A másnap igazi örömteli meglepetéseket tartogatott Draco számára. Meg sem álmodta volna, hogy ilyen szép napra is ébredhet itt a Roxfortban, de egyetlen este leforgása alatt minden megváltozott. Ahogy leért a klubhelyiségbe Blaise rekedt hangja zengte be a tágas helyiséget.

- Hát ezt aztán nem hiszem el… - ejtette ki lassan a szavakat, s Draco felé nézett.

- Mi az? – meredt rá Draco, s talárujját igazgatva odaállt a hirdetőtábla elé. „A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakkollégium igazgatói tisztségét a mai naptól Albus Dumbledore helyett Dolores Jane Umbridge főinspektor tölti be.” Draco kikerekedett szemekkel meredt az új oktatásügyi rendeletre. Dumbledoret komolyan sikerült elüldözni az iskolából? Micsoda szép nap ez a mai! Pansy is ekkor futott be a reggeli nyüzsgésbe a mardekár klubhelyiségbe, s Draco derekánál fogva elkapta a lányt, s megpörgette a levegőben. Pansy olyan meglepetten nézett le rá, mintha Draco meghibbant volna.

- Draco minden rendben? – ráncolta a homlokát Pansy.

- Most van csak igazán minden rendben! Umbridge lett az igazgató, Dumbledore meg elhúzott a suliból! – nevetett a lányra izgatottan Draco. Pansy szemében is sötét fények ragyogtak Draco vállát püfölte az öklével örömében, s aprókat szökkent.

- Ó, igen ez az! Tudtam, hogy most már minden jó lesz! A Nagyúr visszatért! És ezzel az élet szebb lett de tényleg! – sikította örömtől könnyes szemmel Pansy. Blaise kételkedve végignézte a párosukat és inkább szó nélkül eloldalazott mellőlük. Valóban Dumbledorenek halvány nyoma sem volt sehol sem az iskolában. S a Sötét Varázslatok Kivédése órára Umbridge olyan negédes mosollyal lépett be, mintha nemzetközi gyereknapot készülne tartani az ötödéves mardekárosoknak. Egyből magához intette Dracót és Pansyt.

- Úgy döntöttem, hogy létrehozok a minisztériumot támogató diákoknak egy Főinspektori Különítményt, s első belépőkként a választásom rátok esett, remélem, hogy éltek ezzel a kitüntetéssel s beléptek elsőként a különítményembe – mosolygott a két mardekáros prefektusra. Pansy és Draco mosolyogva néztek össze.

- Természetesen Umbridge professzor, köszönjük a bizalmat – válaszolták rá kórusban.

- Pompás! – nevetett kislányosan Umbridge, s ezzel kinyitott egy szép macskacsaládot ábrázoló kerámiadobozkát. – Akkor át is adom a megkülönböztető, kitüntetési jelvényeteket – azzal Előbb Pansyhoz lépve feltűzte a lány prefektusi jelvénye alá a kis ezüst F betűt. Közben a két nő összemosolygott. Umbridge Dracóhoz is odalépett, s feltűzte a jelvényt. – A választásom azért is esett rátok, mert már többször is bizonyítottátok hűségeteket a minisztériumhoz. Szükségünk van az ilyen megbízható ifjú diákokra. S ezzel szeretném is elismerni a munkátokat. Természetesen, bárkit – fordult a mardekárosokhoz. – Aki a minisztériumot támogatja közületek, szívesen várom a különítményembe. Bátran lépjetek be és segítsétek a munkánkat. A Főinspetkroi különítmény tagjai további jogokat kapnak a társaik felett hiszen a minisztérium céljait és érdekeit képviselitek. Ennél fogva pontokat is vonhattok le a diákoktól, ha a szükség úgy kívánja – nevetett fel kislányosan Umbridge professzor. – Aki be kíván lépni a Főnispektori különítménybe az nálam jelentkezhet – ült vissza a tanári asztalhoz Umbridge. Az ötödévesek összenéztek.  Milly és Sally-Anne is beléptek a fiúk közül Crak és Monstro automatikusan csatlakoztak ,ahogy megtudták, hogy Draco tag. A többeik tartózkodtak. Blaise egyenese elzárkózott az ügytől. A sérthetetlen semlegesség számára elv és létkérdés volt.  Az első belépők és Umbirdge választottjai ettől függetlenül Pansy és Draco maradtak. Ami azért az egész Mardekárban szárnyra kapott. Umbirdge senki mást nem választott ki. Csak őket kettejüket. A többiek csak jelentkeztek. Többek közt a kviddicscsapattagok is. Montague és Warrington is.  Pucey és Bletchley is. Az egész kviddicscsapat benne volt a minisztériumot támogató különítménybe és alig vátrák mindannyian hogy lecsaphassanak a többi házra. Draco pedig elsősorban az ötödéves griffendélesekkel való első találkozását várta. S igazán nem kellett erre sokat várnia. Az üvegházak felől közeledett a szokásos társaság.

