A következő hetekben az idő tovább rosszabbodott.  Draco már féltékenyen meredt a szürke esőfelhőkre, amelyek vetekedni készültek az ő haragosszürke szemszínével. Nem mehettek ki az udvarra a szünetek között sem, így a folyosókon rosszalkodtak egy csomóan. Draco kezdetben élvezettel küldözgette a rohangálókat büntetőfeladatokért a házvezetőtanárokhoz, kivéve persze a mardekárosokat, de a kezdeti izgalma a prefektusi feladatnak közel két hónap alatt alaposan leapadt. Ráadásul kikapták a Halloweeni díszítési terveket, amiket felügyelni kell segíteni kell, sőt egész Halloween napján hiányoznak órákról. Dracót persze ez zavarta a legkevésbé. Lógni még csak csak szeretett is főleg ha átváltoztatástanról volt szó, de hogy töklámpásokat pakolásszon a nagyterembe, a gondolat már annyira nem villanyozta fel. Kedvetlenül forgatta kezében a prefektusi feladatok leírását. Csendesen ropogott a tűz a mardekár klubhelyiség kandallójában. Pansy fekete macskája dorombolt a lábára kucorodva. Draco időnként megsimogatta a macska puha szőrét. Olyan kényelmes ez a bőrfotel itt. Draco keze egyre lejjebb hanyatlott. Érezte, ahogy egyre laposabbakat pislog. Mindjárt elnyomja az álom itt a mardekár klubhelyiség csendjében. Ebben a komor rossz időben mindenki olyan álmosan kóválygott. Karmilla jóleső dorombolása is olyan nyugtató és álmosító minden olyan békés. A Fekete-tó is olyan sötéten hullámzik. Blaise is meggyújtotta a gyertyát az íróasztalánál. Draco pont rálátott. Lelkiismeret furdalása volt, hogy Blaise ilyen gőzerővel tanul mellette, ő meg lustán ásítozik a fotelban, és alig bírja nyitva tartani a szemét. Draco egyáltalán nem értette, honnan lehet Blaise-nek ilyen energiatartaléka, hogy alig alszik hónapok óta egyfolytában tanul és mégsem tűnik fáradtnak, kivéve a karikás és véreres szemek, a kissé nyúzott arc, de amúgy Blaise fitten, lelkesen lapozgatott a lexikonokban, fürgén szaladt a könyvtárba. Blasie megint felpattant, hogy beszaladjon a mosdóba. Draco leeresztette a szemét. Karmilla melegítette a combját. Szuszogott. Dorombolt. Időnként nyalogatta a tappancsát. Halk mormolások valamelyik sarokból. Pansy a lányokkal elszaladt a könyvtárba. Olyan jó ez a csend és nyugalom. Draco sejtette, hogy bealudt. Arra ébredt, hogy Karmilla mocorog a lábán, s Blaise kissé sápadtabb arccal lesimítva a talárját visszaül az íróasztalhoz. Belemártotta a penna hegyét a tintatartóba, s folytatta a jegyzetelést. Homlokát dörzsölve járt a szeme a vaskos kötet sorain. Draco megsimogatta Karmilla fülecskéjét. A macska a tenyere alá nyomta a fejét és lehunyta a szemét. Fogalma sincs mióta szerette ennyit kényeztetni ezt a kis kényes dögöt, de valahogy mindig nála kötött ki az állat az elmúlt időkben. Pansy mindig az orra alatt somolyogva figyelte, ahogy Draco játszik a macskával. Most mindketten békésen szuszogtak, Karmilla is készült elaludni. Draco is. Csak arra emelkedett fel a szemhéja, hogy Blaise alig negyed óra múlva megint felszaladt a fiúmosdóba. Draco bágyadtan az ingaórára nézett aztán visszazuhant álmatag merengésébe. Blaise fürge léptekkel lejött a lépcsőn. Maga alá igazgatta a széket. Ez a dorombolás ne lenne ilyen álmosító! Ez a kis sötét csábító! Mindig az álom birodalmába csalogatja! Draco lejjebb csúszott a fotelban. Olvasni kellene, vagy tanulni, vagy valamit már. De ismét álomképek zuhantak a szemére. Látta magát Reggeli Prófétával a kezében. Karmillával a lába körül, és szemközt Pansy kortyolgatja a kávét. A szép álmodozásból az rántotta vissza a valóságba, hogy kiesett a kezéből a Halloweeni prefektusi feladatokat ecsetelő lap. Blaise megint eltűnt az íróasztaltól. Sőt Blaise állandóan ezt csinálja mostanában. Mióta mehetett el? Draco megemelte a lábáról Karmillát, s a fotelra tette. Daphné Montague társaságában nevetgélve lépett be a klubhelyiségbe, utánuk Milly és Pansy.

