Ahogy teltek a napok és a hetek, az ötödévfolyamon egyre jobban elhatalmasodott a Rendes Bűbájos Fokozat vizsgák miatti idegeskedés. Nem csak Blaise futkosott ingerülten a könyvtárba, és éjszakákba nyúlóan merült a tananyagba, de most már kivétel nélkül mindenki. Monstro és Crak ismét szerény érdeklődést mutattak a tanulás iránt. Többnyire csak bambán ültek Draco mellett mialatt ő tanult. S most nagy hasznát vették Blaise nyugtató elixírjeinek, amiket egyesek délutáni teázásként kortyoltak. Mint Sally-Anne. A klubhelyiségben a feltűnően dús hajú Sally-Anne került fordult Blaise körül, már Dracónak is szemet szúrt, hogy a lány tényleg a béke elixírre cuppant-e rá vagy sokkal inkább Blaisere. Ráadásul Sally-Anne külső alakváltozását, amit persze maga idézett elő, azért mindenkinek szemet szúrt. Szinte természetellenesen nagyon szép egyenes hosszú dús téglavörös haja állandóan feltűnt a klubhelyiségben. Draco most is azon kapta magát, hogy kíváncsian figyeli Sally-Anne közeledési akcióját. Behajolt Blaise asztalára, s haja a Blaise előtt fekvő pergamenre omlott, teljesen eltakarva az írást rajta. Blaise nyílt nevetős szemekkel felkacsint a lányra, s futólag átsimítja a lány kerekded állát, majd a talárja zsebéből előkapja a neki szánt békeelixíres üvegcsét. Sally-Anne olvadozó mosollyal megköszönte a bájitalt, s temperamentumos léptekkel, visszatér saját kibérelt tanulóhelyére. Még Dracót is megcsapta az illata. Ahogy elsuhant mellette. Nagyon illet Sally-Annere ez az illat. Sárgadinnye volt. Egyszerre édes és friss. Olyan vidám és lendületes illata volt, mint amilyen ő maga. Draco visszanézett Blaisere aki tekintetével követte a vörös hajú lányt. Draco egy jelentőségteljes szemhéjösszehúzást küldött a fiú felé. Blaise kajánul megemelte a szemöldökét, miközben elvigyorodott, s felhúzott lábbal  kucorodott a karosszékébe, s visszamerült a részleges átváltoztatástan gyógyítói specifikumai elemzésébe. Draco fejrázás közben sóhajtott egyet, s ő is inkább Miranda Dabrak könyvébe merült. Már pálca nélkül csak kézzel végezte a mozgásokat a varázslatokhoz, annyira megszűnt körülötte a külvilág, hogy csak azt érezte valaki nagyon lágyan megcirógatja a tarkóját. Draco összerezzent, s felkapta a tekintetét a mellette állóra. Pansy előre bukó ében hajjal fejét oldalra billentve nézett le rá.

-         Hümm…? – mormogta még mindig csak eszmélve Draco.

-         Külön feladatot kaptunk…Umbridge-től – nyomta meg a nevet erőteljesebben Pansy s Dracóra kacsintott. – Gyere!

-         Külön járőrözés? – nézett fel értetlenül Draco. – Hiszen még nincs kilenc óra! – kapta a tekintetét futólag az ingaórára Draco.

-         Éppen ezért külön feladat. Na gyere már ne várasd meg a főinspektor asszonyt – vette ki a könyvet Pansy a kezéből, s maga után húzta Dracót.

-         Mi a feladat? – adta be a derekát Draco, ahogy kiértek a folyosóra.

-         Umbridge szerint Potterék valami titkos szervezkedésbe kezdtek. Ellene, és a minisztérium ellen is. Már ki tudja mióta folyik a dolog. De nem sikerült még lebuktatnia őket. S emlékszel többször láttunk kósza griffendéleseket feltűnni, de igyekeznek mindig kikerülni a prefektusi járőrözésünk időpontját. Viszont Umbridge most megtudta, hogy a Roxfortban van egy szoba, amit soha nem látni, de ha szükséged van rá ,akkor megjelenik előtted. Nos most ezt a szobát kell megkeresnünk, és elkapni Potteréket! Állítólag valaki beárulta Umbridgenél őket – magyarázta el a feladatot Pansy.

