Blaise nem kis bosszankodására a Malfoy-kúrián nem lehetett akkora rúgjunk ki a hámból bulikat rendezni. Bár mivel vendég volt, tartotta magát az etiketthez és csak halk mormogásokkal jelezte, nemtetszését például a korai ágyba kerülés miatt is. Dracót meg sokkal másabb dolgok izgatták, mint az, hogy Blaise részegségig igya magát, dübörgő Walpurgis zene mellett. Ő most kifejezetten örült, hogy szüleire való tekintettel, hamar elküldte a társaságot lefeküdni. Pansyval már megbeszélték, hogy átjön hozzá, aminta  többiek elcsendesednek. Draco gyertyafénynél olvasott az ágyában. Suhogó anyag, Pansy hangtalanul tette be az ajtót maga mögött. Draco pulzusszáma megugrott. Kiszáradt a szája. Pansy szíve is a torkában dobogott.

-         Hé ennyire félelmetes vagyok? – kérdezte Draco, ahogy a lány még mindig az ajtóban állt.

-         Nem, dehogy, azt hittem… - Pansy elhallgatott.

-         Bármit is hittél rosszul hitted, mert a valóság sokkal kegyetlenebb lesz – mosolygott rá Draco, s ledobta az éjjeliszekrényre a könyvet, s felhajtotta a takarót maga mellett. – Nos? Magam cipeljelek az ágyamba?

-         Nem…tudom…ez olyan… különös – nézett körbe a szobán alaposabban Pansy. – Hogy itt vagyok a hálószobádban… - Rúnafeliratos márványkandalló, Leeresztett nehéz sötétítőfüggönyök. A Malfoy-kastélyban a drapéria vitt mindent. Gondosan válogatott, esztétikus, színben, anyagban a szobákkal harmonizáló gyönyörűen felkötött, vagy épp leengedett, szépen redőzött drapériáik voltak. Ráadásul csillagászati összegű anyagok, hímzettek, olyan szépek a függönyök, amilyeneket Pansy még életében se nagyon látott. Választékos ízlése volt akárki szerezte is be ezeket a drapériákat. Pansy zavartan ereszkedett Dracó ágyára. Draco a párnájára könyökölve fürkészű szürke tekintettel Pansy tekintetét kereste. Rózsaszín frottírtörülköző. Pansy babráló ideges mozdulatokkal leterítette a pezsgőszín Malfoy-lepedőre, s kinyújtva a lábát a takaró alá csúsztatta.

-         Mi ez? – fogta két ujja közé a törülközőt Draco.

-         Nem szeretném…öhm…összekenni az ágyneműdet – vörösödött el Pansy. Draco is elpirult. Kezével átsimította Pansy arcát, s áthajolt hozzá, hogy megcsókolja. Bátortalanul indították a csókot. Draco beletúrt az ében hajba, hátradöntötte a lányt a párnára, s fölé könyökölve csókolta. Szédült, mint mindig minden csókjuknál. Végre senki nem hallja őket, senki nem látja, se közel se távol senki nem hallgatózik. Itt van nála, az ágyában, ez az ében hajú bosszantóan domináns boszorka, akinél jobban még soha semmit és senkit nem akart. Draco mohón oldozta le Pansy rózsaszín köntösét a lányról. Kezét becsúsztatta Pansy combjai közé, s megemelte a fejét, hogy a szétomló köntös mögül felbukkanó női testben gyönyörködjön. Találkozott a tekintete a sötét villanással.

-         Fújd el a gyertyát! – súgta zavartan Pansy, ahogy magára akarta húzni a takarót.

-         Szeretnélek látni – tiltakozott Draco.

-         Nem, fújd el! Zavar! – makacskodott Pansy, felhúzva a mellkasára a karmazsinvörös ágytakarót.

-         A barátnőm vagy Merlinre és még nem is láttalak meztelenül! – csattant Draco mérgesen.

-         Akkor hagyjuk az egészet! Nem tudom elengedni magam, ha nappali fényben csináljuk! – bosszankodott Pansy, s megkötve a köntöst felpattant az ágyról. Draco feltérdelt az ágyon:

-         Tessék itt a rohadék sötétséged ha ezt akarod – fújt dühösen a gyertyára Draco, s az füstbe csapva elaludt. Draco is kimászott az ágyból, s Pansy után ment. Lehajolt a lány vékony ajkaira. Pansy erőtlenül vetette át a karját Draco vállán.  Draco maga előtt tolva a lányt visszaaraszolt vele az ágyhoz, s lerántotta róla a köntöst. Nem volt semmi a köntös alatt. Csak Pansy meztelen levendulaillatú bőre. Draco megrészegedett az illattól. Képtelen volt tovább állni, ledöntötte a lányt az ágyra, hogy felé rogyva szédüljön a nyugtató illattól. Tenyerével átsimított Pansy meztelen mellén, hasán, a csípőjén a combjain. Egész testében remegett.

