A suliban mintha igazi napfény költözött volna. Draco úgy lebegett át a napokon, hogy észre sem vette. Csupán néhány  momentum emelkedett ki a többi közül. Amikor reggelinél szándékosan a másik előtt levő dolgokat kérték el a másiktól és közben titokban összemosolyogtak, amikor senki nem látta őket. Igaz eredményeképpen túlsózott ételeket és agyontejezett teákat ihattak reggelire. De ilyen csekély áldozatot megért az, hogy Pansyhoz szólhatott, hogy amikor átadta a sószórót az ujjaik összeérhettek, amitől máris a kislábujjáig végigbizsergett a teste. Draco valahogy mindent szépnek látott, még a megkopott festményeket is, ami előtt Pansy szándékosan leejtette a mappáját és kiszóródtak a pergamenlapok, s Draco kellő bosszankodását eljátszva szedegethette vele, össze, mindketten a kövezetn guggolva s szemük sarkából összepillantva, vagy amikor dolgazírás közben a sercegő pennájuk megállt, s oldalt nézve összenéztek a pergamenlap felé görnyedők feje felett. Dolgozatról beszélve, az elkövetkezendő időszakok ugrásszerűen sikerélményekben részesítették mindkettejüket. Kimagasló eredményt mutattak fel minkdetten minden tárgyból, s nem volt akadály, amit ne vettek volna könnyen tanulás terén. Draco kezdte úgy látni, hogy ez a szerelem jobb mint egy önkorrigáló penna, amely a helyes megoldásokat vésné a pergamenjére.  Úgy tűnik a szerelem igazi doppingszer az élet minden területén. Nem maradt óra, amelyen ne lett volna a legjobb dolgozatok között Draco és Pansy neve. Még a sosem értékelt gyógynövénytanon is Blaise mellett a másik két legjobb dolgozat az övék volt. Ami elég gyanúsnak tűnt, főleg, hogy tényleg nem együtt tanultak. De feltűnően sokat jártak könyvtárba. A legártatlanabb módon éppen ugyanazt a könyvet keresték, a csendes olvasótermi padoknál, pedig átsandítottak egymásra titkos pillantásokat váltani. Nagyon izgalmas volt ez a titkolódzás, hogy van egy olyan boldogító titkuk, amiről senki más nem tud. Rendszeresen úgy intézték, hogy a másik mögött , vagy előtt haladjanak el, és titokban átsimították a másikat. Draco megállapította, hogy legboldogabb heteit tölti a Roxfortban. Amikor nem izgatta Potter, a tanulás, sem az igazgató, sem McGalagony sem senki, most valahogy minden csak arról szólt, hogy Pansyval van. Reggel az első gondolata a lányhoz tért, s este is Pansy csókjának emlékével aludt el.  Olyan lendületesek voltak, tele életkedvvel és alig tudták féken tartani kirobbanó jókedvüket, hogy világgá kürtöljék, hogy mennyire boldogok. Draco sokáig hezitált például azon is, hogy megírja-e a szüleinek a fejleményt.  Szíve szerint mindenkinek elújságolta volna, a hálóteremben is. A hazaküldött levelekben nagyon burkoltan végülis megemlítette, hogy mostanában több időt tölt azzal a lánnyal, akivel a karácsonyi bálra ment. Elégedjenek meg otthon ennyivel. Egyre nehezebb volt mások előtt leplezni, hogy az életében hatalmas változások mennek végbe. Bármennyire is jól tanult, és az eredméynei messze a valaha legjobbakat mutatták, az órákon képtelen volt figyelni. Egyfolytában elbambult és ami még soha ne mfordult vele elő, szinte mindig Monstro segítségét kellett kérnie, hogy éppen mi a feladat. A gondoaltai állandóan elkalandoztak és többnyire olyan jelenetekről álmodozott, hogy Pansyval a bagolyház párkányán turbékolnak, vagy a Tiltott rengetegben, vagy pincében, vagy éppen a tanári asztal kellős közepén. Az egyetlen megnyugtató az volt ,hogy többnyire nem ő bukott le hanem Pansy. Akinek állandóan kifordult a penna a kezéból, és aztán a pad alatt kellett keresgélnie,  McGalagony már egyenesen sértésnek vette, hogy Pansy az ablakon bámészkodik kifelé, és nem az ő magyarázatát hallgatja. Amin az egész mardekár évfolyam halkan kuncogott, Pansy meg égő arccal hajtotta le a fejét a pergamenje felé. Egy szó mint száz…Draco kezdte úgy érezni, hogy igaz egy évfolyamba járnak mi több Pansyval az összes órája megegyezik, mégis nagyon ritkán látja a lányt. És sosem ülhettek egymás mellé, mert ezt még nem tették egyszer sem. A bál óta meg mindenki el volt havazva a saját szerelmi életével, nem azon voltak, hogy esetleg őket kettejüket akarják összeboronálni s így legalább egymás mellé terelni Pansyval. A lányhálókban pedig este éppen úgy folytak a beszélgetések mint régen.

