Draco érezte, ahogy fehér ingje átnedvesedik. Ahogy a tavaszi szellő átfújta a folyosót Draco fázósan dörzsölgette a karját. Lámpaláz. Pansy a szája szélét harapdálta mellette, s újra fellapozta A sötét erők- Önvédelmi kalauz saját példányát. Daphné volt bent Mordonnál, ugyanis egyesével vizsgáztatott mindenkit. Blaise tőle telhető legnagyobb nyugalommal olvasta A numerológiai számítások című könyvet.

-         Mi van nem tanulsz Mordonhoz? – bökte neki flegmán Draco.

-         Engem nem érdekel Mordon és a tantárgya sem – rántotta meg a vállát Blaise, s a párkánynak dőlve látványosan lapozott egyet a numerológiai tankönyvben. Draco érezte, ahogy az oldalán végigcsorog a verejték. Mordonnál sosem lehetett tudni, vagy megalázza, vagy megizzasztja. Most úgy látszik az utóbbit műveli. Legszívesebben visszament volna a hálóterembe, hogy átcserélje a csurom nedvessé izgult ingjét, de erre már nem volt idő.

-         Fázom, vagy ideges vagyok vagy nem tudom mi bajom, de remélem jövőre nem Mordon tanítja ezt a tárgyat – reszketett Pansy jéghideg ujjaival előre-hátra lapozgatva az Önvédelmi kalauzt.  – Draco nincs itt a talárod? – kérdezte Pansy szeméve la ruhadarabot keresve.

-         Nem hoztam, a fene se gondolta ,hogy a huzatos folyosón fogunk ácsorogni s egyesével megyünk be – morogta sötét szemekkel Draco.

-         Mondtam már hogy utálok vizsgázni? – vinnyogta Milly bizonytalanul egyik lábáról a másikra billegve.

-         Én is – szorította a gyomrára a kezét Monstro. A két fiú az idegességtől egyfolytában a mosdóra rohangált a folyosó végébe.  Milly félénken a fiú felé pislogott. Draco elhúzta a száját, s inkább ős is a tankönyve felé hajtotta a fejét.

-         Fázom – motyogta mellette Pansy. Draco unottan maga felé húzta lányt, s tenyerét lazán a lány csípőjére csúsztatta, félig átkarolva. Pansy a kulcscsontjához szorította a homlokát. – borzalmas! Bent leszek Mordonnál közel húsz percig. Nem fogom kibírni!

-         Ne aggódj én megyek be előtted és lehet én ráborítom az asztalt! – szólalt meg nyugodtan Blaise. – Mi a csudát csinálnak már odabent! – mordult fel Blaise.

-         Félsz hogy meghúzza mi? – vihogta Draco kajánul.

-         Csak nem mindegy hogy – húzta el a száját Blaise. Draco Pansy hajába röhögött. Pansy gonosz mosollyal fordította a fejét, s az ajkát Dracóéhoz simította. Draco egy ideges sóhaj kíséretében, de belement a csókba. Ritkán csókolóztak nyilvános helyeken, de most úgysem figyelte őket senki. Kivéve, hogy pont akkor rántotta fel az ajtót Mordon és vészesen forgó szemeivel végigmérte a mardekárosokat, majd vaskos ujjaival türelmetlenül intett.

-         Következő – Milly lépett be Mordon után. Pansy aki pirulva elhúzódott Dracótól a lány felé mutatta összefont ujjait, hogy szorít neki.

-         Mi volt? – csapta össze a numerológia tankönyvet Blaise, s kérdőn a fényes fekete hajú lányra nézett.

-         Semmi – felelte lustán lebbenő szempillákkal Daphné.

-         BE kellett mutatnod valami varázslatot? – kérdezett rá Draco.

-         Nem semmit – csücsörített az ajkaival elégedetten Daphné. – Pansy neked is ajánlom a taktikámat, amikor beléptem Mordon csak annyit mondott. Miss Greengrass, nyugodtan gombolhatja eggyel lejjebb is a blúzát – kacagott fel Daphné. Blaise nyelt egyet, ahogy látta Daphné feszes blúzán a középső gombot is kioldotta, így a blúz alatt feszülő fekete csipkemelltartó gyöngyházszín középső gyöngye pontosan kilátszott, enyhén a puha halmok ívét is felderengve hagyva.

-         Látjátok mit mondtam? Daphné állandóan figyelemelterelő, még jó is hogy őt küldtük be az oroszlánbarlangba előre – nevetett  Blaise, s ugyanazzal a lendülettel magához kapta a lányt, s összegombolta a középső gombot.