- Draco már megint Karmillát nyúztad? – kérdezett rá Pansy.

- Nem nyúztam, rajta van a bőre nem? – mordult Draco. – Ráadásul ő mászott rám megint. Biztos tanul a gazdájától. A te példádat követi – vágta a lányhoz gúnyosan Draco.

- s vele is úgy bánsz mint velem? – kérdezte emelt szemöldökkel Pansy. Daphné közös kanapéra ereszkedett Montagueval, aki lelkesen mutogatott valamit a szép smaragdszemű lánynak. Bizonyára a könyvtárban futottak össze. Daphné elemében volt. Montague vállára rázta a haját, Draco biztos volt benne, hogy nagy adag egzotikus bambuszfelhőbe burkolva ezzel a fiút. Blaise elfoglaltsága mellett úgy látszik Daphné azért nem veti meg az apró örömöket és kihasználja a lehetőséget, hogy azért a saját szórakozása megmaradjon. – Hová mégy? – kérdezte tőle Pansy.

- csak felszaladok, a…pálcámért – habozott Draco, s felsietett az ötödévesek fiúhálójába. A fiúmosdó ajtaja zárva. Bentről nagyon erős erőszakos öklendezés. Draco benyitott. A vécé ajtaja zárva. – Blaise? Te vagy odabent? Minden oké haver? – nem jött felelet csak újabb durva öklendezés. Krákogás, köhécselés. Bent lehúzták a vécét. Blaise kinyitotta az ajtót, s a mosdókagylóhoz lépett. Sietve súrolta a fogát.

- minden rendben, nyugi. Csak elrontottam a gyomrom – legyintett Blaise. Vigyorogva törölgette a száját. – Nah, átváltoztatástan házi kész, Mágiatörténetből is megírtam a beadandót. Numerológiát gyakoroltam… - vette a lépcsőfokokat Dracóval lefelé a klubhelyiségbe. A lépcsőn megtorpant. – Ó a francba is – csapott a homlokára Blaise. – A bájitaltanházidolgozatot még nem csináltam meg a fenébe is! Most rohanhatok a könyvtárba! – vette szaporábban a lépteit, de nem jutott el a klubhelyiség bejáratáig. A smaragdzöld szőnyegen megállt. Draco gyanakodva figyelte, ahogy Blaise keze finoman felfelé emelkedik, aztán ugyanolyan lassúsággal hanyatlott is le. Blaise a klubhelyiség közepén összecsuklott. S a mardekárzöld szőnyegre zuhant. Draco rohant utána. Milly a szája elé kapta a kezét, s felsikoltott. Pansy tátott szájjal meredt a képtelen jelenetre. Daphné sikolya viszont velőt rázó volt. Egyszerre ért Dracóval a fiúhoz. Eszméletlen volt. Páni félelem. Daphné rémülten kapta a tekintetét Draco szürke szemébe. Mi történhetett? Pansy és Milly teljesen lemerevedve álltak. Mindenki megrendülve nézte a szinte lassított felvételnyi jelenetet, ahogy Blaise összeesik a szemük láttára. Draco méyl levegőket vett.

- Semmi baj, nyugalom. Montague szaladj el Piton professzorért! Itt van a szobájában – adta ki az utasítást Draco. Piton van a legközelebb. Ő a házvezetőtanáruk ez a legjobb, ha ő ér Blaisehez a leghamarabb. Daphné elsírta magát. Reszkető kézzel szorongatta Blasie kihülő kezét. Blaise keze sosem volt hideg. Draco maga is soha nem emlékezett arra, hogy Blaise kezét hidegnek találta volna. De élt. Zihálva szedte a levegőt, pedig nem volt eszméleténél. Vértelen volt az ajka, a szeme alatt félelemetesen mély karikák. Daphné könnyei Blaise homlokát áztatták. Pansy és Milly még mindig megkövülten álltak felettük.  Piton fekete lobogó talárral rontott be a terem közepére. Azonnal helyet szorítottak Neki. Blaise feje Draco ölében. Daphné könnyei Blaise arcát áztatva hullanak rá a másik oldalról. Piton végignézett Blaise-en. Felfordíttotta a tenyerét.

- Draco? – kérdezett rá Piton professzor.

- Nem tudom. Rosszul volt. Ma egész nap hányt. Azt mondta elrontotta a gyomrát – felelte tanácstalanul Draco.

