A gyertyafénnyel világított negyedéves fiúk hálótermében négyen kuporogtak két baldachinos ágyon. Visszafojtott hangú halk megbeszélést folytattak. A szót Draco vitte, de három társa: Nott, Crak és Monstro is aktívan részt vettek az eszmecserében. A harmadik próba előestéje volt ez. S mindenki sejtett valamit. Ideje volt a hozzávalókat egyesíteni egy közös üstben.

- potter agya szét fog durranni holnap, ha meglátja a Reggeli próféta cikkét – nevetett kárörvendően Draco.

- Jó, hogy Vitrollal így is tudtál beszélni, bár a bejegyzetlen animágusság nagy vétség a törvények ellen – ingatta a fejét Crak.

- Mit számít az – lökte meg Monstro a mellette ülőt. – Ki akar manapság törvényes lenni?

- Pontosan – bólintott Nott. – Egyébként mit mondtál Vitrolnak?

- Csak a szokásost. Hogy Potter dilis – legyintett lefitymálón Draco, őt már sokkal égetőbb kérdések bizsergették, mint Potter lejáratása. – Úgyis mindig fájlalja a sebhelyét meg elájul, egyértelmű, hogy valami gáz van vele. Majd megkérdem Blaiset, amúgy hol marad? – nézett körbe Draco. – mindegy. Ő ehhez úgysem ért már. Nott a te apád is nagy halálfaló volt, van valami információja a most készülődő dolgokról?

- Apám keveset beszél erről, de arra célozgatott, hogy ideje leporolni a halálfalómaszkot – súgta bizalmasan a fiúknak.

- Hamarosan visszatér a Nagyúr – ejtette ki sejtelmesen Draco. Akár az összeesküvők, dugták össze a fejüket, s egyszerre néztek össze.

- Honnan tudod? – kérdezte bambán Crak.

- Érzem és kész.  Így lesz – mondta erőteljesen Draco.

- mindenki érzi – tette hozzá öblös hangon Monstro. – Ébredezik a sötétség, remélem, hogy Potter és a többi is megérzi majd, hogy milyen az, amikor mi vagyunk hatalmon – dörzsölgette a kezét, mintha verekedéshez készülne.

- Az egykori halálfalók nyugtalanok, apám baráti összejövetelt tartott a múlt hétvégén – mondta fojtott hangon Nott. – Tudjátok, afféle kártyázásnak álcázott politikai megbeszélés, hogy a hatóságoknak ne szórjon szemet, hogy mi zajlik valójában.

- Igen, mind ismerjük – legyintett rá Draco. Számtalan ilyen beszélgetésnek voltak mind szemtanúi, ahogy záródtak az ajtók, a pipázó, illanózó, komor tekintetű, sötét talárú elegáns férfiak után. S ők, gyerekként az anyjukkal kellett hogy maradjanak. Draco is a korabeliekkel köpkőzött a perzsaszőnyegen, anyja türkiszcipője mellett, miközben sanda pillantásokat vetett a whisky és füstillatú helyiség felé.

- Jah nálunk is volt, még a hónap elején valami estély – ráncolta a homlokát Monstro. -  Nálatok Draco?

- Nálunk – Draco felnevetett. – Anyám teadélutánt rendezett, s a mardekár fél társadalma kivonult rá. Teadélután. Igazán kedves elnevezés. Ráadásul szépek a teáskészleteink teljesen megértem – ironizált Draco, mire a társai is felröhögtek vele. – Akármi is az elnevezés, a mi szemünket nem tudják becsapni. Itt készülődik valami fiúk. Csak azt hiszik, még mindig, hogy pálcanélküliek vagyunk. Kihagynak belőle minket! Legalábbis ki akarnak! – csattant Draco, s a keze ökölbe szorult.

- Hogyne, akarnának kihagyni, amikor az egyetlenek vagyunk aki továbbviszi a család nevét - felelte Nott.

- Ugyan, mit számít most ez, amikor megváltozik a varázsvilág? – kérdezte kötekedően Draco.- Ez a mi időnk fiúk. A politikai befutás ideje. Ezt nem lehet eléggé hamar elkezdeni – mondta ki határozottan.

