Draco akár a vadászlesben árgus szemekkel figyelt, hogy mikor csaphat le. De a szerencse nehezebben fordította feléjük  a véletlen alkalmat mint hitték. Bár igyekztek mindig fennen hangoztatni, hogy éppen hová és merre tartanak, hogy a másik úgy igazíthassa a lépteit, ez már sokszor kezdett furcsa felütést nyerni. Minden egyes helyváltoztatásuk egy egész színpadi kijelentés paródiájának tűnt.  Draco már minden levelét így adta fel:

-         Megyek a bagolyházba, küldök egy levelet haza! – jelentette ki fenhangon  s határozott léptekkel megindult a bagolyház felé. De nem csak ő nyilatkozatta ki éppen előre eltervezett programját ilyetén módon, de Pansy is. Pansy ráadásul már olyan végtelenségig képes volt változtatgatni a porgramjait, hogy kezdett a mardekárosok szemében afféle őrültség jeleit mutatni a tevékenysége. Ma reggel is így indított, ahogy lelépkedett a hálóterem felőli lépcsőn.

-         Reggeli előtt beszaladok a könyvtárba – modnta Pansy kinyilatkoztatva napi első programját.

-         Ó de jó épp van egy lejárati dátumos könyvem megyek veled – kapott az lakalmon Daphné. Pansy erre megtoprant.

-         Meggondoltam, inkább majd a délutáni szilencium idején – rogyott le gyorsan Pansy a kanapéra. – de te menj csak nyugodtan!

-         Nem reggelizel ma Pansy? – nézett fel Milly a határidőnaplójából.

-         Nincs étvágyam – vágta rá Pansy. – Menjetek csak én a klubhelyiségben maradok.

-         Akkor addig átnézhetjük a bájitaltan házit, mert én már reggeliztem – ugrott le az albakpárkányról Blaise, hogy Pansyhoz közel helyezkedjen.

-         Hát bájitaltan házi helyett inkább mégiscsak reggelizek – pattant fel Pansy. Draco beharapta a szája szélét. Kezdenek tényleg elfajulni a dolgok.  Pansy ide-oda tologatott tervezgetése már mindenkinek feltűnt. S amikor valaki csatlakozni is akart hozzá azonnal meggondolta magát. Blaise szerint kikészült a tanulástól, s Pansyra ráférne egy alapos hosszú szünet. Blaisenek meggyőződése volt, hogy a lánynak a téli szünet hiányzott, hiszen a Roxfortban nem tudta kipihenni magát. Egyszóval Pansy állandó változtatási mániája nem csak végletekig szétszórtnak tüntette fel a lányt, de fenyegető volt, hogy már tényleg problémaként kezelik, holott ha tudnák, hogy egyetlen céljuk, hogy végre mindenkitől függetlenül kettesben legyenek…Draco viszotn megnyugodott hogy nem csak ő próbálkozik alkalmakat keresni, amik viszotn sosem akartak adódni számukra. Ez alól egyetlen kivétel a tegnap este volt. Pansy otthagyta a könyvtárban Sally-Annet s kapkodó lábakkal igyekezett a pincehelyiség felé, Draco meg a könyvtár felé vette a lépcsőfokokat, amikor összefutott a lánnyal. Szinte azonnal reagáltak ugyanúgy. Csak ketten voltak. Végre! Draco berántotta a lányt a legközelebbi szobor mögé. Pansy  már mohón a nyakába ugorva simult hozzá. S Draco szélsebesen fordult le a lányról, s nyomta a fejét a kőfalnak.

-         Ó basszus nem hiszem el! – nyögte kényszeredetten.  Pansy nem értette miért húzódott vissza Draco, miért nem bújnak a méretes szobor takarásába, s miért nem találkozik már az ajkuk, amit annyira várnak már mióta. Draco csak dühös fáradt legyintéssel a szobor mögötti kis szűk helyre bökött. Ahová be akarta rántani a lányt…a hely már foglalt volt. Blaise és legújabb hódítás a Solange de Champagne falták egymást a sötét mélyedésben. Pansy nyüszítve olvasta el a szobor talapzatát.

-         Hát persze…Paracelsus szobra, mi mást is várhattunk! Ó Draco nem hiszem el! – nézett rá kétségbeesetten a lány is. Draco felvette a flegma arckifejezését és hűvösen hátat fordított a lánynak. – Mi van?

-         Jön Sally-Anne. Ez ma nem jön össze… - Draco tenyerével a falat ütögetve leugrált a lépcsőkről, vissza a klubhelyiség felé. Ráadásul Blaise a legnagyobb bosszúságára a hálóterembe hozta a lányt az éjszaka. Ahogy nyikorogva kinyílt az ajtó a kintről beszűrődő fénynyalábban meglátta a lányt vezető Blaise.

-         …dans ma chambre – suttogta Blaise

-         Je crains que nous ne soyons pas du tout et nullement comme il faut – suttogta édes magas hangon a francia lány.