-…basáskodni akar a tanárok fölött az undok, felfuvalkodott, hataloméhes vén… - mondta felháborodottan Granger.

- Biztos, hogy be akarod fejezni ezt a mondatot, Granger? – kérdezte gúnyosan Draco, s nem is akarta leplezni elégedett vigyorát. – Sajnos le kell vonnomt öt –öt pontot a Griffendéltől és a Hugrabugtól - nézett Ernie Macmillanre.

- Csak a tanárok vonhatnak le pontokat, Malfoy – feleselt rá Ernie.

- És mi is prefektusok vagyunk ha elfelejtetted volna – egészítette ki Weasley.

- Tudjuk, hogy a prefektusok nem vonhatnak le pontokat, Gólkirály – felelt rá Draco. – A Főinspektori Különítmény tagjai viszont…- Granger nem hagyta hogy befejezze a mondatot.

- A minek a tagjai? – vágott közbe Granger.

- Főinspektori Különítmény Granger – ismételte el kioktató hangsúlyban Draco, s rámutatott a kis ezüst F betűra, ami ott díszelgett prefektusi jelvénye alatt. – Umbridge professzor személyesen választott ki a minisztériumot támogató diákok közül…Na szóval a Főinspektori Különítmény tagjainak joguk van pontokat levonni a házaktól.Tehát: öt pontba került ,hogy tiszteletlenül beszéltél az új igazgatóról, Granger. Macmillan, te ellentmondtál nekem, az is öt pont. Tőled is öt pont Potter, mert nem tetszik a képed. Nincs betűrve az inged, Weasley, mínusz öt pont. Ja, és még tíz pont a Griffendéltől, Granger, mert sárvérű vagy – tette hozzá kegyetlen mosollyal elégedetten Draco.

- Hagyd, Ron! – állította le Weasleyt Granger.

- Nagyon helyes, Granger – sziszegte Draco. – Új igazgató, új szabályok…Potty, Gólkirály, legyetek jó kisfiúk… - kacagott fel Draco, s magára hagyta az elképedt társaságot. A pincehelyiségben nagy volt az izgatottság. Többen főinspektori különítményes jelvénnyel feszítettek, egymást túllicitálva számoltak be, hogy hány pontot vontak már le különböző házaktól. A mardekár előnye a pontversenyben most már teljesen egyértelmű volt. Villámgyorsan leapadt a többi ház pontja, a mardekáré viszont meg sem moccant. Draco megelégedve a dolgok alakulásával foglalt helyet szokásos kanapéjukon.  Daphné homlokráncolva olvasta az új igazgatói házszabályokat.

