Draco a szokásos társaság élén lépett a fáklyával megvilágított bejárati csarnokba. Ahogy a kísértetek járta nagyterembe lépett azonnal elkanyarodott a mardekárosok asztala felé. Pansy kissé lemaradva mögötte haladt. Semmi nem változott idén sem. Mások előtt főleg más házak előtt sosem fejezték ki nyíltan, hogy együtt vannak. Blaise és Daphné már a mardekárosok asztalánál beszélgettek. Daphné babaarcán most elgondolkodó arckifejezés látszott. Draco helyet foglalt Blaise mellett.

-         Ó Sally-Anne cicám! Nagyon dögös ez a hajszín! – kacsintott a lányra Blaise. Draco futó szemvillanással megállapította, hogy Sally-Anne szokásos téglavörös hajszíne most áfonyásabb, finoman lilásabb árnyalatot öltött, s a kusza szanaszét álló hajsörény helyett, most egyenesre fésült, sima  dús haját, lazán feltűzte az arcából. Sally rágógumipukkantás közben átkacsintott Blaisere. Sally-Anne külön egyéniség volt. Rendszerint nagyon laza, de attól még nőies ruhákban járt, egyrészt hogy leplezze túl formás alkatát, s másrészt ettől olyan dinamikusnak és energikusnak tűnt. Amilyen maga is volt. Draco azért nem látta soha sehol, mert Sally-Anne már méterekkel előrébb járt, nagy léptekkel, gyorsan, lendületesen. Ráadásul imádott csapkodni maga körül, félig székre felhúzott lábbal, most is már az étkészletet igazgatta, soha nem nyugodott, mindig valamivel le kellett kötnie magát. Dracónak kicsit túlságosan is izgága volt ez a háztársa, de Blaise nagyon bírta a lányt talán pont ezért az energiabomba stílus miatt.

-         Blaise szivi ne flörtölj velem! Nézd meg lelöktem lányos zavaromban a villámat – pattant máris az asztal alá, hogy megkeresse az evőeszközt. Blaise szeme elidőzött a lány szoknya alatt gömbölyödő fenekén.

-         Blaise figyelsz rám!? – csapott az asztalra Daphné erőszakosan. – Olvastad a Hírverőben a Harc a Gringottsért cikket? – villámlottak smaragdszemei Blaisere.

-         Tudod, hogy nem olvasok szemetet – fordította el nehezen a tekintetét Sally fenekéről Blaise. – De a Transzformációs szemle vasárnapi különkiadása erről számolt be – sepergette a porszemeket a tányérjáról hűvösen Blaise.

-         Szerinted? Nem adja ki a miniszter a kezéből a Gringottsot ugye? – ráncolta a homlokát Daphné.

-         Daphné miért foglalkozol olyasmival, amihez nem is értesz? – vágta hozzá Blaise ingerülten.

-         Beszélni sem lehet veled erről? – csattant vissza Daphné. – Honnan veszed, hogy nem értek a bankszakmához? Mellesleg mit gondolsz mihez értenék jobban? – Draco elkapta Blaise tekintetét, ahogy lenyeli a nyelvére settenkedő mondatot. Blaise nagyon lassan mély levegőt vett.

-         Nem tudom csináld azt cicus amihez kedved van – felelte kitérően Blaise. – De ráfeküdhetnél valamelyik tárgyra komolyabban is és nem csak fizikailag – túrta át a haját Blaise.

-         A Gringotts ügyre visszatérve…

-         Egyáltalán nem helyeslem, hogy Caramel miniszter úr arra fecsérli a drága galleonokat és az időnket, hogy a Gringottsba való beleszólását bármi áron is fenntartsa.  Nem térül vissza az egész. S azon kívül hogy tart attól, hogy a befolyását elveszti a bankszektorban semmi más előnyt nem kovácsol ebből az egész ügyből. Észrevehetné, hogy a világ nem csak a hatalomról szól, hanem a megfelelő gazdasági ráfordításról, az észérvekről – csattant rosszkedvűen Blaise. – Amíg a minisztérium felügyeli a koboldok munkáját…legalábbis amíg ez a minisztérium…

-         …akkor mit vársz? Hogy bízzunk meg a koboldokban? Mindenki tudja, hogy átejtik az első varázslót aki az útjukba áll. Természetes, hogy Caramel meg akarja tartani a felügyeletet a koboldok munkája felett. Szerintem ez a helyes – érvelt Daphné.

