Draco haja még enyhén nedvesen borult a homlokára, miközben a nyakkendőjét kötötte a fiúháló állótükrében.  A háta mögött kinyílt az ajtó. Fekete csipke és bársonyruhában ezüst készlettel felékszerezve Pansy állt az ajtóban.

-         Készen vagy? Meddig várjak még rád? – toppantott a lány türelmetlenül. – Már mindenki lent van.

-         És mindneki minimum félrészeg már – húzta el a száját Draco. – Fölösleges is lemennünk – mérte végig Pansy tükörképét lustán Draco, miközben meghúzta a nyakkendőjét. –A legjobb utolsónak belépni mindenhová – súgta rekedten Draco, s a lány felé fordult. Mindketten feketében, elegánsan, egy igazi felsőéves buliba felkészülten álltak.

-         Akkor ne menjünk? –emelte meg kérdőn a szemöldökét Pansy. Draco ahogy Pansy arcát fürkészte kezdett egyre jobban a kérdésre pozitív felelet felé hajlani.

-         Nem akarsz menni? – kérdezte vissza Draco, s Pansy elé lépve szorosan belélegezte a lányt körüllengő illatot. Levendula. Tisztán, Nyugtatón. S annyira Pansysan.

-         Csak rajtad áll – búgta Pansy az ajtófélfának dőlve. Fekete szemei rezzenéstelenül viszonozták Draco szürke tekintetét. Keresztbe tette a karjait, s egyik térdét lágyan megroggyantotta Draco válaszára várva.

-         Még nem áll, de ez csak percek kérdése – súgta Draco kéjesen a lány fülébe.

-         Olyan piszkos gondolataid vannak – tartotta el a fejét Pansy, s Draco lehajolt a parfümhintette szép fehér nyakvonalra.

-         Csak olyanok, amilyeneket kiváltassz belőlem – nevetett fel könnyedén Draco.

-         Tehát megyünk – akart ellépni Pansy.

-         Egy fenét! – nyomta az ajtóhoz a lányt Draco. – Maradunk! – csapott le mohón a lány ajkaira. Pansy azonnal mohón viszonozta a csókot, türelmetlenül Draco szőke tincseibe fúrva ujjait. – Ó Merlinre! Annyira hiányoztál Pansy! Már nem is emlékszem milyen régen csináltuk ezt utoljára – zihálta Draco miközben izgatottan rángatta le Pansy válláról a passzos csipkeanyagot, s tolta le a fekete bársonyt a lány csípőjéről.  Pansy fekete harisnyájának mintájára is csak egy futó pillantást vetett, mert már az alsóneművel együtt tolta le azt is a lányról. Pansy pihegve ült fel Draco ágyára. Draco berántotta a zöld függönyöket, s rángatta a nyakából a nyakkendőt, amíg Pansy a nadrágja övével babrált. Draco lekapkodta magáról a ruhákat, amíg Pansy megszabadult a melltartójától és már semmi sem érdekelte, csak hogy Pansy forró ölében lehessen. Pansy felnyögött a behatolástól. Alapvetően most minden olyan gyorsan történt. Pansy a vállába kapaszkodva karmolta, ahogy próbálta felvenni a gyors ritmust. Draco agyát teljesen elborította a vágy. S meg is érkezett a jóleső kielégült borzongás. Pansyra rogyott. Pihegve fonódtak össze az ágyon. Draco meggyújtott egy gyertyát, s a fejtámlára állította a baldachin függönye mélyén így csak ketten voltak, elzárva a külvilágtól. Pansy csalódottan simul hozzá.

-         Hát ez ma nem ment – préselte össze a lány az ajkait.

-         Nem volt jó? – nézett rá a hátát simogatva Draco.

-         Jó volt, csak nem annyira – forgatta meg a szemeit Pansy. Draco vállrándítva dőlt hanyatt az ágyon.  – A hétvégén már utazunk haza – mondta szomorkásan Pansy.

-         Gyorsan elrepült az év igaz? RBF felkészüléssel zsúfoltan. Tulajdonképpen szólt valami másról az ötödévünk? – ráncolta a homlokát elgondolkodva Draco.

-         A prefektusság? – könyökölt fel Pansy. – Főinspektori Különítmény, Umbridge, nem is tudom, elég sok mindent csináltunk most. Tulajdonképpen elég erős közéleti szerepünk volt nem gondolod? – emelte meg a szemöldökét kérdőn a lány.

