Draco a szikláskertjük egyik szürke terméskövén szétterpesztett lábbal, egyik lábát a sziklára támasztva laza tartással ült. Hagyta hogy kézfeje erőtlenül előrebukjon, ahogy a könyökét a combjain támasztotta. Könnyű szellős fekete ingjét lebegtette a nyári szellő. Szürke tekintetével a kúria homlokzatát pásztázta. A házimanók a közeli repkényt nyírták szorgos kezekkel. Megnedvesítette az ajkát mielőtt megszólalt.

-         Apám töviről hegyire elmesélte, hogy mi volt ott a temetőben, de biztos nektek is elmondták otthon – vetett futó pillantást Monstróra és Crakra Draco. Hármasban ültek a sziklákon. Távol a kúria falaitól, távol a lányoktól és legfőképpen távol Blaisetől. Egy olyan megbeszélést folytattak, amit csak ők, halálfalók gyerekei érthetnek meg mások úgysem. Ezért is vonultak most félre a többiektől.

-         Persze, hogy részletesen beszámoltak nekünk is – bólogatott Monstro, rövid göndör hajába túrva. Feketében volt Dracóhoz hasonlóan. Sokat nőttek a nyáron. Draco meglepően tapasztalta, hogy Monstro kifejezetten előnyére. Ahogy magasodott arányosan oszlottak el rajta a súlyfeleslegek. Szélesedett a válla. A zsinóros fekete ing szinte feszült a mellkasán. S Draco bosszantóan tapasztalta, hogy Blaise mellett a megnyúlt, most már kövérkés helyett inkább férfiasan robusztus  Monstro is zavaróan kezd férfiasabb lenni mint ő. – Apád kimagyarázta magát – vihogott rá Monstro.

-         Nem véletlen. Apám nagyon befolyásos ember. A minisztériumban is. Ha kell úgy tudja intézni az ügyeket hogy neki jó legyen, vagy legalábbis jobb. És most biztos ,hogy úgy intézi, hogy a Nagyúrnak is jobb legyen. Úgy irányítja és forgatja a dolgokat a galleonokat, hogy bőkezű adományai nyomán késlekedjenek aláírni bizonyos papírokat, meghozni egyes törvényeket, esetleg leszavazzanak bizonyos javaslatokat. Mindenhova befolytak a Malfoy-galleonok, s ezáltal a befolyásunk is – mondta határozottan Draco.  Bár apja mindig is nagyon óvatos volt, most sokkal magabiztosabb tettei voltak, mint eddig valaha. Draco pedig azonnal felismerte, hogy készülődik valami a háttérben, még ha apja rendszeresen csitítgatta is az ügyben és a kíváncsiságát. – A nagyúr titokban akarja tartani a kilétét ameddig csak lehet. Az egyetlen probléma hogy Potter visszatért a labirintusból s ráadásul világgá kürtölte, hogy kik a halálfalók, meg hogy a Nagyúr visszatért. Még szerencse, hogy senki nem hisz neki, vagy legalábbis a többség nem hisz neki – vihogott kárörvendően Draco.

-         Nagyot aratunk és kaszálunk majd, ha végre lecsaphatunk – dörzsölgette erős vaskos férfikezét Monstro.

-         Kaszálunk az biztos – dünnyögte Crak, köveket morzsoglatva a markában.

-         De tudjátok minek örülök igazán? – kérdezte tőlük gonosz vigyorral Draco. Tudta, hogy ezt senki sem tudja ,csak a legbelsőbb emberek. Éppen ezért…sejtette ,hogy olyan információkat mond, amikre a másik kettő még gondolni sem gondolt. – Dumbledoret kiszavazták a Mágusok Nemzetközi Szövetségének elnökségéből. – halkult el a hangja jelentőségteljesen, közelebb hajolva társaihoz. - Apám nem kis befolyása volt benne ,hogy kifúrták onnan. Így sokkal jobb helyzetben vagyunk. Dumbledorenak végre nincs beleszólása és belelátása a minisztérium, a nemzetközi kapcsolatok ügyleteibe. Ráadásul apám is bátran tevékenykedhet, mert Dumbledore mindig gyanakvással követte a ténykedését. De most már az öreg aggastyán semmit sem tehet. Merlini kort élt meg ideje visszavonulnia. Mindenhonnan.