-         Jó, Daphné hagyjuk ezt! Ne olvass ilyen szemeteket mint a Hírverő, inkább odaadom a Transzformációs Szemle Bankvilági különjelentéseit – legyintett türelmetlenül Blaise. – Ha már tájékozódsz az ügyben akkor legalább valami értelmes forrást válassz! – nézett komolyan a lányra Blaise.

-         Muszáj állandóan kioktatnod? – háborodott fel Daphné.

-         Merlinre Daphné! Kérlek zárjuk le a témát! – feszültek meg Blaise idegei.

-         A Hírverő tényleg nem a legmegbízhatóbb újság – jegyezte meg Pansy. – A Black mint popénekes karrierres történet egyenesen csapnivaló. Hogy jelentethetnek meg ilyen baromságokat egy újságban? Szerencsére ha jól látom Legendás lények gondozása óránk végre veszélyek nélkül zajlik majd – nézett a tanári asztal felé.

-         Apám említette, hogy különleges feladatot lát el a behemót a fajtája közt – húzta el a száját Draco.

-         Lehet nem akarok erről többet tudni – mondta Blaise elzárkózva a témától. Draco vállat rántott.

-         Ki az a nő talpig rózsaszínben? – rángatta meg Draco talárjának az ujját Pansy.

-         Jah mintha csak téged látnálak úgy harminc év múlva – nevetett gúnyosan Draco.

-         De utálatos vagy! – rúgta bokán Pansy az asztal alatt. A kövérkés nő vénlánysorba illő csendesen öregedő egyedülálló boszorkányra emlékeztette mindkettejüket. A hajában rózsaszín masnis szalag, hasonlóan Pansy szalagjaihoz. Csak a tizenöt éves lány hajában még teljesen máshogy mutattak ezek, mint a korosodó rózsaszín kardigános nőében.

-         Nekem bejön a nő – jegyezte meg Pansy. – S ő is csípi a rózsaszínt! Akármilyen órát fog tartani felveszem. Szerintem rokonlelkek vagyunk.

-         SVK-t fog tanítani. A minisztériumból jött. S végre valami értelmes tanárunk is lesz. Apám mondta, hogy a minisztérium alaposan felülbírálja idén a Roxfort oktatását. Valószínűleg jelentéseket küld majd személyesen Caramel miniszternek – súgta vissza Draco.

-         Ránk férne már egy normális SVK-tanár. RBF év van. Nekem meg Sötét varázslatokból is különvizsgám lesz. Taníthatna már egy tanár értelmes dolgot is – morogta Blaise rosszkedvűen. Amióta RBF-év szele megcsapta Blaiset egyfolytában a tanítás színvonalával meg az oktatással tanulással kapcsolatos rosszindulatú megjegyzései voltak és különösen harapóssá vált. Feltárult a bejárati ajtó. Draco a bevonuló sápadt arcú elsőévesekre nézett. Jaj, mennyi bajom lesz most idén velük! Istápolgatni az első lépéseiket a Roxfortban! Éljen a felelősségteljes prefektusság! Egy kis falat a hatalomból! Cserébe viszont a mardekárosok az ő keze ügyében lesznek, az ő tanításai lesznek, hogy igazi mardekárosok legyenek. A süveg énekéből csak mondatfoszlányok jutottak el hozzá.

-         …bár elvégzem munkám félek kárt teszek vele…oldom mit kötni kéne, s ebből félek baj lehet…Ártó szándék, zord ellenség fenyeget… - Draco homlokráncolva hallgatta az éneket. Látszik, hogy Griffendél süvege volt ez a vacak. Mit tudja mit beszél össze vissza.

