Draco most tényleg úgy érezte felüdülés visszatérni a Roxfortba. Megszabadult anyja szigorú felelősségre vonó, s megrovó kék tekintetétől ,amely a szünet minden percében ott pihent Draco gondterhelt arcán. A hálóteremben Blaise már megérkezett. Seaffyval játszott. Ritka kivétel, hogy most nem tanult. Meghempergette az állatot az ágyán. Seaffy pamacsos szőrös mellső lábaival próbálta elkapni Blaise kezét, aztán megpofozni a fiút. Blaise nevetve húzta el előle a száját. Szemben hason feküdt az állattal. Draco mosolyogva figyelte a jelenetet. Blaise homlokráncolva nézett fel rá.

-         Hogy teltek az ünnepek? – kérdezte Blaise Seaffyval incselkedve.

-         Pocsékul – vágta le magát az ágyára Draco.

-         Dettó! Na mizujs Pansyval? – kacsintott rá Blaise.

-         Minden rendben – vigyorgott rá Draco, s a párnáját a mellkasa alá gyűrve figyelte az állatot. Blaise átdobta a vörös játéklabdát Dracónak. Seaffy egyből felszökkent, hogy átszaladjon Draco ágyára.

-         Kellően izgattad a megfelelő helyen? – vihogta Blaise, s elkapta Draco felé hajított labdáját. Seaffy gyors irányváltással Blaisere vetette magát. Blaise kajánul leeresztette a szemhéját. – És? Most már minden testrészét ismered. Mi a kedvenced Pansyn? – kérdezte pikáns hangsúllyal Blaise.

-         Hááát… - vakargatta kimelegedve a tarkóját Draco. Blaisere vigyorgott. – A tarkója. Még mindig az a kedvencem. Ahogy lehajtja a fejét, és szabadon van az egész tarkója és ahogy mögötte vagyok és végigpuszilhatom. Szerintem azt bírom a legjobban.

-         Bejön a rövid haj? -  vihogott Blaise nevetve.

-         Azt hiszem. Na és neked Daphnén? – kérdezte vissza Draco kíváncsian. – Mi a kedvenc?

-         A térde. Talán nekem is azért mint neked a tarkó. Mert olyan ritkán foglalkozom vele. Olyan kevésszer látom úgy, ahogy kissé felhúzott térddel fekszik az ágyban. És az a térdkalács. Olyan gömbölyű, és gyöngyházfényű, fehér, és ahogy a lábszárán felfelé haladva közelítek felé már szédülök, hogy lecsapjak a nyelvemmel és végigharapdálhassam azt a kalácsot – részletezte Blaise belehevülve. – Az a kedvencem. Persze Daphnén tényleg minden gyönyörű és minden porcikáját szeretem. De talán éppen a ritka térdcsókolgatások miatt…tetszik a térde de tényleg. És hogy teljesen más amikor ott az ágyban, vízszintes helyzetben, felhúzva a térde, feszül a csonton a bőr, és olyan illatos és szép, és selymes a bőre, és nagyon szépen legyantázza mindig – vihogta el magát Blaise. – ha a lábánál kezdem akkor többnyire mindig bedurvulok, mert az a térdkalács valami állati ösztönöket ébreszt bennem – kacagott Blaise.

-         Ha te mondod – gondolkodott el Draco. – Szerintem a lábainkig már el sem jutunk.

-         Hát tudod Daphnénak tényleg minden porcikáját imádom. Sokszor tűnik nekem is úgy hogy túlfüggöm. Csak egyszerűen Daphnét annyira jó nézni. Főleg azért is csinálom, mert látni akarom. Már a látványért megéri azokat a szép lábakat végigcsókolni. Teljesen más helyzetből látod. Más perspektíva. És közben gyönyörködhetsz az összes többi testrészben is, ráadásul a lábak felől remek a rálátás a központi főbejáratra – vihorászott Blaise.

-         De hülye vagy!  - vágta a kis vörös labdát Draco a kacagó Blaisehez.