-         A suliból is elhúzhatna már! – morgott Monstro.

-         Jah! Viszont úgy hallottam ,apám úgy tudja, hogy nekünk kedvező változások lesznek a Roxfortban.  Dumbledore egyfolytában mindenütt hangoztatja, hogy visszatért a nagyúr! Ettől viszont mindenki paranoiás szenilis bolondnak tartja. Jó nézni, hogy Dumbledore hogy járajta le magát az egész varázsvilág előtt. Látszik, hogy megzápult az agya – vigyorgott Draco.  –a Szent Mungóban lenne a helye – Draco körbepislogott. – Még jó hogy Blaise nincs itt, biztos visszaszólna már.

-         Dumbledorenak szerintünk sem forog jól már az agya, amióta mi a Roxfortba járunk legalábbis tuti. Tisztára bolond az az ember – bólogatott Mosntro is.

-         A legdurvább még mindig az, hogy megfosztották a Wizengamot főmágusi tisztjétől! Az azért nagy dolog nem? – nézett a két meglepett arcra Draco. – Ti még ezt se tudtátok? Hogy lehettek ekkora gyökerek? Nem olvastok újságot? – mordult elégedetlenül Draco. – Mindenhol erről lehetett hallani, Elvégre főmágus nem lehet akárki! A Wizengamotba a legfőbb bírói székbe a legnagyobb tudással bíró nagy tiszteletben álló varázslók kerülnek! És Dumbledoret onnan is kirúgták! – Draco elégedetten nevetett és csapkodta a tenyerét. – Már csak a roxfortból kell kirúgni és akkor végleg megszabadultunk tőle.

-         Biztos okuk volt kirúgni őt a Wizengamot éléről, meg a Nemzetközi Szövetségekből ugye? Vajon mit terveznek? – kérdezett r áganyakvóan Monstro.

-         Naná, hogy okuk volt. Még egyelőre nem tudom, de gondolhatod kik állnak a háttérben – nézett Draco jelentőségteljesen barátjára.

-         Gondolod, hogy a halálfalók és A Nagyúr? – kérdezett rá sötét összevont bozontos szemöldökkel Monstro.

-         Persze, hogy ők. Egészen biztosan. Elvégre most egy csomó bírósági ügyet kell majd újra tárgyalni. Gondoljatok bele, ha Dumbledore mint Főmágus mindenbe beledugja az orrát, és beleszagol és mindent megvétóz meg leszavaz, meg szabotálja az akcióinkat hát akkor aztán nagyon begurulnánk rá! Így meg szépen eltolták az útból, ahogy az öregeket szokás az Abszolúti bevásárlókörút alkalmával – nyújtózott elégedetten Draco. – És ugyanez a Nemzetközi Szövetséggel is a helyzet. Apámtól eléggé jól tudom, hogy ezek a Nemzetközi szerződések és szövetségek és egyebek, mind  minden varázsló felett álló alaptörvények és ezeket soha senkinek sem szabad áthágnia. Na mármost egyáltalán nem mindegy hogy milyen Nemzetközi dolgokat írunk alá, a mi minisztériumunk. Hogy miket fogadunk el. Apám most már jobban ráteszi a kezét a nemzetközi egyezményekre, sokkal jobban tudja felügyelni azt ,hogy az aranyvérűeknek kedvező, a halálfalóknak, a Nagyúrnak kedvező dokumentumokat a nekünk megfelelő finom diplomáciai virágmegfogalmazásba ágyazva fogadtassa el a többi minisztériummal, a külföldiekkel és a többiekkel.

-         Azta! Az  a nem semmi. Nem adja az apád kicsire úgy látom. Mellesleg…Karkarovot kicsinálták a nyáron, arról szól a fáma – dörmögte Monstro mély morgó hangján.

-         Persze, hogy a Nagyúr első útja az áruló Karkarov felé vezetett. – vágta rá elégedetten Draco. - A legelső parancs az ő felkutatása volt és kivégzése ez világos. Rengeteg halálfalót beköpött a mocsadékja! – sziszegte Draco dühösen. – Megérdemelte, hogy utolérte a végzete. Egy halálfaló, egy mardekáros mindig három eszközt használ a céljai elérésére: félrevezetést, zsarolást és bűbájt! Ez az alapszabály Monstro és Crak! – nézett a két legigazabb barátjára Draco. – A Nagyúr is ezzel dolgozik, a halálfalók is ezzel dolgoznak, az apáink is ezzel dolgoznak… - Draco elvigyorodott s a két fiúra kacsintott, s pimaszosan felhúzva az orrát hozzátette: - …úgyhogy nekünk is ezzel kell dolgoznunk.

