Draco a kora estére a kertbe teríttetett. A park különösen hangulatos a nyári alkonyokon, s most igazán a vendégei kedvére akart tenni. Gyertyákkal és mécsesekkel megrakodva robogott le a lépcsőn, amikor szülei a szalonból kiszóltak utána:

-         Draco, gyere be egy kicsit! – hallotta apja hangját Draco.  A mécseseket lepakolta a koloniál szekrénykére a folyosón, s belépett a sárgakárpitos szalonszobába. Lucius Malfoy a fia felé fordult karosszékében. – Van egy jó hírem a számodra!

-         Pottert bíróság elé állítják augusztus tizenkettedikén és megvan rá az esély, hogy eltanácsolják az iskolából – mosolygott fanyarul Lucius a fiára.

-         Komolyan? – Draco úgy érezte mindjárt snidgetet fog seprű nélkül is. – Nem hiszem el! Kicsapják Pottert a suliból! – örvendezett Draco, kivirult arccal.

-         Nem is érdekel, hogy mi miatt? – emelte meg a szemöldökét Lucius Malfoy.

-         Mit számít az! – nevetett Draco. – A lányeg, hogy kicsapják, biztos hősködött vagy fennen hangozatta, hogy a Nagyúr visszatért vagy egyéb fellengzős szövegeket ereszetett el szokásához híven – legyintett Draco, de képtelen volt levakarni a vigyorgást az arcáról. Potter elmegy a suliból! Ez az ő nyara most már tényleg! Ezzel az évvel megkezdődött az igazi szerencseévjárat! Minden olyan jól alakul, hogy az már nem is igaz! Ez nem is az ő élete! Most mintha megforgatta volna egy láthatatlan kéz a szerencsekereket a feje felett és minden jó irányba mutat.

-         Ne örülj előre Draco! Dumbledore fogja védeni Pottert a Wizengamot előtt! Egyébként varázslatot hajtott végre muglik között ez a vád lényegében – foglalta össze a tényeket Lucius Malfoy.

-         Dumbledore védi….a kis kedvencét hát persze – harapta be az ajkát Draco.

-         Továbbá még valami, és aztán hagylak a barátaiddal szórakozni – állította meg a fiát Lucius Malfoy. Narcissa elégedetten biccentett hozzá.

-         Ülj le Draco! – szólt közbe hűvös hangján Narcissa. Draco helyet foglalt szülei között.

-         Egész nyáron annyi…elintéznivaló akadt, nem volt időm komolyan elbeszélgetni veled fiam – ütött meg komoly hangvételt Lucius Malfoy. Draco feszengve érezte, hogy most elővették itthon. Kellemtlen beszélgetésnek néz elébe.

-         Miről apa? – kérdezett rá Draco félénken.

-         Most szeptemberben elkezded az ötödik évedet a Roxfortban. Nem mondok újdonságot, hogy év végén nagy vizsgák állnak előtted. Nagyobb vizsgák, mint amilyenekben eddig részed volt. Olyan vizsgák, amelyektől a jövőd függ. A További életutad, Egy életre meghatározod, hogy merre halad tovább az életed. Ezért egy nagyon fontos élethelyzet elé érkeztél Draco. Döntöttél már, hogy milyen pálya felé fogsz szakosodni? Mi az, ami érdekel? – Lucius és Narcissa Malfoy összenéztek fiuk feje felett.

-         Hát….ööö….nem igazán…. – vakargatta meg a fejét Draco. Érezte ,hogy szépen lassan elönti a kényelmetlen szorongás, idegesség, és hideg verejték. – Muszáj ezt most megbeszélnünk?

-         Mikor szeretnéd megbeszélni Draco? A társaság itt lesz egészen augusztus végéig, apádnak pedig számtalan elintéznivalója lesz, nem csak a te fejmosásod a dolga – jegyezte meg hidegen Narcissa. – Van már valami elképzelésed?

-         Nincs – nyögte ki Draco.

