16. Az a bizonyos Roxmortsi hétvége
callie 2009.01.02. 21:47
Draco már izgatottan várta a roxmortsi hétvégét. Szerencsére nem kellett egyfolytában e körül keringeni a gondolatainak, mert éppen elég elfoglaltsága akadt. Heti kétszer kviddicsedzésre járt és a prefektusi teendők mellett alig volt ideje minden háziját időben elkészíteni. A roxmortsi hétvége derűs és szeles idővel köszöntött rájuk. Draco pedig Pansyval együtt egyre feszültebben nézett a szombati nap elé. A reggelinél már mindketten ideges lázban égtek. Draco félrenyelte a teáját. Pansy a péksüteményéből galacsinokat gyúrt. S ráadásul az asztaltársaság sem próbálta elterelni a figyelmüket. Blaise egyfolytában hatalmasakat kacsintott Dracóra. Daphné ajkait nyalogatva sandított Pansyra. Milly pironkodva dörzsölgette a tenyerét. Annyira kényes ez az egész ügy. Főleg, hogy lehetetlen a Roxfortban bármit is titokban csinálni. A kérésük, hogy az ötödéves hálóterem most csakis és kizárólag az övék legyen mindenkinek egyértelművé tette, hogy ugyan mit akarnak odafent művelni. S tavaly már eljátszották azt, hogy véggbeszélgették a drága perceket. Idén nem kellene. Főleg, hogy Draco ezt már kiakadás nélkül nem bírná. Draco zavartan kapta el a tekintetét a szemben ülőkétől. Kínos, zavart hallgatás. Blaise ujjaival az asztalon dobolt.
- Izé…akkor mi…leléptünk…majd délután jövünk – nyögte ki Blaise nehezen. Daphnére nézett sürgető pillantással.
- Ja aha…akkor majd találkozunk… - állt fel az asztaltól Daphné is.
- Öhm…jó…rendben…jó vásárlást! – felelte Draco akadozva. Zavartan kapkodta a tekintetét. Pansy fülig vörösödve ült mellette. Végre az ötödévesek nagy nehézkesen, de kiléptek a bejárati kőlépcsőre.
- Előremegyek… - súgta elhalóan Pansy.
- Khm…a hálóban várlak… - préselte ki magából Draco. De közben olyan bénának érezte az egész helyzetet, hogy legszívesebben a legközelebbi páncélba bújt volna, hogy kellően férfias fellépést adjon neki. Esetlen, sőt kifejezetten ügyetlen csókot váltottak, s Pansy elsietett a nagyteremből. Na jól kezdődik ez az egész! – harapott a nyelvére Draco. Letrappolt a pincehelyiségbe. Be a fiúhálóba. Mi legyen? Lezuhanyozzon még vagy már ne? De minek amikor reggeli előtt zuhanyzott már? Bosszúsan rántotta össze a sötételőfüggönyöket. Azt hitte valahogy sokkal gördülékenyebben megy majd. Ha jobban tetszik romantikusabban. Most azt sem tudja mit tegyen. AZ ágyban várja egyenesen? Vagy nem, inkább a fiúháló előtt? De akkor meg olyan mintha már alig tudná türtőztetni magát, hogy rávetődjön és megerőszakolja. Nem az sem jó. Akkor ruhában, vagy anélkül? Draco tanácstalanul topogott a hálóteremben. Mégiscsak hagyni kellett volna Blaiset, hogy tegnap átbeszélje vele ezt az egészet. Blaise mindig olyan jó tanácsokat ad, ráadásul igazán tapasztalt. Ehelyett ő gyerekes félelmében már megint leállította Blaiset. Most meg főhet a saját levében. Mi legyen? – Draco kétségbeesett arckifejezéssel körbenézett. Na jó talán mégiscsak le kellene öltözni, mégse várhatja el, hogy Pansy a fogával kösse ki a nyakkendőjét! Bár nem rossz gondolot, csak Pansy nyirkos keze a reggelinél véletlen sem ezt a rátermettséget sugallta. Draco lekapkodta magáról a ruhát. Mindent begyűrt a szennyes közé és sötétzöld fürdőköntösét kapta magára. Igen, igen. Talán egy fogmosát mégiscsak. Most így reggeli után. EZ jó gondolat! Még gyorsan kisietett a mosdóba. Idegesen dörzsölte a fogait a fogkefével. Bizonytalan szürke tekintet, sápadt, arc, beesett szemek. Mh nem vaalmi meggyőző külső egy szerelmes együttléthez. Draco inkább lesütötte a szemét, hogy ne lássa saját bizonytalanságát a fiúmosdó tükrében. Torokköszörülés. Draco oldalt kapta a fejét.