- Fent vagy még Pansy? – kérdezte halkan Millicent.

 Ühüm, igen – motyogta félig a párnájába Pansy.

-         Mit csinálsz? – sóhajtott Milly.

-         Dracóról álmodozom – felelte Pansy teljesen komolyan és magától értetődően.

-         Biztos összejöttök egyszer – bíztatta Milly teljesen tudatlanul.

-         Hogyen. Szerintem azt sem tudja, hogy létezem – csúsztatta a tenyerét a párnája alá Pansy.

-         Már hogyne tudná, minden nap vitatkozik veled – nevetet Milly.

-         Te mit csinálsz még? – kérdezte Pansy felkönyökölve az ágyban.

-         Gregre gondolok – sóhajtott fel Milly.

-         Volt már valami fejlemény? – kérdezett rá Pansy. Amióta Dracóval összejöttek vaalhogy mindenki más szerelmi élete a háttérbe szorult az érdeklődéséből. Annyira lefoglalta, hogy Dracóra gondoljon és vele képzelődjön és álmodozzan, ha már nem teheti meg minden nap, hogy vele legyen.

-         Bárcsak véla lennék. Vagy vékonyabb. Véla vagy vékonyabb. Mindegy – Milly hanyatt feküdt, s fehér csipkeszegélyes hálóingje feszült dús keblein.

-         Egy férfinak sosem a vékonyság számít – szólt közbe Daphné átkulcsolva a lábait a karjaival, ahogy felült az ágyon.

-         Hanem mi? – kérdeztek rá a lányok.

-         Olyan egyszerű a gondolkodásuk szex és szex. Egyébként én is orgazmusfüggő vagyok – envetett fel Daphné, s haja a hátánál libegett, ahogy meggyújtotta a gyertyát az éjjeliszekrényén.

-         Mert volt már orgazmusod? – kérdezett rá szemérmetlenül Milly és ő is hátrakönyökölt, hogy Daphnéra lásson.

-         Igen – vallotta be Daphné szemlesütve. – Már többször is. Sőt mostanában rendszeresen – nevetett fel. – Blaise egyfolytában nevet , hogy egyetlen aktus alatt háromszor is eljuttat a csúcsra. Sorozatban csak hullámzik az egész testem alatta és szédületesen jó – túrta át a haját Daphné.

-         Hú azta! – nyögte ki Milly. Pasny csak tátott szájjal meredt rá, aztán visszahanyatlott a párnájára.

-         Azt mondtad fájt – emlékeztette Pansy.

-         Hát az elején ne mvotl kellemes igaz…de szerintem Blaise is fejlődött azóta elég sokat, meg én is jobban érzem, már hogy hogy jobb. Nem tudom pontosan hogy csinálja, de mostanában tényleg nagyon jó – áradozott szerelmesen Daphné.

-         Akkor megérte Francia tapasztalatokat gyűjtenie – kuncogott Milly.

-         És Szergejjel is voltál? – kérdezett rá rosszallóan Pansy.

-         Igen. De valahogy mégiscsak Blaise-el az igazi – ingatta  fejét Daphné. – Nem is tudom – nézett a baldachinjára elgondolkodva Daphné. – Azt hiszem ő is ezt érzi. Hiába vannak mások is, mégiscsak valahogy együtt olyan…jó…

-         Annyira irigyellek – gyűrögette maga alatt a párnáját Milly. – Az volt a legnagyobb problémám, hogy senki sem hív a bálba, de valójában az a nagyobb baj, hogy Greggel mindig minden csak a szokásos…vagyis semmi.