-         Hallottátok? A házak közötti összefogásra buzdított jó mi? – fordult felé Pansy gúnyos mosollyal.

-         Arra várhat, hogy én Potterrel összefogjak – húzta el a száját Draco. – elsőben kezet nyújtottam neki, hogy magunk közé emeljem, de lám visszautasított. Ezek után tőlem egy griffendéles se várja, hogy valaha is bármiben összefogok vele. Érzik  a vesztüket az a bajuk. De féljenek is, mert eljött a mi időnk… - vigyorgott kárörvendően Draco. Blaise az alsó fogsorára harapott, s nem szólalt meg. – Te nem így gondolod Blaise?

-         A Szent Mungóban muglikat is gyógyítanak néha… - törölgette meg zsebkendőjében az evőeszközöket gondosan Blaise, hogy megtisztogassa.

-         Na ezért nem tenné be aranyvérű sohasem a lábát a Szent Mungóba – vágta rá nyersen Draco.

-         Pedig idén biztos, hogy kénytelen leszel… - felelte rá fagyos tekintettel Blaise.,

-         Miről beszélsz? – hunyorított rá Draco. Fenyegetést vélt kihallani Blaise hangjából?

-         Majd megtudod – felelte titokzatos hangon Blaise. – Van, amiről tud az apád, s lám van amiről elfeledkezik – ingatta meg a fejét Blaise. Draco flegmán a beosztás felé figyelt. Mi lehet amiről Blaise tud? És ő nem? Persze nyilván valami gyógyítói dolog, különben nem tudna róla Blaise. Csakis ilyen téma lehet, amiről az apja nem tud, de Blaise igen. Na most már ezen rágódhat egész este. De utálja amikor ezt csinálja Blaise. Persze direkt. Ez eszmeharc közöttük. Blaiset ő is szurkálta a vacsora alatt a célzásokkal. Hát most Blaise is megadta neki. Pansy is végignézte, kik kerülnek a mardekárba. Prefektushoz illően Draco és Pansy erős tapssal fogadta a mardekárba kerülő elsőéveseket. Végülis ők fogják a gondjukat viselni jó darabig. A vacsora végeztével végre az igazgató bemutatta a sötét varázslatok tanárt. Umbridge professzor többször a mardekárosok asztala felé mosolygott. Blaise közönyösen, Draco unottan, Pansy azonban lelkesen mosolygott vissza az új tanárnőre.

-         Szerintem barátságos – szögezte le Pansy elégedetten.

-         Szerintem mézes mázos – fintorgott Blaise.

-         Szerintem meg nagyon ravasz – vonta össze a szemöldökét Draco.

-         …nemzedékről nemzedékre tovább kell adnunk a varázslótársadalom ősi örökségét, a tudást, melyet máskülönben mindörökre elveszítenénk. Közös kincsünk ez, s a felhalmozott mágiai ismereteket őriznünk és tovább gyarapítanunk éppoly fontos… - folytatta székfoglaló beszédét Umbrodge professzor.

-         Jól beszél. Nekem tetszik – húzta ki magát elégedetten Pansy.

-         Igen, végre egy tanár, aki hangsúlyozza a mágia fontosságát a varázsvilágban, a Roxfortban nem csak gügyög hozzánk, mint Dumbledore – felelte rá komoran Draco.

-         …lépjünk hát tovább hogy beköszönthessen a nyitottság, hatékonyság, felelősségteljes munka korszaka, melyben megőrződik ami megőrzésre méltó, tökéletesedik, ami tökéletesítést igényel… - mondta komor hangot megütve Umbridge professzor.

-         Valóban új korszak kezdődött – biccentett rá Blaise. – S azt hiszem ennek a fajta újításnak épp itt volt az ideje. Nem is jött olyan rosszkor ez az Umbridge. Draco, jó hogy apád elintézte ezt és ránkállította ezt az aggszüzet – fonta össze gondolkodón az ujjait Blaise.