- Miről beszélsz? – nézett a mellette ülő fiúra meglepődve Nott.

- Azt hittem ez világos. A Nagyúr visszatér, s a halálfalóit visszavárja. Mit tesztek? Felesküdtök neki? – kérdezte Draco provokálón. Crak és Monstro álmatag összevillanást küldött egymás felé. Nott magába zuhanva meredt a semmibe. Draco izgatott szürke szemvillanásaira senki sem reagált.

- Még fiatalok vagyunk – nyögte ki Monstro habozva.

- Apám nem engedné – ingatta a fejét Nott.

- kit érdekel most, hogy mit akarnak a szüleink, vagy mások? – háborgott Draco, akaratlanul is pontosan Mordon professzor gondolatmenetét átvéve. – Az apámnak se tanácsolta senki, hogy álljon be halálfalónak mégis beállt. Ez az elágazások ideje. Vagy az egyik utat választjátok vagy a másikat. Vagy egyiket sem? Hát nem látjátok át? – pattant fel Draco izgatottan, s idegesen is egyszerre. – A pozíciónkat senki sem fogja kiépíteni nekünk, ha nem mi tesszük meg. Ezt senki sem kövezi ki előttünk. Alig néhány hónapja derengett fel nekem is a lehetőség, ami ebben rejlik. Vagy lépünk vagy nem, de ha sokáig habozunk már lehet hogy késő lesz – nézett körbe a társaságon Draco.

- Nem tudom, szerintem Millynek sem tetszene, ha határozott irányt választanánk most – harapta be a szája szélét Monstro. Draco barátja felé kapta a fejét.

- Mióta érdekel téged Milly véleménye? – nézte gyanakodva Draco, s szemét finoman résnyire húzta.

- Egy ideje – felelte kitérően Monstro, s elzárkózva elvette a tekintetét Dracóéból.

- Oké, azért jó lenne ha közölnéd velem, hogy érdeklődést mutatsz az unokanővérem iránt – dőlt a kandallónak Draco, s könyökét hanyagul ráhelyezte.

- Mert? – kérdezett rá Monstro.

- Mert családban marad. Milly a rokonom, s így nyilván számon tartom a dolgait, s érdeklődöm a viselt ügyei iránt – felelte szárazon, s ellentmondást nem tűrően Draco. – Visszatérve az előzőekhez…egyszer családot alapítunk és nem akarom, hogy a fiam úgy tekintsen rám, hogy semmit nem tettem akkor, amikor kellett volna. Családosan már megváltozik az emberek gondolkodása, most még bármit megtehetünk kötöttségek nélkül, mert senki iránt nem vállaltunk felelősséget, csak saját magunkért – mondta komolyan Draco. – A nagy tetteket, a kockázatos lépéseket most kell megtenni – bólintott hozzá határozottan Draco. Nott, Crak és Monstro is csak megsemmisülten figyelték a határozott elvekkel és célokkal kiálló Dracót. - Most nem gyerekes csínyekről és Potter szivatásáról van szó! Hanem rólunk, és a jövőnkről! Ha megöregszünk ne mondjuk azt, hogy nem éltünk a lehetőséggel, s hogy egész fiatalságunkban nem tettünk semmit. Nem hinném hogy a fiaink arra lesznek büszkék, hogy meghúzódtunk Piton és apáink védelmező talárja mögött. – sziszegte fogai közül keményen Draco.

- Hát igen ebben tényleg van valami – értett egyet Nott. – Az apám is azért tilt ellene, mert ez a dolga. Ő az apám, az a feladata, hogy megvédjen. Ő nem azt akarja, hogy nagy tetteket vigyek véghez, hanem hogy túléljem a világ viharait. Én is így gondolkodnék ha a gyerekemről lenne szó – tette hozzá gondterhelten Nott.

- Mi vagyunk az eszme hithű ifjai. A halálfalók pedig kevesen vannak, Mardekárosok is kevesen vannak, ha a Nagyúr embereket kér ki fog menni? – kérdezte tőlük felelősségre vonóan Draco. A hosszan beálló csendben nyílt az ajtó. Draco az ajtórés felé kapta a tekintetét. Blaise megtorpant az ajtóban. Hóna alatt vastag fekete bőrkötéses Gyógyítói esettanulmányok könyv, kissé karikás szemek, tanulástól összeborzolt haj.

