Ismét kezdődik a nap, s az ötödévesek már megint a hirdetőtábla előtt tolonganak. Draco mély levegőt vett, hogy felkészüljön a következő főinspektori rendelet tudomásul vételére. De most nem egy újabb oktatásügyi rendelet izgatta fel a kedélyeket, hanem a pályaválasztási tanácsadás időpontja. Piton kora reggel valószínűleg kifüggesztette a mardekár klubhelyiség üzenőfalára, hogy mikor kívánja fogadni ötödéveseit egy személyes elbeszélgetésre. Dracónak több sem kellett, hogy görcsbe ránduljon a gyomra. Pályaválasztás. Maga a szó is olyan akár egy rossz átok. Névsor szerint osztották be őket. A mellékelt információs anyagokat már többen szétkapkodták. Blaise szótlanul húzta ki a legyezőszerűen szétteregetett pergamenlapok közül a Szent Mungo csontos-pálcás logóját viselő szórólapot, s félre is vonult vele szokásához híven. Néhány szórólappal felpakolva Pansyval az élen a lányok helyet foglaltak szokásos kanapésarkukon az ablak előtt.

-         A Gringotts Bank szórólapja! Nézzétek! – kapta ki Daphné ,s rögtön izgatottan felolvasta a reklámszöveget. – Szereted a nagy utazásokat, a kalandot és vonz a veszélyarányos részesedés a talált kincsekből? Számos külföldi munkát ajánl a Gringotts Varázslóbank – legyezte meg magát a  pergamenlappal Daphné. – Nekem tetszik! Bár elsősorban ne ma külföldi utak érdekelnek, bár az sem rossz.

-         Jól meggondoltad ezt a Gringotts ügyet? Számmisztikából tényleg nagyon oda kell tenni magad – ingatta a fejét Pansy.

-         Nem aggódom majdcsak lesz valahogy – rántotta meg a vállát Daphné, s kényelmesen feltette a lábát az asztalra. Pansy, Milly és Draco is tanácstalanul forgatták a kezük között az összes szórólapot. Beleolvastak, az egyikbe is, a másikba is. De igazán egyik sem tűnt meggyőzőnek. Millyt fogadja elsőként Piton. A többiek izgatottan várták, hogy milyen arccal lép majd ki a lány Piton dolgozószobájából. Ahogy Milly bezárta maga mögött az ajtót rögötn lecsaptak rá.

-         Mesélj milyen volt! – kérdezték tőle egy emberként az ötödévesek.

-         Nem volt semmi vészes. Piton azt javasolta, hogy valami nyugodt hivatali állást célozzak meg és azokat a tárgyakat vegyem fel RBF után, amik ezekhez kellenek, szűken ennyi volt – nyugtatta őket Milly. Dracóék beültek rúnatanra mialatt a névsor szerint tovább folyt a pályaválasztási tanácsadás. Daphné is egészen hamar sorrakerült.

-         Üljön le Miss Greengrass! – intett szárazon Piton, s figyelte, ahogy Daphné elhelyezkedik a tanári asztal előtti vallatószékben, keresztbe teszi szép formás lábát, megigazítja a haját és várakozóan tiszta smaragdzöld szemekkel Pitonra néz. – Sikerült esetleg valamilyen ködös elképzelést kialakítania, hogy melyik pálya érdekli?

-         Egyáltalán nem ködös az elképzelés Piton professzor – mosolygott lebilincselően a tanárra Daphné. – Határozott tervem, hogy a Gringotts Bankban fogok elhelyezkedni. – Piton szárazon nyelt. Talán csak a pupillái méretváltozása jelezte, hogy alaposan sokkot kapott. Hűvösen lepillantott az előtte heverő papírlapokra, amelyek között ott volt minden tanár jelentése az adott diákról, az egészségügyi vizsgálat eredménye, sőt Piton gondosan kigyűjtött mindenkiről egy kis családorientációs széljegyzetet.

-         Khm…- köszörülgette Piton a torkát. – Nos…Daphné…bizonyára tisztában vagy vele, hogy Vektor professzor egyáltalán nincs megelégedve a teljesítményeddel numerológiából.

-         Nem igazán érdekelnek Vector professzor véleményei – emelte meg céltudatosan az   állát Daphné, s smaragd szemeiben hűvös ragyogás villant.