-         C’est exact. Mon éternel désir – búgta Blaise a lány hajába, s ledöntötte az ágyára. – Solange, fair l’amour! – zihálta Blaise. Draco bosszúsan a másik oldalára fordult, s a fejére húzt a párnáját. De reménytelen próbálkozás volt. Blaise legújabb szerzeménye Solange iszonyatosan élvezhette a dolgot, mert túlszárnyalt mindenkit. A disztingvált Daphnét meg különösen. Daphné akármennyire is ledér volt, azért Blaise-el igyekeztek a legcsendesebben kielégíteni egymás vágyait. Solange viszont önkívületben sikoltozott a gyönyörtől, s Draco már egyszerűen nem is hitte, hogy Blaise ennyire jó lehet.

-         Mh….oooh…Blaise….Blaise – Solange egyfolytában nyöszörgött, sóhajtott, Draco úgy vélte ezt az egész klubhelyiség hallja, amit leművelnek. Rezgett a baldachinos ágy, a falábak csoszogtak a parkettán . Blaise olyan fergeteges ütemet bírt, ami Draco szerint már fizikai képtelenség volt. Igaz, hogy elhúzták a függönyöket, Draco így is sejtette, hogy mikor értek a menyországba. Solange félájultan sikongott, Blaise jól ismert kielégülésének hangjai is megérkeztek. Draco mély levegőt vett. Aj franciák! Csak még jobban mélyítették a Pansy utáni sóvárgását. Egész éjszaka álmatlanul forgolódott. Pansyra gondolt, vágyakozva tehetetlenül és egyre kevesebb türelemmel akarta a lányt. Solange itt aludt az éjszaka. Draco néha hallotta, hogy Blaise franciául duruzsol neki, sa a cuppanásokból sejtette, hogy csókolgatja s valamerre a lányt. Alig vérta Draco, hogy felvirradjon és kimenekülhessen az erotikától fülledt klubhelyiségből, hogy lehűtse magát, s higgadtan tűrje, hogy Pansy karnyújtásnyira tőle, mégis elérhetetlenül éli mellette a napjait. Persze Blaise élte mellette a világát, boldogan, kiegyensúlyozottan és olyan bosszantóan elégedetten és kielégülten. Draco egész rúnatanon a szája szélét rágcsálta. Hirtelen jött az elhatározás.a Pansy átsandított rá. Elege van már ebből, hoyg csak lopott pillantásokat válthatnak. Nem fogadott ő szüzességet, együtt vannak vagy mi a fene. Draco kitépte a hátsó lapot a rúnatanfüzetéből, s rúnajelekkel véste rá az üzenetét, majd gondosan összehajtva a lányhoz dobta a pergament. Pansy elvörösödve hajolt le a pergamendarabért s átfutotta Draco döntött szálkás fekete betűit: „ Óra után intézd úgy, hogy maradj a teremben” – Pansy gyorsan átfordította a szöveget fejben, s alig észervehetően biccentett a fiúnak. Draco tűkön ülve várta végig a rúnatanórát, ami most kínzó lassúsággal vánszorgott. Minden másodpercben az órára pislantott. Kész őrület volt kivárni ezt az órát. A felszabadító csengő után Draco szíve szerint maga rúgdosott volna ki mindenkit a teremből. Pansy szándékosan lassan pakolgatta a füzetét. Babbling tanárnő szerencsére a hátsó rúnakönyvtárba sietett vissza új besorolási tárgyához.  Draco berúgta az ajtót Monstro mögött, akit maga lökött ki a teremből, s ahogy megfordult Pansy állt előtte, levegő után kapkodva. Draco egyetlen sodró lendülettel a padhoz nyomta, s az ajkára szorította a sajátját. Egyszerre sóhajtottak a csókba. Hihetetlen, hogy utoljára már majdnem egy hónapja tehették ezt. Pansy feljebb csúszott, s felült a padra, miközben kajraival szorította magához Dracót, a nyakánál fogva húzva le a csókhoz. Draco ismét azt érezte, mint a legelső csóknl. Megszűnt a külvilág és csak zuhant a sötét semmibe, csak a lány testét érezte, amelyből minél többet akart. A visszafojtott vágya minden izgalmával falta a lány rószaszín ajkait. A keze teljesen önálló életre kelt, azt sem tudta, mit tesz. De Pansyt is elragadta a visszafojtott hév. Tudták, hogy a teljes lebukást kockáztatják, hogy késve érnek mindketten a klubhelyiségbe rúnatan után, de ezt már nem lehetett kibírni. Amikor majd megőrültek csak egyetlen csókért. Draco zihálva húzta el nedves ajkait a lányétól, ajkaival azonban képtelen volt elválni Pansytól. Levegő után pihegve hintett csókot a lány arcára, Pansy kábán támasztotta meg magát a padon, hátratenyerelve, lehunyt szempillákkal, szédületesen emelkedő és süllyedő mellkassal. Annyira finom volt az illata, a haja, a halványpíros bőre. Érezni akarta az ízét. Draco öntudatlanul húzta végig ajkait a lány nyakán, s az ütőérnél a füle alatt, majd a nyakán végighúzva a nyelvét megszívta a bársonyos bőrt. Pansy visszatartotta a levegőt. Egyik kezével a hajába túrt, s Draco ereiben zúgott a vér, az agyára sűrű ködfátyol ereszkedett, nem ő irányított, hanem az az idegen dolog, ami eluralkodott felette, s egyet akart, a vágyát kielégíteni és Pansyt megszerezni. Teljesen eszét vette a lány. Őrület, hogy teheti ezt. Soha nem érzett még így, mint most ahogy egy idegen hatalom irányítja, s viszi a legbátrabb tettekig, hogy Pansyt férfiként érintse meg. Tompán jutott el a tudatáig, amit a lány kábultan és erőtlenül suttogott.