- Te meg hol voltál eddig? – nézett az órára Draco. A könyvtár most zárt. Tehát Blaise egészen zárásig a könyvtárban tanult. Holott már mindenből levizsgáztak.

- hol lettem volna? A könyvtárban – dobta az ágyára a kötetet Blaise. – ilyenkor ott a legjobb tanulni. Vizsgák után már senki se megy a könyvtárba. Na kivéve Granger. A sárvérű mancsával éppen előttem lépett ki mielőtt Madam Cvikker ránksózott a seprűjével. Megyek is kezet mosok – húzta el a száját Blaise. Draco kényszeredetten túrta át szőke haját, s a három társára nézett. Mind elhallgattak. Blaise előtt ezekről a dolgokról már nem igazán lehet olyan fesztelenül beszélgetni ezt mind tudták és érezték. Blaise száraz, álmos, vörös szemekkel visszatért, s éppen átöltözni készült. Draco figyelte, ahogy fáradt mozdulatokkal gombolgatja az ingjét.

- Ma nem is voltál Daphnéval? – kérdezte Draco meglepetten. Blaise hátranézett rá.

- Nem, ma nem – kapta le az ingjét Blaise. – De gondolom remekül elszórakozott Szergej ölében. Ma jobb dolgom is akadt, mint őt szórakoztatni. A vizsgák miatt alig volt időm mást tanulni – bökött a kötetre Blaise.

- S Solange és Beatrice? – kérdezett rá vigyorogva Draco.

- Minden nőt meg lehet unni – rántott vállat Blaise. – És most jobban lekötött ez, mint mások – simogatta meg a kötet gerincét Blaise. – S ti mi jót csináltatok idefent? – kérdezte Blaise, magára kapva pizsamanadrágját. A négy fiú összepillantott egy pillanatra. A hallgatás mindennél többet mondott. – Megint kedvenc témátoknál voltatok, hogy hogyan  irtsuk ki a fél világot? Szuper! – fakadt ki Blaise dühösen magára dobva a pizsamafelsőjét.

- Nem, nem a lányokról beszéltünk – hadarta gyorsan mentőötletét Nott.

- Jah éppen megtudtuk, hogy Monstro mégiscsak hajt Millyre – ébredt fel révületéből Draco is.

- Nem hajtok rá, csak…tetszik a szeme. Nem más. Csak a szeme – mondta Monstro felvillanyozódva.

- Neki is ezüstös mint a tied ugye Draco? – kérdezett rá Blaise. Draco hangtalanul biccentett. Blaise felpockolta a párnáját a háttámlához, meggyújtotta a gyertyát az éjjeliszekrényén, s felhúzva a térdeit, az ölében szétnyitotta a magával hozott könyvtári könyvet.

- Akkor megyek még lezuhanyzok gyorsan – morogta Crak kimászva Monstro mellől bőrmappáját maga mellett lóbálva indult a mosdó felé.

- Igen ideje lefeküdni, holnap lesz a harmadik próba, ébernek kell lennünk – csapkodta párnáját Nott is. Monstro a térdén huzogatva a tenyerét készült felállni. Draco, aki megindult Blaise melletti ágya felé megtorpant, amikor…

- Crak elejtettél… valamit! – szólt a fiú után Blaise, s lehajolva a pergamenlapért, hogy felvegye megakadt a mozdulatban. Draco szürkéskék szeme vizenyősen villant. Monstro is odakapta a fejét. A pergamenlapon szénceruzával rajzolt sötét jegy kígyózott. Mialatt beszélgettek, Crak csendesen rajzolgatta a jelet, s megbűvölte ,hogy mozogjon is mint az igazi. Kétség sem fért hozzá, hogy Blaise azonnal felismerte a jelet. Crak sután visszanézett Dracóra.

- Azt hiszitek ezzel fogjátok megváltani a világot? – kérdezte undorodva Blaise, s eldobta az ágyán Crak felé a pergament.