-         Vector professzor többször panaszt tett nekem, hogy hiába küld rátok puskázásellenes bűbájokat, te és Blaise szüntelenül összekooperáltok, és amikor szétültetett benneteket megjegyezted, hogy Vector professzor születési száma csupa sötét tulajdonsággal terhes. Így volt? – emelte meg a szemöldökét Piton rezzenéstelen tekintettel.

-         Valóban történt ilyen az év folyamán. De Vector professzort ez csakis azért zavarta, mert az igazat mondtam neki – vágta rá hideg éllel a hangjában Daphné.

-         Elárulnád Daphné, hogy mégis hogyan fogod megírni a Számmisztika RBF vizsgadolgozatodat Kiváló szintre!? Amit elvár Vector professzor a RAVASZ előkészítő kurzusára jelentkezőktől? – szembesítette Daphnét a tényekkel Piton, s pennájával megpöccintette Daphné számmisztika órai jellemzését. – Vector professzor szerint a tudásod nagyon hiányos, a számításokat többnyire nem tudod elvégezni, s bár valóban sok érdekes dologgal Vector professzor tudomására hoztad, hogy a numerológia bizonyos területei érdekelnek, de ezek inkább  a …kétes ügyletű jósdák ravasz üzérkedéseihez tartoznak és semmiképpen sem a komoly numerológiai számításokhoz. Amelyeket a Gringotts minden bizonnyal elvár a dolgozóitól – futtatta végig a tekintetét Piton professzor Daphné eredményein.

-         A sors útjai olyan kiszámíthatatlanok Piton professzor. Talán szerencsés számjegyű vagyok – mosolygott magabiztosan Daphné.

-         Minden diákom nagy fejtörést okoz a pályaválasztás idején. Mert szeretném megtalálni számukra azt az utat, ami megfelel nekik is, az álmaiknak is és a családjuknak is sőt a valóságnak is. Na hát Daphné veled különösen komoly fejfájásom van. Mert semmi meggyőző kapaszkodót sem látok ami a Gringotts felé vezetne téged. A családodnak nyilván megfelel, neked is… de ezen kívül…erre nem készültél Daphné. Ha valami csoda folytán be tudod hozni a lemaradásodat ebben a két hétben, ami még az RBF vizsgákig van, tőlem bátran vágj neki, de egyéb esetben mindenképpen mást javasolnék…

-         Nem fogok egy száraz irattár hátsó irodájában titkárnőként körmöt festeni, csak azért, mert tanár úr úgy értékeli, hogy a tudásom alapján ennyi tellik tőlem – pattant fel Daphné Piton szavába vágva indulatosan. – Amennyiben Piton professzor nem hisz a csodákban, akkor csak figyeljen, mert én most véghez fogok vinni egyet. Bár ehhez nem kell csodatett, csak a módot kell megtalálni, hogy elérjük a célunkat – mosolygott vissza Pitonra, s kivágta az ajtót. – Jöhet is a következő, én végeztem Piton professzornál. – Draco félénken nézett a felpaprikázott Daphnéra ahogy elrobogott mellette. Ő következik. Piton összecsapta Daphné dossziéját és a következőt tette maga elé.

-         Gyere csak Draco! – szólt könnyed hangvételben Piton. Megvárta, míg Draco is talárja ujját babrálva leül.

-         Úgy gondolom a legnagyobb gondot a család elvárásai okozzák neked igazam van? – emelte rá hideg fekete tekintetét. Draco hangtalanul bólintott. – A Malfoyok mindig is olyan pozíciókba voltak, ami méltán illett e nagy múltú családhoz. Wizengamot, Minisztérium, saját folyóirat. Csupa befolyásos helyek és pozíciók. AZ igazi társadalmi krém tagjai. Elit. Az igazi. Tőled is ezt várják el. Apád ráadásul egészen biztosan tud is támogatni ebben. Megrengett a talaj alatta, de azért a kolosszus még áll – görbült felfelé Piton szája sarka. Draco idegesen mosolygott rá vissza, s megdörzsölte a tenyerét. – Lássuk mik a te terveid.

-         Mh…hát…igazán nem tudom… - ráncolta kétségbeesetten a homlokát Draco, s érezte ahogy elönti a hideg verejték. A kényszerű vallomás perce. S alig várta, hogy túl essen rajta. Ezen a borzalmas negyed órán. – Arra gondoltam, hogy megpróbálok mindenből jó RBF-et csinálni és majd később eldöntöm.