-         Szerintem Draco biztos emlegeti neki és célozgat…azért rendes volt tőle, hogy elérte, hogy meghívjon a bálba – felelte Pansy. Milly a markába kuncogott. – Mi van?

-         Semmi…csak sosem hallottuk még, hogy Dracót…rendesnek nevezd – nézett össze Daphnéval Milly. Pansy elvörösödött.

-         Sejtelmem sincs honnan tudja az egész mardekár. Hogy Draco és én…hogy honnan veszik ezt az ötletet – harapdtálta a száját elgondolkodva Pansy.

-         Pansy, amióta betettétek a Roxfortba a lábatokat mindenki tudja, hogy ti ketten…nem vagytok mindennapiak ennyi. Ha nem tűnt volna fel egyfolytában egymást zaklattátok sosem nyugodtatok a másiktól. Mi ez ha nem szerelem? – tárta szét a karját Daphné.

-         Kösz megnyugtattál – morogta Pansy. – Idegesít, hogy mindenki tud Dracóról…

-         Főleg, hogy az egész évfolyam előtt lelepleződött ,hogy totál szerelmes vagy. Azt viszont csak magadnak köszönheted…mindenkimagától értetődőnek veszi, hogy Dracóba zúgtál bele – simogatta a lába szárát Daphné.

-         Ahhoz képest, hogy mindenkinek magától értetődő engem például teljesen meglepett, hogy tényleg beleestem – ráncolta a homlokát Pansy. Ismét teljesen elbambult. Draco szürke szempárja lebegett előtte, ahogy ezüstös csillogással néz rá, ahogy a szőke tincsek a homlokába borulnak. A tenyere meleg tapintása. Hogy mots is megborzongott az elmékektől, kezdte megérteni, mit fogalmazott meg egy fél éve nyáron Daphné. Hgoy mennyire jó érzés szeretve lenni, hogy Draco minden csókja és érintése egy megerősítése az iránta érzett érzelmeknek, hogy Draco meglepő módon tényleg olyat érez irányába, amiről Pansy álmodni sem mert. Hogy is történhetett? Lehet e magyarázat a szerelemre? Mert most minden valami metafizikai síkra jutott, amire sehol sem találnak magyarázatot. Amely oylan különlegessé és széppé varázsol minden nappalt és éjszakát. Hogy tudja, a fiú gondol rá, és vágyik utána, ugyanúgy mint ahogy ő is a fiúra. Karácsony óta úgy tűnt képesek emgváltani a világot is. Sosem ismert erő szabadult fel bennük és a döbbenet az, hogy ez nem csak akarat, fizikai, de varázserő terén is megmutatkozott. A varázslataik sokkal erősebbek, intenzívebben és hatásosabbak lettek. Erről soha senki nem beszélt nekik. Csak maga a szembesülés a ténnyel döbbentette meg őket. Hogy a felfokozott érzelmek lám mennyi mindenre képesek. Nekik, akiknek a varázslat lételemük volt ez teljesen sokkoló élmény volt, hogy minden varázslatukhoz adódott valami megmagyarázhatatlan plusz, egy belső erő, egy belső segítő, amelytől még teljesebb és tökéletesebb lett. Kétségtelen, hogy a megugrott kimagasló iskolai teljesítményükhöz ez is hozzájárult, hogy a varázslataikban volt valami, ami eddig sosem. Ők nem Blaise és az iskolaelsők  kissé számító hűvös tanuláseredménymániájával érték ezt el, hanem a szerelem ösztönző erejével. Egy teljesebb életszakaszba léptek, ahol az eddig kissé átlagosnak számított varázstehetségüket, most végtelen egekbe repítették egymással. Itt látszott meg, hogy mennyire elsősorban érzően élik meg a varázslatot is, hogy a kiugró eredményeket csak egy felfokozott érzelmi állapotban tudták elérni.

