Ólomszürke volt az ég már napok óta. Draco kedvetlenül töltött magának is kávét. Blaise ma reggel már a második kávéspohárra kortyolgatja, miközben a Pitonnak írt holdkő-házidolgozatot készítette. Igazán fel sem nézett, akkor sem amikor Draco köszönve leült mellé. Blaise beleharapott a kávéhoz rágcsált lekváros croassanjába, majd újra kevert egyet a kávén és belekortyolt. Fel sem nézett. Futotta a lexikonból a sorokat, aztán sercegő pergamennel jegyzetelt. Blaise kezdte túlszárnyalni Granger teljesítményét is azzal a különbséggel, hogy Blaise sosem jelentkezett egyetlen órán sem. És csak akkor jegyzetelt ha az információt fontosnak minősítette. Dracót viszont egyre jobban zavarta a tény, hogy Blaise nagyon belehúzott idén. Ez még csak az első hét, Blaise mégis legalább úgy tanul, mintha holnap már vizsgáznának. S Blaise szorgalma láttán Dracót egyre jobban marcangolta a pályaválasztás nyomasztó kérdésköre. Mert ő végülsi úgy döntött mindenből jól teljesít, ahhoz viszont tanulni is kellene még akkor is, ha az apja jóban van a fél minisztériummal a másik felét meg lefizeti ha kell. Talán ezért nem is strapálja magát annyira hogy tanuljon? Blaise meg azért talpal most annyira, mer tudja, hogy mindenből különvizsgája lesz és Pitonon kívül igazán senkire sem számíthat? Pitonnak pedig egyáltalán nincs befolyása ezekbe a dolgokba, vagy legalábbis véletlen sem akkora mint Lucius Malfoynak. Márpedig Blaise pályájához alaposan kellene egy olyan támogató, mint Lucius Malfoy. Nem véletlen, hogy Blaise ezerrel tanul, kerüli a konfliktust Dracóval és várja a csodát, hogy minden simán és gördülékenyen menjen. Blaise józan életet élt, este sokáig fent volt tegnap is, Daphnéhoz szinte alig ért. Draco már maga is több intimitást mutatott Pansy felé mint Blaise Daphné irányába. Daphné pedig nehezen szokja az új helyzetet. Hogy nem szórakozhat kedvére Blaise-el.

-         Olyan álmosító ez az idő! – nézett kedvetlenül a reggelire Draco.

-         Ki sem akartam bújni az ágyból. Egy első éves lányt két hugrabugos beszorított egy páncélba szerinted? – kérdezte rosszkedvűen Pansy.

-         Miért nem mondtad szétverjük azt a két hugrabugost! – morogta erélyesen Monstro széles tenyerét az asztalra helyezve.

-         Nem tudom ki volt, verjetek meg minden hugrabugost az egyik biztos az lesz – nevetett tanácstalanul Pansy.

-         Jól van minden hugrabugosnak bemosunk aki az utunkba áll – nézett össze a két erős markú mardekáros fiú.

-         Ma este még járőröznünk is kell, pedig majd leragadnak a szemeim. Blaise majdnem egész éjszaka írta Pitonnak a házit – bökte meg Draco a lányt. Blaise a megjegyzésre nem is reagált. Felhörpintette a kávét, s összetekerte a pergament.

-         Még óra előtt beadom Pitonnak az íróasztalára. Ma már a gyógynövénytan különfeladattal akarok foglalkozni – pattant fel a padról fürgén Blaise s lazán farzsebbe vágott kézzel el is slattyogott a pincetermek felé.

-         RBF – morogta Draco rosszkedvűen.

-         Szégyellem magam mellette – hajtotta le a fejét Pansy.

-         Te mondod? Tegnap meg sem csókolt? Merlinre mi van? – forgatta ujjai közt unottan a hajtincsét Daphné. – Valamiről lemaradtam azt hiszem. Amikor át akartam hívni magamhoz, csak elém vágta a numerológia feladatgyűjteményt hogy max ezt csinálhatjuk most együtt. Bekattant – állapította meg Daphné.