-         De komoly! Azt nem lehet felülmúlni amikor meztelenül fekszik melletted a világ legjobb nője és legeltetheted rajta a szemed. Daphné felöltözve is jó csaj, de ruha nélkül fuh! Csak meglátom és már rágerjedek. Hogy csináljátok?

-         Hümm? – nézett fel Seaffyról Blaisere Draco.

-         Te vagy felül mi? – dülledtek ki nevetősen Blaise szemei.

-         Igen… - bökte ki bizonytalanul Draco.

-         Egyébként az az egyik legjobb. Bár Daphnéval most többnyire hátulról nyomjuk – kacsintott kajánul Blaise. – Ahogy mögötte vagyok, mh… s ahogy hosszában fekszünk az ágyban, aztán egyre feljebb támaszkodik, ahogy a csúcshoz ér. Imádom ahogy ívben hátrafeszül és a haját az orromnak csapja és jön az az édes egzotikus bambuszillat. Állati jó csaj és egy kéjenc az ágyban! Éppen a női megfelelőm – vihorászott Blaise.

-         Öh….aha… - zárta össze nehézkesen a száját Draco. Blaise már megint képszerű leírást adott. Amitől Draco megint úgy érezte, hogy hűha.

-         Azt hiszed ők nem beszélik ki?! A nők sem különbek, sőt rosszabbak – legyintett Blaise Seaffyt a levegőbe lengetve. A kneazle lompos farka lengedezett ide-oda a levegőben. Szőrös pofázmányával nézelődve minden felé.

A lányhálóban Daphné már lázas készülődésben volt. A szünet utáni első estét Blaise-el akarta tölteni méghozzá a prefektusi fürdőben. Fekete pamacsával vitte fel a pirosítót az arccsontjára. A tükörben a ruháit rendezgető Pansyt figyelve.

- Nos Pansy megvolt már? – kérdezett rá Daphné.

- Mi? – jött az értetlen kérdés, s Pansy futólag hátranézett a válla felett.

- Az orgazmus mi más? – mondta ki nyíltan Daphné. Pansy elvörösödött.

- Egy rokon is jelen van. Ilyesmiről egyébként sem illendő beszélgetni – felelte rá Pansy sértetten. Milly felkuncogott az ágyban.

- engem a legkevésbé sem zavar. Sőt kifejezetten érdekel a dolog – csivitelte izgatottan Milly. – Milyen az ágyban Draco? Gyengéd? – Pansy egyikről a másikra nézve vörösödött. Daphné várakozó smaragd szemekkel, kissé hűvösen, Milly csillogó szürke szemekkel izgatottan nézett Pansyra. Mindketten a válaszára vártak.

- Fejezzük be a beszélgetést! Nem árulok el intim dolgokat – zárkózott el hevesen Pansy.

- Jaj ne légy ennyire prűd Pansy. A barátnőid vagyunk. Nem azért kérdezem, hogy piszkáljalak érte, hanem mint tapasztaltabb, tanácsokkal lássalak el – hintett a mellkasára a parfümjéből Daphné.

- Öhm…azt hiszem igen. Egyszer már megvolt – hajtogatta a blúzát zavartan Pansy.

- Ezt nem hiszi az ember, hanem tudja. Egyébként nem elég csak a helyezkedés. Régen én is mindig azon igyekeztem, hogy fészkelődtem Blaise alatt, hogy ha jobban helyezkedem akkor meglesz. Ez már nem ezen múlik. A hangulaton, a kedven, és a partner figyelmességén – húzta ki a szemét erős fekete tussal Daphné.

- Azt tudom, hogy legutoljára nagyon jó volt – felelte az ajkát beharapva Pansy.

- Szerencsés véletlen – húzta el a száját Daphné. – Nehogy azt hidd, hogy mindig így lesz most már. Egyszer megvan, másszor nincs. Sokszor nem is az számít. Már csak az érzés, amikor Blaise rám mászik…már az elég – felelte hűvösen Daphné, ahogy felvitte az ajakrúzst a szájára.

