Dracóék kedvenc Fekete-tóra néző ablaksori sarkuknál időztek. Blaise lustán az asztal sarkára tett lábbal ölébe ejtve átváltoztatástan könyvét Daphné hajával játszadozott. Ujjai között fésülgette. A lány előtte ült a méregzöld szőnyegen, hátát Blaise lábának döntve és Seaffyval játszott. Draco megrázta a kezében a Reggeli Prófétát.

-         Dolores Umbridge tölti be a roxforti főinspektor  új tisztjét a suliban – olvasta fel a hírt Draco.

-         Én is azt olvasom – rágcsálta pirosló almáját jóízűen Pansy. – Széles ellenőrzési jogkört kap az iskolában.

-         Hát az már rá is fért a sulira – felelte rá morcosan Blaise.

-         Umbridge legalább tényleg korrekt tanár, megmondta hogy mit kell bebifláznunk ebből a vacak tárgyból és megvan az RBF-ünk. Melyik tanár csinálta ezt rajta kívül? – kérdezett rá Pansy elfogódott hangon.

-         Tudjuk, hogy csak a rózsaszín kardigánja miatt bírod ennyire – vágta hozzá kegyetlen mosollyal Draco.

-         A te apád is meg van elégedve a munkájával! Itt írja a cikk! – mutatta Draco felé a saját Reggeli prófétáját Pansy dühösen, mutatóujjával a megszólalás idézetére bökdösve.  – „Megkönnyebbüléssel tölt el a tudat, hogy objektív szakmai ellenőrzés alá vonják Dumbledoret. Minket szülőket,akik elsősorban gyermekeink érdekeit tartjuk szem előtt, az elmúlt években aggodalommal töltöttek el Dumbledore egyes bizarr döntései, és megnyugtatónak tartjuk, hogy a minisztérium lépéseket tesz a probléma orvoslására.” – olvasta fel hangosan Pansy.  Szeme elidőzött a wiltshire-i kúria feliraton, így nyomtatásban még talán sosem látta. A Malfoyok-birtoka. Pansy gyorsan megrázta a fejét, hogy elhessegesse a gondolatokat. – Nos?

-         Umbridge felül fogja bírálni a tanári kart, a pedagógusok munkáját – bólintott Draco.

-         Az rá is fér a sulira. Most már nyugodtabban alhatom végre éjszakánként. Ha Umbirdge RBF-szinten felülvizsgálja végre nálunk az órákat – dörzsölte meg égő szemeit Blaise fáradtan.  – Tényleg azt kell mondanom, hogy idén a legjobb dolog az, hogy a minisztérium a nyakunkra küldte Umbirdge-et aki legalább hozzáértő módon ellenőrzi az oktatást és intézkedéseket fog tenni, hogy megfelelő színvonalon folyjon tovább – mondta elégedetten Blaise. Persze neki épp elég idegőrlés volt a gondolat, hogy a pályájához nem lesz elég a roxforti tananyag és a gyenge követelmények, amiket az iskola állít a diákjai elé. Blaise nagyon is jól érezte ezt már évek óta. S az ő számára Umbridge iskolai megjelenése kifejezetten előnyös volt, ugyanis az ő érdekeit szolgálta. Ha megfelelő lesz az oktatás, tudja hogy mire számíthat, ne mamgának kell kitalálnia hogy miből mennyit kellene készülnie és pluszként hozzátanulnia a szerény roxforti tananyaghoz. Főleg hogy a vizsgáik is mindig olyan silányak voltak. Szinte értékelhetetlenül egyszerűek. A minisztérium ezen döntését Blaise áldásos tevékenységnek tartotta és örömmel vette, s támogatta, mi több a mardekár egész diákserege így gondolkodott. Az aranyvérű szülők is elégtétellel fogadták hogy van egy külső felügyelet most már a Roxfortban, aki szemmel tartja az iskolában folyó munkát, hogy gyermekeik mindenből a legjobbat kapják. Tanárokból is.

-         Egyébként is miért az apádat kérdezték, ő minisztériumi dolgozó persze hogy a minisztériumnak tetszően fog nyilatkozni – kérdezett rá Pansy kötözködően.