-         Pansy! Pansy mi a csodán jár az eszed? – szólongatták a lányok. Pansy megrázta magát, ahogy az álmodozásból ismét visszazuhant a lányháló sötétjébe.

-         Tessék? – kérdezett rá. A lányok összenevettek, mire Pansy lesütötte a szemét. – Nem szándékosan csinálom, tényleg nem tudom miért van mindig ez… - Pansy a párnába fúrta az arcát. – Jaj lányok én olyan szerelmes vagyok! – fakadt ki Pansy.

-         Én is – mosolygott nosztalgikusan Daphné is.

-         Én is – tette hozzá teljesen lehangoltan Milly is.

-         Én meg aludni szeretnék – jegyezte meg lepedékes hangon Sally-Anne.

-         Jól van jól van – Daphné elfújta a gyertyát. – Jó éjt lányok és szép álmokat a mardekárosainkkal! – Milly alatt reccsent egyet az ágy, ahogy megfordult.

-         Na! Nem vagyok azért ilyen nehéz…remélem nem szakad be alattam az ágy – sopánkodott Milly. Pansy mélyeket sóhajtozott. Daphné felől suhogott a pamutszatén ágynemű, ahogy helyezkedett az ágyban. A lányokat nehézkesen, de elnyomta az álom.

Elérkezett a második próba napja. A Fekete-tóban megélénkült a mozgás. Közeledett a tavasz melege. De valahogy most olyan nyugtalan volt a vízi világ felbolydultak, Nagy volt a jövés-menés a mardekáros ablaküvegek előtt. A zöld fények útján mindenki érdeklődve figyelte a víz alatti megélénkült életet. Sokszor olyan érzésük volt, hogy egy igazi elvarázsolt mesebarlangban laknak, a Fekete-tó neve valójában igazi Smaragd tó volt. Tavasszal különösen szép megélénkülő színekkel, beragyogta a mindennapjaikat, és olyan nyugtató kellemes zöld színbe borította a klubhelyisgéet. Nem volt mardekáros, aki ne szerette volna a házát. A fekvését, a tó mélye alatt élni, minden nap egy iyle nmesebeli vízi világra nézni, A tó mélyének a víz mozgásának morajára elaludni, a fénye meleet tanulni, és a sötét árnyainál csókoldózni. Draco miközben a körmét azüvegnek kocogtatta, hogy elriasza az ablaküvegre gyűlő vizilányeket csupa ilyesmire gondolt, s nem volt egyedül azzal a feltevésével, hoyg a második próba a Fekete-tóhoz fog kapcsolódni. Soha nem látott megzavart vízi életet tapasztaltak, ami azért több éves itt élt mindennapjaik nyomán is ritkaságszámba ment. A nyugtalan víz pedig egyértelműen azt jelezte, hogy a mélyben mozgolódás van, és valami készül. A próba reggelére már minden mardekárosnak meggyőződése volt, hogy A fekete-tólesz a kulcspontja a második próbatétalnak. Szívük szerint klubhelyiségük páholyüléseiről nézték volna végig a méylben zajló eseményeke,t mert tudták,jól hogy a tó mentére húzott lelátólról semmit sem fognak látni és unalmas egy órájuk lesz odafent. De Piton professzor a házvezetőjük is közölte velük, hogy bármennyire is szeretnék a klubhelyiség felé nem v valószínű, hogy eltévednek a bajnokok.

-Fiúk segítsetek – állt szipogva az ajtóban Milly.

- Mi történt? – fordult felé Draco, s  Blaise is befejezte a nyekkendője kötözgetését, hogy felnézzen.

- Hát, olyan kínos az egész… - pironkodott Milly. Draco és Blaise tanácstalanul és értetlenül kérdőn Daphnéra néztek.

- Valószínűen beszakadt Milly ágya, vagy kettétört, de leht csak néhány tartóléc tört el – sóhajtott Daphné. Draco nem bírta udvariasan fogadni a hírt, féktelen nevetésben tört ki, s hasát fogva hahotázott. Blaise is az orra alatt bazsalygott.

- Ez nem vicces! – csattant Milly könnybe lábadt szemmel.