-         Hát az elég nagy baj! – csattant Narcissa. – Apád már pontosan tudta, hogy mit akar amikor a Rendes Bűbájos fokozatra készült. Neked is tudnod kellene. Ha nem érzékeltetteük volna veled. Te vagy a férfi. Egy férfinak mindig tudatosabbnak határozottabbnak és biztosabb jövőképének terveinek és céljainak kell lennie. Draco neked hol maradnak ezek?

-         Nem tudom – hajtotta le a fejét Draco.

-         Pedig ha jól tudjuk a barátod, Blaise Zabini pontosan tudja, hogy mit akar. Ha vele barátkozol, akkor legalább ebben vennél róla inkább példát mint másban. Ne a hülyeségben találj partnerre benne, hanem abban, amiből előnyöd is származhat! A pályaválasztási tudatosságáról vegyél példát és próbáld követni! – sziszegte veszekedős hangnemben Narcissa.

-         Fel ne mfoghatom hogy lehetsz ennyire céltalan Draco. Semmi perspektíva nincs előtted! A családunkban sohasem ez volt a jellemző Draco! Abraxas Malfoy a nagyapád is mindid tudatos ember volt, én is törekedtem erre. A Malfoyok mindig megtalálták azt az utat, amiben előnyökre tettek szert – érvelt Lucius Malfoy.

-         Nem szeretnék a minisztériumban dolgozni – húzta el a száját Draco.

-         Akkor mihez akarsz kezdeni magaddal? A Wizengamot? – kérdezett rá Narcissa.

-         Nem, és ne mtudom fogalmam sincs… - tárta szét a karját kétségbeesetten Draco.

-         Ideje lenne sürgősen döntened, emrt a vizsgákra is úgy kellene készülnöd, mindenről le fogsz maradni, ha az RBF-eid nem úgy sikerülnek ahogy kellene. Lecsúszol mindenről és sehol sem leszel. Nem lehet a semmiben élni. Nem lehet elkótyavetyélni a Malfoy vagyont! A birtokon akarsz kóvályogni mindig? Ez neked perspektíva Draco? – szidta le fiát Narcissa. – sejtem ki az aki bizonytalanít. Az a Parkinson lány igaz?

-         Hogy jön ide Pansy? Mi köze neki ehhez az egészhez? – ráncotla a homlokát Draco.

-         Ő az aki efelé a kilátástalanság felé sodor! Neki van valami jövőképe, vagy az egyetlen célja beházasodni a Malfoyokhoz?! Neki lehet hogy ez a perspektívája, de szerelemből nem lehet megélni! Soha senki sem élt meg belőle, esetleg az utcalányok! De az sem szerelem! – szorította a széke karfáját Narcissa Malfoy olyan erősen, hogy elfehéredtek hosszú ujjai.

-         Anya hagyd ezt abba! – csattant Draco.

-         A valásógot vágom a szemedbe fiam! Megpróbálom felnyitni a szemedet! Mert látom hogy ebben az évben teljesen behunytad és rózsaszín köd borítja el a látásodat – jegyezte meg gúnyosan Narcissa. – El kellene már döntened hogy mit akarsz! Tudatosan kellene kezdened ezt az évet, ne mkilátástalanul és céltalanul! Szedd már össze magad, hogy lehetsz ilyen? Mindenki más tudja hogy mit akar csak te nem! Mi nem dönthetünk helyetted Draco! Ez a te döntésed kell hogy legyen! Ez a felnőtté válás! Hogy tudatos megfontolt döntéseket hozunk a jövőnkre nézve! De te? Mikor fogsz már felnőni!? – kiáltotta Narcissa hevesen. Mellkasa zihált, kidagadtak az erek a halántékánál, s gyöngyözni kezdetta homloka.

-         Nyugodj le Narcissa drágám!

-         Én nyugodjak le? Ne nyugtatgass engem a fiunkról van szó szóval beszélj vele! – dőlt hátra kimerülve Narcissa.

