Draco jól sejtette, hogy Blaise-től nem úszta meg ennyivel a dolgot. Draco sokkal tovább húzta a zuhanyozást mint eddig bármikor. De már nem szöszmöghetett a végtelenségig a fiúzuhanyzóban, vissza kellett térnie a negyedévesek hálótermébe. Blaise a párnáján könyökölve várta. Várakozón kajánul csillogó szemekkel Dracóra. Ahogy a halántékánál támaszkodott a tenyerébe a finoman kisimult és megfeszült az arcbőre, ujjaival a haját túrta fel.

-         Nos? – kérdezte sokat sejtető hangsúllyal Blaise. Draco lerúgta a papucsát, félrehessegette Seaffyt az ágyáról, s felhajtva a takarót a zöld baldachin alá feküdt.

-         Mit nos? – kérdezte morcosan Draco.

-         Szexeltetek már? – kérdezett rá kertelés nélkül Blaise. Draco nem akarta, mégis érezte, hogy kissé elpirul.

-         Hát….olyasmi – motyogta nehézkesen Draco. Blaise csendesen felröhögött.

-         Mi az, hogy olyasmi? Egy férfi ezt tudja, hogy igen vagy nem – nézett rá nevetés közben megráncolva a homlokát, s kezével gyengéden megsimogatta Seaffyt, aki felugrott hozzá az ágyra. – Na. Lefeküdtél vele? Akárhogy számoljuk idestova három hónapja tarthat a dolog…Pansy ráadásul már betöltötte a tizenötöt.

-         És? – Draco elhúzta a száját. Ő volt a legfiatalabb az évfolyamból, és nem szerette ha erre emlékeztették. Ő csak júniusban tölti be a tizenötöt viszont a többiek szinte már mind.

-         Ez a lányoknak nagy évszám – kacsintott Blaise. – Tizenöt évesen el kell veszíteni a szüzességet, ez olyan akár az első bálozás, azt hittem ezzel ünnepeltetek  - vihogta Blaise.

-         Azért mert Daphnét hamar felhúztad az nem jelenti hogy én is Pansyt  - hajtogatta a paplan feletti zöld ágytakarót zavarában Draco.

-         Megtörtént vagy sem? – vakargatta Seaffy fültövét Blaise.

-         Nem. És fogalmam sincs Pansy gondolt-e ilyesmire. Nem szoktunk a szüzessége elvételéről csevegni – bosszankodott Draco. – Leszállnál a témáról?

-         De te gondoltál rá igaz? – vigyorgott bizalmasan Blaise.

-         Hát persze – túrta ki a homlokából a haját Draco.

-         Én is végigjártam ezt Draco. Amíg nem tudod milyen az első, addig nem nyugszol és ez minden nővel így lesz – játszadozott Seaffyval Blaise. A macska hempergett Blaise mellett az ágyon. Mancsaival Blaise keze után kapkodva és tapogatva a fiú ujjait. – Amíg meg nem szerzed, amíg el nem éred, hogy a magadévá tedd addig hajt…a vágy. Meddig jutottatok?

-         Nos mivel egyfolytában csak lopott perceink voltak, hát gondolhatod, hogy nem sok mindenre – szemével követte Blaise macskakényeztető mozdulatait.

-         Láttad meztelenül? -  kérdezte pimaszul Blaise.

-         Nem – felelte tömören Draco.

-         De minden testrészét fogtad már? – vigyorgott Blaise. Draco elgondolkodva felsandított a baldachinra.

-         Igen – bólintott rá Draco.

-         És? – emelte meg kihívóan a szemöldökét Blaise.

-         Levendulaillatú – mosolyogta el magát Draco. A mennyezet felé elrévedve hanyattdőlt az ágyon, s kamaszosan elnevette magát. – Ahányszor belemelegszünk egyszerűen megszűnik minden. Képtelen vagyok gondolkodni is annyira magával ragad, s tényleg egyfolytában csak többet akarok és még és még és…őrület…hogy…mennyire kívánom… - fátyolosan csillogó szemekkel Blaisere nézett, aki megértően vigyorgott rá.