-         De miért nem tűnt fel nekünk, hogy hazsnálják ezt? Főleg kilenc óra környékén? – ingatta a fejét Draco.

-         Mert a hetedik emeleten van és ha elfelejtetted volna valamilyen titokzatos okok miatt a hatodik emeleten mindig leragadtunk – jegyezte meg Pansy rosszmájúan.

-         Ja igaz is? Miért is maradtunk mi mindig ott? És miért nem mentünk fel a hetedik emeletre? – kérdezte utálatosan Draco. Pansy megsuhintotta Draco karját. Draco nevetve visszacsípte a lányt.

-         Ne csináld! Mindjárt itt lesz Umbridge! – súgta Pansy, lefogva Draco kezét.

-         Én miért nem tudtam erről a Szükség szobájáról? – méltatlankodott Draco.

-         Talán azért mert még soha nem volt semmire sem igazán szükséged – gonoszkodott Pansy.

-         Igen lehetséges…habár… - ráncolta a homlokát Draco.

-         Nem…ez a szükségem van az apámra szöveg…nem hiszem hogy idevarázsolná neked az apádat Draco – jegyezte meg kegyetlenül Pansy.

-         Fuh ez övön aluli volt! Tőled főleg – simogatta meg a hasát fájdalmas arckifejezéssel Draco. Pansy felkuncogott mellette.

-         Draco! Pansy! – hallatszott a kislányos vékony hang mögöttük. – A feladatuk a hetedik emeletet szemmel tartani, egészen biztos, hogy ma is szervezkednek. Minél több tagot gyűjtsenek be. Ma kell cselekednünk, mert a mai időpontot biztosra tudjuk, ugyanis Edgecombe kisasszonynak is ott kellene ma este lennie, de ő jó kislányként nekem elmondta, hogy milyen bűnös dolog folyik a hátam mögött itt az iskolában.  – Draco és Pansy kivont pálcával tehát ellentétes irányban kezdték róni a hetedik emeleti folyosót, hogy bárhol is bukkannak fel a Potter szervezkedés tagjai, akkor mindkét irányba legyen valaki, aki elkapja őket. Amikor a járőrözés közben találkoztak azért néhány szót váltottak.

-         De miért nem megyünk egyenesen be – bosszankodott a várakozástól Draco.

-         Nem lehet. Ha valaki bent van a szobában akkor más nem tud már bemenni. Ez szabály a szobán állítólag. Szóval vagy ugyanazért a célért mégy be, vagy ne mtudsz bejutni… - sóhajtott Pansy.

-         Mekkora baromság. Viszont jó, hogy most már tudunk erről a szobáról – emelte meg a szemöldökét ravasz szemvillanás közben Draco.

-         Az biztos. Na menjünk, nehogy meglógjanak – indult meg a folyosón tovább Pansy. Draco is haladt az ellentétes irányba. Hallotta a folyosón távolodó Pansy cipőkoppanásait. Mindketten igyekeztek takarásban haladni, hogy nehogy elriasszák a szervezkedőket, ha meglátják őket. Ezért Draco is igyekezett mindig valami mögött meghúzódni. Ahogy elhaltak a női cipő verte hangok a folyosón a fiúvécétől nem messze észrevette a rohanó Pottert. Draco gyorsan elsuhintotta felé a pálcáját, egy látványos gáncsrontást bemutatva. Potter akkorát hasalt a folyosón, hogy métereket csúszott előre a kövezeten. A látványos hasraesésen Draco hatalmasat nevetett. A közeli sárkány alakú váza mögül kilépett, hogy szemtől szemben álljon Potterrel.

-         Gáncsrontás Potter! – Draco körbenézett Umbridge professzorért. – Tanárnő! Tanárnő. Elkaptam egyet! – A kiáltására a sarkon már be is fordult a főinspektor sietéstől zihálva, csillogó szemekkel.

