Ahogy hazaért Draco egyenesen apja bárszekrényéhez rontott. A készletet még nem töltötték fel kellően, de Dracót most ez érdekelte a legkevésbé. Koppanva tett a kristálypoharat a pultra, s töltött magának az első kezébe akadó üvegből. Ahogy egy hajtásra kiitta már az erős lángoló, égető érzésből tudta, hogy lángnyelvwiskyt iszik. A csattogásra, a zajokra anyja sietett le a most használaton kívüli dolgozószobába.

-         Draco! – állt az ajtóban Narcissa vékony alakja. – Egyedül? Bella?

-         Nem jött. Senkit sem akarok most látni – mordult Draco, s az üveg nyaka durván koppant a pohár szélén, ahogy Draco odatartotta, hogy zubogva töltsön egy újabb pohárral. Fel sem nézett, hanem újra belekortyolt a poharába.

-         Senkit? S ez a megoldás? A beavatás…? – kérdezte Narcissa aggódva.

-         Ó igen megvolt. Érdekel, hogy milyen volt? – nevetett fel hidegen és ijesztően Draco. –Ezt akartad kérdezni nem? – vágta nyersen az anyjához Draco. – Élvezetes- biccentett elhúzott szájjal Draco. – Már úgyis hiányzott a szex. Legalább most megvolt – mondta ki durván Draco.

-         Kisfiam! – kapta el zavartan a tekintetét Narcissa.

-         Anya minek jöttél most le késő van menj feküdj vissza aludni! – fordult el Draco, hogy felhajtsa a pohara tartalmát.

-         Sosem voltál ilyen Draco! Mi lelt? Hogy ez a megoldás, hogy leiszod magad – indult meg Draco felé Narcissa. Maga felé rántotta Draco bal karját. – Mutasd! – húzta fel hidegen Draco talárujját. Ott volt feketén erősen égetve a sötét jegy. Draco is vetett rá egy futó pillantást. – Már szinte elfelejtettem, hogy milyen gyönyörű – suttogta Narcissa a jegyet csodálva.

-         Pedig milyen sok éjszakán láthattad igaz? – vágta a kérdést anyjához fagyosan Draco.

-         Hogy merészelsz… - lökte le Draco karját Narcissa, mielőtt elvörösödik. Dracóban pedig egy kósza gondolatként átsuhant, hogy hát igen. Nem lesz nő, aki ezek után ne tudná róla, hova is tartozik. Milyen hatással lehet egy nőre szeretkezés közben a sötét jegy? Draco azonban nem gondolkodhatott ezen, mert Narcissa Malfoy erősen rángatta vissza  valóság talajára. – Mi a feladatod? – kérdezte hideg hangon.

-         Ne foglalkozz azzal, az én dolgom – vágta rá zárkózottan Draco.

-         A feladat! Hallani akarom Draco! Mivel bízott meg a Nagyúr? – követelődzött Narcissa. Draco viszonozta anyja rezzenéstelen tekintetét.

-         Meg kell ölnöm Dumbledoret – mondta ki torokhangon hogy közben megfeszült a nyaka.

-         Mi? Dumbledoret? – meresztette ki rémült kék szemeit Narcissa. Gyorsan vágott mindig is az esze. – hiszen…tőle még a Nagyúr is félt! Mindenki tudta, hogy egyedül ő az akivel a Nagyúr sosem akart találkozni! Nem szeret vele harcolni, mert állandóan tart tőle! Hogy bízhatta ezt a feladatot rád – járkált fel alá Narcissa, s tehetetlen dühében maga is előkotort az alsó polcról egy régi kristálypoharat. – Tölts nekem is!

-         Nos most talán már érted miért iszom – vigyorogta Draco félelmetesen.

-         Ez egyértelmű. A Nagyúr nem bocsájtott meg! Apádat bünteti ezzel a feladattal is, amit most neked szánt. Amit most rád ruházott. Azt akarja, hogy belebukj! Meg akar ölni. Az egész családot ki akarja írtani! – kortyolt minden egyes mondat után az erős italba Narcissa. – mit akarsz tenni!

-         Te azzal ne törődj anya! Az én feladatom én kaptam. A megoldás is rám vár – nyelte le a harmadik adag whiskyt miközben megborzongott az erős italtól, s fintorba torzult az arca.

-         Kitaláljuk – bólogatott Narcissa miközben az agya lázasan járt már.

-         A feladat egyértelmű volt. Nekem kell megölnöm. Segítség nélkül. Egyes egyedül nekem. TE ne kombinálj anya semmit kérlek! Megcsinálom ne aggódj! – lökte vissza a poharat a polc aljára Draco.

-         Ha apád kapta volna ezt a feladatot akkor is aggódnék! – dühöngte Narcissa.

-         Semmi gond. Nem kell mindjárt leavadáznom az öreget. Amúgy is halálán van már fél lábbal a sírba én csak segítek  neki, megadom az utolsó lökést ennyi – legyintett rá Draco.

-         Akkor is. Tizenhat éves vagy. Ugyanezt tette az unokatestvéreimmel is. Mind belehaltak a feladatukba! Nem akarom, hogy az ő sorsukra juss – erősködött Narcissa.