- Nem a világmegváltásról van szó, hanem arról, hogy ami most megy az nagyon nem jó! – kelt ki Draco is farkasszemet nézve Blaise-el. Nott behúzódott a sarokban levő baldachinja alá. Crak és Monstro összepréselt ajkakkal hallgattak. Mind tudták, hogy hiába minden elővigyázatosság és óvatosság. Az ellentét Draco és Blaise között megint kirobbant. – Neked nem szúr szemet? Nem tűnik fel, hogy valami nagyon nem jól megy a varázsvilágban?

- Én csak azt látom, hogy kis kölykök vagytok még és hogy fogalmatok sincs, hogy mit terveztek! – mondta utálkozva Blaise.

- mit mondtál? – lépett közelebb vészjóslóan Draco.

- Kis suhancok vagytok, akik nagyot akarnak mondani és hősködni, holott fogalmatok sincs róla, hogy milyen lavinát indítanátok el! Azt hiszitek ezzel a halálfalósdival nagyobbak vagytok mint amennyi? Crak hisz még szinte nem is pelyhedzik az állad! – nevetett fel keserűen Blaise. – Van fogalmatok róla, hogy miről beszéltek egyáltalán? Azt hiszitek ez is egy játék? Mint a köpkőzés? Meg a robbantós snapszli? Most új játékotok lesz? A halálfalósdi? – kérdezte Blaise körbenézve a hálóban jelenlevőkön. – Ha nem fogtátok volna fel akkor én most közlöm veletek, hogy ez a játék élesben megy. És itt ölni kell! – feszültek az idegek Blaise nyakán, ahogy rekedtes mély hangon kiejtette az utolsó mondatot. – Szóval inkább azon gondolkodjatok el hogy milyen eredménye lesz annak amit akartok! – zuhant vissza az ágyára Blaise rosszkedvűen.

- tudod Blaise nem tudom miért te beszélsz, amikor ha nem tűnt volna fel folyamatosan megtagadod azt, ahova születtél. Nem ellentmondásos ez? Az lenne a dolgod, hogy ugyanúgy tégy mint mi, ha nem látnád csak te vagy a másik oldalon, komolyan vagy ennyire beképzelt, hogy azt hiszed a tied a mardekárnak tetsző és megfelelő oldal? Nem veszed észre hogy rendbontó elem vagy? Hogy fertőzött eszmékkel vagy közöttünk? Nem kellene kikúrálnod a saját bajodat is? A legjobb gyógyító az, aki saját magát meg tudja gyógyítani, lám neked ez mégsem sikerül – vágta hozzá keményen Draco. Érzékeny területre tapintott tudta jól. Ráadásul szándékosan hozta fel Blaise legféltettebb érzéseit, azt a területet, ami Blaisenek a legfontosabb a világon. Blaise úgy pattant fel, mintha máglyára ült volna. Az egyetlen, ami megakadályozta abban, hogy Dracónak rontson az Seaffy volt, aki beugrott a két fiú közé, s Blaise lábán felmászva besündörgött Blaise karjába.

- Igaz is. Bár látom mennyire nem nőttetek fel ehhez ,akkor ezt mondom feleletként Draco: a saját testének és lelkének mindenki korlátlan ura. Te ne foglalkozz az én lelkemmel és az én gondolataimmal. Emlékszel mit mondtam Daphnénak. Nem csak a nőkre érvényes amit mondtam, hanem a férfiakra is. Mindenkire. Az én szabadságomat senki se sértse meg és senki se korlátozza.  – süvítette magából Blaise, s ledobta a macskát a földre.

- Mi látjuk, hogy valami nem jó, s megpróbálunk tenni is ellene ez a bajod? Hogy a francba kerültél te a mardekárba, ha ezt nem látod át? – kiáltotta vissza Draco. Mindkettejük homlokán dagadtak az erek. Draco vizenyős szürke szeme, és Blaise száradt vörös szegélyű sötét szemei villámokat szórtak a szemben állóra.