- A kis hazudozó! – sziszegte fejét ingatva Piton. – vigyék fel a hálóterembe, máris jövök – utasította őket Piton, s kisietett.

- Milly ébreszd fel Crakot és Monstrót, hogy segítsenek felvinni Blaiset! – szólt a még mindig ledöbbenve álló lánynak. Milly olyan fürgén pattant, msot hogy az első riadalom elmúlt. Piton inkább bosszúsnak tűnt mint ijedtnek és az jó jel. Az azt jelenti nincs nagy baj. Remélhetőleg. És végülis Blaise lélegzik. Monstro és Crak erőtől duzzadva robogtak le, s felnyalábolt áka földről az eszméletlen s ezért iszonyatosan nehéz Blaiset. Monstro nyúlt blaise hóna alá. Crak emelte Blaise lábát, s úgy emelték emg mintha pille lett volna. Mindenki ment utánuk. Draco és Daphné ültek Blaise ágyára. Daphné még mindig rettenetesen sírt. Draco vállára borult.

- Jaj Merlinre! Ugye nincs semmi baja? – zokogta Draco vállára. Draco körbenézett Blaise éjjeliszekrényén. Csonkig égett gyertya, Daphné aranykeretes képe. A numerológia új elmélete rongyossá olvasott példánya. Vizespohár. Semmi különös.

- Függönyöket behúzni, ajtót becsukni! –adta ki az utasítást Piton professzor. Gőzölgő kupával a kezében  leült Blaise ágyára, s Blaise szája közé erőltette a bájitalt. Összepréselt ajkakkal eresztette vissza Blaise fejét a párnára. Mindenki megszeppenve visszatartott lélegzettel néztek hol Blaise-re hol Pitonra. Piton merőn csak Blaiset figyelte. Blaise lélegzése lassan egyre nyugodtabbá vált. Draco megérintette Blaise kézfejét, amelyiket Daphné szorongatott. Ismét ugyanolyan meleg volt a tapintása mint régen. Úgy tűnt mély álomba szenderült volna. – Ha felébredt azonnal jelezzék nekem, beszédem van vele – mordult Piton, s suhogó talárral otthagyta őket. Draco félős tekintettel felnézett a többiekre. Daphné még mindig a vállára borulva zokogott. Pansy gondterhelten nézett rá. Milly ijedten. Monstro és Crak bamba lehangoltsággal. Levonultak a klubhelyiségbe.

- De hát mi történhetett? – kérdezte újból és újból Milly.

- Merlinre Blaiset összeesni látni! – sírta Daphné. – Sosem gondoltam volna. Ő aki mindig mindenkire odafigyelt. Hiszen gyógyítónak készül. Jaj de rettenetes volt – sírta el magát Daphné.

- Szerintem kimerült – meredt maga elé sötéten Pansy. – Állandóan tanult.

- És alig aludt de tényleg. Két hónapja. Én nem is értem hogy csinálta – vallotta be Draco.

- Igen a legutóbb is rámripakodott, mert elaludtunk. Azt mondta, ha nem maradok vele este, akkor nem aludt volna el – harapta be az ajkait Daphné. Piros kisírt szemekkel nézett fel rájuk. Nedvesen csillogtak a szép smaragdszemek.

- Azt mondtad hányt! Szedett valamit? – kérdezett ár sötéten Pansy.

- Fogalmam sincs nem láttam. Ha igen akkor titokban csinálta. Reggel már mindig fent volt, amikor felébredtem. Este még sokáig égett a gyertya – nézett rájuk tanácstalanul Draco.  –Nem szállhattam rá!

- De igen rá kellett volna szállnod – sírta Daphné.

- Nagyon ijesztő látvány volt tényleg. Még most is hevesen ver a szívem – pihegte aggódó hangon Milly.

- Most úgysem tudunk meg többet. Majd ha felébredt! – kapta el Seaffyt Draco. – Meg kellene etetni. Biztos azért jött le Blaise mellől.

- Add ide, addig nálam lesz – kérte el Daphné az állatot. Szipogva simogatta a vörös kneazlyt. Mindenkit nagyon megrendített Blaise rosszulléte. Most úgy gubbasztottak itt, ahogy közös volt a baj, ami egyetlen villanással összekovácsolta őket. Daphné úgy kapaszkodott Seaffyba és Dracóba mintha ők megoldanák a helyzetet.

