Draco amennyit fáradozott a prefektusi teendőkkel, hogy a nagytermet Halloweenre kellően feldíszítsék, olyan eseménytelennek is tartotta az ünnepséget. Talán, amíg kisebb volt jobban megragadták a lakoma finomságai? A látványvilág, amin nem neki kellett fáradoznia? Már nem tudta volna megmondani, de ötödik év Roxforti halloween elvesztette a jelentőségét, főleg úgy, hogy a legtöbb halloweenje alatt mindig valami rendkívüli történt. A trolltámadás első évben, harmadévben a nagyteremben hálózsákban aludtak, negyedévben vendégek voltak náluk, az egyetlen normális halloweenja másodévre esett, amikor legnagyobb zavarát az okozta, hogy a mardekáros szokásoknak megfelelően párt énekeltek ki egymásnak, és furcsa módon neki Pansy jutott. Az idei évben hasonlóan megrendezték ezt, de a Pansyval való kiéneklése inkább magától értetődőnek számított s Dracót nem is hozta igazán zavarba a dolog. Három év különbséggel, néhány együtt töltött estével maguk mögött, egészen más érzés kerülgette, miközben tánc közben Pansy kezét fogta. S inkább a prefektusi intézkedések kötötték le mindkettejüket az ünnepség lebonyolításánál. Mindenki más biztos jobban élvezte de Dracónak ebből most nem jutott. Közeledett az idény első kviddicsmeccse. Az idő hidegebb lett, de ugyanúgy csapadékos maradt. Az egész mardekár ház kviddicslázban égett. A kviddics-láz pedig nagy készülődést jelentett. Draco csak arra kapta fel figyelmét a pergamenjeiről, amikor a ház hirtelen elcsendesedett. Piton lépett a klubhelyiségbe, de  azonnal a hirdetőtáblához lépett, s egy pergament erősített rá.

-         Ötödévesek ide hozzám! – intett türelmetlenül Piton, s mindenki felpattant, hogy Piton köré gyüljenek. – Tehát megvan a pályaválasztási általános gyógyítói vizsgálataik időpontja. December első hétvégéjén megyünk. A lányokat Pansy, a fiúkat Draco felügyelete alatt lesznek. Gondolom ez nem okoz senkinek sem gondot – biccentett Piton. Ellenvetés nem hangzott fel, tehát Piton elfogadottnak vette az elhangzottakat.

-         Piton professzor! – rohant Pitonhoz Montague a mardekár csapatkapitánya. – Az első és legnagyobb megmérettetésű kviddicsmeccsünkre szeretnénk alaposan felkészülni, a professzor úr le tudná foglalni nekünk a kviddicspályát, hogy kellő mértékben edzhessünk?

-         Megnézem mit tehetek – biccentett Piton, s magukra hagyta őket.

-         Te min ügyködtél itt a sarokban Draco? – kérdezett rá Montague.

-         Remek dolgot eszeltem ki, hogy a szurkolóink ne unatkozzanak! És verset költöttem Weasleyről – vihogta rá Draco.

-         Mutasd! Olvasd! – kaptak rá a klubhelyiségben a mardekárosok. Draco megemelte a szemöldökét és meglengette a pergament előttük.

-         Felolvassam? Mindenki szeretné hallani legújabb énekünket? – kérdezte hangosabban Draco. Mindenki köré kuporodott, s Draco az egyik karosszékre állt. Pansy alatta foglalt helyet a bőrfotelban, s csillogó szemmel várta, Draco verselését.

-         Weasleyt nézni szinte fáj! Lyukas kéz és málé száj! Béna mint egy vak sirály a gólkapó király! – szavalta el Draco a versét. A mardekárosok lelkesedve tapsolták.

-         Ó Draco ez nagyon jó! – csapkodta a tenyerét Pansy ,s felugrálva, várta, hogy Draco lehajoljon hozzá az ajkaihoz érinteni a sajátját.

-         Pansy tudnál csinálni olyan kitűzőket nekünk megint mint tavaly? És lehetne a felirat a Weasley a gólkirály – vetette fel az ötletet Draco.

-         Jó, tényleg ez de jó lesz! Megcsinálom, hogyne – lelkesedett Pansy, a székről leugró Dracóba karolva.