-         Annyira kívánlak Pansy! Olyan kívánatos vagy – zihálta remegőn Draco.

-         Nem akarom hallani a Blaisetől származó szövegeidet – morogta Pansy sötéten.

-         Mi?- tért magához egy pillanatra Draco. – Miből gondolod, hogy én Blaisetől… - állt le Draco.

-         Jó, hagyjuk, inkább ne beszéljünk – húzta vissza Draco fejét Pansy, hoyg  újra összeforrjanak ajkaik. Draco átsimított Pansy lábai között. Érezte, ahogy az alatta hullámzó test megremeg. Ujjait rányomta a forró nedves női testrészre. Koromsötét volt a hálóban. A sűrű, nehéz drapériák teljesen elzárták a külvilágot a fényeket, mindent. Draco ahogy az éjjeliszekrényén tapogatódzott leverte a vizespoharát, eláztatta a bőrkötéses könyvet, semmit sem látott. Pansy csak a csörömpöléseket hallva figyelt fel.

-         Olyan sötét van semmit nem látok! – motyogta Draco a sötétbe. Hol a fenébe lehet már az a kis csomag? Tuti, hogy leverte azt is leseperte a kezével, amíg it tapogatódzott az éjjeilszekrényen.

-         Jó, gyújtsd meg a gyertyát – engedte el Pansy, s kisepergette addig a haját az arcából. Felhevült testtel reszkettek mindketten. Draco sercegve meggyújtotta a gyertyát.  Az éjjeliszkreényről leszórt hatalams felfordulásban megtalálta a csomagot ,s feltépte. Pansy beharapta a száját. Draco reszekető ujjakkal igazgatta fel a vékony nedves hártyaszerű anyagot. Kifújta a levegőt. Huh ezzel emgvagyunk!

-         Elfújjam a gyertyát? – kérdezte Pansytól. A lány hangtalanul bólintott. Ismét sötét ereszkedett rájuk. Draco kitapogatta a lányt az ágyban, s imsét elhelyezkedett a combjai között. Megcsókolta. Pansy jéghideg ujjai szorították a derekát. Sötétség. Pansy zihálása. Levendulaillat. Draco úgy kézpelte minden villámgyorsan fog történni, de ehelyett minden csak vánszorgott. Ahogy közelíteni ekzdett Pansy nedves már olyan hívogatóan forró szeméremajkaihoz. Pansy megfeszült. Draco próbált beljebb helyezkedni.

-         Öhm… - tolta teyerével Pansy a csípőjét.

-         Mi az? – pihegte kimelegedve Draco.

-         EZ nem jó így. Fáj! Hagyd abba Draco! Ez most nem fog menni! – húzódott el Pansy. Draco csalódottan, remegve zuhant az ágy másik végébe.

-         Tudtam, hogy ez lesz, Pansy veled mindig ez van! – túrta át a haját ingerülten Draco. – Soha semmi sem úgy megy mint általában, ahogy szokásos, ahogy várható lenne. Mindent borítasz, mert olyan makacs egy boszorkány vagy, amilyennel még nem találkoztam! Hogy lehetsz ilyen? – belebámult a vaksötétbe. De hiába meresztette a szemét semmit sem látott. Képtelen volt lecsillapítani felhevült testét. Kielégületlenül feküdt a lány mellett, akire a legjobban vágyott.

-         Te hogy lehetsz ilyen? Én nem vagyok Greengrass és szőke sem! – csattant Pansy.

-         Tudod mi a legnagyobb gáz a ma estében? Hogy megbeszéletlenül ugrottunk neki! Miközben annyi mindent meg kellett volan beszélnünk – dühöngött Draco.

-         Akkor beszéljük meg! – ért hozzá Pansy. Draco lehunyta a szemét. Pansy a korom sötétben az egyetlen testrészéhez ért, amihez most talán nem kellett volna. Jó, hogy most teljesen sötét volt a hálóban, hogy eltakarta a pirulásukat. Pansy megadóan fújta ki a levegőt a tüdejéből. Ráfonta ujjait Draco lüktető férfiasságára.