- mi a fasznak akarsz te engem is beletukmálni a hülye gyilkos gondolatvilágotokba? Hagyjatok vele békén. Mindenki éljen úgy ahogy neki tetszik, ne úgy ahogy a többségnek tetszik. Élni tudni kell! De ti lám nem tudtok! –üvöltötte csúfondárosan Blaise. Egyetlen villanásig akár a küzdőtéren összenéztek, s hogy az ideg melyikükben mozdult hamarabb már nem tudták volna megmondani. Egymásnak rontottak. Blaise kibillent az egyensúlyából, s zuhantak a sötétzöld szőnyegre. Crak és Monstro egy emberként rohantak szétválasztani a fiúkat. De nem kellett a segítségük. Draco aki indulatosan szinte Blaisebe akarta az imént verni a mardekár eszméket, csak azt érezte, hogy Blaise hasa rázkódik, majd torokból jövő nevetéssel Blaise féktelen hahotában tört ki,

- most akkor mi van, mégiscsak lesz ma szex? – kérdezte Blaise, Draco alatt heverve, s Draco dühe a kérdést értelmezve elpárolgott, s végül kifáradva ő is vihogva felnevetett.

- Akkora barom vagy – lökte le Blaise kezét Draco, s lemászva róla, Blaise mellett elterült a földön. Blaise homlokát dörzsölgetve fáradtan nevetgélt. Draco is a mennyezetet nézte a feje felett. Crak és Montro nevetve, s megnyugodva otthagyták őket a földön. Minden rendben. Az éjszakai csendbe Blaise rekedtes hangja hasított.

- Daphné megijedt, hogy lehet terhes – mondta halkan Blaise, hogy csak Draco hallja. Draco oldalt fordította a fejét a vallomást hallva.

- Mármint tőled? – fonta össze ujjait a hasán Draco.

- Hát nem is Merlintől – nevetett Blaise. – Rohadtul összekaptunk, még tegnap. Csupa baromságot kiabáltunk egymásra. Jajh! – Blaise fáradtan átdörzsölte az arcát. – Tudod Draco még jó, hogy nem vagy nő. Veled éppen elég néha összekapni – eresztette ki lassana tüdejéből a levegőt Blaise.

- És?  - kérdezett rá szemöldökét megemelve Draco.

- Mit és? – fordította a fejét Draco felé Blaise.

- Hát…terhes? – kérdezett rá Draco, suta szemrebbenéssel.

- Persze, hogy nem! – futott fel néhány finom ránc Blaise homlokán.

- De a frászt hozta rád mi? – vihogta Draco gyomron vágva Blaiset.

- Hát rendesen. Először nem is értettem hogy mi van. Hogy nekem támadt. Szó szerint nekem rontott és hiába nyugtattam, hozzám vágta, hogy nem lehet bennem megbízni, meg hogy mindig csak magamra gondolok, meg hogy hogy lehetek ennyire pasi, hogy engem nem is érdekel, hogy most mi a francokat csináljon…Fuh! Futottunk pár kört, mire leesett, hogy  talán megcsinálhatná a tesztet mielőtt szétmarjuk egymást. Dúlt, fúlt s most visszafogta magát velem. Ezért nem is találkoztunk ma igazán. Csak nem akartuk, hogy tudjatok róla. Persze nyakam rá, hogy elsírta a bánatát a lányoknál, mert Pansy ma kasztráló tekintettel nézett rám, igaz egy szót sem szólt – nevetett Blaise.

- S megvolt rá az esély? – hunyorított Draco sejtetőn Blaisere.

- Hát csináltunk pár veszélyes dolgot nem állítom, hogy nem… - simított át a száján Blaise kínosan.

- S ha kiderült volna hogy terhes? Mit teszel? – kérdezett rá Draco. Blaise tenyerével átdörzsölte a homlokát.

- Nem állítom, hogy nem futott át minden lehetséges dolog egész éjszaka a fejemben, hogy akkor most hogyan tovább, meg mit tudom én… - Blaise kieresztve a nehezen, visszatartott levegőt Dracóra nézett. – te mit tennél, ha kiderülne Pansyról….hogy gyereket vár?

- Az teljesen más. Nem is voltunk együtt – legyintett Draco.