-         De írjunk még egy versszakot! – javasolták többen is. Draco leült az íróasztalhoz, közelebb húzta a zöld gyertyást, s pennájával simogatva a száját nézett a többiekre.

-         Akkor legyen így,hogy: Weasley a mi emberünk? – tanácsolta az első sort Draco.

-         Igen, hiszen amilyen béna inkább velünk van mint ellenünk – bólogatott rá Miles Bletchley a mardekár őrzője.

-         Ez nem is rossz – mutatott rá Draco, s gyorsan leírta a következő sort.

-         Az tény, hogy Weasley gyenge őrzőteljesítménye jelentősen növeli a mi esélyeinket, hogy nyerjünk – bólogatott Montague.

-         Ezt valahogy belefogalmazhatnánk – nézett Dracóra Pansy.

-         Jó, akkor nyerhetünk lesz a vége, mert az jól rímel az előző sorokra – írta le a sor végére a szót Draco. – Ha itt van, csak nyerhetünk? – nézett fel, a többiek bólogattak rá.

-         S legyen ő a gólkirály a vége is ,hogy az a kitűzőhöz is jól menjen és ezt tudjuk majd skandálni a meccs alatt is – ajánlotta Pansy.

-         Ezzel meg is volnánk – dőlt hátra elégedetten Draco, ahogy bedobta a pennát a tartóba.

-         Tanuljuk meg! – vette le tőle a pergament Pansy.

-         Weasleyt nézni szinte fáj! Lyukas kéz és málé száj Béna mint egy vak sirály, a gólkapó király! Weasley a mi emberünk, velünk van nem ellenünk, ha itt van, csak nyerhetünk, ő a gólkirály! – olvasta fel a teljes verset Pansy. Majd egyre többen csatlakoztak az ismétlődő verssorokhoz. Draco hallgatta Pansy előolvasását s a többiek ismétlő feleletét rá.

-         Kellene valaki, aki vezényli majd, hogy egyszerre mondjátok – jegyezte meg elgondolkodva Draco.

-         Pansy betanítja nekünk és levezényli, elvégre mégis a te versed, és ő a barátnőd. Ez így fair – vigyorgott Miles, az őrző. Pansy és Draco összemosolyogtak.

-         Elvezényled? – kérdezett rá Draco, szemével simogatva a lányt. Pansy visszakacsintott.

-         A te versed, a Fekete-tó sellőinek is elvezényelném – mondta komolyan Pansy. Draco elégedetten bólintott rá. – Bármit, hogy a csapat nyerjen – mosolygott Pansy.

-         Ezt jól mondtad Pansy! – csapta rá a tenyerét Montague. – Draco megint nagyot alkottál! – csapott Draco tenyerébe Montague. Draco Pansy derekát átölelve ült le a mardekárosokkal szemközt, s együtt tanították, gyakorolták a szöveget.

-         Ez oltári jó lesz fiúk! – vigyorogtak össze a mardekár kviddicscsapatának tagjai.

-         Lelki terror alatt lesz az őrzőjük, de még gondoskodunk a többiek hangulatáról is ne aggódjatok! A mardekár idén leveri a griffendélt és semmilyen eszközt ne mfogunk sajnálni, hogy elérjük ezt – mondták fogcsikorgatva. Pansy jelvényei elkészültek. Draco versét betanulták, Piton az összes létező időpontot lefoglalta a mardekár csapata számára a kviddicspályát, a mardekárosok pedig a griffendél játékosokra úton útfélen rontásokat küldtek a folyosón. A mozgalom nagyon jól haladt és bámulatosan összekovácsolta a mardekárosokat. Alicia Spinnet drasztikusan megnövekedett szemöldökkel a gyengélkedőn kötött ki, Miley Bletchley ténykedésének köszönhetően. Draco pedig szokásához híven a fő ellenséget támadta: Pottert.

-         Hé Potty, Warrington megesküdött, hogy legurkóz a seprűdről! – szólt oda a folyosón a griffendéles fogónak.