-         Igen értelek – nézett komoran rá Piton. – Viszont annak sincs sok értelme, hogy túl sok RAVASZ előkészítő kurzust vegyél fel, mivel így nem tudsz eléggé koncentrálni. HA túl sokat vállalsz az inkább rosszabb mint jobb. A tanulási érdeklődésed alapján vedd fel a bájitaltant, a mágiatörténetet és a rúnatant. Mer úgy vettem észre ez a három tárgy az amiből a legjobban teljesítesz. S mellé kötelező tárgy a Sötét Varázslatok kivédése, az átváltoztatástan és a bűbájtan. Ezek elengedhetetlen tárgyak Draco. Nincs válogatás – nézett rá szigorúan Piton. – SVK-t kell tanulni. Ez az elvárás. Nem lehet kibújni alóla. Hiszen tudod. Színlelni kell. Ez a legfontosabb. Bármennyire is szeretnél megszabadulni McGalagony professzortól egy olyan fontos tárgyat tanít, amit nem mellőzhetsz. Tehát az RBF felkészüléseknél is erre a hat tantárgyra koncentrálj. S ez megfelelő lesz egyelőre a szüleidnek is, neked is. S talán a RAVASZra készülés alatt talán kialakul majd valamilyen elképzelésed is – Piton elengedte. Lehangoltan várta végig Pansyval, hogy a lány is sorra kerüljön. Amikor Nott végre feltűnt a pinceterem ajtajában Pansy ideges rebbenéssel sietett be Piton termébe.

-         Pansy Parkinson – vette elő Pansy dossziéját Piton, s fellapozgatta a pergamenlapokat. – Mintha csak Draco dossziéja lenne előttem. Ugyanazok a tárgyak, ugyanaz a tanácstalanság is? – emelte meg a szemöldökét Piton.

-         Úgy érzem igen – pirult el Pansy zavartan.

-         Egymásra vannak ilyen hatással…vagy csak véletlen egybeesés? – kérdezte Piton s képtelen volt visszafojtani egy futó mosolyt.

-         Öhm…nem tudom – harapta be az ajkát Pansy, s lesütötte a szemét.

-         Rúnatan, Mágiatörténet, Bájitaltan…ugyanazok…a másik három tárgy javaslatom pedig szintén ugyanaz lesz. Sötét Varázslatok Kivédése, Átváltoztatástan, Bűbájtan. Szerencsére a családi elvárásokkal nem kell megküzdened. De azért egy konkrét célnak éleződni kellene. A RAVASZ vizsgák előtt megismétlem ezt a beszélgetést az évfolyammal, egy pót  pályaválasztási tanácsadással. Talán akkor már bölcsebbek és érettebbek lesznek, hogy tudják mit akarnak.Végeztünk! – A régi megszokott társaságból csak Daphné várta meg az utoljára sorrakerülő Blaiset. Blaise fáradtan, karikás szemekkel, beesett, nyúzott arccal ült be Piton elé. Miközben már azon járt az agya, hogy mit is kellene még ma este átnéznie lefekvés előtt. Piton hátradőlt a karosszékében.

-         Az egyetlen ötödévesem, akivel teljesen elégedett lehetek. Elégedettek vele a szaktanárok, jók a jegyei, és szorgalmasan felkészült a vizsgákra. Átváltoztatástan? – húzta résnyire a szemét Piton.

-         Még közel sem tökéletes – rázta a fejét elégedetlenül Blaise.

-         AZ én tárgyamból nem lesz gond, Bimba professzor véleménye is igen jó rólad Blaise. Numerológiából messze a legjobb vagy az évfolyamon ezt Vector professzor külön megjegyezte. S kiváló taktikával viszonyul a sötét varázslatok kivédése órához, ahogy átváltoztatástanhoz is. Bűbájtan alapvetően rendben lesz. Legalábbis előzetes felméréseink alapján. Egész évben nyomatékosan felhívtam a tanáraid figyelmét a te érdekedben, hogy kétszeresen is nézzenek rád. Céltudatos és határozott elképzelések. S mögötte önmagadat meghazudtoló szorgalom és kitartás.  Madam Cvikker számtalanszor üzent nekem, hogy egy mardekárost többször is bezárt a könyvtárba – Blaise csendesen felröhögött. – Minden elismerésem a tiéd Blaise. Mert valóban azt látom rajtad, hogy mindent megteszel azért, hogy elérd azt, amit szeretnél. Persze, az a két év előny…amivel idősebb vagy a többieknél ez erősen rányomja a bélyegét a mostani céltudatosságodra. Ebben is érezhető hogy valaol éppen ezekkel az előnyökkel készülsz az RBF-ekre holott korodnál fogva már a RAVASZokat kellene letenned. Ennek ellenére azt hiszem a tanári pályám során még sosem volt ilyen diákom – mondta elismerően Blaiset figyelve Piton.