- ÖHm már itt vagy? – Draco majdnem lenyelte a fogkrémet. Gyorsan öblített. Pansy állt a mosdó ajtófélfájánk simulva. Draco alig látta a rózsaszín frottír fürdőköntöst a lányon.
- Kimegyek! –sietett a válasszal gyorsan Pansy. Draco is utána ment. Mindketten beharapták az ajkukat. Draco alig mert a lányra nézni. Pansy se rá. Két méterre egymástól álltak a hálószoba közepén. Na most mi lesz? Pansy is az ágy felé nézett. Draco is odapislantott. Fuh! Ez nehezen halad!
- Talán…üljünk az ágyra – javasolta elhaló hangon Pansy.
- Igen jó… - sietett a válasszal esetlenül Draco. – Öhm…elfújjam a gyertyát? – emlékezett a nyári legfőbb problémájukra.
- Igen…kérlek – helyezkedett fel az ágyra Pansy. Draco reszkető ajkakkal rálehelt a gyertyára. Hirtelen még levegő sincs a tüdejében. Kétszer is rá kellett fújnia mire végre sikerült elfújni a gyertyát. Draco egyik lábát maga alá húzva félig felült az ágyra. Lassan szokott hozzá a szemük a sötétséghez. Persze itt inkább csak derengő félhomály volt. Messze ne mannyira sötét mint a Malfoy-kúrián a hálószobában a vastag sötét drapériákkal elsötétítve. Raádásul most egyébként kint vakít a délelőtti napfény. Igazán a gyertya most csak jelképes volt. Bár most derengősebb legalább a fény. Jobban elkeni a vonásokat. Pansy tenyerére támaszkodva ült az ágya közepén. Őt nézte.
- Mi legyen? – kérdezte halkan Pansy.
- Hát… - Draco száraz ádámcsutkával nyelt. – inkább hogy…? – kérdezte sután. Hogy lehet ekkora szerencsétlenség? Ennyit arról, hogy követi Blaise tanácsait? Blaise azt mondta határozottan…keményen…erőteljes fellépéssel! Ehhez képest? Ennél ügyetlenebbül nem is kezdhetne az egésznek. Pansy a tenyerét törölgette a frottírköntösébe. Izgult. Szemében rémült bizonytalanság. – Mármint…hogy szeretnéd? – akadt el a kérdésben elcsukló hanggal Draco.
- Öhm…a… a nyáron nem igazán…ment az, ha te vagy felül… - hebegte Pansy.
- Eh…aham…igen… szerintem se – vakarta meg a tarkóját Draco. – Akkor inkább te? – Draco várakozó tekintettel nézte a lányt. Szinte az volt a tekintetében, hogy ha kell inkább visszavonulót fujjanak megint. De elég volt már éppen elég a visszavonulóból. Haladjanak már valamerre.
- Valahogy…esetleg…hogy mindketten…és akkor jobban tudnánk hogy mit akarunk… érted…hogy - Pansy zavartan babrálta a köntöse övét.