Draco épp Seaffy vizes tálkájába öntött még egy keveset, az éjszakára, amikor a fiúhálóból, apró köhögést hallott. Blaise felébredt. Draco letette a földre a tálkát blaise éjjeliszekrénye mellett, s intett a fejével Monstrónak, hogy szóljon át a lányoknak. Blaise borzasztóan nehezen ébredezett. Legalább egy percig küzdött, hogy kinyissa a szemét. Vakította a gyertyafény most. Bágyadt gyengén emelte a kézfejét a szeme elé.

-         Mennyi az idő? – kérdezte lepedékes álmos hangon.

-         Este fél tíz – felelte rá Draco.

-         Ó basszus bealudtam! És nem csináltam meg a bájitaltanházit! – dörzsölte a szemeit Blaise.

-         Arról alaposan lemaradtál Blaise. Annyira, hogy azóta már meg is tartotta Piton azt az órát – mosolygott megkönnyebbülten Draco. Blaise emlékezete a régi, minden rendben.

-         Mi? Hány órát aludtam? – nézett fel Blaise.

-         Majdnem két teljes napot végigaludtál Blaise – nevetett rá Draco. Daphné rontott az ágyhoz, s úgy tapadt Blaise ajkaira akár egy köpőkútra a szomjazó a sivatagban.

-         Hé, nyugi semmi vész cicám! Merlinre most olyan undorító lehet – tolta el Daphnét Blaise ,s a szája elé tette a kezét. – Két napja nem mostam fogat – Blaise körbenézett ahogy mindenki az ágya köré gyülekezett. – Hé semmi vész egyben vagyok nyugi! – nevetett rájuk erőtlenül Blaise. – Mi volt?

-         Hát rendesen ránk ijesztettél te szemét! Összeestél a klubhelyiség kellős közepén – felelte Draco.

-         Ah, jó a belépőm. És valami szép nő ébresztett legalább a csókjával? – kérdezett rá Blaise a lányokra kacsintva.

-         Blaise ez nem vicces – felelte Daphné lebiggyesztve ajkait. – Jól ránk hoztad a parát.

-         Menjenek ki, hagyjanak magunkra! – morogta Piton professzor az ajtóból. Mindenki kiaraszolt az ajtón. Draco és Daphné is a fülét az ajtóra tapasztották. De fölösleges volt. Piton gondoskodott róla, hogy ne jussanak el hozzájuk a hangok. Blaise elvette a pillantását Pitonról.

-         Mit adott be nekem? – kérdezte Blaise karba tett kézzel.

-         Altatót. Elég erőset – biccentett fanyar szájrángással Piton. – Magára fért.

-         Nem volt semmi bajom – felelte elutasítóan Blaise.

-         Miután alaposan átmosta kéthónapon át a gyomrát energia, élénkítő bájitallal? – emelte meg a szemöldökét Piton.

-         Szóval rájött – felelte Blaise.

-         Ki bírta volna ezt a tempót amit magának diktált? Természetesen tudtam ,hogy stimuláló szerekkel tudja tartani magát a saját elvárásaihoz. De mértékkel. Blaise Mértékkel. Túllőttél a célon. Kiszipolyozta a szervezetét, s azt várja, hogy minden rendben legyen? Amikor Draco közölte velem, hogy észrevette hogy folyamatosan hányt. Akkor már tudtam, hogy túladagolás lesz a dolgok háta mögött. Ugye? Észrevette, hogy egyre többre van szüksége, hogy tartsa szintet, hogy kellően fogjon az agya, s éber legyen. Úgy gondoltam épp itt az ideje, hogy rendesen kialudja magát – felelte száraz mosollyal Piton. – Semmi értelme így kikészítenie magát. Beszéltem a tanáraival. Mindenki meg van elégedve magával, nem kell túlkészülnie magát az RBF-ekre annak semmi értelme. Az átváltoztatástant gyakorolja inkább. Mert McGalagony professzorral lesznek gondjai. És az átváltoztatástan RBF-el is. Megértette?

-         Igen megértettem – felelte rá Blaise.

-         Magán tartom a szemem. A szeme alatti karikákról fogom leolvasni, hogy hány órát aludt – mondta neki figyelmeztetően Piton professzor. – Legyen mértéktartó! Bár magát ismerve mindennel mértéktelen. Úgy látszik az idei évben a tanulással van így – ingatta a fejét Piton professzor. – Ma este aludjon! – nézett még vissza Blaise-re mielőtt kifordult az ajtón. Draco és Daphné szinte beesett az ajtón, ahogy Piton kinyitotta. Csak morgott rájuk egyet, s továbbsietett.