-         Ugye megmondtam? – nevetett elégedetten Draco. – Meglátjátok megváltozik idén a suli. Jobb lesz, és színvonalasabb.

-         Ez az oktatásra tényleg nagyon ráfért már – felelte gondterhelten Blaise. – Még hálásak is leszünk Umbridge prorfesszornak, hogy itt van. Azt hiszem örülhetünk, az új SVK tanárunknak, mert színt hoz az iskolába. Nem csak a rózsaszín terén – kacsintott Pansyra.

-         Engem már ez meggyőzött. Aki szereti a rózsaszínt, az rossz ember nem lehet – hunyorított Pansy. – S néhány tanárt tényleg felül kellene már valakinek bírálni mert az igazgatónk erre képtelen. Jó hogy a minisztériumból végre van itt valaki, akinek majd szemet szúrnak ezek a problémák itt a Roxfortban. Engem meggyőzött a beszéde. Azt akarja, amit mi is. Tökéletes felelősségteljes munkát, eredményeket, a mágia megőrzését és továbbadását, csupa olyan ősi dolgokat hozott fel, amiket mi is fontosnak tartunk és amire büszkék vagyunk. Helyes hogy Piton professzoron kívül végre van még egy olyan ember a tanári karban aki ezt így gondolja. S szerintem Umbirdge ezeket keresztül is viszi majd bármi áron – nézett a tanárra céltudatosan Pansy.

-         Gyere menjünk, el kell kísérnünk az elsősöket! – szólt a lánynak Draco.

-         Draco! – hallatszott Piton professzor vontatott hangja a háta mögött. Draco megfordult. – Az órarendek! A jelszó! – Piton sorba Draco kezébe nyomta a pergameneket. – Draco és Miss Parkinson! Ne felejtsétek el! A mardekáros elsősök most rátok vannak utalva, segítsétek és támogassátok őket! Nehéz évet kezdtek ők itt a Roxfortban mindannyian tudjuk, hogy…mik zajlanak valahol távol, aranyvérűek nem kell ismertetnem ezeket. Óvják a legifjabb háztársaikat! Kétszeresen is ügyeljenek rájuk a folyosókon, összetüzésekre mindig lehet számítani, főleg mostanában, a kisebbek ráadásul még indulatosabbak is sokszor. A testi épségük és védelmük a maguk felelőssége is! Bármilyen problémával forduljanak hozzám bizalommal! – lépett el tőlük sebesen Piton professzor, hogy vitorlát bontó fekete talárban elsuhogjon a pincetermek felé.

-         Elsősök ide hozzánk! – kiáltotta el magát a hangzavarban erőteljesen Draco. Mély most már egyre férfiasabbá váló hangja messze beharsogta a teret. A csetlő-botló kis mardekárosok sápadt, szeppent tekintettel botorkáltak hozzájuk. – Megmutatjuk nektek a klubhelyiségünket, gyertek utánunk! – adta ki az utasítást Draco, s Pansyval az oldalán elindultak a klubhelyiség felé. Draco a zöld fényű fáklya világítása alá vezette az elsősöket megmutatta nekik, honnan ismerik fel a klubhelyiségbejáratát, kinyitotta az ajtót az idei jelszóval, s Pansyt előreengedve beléptek a klubhelyiségbe az elsősökkel a nyomukba. A régi ismerős klubhelyiség köszöntötte őket. Draco megpróbálta az elsősök szemével látni, de már nem sikerült. A kedvelt bőrkanapés asztalkájuk a fekete-tóra néző ablakkal, a zöld szőnyegek, a mahagóni íróasztalok, az alacsony mennyezetről lecsöngő zöld lámpások már mind-mind egy történetet idéztek vissza. A kandallók, az ablak előtti árnyas terek…