- Nem persze, nem az – próbálta visszafojtani nevetését Draco. S Blaise-el egyetemben megindult a lányháló felé.

- Ne sírj az enyém is behorpad minden évben – szólalt meg Monstro.  Milly olyan kerek szemekkel meredt a fiúra, hogy el is feeldkezett róla, hoyg éppen sírni készült. Monstro egy egész teljes mondatot mondott neki teljesen önszántából, sőt mi több vigasztalni akarta. A meglepődéséhez Draco és Blaise sőt Daphné is csatlakozott. A szőnyegen egymás sarkát tapodva berontottak a lányhálóba. Draco csalódottságára Pansyt nem találta bent. Blaise-el becsúsztak az ágy alá.

- Jah eltörtek a lecek – Draco is fel-le mozgatva megvizsgált néhány tartólecet, s mutatta Blaise-nek, hogy melyeket kellene megigazítaniuk. Gyorsan dolgoztak össze.  Draco bosszankodva tolta ki magát az ágy alól. Felszedte az összes port, ami az ágy alatt összegyűlt. Draco szó nélkül a közeli lánymosdóba lépett. Pansy rózsaszín frottírköntösben éppen fogatt mostott. Megállt a mozdulatban, ahogy meglátta a belépő Dracót. Kiköpte a habot, s gyorsan öblített. Mindketten a lányháló felé pislantottak. Majd ugyanolyan sebeséggel kaptak a másikhoz s a zuhanyfülkébe  dőlöngélve kaptak a másik ajaki után. Draco érezte a friss mentolos fogkrém ízét a lány szájában.  S Draco azt tehette, amit Blaise-től annyira féltékenyen irigyelt hónapokkal ezelőtt. Kezét a lány drekára csúsztatat, s tovább isment hogy merészen Pansy combjánál feltűrje az anyagot. Megfordult vele a föld. Mert PAnsy tényleg meztelen volt a köntös alatt. Tenyerével a kissé hűvös meztelen bőrt tapinttoa, s Pansy fenekére csúsztta az ujjait. Pansy felsóhajtott.  Ágyéka már megint Pansy hasának feszült, s a lány kimelegedve érzékelte Draco kemény vágyát. Draco ugyanazzal a lendülettel lökte el magát a lánytól, ahogy a zuhanyzóba húzódtak félre. Karját az ajtófélfára tette, hogy eltakarja a zuhanyfülke mélyében  borzas hajjal ,zihálva duzzadó vörösre csókolt ajkakkal pihegő Pansyt.

- Mehetünk? – lépett ki a lányhálóból Blaise várakozón Dracóra meredve. – Mi van hánytál? – nézte a felborult lélegzettel lihegő, kissé lesápadó  Dracót. Pansy a köntöse ujába nevetett a háta mögött.

- Hát Potter mai mutatványától tuti hányni fogok – csatlakozott Blaisehez, s kiléptek a lányhálóból. A Fekete-tó partján a víz felől érkező jellegzetes párás illat csapta meg őket. Feltámadt a szél, kissé hűvös borzongással körülölelve a lelátók felé közeledőket. Draco Monstro és Crak díszkíséretében felvonult a magaslatra. Blaise bevárta a lányokat. Pansy ahogy közeledtek ráemelte a tekinteté, majd elfordult. A második próba kevesebb látványosságot nyújtott a nézelődőknek. Hiszen a nagy része víz alatt zajlik. Potter belegázolt a vízbe, de semmi mást nem csinált percekig. A mardekáros lelátó egyöntetűen kifütyülte. Blaise két ujját a szájába téve fütyült és olyan hangosan, hogy a lányok többsége befogta a fülét. Draco vele röhögött s egymást bökdösték.