- komolyan nem voltatok még együtt? – lepődött meg Blaise. – Nem akartam minden hétvégén kérdezgetni, mert azt hitted volna rád szálltam. Persze az elsőtől mindenki tart. De ha mégis!

- ha mégis? – Draco elgondolkodott. – Az sok mindent más megvilágításba helyez. Nyilván…elvenném feleségül.

- Csak felcsináltad nem kell azért mindjárt holtodiglant fogadni! – nevetett Blaise.

- Hát nem tudom én ezen még annyira nem gondolkodtam. Nem voltam ilyen helyzetben. Mert te mire jutottál? Elvetted volna daphnét? – súgta Draco kíváncsian.

- Hát… nem. Előttem még teljesen más dolgok állnak. Nekem ez a gyerek, meg családosdi nem aktuális még nagyon sokáig. Egy gyerek mellett nem lehet tanulni. Szerintem ezért is szálltunk most ennyire magunkba – vallotta be Blaise. – Szerintem daphnénak leesett, hogy rohadt keveset élt még, s szinte alig ismer még pasikat, nekem meg leesett, hogy ideje tanulni, mert az fontosabb. Na hát ezért volt a mai napunk ilyen fura. Szóval azt hiszem most visszafogtuk hirtelen magunkat. De ez csak pillanatnyi állapot úgyis. Nagyon testidegen dolog nekem ez a házasság. S ezt Daphnénak is mondtam. Ez az intézményrendszer nem nekem való. Azt hiszem egyébként most tényleg megharagudott megint. Olyanokat vágtunk egymás fejéhez! Gondolhatod! Mindketten teljesen bepánikoltunk! Hozzávágtam, hogy felcsináltatta szándékosan magát! És megkaptam, hogy mekkora szemétláda vagyok, hogy ismét kibukott ami egész évben, hogy képtelen vagyok felelősségteljes lenni, hogy nekem az a legegyszerűbb, hogy azt mondom vetesse el, holott én vagyok a gyógyító, a legkevésbé se kellene ilyeneket mondanom, de én ehhez is önző vagyok, és hogy ne rendelkezzem az ő teste felett. És igaza van! – hunyta le a szemét Blaise. – sokszor tényleg talán…lenéztem Daphnét. Nem ez nem jó szó. Mindegy szóval…mindegy… igazán most jöttem rá, hogy a magunk módján nagyon is hogy egyenrangúak vagyunk. Pont ezért is vagyok vele. Mert ennyire felnőttesen gondolkodik. Csak hirtelen elvesztettem a fejem én is. Bölcsebb lett volna azt mondanom, hogy ő maga döntse el, hogy mit akar, nem rögtön hozzávágni, hogy hogy basszus még tizenöt éves, kimaradna miatta a suliból, meg minden. Én akartam korlátozni az ő szabadságát. A döntésszabadságát. S ő vágta hozzám a saját szövegemet. Hogy én ne mondjam meg neki, hogy ő mit csinál a testével.

- Akkor nem egy szokványos nap van mögötted – állapította meg Draco.

- Főleg, hogy azért, most még nem ült el bennünk ez a dolog. Daphné úgy kerül, mint tyúkok a kakast. Fél, hogy ráugrok és felcsinálnom. Most komolyan úgy nézek ki, mint aki meghág valakit és teherbe ejti? – védekezett Blaise.

- Őszintén szólva… igen – mérte végig Draco nevetve.

- Kösz – húzta el  a száját Blaise. – Mindig mondom a kisugárzásom. A tekintetemtől vemhes lesz még Karmilla is.

- Na akkor tuti kasztrálva leszel. Ha Pansyn múlik – vihogott Draco.

- Azért nem mered elővenni mi? – húzta Blaise.

- Hát csak nézz rá! Inkább a biztonságos nadrág mögött, mert Pansynál sosem lehet tudni – kacagott fel Draco cinkos pillantást váltva Blaiseel.

- Egyébként megfigyeltem, a veszekedések Daphnéval mindig erősítik a kapcsolatunkat. Mert kibukik minden a másik előtt és ettől érünk is azt hiszem. Most sokkal jobban csodálom Daphnét mint eddig, s egyre jobban körvonalazódik mindkettőnk előtt a kapcsolatunk egésze – bólintott határozottan Blaise.