-         Draco! Anyádnak teljesen igaza van! Én is neheztelek rád, emrt azt látom hogy el sem gondolkodtál még a jövődről! Az egész életedet meghatározó döntéseket kell most hoznod! És nem vészmadarak vagyunk akik ezt hangoztatjuk, hanem nálad idősebbek, akik végigjárták ugyanazt, amit neked kell most végigjárnod és tapasztalatból mondjuk azt, amit mondunk, mert a fiunk vagy akit szeretünk és szeretnénk jó tanácsokkal ellátni! Neked kell elhatároznod, hogy mi érdekel, hogy milyen irányba szeretnél menni, hogy mi az amit hivatásként a további életedben boldogan végeznél! És mi ne mdöntehetünk helyetted! Tudom ,hogy nem könnyű a pálya választás Draco, de éppen ezért ne mhagyhatjuk, hogy elfeledkezz róla és meggondolatlanul dönts, ez egy nehéz döntés, amin sokáig és hosszan kell gondolkodni átrágni és dönteni. Kérlek Draco fogadd meg a tanácsunkat és gondolkozz el ezen, hogy mihez akarsz kezdeni az életben! – Lucius belekortyolt a borospoharába. – És Draco! Szerelemből tényleg ne mlehet megélni! És az hogy a birtokból élj…ez a legszánalmasabb dolog egy Malfoy és egy férfi számára! Találd meg azt, ami érdekel és próbáld is elérni! Menjél, a barátaid várnak! – engedte el a fiát Lucius Malfoy. Draco kapott most mindent. Hideget és meleget. Teljesen összetörve  nyalábolta fel a mécseseket a szekrényről, hogy kedvetlenül és gondterhelten érjen a teapavilonhoz.  Blaise azonnal látta rajta.

-         Minden rendben Draco? – kérdezett rá puhatolódzva.

-         Semmi sincs rendben hatalmas nagy gáz van – fújta ki a levegőt Draco, s megszabadult a mécsesektől. – Anyámék veszekedtek velem, és tulajdonképpen leszidtak, és még igazuk is van azt hiszem.

-         Pansy? – kérdezett rá Blaise aggódó szemekkel Dracóra nézve.

-         Érintőlegesen ő is. De nem Pansy. Sokkal súlyosabb gondok. Pályaválasztás – mondta ki Draco nagyon kényszeredetten a szót, amitől már hetek óta irtózott. Ő is érezte, hogy most már a nyakán vannak a gondok, a választás, az elhatározás a döntés. – Még csak tippem sincs, hogy mihez kezdhetnék! Tippem sincs! Ötletem sincs! Nem tudom. Az egyetlen dolog amiben talán jó vagyok az a bájitaltan. Bár ez is elsősorban Pitonnak köszönhető, mert amúgy nem is érdekel az egész – harapta be az ajkát Draco.

-         A bájitaltan egyáltalán nem rossz dolog, s tőled a labor sem állna messze – javasolta Blaise.

-         Az a legnagyobb baj, hogy talán a rúnatan meg a mágiatöri érdekelne, de azok meg semmire sem használhatók – húzta el a száját Draco. – A pályaválasztási prospektusokban sosem említik, hogy bármihez is kellene.

-         Meg kell hagyni nem valami versenyképes tárgyakat kedvelsz – nevetett Blaise.

-         Hahó fiúk! – intett nekik Daphné a nyári lak teraszáról. A lányok nyári koktélruhában kapkodták a lábaikat a teapavilon felé. – miről beszélgettek?

-         Segíthetünk valamiben? – kérdezte Pansy. Élénkpiros pánt nélküli koktélruha volt rajta. S hozzá piros hajpántja volt. Legalább olyan jól állt neki a piros, minta rózsaszín.

-         A pályaválasztásról beszélgettünk – adta meg Daphné kérdésére Blaise a választ.

-         A mécseseketsegítenétek meggyújtani itt a teapavilon korlátján végig? – felelt Pansy kérdésére Draco.

-         Ó a pályaválasztás, hát igen – emelte meg a szemöldökét Daphné.