-         Csak ideges mert fél, hogy mi van ha nem lesznek meg a külön-RBF- vizsgái – húzta el a száját Draco. – Ez valahol érthető, neki minden ezen múlik.  – Draco kedvetlenül reggelizett. Szünetben nem tudtak kimenni az udvarra sem olyan rossz idő volt. Csatakokban tócsákban állt a víz, zuhogott. Borzalmasan szürke és lehangoló idők voltak. Ráadásul Átváltoztatástan óra következett. Egy igazi rémálom óra. Amikor Draco belépett az állatkákkal teli terembe Blaise már a hátsó padban gubbasztott átváltoztatástan könyve felé görnyedve.  Draco is berogyott a mellette levő padba. McGalagonnyal minden óra borzalmas. De szó szerint. Most sem vártak semmi jóra tőle.

-         Az átváltoztatástan RBF-re csak rendszeres szorgalmas gyakorlással és készüléssel érdemes érkezni. Ellenkező esetben ne is álmodjanak arról, hogy sikerülni fog a vizsgájuk.  Fáradtságos és alapos tanulás szükséges. A mai órán az eltüntető bűbájokat vesszük – intett a pálcájával pattogó türelmetlenséggel McGalagony professzor. – A mardekárosokról különösen az megállapításom már évek óta, hogy túl nagy mellénnyel ülnek be RBF- vizsgákat írni. Önbizalom aztán nincs híján a mardekárban. Szóval talán osztozkodhatnának összefogás címén az én házammal és valami tudás is lenne az önbizalmuk mögött – préselte pengevékonyra az ajkait McGalagony professzor. McGalagony maga volt a terror megtestesült példánya. Már csak ahogy kontyos ősz hajával, elnyúlt arcával és hideg fémkeretes szemüvegével a diák felé állt, hogy  megnézze mit művel. McGalagony rászállt Blaisere, mindenki más megkönnyebbülésére.

-         Lássuk Mr. Zabini, hogy megy – Blaise mély levegőt vett, lehunyta a szemét, majd amikor kinyitotta elmormolta a varázslatot, végigvitte a pálcamozgást, s várta a csodát, hoyg a csigája eltűnjön a szemük elől. Semmi nem történt. – Rettenetesen gyenge teljesítmény Zabini – ráncolta a homlokát fanyalogva McGalagony professzor. – A maga feladatsorában ez a feladat nem csak ennyi lesz remélem tisztában van vele. Különbség van két eltüntető bűbáj között is. AZ egyik az amikor bár látni nem látjuk, attól függetlenül a dolog még ott van. A másik az hogy olyannyira eltüntetjük, hogy visszahozni sem lehet már a dolgot. Érthető vagyok?  Egy gyógyítói beavatkozás eredményét nagy többségében eltüntető bűbájjal rejtünk el örökre a tekintetek elől. EZ létfontosságú kérdés a gyógyítói szakmában. Olyan mesterien kell végezni, ahogy semmi mást Zabini! Képes lesz maga valaha is erre? Mert erősen kétlem – ütögette a tenyerébe a pálcáját McGalagony professzor. Blaise nem felelt. Nyelt és nyelt. Lehunyta a szemét. – Nem is értem Piton professzor, hogy bátoríthatja erre, amikro tudja mennyire gyenge teljesítményt nyújt átváltoztatástanból. Holott ez egyenértékű tudomány a bájitaltannal…sőt a bájitaltan csak egy kiegészítő jártasság a gyógyítók feladatában. AZ igazi gyógyítás az átváltoztatástannal kezdődik Mr. Zabini. ÉS a bűbájtannal folytatódik. A sok egyéb más csak utána következik. Szégyenletesen gyengye…a RAVASZ előkészítő kurzusomnak komoly feltételei lesznek. Ha nem felel meg az elvárásaimnak jobb ha alaposan elgondolkodik azon mi az amihez ért és a szerint választ inkább pályát. – Draco megszeppenve ült a padjában. McGalagony még szadistább lett ebben az évben. A mardekárosok gyötrése egyik kedvelt hobbijai közé tartozott a vénszatyornak. S most különösen ellovagolt rajtuk. Csak félenyhülés volt, hogy McGalagony most Blaiset vette célba a mai órán. Bizonyára év elején Piton közbenjárt Blaise érdekében, hogy felhívja a Blaise számára fontos tárgyakat tanító tanárok figyelmét, hogy különös odafigyeléssel legyenek Blaise tanulmányaira, mert nem általános RBF-eket tesz a többiekkel. Draco maga is borzalmasnak tartotta, hogy a legfontosabb feladat a varázsvilágban az, hogy egy csigát láthatatlanná tegyen. Ha kicsivel is értelmesebb feladatok lennének tényleg érdekelné ez az egész átváltoztatástan. De ezzel az unalmas feladattal az őrületbe lehet kergetni. Még jó, hogy McGalagony talált magának elfoglaltságot az évre. Igaz Blaiset lehet ki fogja készíteni. De  Draco meg volt annyira mardekáros hogy hagyja főni a levében. Mert ő sem vágyik McGalagony beszólásaira. Ha lehet akkor inkább másra hárítaná. S Blaise ezt a szerepet nagyon jól betölti majd. Mindenki megkönnyebbült, amikor megszólalt a csengő. Megszabadulnak egy hétre McGalagonytól ez azért jó lesz. Blaise teljesen kikészülve baktatott le velük Legendás lények gondozása órára. Két borzalmas óra egymás után. Mindkettő griffendéles tanárral. Milyen lehangoló is. Draco ellenben most elemében volt.