-         Bájitaltan, gyógynövénytan, átváltoztatástan, bűbájtan, SVK, számmisztika, igazán ezekre tanultam, ezekből kell kiválóra megírnom az RBF-et és a RAVASZ előkészítő kurzusokat is e tárgyakból veszem fel – mondta határozottan Blaise.

-         Így van. A gyógyítói pálya beléptető tárgyai. Mindegyikből Kiváló RAVASZt kell csinálnod. Mert a várakozáson felüli mindketten tudjuk, hogy nem elég – tisztázta Piton. – Egy nagyon szép pályát választottál Blaise. Ráadásul valóban úgy látom, hogy nagyon hozzád való pálya lesz és szeretni is fogod, ha egyszer eljutsz oda. A legjobbakat kívánom hozzá! Most először is az RBF-eken – préselte mosolyra az ajkait Piton, s elengedte utolsó ötödéves diákját. Blaise fáradtan húzta magával Daphnét a klubhelyiségbe. Aludni kellene már. Csak az az átkozott átváltoztatástan ne lenne! A klubhelyiségben a pályaválaszról beszélt minden ötödéves.

Ha Draco abban a hiszemben volt, hogy az RBF-ekre készülve végre kevesebb feladata lesz Főinspektori különítményesként akkor nagyon tévedett. Ugyanis Umbridge igazgatóságát a mardekáron kívül egyik ház sem bírta. Általánossá váltak az incidensek a folyosókon. Felháborító rendbontások tetőpontja a Weasley ikrek látványos lelépése volt. Az egész Roxfort ettől visszhangzott, mindenki erről beszélt s ettől kzedve eluralkodott a teljes káosz. Hiába volt számtalan oktatásügyi rendelet, sem az igazgatónő sem a tanárok nem tudtak rendet és fegyelmet tartani. Anarchia volt. Szó szerint. Draco soha nem látott még ilyet. És egyszerűen undorodott az egésztől. Kedvetlenül kelt fel. Mert tudta, hogy egész szünete a rendbontók büntetésére fog menni, úgy hogy igazán semmit sem ér el vele. Gyűlölte az összes többi házat, hogy ezt művelik, amikor neki kisebb gondja is nagyobb most ennél. És sajnálta Umbridge-et hogy így megalázzák a diákok. Alapvetően jó dolgokat akart bevezetni a suliba, erre mindenki letámadja érte. Forradalom volt. S ezt minden más ház olyan jó poénnak tartotta. A mardekárosok baja viszont csak meggyűlt ezzel. Blaise nem foglalkozott senkivel és semmivel. Jött, ment a könyvtárba, az órákra, úgy kerülte ki a trágyagránátokat, mitnha hatodik érzéke lenne rá. Minden sérülés nélkül eljutott ahova menni akart. Nem beszélt senkivel a tanárokon kívül. Olyan magának való lett, hogy az már nem is Blaise volt. Ellenben a fél mardekár Főinspektori különítményesként toporzékolt, bosszankodott, idegeskedett, próbálta megakadályozni, hogy még nagyobb zűrzavar keletkezzen, de a fenyítéseiket már senki sem vette komolyan, a képükbe nevettek. Draco pedig akkor sokallt be, amikor Pansyt a szeme láttára átkozták meg. A lány felsikoltott, Draco gyorsan szétzavarta a társaságot, s ijedten fordult a lányhoz. Pansy homlokán szép, méretes agancs növekedett néhány perc alatt, s Draco nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Blaise-hez nem lehetett most fordulni, hiszen nem állt szóba velük, így Draco egyenesen Madam Pomfreyhoz vezette a lányt s idegesen várta, hogy javulást mutasson. Pansy féktelenül sírt, szitkozódott és dühöngött és hajtogatta, hogy elege van a muglikból meg a sárvérűekből, meg a félvérekből és hogy miért is nem jelentkezett abba a lánykollégiumba inkább…Draco oda sem figyelt rá, hogy miket beszél a lány, csak próbálta nyugtatgatni, simogatta, közben kétségbeesetten méregette Pansy látványos agancsát, amivel úgy nézett ki mint a koboldmesék szereplői, vagy valami félig emberi félig állati lény és inkább ijesztő volt. Pansy sírva küldte el. Nem is akarta, hogy lássa. S azt mondta, hogy ne merészeljen a közelébe se jönni. Egész nap nem tudott órákra menni. Draco egyedül és Pansy miatt idegeskedve ülte végig az órákat. Türelmetlenül várta az estét. Vacsora után meg akarta még látogatni a lányt. Amikor belépett a gyengélkedőre Pansy ott feküdt a fehér ágyban, sápadtan, rosszkedvűen, és bűbájtant tanult.