-         Warringont olyan vacak terelő, hogy jobban félnék, ha két méterrel mellém célozna – jött a felelet, amire Pansy és Draco is sötéten csak összenéztek. A nagy megmérettetés reggelén minden mardekáros kitűzőkkel a talárjukon, ezüst-zöld sáljukon ültek a reggelihez a nagyterembe. Pansy kitűzői nagyon szépek lettek. Egy korona alakú ezüst jelvény, melyen ott díszelgett a kért felirat: Weasley a gólkirály. A Mardekárosok többen feltűnően nagy szimpátiával üdvözölték a reggelinél Weasleyt. S valóban nem kis részét jelentette reményeiknek, hogy Weasley kegyetlenül béna lesz a mai napon a kviddicsben ezzel győzelemhez juttatva a mardekárt. A kviddicscsapat tagjai is viselték a jelvényt. Draco kviddicstalárjára maga Pansy tűzte fel.

-         Egy szerencsehozó puszit? – kérdezte Pansy kacsintva. Draco a lány derekát ölelve lehajtotta a fejét.

-         Ügyesen vezényelj! – suttogta a lány ajkaira. Pansy gonosz vigyorral bólogatott, s fürgén felsietett a mardekár lelátóra. Vakított a napfény. Draco figyelte, ahogy a mardekár lelátón Pansy háttal áll a pályának, s szembe helyezkedik a mardekárosokkal pálcájával már a beintésre készülve. Montagueval együtt léptek a pálya füvére. Mögöttük Crak és Monstro. Szőke haja vakított a napfényben. A szokásos csapatkapitányi kézfogás után elrugaszkodtak a földtől. Draco a mardekár karikák felett röpködött, körbenézett a levegőben a kis aranylabdáért. A cikesz még nem mutatkozott. Lee Jordan a griffendéles szemétláda közvetített már megint. De Draco látta, hogy Pansy nem hazudtolja meg magát. Közel száz fő énekét vezényelte, s ennek a fele fiúkból áll. A mágikusan felerősített hangot Pansy bármi áron is de túl akarta harsogtatni a mardekáro szurkolókkal. Had lássan a Roxfort és a Griffendél, hogy a Mardekár nem hagyja magát. Most már nem. Ez az ő évük. És nekik kell a kviddicskupa, sőt a házkupa is.  A mardekárosok teli torokból üvöltötték Draco dalát. S Dracónak egy pillanatra itt a levegőben távol a mardekárosoktól most összefacsarodott a szíve. Pansy vezényletével a mardekárosok az ő dalát éneklik. A barátnője, az iskolai háza. A mardekár közösség. Lehunyta a szemét mielőtt könnybe lábad.

-         Weasleyt nézni szinte fáj, Lyukas kéz és málé száj! – harsogta a mardekár szurkolótábor. Bletchley nagyon jó őrzőteljesítményt nyújtott. Montro és Crak minden erővel valamelyik griffendélest készültek levadászni a seprűről. Blaise a lelátón énekli Draco dalát. Pucey az állandó hajtó van most itt a levegőben velük. Blaise idén lemondott a kviddicsről. Draco maga is énekelte a szurkolókkal a dalt miközben a cikesz után kémlelte az eget.

-         Weasley a mi emberünk, velünk van nem ellenünk! – énekelték a levegőben is a mardekárosok, ugyanúgy ahogy a lelátókon. Minden mardekáros a dalt zengte. Draco nevetve figyelte Pottert, ahogy már percek óta Montague fémszíjas óráját követi megszállottan a levegőben. A mardekáros kórus hátborzongatóan gyönyörű volt. Draco látta Pansy erős hadonászását, ahogy egyre nagyobb hangerőt kér. Teljesen elnyomták a közvetítő hangját ,az egész kviddicspálya Draco szerzeményétől volt hangos, a mardekár kórus előadásában. S milyen fülbemászó a dallama! Teli torokból, szívből énekelte minden mardekáros a dalt, ezzel buzdítva a csapatukat. Nincs még egy ház sehol a világon, ahol ilyen lenne az összetartás mint náluk. Ahol mindenki torkaszakadtából énekel most. Draco végre meglátta a cikeszt. Századmásodpercnyi lemaradással Potter mögött. Fej-fej mellett haladtak, mint mrá annyiszor. Draco szívverése megnövekedett. A fülében dobogott a szíve, elnyomva a mardekárosok kórusát. Csak a vad, hajsza, az őrült verseny egyetlen villanásért.Egyszerre nyúltak az aranycikeszért, s Draco érezte, ahogy körme belemélyed Potter kézfejébe.  Monstro és Crak gurkója már repült is Potter felé. Draco is lepattant a seprűjéről.