-         Talán azért mert más nem alkalmas arra, hogy értelmes mondatokkal feleljen egy egyszerű kérdésre – vágott vissza Draco.

-         Apád még csak negyvenegy éves? – kérdezte ajakbiggyesztéssel Daphné. – Nem is olyan idős… - harapott rá az alsó húsos ajkára elgondolkodva, ahogy Pansy kezéből kivett újságot forgatta.

-         De kiszívnám az ilyen gondolatokat a fejedből! – sziszegte neki Blaise összeszorított fogsorral, s lehajolt a lányhoz, hogy durván megcsókolja. Daphné kacagott, s élvezettel mászott fel Blaise ölébe. Draco nem vett tudomást a megjegyzésről.

-         Jó, hogy itt van Umbridge legalább látja, hogy Dumbledore milyen tehetségtelen az iskolaigazgatásban – jegyezte meg rosszmájúan Draco. – Kirúgták a Wizengamotból, a nemzetközi szövetség elnökségéből, s hamarosan a Roxfortból is – villogtatta szürke szemeit elégedetten Draco.

-         Bár úgy lenne, addig viszont az ő igazgatósága alatt nekünk meg kell jelennünk a következő órán is – lökte fel magát Pansy. Fekete pántos cipője koppant a kövezeten.

-         Hátha bejön Umbridge most Piton órájára – cuppant el Blaise szájáról Daphné. – Ó kikapjuk a holdkődolgozatot – sóhajtozott Daphné.

-         Ne is mondjátok én teljesen eltévesztettem és nem a holdkőről írtam, hanem a holdidőzítésről a drágakövek használatánál szerintetek? – nézett Milly butuskán Dracóra. – Mert elbambultam és csak annyit írtam fel, hogy hold meg kő és amikor nekiültem megcsinálni azt hittem a kövekről kell írni és a holdállás összefüggéséről.

-         Mert már megint mindent túlbonyolítottál Milly. Hol járt az eszed? – kérdezett rá Draco. Milly csak pislogást rebbentett Monstro felé.