-         Úgy látod? – Draco figyelte a gyertyafény játékát Pansy arcán. Ében haj, a háttérben megvilágított mardekáros zöld baldachinfüggöny. S itt van az ágyában, szorosan összebújva az egyik legcsinosabb lánnyal a mardekárosok közül. – Az biztos, hogy rendesen kifáradtam. Olyan rövidnek tűnt ez az év és mégis olyan végtelenül hosszúnak. S a nyáron megkapjuk az RBF- eredményeket.

-         Majd úgy időzítek, hogy ne a nyaralásunkat zavarja meg – mosolygott Pansy.

-         Merthogy? - támaszotta meg a tarkóját a háttámlán Draco, ahogy feljebb csúszott.

-         Én vagyok a soros – lebbent meg Pansy sötét sűrű szempillája. – Tavaly Wiltshireben voltunk nálatok. Idén…gyertek hozzám Cornwallba.

-         Furcsa lesz…hozzátok menni – harapta be az ajkát Draco zavartan. – Hozzád.

-         Nekem is az volt tavaly! Most már te jössz! Érezd csak milyen ez! – vágta hozzá kihívóan Pansy.

-         Csakis azért csinálod, hogy zavarban legyek igaz? Nem mehetnénk előbb Monstroék? – próbálta sima terepre egyengetni a nyaralást.

-         Nem a lányokkal már eldöntöttük – nevetett Pansy.

-         Vagyis már nem is választhatunk kész tények – fintorgott Draco.

-         Úgy van. De hidd el téged várlak a legjobban – nyomta rá az ajkait Draco szájára a lány.

-         Mesélj milyen Cornwall? – fordult a lány felé érdeklődve Draco.

-         Nem, nem. A saját szemeddel kell látnod – rázta a fejét hevesen Pansy. – Nem árulok el most semmit.

-         Belegondolva Karmilla és a te birodalmad – ráncolta a homlokát finoman Draco. – Úgy érzem félelmetes hely lehet. Félelmetesebb mint a Nagyúr rejtekhelyei – dohogta rázkódó hassal Draco.

-         Ez nem vicces! Nem ér gúnyolódni! – ütötte meg Draco hasát puhán Pansy. – Vajon mit csinálhat most a Nagyúr?

-         Biztos gonosz terveken töri a fejét – vigyorgott gonoszul Draco.

-         Persze egészen biztos – hajtotta le a fejét a párnára Dracó feje mellé Pansy. – Nos melyik levelet fogod jobban várni az RBF-eredményeket vagy az én meghívómat? – kérdezte pajkosan a lány.

-         Nem is tudom. Attól függ. Hogy mi áll majd a levélben – kacagott fel gonoszul Draco.

-         Hogy tudsz ilyen utálatos lenni? -  mérgelődött Pansy.

-         Tudod, hogy csak ugratlak! Ne sértődj már be ezen is! – simította át a lány derekát Draco.

-         Szerinted nem kellene lemennünk a klubhelyiségbe? – pislogott fel Pansy. Draco oldalt nézve pillantott a lányra.

-         Hát tényleg le kellene dugnunk az orrunk. Az olyan különös ha egész éjszaka nem is látnak minket lent  - húzta szét a függönyöket az ágya előtt Draco. Adogatták egymásnak a földön szanaszét hajított ruhadarabokat ,ahogy épp az útjukba akadt, s végül többé-kevésbé összeszedetten néztek szembe. Draco oldalt billentve a lányra sandította.

-         Na mi van már? – morogta Pansy.

-         Teljesen borzas a hajad – vigyorgott rá Draco.

-         Ha ez megnyugtat a tied is – nézett fel rá Pansy.