-         Ha most nyáron nem történne meg…? – súgta Pansy.

-         Erősen bevésem az emlékezetembe, s minden nap felemlegetem előtted jó lesz? – kérdezett rá Draco nevetős hangon, s Pansy tarkójára csúsztatva tenyerét a lány ajkait kikereste a szájával. Pansy kezdetleges szorító mozdulatai ellenére is Draco, ahogy már végletekig felcsigázva feküdt a lány mellett halk hörgés kíséretében feszült meg, s egy pillanatra megmarkolta Pansy ében haját, hogy aztán ellazulva ejtse karját a párnára.  Pansy csendben vette a levegőt néhány percig. Dracónak fogalma sem volt róla mit gondol a lány. Már megint. Miért is izgatja állandóan, hogy mit gondolhat a lány?

-         Merre van a mosdó? – kérdezte olyan halkan, hogy Draco alig értette.

-         Itt az én oldalamon az ágytól nem messze – krákogta Draco nehezen. Most ébredt rá, hogy szegény Pansy kezére teljesen ráfolyt…Jajh! Draco csak a huzat suhogásából sejtette, hogy Pansy felállt, a neszek szerint Pansy az ágyat tapogatva megkerülte, s a sötétben kitévelygett a mosdóba. Draco gyertyát gyújtott ,s ő is a lány után ment megmosakodni.  Pansy a kád szélén ült.

-         Kimegyek addig – haladt el Draco mellett. Draco hideg vízzel átcsapta az arcát is. Csak a hálóból szűrődő fények segítségével tájékozódott nem gyújtott világosságot a mosdóba is. Amikor méregzöld köntösben kilépett Pansy nekiszegezte a kérdést.

-         Csalódtál igaz? – szinte követelte, hogy válaszoljon rá.

-         Nem, nem csalódtam. Tudtam, hogy veled soha semmi sem egyszerű és könnyű. De én örülök, hogy nem vagy szőke – vigyorgott a lányra.

-         Örülsz, hogy véletlen sem kell komolyabbat tervezni velem? – kérdezett rá Pansy.

-         Mikor fogalmaztunk mi ilyesmikről, hogy bármit is tervezünk? – csúszott be a paplan alá Draco.

-         A Transzformációs szemlében volt egy cikk… - kezdett bele Pansy. Draco áttúrta a haját.

-         MErlinre Pansy minek olvasod? Blaise mindig megvesz minden tudatkárosító dolgot! Mint az a Numerológia új elmélete című könyv is – támasztotta a fejét az ágytámlának Draco.

-         Végighallgatod amit mondani akarok? – vágta keresztbe a karját Pansy, ahogy felé sandított.

-         Igen, hallgatlak – bólintott Draco, s emelt szemöldökkel Pansy felé fordult.

-         Tehát…a tanulmány szerint. Az aranyvérűek régi eszközökhöz nyúlnak vissza, hogy demográfiai robbanást érjenek el. – Pansy jelentőségteljes szünetet tartott. Draco nem reagált. Várta, hogy Pansy folytassa. – Vagyis régen kitolták a házasságkötés időpontját csaknem a harmincas éveikig, hogy ezzel szabályozzák a születést. Most viszont a minél alacsonyabbra hozott házasulási korhatárral próbálják elérni, hogy a korai házasságkötések révén egy házasságon belül több gyermek szülessen, tehát növelik a születési rátát.  – Pansy elhallgatott. Draco még mindig felvont szemöldökkel nézte a lányt. A válaszára várt.

-         Igen? Értem. Érdekes statisztikai elmélettanulmány arra, hogy Blaise elszórakozzon rajta, amíg elolvassa. Egyéb kérdés? – nézett a lányra várakozóan.

-         Igaz vagy sem? Te is így gondolod? Ti is? A mardekárból nagyon érdekes módon mindenki húsz éves kora alatt megházasodott. Csak a leghíresebb párost említve Marcus Flint is. Valóban csupán véletlen? Vagy tényleg egy olyan mondjuk így évek óta kialakult szokásrendszerről van szó, amely a Transzformációs szemle  szerkesztőinek is szemet szúrt? – vonta fel a szemöldökét követelődzően Pansy.

-         Most megint a hosszú távú terveink a téma vagy mi? – ráncolta a homlokát Draco. – Mire akarsz kilyukadni?

-         Igen, vagy nem? A Cikk a múlt hónapban jelent meg! Te is tudod! Az aranyvérűek között burkoltan azért beszélnek erről. Itthon is beszéltetek erről ugye?