-         Tudjátok, hogy Potter összeugrott Umbridge-val? – súgta nekik Sally-Anne. – Jóslástanon mindenki erről pusmogott.

-         Biztos árulkodott megint, hogy a Nagyúr visszatért – nevetett fel Draco.

-         S elsírta a bánatát nagyjelenetben mindenki előtt- tette hozzá gúnyosan Pansy. A mardekárosok jókedvűen nevetgéltek. Potterék hátranéztek rájuk. Draco kíséretében Monstro és Crak is a kiszínzett Umbridge Potter párbajt képzelték el nevetgélve, amikor a kecskelábú asztalokhoz léptek.

-         Mindenki itt van? Ki tudja megmondani mik ezek? – kérdezte Suette Pollts tanárnő. Draco gonoszul a griffendélesek mögött elkezdte utánozni a rúnatanon megfigyelt Grangert. Ugrált össze vissza, metszőfogait kidugta s lelkesen magasba nyújtogatta a karját. Pansy éktelen visítással nevetett. Milly hasát fogva görnyedezve kuncogott. Majd hirtelen csapott át Pansy visítása sikításba ahogy az asztalon fekvő kis gallyak felugrottak. Ráadásul Dracónak önmagának is el kellett ismernie hogy paródiája tökéletesen utánozza Granger stílusát. – Granger?

-         Bólintérek. Faőrző bestiák – felelte öntudatosan a griffendéles lány.  Draco a mardekárosokkal az élen rendetlenkedett a hátsó kecskelábú asztaloknál. A kis bólintéreket lerajzolni nem tűnt olyan izgalmasnak rajzolni ráadásul csak Crak meg Monstro szeretett. Blaise jól rajzolt, de csak amit nagyon muszáj volt. Draco odalépett Potter asztalához s leemelte a legnagyobb bólintért. Azon talán minden testrészét megtalálja a kis bestiának és le is tudja majd rajzolni.

-         Hol van Hagrid? – kérdezte aggódóan Potter a tanárnőt. Draco vigyorogva közelebb araszolt.

-         Könnyen lehet, hogy a nagy mamlasz csúnyán megjárta. Talán olyan dologba ütötte az orrát, ami túl nagy volt neki, ha érted mire gondolok – vigyorgott  gonoszul a fiúra, s otthagyta.  Méretes izgága kis bólintérjának odadobott néhány fatetüt az lelkesen majszolgatta, s Draco közben esetlen rajzot próbált készíteni a bestiáról. Nott kuporodott le mellé a fa tövébe kényelmesen egy kemény borítású mappával.

-         Potteréknek fogalmuk sincs, hogy hol van az a félóriás – jegyezte meg gúnyosan Nott.

-         Persze. Nyilván nem kürtölik szét, hogy hova küldték a behemótot – nézett körbe Draco, hogy ki hallhatja őket. Mindenki kellő távolságban volt. Draco így halkan végre négyszemközt beszélhetett Nottal. – Persze fogalmuk sincs róla, hogy nem járt sikerrel a küldetése. Ugyanis Macnair-ék időben érkeztek a Nagyúr parancsával. És az óriások sosem felejtenék el, hogy van valaki aki a varázslényeket sokkal jobban elismeri a varázsvilágban mint például a muglikat. A Varázslények a varázsvilág részesei. Ezt a Nagyúr elismeri és védi is őket. Ezért szükségszerűen minden varázslény a mi oldalunkra fog állni. Esélyük sincs az ellenszegülőknek, a betolakodóknak – súgta Draco izgatottan.