-         Én máris elfelejtettem – nézett gyámoltalanul Dracóra Crak.

-         Félrevezetés, Zsarolás Bűbáj! Vésd fel a homlokodra ha ilyen híg agyad van! – ismételte le Draco rosszkedvűen. Crak lehajtotta fejét. Monstro viszont újra hátratúrta göndörödő sötét tincseit, s látványosan kihúzta magát. Draco értetlenül figyelte a fiút, s hátra fordult. A lányok közeledtek. Daphné és Blaise egyszerre lépkedve, egymásba karolva. Blaise fehér pamutingben, nyakába lazán megkötött zöld nyári pulóverrel. Tenyerét Daphné csípőjén tartotta, időnként meg-megsimítva a lány fenekét és combját.

-         Nézzétek, Blsise mit hozott nekünk! – áradozott Milly a kezében tartott szerkezettel Dracóék felé rohanva.

-         Mi ez? – Draco még folytatni akarta halálfalódiskurzusát a két eléggé beavatott halálfalójártas barátjával, de a többiek miatt erre már egészen biztos, hogy nem lesz most lehetősége. Milly Draco nyakán átvetette a karját, s Másik kezében már mutatta is a kis szerkezetet.

-         Fényképező. De a legprofibb a legújabb széria minden egyéb kütyüvel felszerelve. Egész fél órás jeleneteket is fel lehet venni vele – Draco orrát megcsapta a Millicentből áradó édeskés kamilla illat.  S a csillogó szürke szempár most is a delien szikla tetején feszítő, robusztus, erősen göndörhajú Monstro felé ragyogtak.

-         Mi van beleestél Blaise valamelyik szirupos bödönébe Milly, mi ez a szag? – tolta el a lányt Draco. A családban mindenki az édes illatokhoz húzódott. Narcissa Malfoy méz, Milly tehát kamilla.

-         Draco, látszik mennyire analfabéta vagy az ilyesmiben a kamillának főzete van, legjobb esetben is forrázata, véletlen sem szirupos – javította ki Blaise.  –Gyulladáscsökkentő az ilyen kis görcsök ellen mint te vagy – nevetett rá.

-         Ne szemétkedj, mert belefojtalak a szökőkútba – hunyorított rá Draco.

-         Monstro megengeded hogy készüljön rólunk egy közös kép? – kérdezte Milly vékony hangján cincogva, s teljesen elpirulva. Draco megforgatta a szemét. Monstro, brummogott valamit az orra alatt, amitől talán a haja még tovább göndörödött, Blaise viszont frissen hátratúrt hajába igazgatta napszemüvegét, s kivette Milly kezéből a készüléket.

-         Figyelem most csap le a kis kígyó! – vigyorgott Blaise, s saját nevetőráncai is mélyültek az arcán ,ahogy a párosra nézve elkattintotta a készüléket. –Milly lepattant Montro mellől a szikláról, s Blaisehez futott.

-         Mutasd mutasd! – kérlelte izgatottan. Blaise  kedvesen Milly kezébe tette a fényképezőt, s visszatekerte neki  a szalagot. Monstro és Milly elég szertartásos jóiskolás stílusban ültek egymás mellett a szikla tetején, s hol az egyik pillantott a másikra, hol fordítva.

-         Ó jaj de édes lett Blaise!- sikoltotta élesen visítva Millicent és Blaise nyakába ugrott, Blaise majdnem hanyatt vágódott Milly súlyától, de egy fél pördületet tett a lánnyal ,s visszaeresztette a földre. – Ugye elküldöd nekem fényképként kérlek kérlek!

-         Milly ezzel a párnája alatt alszik mostantól – jegyezte meg hűvösen Daphné, s erős bambuszillatot maga után húzva továbblibbent.

-         Elküldöm persze! – nevetett Blaise a kezében tartott eszközt nézegetve.  –na? – emelte meg a szemöldökét Blaise, s homloka összeráncolódott ettől. – Szeretnétek egy közös képet? – kérdezte Dracótól és Pansytól.