-         Jól van na. Azt hittem Piton biztos valami nagyon nehéz feladatot ad, mert hogy RBF év meg minden. És teljesen félreértettem a feljegyzéseimet! Jaj miért vagyok ilyen szerencsétlen? – siránkozott körmét rágva Milly. A pinceteremben ismét megcsapta őket a bájitalterem különleges furcsa levegője. Semmihez sem hasonlítható illat volt ez. Ahogy a bájitalhozzávalók a különböző órák párlatai, párája beleivódott a falakba, a bútorokba, s ez a jellegzetes bájitaltanterem szag mindig megcsapta őket valahányszor beléptek házvezetőtanáruk termébe. Draco mindig mélyet szippantott a levegőből ,ha belépett Piton termébe. Megvolt valami különös varázsa ennek az illatnak, s egy jó óra kezdetét jelezte. Pitonnál minden hangulatos volt. Ez a tömény kissé talán orrfacsaróan nehéz, illatanyagokkal teli levegő is ezt a benyomást erősítette. A lombikok titokzatos sötét gömbjén ahogy megcsillantak a fények, lekopott feliratok a megsárgult cimkéken. Nyirkos falak, kongó nehéz fekete pinceajtó. Piton dermesztően nyugtató jelenléte. Piton egyszerre volt szigorú tanár, aki sokat követelt, s a mardekárosoknak állandó támasza. A fekete táblán mindig előre felírt, szálkás, keskeny apró betűkkel, összezsúfolt sorokban ott bújt meg az aznapi bájital receptje. Draco mindig titkos izgalommal várta a pálacmozdulatot, amikor végre felsejlik a táblán az előre felírt bájital leírása. Draco kedvenc helye az egész teremben a szertáros szekrényke volt. Mert annyi ismeretlen dolgot rejtett, amikből hihetetlen dolgokat lehet alkotni, számára a bájitalfőzés volt az igazi varázslat. Nem volt látványos dolog, mint a pálcával hadonászás, hanem titokzatos, igazi mardekáros dolog. Csendben elkészíteni a bájitalt és a megfelelő időzítésben eljuttatni a megfelelő helyre, s a hatása bámulatos. Ez az igazi csoda. Hogy minden egyetlen csepp hozzávalón múlhat. Draco mindig arra gondolt valahányszor beült az ódon, megkopott iskolapadba, hogy valamikor a szülei is itt tanultak, itt ültek ebbena padban amiben most ő. Ugyanilyen egyenruhában, s talán ők vésték a hozzávalók apritásához használt kis ezüstkéssel a szív alakot a padba. Pansyval az óra első öt percében mindig tüzetesen átvizsgálták a padjukat, hogy van-e új véset a padjukban. Ez a kis közös titkuk volt. Draco tavaly kapta rajta a lányt, hogy elmélyülten böngészi a csiszolt bájitaloktól különös foltos asztallapot. Soha nem árulták el senkinek ezt az apró kis szórakozást. Csak egy talárujjrángatással hívták fel a figyelmet, s mutattak rá az új vésetre ha találtak a padon valamit. A bájitaltanterem minden zuga mesélt. Mennyi bájital bugyogott itt ki a padra, ami így megfestette, kissé felégette és ilyen egyedivé tett minden padot, folyt ki a padlóra. Piton asztalán igazi laboratóriumi körülmények voltak. Vékony üvegcsék pedáns sora. Lombikok öble tárolta különös szagú titkát. A kissé megdöntött íróasztalnál mindig fekete mappa, hegyes visszafogott, férfias penna, fekete tintatartó. Egyszerű üveg. Nem olyan mint a Malfoy-kúria díszes kerámiatintatartói. Anyjáén kék virágminták vegyültek az arannyal. Apja fekete kerámiáján arany kígyóminta futott. Dracóén fehér alapon zöld kígyó. S az is olyan értékes volt és olyan fennhéjázó, előkelő. Nem ilyen mint ez az egyszerű üvegtartó. Draco mégis minden órán odanézett rá. Megjegyezte. Emlékezetébe véste. A kedvenc tanára Piton volt. Hűvös, higgadt, komoly tartású férfi, finom gúnnyal és mardekáros közönnyel. Dracónak ilyen volt mint az apja. A példaképe volt a házvezetőtanára. S Piton óra vezetési stílusa magán hordozta a rendszerességet, a rutint, az állandóságot. S ezt Draco nagyon szerette. Otthonról is pontosan ezt hozta. Mindig mindennek megvolt a maga rendje és helye és ideje. Kiszámítható volt minden. Piton óráját is ez jellemezte. Óra eleji megbeszélés, Receptismertetés, órai munka vagyis bájitalfőzés és a kész munkát Piton többnyire már akkor értékelte. Óra végén. Már ötödik éve így zajlik minden. Precízen, pedánsan. Amilyen Piton is. Piton személyiségét tükrözte a tanterem is, az óravezetése is. Draco pedig hozzá tudott a legkönnyebben idomulni, mert otthon is ehhez volt szokva. Piton mogorva rosszekdvűséggel szétosztotta a házidolgozatokat, fekete talárja suhogott,ahogy elhaladt a padok között.

-         Azt a jegyet írtam a dolgozatotokra, amit az RBF-vizsgán kapnátok rájuk – szólt sötét mosollyal Piton. – Azt akartam, hogy lássátok mire számíthattok. A házi feladataitok átlagos színvonala kritikán aluli volt. Ha ezt vizsgán produkáljátok a többség megbukott volna. Az e heti dolgozatot a kígyóméreg-ellenszérumok változatairól gondosabban készítsétek el, különben kénytelen leszek a jövőben büntetőfeladattal párosítani a B érdemjegyet.

-         Vannak akik B-t kaptak? – suttogta Draco nevetve. Piton orra alatt somolygott rá. Draco elégedetten látta, hogy a Kiváló minősítés díszeleg házidolgozatán. Szeme sarkából Pansy dolgozatára sandított. Erős K betűt véstek a pergamen sarkára. Pansy újraolvasta amit írt, hogy átnézze mit húzott alá Piton a dolgozatban. Blaise is gondterhelten ült.

-         Mennyi lett? – kérdezte Draco csak szájával formálva a szavakat.