- Mi az hogy  a lányoknak csak egy színű testszín harisnya, legalább tizenöt milliméter átmérőjű cipősarok, nyakig begombolt és szoknyába tűrt blúz? És hogy a szoknyahossz térd fölött arasznyi távolságig érjen minimum? – háborgott Daphné. – Miféle zárdában vagyunk mi? Hát ez a nő kész! Én ugyan nem fogom betartani ezeket! – csattant sértetten Daphné. Most is tűsarkú fekete bőrcipőben volt, apró rózsamintás hullámos fekete áttetsző harisnyában, szokásos fenékig hasított szoknyában és a felső három gomb kioldva, és szépen széthajta, s hozzá lazítva a mardekáros nyakkendő.  Draco elkapta Pansy szájrángását. Na igen Daphnét ezek az új szabályok kész sorscsapásként érték. – Hogy lehet így unifromizálni minket? Ez kegyetlenség! Panaszt fogok tenni! Ilyen szigorúan megszabott egyenruhaviselési szabályok még sosem voltak a Roxfortban! Utálom Umbridge-ot! – sírt fel panaszos hangon Daphné. S dühében nem tudta minek dobja a pergament.

- Mondjuk ez a fiúk a lányoktól húsz centiméter távolságot kötelesek tartani…ez elég középkorias stílus – ráncolta a homlokát nemtetszően Blaise.

- El tudjuk képzelni mennyire megviselhet titeket ez az szigorú szabályozás – jegyezte meg epésen Pansy.

- Ami sok az sok! Azért nem gépek vagyunk – tiltakozott Blaise.

- Viszont ez egy koedukált kollégium! – emlékeztette Pansy  a fiút. – S amit néhány műveltek, a folyosókon, meg a tantermekben, azért az már tényleg sok volt. Szerintem jól tette Umbridge, hogy szigorította ezeket a dolgokat.

- EZ akkor sem normális dolog. Gondolom alig várod, hogy rajtakapj miközben Daphnéval smárolok  a folyosón – húzta el a száját Blaise. – Tudom neked Umbridge minden szava olyan akár A legfeketébb mágia titkai minden szava kötelező és örökérvényű és sérthetetlen. Csak tudnám mit eszel rajta ennyire – fintorgott Pansyra.

- Blaise csak azért, mert te minden lányt inzultálsz a folyosókon és ezt most már nem teheted meg gondolom kegyetlenül megvisel, de próbáld szoktatni magad a gondolathoz, ha nem akarod magadra haragítani az erkölcsös Umbridge igazgatónőt – vágta rá keményen Draco.

- Persze nektek fel sem tűnik, hogy egy ilyen ostoba szabály lépett életbe, hiszen olyan életet éltek mint az az aggszűz Umbridge, fél méter távolságban haladtok mindenütt, vagy inkább nem is egyszerre, ha nem lennétek ti ketten ilyenek, lehet Umbridge-nak eszébe sem jutott volna ilyen ostoba szabályt bevezetni. Csak mindenben titeket tart mintadiákoknak, mert ti vagytok a kedvencei – vágta rá bosszúsan Blaise.

- Igen de talán azért vagyunk a kedvencei mert tényleg mi vagyunk a mintadiákok – felelte rá gonoszul Draco.

