A Szent Mungóba a hétvégére való tekintettel szerencsére kevesen voltak. A tíz ötödéves mardekáros kevés kedvvel léptek be a kórház épületébe. Piton hűvös tekintettel kopogtatott be az egyik keskeny oldalfolyosó félreeső ajtaján. A fehér függöny mögül ki is lépett a harmincas éveihez közeledő fiatal gyógyító. Blaise meglepve kapta fel a fejét, s a fiú is megismerte.

- Blaise? – mosolygott rá a fiú. – Gyere be előre! – hívta be Blaiset.

- Na tessék protekciós – morogta Draco. Pansy vihogott rajta.

- A látogatók teázójában leszek, ha végeztek oda jöjjenek – morogta Piton, s a szűk folyosón hagyta őket.

- mizujs veled Blaise? Hogy haladsz? – kérdezte Augustus Pye.

- Rosszabbul mint gondoltam, egy helyben toporgok úgy érzem – sóhajtotta Blaise.

- A Szakiskolában én is azt éreztem. Majd a ravaszok után fogod érezni, hogy felpörögtek az események – dobott Blaise elé egy doboz kartotékot.

- S te? Már gyógyító vagy? – kérdezett rá Blaise.

- Még nem. Elcsúsztam egy záróvizsgán – sóhajtott Pye. – idén teszem le,ha minden jól megy. De a szakma azért sosem ennyire éles tudod. Persze a gyógyítóinasoknak szívesen kiadják a selejt munkákat, mint a pályaválasztási egészségügyi vizsgálatok – mosolygott rá Pye. – Mindenkinek külön kartoték, olvashatóan töltsd ki ha kérhetlek.

- Nem lesz gond – vett ki tíz kartotéklapot Blaise.

- A magadét automatikusan töltsd ki nem foglak megvizsgálgatni – vihogta neki Pye. – Hölgyeké az elsőbbség jól mondom? – helyezkedett el a fehér hátsó asztalnál Pye.

- teljes mértékben! – vihogta Blaise. S behívta Millyt. Az első tényleges gyógyítói tevékenysége. Rendes volt Augustustól, hogy így partnerként kezelte, sőt, hogy egyáltalán így emlékezett rá. Amikor Milly kiment rá is kérdezett.

- Tudod blaise, azt az éjszakát senki nem felejti el – mondta komolyan Pye. – Persze, hogy megjegyeztem a neved is egy életre – mosolygott rá Pye.

- Következő? – nézett fel megemelt szemöldökkel Pyera. A gyógyítóinas bólintott. Blaise az ajtóban állva szólította be a soron következő lányt. Vagyis Daphnét.

- Gyere cicám! – lökte ki neki az ajtót. Daphné belibbent. Milly után a második már szinte rutin volt. Pye vizsgálta. Blaise a kérdéseket tette fel.

- gyógynövényérzékenység? – nézett fel Blaise.

- Fehér és fekete üröm – válaszolta rá nagy sóhajjal Daphné

- Gyomor vagy bélrendszeri panaszok?- kérdezte hűvös monotonsággal Blaise.

- Nem – felelte rá Daphné lehunyt szemmel.

- emésztési zavarok? – kapta fel a fejét Blaise a válaszra várva.

- Nem – rágta a szája szélét egyre feszültebben Daphné.

- A családban érzékenység egyes betegségekre? – kérdezte Blaise. El tudta képzelni milyen érzés lehet Daphnénak most ilyen jellegű kérdésekre válaszolnia éppen neki.

- Hát ezt most így nem is tudom – morogta türelmetlenül Daphné.

- Első menstruáció időpontja? – tette fel a következő kérdést Blaise, s igyekezett megtartani a távolságtartó kérdező hangsúlyát, de érezte, ahogy lassan elönti a meleg.

- tessék? – csattant Daphné dühös smaragd szemekkel.

- Itt van a papíron, nyilván nem magamtól találom ki, hogy szivassalak! Daphné válaszolj légy szíves! – nézett fel várakozóan Blaise. – Első menstruáció időpontja.

- Ezerkilencszáz-kilencvenegy. December – fújtatta elpirulva Daphné.

- Menstruáció rendszeressége? – kérdezte Blaise torokköszörülve.

- Muszáj ezekre a kérdésekre pont neked válaszolnom? – háborgott a helyzet kínosságán Daphné. Augustus Pye felnézett mivel Daphné a reflexvizsgálat közben majdnem lekevert neki egyet. Felnézett Daphné tüzelő tekintetére, Blaise egyre vörösödő arcára. Blaise ráharapott az alsó ajkára.