-         Nem tudom miért lovagolsz a témán Pansy ,ahelyett, hogy rajtam lovagoltál volna ma este… - kezdett bele Draco sunyi oldalpillantással, mire Pansy felé csapott. – de ha annyira tudni akarod igen nekem is feltűnt, hogy az előttünk végzett összes mardekáros meglehetősen gyorsan áll oltár elé.

-         Véletlen egybeesés?

-         Nem, nem véletlen egybeesés – sóhajtott Draco. – S msot talán még jobban felpörögnek az események. A Nagyúr visszatért. Hamarosan összecsapások várhatóak, mindenki biztosítani akarja az utódokat a családot miegymást. Mindez nem változtat a kettőnk problémáin Pansy.

-         Hogy történetesen ne mvagyok szőke. Hány évem van még veled? Három? Annyi se? – kérdezett rá Pansy.

-         Jaj, hagyjuk ezt! Ma túl sok ez nekem Pansy! Bejelentettem itthon, hogy a barátnőm vagy. Miközben szembesülnöm kell magamnak is azzal, amik a család elvárásai. Itt vagy velem. De mégsem vagyunk együtt… - csattant erélyesen Draco.

-         És én mit mondjak? Te itthon vag yDraco! De én? Elhívtál, hogy szembesüljek azzal ,hogy az álmaim sohasem válnak valósággá? A Malfoy- feleségek! S az a lány a galériában! Mindenki felismeri a hasonlóságot Astoriával! Tudod hogy én is! Tudod, hogy milyen érzés nekem itt lenni? Hogy egy lehetek a sok közül, de semmi több,azt hiszed nem jöttem rá magam is? – Pansy szemét elfutotta a könny, s elfordult.

-         Kit érdekel, hogy Astoria kihez hasonlít, meg kihez nem? Legalább úgy mondod, mintha megkértem volna a kezét! Semmi közöm hozzá. Öt mondatot ha váltottam vele életembe! És mit számít az, hogy hány szőke nő van a családfámon? Ideje a vérfrissítés nem? Nem értem miért kell ezeket a köröket ma veled is lefutnom? Jól akartam magam érezni ma este, mert ez az első éjszaka amit együtt töltünk, ki akartam zárni minden más hülye problémát a genetikát ,az aranyvér gondokat, a halálfalótémát mindent a hálószobámon kívül akartam tudni, mert azt akartam élvezni, hogy te itt vagy velem. De nem mert neked állandóan kibeszélőmániád van. Az éjszaka kellős közepén veled a legégetőbb varázsvilágbeli és saját életünk beli problémákat kell megvitatnunk. Szuper! Tényleg írtó remek, hogy átjöttél ma este hozzám4 Mert lám megint a legcsodálatosabb estét neked köszönhetem, mindig is iylenre vágytam, kösz! – mordult Draco a párnáját csapkodva. A halántékánál kidagadtak az erek. Annyi probléma, annyi kétség és kérdés, annyi sértettség, gond van a fejükben. Draco belátta, hogy elkapkodták az estét. Az első éjszakát.  Pansy is tele van sebekkel, Draco tele van gondokkal. Hogy fogják ezeket összeegyeztetni valaha is? Pansy is belátta, hogy nem kellett volna mindent Draco nyakába zúdítania. Hiszen Draco tényleg soha egyetlen szóval se mondta, hogy nem őt akarná, hogy ragaszkodik a Malfoy-hagyományokhoz. Draco nem tehet arról, hogy a családban vannak meghatározó dolgok, amiktől nem kellene eltérni. S Draco egyelőre nem foglalkozik semmi mással. Csak vele. Az ő elismertetésén küzd és ő is hátba támadja. Talán tényleg nem kellett volna így a fiúnak vágnia a félelmeit. A féltékenységi rohamait. Bármit. Pansy fáradtan megroggyantotta a vállát, amitől ismét olyan rossz lett a tartása, ami Narcissa Malfoy éles kontrollvizsgálatán nem is ment át. Draco követte a mozdulatot.

-         Emlékszel…amikor elsőben beszéltétek a kviddicscsapatokat? S én utánanéztem a te kedvenc csapatodnak. Tudtam, hogy az lesz a te választottad – mosolygott halványan Pansy. – A Falmouth Falcons. Azt hittem…a szobádban van egy nagy poszter a csapatról. Úgy képzeltem el akkor a szobád, véletlen sem ilyennek…mint ez a gyönyörű háló – nézett körbe nosztalgikusan Pansy. Nem, tényleg ne mgondolta, hogy Draco szobái ennyire beleilleszkednek a kastély egészébe. Amikor még csak álmodozott Draco hálószobájáról. S most itt ül vele egy ágyban. Ezen a fejedelmi baldachinos ágyon. Olyan hihetetlen még mindig.