- Szerintem tanulásban messze lepipáltalak titeket ebben az évben szóval egy szavatok sem lehet – nézett a párosra kihívóan Blaise. – Na megyek inkább zuhanyozni és igyekszem nem elfelejteni betűrni az ingemet a nadrágomba nehogy levonjatok érte pontot a mardekártól – gúnyolódott Blaise, s felvonult a fiúhálók felé. Amíg Blaisenek az elkvöetkező időkben még jobban meg kellett húznia magát, hiszen mardekárosként szinte elvárták volna tőle, hogy belépjen a Főinspektori Különítménybe, Blaise helyette még mélyebben ásta magát a tanulásba, a könyvtárba, s szinte alig lehetett látni. Daphné megpróbált tőle telhetően szolidabban öltözködni, bár helyette egyszerűen mindig hordott magánál talárt és ha Umbridge közeledett csak fogta és magára dobta a mindent takaró bokáig érő fekete mardekáros zöldes talárt. Valamivel visszafogottabb fekete bőrcipőre váltott, de ez volt tőle a maximum. Draco azonban fénykorát élte a Roxfortban. A Prefektusi fürdőben áztatta magát minden este, annak minden luxusélményét kiélvezve, bármikor pontokat vonhatott le bárkitől. Igazi hatalma volt a Roxfortban minden ház felett. A Mardekárosok most elégedettek lehettek a sorsukkal. Umbridge igazgatósága megváltoztatta a Roxfortot. A mardekár elismert ház lett, élre tört a pontversenyben, soha nem látottan közel kerülve a házkupa elnyeréséhez. A tanárok igazán nem reagáltak semmire, valahogy úgy gondolták jobb ha rájuk hagynak mindent mielőtt bepanaszolják őket Umbridgenál. Ó igen. A Mardekár ház rettegésben tartotta az egész iskolát. S ez felejthetetlenül jó élmény volt. Draco boldogan és gondtalanul úszkált a prefektusi fürdő medencéjében, amikor meghallotta a halk cipőkopogást. Pansy közeledett. Mardekáros egyenruhában. Gondosan, rendben, tisztán. Ahogy Pansy mindig is viselte az egyenruhát. Ők ketten tényleg ebben voltak a legtipikusabb angol iskolások. Draco is, nyakig begombolt inggel, gondosan szorosra húzott nyakkendő csomóval, betűrt inggel, vasalt élű nadrágban, szöszmentes talárban, s sosem gyűrött mellényben ült az iskolapadba. S Pansyn is konszolidált szoknya, visszafogott blúz, nyakig gombolva, szorosra húzott nyakkendővel. Konvervatívan. Illedelmesen. Lányosan. Pansy nagyon tudott viselkedni. Az iskolarendszer, és az egyenruha talán tényleg Pansyn feszült a legjobban. Mert ő mindig úgy viselte, mint egy igazi mardekáros diáklány. Komolysággal. Szigorú tekintettel. Elutasító karba tett kéztartással. Talán pont ez fogta meg Umbirdge-ot is. Hogy Pansy úgy ült az iskolapadban, hogy látszott rajta, hogy büszkén viseli a mardekár egyenruháját. Szinte feszített benne. Pedánsan, tökéletesen hűvösen, és már szinte kényszeresen ügyelve rá, hogy a ruházatán minden rendben legyen. Egészen valószínű, hogy Umbridge tetszését ők ketten azért nyerték el, mert mindketten a tipikus régi angol iskolát képviselték, szolidan, semmi nem villan ki semmi nem rendbontó, minden fegyelmezett és uniformizált. Ők ketten ilyenek voltak. Sokaknak talán ez olyan hűvös és rideg és gőgös volt. Pedig ők csak ügyeltek a külső megjelenésre. A gondos, alapos és zárkózott öltözködésre. Mert a jellemük a családi örökségük ezt diktálta beléjük. Ezt a konvervatív megjelenésmódot. Belegondolva ugyanazt az egyenruhát viselték mint Daphné és Blaise. S mégis ég és föld volt a kettő. Ahogy a két újgazdag mardekáros fittyet hányva a szabályokra, a szokásjogra, meglazított nyakkendővel, kigombolt inggel, kitőrt blúzzal hasított szoknyával, ejtett ülepű nadrággal, tűsarkú cipővel, és Daphné wampos mintás fekete combfix harisnyával megjelent órákon. Nem véletlen Hogy Umbridge csak hideg szemvillanással tudott szolgálni számukra. Crak és Monstro állandóan zilált külsejű volt, mint két vásott gyerek, nadrágba félig betűrt inggel, sután megkötött nyakkendővel morzsás talárral és nadrággal. Milly szintúgy. Hanyag volt. Figyelmetlen ráadásul nem volt oylan ,hogy ne történt volna valami a ruhájával. Vagy a tinta, vagy valamelyik bájitalhozzávaló, gyógynövénylé, ebédmaradvány emlékeztetett a napjára.

Pansy leguggolt a medence szélén. Tisztára bokszolt fekete cipője finoman tört meg, a guggolás közben, s ujjait beleérintette Draco fürdővizébe.

-         Szia! – suttogta halkan, fátyolos szemekkel.

-         Hiányoltál? – kacsintott ár Draco, s odaúszott a lányhoz.

-         Ne is álmodj róla! Umbridge – ejtette ki a bűvös nevet Pansy.