-         Féltékeny vagy? – incselkedett Daphné. – Csak egy kicsit, mond, mond hogy féltékeny vagy! – Blaise csak bazsalygott az orra alatt és puszit nyomott a lány cseresznyeszín ajkaira. Daphnén szokásos oldalt hasított fekete szoknyája volt, fekete bőrcipővel, s mardekáros nyakkendőjét is inkább kiegészítőként használta, lazán megkötve.

-         Na csinálnod is kellett valamit ,vagy ott hagytad neki a bugyid és ez elég volt? – kérdezte Blaise szemérmetlenül.

-         Megkérdezte, hogy elolvastam-e az Övédelmi kalauzt és értettem-e minden fejezetetét. Mivel azt feleltem igen, tulajdonképpen… - Daphné lassan megnyalta az ajkait, hatást keltőn elhallgatva, s a többieket ezzel a végletekig csigázva.

-         Tulajdonképpen? – sürgette Pansy ,aki gyorsan átlapozott a kötet végére, hogy a fejezetcímeket átfussa.

-         A szexben is ezt csinálja ha ő van felül – vihogott Blaise. Daphné tenyere csattant Blaise arcán. Mire Blaise tovább vihogott.

-         Csak a családomról kérdezgetett. A testvéreimről. A terveimről, ilyesmik – bólogatott Daphné homlokráncolva.

-          A terveidről? – Pansy beharapta az ajkát.

-         Jah hát az őszintét mondtad Daphné, ma még három strigulát akarok húzni az ágytámlámba? – kérdezte gúnyosan Draco.

-         Barom! – sziszegte rá Daphné. – Ezt nem kötöm az orrotokra. Ez csak Mordon és az én titkom.

-         Ó, közös titkaid vannak Mordonnal… ezzel sem teszel féltékennyé! – vágta rá Blaise nevetve.

-         Kikérdezett Astoriáról is? Hiszen őt tanítja! – fonta keresztbe a karját Pansy.

-         Igen, igaz… - bólogatott Daphné.

-         Nekem nem tetszik, hogy a családjainkról kérdezget – zárkózott el Draco.

-         Jah, elég számítóan hangzik – bólogatott hozzá Blaise is. – Jó, hogy vérmintát nem kér tőlünk bakker! – sziszegte fagyosan. Blaise alapvetően egész évben fújt az öreg Mordonra, és az órák nagy részéről hiányzott is. Ha valakinek kétséges volt az átengedése az éppen Blaise volt, aki tüntetőlegesen kivonult órákról, vagy egyszerűen be sem jött. Most egy végső összecsapásra készül Blaise és Mordon ebben biztosak voltak a mardekárosok. Milly után Blaise lépett a Sötét Varázslatok kivédése terem sötétjébe. Mordon szuszogva ült a tanári asztalnál.

-         Jöjjön csak Zabini közelebb közelebb! – intette a vizsgáztató asztalhoz maga elé a fiút Mordon. Blaise az asztalra dobta a numerológia számítások könyvet, s hanyagul levágta magát a tanárral szemközt, bal kezével a könyv törzsén játszadozott, a gemmája megcsillant a halvány fényekben.

-         Átolvasta az önvédelmi kalaúzt? – kérdezte Mordon nyersen.

-         Érintőlegesen – felelte nyeglén Blaise.

-         Annyira is felesleges volt – intett bosszúsan Mordon.

-         Mert úgyis megvág most? – kérdezte szemrebbenés nélkül Blaise.

-         Nem állok bravúros pályafutása elébe Zabini – vigyorgott foghíjas mosolyával Mordon. – Tanult a tárgyamból amennyit tanult. Valami eljutott a szürkeállományába vagy sem. Nekem ezzel az évvel véget ér a tanításom itt a Roxfortban. Nem is baj – fújtatott Mordon, fájós lábát dörzsölgetve.

-         Vagyis nem szándékszik visszamarasztalni egy negyedéves ismétlő SVK-ra? – lepődött meg Blaise.

-         Minek? Úgysem én tartanám már – nevetett sejtelmesen Mordon. – Az a könyv egy morzsát sem ér! Maga Zabini! Maga! – Mordon élvetegen megnyalta a szája szélét, s előrehajolva Blaisere mutatta vaskos ujjait. – Magában van spiritusz! ÉN mondom! Rezgeti az energiákat! Ravasz, éles eszű, kivételesen érett gondolkodáú, a kérdésem az, miért vesztegeti el az aranyvér egy ilyen sarját, amikor ilyenekre van szükségünk! – szívta vissza a nyálát mohón Mordon, s hatalmasat nyelt.