-         Persze. Ez az óriásvölgyi kudarc is ezt erősíti, fölösleges minden próbálkozásuk, mert ezek a lények velünk vannak – felelte rá izgatottan megnyálazva az ajkát Nott is. – Apám is mondta, hogy milyen jól alakulnak a dolgaink.

-         Egyre magabiztosabbak lehetünk Nott. Eljött a mi időnk. Mi vagyunk azok , akik mindenről értesülünk ,ami a háttérben zajlik, a legnagyobb titokban. A többség észre sem veszi mi zajlik a színfalak mögött. Csak azt ,hogy egyszer csak rájuk omlik a színház. Csodálatos lesz – mosolygott elégedetten Draco. – Jó érzés, hogy mindenki más bizonytalanságban él itt a Roxfortban. S csak mi vagyunk azok akik tudjuk, hogy mi is történik valójában – bökte oldalba Nottot. A szőkésbarna fiú lelkesen mosolygott rá. Nottal évek óta most először ebben az évben találták meg igazán a hangot. Amióta a halálfalók erősödnek. Főleg ez a téma hozta kicsit közelebb egymáshoz őket. Halálfalócsaládból származnak mindketten. S ez azért nagy nyomot hagy  rajtuk.  – Az apám pár napja beszélt a miniszterrel – emelte meg a hangját Draco, ahogy látta Potterék a közelben járnak. – A minisztérium most már színvonalas oktatást akar az iskolában. Úgyhogy ha visszajön is az a nagydarab tahó akkor is szedheti innen a sátorfáját. Monstro és Crak hálásan röhögcséltek a megjegyzésen. Draco összehajtogatta bólintérrajzát. Ma este folyosói járőrörés Pansyval. Sosem mentek még ki este kilenc után . Na kivéve tavaly, amikor a Fekete-tó partján voltak Pansyval kettesben. De az csak egyszer volt. Most viszont két nap egyhuzamban járják kettesben a folyosókat a kihalt Roxfort kastélyban. Blaise csipkelődő megjegyzései elmaradtak. A fiú a zöld lámpással megvilágított íróasztal felett gyakorolta az eltüntetést szerencsétlen Seaffyn. Szegény kneazly kézzel lábbal hadakozott a művelet ellen. Dühösen fújtatott gazdájára. Blaise nem győzte finom húsdarabokkal visszaédesgetni az állatot, hogy ismét gyakorolhassa rajta a legkevésbé sem sikeres eltüntetési kísérleteit. Blaise teljesen elmerült ebben a foglalatosságban. Daphné durcásan gubbasztott a kanapén Blaiset figyelve. Senkinek sem volt jó hangulata. Kivéve neki és Pansynak. Izgatottak voltak első éjszakai prefektusi járőrözésükön. Kilenctől tizenegy óráig kell sétálniuk a Roxfortban, bejárni minden kis zugot, folyosót és csak utána térhetnek vissza a klubhelyiségükbe. Frics a makcsájával már a pincefolyosón várta őket. Az öreg kvibli hunyorgott a két mardekárosra. Kiadta a feladatot, s elindultak a folyosókon. Pansy a széles lépcsőkorlátba kapaszkodva vette a lépcsőket. Megilletődve figyelték a halkan mozgó lépcsőket. A szunyókáló képeket. Minden nyugodt volt. Pansy prefektusi jelvénye csillogott a fáklyák fényében. Draco szeme megakadt a domborulatokon.  De eszébe jutott Blaise intelme. Pansyt nem lehet lerohanni és letámadni. Mert ezzel csak elriasztja. Pedig szíve szerint a lépcsőkorlátnak szegezte volna. Helyette unott képpel kóválygott mellette. Hallgatták a cipőik kopogását, ahogy visszaverték a lépteik zaját a Roxfort ódon falai.

-         A rohadt életbe is de unalmas ez az éjszakai járőrözés – fakadt ki Draco.

-         Jah senki sem akar ma szabályokat áthágni? – elégedetlenkedett Pansy. Sötét tekintettel haladtak tovább a folyosón. Kellemesen megvilágított árnyas zugok voltak. Némelyik oldalfolyosó zsákutcának bizonyult. Csak karosszék, egy antik oszlopon pihenő mellszobor és néhány zöld dísznövény zárta a folyosót. Pansy a hatodik emeleten egy ilyen zugba leült a karosszékbe. Draco a falnak támaszkodott mellette.

-         Mi van bemondtad az unalmast? – kérdezte tőle gúnyos felhanggal Draco.