-         Akkor hihetik, hogy ez is az összeöltözésünk része – kulcsolta rá az ujjait Pansyéra, s kéz a kézben vetették magukat a klubhelyiség hangzavarába. Odalent már csak villódzó zöld fények adtak némi világosságot. Az egész klubhelyiség úgy nézett ki mint ahol valami erős robbanás történt. Mindenütt emberek voltak, üvegek szanaszét, őrült hangzavar, és amikor Daphné- Blaise  párosán megakadt Draco tekintete megállapította hogy eléggé forró is a hangulat. Blaise félmeztelenül állt egy csatakossá öntött lángnyelvwiskyben tocsogó asztalon, s éppen Daphnét tartotta  derekánál fogva ahogy a lány hátrahajolt, haja söpörte a lángnyelvwiskys tócsát a lábuknál. S ahogy most hátrahajolt ltászott, hogy felülről ő is fedetlen kebellel lejti Blaise-el. Blaise fátyolos szemekkel tántorogva röhögött, s visszahúzta magához a lányt. Daphné Blaise mellkasához simulva takarta csupasz mellkasát, s most csak szép ívű háta látszott. Alkoholtól nedves hajvégeit szüntelen Blasie arcába csapta, amitól a fiú nem győzött kitérni, s egy idő után már fel is adta. Meztelen lábbal topogtak a nedves ragacsos asztalon, szorosan egymásnak simuló csípővel. Úgy táncoltak, hogy már csak a látványa is felért egy szexuális zaklatással. Olyan részegek voltak, hogy majd leszédültek az asztal tetejéről. Blaise beesett mellkassal ringatta magukat előre hátra, olyan volt mintha egy kábult szexpartyt végeznének függőleges testhelyzetben. A fél mardekár őket nézte, ahogy most szinte ízléstelenül, perverz mód, mégis annyira felkavaróan csókolják egymást, hogy Draco maga is képtelen volt levenni a szemét a párosról. Daphné fehér karjai bágyadtan lebegtek a levegőben, ahogy átvetette Blaise hátán, Blaise egy karral lazán karolta a lány derekát, s közben az őrült Walpurgis ritmusban vibráltak. Blaise másik kezében egy üveg lángnyelvwisky volt, amiből időnként hol a saját, hol Daphné szájába töltött, de loccsant alaposan kettejük testére is.

-         Vetkőztesd! Vetkőztesd! – kiabálták lelkesen a szintén alaposan ittas mardekárosok, akik látták a jelenetet. A féktelen mulatozásnak és ivászatnak csak fokozatosan lett vége. Először a közvetlenül az ajtónál állók halkultak el zavartan, megszeppenten, aztán végigsöpört a csend a klubhelyiségen. Mindenki az ajtó felé fordult, hogy mi okozta ezt a nagy rémületet. Draco elengedte Pansy kezét, s előrébb furakodott.

-         Piton professzor! Piton professzor! – ütötte meg a suttogott név a fülét.  –Elnézést kérünk…lehet talán hangosak…voltunk – mentegetőztek többen is. Piton szárazon nézett végig a termen. Szikár tekintet. Rezzenéstelen arc. Denevérszerűen összefogott talárszegélybe burkolódzva állt. A beálló csendben élesen, hidegen, és szinte rendre utasítóan csattantak az amúgy közömbösen kiejtett szavak.

-         Blaise, Daphné! Szálljanak le arról az asztalról mielőtt leszédülnek róla! – szólalt meg fagyos hangon Piton, de tekintetével diszkréten kerülte az eléggé hiányos öltözetű párost. Amikor szeme végre megakadt az előre furakodó Dracón megrebbent a szemhéja. – Draco gyere velem! Ha teljesen tudatuknál vannak akkor csatlakozhat hozzánk Monstro, Crak és Nott is! – sziszegte Piton. A mardekárban Piton megjelenésével egy csapásra véget ért a jó hangulat. Mindenki zavartan próbálta elrejteni az alkoholos üvegeket, poharakat, próbálta rendbeszedni magát a nagy ereszt el a hajam után. Pedig Ptiont látványosan a legkevésbé sem az érdekelte, hogy ki hogy akarta hányásig inni magát ezen az éjszakán. A négy fiút kereste. S ahogy Draco meghallotta a szokásos három nevet. Már tudta, hogy mi lesz a téma. De Piton kifejezéstelen tekintetétől, ahogy minden érzelmet leplezett mások előtt, görcsbe rándult a gyomra. Piton késő éjszakai megjelenésétől.  S ahogy megjelent. S ahogy kimondta ezt a fagyos mondatot. A neveket. Már tudta. Baj van. Nem kicsi. Hanem soha nem tapasztaltan nagy. Félelem kúszott a lelkébe, a szívébe. S remegő gyomorral kétségbeesett arckifejezéssel és ijedt szemekkel követte házvezetőtanára fekete suhogó talárját.