-         Draco….Draco mennünk kell…. – sóhajtotta, de inkább valami nyögésszerű zihálásnak tűnt. Pansy fátyolos kába szemekkel próbálta megállapítani az időt. Draco még mindig a lány nyakán szívva a bőrt kezdte értelmezni a mondatot. Ahogy lassan tudatára ébredt kezdett rájönni, hogy mit is művelnek. Hogy teljes duzzadó csípőjével Pansy készségesen szétnyíló lábai közé szorítja az ágyékát, amitől bizsergett minden porcikája, s Pansy is lapos, lustán lebegő szemhéjakkal ernyedt a padra. A mindig konzervatív és kissé erkölcsös Pansy erkölcsi korlátjai Draco szeme láttára omlottak le. Olyan hihetetlen és érthetetlen volt ez a mindent akarás mindkettejük részéről. Miféle örvény ragadta fel őket?

-         Ühüm, igen mindjárt megyünk! – dünnyögte Draco ,de ajkaival ismét megkereste a lány ajkát, s forró csókban egyesültek ajkaik. Pansy beletúrt a hajába, s úgy kapaszkodott a nyakába, mintha mentőöv lenne valahol a Fekete-tó közepén. Draco erőnek erejével, de levette tenyerét Pansy combjáról. Pedig mintha még mindig tapintaná az áttetsző fekete harisnyába bújtatott formás combok idomát. Amely az imánt még a derekát fogták közre. Elhúzódott Pansy ölétől, s szeme megakadt a halványrózsaszaín alsóneműn. Kiszáradt a torka. Sötétkékes kitágult pupillákkal zihálva Pansyra nézett. A lány ében haját teljesen összekuszálta, az ajkait vörösre csókolta, s most olyan duzzadt volt, mint amilyen Daphnéé szokott lenni. Pansy szemében eddig soah nem tapasztalt ismeretlen fény csillogott, felborult lélegzettel pihegett. S az egész testén látszott, hogy esze minden követelődzése ellenére még vágyja a félbemaradt ölelést. Draco felé nyújtotta a tenyerét.

-         Gyere menjünk! – Pansy elfogadva a felé nyújtott kezet leugrott a padról, leseperte a szoknyáját. Mindketten úgy méregették egymást mintha először látnák a másikat. Soha ne mvoltak még ilyen intim helyzetben együtt. Olyan borzongatóan jó volt. Látni a másikat is, ahogy teljesen elvesztette az önuralmát, ahogy ennyire átengedte magát ennek hirtelen szabadjára engedett szenvedélynek. Draco sem látta önmagát, de Pansyra lenézve el tudta képzelni, hogy az ő szemében is ugyanaz a tűz éghet, mint a lányéban. Kinyitotta az ajtót a lánynak, s a folyosó fényében látta meg azt, amit a terem félhomályában még ne mvett észre.

-         Öhm, Pansy…van nálad…kendő? -  Draco homlokráncolva figyelte hogy Pansy egész nyakán vörös foltokat művelt és reménykedett benne, hogy ez csak pillanatnyi felhevültségben és most látszik.

-         Nincs miért? – simítgatta le a haját Pansy.

-         Odaadom a sálam akkor jó? – nyújtotta át a mardekárcsíkos sálját Draco. Pansy értetlenül vette el.

-         Mit műveltél? – tapogatta meg a nyakát Pansy. – Ugye nem mondod, hogy…kiszívtad a nyakam? – rémült meg Pansy.

-         Izé…nem tudom…lehet – vakargatta a tarkóját Draco zavartan. – Talán csak most látszik…

-         Ó Draco! – vörösödött el Pansy, s gyorsan a nyaka köré tekerte a téli kötött sálat, s akaratlanul is mélyen beszippantotta a fenyőillatot. Draco sálja! Pansy annyira megilletődött, hogy másodpercekig csak állt és nézte a mellkasára boruló fenyőillatú mardekáros sálat. Amikor felnézett Dracóra szinte sugárzott az arca.

-         Igyekezzünk – köszörülgette a torkát zavarában Draco. Ő egyenesen a nagyterem felé vette a lépteit. Pansy viszont a klubhelyiségbe sietett. Draco alig bírta elrejteni a somolygását. A nadrágja még mindig feszült Pansy után vágyakozva.

A roxmortsi hétvége reggelén Pansy bekötött nyakkal érkezett a reggelihez. Amikor Draco kérdőn rápislantott Pansy halványan elpirult, s gyorsan el is helyezkedett Milly mellett.  Blaise éppen mandarint szedegetett cikkekre, de felnézett a reggelihez utolsóként befutóra.

- Jó reggelt Pansy cicus fáj a torkod? – kérdezte gyanakvóan Blaise.

- Jaj igen, egy kicsit – simította át a mardekárszínekben futó füstmintájú muszlinkendőt Pansy a nyakán.

- Gyere ide megnézem! – intette magához a lányt Blaise.

- Nem…kell…hogy megnézd – sziszegte morcosan Pansy.