-         Semmihez sem fogható. Ez a fajfenntartás ösztöne – vihogta Blaise. – fantasztikus, hogy képtelen vagy megelégedni, és ahogy elborul az agyad és már csak arra tudsz gondolni, olyan hipnózis és fanatizmus ez, ami csak egyre hajt…a kielégülés felé. Komolyan olyan akár a lerészegedés. Búg és lüktet minden és nedves és forró és bizserget és remegtet az egész és azt sem tudod mit teszel, csak ösztönből jön minden. Hát ez az…amit meg kell élni – mélyültek e la gödrök Blaise arcán, ahogy mosolygott. Blaise visszapillantott Dracóra aki még mindig álmodozva bámulta nyitott szemmel a mennyezetet. – Belezúgtál tudod? – lebbent fel Blaise hangja.  Draco sokáig nem felelt.

-         Igen, én is azt hiszem – ejtette ki nagyon nehezen a szavakat Draco.

-         Hazudtam, amikor azt mondtam nem sejtettem semmit – vallotta be Blaise lesütött szemmel.

-         Hüm? – emelte fel a fejét Draco.

-         Draco lehetetlen volt nem látni rajtad, hogy valami van. Persze azt nem tudtam, hogy tényleg összejöttetek. De hát azért ott van nálatok is…amit említettél nálunk emlékszel?

-         Mi? – nyögte ki Draco.

-         Hát az a ragyogás. Amitől olyan szépnek és szerelmesnek néz ki mindenki. Amitől napfény van a sötétségben is. Amitől csak lebegsz a föld felett és magadhoz ölelnéd az utadba kerülő első házimanót is – nevetett Blaise. Draco és Blaise pillantása összeakadt. Összevigyorogtak. – Jól van következő hétvégén három óra a tietek. De nem több. Nekünk is kell a szórakozás – dohogta Blaise. – Azt csináltok amit csak akartok. Használd ki az időt – kacsintott Blaise.

-         Nem is tudom…mit szólna hozzá Pansy – bizonytalankodott Draco.

-         Szerintem benne lesz meglátod – mondta mindent tudón Blaise. Elfújta a gyertyáját, s Draco is így tett. Blaise suhogva helyezkedett az ágyban, majd visszafordulva Dracónak szegezte a kérdést. – És megujjaztad már?

-         Blaise! – csattant Draco, s közben örült ,hogy sötét van, s nem látszik, hogy elvörösödött a gondolatra.

-         Akkor a hétvégére azt ajánlom – vihorászott Blaise, s a párnát a feje alá gyűrte. Draco nem felelt rá. Álmosan befészkelte magát a paplan alá, s közben Pansyra gondolt.

-         Vajon ők is gondolnak ránk? – kérdezte halkan Draco.

-         Többet mint mi, csak talán az ő álmaikban egészen más dolgok vannak – mondta mélyülő hangon Blaise. – Sőt biztos, hogy másokra gondolnak ők mint mi. Az erotikus álmodozás egészséges ne aggódj miatta Draco – vihogott fel Blaise. – Serkenti a teljesítőképességet.

-         Inkább aludjunk Blaise – húzta el a száját Draco. Behunyta a szemét, s nem kellett csalódnia. A Blaise-el lefolytatott beszélgetés megtette a hatását. S Dracónak igencsak élénk álmai voltak, melynek főszereplője Pansy volt.

A reggelinél Dracónak feltűnt, hogy a griffendélesek asztalához is érkezett reggeli próféta. Nem csak neki szúrt szemet, hanem úgy tűnt, hogy Pansynak is mert azonnal megrúgta a bokáját az asztal alatt.

- Úgy látszik megunták, hogy mindig tőlünk értesülnek mindenről – jegyezte meg epésen Pansy. A cikknek köszönhetően az egész Roxfort tudott a Granger-Potter-Krum hármasról. És ez nagy port kavart, így a mardekárban is kevesebbet foglalkoztak Draco és Pansy párosával. Szerencsére. Akármi is történt a soron következő közös órájukon Granger nem jelent meg.  Draco Crakkal és Monstroval indult meg a legendás lények gondozása órára. Pansy a lányokkal szorosan mögöttük, s ahogy meglátta a két griffenéles fiút rögtön odakiáltotta.

- Mi van Potter, összevesztél a barátnőddel? – kérdezte kárörvendően. A mardekáros lányok kuncogtak a háta mögött. Potter nem válaszolt. De a legendás lények gondozása órát ismét Hagrid tartotta. Ez annyira nem lelkesítette fel egyik mardekárost sem. Draco szokásos pesszimizmusával nézett az óra elé. Már előre tartott, hogymegint az utálatos gusztustalan szurcsókokkal kell foglalkozniuk és a méretes állatok már cseppet sem tetszettek neki. Amikor felnyitották a ládákat Draco megnyugodott kissé megilletődötten pislogó fekete állatok néztek rá a ládából.