-         Megmondtam, hogy ne gyere! Nem akarom, hogy így láss! Olyan megalázó! – futott könnybe a lány szeme.

-         Nem is látszik már – nyugtatta Draco.

-         Adj egy tükröt! Had nézzem! – nyújtotta ki a kezét felé Pansy. Draco leemelte a közeli mosdó felől a tükröt, s Pansy felé tartotta. Pansy félénken belepislantott a tükörbe. Megtapogatta a homlokát.

-         Nincs agancsom? – dörzsölte a homlokát Pansy, majd elnevette magát.

-         Na mi van?  Pedig bírtalak agancsokkal! Teljesen jól kifejezte a tekintetedet! Ne is gyere a közelembe vagy neked megyek! – vihogta Draco. – Bírtam ahogy néztél jobbra balra és közben egy egész szerteágazó agancs is mozgott veled. Olyan édes voltál vele – ült le Pansy betegágyára.

-         Nagyon vicces. Mi az felszarvaztál? – kérdezett rá élesen Pansy.

-         Én küldtem rád a rontást? – védekezett Draco.

-         Ki tudja, lehet ez egy jelzés. Hogy felszarvaztál! – ráncolta a homlokát Pansy. Draco inkább a bonbonos dobozzal babrált, amit Pansynak hozott, s kivett belőle egy szemet. Nem akarta véletlen sem elárulni a lánynak, hogy Astoria egész délután ott volt velük és kérdezgette őt Pansy hogy létéről mint mindenki. Feltűnően érdekelte, hogy hova lett Pansy. És levakarni sem tudta magáról az elégedettséget, hogy végre Dracót Pansy nélkül látja. Azonnal ki is használta az alkalmat. Egész nap többször is szántszándékkal összefutott vele, erről Draco már meggyőződött, mert ő maga figyelmeztette a lányt, hogy rossz irányba igyekszik, mert az a bizonyos tanterem nem arra van. Astoria pedig ártatlan mosollyal megjegyezte, hogy milyen kis buta is. Mintha csak Daphnét hallotta volna. Ugyanaz az alom de tényleg. Daphné is szánt szándékkal tette magát a legostobábbnak, hogy Blaise közelében legyen és Blaise foglalkozzon vele. S Astoria is bőven örökölte ezt a Greengrass tulajdonságot. A nők ravaszak. Főleg a mardekáros lányok. Draco már megállapította. S olyan furcsa érzés volt, hogy amikor a lány sarkon fordult, hogy a megfelelő irányba igyekezzen Draco ne mtudta megmagyarázni miért, de sokáig utána nézett. Dehogynem tudta hogy miért. Mert tetszett neki a lány hosszú szőke haja. S látni akarta, ahogy hullámzik és leng miközben a lány elsiet a folyosón. De ezt inkább nem akarta bevallani. Sem magának, sem másnak. Pansynak meg főleg nem.

-         Most kihagytam egy egész napot a suliból – háborgott Pansy.

-         S mindjárt RBF-ezünk…

-         Csak én jártam ilyen pechesen? – kérdezte morcosan Pansy.

-         Nem ,dehogy. Warringtonnak például valami förtelmes bőrbetegsége van, azért nem is hozták ide be, mert elkülönítőbe tette Madam Pomfrey.

-         Ó! Szegény! De utálatos iskolatársaink vannak komolyan mondom! – csúszott lejjebb az ágyban Pansy. – Holnap reggel már ki is mehetek azt mondta Madam Pomfrey. Persze csak ha nem kezd megint valami kis agancscsökevény keletkezni a homlokomon az ártás utóhatásaként. Nem is baj tanulnom is kell.

-         Jól van kis szarvasom! Aludj jól! – vigyorgott  le rá Draco.

-         Te is! Kis görényem! – vágta rá gonosz mosollyal Pansy. S Dracóval még megszorították egymás kezét, mielőtt Draco elbúcsúzott a gyengélkedőn hagyva Pansyt.