-         Nem egyet, egy egész sorozatot – húzta a rózsaszín nyári spagettipántos , fodros térdig érő szoknyás ruhában rózsaszín hajpánttal közeledő csinos lányt magához Draco. Belélegezte a haja levendulaillatát, s érezte, hogy ismét elgyengül. Annyira jól állt Pansynak a rózsaszín, imádta ebben a színben a lányt. Mindig mindenkor.  Draco már maga sem tudta, hogy vajon csak azért mert rózsaszínben csókolta meg a lányt először, vagy tényleg azért mert Pansy ellenállhatatlan volt rózsaszínben. Most is meglátta és szíve szerint ölbe kapta volna. Draco Felrántotta a lányt, a magasba, s a feje felé emelve megforgatta ,majd ahogy leengedte a földre, a háta mögé állt ,s fejét Pansy arcához szorítva belenézett a kamerába.

-         Mosolyt kérek! Egy csábosat egy igazi szerelemeset! – mosolygott rájuk gyönyörű fehér fogait kivillantva Blaise. Mélyültek a szája körüla nevetőráncok, A szeme körül felfutottak a kis táskák, a szép apró kis hajszálnyi nevetőráncok a meleg szempár, Blaise kedves kissé kerekded markáns arca. – Pansy kissé lehajtva a fejét belemosolygott a kamerába. Draco kamaszos vigyort eresztett el Blaise felé. Tenyere Pansy gömbölyű vállán  pihent, a lány  szeretgetve simogatta meg Draco arcának azt a felét ,amelyik nem simult szorosan az övéhez. – Kész! – vette el összehunyorított szeme elől a kamerát Blaise. – Megnézitek?

-         Ühüm – bólintott Pansy maga után húzva Dracót. Pontosan olyan volt a kép, amilyennek a nyarat érezték most. Magabiztos, boldog és határozott, és nagyon nagyon szerelmes. Ezen a nyáron úgy tűnt minden jó úton halad. A Nagyúr visszatért. A Malfoyok befolyása és pozíciója hétről hétre erősödött. Dracón pedig ez hatalmas változásokat hozott. Komolyabb és férfiasabb lett. Egyben felszabadultabb és nyíltabb. Pansyn már szinte nyoma sem volt a kislányosságnak. Egy kész fiatal nő volt. Bájos mosollyal, kedves nevetéssel, finom mozdulattal. Elégedetten, csinosan és mindketten nagyon szerelmesen. Csillogó szemekkel, kisimult arcvonásokkal és a maguk szolid visszafogott stílusában értek egymáshoz. Nyár a Malfoy-birtokon. A fekete és a rózsaszín találkozása. És a mámoros érzések.  Olyan gondtalannak tűnt minden most. Az aranyvér sorsa, a politika, távol a Roxforttól. Csak a pompa, az arisztokrata jellem, a két fiatal felhőtlen jókedve.  A frissen mosott rövid, egyenes szőke és ében haj egymásba hullott és összeolvadt.

-         Nem is vagyok ilyen – tiltakozott Draco azonnal a képet látva. Pansyval tényleg sosem szoktak nyilvánosan intim érintéseket tenni. De Blaise jelenléte hol tartozik a nyilvánossághoz?

-         Merlinre tényleg de jól néztek ki együtt – kacsintott rájuk Blaise, a képet fürkészve tovább haladt. Draco futó csókot nyomott Pansy rózsaszín ajkaira, s a lány előresietett Millyhez.

-         Fél órás felvételek visszajátszhatóan? – kérdezte sejtelmes hangsúllyal Draco.

-         Aham. Daphnéval csináltunk házipornót megnézed? – vihogott Blaise halkan suttogva a szavakat.