- Orrontó furkászok – szólalt meg Pansy.

- TE ismered őket? – mérte végig a lányt Draco alaposan.

- Persze közöttük lakom – sziszegte neki Pansy. – Nem ismerem őket csak hallottam róluk. Főleg bányákban lehet találkozni velük – egészítette ki Pansy.

- Ezt meg honnan tudod? – morcoskodott Draco, akinek cseppet sem tetszett ,hogy a lány most ezt jobban tudja nála.

- Ó, hát…ööö…Sasha mondta nekem – nézett kényszeredetten Pansy. Draco szemében féltékeny tűz gyúlt. Hát persze. Sasha! Az orosz bányák ifjú örököse.  Az egyik furkász hirtelen felugrott és megpróbálta Pansy karóráját elkapni. Pansy ijedten felsikkantott, s hátrált egy lépést.

- Ügyes kis kincskeresők igaz-e? – nevetett kedélyesen Hagrid. – Ma játszani fogunk egy kicsit… - Draco flegmán végignézte a kis kincskeresőket, s a furkászok kincskeresését figyelve egyfolytában Sashán és Pansyn gondolkodott. Blaise és Daphné viszont nagyon élvezték a versenyt, hogy melyikük furkásza talál több kincset. Egymás ellen szurkoltak a kis állatuknak. S végül Daphné győzött csekély különbséggel. De jutalmul kapott egy cuppanós csókot az arcára Blaisetől.  Pansy is sokat nevetett figyelve a kis lapát kezeivel hadonászó, ásó gyorsan mozgó kis fekete szőrös állatot. Alapetően barátságos volt ,csak a környéken tényleg mindent feltúrt. Viszont lelkesen visszatért Pansyhoz s megszagolgatta a cipője orrát, aztán megint eltűnt valamerre kincset keresni. Draco zsebre dugott kézzel Pansyt nézte. Akárhogy is jót fog tenni a hétvége. Mert most ráébredt, hogy voltak azért holmi Sashák is Pansy életében és ideje lenne megerősíteni a kapcsolatát Pansyval. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy nem tetszene neki ha Pansyra más is szemet vetne és elcsábítaná tőle, mret annyira elmerült Pansyban és fel sem merült benne, hogy vajon a lány is ugyanúgy érez-e mint ő, mert eddig olyan magától értetődőnek tűnt. Ki akarta fejezni Pansynak, hogy mennyire kizárlógosan magának akarja a lányt, és hogy csakis az övé és senki másé, és nem tetszett neki most egy férfi sem, aki csak egy fél pillantást is vetett a lányra. Pansy az övé és kész.  Bár Pansynak nem múlta felül ez az óra az unikornis simogatást alapvetően Hagriddal talán az első normális órájuk ez volt. Elégedetten térhettek vissza megebédelni. Pansy megrántotta Draco nyakkendőjét, hogy Draco lehajoljon hozzá.

- Mi az? – kérdezte Draco.

- Ma még meg sem csókoltál – mondta Pansy szemében pajkos fénnyel. Draco somolygott az orra alatt, s a lány ajkára nyomta a sajátját.

- Helyes most már ebédelhetünk – csúszott be Pansy mellé Draco az étkezőlócára.

- Válasszatok délelőtt vagy délután? – szegezte a párosnak a kérdést Blaise.

- Tessék? – lepődött meg Pansy.

- Blaise arra célzott, hogy három órára megkapjuk teljesen szabadon a fiúhálót most szombaton – magyarázta Draco.

- Vagy reggeli után, pontosan délig vagyis az ebédig lesz a tietek…vagy ebéd után öt óráig? Melyik a szimpatikusabb? – nézett rájuk Blaise.

- Daphnéval úgy egyeztünk meg, hogy a délelőtt a mienk a délután a tietek vagy változott? – nézett Pansy a lányra.

- Nem csak elfelejtettem még Blaise-el közölni – sóhajtott Daphné.

- Cicus hát neked is ilyen rafinált agyad van mindig elfelejtem – vihogott Blaise, s megsimogatta Daphné arcát.

- A nyakunkon az év vége el sem hiszem – sóhajtott Pansy.