- Ugyan már. Semeddig se tart, had nézzem a nyirokcsomóidat – Blaise átnyúlt Milly mögött és Pansy nyakához nyúlt félretolva a kendőt. Pansy a fiú kezére ütött és kivörösödve igazgatta a kendőt vissza a helyére. – Most mi van? Csak kitapintom, hogy duzzadt-e? Egy másodprec az egész, ígérem nem viszlek utána az ágyamba, de ha szeretnéd akkor akár azt is  - kacsintott rá Blaise.

- De Blaise! – háborgott Daphné, s a fiú arcát megpaskolta a tenyerével.

- Mellesleg a muszlinkendő erre nem egészséges Pansy. Szóval vedd le! Mert többet árt mint használ  - figyelmeztette Blaise a lányt.

- Leszállnál rólam és a kendőmről? – morgott Pansy. Már unta hogy mindenki felé bámul és a smaragd kendő mögött csak Pansy és Draco tudja, hogy mit rejteget valójában. Draco is kimelegedett. Tehát úgy tűnik mégiscsak maradandó nyomokat hagyott maga után. Meg sem fordult a fejében, hogy ennyitől ilyen véraláfutások maradhatnak a bőrön. Vagy ennyire mohó és durva lett volna? Nem emlékszik rá, és arra sem, hogy Pansy annyira ellenkezett volna.

- Most mi van, mit takargatsz ilyen féltve? Csak nem rejtegetni valód van cicám? – kacsintott rá Blaise. – Kiszívta valaki a nyakad?

- honnan veszel ilyen képtelen dolgokat! – húzta el a száját kényszeredetten Pansy. – Esetleg a kneazled lehetett. – Pansy azonban futó rémült pillantást vetett Dracóra. Ha tudná Blaise, hogy mennyire rátapintott a lényegre.

- Ha gyógykúrát szeretnél szívesen adok – zárta le végül Blaise.

- Milyen kúrásról van szó?- vonta össze a szemöldökét féltékenyen Daphné, a mondatfoszlányt elkapva.

- Gyógykúráról… - Blaise hahotázva nevetett. – Daphné cicám azt csak neked ajánlottam fel ma tudod.

- Nem jöttök Roxmortsba? – kérdezett rá Draco.

- Hát ha nem gond akkor ma kibérelnénk a hálótermet Daphnéval – simogatta meg a lány derekát Blaise s merészen Dracóra nézett. Alig néhány nappal ezelőtt még Solange, most már megint Daphné? Draco inkább nem is akart gondolkodni a dolgon. Viszont átfutott a fejében, hogy miylen helyzeti előnyöket jelent ez számára. És elég sokat úgy tűnt.Miközben Draco a visszakapott sálját tekerte reggeli után a nyaka köré már azon gondolkodott hogyan tudná Millyt lekoppintani Pansyról. S a megoldás böfögve közeledett a mosdó felől.

- Monstro! – intette magához leghűségesebb barátját Draco. – Úgy hallottam, hogy ezen a hétvégén a Szárnyas Vadkanban ingyen süteményt adnak minden korsó vajsörhöz – vezette be ravaszul érzékeny pontjára tapintva barátjának.

- Tényleg? – lepődött meg bambán Monstro.

- Vidd magaddal Millyt is és hívd meg egy- két vajsörre – dobott néhány galleont a fiú ágyára Draco. – Ő is s sütikre hajt.

- Igazán? Akkor ez jó hétvége lesz – vigyorgott Monstro. – éppen Milly is jöhet – rántotta meg a vállát Monstro, aki előtt már csokoládéba mártott ostyakarikák képe lebegett. Még jó hogy olyan végtelenül egyszerűek a vágyaik. Draco a nyirkos hidegben nekivágott a Roxmorts felé vezető útnak. A Monstro addig oldalazott míg végre Millyhez ért, s a hétvége ajánlatáról nem kezdtek vitetkozni. Mert természetesen semmilyen akció nem lesz ezt Milly nagyon jól tudta, és most ezen jól elcseveghetnek a Szárnyas Vadkanig. Pansy araszolva, észrevétlenül maradt le Millytől. S Dracónak sziszegte.

- Nos mi a terved ma délutánra? – kérdezte Pansy megemelt szemöldökkel.

- Menjünk oda, ahol nem találnak meg – felelte magától értetődően Draco.

- Ha Madam Puddifootra gondolsz nincs szerencsénk, a fél mardekár oda jár, legalábbis a felsőbbévesek – ingatta a fejét Pansy.

- De az igazán profik, a hátsó bejáratot használják – kacsintott Draco, s Madam  Puddifoot felé vezető út helyett egy másik utcába húzta be a lányt. Sietve tették meg az utat.  Draco ment előre.

- honnan tudsz erről? – súgta Pansy.