-         Ő az! – kiáltotta diadalmasan Umbridge, ahogy meglátta Pottert a földön fekve. – Kitűnő Draco! Kitűnő! Csodás…ötven pont a Mardekárnak! Jól van most már átveszem…Állj fel Potter! – Umbridge szorosan megragadta Potter karját, majd mosolygó arccal Dracóhoz fordult. – Szaladj Draco, hátha sikerül összeszedned még egy párat! A könyvtárban is nézzetek körül. Mindenki bűnös aki liheg. A vécékbe is nézzetek be! A lányvécékbe Parkinson menjen be! Na eredj indulj már! – hessegette Umbridge professzor. Draco futva elsietett a folyosón Pansyt keresve. De Pansy mögötte futva érkezett nem sokkal.

-         Hol voltál? – pihegte kifulladva Draco.

-         Umbridge még beküldött a Szükség szobájába! – lihegte futástól fáradtan Pansy. – Hogy bizonyítékok után keresgéljek. Megtaláltam… egy listát. Gondolom a szervezet tagjainak a névsora volt! Kifüggesztették a szoba falára – nevetett fel pihegve Pansy. – Mekkora ostobaság! Umbridge most tuti, hogy megbünteti a listán szereplőket! Mindet! Umbridge úgy örült a listának amikor átadtam neki, mintha rószaszín valentinnapi mézes szívet adtam volna át – nevetett Pansy. – S te?

-         Elkaptam Pottert! – vigyorgota Draco. Pansy ziháló puszit nyomott a szájára.

-         Ez az! Umbridge azt mondta még keressünk tagokat biztos, hogy nem ért mindenki el a klubhelyiségig! – mondta Pansy nekilendülve.

-         Azt mondta nézz be a lányvécékbe, amíg én a fiúvécében keresgélek – indultak neki futva a folyosóknak.

-         Rendben, akkot találkozunk az igazgatói szoba előtt – kiáltotta még vissza Pansy. Draco belökte a fiúcécék ajtaját. Sehol senki. A könyvtár már bezárt, ott már senki sem tartózkodhat. Minden csendes. Végigfutott még a griffendél folyosók felé. De senkit nem talált.  Futva sietett vissza az igazgatói szoba felé. Pansy már a falnál várakozott.

-         Senki? – kérdezte a lány előre. Draco a fejét rázta.

-         Már sehol senki, szétszéledtek. Szerintem fülest kaptak valakitől, hogy lebuktak, különben az összeset elkapjuk. Gondolom Potter jött ki utoljára a szobából. Vagyis már azért nem találtunk senkit. De ha megvan a lista nem kell aggódnunk Umbridge elrendezi a sorsukat – vigyorgott elégedetten Draco. – Szerintem mára végeztünk az Umbridge-nak tett szolgálatainkkal.

-         Szerintem is. És megtudtuk, hogy van egy szoba, amire ha szükségünk van bátran lehet használni – kacsintott Pansy elégedetten, azzal megindultak a folyosón a pincehelyiség felé. A klubhelyiségben már csak a hetedévesek és az ötödévesek voltak. Mindkét évfolyam szorgalmas tanulásban.  Blaise felkapta a fejét,a hogy beléptek.

-         Hol jártatok? – kérdezte gyanakvóan a sugárzó mosollyal belépő párostól.

-         Amíg ti RBF vizsgákra készültetek és unalmasan töltöttétek az estéteket, addig mi lebuktattunk egy föld alatti szervezkedést, elkaptuk Pottert a vezetőjüket és találtunk egy szobát, amit használhatunk ha a szükség úgy kívánja – felelte elégedetten Draco, s Pansyval egy kanapére rogytak.

-         Mármint hogy Umbridge-feladatot adott nektek és ma este? Hogy volt ez pontosan? – csapta össze a könyvet Blaise, s érdeklődve közelebb ültek a pároshoz.

-         Ahogy mondom. Pansyt beküldte a Szükség szobájába bizonyítékokért. Én meg egy gáncsrontással elkaptam Pottert a vezetőt. Végre visszafizethettem neki egy kicsit azért, hogy apámat beköpte a Hírverőben – tartotta fel gőgösen a fejét Draco.