- Ühüm…oké…jó… - Dracónak inkább csak sejtése volt róla, hogy mit akar Pansy. De miért kell nekik mindent így megbeszélni? Állandóan kommunikálnak. Mindig mindent csak beszélgetnek és beszélgetnek! Blaise két mondatot ha vált normálisan Daphnéval! Nekik miért nem megy így? Draco elhúzta száját, s felült az ágyra. Pansyval szembe. Rányomta az ajkait a lányéra. Pansy ideges remegéssel viszonozta a csókot. Mindkettejüknek nedves és hideg volt a keze. Draco végigsimított Pansy köntösének a szélén, ahogy hideg ujjai a mellkasához értek Pansy megborzongott. Lehunyt szemmel csókolt a lányt, s ujjaival reszketőn a rózsaszín köntös övén babrált. Kioldotta, s lazán széthúzta. Pansyn sem volt más csak a köntös. Draco átsimította a lányos domborulatokon. Kimelegedett. Egyszerre volt hideg a keze, s öntötte el testét a forróság. Draco türelmetlenül rángatta le magáról saját köntösét, ahogy érezte, melegíti az anyag. Pansy jéghideg ujjai végigsimították a hátát. A derekát. Akár egy forró vulkán gerincén folyt végig a gleccseresen hideg érintés. Draco is megborzongott. Hideg és a forró találkozása. Egyszerre, mindkettőjükön. Draco átsimított a lány hasán, a nedves, forró nőies szirmokig. Eltépte ajkait a csókból, s ahogy végighúzta száját Pansy levendulaillatú nyakán megnedvesítette a bőrt. Pansy levegő után kapkodva zihált. Draco tudta, hogy türelmetlen, hogy kapkod, hogy nem kellene még ennyire elsietni, de megint ez az őrült hajsza belülről, amit nem tud irányítani, ami már túl akar lenni mindezen, amit nem tudja hogy mi, csak hogy mindig átveszi ilyenkor az irányítást felette, a vágy, az ösztön vagy ki tudja mi. Elhúzódott Pansytól, s az éjjeliszekrény fiókját kirántotta, s feltépte a csomagot. Pansy félénk pillantással viszonozta Draco tekintetét. Mindketten levegő után kapkodtak. Draco visszaült az ágyra.
- Hogy legyen? – jött a lebegő sürgető kérdés. Pansy beharapta az ajkát. Vékony lábait áttette Draco dereka mellett az ágyra. Mindketten az ágyon ültek. Pansy beletúrt ében hajába. Megnyalta az ajkát. Aztán újra. Olyan hangosan nyelt, hogy Draco is hallotta.Pansy combjai a derekához simultak. Draco várta, hogy elszánja magát rá a lány. Nem akarta sürgetni, pedig majd szétvetette már a vágy és az izgalom. Végre ő is érezni akarta már azt, amiről eddig mindig csak hallott. Mindketten a hátuk mögött támaszkodtak a tenyerükön. Pansy legalább úgy nekikészült, mintha a Roxfort egyik tornyából készülne leugrani. Lehunyta a szemét, s mély levegőt vett. Draco szürke tekintete a lány arcára tapadt. Pansy felvetette rá sötét tekintetét. Megemelte a csípőjét, s közelebb helyezkedett. Draco figyelte, ahogy Pansy ráharap az alsó ajkára. Elfehéredett a szája, ahogy szívta. Draco érezte a nőies szirmok szoros ölelését. Pansy leállt. Pihegve támaszkodott a tenyerén. Draco megemelte a csípőjét, ahogy az inger diktálta. Beljebb akart már jutni. Pansy összeszorította szemhéját.
- Ne! Ne! Ne ilyen gyorsan! – szívta a fogát. – Merlinre de fáj! – Draco aggódó tekintettel ereszkedett vissza a lepedőre. Még ez a lepedő is olyan hideg és idegesítően rideg. Az ideges remegés zizzenésével gyűrődik, ahogy ők küszködnek rajta. Mindketten vizenyős bizonytalanul tanácstalan szemekkel néztek a másikra. Draco nem tudta Pansy mit érez. Pansy meg minden bizonnyal azt nem tudta ,hogy ő mennyire vágyik már a haladásra. Rányomta tenyerét Pansy derekára, hogy lejjebb kényszerítse. Mindketten kiszáradt, cserepes ajkakkal kapkodták a levegőt. Pansy fogai közt szívva a levegőt haladt milliméterekkel lejjebb. Draco szárazon nyeldekelt.
- Ahm! – nyögte Pansy fájdalmas arckifejezéssel.
- Fáj? – kérdezte Draco bizonytalan hangon. Pansy nem válaszolt. Összepréselt szemmel ingott a tenyerén. Elfáradt a csuklója, ahogy tartotta magát. Draco ismét megemelte a csípőjét. Próbált beljebb haladni. Pansy próbálta lejjebb ereszteni magát. Dracónak úgy tűnt végeláthatatlan homokszemek peregtek már le amióta nekikezdtek ennek a küzdelemnek ott a fehér lepedőjén. Úgy érezte szinte semeddig se jutott. Lenézett a csípőjükre. – Öhm…- ráncolt a homlokát Draco, s rémülten Pansyra kapta a tekintetét.