-         Valóban volt akkoriban egy Falcon-os képem. De az is aranykeretben – húzta el a száját Draco. – Akkor még kicsi voltam. A Malfoy-image-hez már nem megy a gyerekes poszterragasztgatás. Rajtakaptalak, amikor apámat bámultad a Prefektusok akik sokra vitték kötetben. Miért nézegetted őt? – kérdezett rá érdeklődve Draco.

-         Mert mindig is érdekelt minden, ami veled kapcsolatos – mosolygott rá Pansy.

-         Azért elég sokáig tartott, mire odáig is eljutottunk, hogy kifejezzük az egymás iránti feszültségekből az építő jellegű érzelmeket is – állapította meg Draco.

-         Kétlem, hogy a jelen helyzet építő jellegű, hacsak a rólad való fantáziálgatásom ne mnöveli az agysejteket – fintorgott Pansy.

-         Én máris számos remek átkot kitaláltam, amíg rád gondoltam – vihogott Draco pimaszul. Pansy a gyomrába bokszolt játékosan, s Draco magához rántotta a lányt.

-         Egyébként elárulok egy titkot – súgta Pansy Draco mellkasára hajtva a fejét.

-         Ha azt mondod bűbáj alatt vagyok akkor elhiszem – felelte Draco.

-         Én már egy évvel hamarabb megpusziltalak. Még harmadév elején – támaszotta meg az állát Draco mellkasán Pansy, ahogy felnézett a fiúra.

-         Hazudsz! – vágta rá Draco. – Ilyesmire biztos emlékeznék, és nekem semmiféle csók vagy puszi nem rémlik harmadévből, még a vonaton sem, amikor Pettigrew levelet írt akkor sem.

-         De igen. Én tényleg megpusziltalak. A gyengélkedőn. Amikor aludtál…és én voltam az ágyadnál – vallotta be a régi titkot Pansy.

-         Komolyan? – döbbent le Draco.

-         Igen. Én már akkor… - bólintott Pansy.

-         Ejha egészen hitelesen játszottad a ki nem állhatlak szerepet, emrt én például elhittem neked – felelte rá Draco. – Na jó nem igaz.

-         Viszont ha rájöttél volna biztos, hogy kölcsönösen megátkozzuk egymást – nevetett fel Pansy, s megsimogatta Draco mellkasát. – Miért főztél nekem szerelmi bájitalt? Tényleg azt akartad, hogy szerelmes legyek beléd,  vagy csak szemét görény akartál lenni?

-         Mindkettőt akartam egy kicsit azt hiszem – felelte rá homlokráncolva Draco. – Tényleg főztem szerelmi bájitalt neked! El sem hiszem!

-         Látod tudat alatt már akkor kimutattad te is! -  szorongatta meg Draco hegyes állát Pansy.

-         Igen, de a legintimebb közeledésben én előztelek ki. Amikor a vonaton harmadévben…letapiztalak – vigyorgott Draco, átsimítva tenyerével a lány derekán.

-         Jaj emlékszem! Rámestél a Roxfort Expressen és éppen a mellemet fogtad! – kacagott fel Pansy. – Miylen vicces emlékeink vannak hallod!

-         Magunknak köszönhetjük! Annyira hadakoztunk mindig egymás ellen – bólogatott beismerően Draco.

-         Gyerekek voltunk még! – legyintett Pansy. – De mindig húztuk egymást!- Pansy elálmosodva bújt közelebb Dracóhoz. Draco magukra igazította a takarót. – jó itt nálad tudod? A Malfoy-birtokon…összebújva az ágyadban!

-         Hozzá tudnál szokni? – tette fel a kérdést Draco, de el is hallgatott. Pansy sem felelt.

-         Elárultuk a kis titkainkat egymás előtt – sóhajtott fel Pansy.

-         Nem hiszem. Tele vagyunk titkokkal – Draco ásítva elfújta a gyertyát. – Aludjunk, sok volt nekem ez a mai nap.

-         Ühüm… nekem is – morogta Draco mellkasába fúrva az arcát Pansy is, s mindkettejüket észrevétlen nyomta el az álom a kimerítő nap után.