira elbambult, hogy tényleg nekiment a lánynak. A tisztás szélén álltak a Tiltott rengetegben, s mind az állat felé meredtek. Draco lopva körbepillantott. Senki sem figyelte őket, így kihasználva, hogy hirtelen közel került a lányhoz, kezével kitapogatta a lány kezét. Olyan élénk lelkes sikoltást hallatott Pansy, hogy Draco ijedten húzta el a kezét, de ocsúdva döbbent rá, hogy nem az érintése váltotta ki ezt a túláradó örömöt és lelkesedést Pansyban – legnagyobb sajnálatára és megnyugodva de egyben csalódott is- , hogy az egész csoport előtt felsikoltson. Ugyanis minden lány sikongatott. Márpedig ő egészen biztosan tudja, hogy csak Pansy kezéhez ért futólag. Draco átnézett a lány válla felett, s meglátta, mi okozta a nagy izgalmat a lányok körében. Egy csodaszép kifejlett egyszarvú állt a Tiltott rengeteg szélén kipányvázva. Pansy úgy tűnt azért nem felejtette el, hogy az unikornis csodálata előtt Draco mivel próbálkozott. S hátrébb lépve,  a talárja takarásában ő kereste meg a fiú kezét. Draco idegesen pislogott körbe, hogy látja-e valaki mit művelnek, s félszegen megszorította a lány kezét. Már csak ettől a titkos kézszorítástól úgy megugrott a pulzus száma, hogy a fülében dübörgött a szíve.  A mellkasa hatalmasat emelkedett, s belül egész tornádó kavargott. Pansy nem nézhetett rá, hiszen ez túl gyanús lett volna, most hogy a lányok lelkesen ugráltak és össze-összepillantottak, de most kihasználhatták a helyzetet, hogy mindenki túláradó izgalommal csodálja az unikornist. A fiúk meg unottan merednek az állat felé. Draco és Pansy a talárjaik redői közé rejtették összekulcsolt kezüket, amely olyan felemelő érzés volt ,hogy Draco minden másról megfeledkezett, s semmi más nem érdekelte, csak hogy végre Pansy kezét foghatja. De alig néhány másodpercig tartott a kézfogásuk. Pansynak mennie kellett.

-         A fiúk itt maradnak! – utasította őket Suette-Pollts tanárnő. – Az egyszarvúak jobban szeretik a női kezet, a lányok jöjjenek előre, óvatosan megközelíthetik az állatot… - Pansy mindig is nagy unikornis-imádó volt. Erre még emlékezett a Roxforti első évekből, amikor a lánynak olyan sok unikornismintás kacatja volt. S most megérinthet egy igazi unikornist, Pansy teljes lázban volt, s Draco igazán nem tudta megállapítani hogy vajon mennyiben részesedhetett az ő kézérintése Pansy izgalmához. Úgy találta, hogy a unikornis jóval nagyobb hányadát tette ki ennek a felfokozott lelkiállapotnak, amitól Pansy arca kivirult és szép fogsora egyfolytában kivillant.Ó annyira meg kellene már csókolni! Mikor? Mikor lesz már rá lehetősége? Féltékenyen meredt még az unikornisra is, amihez a lányok odaszaladtak, s Pansy is lelkesen simogatta szép szőrét.

-         Meg tudom érteni az unikornisokat, én is a női kezet szeretem jobban – vihogta Blaise, ahogy Draco mellé ért. A fiúk karba tett kézzel figyelték a lányokat, akik túllelkesülve járták körbe az állatot, megtapogatva minden részét, simogatva, hozzáérve, akár egy ereklyéhez. A lányos álmok megtestesítője.

-         Vajon mi történhetett Hagriddal….? – ütötte meg Draco fülét a kérdés.

-         Nem sebesült meg ha arra gondolsz – fordította el a fejét Pansyról Draco, s Potterre nézett. – Szégyelli magát azért nem meri elénk dugni a képét.

-         Miről beszélsz? – kérdezte elutasítóan Potter.