- Én nem is tudom…Pansyval inkább ront a helyzetünkön…pedig talán annyira nem is veszekedés volt inkább csak eszmecsere – bizonytalankodott Draco.

- Jajh, politika és sötét fellegek? – kérdezte Blaise.

- Hát…igen…és nagyon ellentmondásos a kép. Rájöttem, hogy mindez sokkal árnyaltabb, mint hittem.

- Látod nálunk az egyetlen dolog amiben teljesen egyetértünk az a politika. Tök fura, hogy nálatok meg inkább ez az, ami…meghatározó. Még jó, hogy különbözőek vagyunk – nevetett fel Blaise. – Eszmecsere! – ejtette ki fintorogva a szót Blaise. – Draco szerintem inkább ti kövessétek ebben a mi példánkat, ha politikáról van szó, akkor próbálkozzatok a halálfalócsemeték nemzésével.

- Hülye! – lökte meg Draco vigyorogva. Blaise felállt s felhúzta a földről Dracót is. Draco hitetlenkedve nézett a fiúra.

- mi van? – kérdezte mosolyogva Blaise.

- Csak, hogy tök fura…hogy mikről beszélgetünk mi ketten – mondta pimasz mosollyal Draco.

- Azért érünk, érünk, maholnap nagykorú leszel Draco. Azért…

- Azért inkább holnap – rázta meg a haját Draco.

- de tényleg jó, hogy…sok mindent meg tudunk beszélni, ha nem is mindent – nézett el Blaise.

- Igazad van Blaise. Mindenki úgy éljen, ahogy neki tetszik, ne úgy, ahogy a többségnek  - jegyezte meg elgondolkodva Draco. Alapvetően az ő gondolataival sem értett egyet senki más. Még az sem, akitől a legjobban várta: Pansy. Ezért érezte ezt az eddig sosem tapasztalt elbizonytalanodást. Bár Pansy is nagy mélységekben úgy gondolkodik mint ő, a finomságokban azért alapvető eltérések mutatkoznak a gondolkodásukban. Pansyval állandóan kettősséget érez. Eddig csak az az állandó feszültség, a határvonal, hogy nem is barát, de mégiscsak barát. Hogy elsősorban tervekben és gondolatokban egyeznek, tanulásban, érdeklődésben, háttérben, rangban. S most olyan furcsa, hogy mintha minden megcserélődött volna. Elsősorban barátnő lett, s ahogy Draco egyre erősebb elhatározása és irányváltása éleződik, politikailag egyre kivehetőbben határolódik el a gondolkodásuk egymástól. S ezt valahogy nem tudta elfogadni Pansytól. Most fontosabbá vált az, hogy Pansy az intim szférája része lett, de valahogy kezd elzárkózni Pansytól halálfalótéma területén. Olyan bonyolult lett minden. Vágyik a lányra, s közben bosszantja, hogy eszmeileg most valami törés van közöttük. Fura, hogy ebben most nem gondolnak egyet. Ez olyan szokatlan Pansytól. Ezért a bizonytalanság. Ha visszacsinálhatna mindent, akkor viszont hiányozna az, ami olyan új Pansyval, amit senki mással nem érez, amiről senki mással nem képes gondolkodni sem, vagy vágyakozni. Ő egyszerűen nem Blaise. Blaise aki, meglát egy formás feneket és máris meg akarja szerezni. Draco csak Pansyt látja és senki mást nem akar már. Csak kicsit közelebb tökéletesen összehangolt gondolkodásuk lenne a halálfalók terén. Igaz a szülei sem gondolkodnak összecsengően a halálfalókról, s lám mégis összeházasodtak.  Talán tényleg nem is ez számít. Elsősorban ő sem azért van Pansyval, mert annyira összecsengő a véleményük, hanem mert jó a lánnyal lenni. Draco is bemászott a takaró alá, s elfújta a gyertyáját. Lesz ahogy lesz, még jó, hogy Pansyval nincsenek ilyen gondjaik, mint Blaisenek Daphnéval.