- Mert együtt vagytok? – kérdezte vihogva Augustus.  Daphné és Blaise szikrázó pillantásokat váltottak. Daphné tekintetén látszott, hogy szíve szerint Blaisere borítaná most az asztalt. – Mh? – kapta egyikről a másikra a szemét Augustus.

- Khm…igen – felelte végül rekedt hangon Blaise.  Kínos csend állt be. Daphné hangosan vette a levegőt, ahogy Blaisere meredt. Blaise a pennájával a kartotéklapon kopogott. – Rendszeres vagy sem? – lángolt most már Blaise is teljesen.

- Nem – sziszegte rá Daphné. Blaise aláhúzta a válasznak megfelelő rendszertelen szót.

- Végeztünk – engedte le Daphnét a gyógyítóinas. Daphné vetett egy fagyos pillantást Blaisere s kilépett a vizsgálóból.

- A következőt? – nézett rá Augustusra Blaise.

- Együtt vagytok de nem túl sűrűn mostanában igazam van? – harapdálta a pennája végét Augustus Pye.

- Öhm…igen így van…mostanában elég sokat tanulok – babrált a kartotékpapírok szélével Blaise.

- Igen ez elég egyértelmű, a rendszeres együttlét mindig beállítja a ciklust – nézett jelentőségteljesen Blaisere.

- Khm…igen tudom…és a megfelelő testsúly is befolyásolja – bólintott Blaise krákogva.

- Akkor dolgozz az ügyön – kacsintott Pye.

- Meglesz – vihogta vissza Blaise. Az egésznek talán az volt a legnagyobb haszna, hogy Blaise immáron pontos képet kapott az évfolyamáról. És így jobban is tudja, hogy mire kell odafigyelnie alkalomadtán. A vizsgálatokat röpke fél óra alatt innentől zökkenőmentesen lezavarták. A kartotégokat Augustus maga küldi majd el.

- Akkor hamarosan ismét találkozunk – fogott kezet búcsúzóul Blaise-el.

- csupán évek kérdése – felelte rá mosolyogva Blaise, s felszaladt a többiek után az ötödik emeletre. Piton mogorván kavargatta a teáját az asztalnál. A fiúk társaságában ült. Legalábbid Dracóék biztos, hogy mellé ültek. A lányok akár a galambok összedugták a fejüket egy félreeső körasztalkánál. Amikor Blaise belépett hirtelen nagy csend lett a lányok asztalánál. Tehát róla beszéltek. Daphné háttal ült neki. Blaise látta, ahogy a lányok unszolva megbökdösik Daphné könyökét.

- Menj beszélj vele! – suttogták. Blaise lassította a lépteit időt hagyva Daphnénak, hogy félrevonuljanak egy teázóasztalhoz kettesben, amíg mindenki elfogyasztja a teáját. Hétvége van. Ráadásul karácsony előtt vannak. Igazán nem kell visszasietniük. Daphné kopogó cipővel hangosan nyikorgó széklábbal felállt.  Hátrafordult s egyenesen rá meredt. Blaise invitálón intett  a távoli asztalig, út közben rendelt magának egy kávét, Daphnénak teát.

- minden rendben ment a vizsgálatokkal? Gyorsak voltatok – hadarta ingerült hangon Daphné.

- Tudom, hogy dühös vagy, nem kell visszafognod magad azért, mert nyilvános helyen vagyunk – ült a kórházi fehér székre.

- Persze, hogy bosszantott, hogy olyan higgadt és nyugodt vagy, miközben ilyen…kérdésekkel zaklatsz. Amiket véletlen sem akartam megosztani veled – vette el a teáscsészét Daphné, s kapkodva szórta bele a cukrot az esetlen cukorszóróból szanaszét pergetve az asztalra a cukorszemeket.

- Egyáltalán nem voltam higgadt sem nyugodt – dobta bele a kockacukrot a kávéba Blaise s futólag elkeverte. – mégsem jelenthettem, be hogy a következőt nem szeretném kikérdezni, mert közel álló személy, hogy jött volna ki. Mellesleg meg mi olyat mondtál, ami ne tartozna rám? Nem perverzségből kérdeztem, hanem mert ez a vizsgálat része volt nyilván nem alaptalanul – felelte rá Blaise.

- Akkor is, olyan kínos volt az egész… - rágta a méregzöld körmét Daphné idegesen.

- Jaj Daphné cicus ne légy ilyen! – kortyolt a kávéjába Blaise. – Csupa olyan dolgot tudtam, meg amit mindig is sejtettem. Az zavar, hogy el kellett árulnod, hogy nincsenek gyomorproblémáid? Kivéve ha sokat iszol? – nevetett Blaise.