-         Unalmas is! Ne mond hogy nem az! – tiltakozott Pansy. – Azt hittem több feladatunk lesz. A járőrözés alatt még néhány kósza szellemen kívül mással nem találkoztunk.

-         Pedig úgy ég a tenyerem, hogy elkapjak egy griffendélest és büntetőmunkára küldjem – guggolt le Draco, s fejét a falnak támasztva Pansyra nézett. Pansy karcsú lábszára itt volt a keze ügyében, az orra előtt. Pansy keresztbe tett lábbal kényelmesen üldögélt a karosszékben karját a kartámlán pihentetve. Nem erre most gondolni sem szabad – nyugtatta magát Draco.

-         Megcsináltad már a holdkő házi feladatot? – kérdezett rá Draco.

-         Még holnap reggeli után befejezem és leadom Pitonnak. Neked kész? – ásítozott mellette Pansy.

-         Nem hiszem, hogy olyan részletesen írtam volna mint Blaise, de megteszi, aham, ma délután fejeztem be. Már izgulok a kviddicsválogatás miatt – tette karját a combjára lustán Draco.

-         Biztos jó csapatot állít össze Montague! Nincs olyan csapatkapitány mint Flint, de jó lesz ő is nem? – kérdezte elgondolkodva Pansy.

-         Flint volt az igazi. Talán azért mert ő volt az első kviddicskapitányom nem tudom. De az az Angelina sem olyan jó szóval Montague szerintem jobb nála úgy hogy lazán leverjük a griffendélt, remélem – ingatta a fejét Draco.

-         Hangokat hallok mennünk kellene – ült fel éberen Pansy.

-         Hangokat hallani a varázsvilágban sem jó jel – nézett rá sunyin a szeme sarkából Draco, s összenevettek. – Én semmit nem hallok.

-         Menjünk. Nem végezzük elég komolyan a prefektusi teendőinket – pattant fel bűnbánóan Pansy.

-         Cseszek a prefektusi teendőkre, már mióta meg akarlak csókolni! – egyenesedett fel Draco, s a lányt a falhoz szegezve lehajolt a lány ajkaira. Pansy belesóhajtott a csókjukba ,de azonnal átkarolta a nyakát. Kihalt folyosó. Minden békésen pihen. Csak Draco fejében kavarognak a gondolatok. Terpeszben állt Pansynak simuló csípővel. A lány lábai közé feszülő nadrághalommal. Keze a lány karcsú derekán, s birtokló indulattal ízlelte a finom ajkakat. Pansy frissen fürdött mély levendulaillatú bőre úgy ingerelte, annyira maga alá gyűrte volna már. Kellett neki ez a lány. Már nagyon.

-         Kipróbáltad már a prefektusi fürdőt? – búgta Draco mélyeket szippantva Pansy nyakáról.

-         Igen, nekem nagyon tetszik. Igaz, nincs valami közel hozzánk…de megéri elbaktatni. Csak ez a sok ruha, amit hurcolászni kell magammal hogy lefürödjek ott ez nem tetszik benne – ráncolta a homlokát Pansy. – te voltál már?

-         Nem, még nem – ingatta a fejét Draco. – Gondoltam megnézzük együtt…

-         Menjünk tovább prefektusok vagyunk Draco! – tolta el Pansy, amikor Draco keze szemtelenül tovább siklott Pansy combjainak belső felén.

-         Jól van menjünk – ment utána rosszkedvűen Draco. Egymás mellett haladtak. Visszafelé indultak a klubhelyiségük felé. Nem volt megerőltető feladatuk ma este. Csak a későn fekvés az egyetlen dolog ami nem olyan jó a járőrözésben. Pansy előresietett a lányok hálójába. Draco pedig jól tudta, a fiúhálóban még mindig egy égő gyertya várja. Blaise égette a gyertyát. Álmosan pislogva, karikás szemekkel a gyógynövénytan különfeladatot csinálta. Nem beszéltek. Dracónak nem volt kedve az unalmas prefektusi járőrözési élményeit megosztani. Blaise elfoglalt volt hogy rákérdezzen. Draco behúzta az ágya függönyét, s ezzel kizárta a gyertyafényt maga körül. Csend. Néha pergamenzizegés, ahogy Blaise lapoz, vagy új ívet vesz elő. Aztán lassan emgszűnt a külvilág, s Dracót elnyomta az álom.