-         Ti döntöttetek már? – kérdezte zavartan Pansy, s idegességében megégette a körmét, ahogy meggyújtotta a mécsest. Blaise megérezte az égett köröm szagát.

-         Mutasd! – intett Pansynak, s egyetlen pálcaintéssel helyrehozta.

-         Blaiseről mindenki tudja mit akar – felelte hidegen Daphné.

-         S te Daphné? – kérdezett rá Blaise, kérdőn a lányra sandítva. Még sosem beszéltek így a pályaválasztásról komolyan a társaság.

-         Átgondoltam a dolgokat már egy ideje igen – biccentett Daphné, miközben méregzöldre lakkozott körmeivel a mécseseket igazgatta a teapavilon vastag fakorlátjára. – A Gringotts Bankba szeretnék kerülni. Úgyhogy arra pályázok!  - gyújtotta mega következő gyertyát Daphné, s smaragd szemei találkoztak Blaise érdeklődő, s egyben hitetlenkedő arckifejezésével. – Tudom, hogy alkalmatlannak tartasz mindenre – húzta el a száját Daphné. – Ha le lehet nézni egy nőt, akkor te ebben az egyben zseni vagy Blaise! Kurzusokat indíthatnál, hogy kell semmibe venni egy nőt, de azért nem vagyok annyira ostoba…

-         …mint amilyennek látszol? – kérdezett rá rosszindulatúan Monstro.

-         Greg! – csattant Millicent a fiúra nézve.

-         Daphné Cicám! Sosem néztelek le! De a bankba? Ahhoz iszonyatos számmisztikai ismeretek kellenek, van fogalmad róla, milyen lemaradást kellene bepótolnod? Csak kiváló Számmisztika  RBf-el lehet a Gringotts felé vezető Ravasz előkészítő számmisztika órákat felvenni. Azt hittem idén leadod a Számmisztikát! Mármint RBF-re már nem jössz belőle – mondta őszintén Blaise.

-         Akkor óriási tévedésben vagy Blaise! Mert RAVASZ-előkészítőkre is járni akarok!

-         Hogy megkeserítsd az életem? – kérdezte csábos mosollyal Blaise.

-         Pontosan! – vágta rá Daphné.

-         Daphné Cicus! – húzta magához a lányt Blaise. – eddig is nekem köszönheted, hogy a számmisztika vizsgákon átevickéltél valahogy, mégis hogy gondolod, hogy az RBF-et ÖNÁLLÓAN meg tudod csinálni teljesen egyedül Kiválóra? – kérdezett rá felemelt szemöldökkel Blaise.

-         Majd gyakoroljuk egy kicsit! Blaise neked fogalmad sincs miylen elszánt tudok lenni ha valamit a fejembe vettem és elhatároztam! Végigcsinálom! A Gringottsig! Nem azért vesztegettem az időmet két éven át a Numerológiára hogy aztán semmi hasznom ne legyen belőle – vágta ki élesen az igazságot Daphné.

-         Jól van, jól van… - sóhajtott Blaise, erősen homlokráncolva. - …megcsináljuk…valahogy – harapta be a szája szélét Blaise.

-         Tudtam ,hogy ezt fogod mondani Blaise! – borult a fiú nyakába akár egy kéjes macska, s cseresznyeszín ajkait Blaise szájára nyomta.

-         Hát én még igazán pontosan nem is tudom – tördelte az ujjait Millicent.

-         Én csak azt tudom biztosra, hogy miből akarok RAVASZ-előkészítőre járni – felelte komolyan Pansy. – Bájitaltan, Mágiatöri, Rúnatan, SVK, és bűbájtan. Átváltoztatástantól meg akarok szabadulni. De tudom hogy lehetetlen. Átváltoztatástan mindig mindenhova kell. Pedig McGalagony ki nem állhat tudom jól – sóhajtott Pansy. – Hogy mire lesznek jók ezek a ravaszok….hát arról fogalmam sincs….de olyat akarok tanulni, ami érdekel – rántott vállat Pansy.