-         Hát….nem tudom… - nyögte Draco. Lehet hogy nem akarta látni két ismert osztály és évfolyamtársát mi több barátját egy ilyen helyzetben. Blaise elindította a jelenetet. Draco zavartan felpillantott és körbenézett ,hogy ki látja még mit művelnek. De senki sem foglalkozott velük. Milly és Pansy egymásba karolva nevetgéltek. Daphné a haját pödörgetve haladt mellettük. Monstro és Crak kimelegedve csatlakoztak hozzájuk. Draco visszanézett a mozgó képfelvételre. Daphné fekete haja a párnára bukott ahogy fejét hátravetve ívben megfeszült. Rendkívül formás teste volt még így ebből a felvételből is. Bársonyos fehér bőr, Fekete haj, amelynek néhány tincse teljes kontrasztban gömbölyű fehér melleire borult. Hatalmas smaragd szemei fátyolosak voltak a szeretkezéstől. Gömbházfény térdei Blaise derekánál buktak ki a selyemtakaró alól.  Blaise éppen azon mesterkedett ,hogy a lány nyakából leráncigált mardekáros nyakkendővel  Daphné másik csuklóját is az ágytámlához kösse.  Blaise  húsos ajkaival csókokkal borította Daphné arisztokrata fehér vállát ,nyakát,  arcát. Daphné neki feszülve vergődött alatta. Igazán tényleg semmi sem látszott csak a karok, a vállak, a derék, Blaise sűrű sötét haja,  férfias háta, s a mozdulat, ahogy Blaisere jellemző erős impulzusokkal juttatja Daphnét a gyönyör paradicsomába. Daphné lehunyt összeszorított szemmel sikoltott fel a csúcson.

-         Kár hogy nincs hangzóanyag a képhez – morogta Draco.

-         Hát lehet idegelne az a sok nyögés és nyöszörgés amit levágunk ilyenkor – nevetett Blaise. Teljesen művészi volt a beállítás. Draco felismerte Daphné vendégszobáját. A Malfoy kúriában hogy ilyen felvételek készüljenek?! Ha ezt az anyja megtudná te jó ég! Daphné ágyának olívazöld baldachinja és selyempaplanja, a háttérben a babérzöld sötétítő függöny mesteri redőzöttsége. Ez a Malfoy kúria.s Blaise s Daphné velük ellentétben volt olyan perverz hogy kihasználják az alkalmat, hogy ilyen körülmények között szexeljenek, mi több meg is örökítsék. Daphné nagyon szép nő volt, jó látvány az ágyban. S Draco teljesen megértette hogy Blaise szeret hozzá mindig és mindig visszatérni, sőt a sajátjának tekinteni ezt a nőt, mert Daphnét maga alá gyűrni,  felette erőlködni azért…biztos nem lehet semmi. Főleg ,hogy Blaise és Daphné együtt nagyon szépek voltak. Meztelenül még jobban is mint felöltözve.

-         Beindított mi? – nyelt nagyot Blaise. – Daphné állandóan ilyen. Megrázza a csípőjét és már meg akarom dugni – rázta a fejét Blaise. – Pedig azért nem most kezdtük. Na megvolt az este? – kérdezett rá Blaise.

-         Nem – nézett el Draco.

-         Gyakorolni kell, aztán belejöttök majd – kacsintott rá Blaise. – Pansy nem az a fajta erőd, amit könnyű bevenni – bólintott Blaise komolyan, a rózsaszín ruhás lányt figyelve.

-         Alásegíthetnél a dolgoknak – jegyezte meg Blaise.

-         Hogy érted? – harapta be az ajkát Draco. – Én akarom már. De sokszor azt érzem  az ilyen helyzetekben, hogy csak túl akarunk már lenni rajta.

-         Ne légy ennyire egyértelmű Draco! – okította Blaise a fiút. – Tíz méterről ki lehet szagolni rólad, hogy mit akarsz! Ne légy ennyire konkrét! Helyette inkább tényleg olvaszd fel Pansyt! Ő az a fajta édesség amit előbb fel kell engedni, hagyni megolvadni, aztán alaposan felforralni és csak utána lesz jó – súgta Blaise kéjesen.

-         Öhm…most cukrász leszel vagy gyógyító? – kérdezte hebegve Draco.

-         Aham, pályaválasztási év jön. De majd erről máskor Draco! Most már nem bírok magammal – nyögte Blaise, s Daphné után eredt ,aki ledobva a szandálját a fűben mezítláb sietett tovább, leválva a társaságtól. Draco csak sejtette ,hogy Daphné egy csábító hátrapillantást Blaise felé már elküldött itt a beszélgetésük közben, s a lány már blúza felső gombjait ki is oldotta. Hagyta, hogy Blasie a lány után siessen.