- Hát…apámtól – vörösödött el Draco. – Ő mondta, hogy a tilosban járó mardekárosok mindig a nyilvános helyek hátsó bejáratát használják. Ugyanis minden valamirevaló üzletben számítanak a mardekáros vendégekre. Akik számára a legfontosabb a diszkréció és az inkognitó – mosolygott Draco Pansyra sandítva. -  A főbejáraton belépni az Blaise szokása. De mi…külön utakon járunk tőle – lökte be Madam Puddifoot kávézójának hátsó bejáratát. A tilosban járó és titkos szerelmesek mekkájának függönyét. Bódító illat áradt. Nem érte meglepetésként, hogy házimanó fogadta őket, s a bársonnyal húzott bordó körfolyosón egy sűrű fátyoloselkerítetthelyiségbe vezette őket. Sem hang, sem árnyék nem szűrődött ki az elfüggönyözött szeparált helyiségek között. Senkivel sem találkoztak. A manó elvette a kabátjaikat, s el is illant. Draco körbenézett a helyiségben. Erősen emlékeztette Karmilla macskakosarára. Csak itt zöld helyett minden bordó volt. Egy igazi puhasarok. A földön felhalmozott csupa párna. A felállított csipketerítővel borított asztalon mécsesek égtek, s csak azok adták  világítást a rózsaszín, s bordó sűrűn elfátyolozott helyiségnek. Nagyon hangulatos hely volt. A felső szinten voltak, az alsón normál asztalok a felsőn viszont egész ks elmélyedős szerelmes pároknak elkülönített helyek sorakoztak. Draco követte Pansy példáját, s kifűzve a cipőjét lehúzta, s a mécsesekkel megvilágított asztalhoz kuporodott. Pansy rózsaízesítésű teát választott, Draco viszont egy fenyő tüzénél fermentált teánál döntött. Madam Puddifoot maga vette fel a rendelést. S hozta ki a kannákat. Pansy és Draco is szemlesütve egymás tekintetét kerülve várták, hogy a nő eléjük igazgassa a csészéket, a cukrosedénykét, a kannát, a süteményestálkát, s végre leomlott a függönyfátyol  Madam Puddifoot mögött.  Draco még mindig hitetlenkedve nézte a lányt, aki itt volt most vele. Madam Puddifootnál.

- Mi az? – nézett fel Pansy, ahogy a cukrot a csészéjébe szórte, s ráöntötte a gőzölgő teát.

- Felfoghatatlan – mondta rekedten Draco.

- Micsoda? – lepődött meg Pansy, s az ezüstkanálkával keverni kezdte a cukrot a csésze alján.

- Hogy te és én…hogy itt vagyunk…hogy…együtt…vagyunk. Még kimondani is furcsa – nevette el magát Draco. Olyan zavaros volt minden. Karácsony óta minden megváltozott. Egyetlen csóktól az egész helyzetük annyira más lett. Nem értette hogy történhetett, hogy mi lehetett az a folyamat ami újtán eljutottak ide, hogy mikor alakult ez ki, hogy hogy lehet…hogy mindketten egyformán akarják…olyan hihetetlen és felfoghatatlan az egész. Draco még mindig nem tudott napirendre térni ezen a tényen. Hogy Pansyval még ha titokban is de voltaképpen már együtt jár.

- Igen… - nevetett fel csendesen Pansy is. – Esténként sokszor csak fekszem az ágyban és azt kérdezgetem magamtól, hogy komolyan megtörtént? Hogy tényleg úgy van ahogy emlékszem? Hogy nem csak álmodtam?

- Főleg miután neked kellett még a bálba is meghívnod engem – sóhajtott Draco, s belekortyolt a teájába.

- Na igen. Meg miután egyfolytában ki akartuk csinálni a másikat – bólogatott Pansy.

- Egyébként tényleg fogalmam sincs miért volt ez…de tényleg méreg van a teádban – Pansy prüszkölve kiköpte a teáját. Draco felvihogott. – Hé csak poén volt. – Pansy is vele nevetett.

- Olyan gonosz vagy – vonta össze rá a szemöldökét Pansy.

- Ezt nem hagyhattam ki bocs. Reméltem, hogy félrenyeled – rázkódott a nevetéstől Draco.

- Hogy aztán szájon átlélegeztethess és újraélessz? – villant meg huncutul Pansy szeme.

- Lehet, hogy valami hasonló hátsó szándékom is volt, bár az inkább Blaisere illene. Én megvárnám az utolsó pillanatot, addig kiélvezném a perceket – jegyezte meg komoly hangon Draco, de a szemében mosoly bújkált.

- Kegyetlen vagy, bár én is ezt tenném – harapott a süteménybe Pansy.

- Ó igen, de lásd be én messze jobabn járok. A kihülő testeden én még kedvemet tölthetem, de te az enyémen annyira már nem. Vagy a hullamerevség arra is vontakozik? – ráncolta a homlokát Draco.

- Draco! Morbid és gonosz humorod van, látom Blaise rossz hatása aktívan beépült a gondolkodásodba – ingatta a fejét rosszallóan Pansy.

- Igaz, majd kap tőlem néhány rossz tippet a mágiatöri teszten cserébe – harapta be az ajkát Draco.

- Túlságosan is rád ismerek ebben. Szándékosan akarsz rosszat még a barátaidnak is – majszolta  a süteményét olyan elragadóan Pansy, hogy Draco legszívesebben Pans szájából kóstolgatta volna a süteményeket.

- Mert a te jóságodat aztán ódákban zengik a tündérek – húzta el a száját Draco.

- A te mérgező jelenlétedet még a Tiltott rengetegben sziszegő kígyók is megirigyelve emlegetik. - Pansy lenyelte a falatot s nyíltan Dracóra nézett. – Nos sokáig csevegünk még vagy megcsókolosz már végre?

- Mármint most? – kérdezett rá Draco szürke szemeit résnyire húzva. Oké, hogy igyekezett nem lerohanni a lányt, de úgy látszik Pansy türelmetlensége sem ismer határokat.