-         Nem értem miről beszél – vált kifejezéstelenné Blaise tekintete. Hűvösen hátradőlve nézett a tanárra. Mordon felkacagott. Szinte közönséges volt.

-         Látja ezt bírom a stílusában! – mutatott Blaisere Mordon. – Maga tudja mikor kell tettetni az értetlent! Mert túlságosan is okos! Nagyon is jól tudja miről beszélek! – csattant fagyosan Mordon. Olyan hirtelen hangulatváltásai voltak, amit egy év alatt a mardekárosok már azért törekedtek megszokni. – Azt hiszi, az esze, a tudása, a pénze és az elhatározása kimenti majd mindenből! Hát nem! – csapott az asztalra Mordon. – Megmaradok a szakterületénél, mert azon kívül tudom, hogy képtelen máson forgatni azt a megzápult agyát. Ismeri a sötét varázslatok hatását? A szervezetre gyakorolt befolyását a módosulások teljes folyamatát?  - emelte meg a szemöldökét zihálva Mordon. – Majd én megadom a választ! Nem! Tudja a nebántsvirág latin nevét, a váralvadásgátló receptjét, a kötések módját, de van, amit csakis gyakorlat által tanulhat meg az ember! Ezt ne feledje Zabini! És a gyakorlat mindkét oldalán állnia kell! Éreznie kell azt, hogy egy Crució mikor mekkora erejű volt és lehetett, ez a titka a gyógyításnak is ó igen! Azt hitte az öreg bogaras Mordontól már nem lehet tanulni semmit! A varázsló mindenből tanul. Nem a boszorkányokról beszélek Zabini őket jól ismerjük mindketten, a nők érzelmesek és ennél fogva sokszor túl hevesek, vagy túl felületesek. Én mint varázsló a varázslóval beszélek magával. Ne váljon boszorkánnyá, és ne vonja ki magát abból, amin át kell esni!

-         Nem tudom miért beszél egy exauror olyasmiről, amihez ne mhogy nem ért, de soha nem is volt részese – felelte fagyosan Blaise.

-         A gyógyító feladata a dolgok mögöttes tartalmát ismerni igazam van? – nyalta meg a szája szélét hevesen Mordon. Blaise bizonytalanul bólintott. – Na akkor ehhez próbáljon igazodni. Egy sötét varázslat teljes folyamatát ismernie kell ahhoz, hogy értékelni tudja annak hatását, milyenségét, erősségét, s ebből levonni a gyógyításhoz szükséges információkat! Mi a numerológia fő alaptétele a gyógyításban?

-         Hogy sokszor az eredmény tartalmazza az ellentéteket is. Minden szám előző levezetésében szerepelnek az azzal teljesen ellentett számok is – felelte szárazon Blaise.

-         Úgy van. Érti mire gondolok igazam van? A jó és a rossz! A fekete és a fehér, a totális ellentétek ott húzódnak a végszám mögött. Ezt ne felejtse el sose Zabini! – suttogta vészjóslóan Mordon. – S rájön bármilyen világ is borul reánk, a gyógyító, gyógyító marad. Akár békeelixír túladagolásról van szó, akár crució okozta károkról. A gyógyítókra mindig minden politikai rendszerben szükség volt és lesz. Szerencséje, hogy a pályája megóvja magát, s megengedheti magának ezt…ezt az önmegtagadást, és történelemtagadást, amit művel! Amíg megtartja magának addig nem lesz veszélyben, ha a gondolataival erőteljesen lép fel annak következményei lesznek itt a mardekár háza táján. Ide tartozik, akár elismeri akár nem. Ez a sorsa és ezt rendelte az ég. Éljen vele! Elmehet! – legyintett Mordon. Blaise összepréselt ajkakkal távozott. Megvan az SVK éve anélkül, hogy igazán egy sort is tanult volna a tárgyból. Az ajtóban Dracó várta. Elkapta a barátja sötét tekintetét.

-         Mi van? – súgta Draco.

-         Basztatott! – legyintett Blaise, s becsapta az ajtót Draco mögött.

-         Az ifjú Draco Malfoy – ejtette ki vontatottan a nevet Mordon. Draco megigazgatta a nyakkendőjét, s helyet foglalt a tanárral szemben. – Hallgatom!

-         Soroljam fel a fejezetcímeket és fejtsem ki, vagy a családfámmal kezdjem? – kérdezte Draco. Mordon futólag elmosolyodott.

-         A családfáját éppen eléggé jól ismerem – felelte ironikusan Mordon. – De kíméljen meg az Önvédelmi kalauz zagyvaságaitól. Mindketten tudjuk, hogy fölösleges ostobaság – Mordon összegyűrte a széttépett pergamenlapot, ami az asztal szélén hevert, s a szemeteskosárba hajította. – Szemétbe való az egész könyv.