-         Úgyis minden az RBF eredményeken múlik. Ha sikerül mehetünk ha nem nem. Elég vacak ez az RBF – motyogta bizonytalanul Milly. – azért én félek az RBF-től, meg ettől az egész pályaválasztástól…

-         Nem kell félni az alaptárgyak tényleg elég fixek, amikből aztán még bármi lehetsz, ha megcsinálod a RAVASZt – nyugtatta őket Blaise. – SVK, bájitaltan, átváltoztatástan, bűbájtan egészen biztos hogy kell. A többit meg saját ízlés szerint – mondta komolyan Blaise.

-         Vagyis szinte minden kell – komorult el Pansy tekintete. – Csak a speciálisabb szakmákhoz kell határozott irányt megadnod.

-         Ez végülis nem is olyan nehéz. Csak jó lenne már valami határozott nyomvonalon haladni – ingatta a fejét Draco.

-         De lement az alaphangulat fiúk lányok! – csapta össze a kezét Blaise. Mindenki lehajtott fejjel, magába mélyedve, lehangoltan gyújtogatta a gyertyákat. Csak Blaise és Daphné voltak elégedettek, na persze nekik könnyű, amikor már tudják, hogy mit akarnak.

-         Nem is gondoltam, hogy Daphné ilyen tudatos – motyogta Draco.

-         Blaise jó hatással van rá – felelte rá vállrántva Pansy.

-         Rám is lehetne iylen jó hatással – sóhajtott Draco. – vagy ha nem ő, akkor valaki.

-         Vagyis én nem vagyok az – felelte rá sértetten Pansy. Szemével követte, ahogy Blaise felhelyezi a gramofonra a Walpurgis lemezt. Lassú, gitárhangok szűrődtek a gramofonból.

-         Már megint felkapod a vizet – fogta le a kezét Draco.

-         Nem csak már megint az jön ki, hogy miért is vagyok veled, amikor sem genetikailag, sem abban hogy megerősítselek vagy támogassalak vagy irányt mutassak vagy nem tudom én mit de abban sem igazán én lennék neked való – mondta mély hangtónussal, sötétedő arccal Pansy.

-         Hé ne kezd ezt megint Pansy! – húzta magához Draco, s átkarolva a lány derekát lassú ringásba kezdett vele. Pansy kifújta a levegőt, s Draco vállára döntötte a fejét.

-         Nem igazán kellemes ilyen felnőttes döntéseket hozni, amikor lélekben még ennyire gyerekek vagyunk – súgta Pansy a mécsesekkel megvilágított teapavilon korlátja felett a lassan ereszkedő sötétségben a Malfoy-park növényein pihentetve a szemét.

-         Igen, teljesen egyetértek! Látod túlságosan is hasonlóak vagyunk, érdeklődés terén is! És hasonló a hasonlóban oldódik ez a bájitaltan alapja, mindketten tudjuk – búgta Draco rekedten Pansy fülébe.

-         Ühüm, igaz – hunyta le a szemét Pansy, s hátrahajtva a fejét fogadta Draco csókját. Draco rákapott a csókolódzásra ismét.  Pansy hagyta ,hogy ő irányítson a csókban. Olyan édesek volta kazok a rózsaszín ajkak, mintha anyja legfinomabb süteményét kóstolgatná, újra és újra hevesebben falva azokat az eperízű ajkakat. Draco lassan forgott körbe-körbe a lánnyal, holott már fogalma sem volt ,hogy mi lehet a dallam a ritmus ott valahol a távolban, abban amásik dimenzióban ahonnan átcsöppentek ide, ahol csak ketten vannak, csak ez a csinos lány van, akinek az illata már megint az orrában van, hogy teljesen elvegye az eszét, a karjait a nyaka köré fonja, s Draco egyre szorosabban öleli a karcsú derekát egyre erősebben szorítva az ágyékához a lányt. A nyakán megindult a jól ismert bizsergés, ahogy a hasa tájékán is megelevenedtek azok a furcsa kis hullámok, zúgott a vére, a fülében lüktette a szíve ritmusát. A keze birtoklón kutatott a piros koktélruha sűrű redőiben, Pansy karcsú, vékony lábának puha bőrét tapintotta, meleg tenyerével átsimította a combján, Pansy leheletnyi alsóneműjén.  Pansy levegő után kapott zihálva meg megszakítva a csókot. Draco is kifulladva támasztotta  a homlokát Pansyéhoz. Levegő után kapkodva pihegtek a teapavilon lampionjai alatt. Az illatmécsesek édeskés illata áradt a levegőben. Draco lustán megemelte a szemhéját.  Draco megemelte Pansy kezét a válláról, s a lány derekát megtolva kiforgatta, s visszahúzta. Pansy felmosolygott rá.