- Ráadásul a vizsgák most teljesen össze-vissza vannak. Egyes tanárok vizsgáztatnak mások nem. Tartsd fejben, hogy melyikből kell vizsgáznod – háborgott Daphné is.

- Számmisztikából lesz vizsgánk elárulom – nevetett Blaise.

- Nekünk a rúnatant elengedte Babbling professzor – örvendezett Milly.

- Piton egészen biztosan vizsgáztatni fog minket legalábbis – mondta komoran Draco.

- És nekem lesz gyógynövénytan különvizsgám – fújta ki fáradtan a levegőt Blaise. – Kezd a fejemben szanaszét keveredni a növények latin neve – vakargatta meg a halántékát Blaise.

- Mai napig nem értem miért kell benyalni az összesnek a latin nevét neked – rázta a fejét Daphné.

- Mert a növényeknek egészen biztosan csak egy latin nevük van ez alapján lehet beazonosítani őket. És biztos hogy nem lehet összetéveszteni mással. Ilyen egyszerű és logikus. Ráadásul gyógyítói körökben mindenki a latin nevét használja.  Meg sem gondoljátok mennyi gyógynövény van – ingatta a  fejét Blaise. – Már elkezdtem előre megtanulni inkább a jellemzőiket és a hatásukat is gyógyítói szempontból, hogy ne kelljen később még ezzel újra megtanulni mindet. Elég nagy anyag – vett mély levegőt Blaise.

- De legalább abból a fölösleges SVK-ból nem kell vizsgáznunk, sőt legendás lények gondozásából sem – vigyorgott Draco elégedetten.

- Minden tanárt leköt egyébként a tusa, mintha olyan nagy szám lenne – húzta el a száját Blaise.

- Jah ha Potter eddig túlélte akkor egy csecsemő is végig csinálta volna egészen biztos – vágta rá Draco.

- Mikor lesz a harmadik próba? – kérdezett rá Millicent.

- Június huszonnegyedike úgy emlékszem – ráncolta a homlokát Draco.

- Ó ,akkor leszünk fél évesek, hihetetlen – döbbent le Pansy elpirulva.

- Tényleg – mosolygott szélesen Milly. – Milyen jó is. Blaise és Daphné pont Halloweenkor jöttek össze. Draco és Pansy pedig karácsonykor! – mosolygott egyik párosról a másikra, aztán félénk pillantást vetett Monstro felé.

- Hát igen, hogy nektek mi jutott…talán a Valentin-nap? – kérdezte nevetve Daphné.

- Köszönjük, hogy így észben tartod az évfodulók dátumát Milly – jegyezte meg szúrósan Draco. – Legalább lesz aki emlékeztessen.

- Mert egyébként nem is emlékeztél? – csattant Pansy rosszkedvűen.

- Jaj dehogynem. Táncsak tudom mikor van karácsony, még jó hogy pont aznap történt – vihogta Draco.

- Jah, szerintem én is azért időzítettem Halloweenre, azt tuti tudom mikor van, nem lehet elfelejteni – nevetett Blaise. – Ha meg nem akkor is figyelmeztet körülötted mindenki hogy, ó mindjárt itt van Halloween.

- Aham a karácsonyt is mindenki úgy várja, így kell ezt csinálni – kacsintott össze Draco és Blaise, s összecsapták a tenyerüket az asztal felett.

- Fiúk, hogy ti milyen aljasak vagytok! – háborogott Daphné és Pansy villogó szemekkel összenézve. Draco és Blaise is vihogva puszit nyomtak a mellettük ülő lány arcára.  Draco résnyire húzott nevetős szemekkel gondolta végig. Milyen furcsa. Hogy most ők is Pansyval ugyanolyanok lettek mint Blaise és Daphné. Egészen más cinkos helyzetek adódnak Blaise-el most, hogy már mindkettejüknek barátnőjük van. S titkon el kellett ismernie, hogy nagyon tetszik neki ez az új helyzet. Blaise egészen máshogy tekintett Dracóra és valahogy Draco is jobban megértette most Blaiset mint eddig. Draco is egy olyan titkos tudás részesévé vált, aminek a mardekáros évfolyamból más fiú még nem. S ezzel Blaise is úgy érezte Draco közelebb került hozzá, s nem olyan kis tudatlan, szerelemben járatlan, mint mindenki más, akik még ahhoz sem nőttek fel, hogy barátnőjük legyen. Változnak az idők. S Blaise-el a barátsága ismét egy újabb réteggel bővült.