-         Tessék olvasd – húzta elő zsebéből a Reggeli Prófétát Draco kárörvendő mosollyal, majd kegyetlen megjátszott sajnálattal hozzátette. – Fáj, hogy tőlem kell megtudnod… - Potter kikapta a kezéből azújságot, s mohón olvasni kezdte. Draco zsebre vágott kézzel visszanézett az unikornisra. A szép ezüstszőrű állat hátára éppen ekkor ült fel Pansy, s a sörényét simogatva lelkendezett. Hogy lehet, hogy állandóan szépnek látja mostanában a lányt? Pansy arca kipirult az izgalomtól és a szemeiben őszinte csodálat csillogott, ahogy a ló kissé oldalazva lépett, most Pansy pont szembe került vele, s ahogy felnézett összeakadt a pillantása Dracóval, s rámosolygott. Draco összepréselte az ajkait. Nem mosolyoghat vissza. Most nem. Pedig Pansy a magasból oda-odapislantott rá. S egészen jól ülte meg a lovat.

-         Mi az hogy mindenki utálja Hagridot  - háborgott Potter. – S ez a baromság, hogy megharapta egy futóféreg? Azoknak nincs is foguk! – mérte végig Crakot, akit a sérülés ért állítólag. Crak és Monstro is vihogtak.

-         Remélhetőleg ez a cikk végre véget vet a behemót tanári pályafutásának – jegyezte meg epésen Draco. Suette- Pollts tanárnő még hosszan beszélt az egyszervúról, Pansy leugrott az állatról, s a lányok sűrűjéből visszafutott hozzájuk.

-         Ó el sem tudom mondani milyen jó volt! Egy igazi unikornis hátán ülhettem – lelkesedett Pansy még mindig vissza-visszapillantva az állatra. – Ugye milyen szép? Ez volt életem legjobb órája! – pihegte még mindig felborult lélegzettel.

-         Na nem mondod! – jegyezte meg ironikusan Draco. Pansy halványan elpirult, s gyorsan elővette a füzetét, hogy az állat jellemzőit leírja.

-         Ó igazi unikornison ültem! – kiáltott fel újra lelkesen.

-         Milyen selymes a szőre! – áradozott Milly is ahogy visszatért.

-         És egész nagy a farka! – tette hozzá gonoszul Daphné.

-         Megmogyoróztad mi? – bökte oldalba a lányt Blaise.

-         Ó igen…de nem sikerült lefejnem – kacarászott Daphné.

-         Elé kellett volna térdelned és felfedned azt a szép kancahátsódat, akkor biztos elérted volna, amit akarsz – simogatt meg Daphné fenekét Blaise ,ahogy magához húzta, s Daphné hátsójába markolt.

-         De Blaise! – zihált fel Daphné. Draco szemhéja sután le-fel lebegett, ahogy oldalról Pansyt fürkészte majd mély levegőt véve elfordult. Nehezebben megy ez a titokban tartás mint hitte. Állandóan önfegyelemre van szüksége, hogy ne felejtse Pansyn a szemét. Hogy ne próbálkozzon a közelébe jutni, egyfolytában testi kontatkust keresett a lánnyal és most, hogy tudatosan törekedett megérinteni most döbbent rá, hogy milyen ritkán is történt ilyesmi a roxforti napjaik során. Ugyanis minden érintést úgy kellett elérnie, hogy az senkinek se tűnjön a megszokottól eltérőnek. Miért nem tud olyan lenni mint Blaise? Blaise állandóan mindenkit megérint. Draco flegmán hátat fordított a mardekárosoknak, s Crak és Monstro társaságában visszavonult a kastélyba. Egész vacsora alatt a tányérjába merülve hallgatta az időnként fülét megütő halk női alt hangot. Erősebben markolta a villáját, mint szokta, s felbosszantva magát keresztül nézve a mardekárosokon a pincehelyiségbe rontott. Egész este Pansyra gondolt, s egyszerűen már nem tudta elviselni, hogy a lány közelében van, de mégsem érintheti meg. HA tovább a lány közelében marad egészen biztos mindenki előtt lesmárolja. Így hát inkább rosszkedvűen otthagyta a társaságot. A baldachinos ágy alá zuhanva lehunyt szemei mögött ismét felidézte a suhogó selyemszoknyában felé forduló Pansy képét. Már csak halványan emlékezett a lány csókjára, s vágyott, hogy újra érezze. Mikor teheti már meg, hogy újra lehajoljon a lány ajkaira?