-         Jaj Draco! – simult hozzá Pansy, karját lazán átvetve a vállán. Draco tovább ringott a lánnyal. A következő kipörgetésnél körbenézett. Blaise és Daphné is táncoltak. Blaise átkacsintott.

-         Na játszunk? – szólt át Dracónak.

-         Hogy ? – lepődött meg Draco.  Blaise könnyedén felkacagott.

-         Egyszerre csináljuk.-  felelte rá természetesen Blaise. A lányok is felkapták a fejüket aléltságukból. – Figyelj. Egy-két és forgatás! – lökte ki Daphnét Blaise. – Na?

-         Oké ,várj – Draco is lekövette blaise mozgását.

-         Egy-két és forgás! –  diktálta Blaise. Draco is kipörgette Pansyt.  – Ez az! Hú de klassz volt! Még egyszer! – vihogott Blaise. Egészen Daphnéhoz tapadva ringatta a csípőjét. Majd szemével intve Dracónak kipörgették a lányokat. – Nagyon megy!  -lelkesedett Blaise. – Na partnercsere? – kacsintott Blaise.

-         Hát ööö… - Draco Pansyra pislantott.

-         Nem kefélem meg a teapavilon nyitott teraszán Draco! – biztosította a párost Blaise. Draco kérdőn Pansyra nézett. Pansy bólintott.

-         Benne vagyunk – adta be a derekát Draco.