- Tudod nagyon jól, hogy nem – kapta hatalmas smaragd tekintetét Blaise simogatóan meleg szemeibe Daphné.

- mindig is tudtam, hogy korán érő típus vagy. Nem is kezdtem volna veled, akkor sem…ha nem így lett volna – súgta Blaise az orra alatt bazsalyogva.

- Nem kell ennyire felhúznod magad rajta. Amiket ma megtudtam csak gyógyítói szempontból érdekesek semmi más – Blaise rákulcsolta az ujjait Daphné vékony csuklójára. – Vagy az zavar, hogy megtudtam, mennyire befolyásol a kevés szex? – súgta mosolyogva.

- Fogd vissza magad! – sziszegte neki Daphné.

- Ezt teszem már hónapok óta. Halvány elképzelésed sincs róla milyen érzés úgy tanulni napról napra és óráról órára, hogy közben majd megőrjít a gondolat, hogy ágyba akarlak vinni. A legnagyobb kísértésem te vagy Daphné. S ha te ezért gyűlölsz hogy megtudtam, hogy rendszertelen a ciklusod hát…akkor én azért, mert minden percben rád gondolok. Mert ne mtudlak száműzni a gondolataimból, mekkora önfegyelem kell szerinted ahhoz, hogy ne tegyem azt, amit bármikor máskor eddig? Ha neked hiányoznak ezek az idők szerinted nekem nem? Kétszeres energiám megy arra, hogy megpróbáljak ne rád gondolni, nézni vagy hozzád érni, mert tudom ha megteszem már elvesztem. Fontos vagy nekem. De az ami előtt most állok az még fontosabb. Mert ha most elszalasztom örökre odaveszet minden meg kell hogy értsd. Basszus! – Blaise felhörpintette a kávéját. S lehunyta egy pillanatra a szemét. – Annyira kellesz, hogy hajszálak választanak el most is attól, hogy itt a látogatók teázójában megdugjalak Piton szeme láttára és még erre is csesznék! – sziszegte Blaise indulatosan, s ellökte magát az asztaltól ,s átment a fiúk asztalához. Daphné kikerekedett szemekkel meredt Blaise után. Daphné sejtette, hogy Blaise menekült, mint egész évben a könyvtárba, a hálóba, akárhova is előle. Mert attől fél, hogy nem lesz elég ereje tartani magát az elhatározásához, ha őt meglátja. Daphné most látott bele abba a mélységbe, amiben Blaise értelmezi őt. Blaise most is azért hagyta itt, mert érezte ,hogy nem tud uralkodni magán. Nahát! Persze Blaise az eléggé megcsappant együttléteikben is szenvedélyes volt, de hát ő mindig az volt ,ebben nem ugrott ki nagy különbség. Ez szerelmi adok kapok volt? Mert Blaise sem valószínű, hogy el akarta ezt neki árulni, most itt mégis elmondta. Ha Daphné kénytelen volt kitárulkozni előtte, akkor Blaise úgy érezte talán adós maradt.

- Na mi van megdumáltátok a dolgokat? – kérdezte a melléjük ereszkedő Blaisetől Draco.

- Persze, miért? – szedelődzködtek a többiek is az asztaloknál.

- Mert Daphné úgy néz utánad, mint aki most tudta meg, hogy Bogar bárd szakálla nem is olyan hosszú, mint ahogy a legendákban írták. Mi több, talán nincs is szakálla – vihogta Draco.

- Igen? Hát…menjünk – felelte kitérően Blaise. Amint visszaérnek Dracónak és Pansynak járőrszolgálat kezdődik. S nekik aztán semmi ínyük kedvük nem volt ehhez ma. Bár maga a szaglási, látási, és egyéb másodperces vizsgálatok senkit sem fárasztottak le, de Draco már egyszerűen unta, hogy másodéveseket intsen rendre, küldjön büntetőmunkára és egyéb hasonló ostobaságok. Pansy is ásítozva téblábolt a klubhelyiségben. Várták az estét. Hogy nekiálljanak a karácsony előtti utolsó prefektusi járőrözésnek. Utána mindenki hazautazik az ünnepekre. Tavaly senki sem volt otthon a bál miatt. Idén már zokon vennék. Így most mindenki a mardekáros társaságtól külön otthon tölti az ünnepeket. Amit titkon Daphné és Blaise is sajnált, de azért Dracónak és Pansynak is zokon esett kicsit. Már hónapok óta összezárva voltak egy közösségbe, és minden nap láthatták a másikat. De karácsonyra most már haza kell menni. Draco türelmetlenül nézte a kandalló feletti órát, hogy mikor üti el a kilenc órát, hogy neki kezdhessenek a járőrözésnek. De lassan peregnek most a percek!