-         K – mutatta fel a dolgozatot Blaise. 

-         Akkor meg? – rántotta meg a vállát Draco.

-         Több kell  - legyintett Blaise, hogy Draco úgysem érti. Daphné unottan forgatta házidolgozatát, amiről Draco elkapta, hogy V-t kapott rá. Millyét Piton áthúzta. Monstro és Crak együntetően H-t kaptak. A mardekárból Draco mindenkit végigkérdezett. Blaise Sally-Annehez fordult hátra. A lány is Várakozáson felüli eredménye felett mosolygott. Traceyvel együtt. Ahogy Nott is V-t kapott. Persze az RBF-et nem házidolgozatként írják, hanem kívülről kell válaszolniuk a feladatokra, ami azért messze nem lesz ugyanaz, mint most, hogy utánanézhettek mindennek és tulajdonképpen csak másolniuk kellett. Bár Piton összepréselt ajkaiból látszott, hogy nincs megelégedve azzal, hogy a csoport fele még másolni is képtelen.

-         Miss Bulstrode, kérem legyen figyelmesebb. A szétszórtsága miatt akarja az egész RBF-vizsgasorozatát elrontani? Írja fel ha kell a tenyerére, hogy csütörtökre a kígyóméreg ellenszérumok változatairól kérek írásos anyagot – morogta Draco mögött Millynek Piton, hogy más ne hallja.

-         Igen Piton professzor, elnézést – pirult Milly szégyenében, ahogy Piton megdorgálta. Draco már türelmetlenül kapta a tekintetét a táblára. Várta a legújabb főzetet. S végre megjelent. Erősítő energiafőzetet kell készíteniük. Piton szinte összeesküvőknek kijáró pillantást váltott Blaise-el. Blaise futó vigyorral viszonozta a pillantást, s nekilátott a recepthozzávalók begyűjtésének. Ledobta a talárját a székére. Ingujját feltűrte, hozzávalós cetlijével a szertáros szekrényhez lépett, s máris nekilátott, hogy elkészítse a legjobb erősítő bájitalt. Blaise feszült, munkatempójához és koncentrációjához képest Draco nyugodtan, szinte közönyös arckifejezéssel állt üstje mellé. Pansy most is maga alá húzva a széket ülve mérte ki az anyagokat. Draco hunyorogva körbenézett. Blaise és Monstro is állva készítették a bájitalt hozzá hasonlóan. Sőt egész statisztikáat állíthatna fel arról, hogy többségében a fiúk állva dolgoznak, míg Pansyval egyetemben a többi lány inkább többször feláll a dolgokért. Draco maga is praktikus okokból állva dobálta össze a hozzávalókat. Jobban belelátott így az üstbe, jobban érzékelte a gőz felszálló füstjét. S egészen biztos, hogy Blaise is e taktika szerint dolgozott. mindig legalább háromnegyedes ujjig feltűrve az ingjét, hogy ne zavarja a munkában. Piton pedig rendszeresen rá- ránézett Blaise munkájára, figyelte Blaise kézmozdulatait. Titkon tényleg sokat foglalkozott Blaise ügyével legalábbis a maga tárgyából mindent megtett, hogy Blaiset segítse. Draco kimérte a türkizkék színű bájitalt a mintalombiknak szolgáló üvegcsébe, s rányomta a dugót. Mindenki végzett a munkával, s különösebb események nélkül ért véget az óra.

-         Nehéz lesz vajon a bájitaltan RBF? – tanakodott mellette Pansy a folyosóra kilépve.

-         Nem hiszem. Piton ráadásul biztos, hogy jól felkészít minket – felelte rá Draco nyugtatóan.

-         A gyakorlati vizsgától nem is félek. De az írásbeli… - sóhajtott Pansy.

-         Nézd Umbridge bejön Rúnatanra – súgta Draco. Pansy megigazította a táskáját a vállán.

-         Jó napot Umbirdge professzor! – köszönt rá Pansy és Draco a tanárnőre.

-         Jó napot! – felelte rá mézesmázos vigyorral Umbridge tanárnő.