-         Már megint beszéltél vele? – emelte meg a szemöldökét Draco.

-         Ühüm… - bólogatott lassan Pansy, miközben átsimított Draco nedves haján.

-         Nem is tudom miért, de ha így kezded, már tudom…hogy valami nagyon fárasztó plusz munkára kell számítanom – sóhajtotta fáradtan Draco.

-         Jók a megérzések – kacagott fel halkan Pansy, de a lágy nőies nevetést visszhangozta a fürdő. Vagy visítás volt? Csak Draco fülének tűnik mindig olyan szépnek?

-         Mond hány óra magánbeszélgetéseden vagy már túl Umbirdge-al? Hogy a fenébe van az, hogy te lépten nyomon beszélgetsz vele a tudtomon kívül? – ráncolta a homlokát Draco rosszallóan.

-         Valahogy mindig összefutunk. Rámtalál, nem tudom – nevetett fel Pansy.

-         Túlságosan is befészkelted magad nála! – nézett  a lányra elsötételő palaszürke szemekkel. – Valld be! Be akarod nyalni magad nála a minisztériumba mi? Micsoda ravasz egy boszorkány vagy te! – csapott a vízre Draco.

-         Nem tudom, mit hoz a jövő, ki tudja azt? – ingatta a fejét Pansy könnyedén.

-         Ne kímélj mit kell megtudnom ma este? – adta meg magát Draco.

-         A Főinspektori Különítmény tagjai minden kijövő és bejövő levelet elolvasnak ezentúl. Umbridge figyelteti az összes információs rendszert a kandallókat mindent! – sóhajtott fel Pansy.

-         Ez baromi sok munka a francba is! Minden levelet elolvasni? Az összeset!? Totál meghibbant ez a nő?! – csattant Draco elkeseredetten.

-         CSts!- tette Pansy az ujjhegyét Draco szájára.

-         Ne mond hogy te nem akadtál rá ki! Azért nem vagyunk a rabszolgái! Ráadásul RBF-év! Tényleg tanulnunk is kell! – halkította le a hangját Draco.

-         Jó persze én sem repestem az örömtől. De mit mondhattam volna? Elvárja! Tőlünk különösen Draco! Tőled és tőlem! – nyomatékosította halkan Pansy.

-         Ó igen! Megmondjam mi lesz? Senkinek sem fog fülleni a foga ehhez az egészhez. Úgy járunk majd mint a prefektussággal. Friccsel meg Frics macskájával összezárva kell majd esténként leveleket átolvasgatnunk nekünk kettőnknek! – mérgelődött Draco. – Hagyjon már békén ez az Umbridge! Azért mindennek van határa!

-         Viszont megvan az előnye is – emlékeztette Pansy.

-         Mi lenne az! – húzta el a száját rosszkedvűen Draco.

-         Mondjuk az, hogy mivel mi olvassuk át az összes levelet, mi bátran fogadhatunk és írhatunk bármit bárkinek! Vagyis nyugodtan levelezhetsz a szüleiddel bármiről, ami fontos és amit eddig nem említhettetek. Mert mi ellenőrizzük a leveleket – súgta halkan Draco arcába.

-         Mondtam már, hogy utálom, hogy ilyen ravasz és okos vagy? – fintorgott rá Draco, azzal egyetlen rántással behúzta a lányt a vízbe. Pansy hatalmas csobbanással ruhástól esett a vízbe.

-         Draco! – sikította nevetve Pansy. – Ha nem tűnt volna fel nem vagyok fürdőzéshez öltözve – nézett végig átnedvesedett ruháin Pansy.

-         Most már késő – nevetett torokból Draco. – Akkor kellett volna ezen gondolkodnod, mielőtt betetted a lábad a prefektusi fürdőbe hozzám!

-          Olyan utálatosan gonosz vagy – mondta ellágyult hangon a lány, s hagyta, hogy Draco megcsókolja. Ma este már biztos nem fognak leveleket válogatni. Draco úgy döntött ezt az utolsó zavartalan nyugodt estét Pansyval élvezi ki a prefektusi fürdő párájában.