- Látod mondtam, hogy bénázni fog. Hátha nem jön fel ma a víz alól – vigyorgott Draco kárörvendően. Szíve szerint Pansy kezét szorongatva ült volna a lelátón, ahogy Blaise tette Daphnéval. Igaz Blaise minduntalan átkacsintgatott a Beauxbatonos lelátóra, s a lányok fele vissza is mosolygott rá. Ehhez képest blaise mindenki előtt Daphnét ölelgette, a derekát simogatta, az arcára csókot nyomott, s egyértelműen kifejezte mint mindig, hogy a lánnyal van.  Draco morcosan nézte őket, s a pillantását Pansy is elkapta aki hozzávágta a kesztyűjét.  Draco felrévedt ,s a lányra nézett, aki hátrafordulva mosolygott rá. Draco Pansy kesztyűje mögé rejtette a mosolyát. Milly olvadozva nézett hátra Monstróra, aki ma ilyen kitüntetően végre hozzá szólt. Draco úgy tett, mint aki a víztükör felszínét bámulja üveges szemekkel, e közben Pansy haját figyelte, ahogy belekap a szél és a frufruját kifújja az arcából és olyan fiatalosan felborzolja, ami annyira tetszett neki. – Azt hiszem elnézném Pottert amint lebeg a mardekár klubhelyiség ablakánál élettelenül – morogta Draco.

- Ezt mind elnéznénk, máris jobban indulna a napunk – vihogta Monstro. Draco csak megbabonázva az előtte ülő Pansyt volt képes szemmel tartani. Semmi más nem érdekelte a második próbából. A mardekárosok többsége is unatkozott.  Blaise Daphnéba merült.  Sajnos ő nem tehette meg azt, amit Pansy. Hogy lépten nyomon álmodozzan ráadásul feltűnően. Ő votl a férfi. Tőle gyanús az ilyesmi.  Ő legnagyobb megengedésnek a köldöke felé bámészkodást a flegma térdéra tett lábfején dobolhatott unalmasan.  Fogalma sem lehetett róla, hogy lentről. Pansy és Millicent is megállapította, hogy Draco csípőjén is ugyanolyan ingerlően feszül a nadrág mint Blaise-én.  Mivel a szemmagasságukba pont ez a testrész került. A két lány összedugva a fejét susmogott.

- Ma nagyon be fenyőillatozta magát – súgta Milly, s Pansyra kacsintott.

- Igen fel sem tűnt – nézett el a tó felszínén a távolba Pansy.

- Hát ha a derekát nézed állandóan persze, hogy nem tűnt fel – lökte meg barátnőjét Milly.

- Nem is igaz! – pirult el Pansy, s futó szemvillanással Millyre nézett.

- A másodunokatestvérem de még én is megnéztem – vigyorgott Milly. – Nem csak Blaise csípőjén feszül úgy a nadrág, hogy legszívesebben ráugranál, de Dracóén is. Ajh ezek a karcsú fiúk! – támasztotta a tenyerébe az állát Milly.

- Igen tényleg van valami imponáló az övtájékukban – nézett Draco csípőjére feszülő nadrágra Pansy. Tényleg mindkét fiúnál a nadrág szabása a fenék és a csípő vonalát dobta ki, a combokat csak sugallta, a lábszárról pedig igazán csak körvonalakat adott. Ez eddig nem hogy a lányoknak nem tűnt fel, de még Draco sem gondolkodott el rajta. Ahogy idén hirtelen megnőttek teljesen lecserélték a ruhatárukat, s ez a ruhaszabások változását is jelentette. Pansy maga is megállapította, hogy nem csak a fiúk tekintete időzött el a lányok törzsén elsősorban, de ő maga is többnyire a fiúk csípőjét lesi. Nahát!  - Pansy visszanézett Draco ölére, miért érzi mindig azt a késztetést, hogy szeretné ezt a csípővonalat a lábai közt szorítani? Draco a boldog tudatlanságban ülhetett, hogyn em látta a lányok gondolatait, amitől minden nyugodtsága végleg elszállt volna, így is Blaise rángatta a karját, az eredményt harsogva.

- Cedric meg Potter áll holtversenyben az élen, nem hiszem el! Két ilyen béna Roxfortos hogy lehet az élen? – mérgelődött Blaise.

- Mi? Jah igen…bunda az egész én mondom, Pottert segíti valaki, de hát mit várunk ha Dumbledore is pontozza őket? – préselte magából az egyetlen épkézláb mondatot Draco. Csak legyen már megint Roxmortsi hétvége vagy akármi. Kettesben szeretne lenni Pansyval…ezen kívül most más nem igazán érdekli.