 - Ha szócsatát vívni hoztál egy elfátyolozott párnázott terembe, azt megtehettük volna a klubhelyiségben is. Az elviselhetetlen rosszindulató, kígyónyelvű természeted már túl jól ismerem ellentétben mással… - mondta sötét tekintettel Pansy. Draco Ráharapott az alsó fogsorára, majd egyetlen rántással a párnákra döntötte Pansyt és a fecsegő ajkakra szorította a száját. Érezte az édes csokoládé és kekszízt a lány szájában. Pansy viszont a fenyő felett füstölt tea fanyar ízét a szájában. Hosszan csókolództak. Draco puhán harapdálva izlelgette  rózsaszín ajkakat, majd megemelte a fejét, hogy tekintete találkozzon a lányéval.

- Egyszerűen nem akartalak lerohanni ennyi  - mondta sóhajtva Draco.

- Tudod, hogy nincs sok időnk – simította Draco füle mögé az előrebukó szőke tincseket szerelmesen Pansy.

- Igen, sajnos – fújta ki kimerülten a levegőt Draco, s Pansy mellé zuhant a párnákra. Mindketten a fejük felett csavart fátyolanyagot nézték, ahogy felfelé szálló meleg levegő lebegtette. Pansy összekulcsolta az ujjait a Dracóéval. A fejük egymás mellett volt a vörös párnán. Pansy és Draco haja is a párnára omlott. Pansy Draco vállához nyomta a homlokát.

- Mikor lesz alkalmunk legközelebb így együtt lenni? – melegítette a leheletével Draco pulóverét.

- Nem tudom – Draco szabad kezével átdörzsölte a homlokát. – Így elég nehéz…vállaljuk fel Pansy… - mondta ki Draco.

- Nem….nem – fúrta a homlokát Draco vállába Pansy. – Ismered őket, tudod mi lenne…

- …három napig, aztán megy minden tovább vagy szégyellsz? – kérdezte Draco kérdőn felvont szemöldökkel.

- Honnan veszed? Dehogy…hogy lehetne téged szégyellni ne őrjíts meg – húzódott el Pansy.

- Te őrjítesz meg nem érted? Megőrülök attól, hogy  órákon át látlak de nem érinthetlek meg, hogy ott vagyok a közeledben de nem csókolhatlak meg. Tényleg jobban kikészítesz most mint eddig valaha – nevetett fel Draco kínjában.

- jól van, akkor ma együtt megyünk vissza a klubhelyiségbe bár én mindig azt hittem, hogy te vagy az, aki véletlen sem akarja, hogy a mardekárban bárki is azt higgye, hogy emberből van és talán még szíve is van, nem csak por és hamu van a helyén – ült fel Pansy.

- Ne, ne még tényleg nem vagyok erre felkészülve – húzta vissza a lányt Draco. Bármennyire is tudják, hogy a mostani vágyakozós idejüknek egyetlen megoldása az lenne, hogy bevallják az egész mardekár előtt ,hogy összejöttek, ez azt is magába foglalja, hogy ki kell állniuk a reagálásokat is. Amihez viszont egyiküknek sem volt kedve és elég mersze. Draco is felült, s töltött egy újabb csészével magának. Amíg kortyolta a csésze fölött minduntalan Pansyt nézte. Kétszeresen is ivott most. Mert szemével Pansy látványát itta a gyertyafényben. Pansy elpirulva megnyalta az ajkát s kitágult szemmel fogadta, ahogy Draco újra áthajolt hozzá az asztal fölött, s találkoztak az ajkaik. Ismét szédült a csók alatt. Húzta a feje, s a párnára zuhanva szorította a homlokát Pansyéhoz hogy megálljon a világ egy kicsit, mert most őrült ütemben felgyorsult és forgott velük. Miért nem akar lenyugodni ez a körforgás, Pansy is hasonlóan érezhetett, mert ő is csak lehunyt szemmel szorította a homlokát Dracóéhoz. Draco kioldozta a kendőt Pansy nyakáról és a levevndulaillatú bőrre hajolt. Pany magához szorította, s ismét a tarkójánál a hajába túrt. Draco szédelegve a lány felé könyökölt, s ismét csak a szemére ereszkedő ködön át önálló életre kelt a keze indult felfeldezőútra, amely mohón bejárta Pansy testét.  Meleg tenyere besiklott a lány blúza alá, s meztelen hasán futott. Pansy remegve simult hozzá, s érthetetlen volt, hogy lehet ennyire édes a csókja, hogy lehet ennyire kézreálló átölelni őt. Pansy úgy idomult hozzá, akár egy macska.  Draco pedig képtelen volt uralkodni magán. Mindent akart. Megszűnt a világ csak az alatta remegő nő érdekelte. Már azt sem tudta hol van és mit csinál igazán, vlaki átvette az irányítást és ő csak a vágyát követte megrészegedve. Kimelegedtek a teától. A mécesek halvány fénye lágy derengést adott a fátyolos helyiségnek. A párnák a szín, a fátyolok, mind olyan szerelmes bujaságot sugalltak. Draco becsúsztatta kezét a csipkés melltartó alá. Pansy talán tiltakozóan meg akarta állítani, de végül a mozdulata csak odáig jutott, hogy tenyerét Dracó kézfejére  tette a blúzánál, s hagyta, hogy Draco ujjai a végletekig izgassák az érzékeny mellbimbót. Zihálva kapkodott levegő után. Draco a nyakát csókolgatta, s Pansy ívben megfeszült s vonaglott alatta.  Draco keze újból lesiklott, s a térdig érő sötétzöld bársonyszoknyát görgette fel Pansy combján.