- Uh ez olyan izgi – fészkelődött Milly az ágyában. – S Draco? El sem tudom kézpelni ilyen helyzetben. Milyen?

- Amilyen az életben. Kissé konzervatív, kissé hűvös, és úgy csinálja, ahogy tudja – nevetett szárazon Daphné. – Igazam van?

- Hát. Tényleg jó volt. Nem tudom én szeretem vele csinálni – babrálta a haját zavartan Pansy.

- Áh, Draco még elég rutintalan ebben. Ahogy esik úgy puffan alapon csinálhatja. Még nem igazán érzett rá az ízére. De hát Draco mindig is elég angol ahhoz hogy ne is essen túlzásokba – legyintett Daphné, s még egyszer átfésülte fényes, éjfekete, egyenes haját.

- Szerintem jól csinálja. És tényleg sosem erőszakos vagy durva – ráncolta a homlokát Pansy, ahogy Draco védelmére kelt. 

- Hát nem tudnék Dracóval beindulni. Nekem ő annyira uncsi – fintorgott Daphné. – De ti jól egymásra akadtatok – kacsintott Pansyra Daphné.

- Ah de jó is nektek – sóhajtozott Milly szomorkásan.

- Hát egyszer csak rájön Monstro is, hogy mire való az a bőrcafat a lába közt – préselte össze ajkait Daphné, hogy még utoljára eloszlassa a rúzst a száján. – Na megyek drágáim, ma egész éjszaka szexben fürdünk a prefektusi fürdőben Blaise-el. Ki kell használnom mielőtt Blaise megint tanulási pörgésbe kezd. Jó szórakozást lányok! – libbent ki a lányhálóból bambuszillatfelhőt húzva maga után Daphné.

- hát neked biztos meglesz – morogta utána Pansy.

- Lemenjünk a klubhelyiségbe? Vagy át a fiúkhoz? – javasolta Milly.

- Az évfolyamból nincsenek lent a fiúk – lépett a lányhálóba kék szőrpamacspapucsában Sally-anne. – Furcsamód mindenki bevonult a fiúhálóba, ahogy Blaise kitette  a lábát a hálóból Daphnéval az oldalán. És elég összeesküvéselméletes fejet vágtak – pukkasztotta ki a felfújt rágógumiját Sally-Anne. – szerintetek milyen gonoszságon törik a fejüket? – nézett kérdőn a két lányra.

- Hát nekem lenne egy-két tippem – mondta elsötétedő tekintettel Pansy. Fogadni mert volna ,hogy halálfaló témába kezdtek, msot hogy tudják Blaise már nem zavarja meg őket ma este.

Draco gondosan becsukta az ajtót maga mögött. Ismét négyesben lehettek. Blaiset ma este hosszú távra leköti Daphné és ez a legjobb alkalom, hogy ők négyen, akik halálfalócsaládból származnak ismét megvitassák az elmúlt időszak eseményeit. Crak és Monstro egymás mellett kuporogtak az ágyon. Draco az ablakpárkánynak dőlve dobálta a varázspálcáját, s Nottra nézett.

-         Elég jól szerveződnek a halálfalók dolgai – nézte meg pálcája markolatát Draco.

-         Igen. Amióta Macnair közbenjárásával az óriások is melléjük álltak…azóta egyre jobban erősödnek egészen biztos – bólogatott Nott is komoran.

-         Apám szerint a dementorok lesznek a következők akik természetesen a Nagyúr mögé állnak. Ez magától értetődik. Mielőtt a Nagyúr eltűnt végig az ő harcát támogatták. Biztos, hogy most is visszatérnek hozzá – felelte Draco.

-         Igen. És a többi varázslény is majd szépen sorban. Igaz a dementorok az Azkabant őrzik, ott viszont tucatnyi halálfaló raboskodik – gondolkodott Nott.