-         Ez a klubhelyiségünk. A szabadidőnk nagy részét itt töltjük. Az esti óráinkat és a szünetek közötti időt is. Gyertek fiúk megmutatom a hálótermeteket – intett Draco. Pansy a lányok hálótermei felé navigálta az elsős lányokat. Draco szétosztotta az órarendeket, a felmerülő kérdésekre megpróbált értelmesen válaszolni. Elrendezte az öt első éves mardekáros fiút. Nahát valamikor ő is ennyire fiatal volt? S ő is ilyen esetlenül mozgott itt? A Roxfortban töltött első napjaiból szinte semmire nem emlékezett már. Behúzta az elsősökre az ajtót, s átment az ötödévesek hálótermébe. Blaise éppen egy arany keretes fényképet igazgatott az éjjeliszekrényére. Draco lehajolt ,hogy lássa kit ábrázol. A fényképen Daphné volt. A Greengrass villában készült felvételen, a melegházban a bambuszfák között készült. Daphné szép fényű fekete haját igazgatta hátra, lágyan megdobva, s átvetve a vállain. Smaragdszín macskaszemeivel kedves hívogatón nézett Blaisere. Lenge almazöld ruhában volt, a redőkből alig látszott ki a karja fehérje. A térdeire támasztotta a könyökét és a friss zöld fűben ült, mezítláb. Szép lány volt. Babaarccal, nagyon szép kecses állal, macskaszemekkel, dús ajkakkal, lágy vonásokkal, tökéletes arcbőrrel, egészséges hajjal.

-         Ez meg mi? El fog kopni az a képkeret Blaise! Minden este más nő képét kell beletenned. Nem győzöd majd cserélgetni – kezdte el kikötni a nyakából a nyakkendőt Draco. Gúnyolódott a fiúval.

-         Halálra kacagom magam – fordult felé Blaise. – Most már így lesz.

-         Daphné képe az éjjeliszekrényeden? Nem fogja zavarni a vendégeidet? – emelte meg a szemöldökét Draco.

-         Draco te ezt úgysem érted – legyintett Blaise.

-         Igaz nem értem. De előre figyelmeztetlek Blaise! Én prefektus vagyok – ütögette meg a jelvényét Draco.

-         Tudom, nagy arc lettél. Még nagyobb lett a képed mint eddig – vihogta Blaise. – Megbüntetsz mh? – röhögött Blaise. – Mit kell tennem Draco? Írjam le százszor, hogy nem szexelek többet a fiúhálóban? Vagy Pansy osztja ki a fiúknak a büntetőmunkákat te meg a lányoknak? Hogy osztozkodtok? – kacsintott Blaise.

-         Még nem állítottunk fel stratégiát – kapta le a válláról a talárját Draco. – De mardekárosokat nem küldünk büntetőmunkára tudhatnád.

-         Azért megmarad a mardekáros összetartás mi? – ütötte az öklét Dracóénak Blaise.

-         Hát persze. Prefektus lettem nem véráruló – nevetett Draco. – Viszont megvan az előnye is. Alig várom, hogy elkapjam a Griffendéleseket és sorba büntetőmunkára zavarhassam őket, beárulhassam őket, meg minden, koholt dolgokkal is képes leszek csak azért is McGalagonyhoz küldeni őket, hogy bosszanthassam a vén szipirtyót. Olyan jó érzés lesz! Már előre örülök – dörzsölgette lelkesen a tenyerét Draco.

-         Draco! – állította meg Blaise. – Tényleg meg kellene fontolni ezt a házak közötti összetartást.

-         Miféle összetartást? Miért akarnék én most közösködni a Griffendéllel, meg a Hollóháttal, soha ki nem állhattam egyiket sem – tiltakozott hevesen Draco.

-         Lehet lényegtelen lesz az, hogy ki hol van – célozgatott Blaise.

-         Blaise ez soha nem lesz lényegtelen, hogy ki hol van. A Süveg is megmondta nem véletlen hogy kit hova oszt be. És jól teszi, hogy oldja a dolgokat – erősködött Draco.

-         Én azt vallom, hogy ezek a dolgok teljesen lényegtelenek – mondta halkan Blaise. – Én gyógyítónak készülök Draco. Nekem a Süveg beosztása semmit nem mond. A Szent Mungóban nem csak aranyvérűek lesznek.