-         És milyen ez a Szükség Szobája? – fordult felé Blaise.

-         Pansyt kérdezd ő volt ott – nézett ő is Pansyra.

-         Most olyan volt, mint egy nagy gyakorlóterem. Vörös párnákkal, könyvekkel, meg hasonlókkal. De állítólag mindig másmilyen.

-         Nem erről motyorászott egyszer Frics? Amikor takarítószerre volt szüksége és talált egy kamrát tele tisztítószerekkel? – nézett Pansyra elgondolkodva Draco.

-         Tényleg lehet! Mindig azt adja a szoba amire szükséged van. Ez azért egészen hasznos is lehet – mérlegelte Pansy.

-         Ó igen. Daphné cicus neked nem jut erről eszedbe valami? -  vihogott a lányra Blaise.

-         Teljesen felizgatta a fantáziámat ez a szoba – nyúlt el a kanapéján kéjesen Daphné, s blaisere rebbentette a szempilláját.

-         És a lista? – fordult Pansy felé Draco.

-         Dumbledore serege volt ráírva. Elsősorban griffendélesek  neve volt a papíron, a szokásos bagázs – legyintett Pansy.

-         Akkor tovább nyaltátok magatokat Umbridge-nél mi? A kis kedvencei vagytok mindenki tudja – grimaszolt rájuk Blaise.

-         Csak irigykedsz mert te egy tanárnak sem vagy a kosarában – vágott vissza Draco.

-         Umbridge a minisztériumban dolgozik ráadásul Caramel embere, elég közel hozzá. Ez mindig jól jöhet. Főleg a mostani helyzetben, minden kiszámíthatatlan és bizonytalan – érvelt Pansy is. – Biztos megemlíti majd az apádnak is, hogy milyen jó szolgálatokat tettél itt a minisztériumnak.

-         Nem árt a lojalitásunk felől megerősíteni őket, főleg bizonyos hírek után – húzta el a száját kedvetlenül Draco.

-         Szerintem a mai akciónk elég meggyőző volt – biccentett hozzá Pansy.

-         Azért a ti érdeketeket nem kis mértékben szolgálta, már csak a Szükség Szobája miatt is – nézte kettejüket elgondolkodva Blaise.

-         Megnézzük még azért alaposabban is ezt a szobát Draco ,mit szólsz hozzá? – javasolta Pansy.

-         Mindenképpen. Nekem is tervben volt ,hogy megvizsgálom pontosan a szoba képességeit. Kár, hogy hamarabb nem tudtunk róla. De végülis még most sem késő, hogy kellően kihasználhassuk ezentúl. A Roxfortban tényleg rengeteg rejtély és titok van. S mennyiről nem is tudunk – ingatta a fejét sajnálkozva Draco.

-         Nem hiába, az igazi régi varázslók tudták, hogy hogyan kell véghezvinni a varázslatokat… a mágia sokat veszített az évszázadok folyamán. Sokmindent elfelejtettek, mert ne mhasználták, s így örökre oda lett. Tudnánk mi valaha egy ilyen kastélyt felépíteni, mint a négy alapító? -  harapta be az ajkait szomorkásan Pansy.

-         Nem hiszem. Én csak azt érzem ,hogy elalszom itt a kanapén, ha nem megyünk fel villámgyorsan a hálóterembe. Leragadnak a szemeim – ásítozott Daphné.

-         Menjünk aludjunk. Kíváncsian várom, hogy Umbridge mivel jutalmaz majd meg titeket ezért a sok fáradozásért, hogy a keze alá dolgoztatok ma is – fintorgott Blaise.

-         Inkább Seaffy mellső lábait varázsold vissza, mert szerencsétlen macska teljesen megrémült ,hogy ne mtalálja őket a helyén – nevetett rá Pansy, ahogy látta Seaffy tehetetlen nyalakodó mozdulatait, ahogy nyalja a mellső lábait, de látni nem látja őket. A társaság mosolyogva figyelte az állatot, amíg Blaise nagy nehézségek árán, de visszavarázsolta a vörös kis kneazlelábakat.