- Mi az? – pattantak fel Pansy szemei. Vizenyős szemekkel Dracóra meredt.
- Azt hiszem…öh…hogy…vérzel – nézett le Draco újra. Pansy homlokráncolva maga is lenézett. Még messze nem fogadta teljesen magába Dracót, de a nedves hártyás gyűrődő gumin halványrózsaszínes árnyalatos nyálkás nedvesség derengett.
- Hm…tényleg – morogta meglepetten, s megszeppenve Pansy.
- Mi legyen? – kérdezte Draco.
- Hagyjuk abba! – emelte meg magát Pansy. Elhúzta a lábait, s lecsúszott az ágyról. Mezítláb szaladt ki a fiúmosdóba. Draco elkerekedett szemmel pislogott maga elé. Ennyi volt? Tényleg? A zuhanyzóból vízcsobogás hallatszott. Draco kidobta a szemetesbe a zsebkendőbe gyűrt csomagot. Felkapta a köntösét, s visszarogyott az ágyra. Semmi sem lett véres. Nyoma sincs sehol semminek. Pedig kétség sem fér hozzá. Hogy ma megtörtént. A párnájára könyökölve túrta el szeme elől szőke tincseit. Pansy kilépett a mosdóból, s visszamászott az ágyra. Sötét szemeivel Dracóra nézett. Draco puszit nyomott a halványrózsaszín ajkakra.
- Nah milyen volt? – kérdezte Draco könnyed hangsúlyban. Pansy fintorgott, s vállat rántott. – Baromi jót szexeltünk ma is mi? – kérdezte cinikus iróniával a hangjában Draco.
- Aham – nevetett rá Pansy, s Draco is torokból vele nevetett. Pansy a köntöse megkötőjével játszadozott. Draco is kezébe vette a rózsaszín frottíranyagot. Pansy nagyot sóhajtott. – Nem megy ez valami könnyen…
- Majd idővel belerázódunk – legyintette Draco.
- Persze, biztosan – erősítette meg Pansy is. Draco lapos tekintettel nézett végig Pansyn. Végre valami, amit nem beszélnek meg. Véletlen sem akart arról beszélni a lánnyal, hogy végülis most már nem szűz. Mi több. Ő maga vette el a lány szüzességét a tudtán kívül. Mert hogy tényleg semmit nem érzett az egészből az is biztos. Hát megtették! Milyen különös, hogy mégsem változott semmi. De tényleg. Olyan döbbenetesen ugyanolyan minden. Szinte csalódottan ugyanolyan volt minden. Ugyanúgy pocsék volt az együttlét, ugyanúgy tapasztalatlanok még és Draco már egyáltalán nem emlékezett rá, hogy például Blaise is ugyanolyan volt előtte mint utána? Talán azért nem is megy most a beszélgetés Pansyval. Mert mindketten érzik, hogy azért valami történt. Amit Pansy biztos nem fog elfelejteni. Draco…hát talán azért neki is megmarad az emlékezetében ez a délelőtt. Egyáltalán nem ilyennek képzelte. Ezt az egész helyzetet, ezt az élményt. Hallgatagon dolgozták fel magukban a tényeket.
- Nagyon pocsék voltam igaz? – tört ki Dracóból.
- Ah nem, nem voltál az…annyira – vonta össze a szemöldökét Pansy.
- Lehet nem így kellene csinálnunk – gondolkodott a dolgon Draco.
- Persze, igen, hogyne, biztos nem így kellene – felelte Pansy meggyőződést erőltetve az arcára, de valójában a hangja csupa irónia volt.
- Na majd legközelebb máshogy…
- Mert szerinted más hogy csinálja? Egyféleképpen csinálják már évszázadok óta – forgatta a szemét Pansy.
- Hát akkor meg pontosan ilyennek kell lennie – vágta rá nemes egyszerűséggel Draco, s részéről megnyugodva hátradőlt az ágyon tarkóján összekulcsolva ujjait.
- Jól van akkor majd lesz jobb is – fordította felé a fejét Pansy. – mi legyen, mindjárt visszaérnek a többiek. Maradjak?