- Engedd, hogy megérintselek…szabad? – zihálta Draco felbuzdulva.  Pansy elfordította a fejét.

- Azt hiszed olyan könnyű neked nemet mondani? – pihegte Pansy tehetetlenül.

- Én azt hittem neked mindig jól megy – vigyorgott kajánul Draco.

- Nemet kellene mondanom, már réges régen le kllett volna állítanom téged – nézett fel Pansy a szürke vágytól tüzes impulzusú heves szemekbe. Soha nem látta még ilyennek Draco szemét, ahogy elborítja a vágy fátyolos köde, ahogy tenyerével várakozón simogatja a belső combját. Túl gyorsak. Túlságosan is. De képtelenek megálljt parancsolni maguknak. Túl sokáig húzták s őrülték egymás idegeit és vágyait. – Nehezebben megy mint hittem.  –Pansy mélyet sóhajtott. Túlságosan akarja Dracót. Gondolkodni is képtelen ha megcsókolja.  S Draco mindha tudta is volna ezt újra az ajkaira hajolt. Megszüntek a gondolatok a gátak a korlátok, megint csak a felgyorsult világ körülöttük, a szédítő sötétség, az örvény, a vágy az izgalom, a fiú meleg tenyere, ahogy a harisnya alatt utat tör magának, s ujjaival kitapintja a nedves női szirmokat.

- Merlinre Draco! – zihálta nehezen ocsúdva Pansy. Kezével emgállította a fiú kezét. Draco tekintete találkozott a lányéval, s csak egy halvány mosolyra futotta tőle. Pansy megszédült már csak ettől a mosolytól is.  Pansy leeresztette a szemhéját, s érezte ahogy Draco lágyan átsimít a csikló nedves érzékeny vonalán. Több volt a puhatolódzás ebben mint a tudatosság. Várta Pansy reakcióját. Hgoy ellöki magától, vagy mégis engedi. Draco maga is meglepődött a rá nem jellemző merészségen. De valami pajzán ördög bújt belé, s az irányította egyfolytában. Pansy visszatartotta a levegőt s megremegett, de Draco ujja felé nyomta a csípőjét. Draco ismét átsimított a meleg, nedves szirmokon, s ajkaival lehajolt a lány ajkaira.  Fogalma sem volt meddig tarthatott a csók, mintha se eleje, se vége nem lenne, a nyelvük őrült játékba kezdett, Pansy olyan odaadóan simult hozzá, Dracón egyfolytában borzongó hullámok futottak végig.  Ujjaival izgatottan tapintotta az eddig soha nem ismert női testtájékot. Már csak ettől úgy érezte, hogy ő maga is úgy remeg mint ahogy Pansy. Ajkaival a lány nyakát csókolgatta, amikor Pansy levegő után kapva megreszketett.  A nyaka ívben hátra simult a párnán, majd a Draco haját markoló keze ernyedten omlott alá.  Draco felnézett, s találkozott a tekintete a fellebbenő szempillák alól rá vetülő sötét szempárral.

- Mi történt? – nézett fel Draco a lányra. Pansy megnyalta az ajkát, s elpirulva lesütötte a szemét.

- Úgysem hinnéd el – súgta rekedten, s eltolta Draco kezét az öléből, hogy fel tudjon ülni.

- Komolyan ennyire jó voltam? – vigyorgott ámultan a lányra.

- Kihűlt a tea – érintette az ujját a kancsóhoz Pansy. Draco sietve megtörölte az ujját egy zsebkendőbe, s elvett egy süteményt a tálcáról. Pansy zavartan hallgatott. Nem válaszolt Draco kérdésére. De elég egyértelmű volt Dracónak így is, hogy mi történt. Pansy igazán talán most döbbent rá, hogy tényleg túl sokat engedett talán.

- Pansy? Valami baj van? – ült fel Draco is komolyan.

- Ha befejeztük fizessünk és menjünk  - zárkózott el Pansy hűvösen. Draco teljesen összezavarodott. Hiszen alig pár másodperce a lány még úgy feszült hozzá, mitnha eggyé akarna válni vele, most meg olyan elutasító, mint a leghűvösebb januári nap.

- Pansy? – Draco a lány kezére tette a sajátját. Pansy felnézett rá.

- Nem tudom miért csinálom ezt, hogy miért hagyom neked, hogy egyetlen robbantással felrúgj minden korlátot közöttünk. Legközelebb mi lesz? Megdugsz és kész? Merlinre, hogy lehettem ilyen? – túrta át Pansy a haját. S a tenyerébe temette az arcát. Nem mert Draco szemébe nézni. Most hogy ennyire elárulta magát a fiú előtt. Hogy egyszerűen képtelen neki nemet mondani. Hogy annyira vágyik rá, hogy az már erkölcstelen. Hogy mindent megenged neki, hogy igen….hogy annyira szerelmes bele, hogy Draco bármit megtehet vele. Mert képtelen visszautasítani. Hogy hagyhatja el magát ennyire? Draco egyetlen érintésére? Egyetlen csókjára? Pansy magára sem ismert, nem hogy más ráismert volna-e. Ő aki soha nem értette, hogy mit jelent az, hogy elvesztettük az eszünk?