-         Engedje meg tanárnő, hogy gratuláljunk a Főinspektori kinevezéséhez, s  megdicsérjem ezt a szép táskát! – akadt meg Pansy tekintete a rózsaszín apró virágmintás táskán.

-         Ó köszönöm kedvesem! – felelte rá kislányosan kuncogva Umbridge tanárnő.

-         Mennyivel jobban áll a rózsaszín tanárnőnek mint Pansynak. Tudja tanárnő Pansy is nagyon kedveli a rózsaszínt – tette hozzá Draco hízelegve a tanárnőnek.

-         Ó igazán? – nézett végig Pansyn Umbridge tanárnő.

-         Mindig is tudtam, hogy valamiért szimpatikus vagy nekem – jegyezte meg Umbridge professzor. – Elkészítettétek már a jelentést számomra? – kérdezett rá a két prefektustól.

-         Itt van nálunk. Sötét varázslatok kivédése órán akartuk odaadni – nyúlt a táskájába Draco előzékenyen.

-         Adjátok csak ide most, ha úgyis találkoztunk! – kérte el a jelentéseket Umbirdge professzor. A két prefektus átnyújtotta a tisztázott jelentést, s beültek Madam Babbling órájára.

-         Mi az hogy jobban áll Umbridgenak a rózsaszín! – sziszegte sértetten Pansy.

-         Nem láttad, hogy olvadozott amikor ezt mondtam – mondta flegmán Draco. – Mellesleg ő tényleg jobban hasonlít benne egy hatalmas puncshoz. Olyan benne mint egy nagy giccses cukormáztorta – pislogott a sarokban elhelyezkedő tanárnőre Draco.

-         Akkor se a káromra nyaljál neki! – felelte rá Pansy.

-         Ha megnyugtat rólad leharapnám a rózsaszín bugyidat de Umbridgeről nem – vihogta gonoszul Draco.

-         Jaj, hogy milyen dög tudsz lenni! – sóhajtott Pansy, s kipakolta rúnaszótárát a padra. Umbridge tehát nekilátott, hogy felülbírálja a pedagógusok munkáját. Draco erősen kételkedett abban, hogy éppen Madam Babblinggal lenne bármi probléma. A Rúnatan órák mindig színvonalasak voltak. S az óra előrehaladtával úgy is látta, hogy Umbridge maga is elégedett. Dracót most is lefárasztotta a fordítás. Ennél kimerítőbb szellemi tevékenységet el sem tudott képzelni. Most már kezdte megérteni, hogy mit élhet át Számmisztika órán Daphné és Blaise. Ők is rendszeresen fejfájással jöttek ki numerológiáról és Draco is egyre gyakrabban érezte azt, hogy a rúnatan hasonló határokat súrol. Pansy be is jelentette, hogy fáj a feje.

Draco legnagyobb megelégedésére viszont Umbridge ezen a héten meglátogatta a legendás lények gondozása órát is. Umbridge úgy látszik az RBF-évfolyamot felkészítő órákra ült be ellenőrzéseket tartani. Ennek köszönhették, hogy szinte minden órán összefutottak a tanárnővel. Persze nem volt akkora élmény most, hogy a félóriás behemót helyett Suette-Pollts tanárnő tartotta az órát. Persze Umbirdge professzor mint minisztériumi alkalmazott értette a dolgát és kiválóan dolgozott. A bűzös részleteket azonnal kiszimatolta. Draco elégedetten figyelte, hogy Umbridge rákérdezett, hogy hol marad vajon Hagrid. Persze a minisztériumban senkinek fogalma sincs róla mi zajlik a háttérben. Umbridge azonban mégis a behemótra volt kíváncsi, s Draco nem is fosztotta meg élete legborzalmasabb élményétől, hogy a hippogriff sérüléséről beszéljen a tanárnőnek, ezzel is borsot törve a griffendélesek orra alá, s vágni a fát a félóriás alatt. Draco és Blaise is bízott benne, hogy minél hamarabb látványos változások legyenek az oktatásban, s eltávolítsák az iskolából a tanításra alkalmatlan oda nem illő tanárokat. Ebben az egyben most egyetértettek, persze mindkettejüknek teljesen más érdekből volt ez az álláspontja.