-         Pontosan. Ha a dementorok átállnak a Nagyúr mellé az egyet jelent azzal, hogy az azkabani rabok kiszabadulnak köztük a nagynéném is, és még sokan mások – nézett fel csillogó szemmel Draco.

-         Jó esélyeink vannak. S az a legjobb, hogy a minisztérium teljesen gyanútlan – szólt közbe Monstro és megfontoltan.

-         A minisztérium orra előtt történnek a dolgok, de odabent olyan szemellenzősek ülnek, mint ez a talpig rózsaszín Umbridge, az orránál fogva lehet félrevezetni – vigyorgott kárörvendően Draco.

-         A nők már csak ilyenek. A rózsaszín kedvelő Umbridge-ból amúgy sem nézni ki mást. A miniszter embere ízig vérig – dünnyögte Monstro, a combján ökölbe szorított kézzel.

-         Jah, Pansy is hasonló. Szerencsénk ezzel az Umbridge-al, hogy ilyen elvakult. Mint a miniszter – felelte Draco elégedetten.

-         Kíváncsi leszek mikor robban a hír a varázsvilágba, hogy a dementorok már nem végzik teljes odaadással a munkájukat – nevetett Nott kedélyesen.

-         A minisztérium úgyis igyekszik majd eltussolni az ügyet, hogy ugyan mi lehet a háttérben – vágta rá egyenesen, zömök, feszes tartással Monstro.

-         Hogyne. Sosincsenek elemző kommentárok az ilyen hírekhez ne mfigyeltétek meg? Valamiért a minisztérium nem akarja elemezgetni ezeket a különös híreket – jegyezte meg ironikusan Draco. – Alig várom, hogy elkezdődjenek a nyílt összecsapások. Amikor a Nagyúr nyíltan megmutatkozik a varázsvilág előtt. Meglátjátok soha nem látott korszak következik be akkor ismét a varázslótörténelemben.

-         Legalábbis mi még biztos nem láttuk ezt a világot. Olyan lesz, mint egy tisztító könnyű nyári zápor – mondta álmodozó hangon Nott.

-         Csak a muglik vére fogja megtisztítani az utcákat, de ez lényegtelen – vágta rá nyersen Monstro.

-         Nem is az számít, sokkal inkább az, hogy egy olyan rendszerű társadalmi berendezkedésben élhetünk, ahol ismét kiérdemelt helyünkön leszünk, ez a legfontosabb – markolta meg erősen a pálcáját Draco. – A nagyúr visszaadja az aranyvérnek a régi megérdemelt dicsőséget és helyet a varázsvilágban. S ebben segítenünk kell őt.

-         De hogyan? – nézett tanácstalanul rá Nott.

-         Csak idő kérdése és tálcán nyílik előttünk majd a válasz erre a kérdésre. Egészen biztos vagyok benne. Amikor már nem ennyire titokban zajlik minden. Akkor már lesz lehetőségünk hitet tenni a Nagyúr mellett – mondta elszántan Draco.

-         A beavatásról beszélsz? – kérdezte Nott homlokráncolva.

-         Talán…majd kiderül, milyen lehetőségeink lesznek… - felelte elgondolkodva Draco.

-         Igen. De holnap reggel dupla bájitaltan Pitonnal. Most inkább erre gondoljunk – ásított nagyot Nott.

-         Persze. Az idő úgyis megadja a választ. Örök szabály a varázsvilágban, hogy a tér és az idő fontos faktorok a mágiában.  A nagyúr tudja ezt talán a legjobban. Biztos, hogy minden ott és akkor zajlik és formálódik majd ahol és amikor kell – mondta komolyan Draco. A négy fiú tehát megnyugodva feküdhetett le. Érlelődnek a dolgok. AZ ő idejük. A halálfalók, és az aranyvér korszaka felfelé ívelésbe és bimbódzó időszakába lépett. S hamarosan igazi virágkorába lépnek majd, amikor virágzó mezőkön sétálhatnak gondtalanul. Draco legalábbis egy ilyen világot álmodott meg jövőnek a Nagyúr és az aranyvérűek hatalma alatt.