- Tényleg nem akartalak…így…lerohanni…én nem is értem…hogy történhetett… - Draco is a hajába túrt. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni egymással és magukkal és a helyzettel. Állandóan ezek az ellentétek, ezek a heves indulatok és érzelmek amik közöttük feszülnek. Hiszen amióta a Roxfortba kerültek érezték, hogy valami magasfeszültség közelébe kerülnek ha a másik közelében vannak. Egyfolytában ez megy, napról napra. Most is valami tudati szünet következett be a villámló találkozásukból. Ezért rontottak egymásnak.  – Tényleg…nem akartam…csak… - Draco idegesen túrta hátra a haját újra és újra.Pansy lehajtott fejjel arcát eltakarva megsemmisülten ült mellette. – Nem tudom visszafogni magam, ha a közelemben vagy…megérintelek és mintha villám súlytott volna…nem én irányítok hanem…

- …hanem az ágyékod? – csattant Pansy.

- Nem ezt akartam mondani. Nem vagyok Blaise – húzta el a száját Draco.

- Nem tényleg nem vagy Blaise. Mert neki nemet tudnék mondani. Rosszabb vagy mint ő, mert úgy érzem azt teszel velem, amit akarsz és ne mtudom szabályozni a dolgokat. Nem akarom, hogy könnyűvérű nőnek tarts, de mégis úgy viselkedem, ha …ilyen…helyzet adódik…

- Jó, képzeld én sem akarom, hogy azt hidd csak a szex miatt vagyok veled…ehhez képest meglátlak és másra sem tudok gondolni…komolyan kikészítesz, mert nem értem miért hozod ezt ki belőlem…sosem voltam ilyen… - bosszankodott Draco, s mérgesen előkapta a pénztárcáját, s a tálcára hajította a galleonokat. A csörgésre Pansy felocsúdott. Mindketten zavarodottan és értetlenül néztek egymásra. Olyan megdöbbentően gyorsan peregnek az események velük. Nem értették, hogy miért érzik ezt a kettősséget. AZ egyik pillanatban ugyanazok a mardekáros évfolyamtársak, akiket állandóan irritál a másik jelenléte és arra késztet, hogy szóljon hozzá, még ha csak valami gonosz megjegyzést is, a másik pillanatban viszont a szerelmes, akivel egészen új utakat járnak, amelyben az eddigitől eltérően csupa mély impulzus és érzelem vegyül a másik iránt. Nem tudták még önmaguk előtt sem feldolgozni és kezelni ezt az új érzelmet egymás iránt, hiszen egy egészen más kapcsolatrendszerbe léptek egészen más szálak kötik össze őket, amivel egyszerre nem tudtak mit kezdeni és nem tudták, hogy ugyan hogy is kellene kezelni.

- Egyáltalán nem tartalak könnyűvérűnek, csak még különlegesebbnek…és csodálatosabbnak mint valaha… - súgta zavartan, s rekedten Draco, elfordult, s a cipője után nyúlt. – Menjünk!

- Ne, ne maradjunk még! – húzta vissza a kezét Pansy. – Ki tudja mikor lesz alkalmunk megint kettesben maradni. Olyan ostobaságok miatt veszekszünk – Draco sóhajtott, s felpockolta a párnákat, s hátradőlt rá. Pansy a mellkasához dőlt. Most látták igazán egymás vívódását is. Az érzelmek, a vágyak és a titkolódzás tengerében.  Hányódnak önmagukkal és a másikkal is. Mert egyszerre nem értik egymást és azt, amit a másiktól akarnak. Valahogy olyan váratlanul zuhant rájuk a szerelem és az azzal elkerülhetetlenül mágnesként csapódó testiség. Amit képtelenek megfékezni. Pansy ujjaival Draco pulóverének mintáit rajzolta újra. Végighúzta rajtuk vékony ujjait. Draco sután karolta át a lány derekát, könnyedén érintve a csinos csípő vonalát.

- Jó lenne, ha most megállna az idő, és kimerevíthetnénk ezt a pillanatot…most olyan nyugalom és béke van…és itt vagy velem – lélegezte be a finom fenyőillatot Pansy, s puszit nyomott Draco arcára.

- Hát lehet, hogy te nyugalmat érzel de engem például dühít a gondolat most is ,hogy  hogy lehet, hogy ennyire kívánlak – s Pansy kezét lejjebb tolta, hogy a lány sejtést kaphasson róla, hogy mire gondol. Pansy fülig vörösödött. Főleg hogy igazán most érezte a nadrág szövetén át először a kezével tapintva Draco vágyát.  – Nem olyan élvezetes az önként életre kelő testrészeimmel tűrni a jelenlétedet – húzta el a száját bosszúsan Draco.

- Draco! – Pansy nevetve megpaskolta a fiú arcát, s a fejét ismét visszahajtotta a fiú mellkasára.  Draco át- és átsimította a lány karcsú derekát. Mielőtt végleg elálmosodtak a párnákon. Elindultak vissza Roxfort irányába. Külön kell megérkezniük…