-         Akkor figyelj! – Blaise ringott, egyre közelebb és közeelbb araszoltak, majd Blaise megemelte a szemöldökét, Draco levegőt vett, a lányokat kipörgették, de ne ma saját táncpartnerüket húzták vissza, hanem kezükkel már a másik lány keze felé nyúltak, s a lányok átpörögtek. Draco azonnal érezte a váltást. Daphnéval táncolni teljesen más volt. Erős egzotikus illat áradt belőle, a haját minduntalan hátradobta és megrázta, amitől még nagyobb adag bambuszillat csapta meg Draco orrát. Daphné olyan kéjjel vetette át a karjait, ami felért egy kséz csábítással. Daphné öleléséhez ne mvolt fogható. Ő nő volt. Minden ízében. És Draco mrá pontosan tudta miről beszélt Blaise. Daphné annyira tudott ölelni, mint ahogy egészen biztosan senki más. Pedig csak táncoltak. Draco mégis állandóan érezte, a mellkasához nyomódó formás melleket, Daphné illatát, a kéjesen hátravetett feje miatt a nyakán megfeszült a bőr. Sűrű pillái mögül titokzatosan csillogtak vissz a gyertyafényben a smaragdszemek. Erősen feketével kihúzott szemei voltak Daphnénak ,amitől még nagyobbak, még macskásabbak voltak a szemei. A szemhéjpúdere általában és most is , zöld, ami kiemelte a szeme színét. Az ajkai teltek, és élénk cseresznyepirosak, a fehér fogai pedig állandóan kivillantak a rúzsos ajkak mögül, mintha egyfolytában csókra hivogatnák. Daphné maga volt a csábítás ördöge, ő ehhez értett a legjobban. Szóval pályaválasztásként a legmegfelelőbb irány a wamp lenne. De azt meg nem lehet iskolában tanulni. Legalábbis egészen valószínű, hogy ne mszámmisztikán. Vagy bájitaltanon, vagy SVK-n.  Daphné úgy hullámzott előtte, mintha a tenger közepén úsznának, pedig még igazán semmit sem csináltak, Draco épp hogy tipegett vele néhány esetlen lépést. Daphnéhoz fel kellett nőni. Ráadásul ez a lány bosszantóan hajlékony volt. Draco csak azt érezte ,hogy Daphné hátrahajol, Draco az utolsó pillanatban nyúlt a mellkasán végigsimító nőies, lakkozott ujjak után, s Daphné azonnal visszahúzta magát Dracóhoz.  Ismét hátrarázta a haját, karjait bágyadtan átdobta Draco vállán, a fekete hosszú haj, Draco kezét simogatta. Daphné nyakára simuló fekete selyemre varrt gyöngyök megcsillantak, ahogy daphné a zene ütemére jobbra-balra illegett a nyakán is más ás más apró idegek feszültek emg különlegest fényt adva a fehér bőrének ,a dekoltázsának a  fekete rásimuló bársony felé kapott muszlin bolerónak. Daphné saját magától pörgött kis s azokat a húsos, formás fenekeit szorította Draco ágyékának. Draco elkapta magát a lánytól. Daphné lakkozott körmei csillantak, ahogy hátra nyúlt Draco csípőjét lefogni, s tenyere közé szorítva Draco csípőjét kényszerítette, hogy Draco felvegye a ritmust az ő csípőringásával megegyezően.  Daphné igazította Draco tenyerét a derekára, mert Draco mrá végleg letett arról, hogy a lányhoz érjen. Ő is férfiból van. Még ha nem is akar Daphnétől semmit ,azért  a teste ugyanúgy reagál dolgokra, mint minden férfié. Daphné megnyalta az ajkát. Formás feneke Draco csípőjének dörgölődzött. Daphné lomhán fellebbentette sűrű szempilláját, s átnézett Blaisere, s észrevétlenül átkacsintott neki. Blaise is biccentett. Daphné megfordult, s Draco mellkasának nyomta a tenyerét.

-         Elkaptad a ritmust Draco? – kérdezett rá Daphné. Draco megzavarodva nézett a lányra. Provokálja? Mit akar? – Akkor ehhez tartsd magad máskor is! – búgta sejtelmesen Daphné, s körömcipőjében határozott léptekkel visszament blaisehez. Blaise is kipörgette Pansyt, s kacsintva visszaengedte Dracónak. Pansy félénken simult vissza Draco karjaiba.

-         Milyen volt? – kérdezte Draco. Annyira lekötötte Daphné, hogy teljesen elfelejtkezett arról, hogy vajon Pansynak hogy tetszett a tánc Blaise-el.

-         Hát…máshogy táncolnak mint mi, de azért én jobban szeretem a mienket – mosolygott fel rá Pansy.

-         Osztom a véleményed – ráncolta a homlokát Draco, s összebújva ringtak tovább a kivilágított teapavilon fehérre lakkozott faborítása alatt. Dracóban azonban a másik pársot figyelve felvetődött a gyanú, hogy Blaise magánakciójába egyeztek most bele. Vajon miért akarta a partnercserét? S miért mondta Daphné azt, hogy máskor is ehhez tartsa magát? Draco visszaidézete a fényképfelvételt. Talán Blaise és Daphné oktatóleckéjének részesei lettek mindketten? – Mindenesetre Daphnéval táncolni nem volt mindennapi élmény az biztos.  De Daphné túl sok. Ezerszer inkább a mellkasához simuló Pansy. Draco mély levegőt vett. S kézen fogva a vörösbe öltözött lányt lesétáltak Millicenthez és a két fiúhoz, magára hagyva Blaise és Daphné párosát a tánctérnek átalakított teapavilonba.