-         Magáról beszéljen. Mit várhatunk egy tizenöt éves ifjú mardekáros varázslótól – emelte meg a szemöldökét Mordon.

-         Azt én is szeretném tudni – húzta el a száját flegmán Draco.

-         Kétségek gyötrik igazam van? A politika lassan eszmélő tudata homlokterébe került. S a probléma mindig a döntés Malfoy. A családja ezt hűen prezentálja. Döntések sorozata a következménye annak, ahogy a családfája ágai lemetszettek, elszáradtak, vagy éppen zöldelltek. Maga melyik utat választja?

-         Fogalmam sincs – nyögte bambán Draco.

-         A döntést hiába várja mástól Malfoy – hajolt közelebb bizalmasan Mordon professzor. – A döntést mindig önmagunknak kell meghozni – súgta. A sötétben sebhelyes arca egész titokzatos rúnarengetegnek tűnt. Drco egyszerre rettegett és tartotta valamilyen oknál fogva olyan furcsának a tanárt. – Nem a szüleink, nem a barátaink, de nem is a barátnőnk – préselte résnyire a száját Mordon. – hozza meg helyettünk a döntéseket. Mert a legjobb döntéseket önmagunknak csak magunk hozhatjuk. Én egyhamar nem leszek a közelében Malfoy. Ezért most mondom el azt, amit gondolok. Ne mástól várja a megoldást, a döntést. Amikor elérkezik az idő maga hozza meg, felelőssége teljes tudatában, éretten. A döntésekhez mindig meg is kell érni. Most még zöld savanyú gyümölcs maga Mr. Malfoy. Vajon mi készteti majd arra, hogy felnőjön a feladathoz?

-         Tessék? – nyögte Draco megizzadva.

-         Ilyesmiken gondolkodjon, majd ha eljön az ideje. Küldje be Miss Parkinsont! – engedte el Mordon. Draco teljesen megizzadva lépett ki a Sötét varázslatok kivédése teremből. Pansy kérdő pillantást vetett rá, majd ugyanazon lendülettel belépett Draco mellett a terembe. Az utolsó vizsgázó Pansy volt.

-         Na téged is megizzasztott? – vihogott rá Blaise.

-         Rendesen. Én nem bírom megvárni Pansyt menjünk zuhanyozzunk le! – törölte át a homlokát Draco.

-         Jah nekem is kezdenek kicsapódni már a szagmintáim – vigyorgott Blaise. A két fiú füzeteiket a táskába vágva indultak el a pincehelyiség felé.

-         Neked mit mondott? – kérdezte Draco.

-         Igazán nem tudom, hogy tanácsokat adott vagy éppen baromira leszidott-e, így nem is tudtam kellőképpen visszavágni – felelte burkoltan Blaise.

-         Én is pontosan ezt éreztem – felelte Draco homlokráncolva.

-         Mordon  nagy sakkjátékos. Akármis is volt most a célja, egészen biztos, hogy csak később derül ki – dobta be a hálóba a táskáját Blaise. Draco a nyakából rángatva a nyakkendőjét, ledobálta magáról a ruhákat s a zuhany alá állt.

-         Kérdezett tőled valamit az anyagból? – kérdezte Draco.

-         Nem. Tőled? – kérdezett vissza Blaise a zuhanyfülke másik oldaláról.

-         Nem, tőlem sem – rázta a fejét Draco. Mindkettejük hangjában rezgett egy kis mellékzönge. Amit elhallgattak a másik előtt.

-         Ez nem vizsgáztatás volt – hozta meg a végső szót Blaise.

-         Vagy legalábbis nem úgy, ahogy vártuk – gondolkodott el Draco. Mordon talán nem is olyan vizsgára gondolt eredetileg sem. Ezt a mardekárosok mind érezték. Csak éppen arra nem gondoltak, hogy egy egészen bizalmas elbeszélgetésen fognak részt venni vizsgakereteken belül. Mordon semmit sem szokványosan csinált. Sem a tanítást, sem a vizsgáztatást. De mindenki nagyon elgondolkodva és nagyon magába szállva lépett ki SVK vizsga után a teremből. Ami az előző évekre sohasem volt jellemző. S a valódi tartalmát senki sem árulta el a másiknak. S hogynem is faggatták mélyremenően a másikat talán éppen ez volt az oka, hogy érezték…jobb ha ezt nem tárgyalják ki, hogyMordonnal miről és mit beszélgettek az alatt a pár perc alatt, amíg bent voltak nála.