-         Azt mondtad. Nem leszel az ispotályban ,elsősorban aranyvérűeket fogsz gyógyítani nem? – kérdezett rá nyersen Draco.

-         Minden bizonnyal, de sosem tagadnám meg a segítséget a rászorulóktól – felelte Blaise.

-         Mi van átcsaptunk A varázsló és a pattogó fazék meséjébe? – kérdezett rá fagyosan Draco. – jöjjön aki akar, s te megfőzöd neki a megfelelő bájitalt? Ennyi? A varázsló szó itt helyettesíthető lenne a gyógyító szóval? – sziszegte Draco.

-         Igen, lehet, hogy így van. Draco…Nem nevesítek. Nem azt mondom, hogy Potterrel akarok jóba lenni. Sőt jelenleg senkivel sem akarok jóban lenni egy házból sem senkivel. Bár azért…ez a Weasley csaj egészen jól néz ki… - hunyorított Blaise.

-         Mi? Blaise neked kellene a Weasley lány? – állt az ajtóban karba tett kézzel Pansy.

-         Nem azt mondtam hogy kellene, csak hogy jól néz ki – védekezett Blaise. – Attól még nem érdekel az a véráruló persze – szabadkozott Blaise.

-         Helyes. Aranyvérű vagy nem? – kérdezett rá Pansy. – Mardekáros is vagy. – Blaise biccentgetett. – Na látod. A gondolataink ugyanazok. Hogy Blaise kinek kúrálja ki a nyavalyáit az az ő dolga, a többivel mi ne foglalkozzunk. Blaise sem kezdene sosem muglikkal nemde?

-         Nem muglikkal azért nem – fintorgott Blaise. – Más dolog segíteni egy emberen. Legyen az félvér vagy aranyvér. És más dolog öt percnél tovább egy levegőt szívni vele. Ha gyógyításról van szó, elfelejtem ki vagyok és honnan jöttem. De egyébként nem – szögezte le Blaise.

-         Akkor ezt megbeszéltük. Elrendezted a lányokat? – húzta magához Pansyt Draco.

-         Igen. Holnap reggeli után még gyorsan körbevezetem őket a kastélyon és elvezetem őket az első órájukra. Úgy láttam McGalagonnyal nyitnak szegénykék megint – mondta bánatos arccal Pansy.

-         Mi viszont gyógynövénytannal kezdjük az évet, ami azért jó, hogy Bimbától legalább már most az elején megkérdezhetem tart e RBF előkészítő különfoglalkozást – forgatta az órarendjét Blaise.

-         Akkor holnap reggelinél találkozunk – nézett fel Dracóra Pansy. Draco vigyorogva lehajolt, s megcsókolta a lányt. Ahogy megemelte a fejét a tekintete találkozott Blaise pillantásával. Pansy kedvetlenül, de elengedte Draco kezét, s kilépett a fiúhálóból, a beoldalazó Nott, Monstro és Crak mellett. Draco szemrebbenést váltott Nottal. Most nem beszélhetnek halálfalótémáról. Bent van Blaise is. De lesz még alkalmuk rá.

-         Nos, első Roxmortsi hétvége? – hunyorított rá Blaise. Draco ledobta a varázspálcáját az éjjeliszekrényre, s az ingjét kezdte kigombolni.

-         Pansyval maradnánk a hálóteremben ha nem okoz gondot – felelte zárkózottan Draco.

-         Nem okoz gondot – vihogta Blaise. – Milyen érzés prefektusnak lenni? – kérdezett rá érdeklődve Blaise.

-         Kár, hogy nem vonhatunk le pontokat! Viszont jó lesz a griffendél alá vágni, amikor csak alkalmam nyílik rá – felelte rá Draco. Felhúzta a pizsamáját, s bezuhant az ágyba. Már a függönyt sem volt ereje elhúzni, hagyta, hogy elnyomja az álom.