- Nem is tudom, hogy mutatunk jobban? – kérdezett rá gonosz mosollyal Draco. – Ha meztelenül fekszel mellettem az ágyban? Vagy maradjunk így? Esetleg öltözzünk fel?
- Szerintem felöltözöm – felelte elgondolkodva Pansy ,s felpattant az ágyból.
- Vajon miből gondoltam, hogy ezt fogod választani – ingatta a fejét Draco maga előtt motyogva az orra alatt. Maga is kibújt az ágyból, s fekete szövetnadrágot, s hosszú ujjút vett fel, zöld pulóverét csak vállán átdobva kötötte meg a mellkasán a pulóver ujjait. Pansy rózsaszín kötött garbóban tért vissza és sötét nadrágban. – Ühm jó lesz teljesen meggyőzőek vagyunk – biccentett rá Draco. – Na mit műveljünk? Sakkozzunk.
- Nem szeretek sakkozni veled, mindig megversz – ellenkezett hevesen Pansy.
- Jól van, akkor játszunk veszekedősdit mert abban úgyis jók vagyunk esetleg keverjünk emlékezetből muglivarázstalanító bájitalt? – javasolta jókedvűen Draco.
- Nem is tudom, a sakk kezd egészen barátságos színt ölteni előttem – ráncolta a homlokát Pansy.
- Aham, akkor biztos kezd rózsaszín lenni – vágta hozzá undokul Draco.
- Nem ne aggódj, még biztos mindig fekete-fehér kockás, de csakis azért, hogy feltaláld magad rajta – felelte rá Pansy gúnyosan. Egy vörös szőrű pamacs ugrott fel közéjük Draco ágyára.
- Na mi van megint veszekedtek? – állt az ajtófélfának támaszkodva Blaise Daphné derekát simogatta. – Ah, nem volt itt szex, nézz rájuk! – morogta fitymálón Blaise. Pansy és Draco nevetős tekintettel összenéztek. Draco a lányra kacsintott.
- Megnyugodhatunk, látod? Nem látszik rajtunk – szólt oda flegma nyugalommal Draco.
- Helyes, mert ha mégis, megátkoztalak volna – szólt neki morcosan Pansy. Draco elkapta a lányt a derekánál fogva és puszit nyomott az arcára. Seaffy élénken nyávogott rájuk. Pansy megsimogatta a vörös szűrő kneazlyt. Blaise kérdőn nézett Dracóra. Draco csak egy lomha kacsintással válaszolt. Blaise összepréselte az ajkát, nehogy árulkódóan elmosolyodjon.
- Figyelj Daphné cicám! Mi lenne ha átöltöznénk, és összepakolnád a cuccod egy közös fürdőzéshez? – csapkodta meg Daphné fenekét Blaise.
- Máris felizgattál – búgta kéjesen Daphné.
- Hát most sem volt nehéz – morogta Draco gúnyosan az orra alatt.
- Na szaladj előre, én meg addig kiszedem Dracóból a prefektusi fürdő jelszavát – villantotta a szemét Blaise Dracóra. Draco és Pansy levegő után kaptak.
- Na mi van? Titok? Vagy ti akartatok kettesben fürdőzni most kis huncutok? – ingatta rájuk a mutatóujját behízelgő hanggal Blaise.
- Az a prefektusoké – erősködött Pansy.
- Jaj ne nyávogj már Pansy mit zavar, ha egy-két estére örömöt szereznél nekünk is, hogy kipróbáljuk a prefi fürdőt – vigyorgott rá lefegyverzően Blaise.
- Eszem ágában sincs neked örömöket szerezni – fortyant fel Pansy.
- Nyugi nem csak neked – jegyezte meg szárazon Draco. Blaise felröhögött.
- De utálatosak vagytok! – rontott az ajtó felé Pansy. – Draco nehogy kiadd neki a jelszót.
- Persze az életem árán is védem a prefektusok titkait hiszen tudod! - felelte rá hősies pátosszal a hangjában Draco. Pansy rosszallóan nézett rá, s magukra hagyta őket.
- Ugye elárulod a jelszót? – kérdezett rá Blaise nevetve.
- Haszonleső! – bökte meg a fiút Draco, s behúzta az ajtót. Blaise az ágyára ülve várakozóan nézett Dracóra. Draco összepréselte az ajkait, mielőtt belekezd az élménybeszámolójába…
|