-         Örülsz hogy megmentetted Weasleybarátodat mi Potter? Na hogy tetszett a dalom Potter? – kérdezte gúnyos vigyorral Draco. – Írtunk volna még pár strófát, de a vén balekra meg a ronda kövérre- Weasley apjára és anyjára nem nagyon rímelt semmi. De te szereted őket igaz? Vagy a Weasley putri bűze meg se kottyan anyádék háza után? – vicsorogta Draco. A veszteség kudarcélménye már megint. Egyszerre rontottak neki a Weasley –ikrek és Potter. Pálca nélkül puszta kézzel vágták gyomorszájon. Érezte, hogy elered az orra vére. Tehetetlenül nyelte a vérét. Valamelyik gyomorszájon vágta, s most összegörnyedve feküdt a földön. A távolból lánysikolyok hallatszottak. Draco a fájdalomtól csillagokat látott. Monstro és Crak bambán álltak felette. De már a távolból közeledett feketén lobogó talárral Piton professzor. A rémülettől vizenyős szemű Pansy. Draco a kézfejével törölgette vérző orrát. Csöpögtek az élénkpiros cseppek zöld kviddicstalárjára. Sötétes barna foltokat hagyva rajta. Mindne csupa vér. Piton a talárja zsebébe nyúlt, fekete apró üvegcsét húzott elő, s Draco szájába cseppentett. S Draco előtt végre minden elsötétült, megszűntetve ezzel a fájdalmat, azt a jellegzetes ízt a saját vére ízét a szájában, elfedve előle Pansy sötéten aggódó szemeit. S csend volt végre. Elfelejtve néhány gondtalan órára a kviddicsvereséget.

Azt érezte, hogy apró lábak nehezednek a gyomrára, majd valaki unszolva el is rángatja az állatot róla.

-         Karmilla mit mondtam! Nem szabad! Rossz cica vagy megint! – szidta le az állatot Pansy szigorú hangja. Suttogott a lány. Kellemesen száraz langymeleg kéz simította át Draco homlokát. Dracót megcsapta az érintéssel járó szantálillat. – Mit nézel?

-         Hogy lázas-e. Ha lázas akkor gyulladása van – felelte száraz rekedtes hangon Blaise.

-         Nem szeretek vért látni – mondta borzongós hangon Pansy. - Mi volt az oka?

-         Hát bemostak neki  - vihogta Blaise. – Aki sokat van a frontvonalban, az megjárja – röhögte Blaise. Megütögette Draco arcát.

-         Ne ütögess fent vagyok! – morogta Draco, még mindig csukott szemmel.

-         A lányok már azt hitték kiütöttelek itt! – hallotta Blaise nevetős hangját. – Draco te sérülés nélkül mikor úsztad meg utoljára az összezörrenésedet a griffendéllel?

-         Már nem emlékszem – motyogta Draco laposakat pislantva.

-         Ezt a dalocskádnak köszönheted – figyelmeztette Blaise.

-         Jó dal volt nem? A mardekárból mindenki bírta – rántotta meg a vállát Draco. Végignézett magán. Sötétzöld pizsamában volt. A saját baldachinos ágyában.

-         Nem a lányok öltöztettek sajnálom – tárta szét a karját Blaise Draco baldachinfájának dőlve. – Én voltam.

-         Ó – formálta Draco. Ami inkább elfogadásnak tűnt.

-         Piton kiadta nekem az utasítást, hogy viseljem gondodat. Mondta legalább valami ápolástant is gyakorolhatok rajtad – vihogta Blaise.

-         Akkor hozz vacsorát! Kérem a reggeli prófétát és a leveleimet – vágta rá rögtön Draco, s feljebb ült. Még mindig fájt a hasa. Blaise elkapta Draco szürke szemének villanását, ahogy megdöbben a fájdalomtól.