-         Seaffy? – kérdezte tőlük Blaise. – Ugye nem feledkeztetek el róla? – nézett Pansyra. Pansy azért eléggé macskás, hogy eszében legyen egy kis állat.

-         Daphné vigyázott rá – mutatott mosolyogva a lányra Pansy.

-         Te cicus? – lepődött meg Blaise. – Előtörtek belőled nem létező anyai ösztöneid? – kérdezett rá röhögve Blaise.

-         Mi az hogy nem létező! – ült vissza Blaise ágyára Daphné. Össze vissza puszilgatta túllelkesültségében, hogy Blaise álmosan de egészségesen ébren van.

-         Piton azt mondta  hagyjunk még aludni – mondta Milly.

-         Te értetted azt a mormogást? – nézett rá Draco. Milly nevetve biccentett.

-         Igen, hagyjuk Blaise aludni – értett egyet Pansy is. Daphné még megsimogatta Blaise arcát, a haját, puszikat nyomott a szájára aztán ő is kihátrált.

-         Tényleg eszében volt Seaffy? – kérdezett rá Blaise Dracótól.

-         Jah egyfolytában nyúzta magával mindenhova. Szegény állat már nyávogott, hogy állandóan ölben van. Itt volt Daphné nézte, ahogy alszol. Elég sokat sírt – foglalta össze nagy vonalakban az eseményeket Draco. Blaise kinyújtotta a karját az arany képkerethez, s átsimította Daphnét a képen.

-         Tényleg? – kérdezte futó mosollyal Blaise.

-         Aham. Sosem láttam még ilyennek. Alig lehetett kizavarni a hálóból, hogy most már szeretnénk nyugodtan aludni. Itt lebzselt volna állandóan körülötted – bólogatott rá Draco.

-         Nagyon elhanyagoltam mostanában igaz? – kérdezett rá szomorúan Blaise.

-         Önmagatokhoz képest is rettenetesen. Nem is értem hogy viselte, hogy állandóan leállítod, és szinte elküldöd a francba! Met neked fontosabb dolgaid vannak – nevetett Draco. – Daphné jól tűrte a tanulási lázadat.

-         Kiengesztelem érte. Tényleg meg kell találni az egyensúlyt. Nagyon beparáztam ettől az RBF-től, s elfeledkeztem, hogy olyan drágaköveim vannak mint ő – vette le a képkeretet az éjjeliszekrényről Blaise. – Mint a smaragd. Éppen olyan.

-         Ühüm…ne aggódj Montague igyekezett helyettesíteni addig téged – felelte rá ironikusan Draco.

-         Akkor ok, nincs olyan nagy bűntudatom – mosolygott le Daphnéra, ahogy a képen előre rendezgette a lány a haját a keblei közé.

-         Tényleg aggódott miattam? – kérdezte halkan Blaise.

-         Alig lehetett lenyugtatni. Két ingem is csurom vizes lett a könnyeitől, és az a sikítás amikor látta hogy összeesel. Olyan tökéletes volt ,hogy már szinte megjátszásnak tűnt. De Daphné önmagát meghazudtolva most nagyon őszinte volt és eléggé elfeledkezett minden másról. Mh…még a körömfestésről is – jegyezte meg Draco homlokráncolva.

-         Tényleg? Hát akkor egészen mélyen érinthette az én rosszullétem. Ha még körmöt festeni is elfelejtett – bólogatott elismerően Blaise. S összeröhögtek Dracóval. Seaffy peckesen felvonult Blaise ágyára, s várakozóan Blaise meleg tenyere alá helyezkedett. Várta, a gazdája simogatását. Blaise mosolyogva simított át Seaffy vörös szőrén, s az állat elégedetten dorombolt hozzá.

-         Neked is hiányoztam te kis hízelgő? – rázta meg ujjával Seaffy oroszlánképét.

-         Nekem ugyan nem – felelte flegmán Draco. – Végre én voltam a legjobb pasi a klubhelyiségben. Olyannyira, hogy még Astoria Greengrass is nekem jött, csak hogy vessek rá egy pillantást. Látod? Ha nem vagy akkor is megy tovább az élet. A nők találnak maguknak másik helyes férfit. És utánad én jövök! – vágta neki dölyfösen Draco.

-         De te mindig csak a második leszel mögöttem Draco. Látod, nekem természetben adta meg Merlin azt, amit neked másban – tárta szét a karját Blaise pimasz vigyorral a képén. A két barát Seaffyval játszadozott még mielőtt Draco át nem mászott a saját ágyára, hogy másnap nekilássanak egy újabb Roxforti napnak.