-         Leszakadt a léped barátom ez van – felelte Blaise gyógyítói komolysággal.

-         Tényleg? – nyögte Draco rémülten.

-         És az súlyos? – sikkantotta Pansy Blaise mellől az ágy végében.

-         Csak hülyültem. Semmi bajod – legyintett Blaise. – Nem vagyok a házimanód. És a kis ápolónővérkéd sem – vágta Dracóhoz Blaise. – Na jelentem pitonnak hogy élsz és virulsz – fordult le az ágyról Blaise. Pansy felmászott Draco mellé az ágyra. Karmilla is dorombolva laposkúszásban közeledett Dracóra.

-         Hogy vagy? – simogatta meg Pansy az arcát.

-         Fejbe nyomtak a cikesszel, gyomorszájon rúgtak, ütöttek, vágtak. Szerinted hogy vagyok? – emelte meg kérdőn a szemöldökét Draco. Áttúrta tejfölszőke tincseit.

-         Olyan jó volt pedig a dal! Leordítottak azt a Jordant a porondról. Mindenkinek tetszett a szöveg amit írtál Draco. Olyan jó volt szurkolni. Kár hogy nem nyertünk

-         De mekkora kár! Rohadék tetük! – sziszegte rosszkedvűen Draco.

-         Viszont van egy jó hírem – mosolygott szélesen Pansy. Draco várakozva nézett rá.

-         Mi az? – kérdezett rá türelmetlenül Draco.

-         Kapok érte csókot? – sandított rá Pansy.

-         Ha kicsit jó hír, akkor egy puszit ,ha nagyon jó hír, akkor csókot – válaszolta Draco.

-         Nem, így nem tetszik. Ha nagyon jó hír, akkor jövő hétvégén egy olyat, ami nekem is jó… - vörösödött el Pansy.

-         Ennyire jó hír lesz? – Draco homlokráncolva nézte a lányt. – Valaki kicsinálta Pottert?

-         Nem – nevetett Pansy. Majd végül feladva, megadta a választ: - Umbridge eltiltotta Pottert a kviddicstől. A seprűjét is elvette – nézett lelkesen gonosz tekintettel Pansy.

-         Úh, ez nagyon jó! Megérte orrvérzéssel fetrengeni gyomorfájással a földön – nyomott izgatott puszit Pansy arcára Draco. – Igyekszem úgy csinálni, hogy neked is jó legyen oké? – csapkodta meg Draco Pansy kézfejét.

-         Jaj és csak hogy örüljünk – Pansy kihúzta a talárja zsebéből a pergamenlapot. – Piton máris kiadta a karácsonyi díszítési terveket. Csak nehogy elfeledkezzünk prefektusi kinevezésünkről.

-         Ó de gáz! Még most volt Halloween! – nyafogta Draco. – Alig szedtük le azokat a vacak díszeket máris tehetünk fel újat?

-         Igen a prefektusság sajnos nem csak a griffendélesek büntetőmunkára küldéséből áll – sóhajtozott Pansy.

-         Milyen lehangoló is – vette ki Pansy kezéből a prefektusoknak szóló különjelentést Draco. – Ez a prefektusság nagy kicseszés. Sokkal több feladat. Felelősség. S alig némi kis élvezet ezért cserébe.

-         De akkor is hatalom – mosolygott sötéten Pansy.

-         Na jó igen – adta be a derekát Draco. Átsimította karmilla fekete szőrét. Pansy is a macskával foglalkozott. Észrevétlenül szorították kelepcébe szegény állatot, ahogy egymás kezét szorítva találtak egymás ajkaira. Karmilla keserves nyávogással jelezte, hogy neki viszont nem tetszik a túl szoros ölelkezés Draco és Pansy között, ahogy préselődik közöttük.Draco nevetve engedte ki az állatot kettejük közül, hogy aztán visszazunhajon Pansyval az ágyba. Nincs kviddicsgyőzelem, Potter nélkül viszont a griffendélnek esélye sincs megnyerni a kviddicskupát. Vagyis. Draco így vagy úgy. De némi véráldozat árán elérte, hogy a mardekár csapat útja innentől zökkenőmentes legyen a győzelem felé. Megérdemel hát egy kis ünneplést most Pansyval.