-         Anya elfelejted, hogy ők Blackek voltak. Én viszont Malfoy vagyok – nyomta meg a vezetékneveket sziszegve Draco. – Ne hasonlíts hozzájuk. Megoldom. Nem lesz baj! TE csak ne állj az utamba és ne hátráltass – túrt a hajába Draco. Narcissa követte fia ingerült mozdulatait. Mennyire megváltozott a fia ezen a nyáron! Most semmi sem tűnt gyerekesnek Dracótól és ez olyan furcsa volt. Olyan természetellenes. Mintha elvesztette volna a fiát is. Azt a fiát akit ismert. Draco most céltudatos volt, kemény, állandóan dönt, állandóan gondterhelt, s már többször is rajtakapta, hogy rájár apja italkészleteire. Draco elszántsága inkább félelmetes volt, mint megnyugtató. Nem tetszett neki ez az új felnőttes Draco. Aki kizárja a terveiből, a háta mögött üzérkedik, nem oszt meg vele semmit és csak magának él. Narcissa Malfoy látta a meghívót a nyárra, a leveleket, amiket a barátai küldtek, és Milly és Pansy. Draco egy idő után fel sem bontotta őket. A baglyok lábáról egyenesen a kandallóba gyújtott tűzbe dobta.

-         Jött két leveled a távollétedben – mondta halkan Narcissa, s kivette a zsebéből a borítékokat. Draco egy gúnyos ajakbiggyesztéssel reagált a rózsaszín borítékra és a másikon a Bulstrode címerre.

-         Dobd tűzre, oda való mindkettő – nézettki a parkra érzéketlenül Draco.

-         Vártak. Draco a hirtelen jött vakvágányodban ne feledkezz el azokról akiknek fontos vagy. Meghívást kaptál. Illendő legalább kimenteni magad. Aranyvérű szabályrendszer. Elfelejtetted?

-         Anya mit számít most ez? Nem veszed észre…

-         Nem te nem veszed észre Draco hogy így magadra maradsz! Elmagányosodsz. Ezt tanultad apádtól? Ezt láttad? Nem! Apád mindig ápolja a kapcsolatait!

-         Igen mit szeretnél anya? Menjek el a Parkinson birtokra egy légyottra? Mert ez a kapcsolat ezt jelenti nem? Így ápolgassam le Pansyval a kapcsolatomat?

-         Közönséges lettél, nem ismerek rád – kerekedett ki Narcissa szeme.

-         Dobd a szemétre azt a két levelet – hunyta le a szemét egy pillanatra Draco.

-         Akkor felolvasom neked – tépte fel Pansy borítékját Narcissa. Draco a pálcájához kapott s egyetlen lendülettel fellobbantotta a levelet. Ahogy felcsaptak a lángok Narcissa eldobta a pergament. Mindketten nézték ahogy hamuvá ég a levél. – Az iskolán kívül tilos varázsolnod Draco! – fedte meg Narcissa.

-         Cseszek rá! – sziszegte Draco. – A saját birtokunkon vagyok ,a saját házunkban. Senki ne mondja meg nekem hogy én itthon mit csinálok – csattant Draco indulatosan. – s ezt bárkinek megmondom aki ide meri tolni a képét. Mert senkit nem akarok itt látni. Még a környéken sem. Ide még egyszer senki nem teszi be a lábát a tudtom nélkül! Vagy megismerheti a pálcámat – vicsorogta Draco. Narcissa döbbenten meredt a fiára. – Ne haragudj anya! – hajtotta le a fejét Draco, s bosszúsan előkapta megint a wiskys poharat, s töltött magának. – Elvesztettem a fejem. Csak nem akarom hogy téged bántsanak. Ígérd meg, hogy a birtokról mindig pontosan tájékoztatsz, amíg én távol leszek, s elvégzek egy kényszerű feladatot – töltött magának Draco újból, de úgy, hog szürke tekintetével fogva tartotta anyját. – Szeretném azt tudni, hogy legalább te biztonságban vagy itthon, amíg én megoldom ezeket az ügyeket.

-         Jól van. Írok mindig. De légy óvatos Draco – Narcissa nézte, ahogy Draco zsebre vágott kézzel, Wiskispohárral a kezében kisétál apja dolgozószobájából.

-         Feküdjünk le anyám! Késő van – szólt még vissza Draco. Fáradt léptekkel vette a lépcsőfokokat. A sötétben még mélyebbnek hatott a tátongó lyuk a kiégetett Malfoy címer helyén.Draco megállt a lépcsőn felfelé haladva hogy szemrevételezze. Draco fejét ingatva meredt rá egy ideig, aztán a korlátba kapaszkodva befordult a lépcsőfordulón. Az emeleten komótos léptekkel haladt végig a nagy képtáron. Csak a hold világította lépteit. Csendes tücsökciripelés szűrődött be a nyitott ablakon át. A parkban muzsikáltak. Draco lassította a lépteit, majd megállt a legméretesebb festmény előtt. A lány lágy tekintettel nézett rá vissza. Még ébren volt. Draco egyik kezét zsebredugva kortyolgatta a whiskyjét. Csak bámulta a képet. Megvakargatta a tarkóját, s csak rázta a fejét.

-         Micsoda…elviselhetetlen hasonlóság – morogta maga elé Draco, ahogy követte a lány szív alakú arcát. A tágra nyílt mindig csodálkozó ártatlan szemeket. S az a deréknál lengedező hosszú szőke haj. – Ti gének, miylen furcsa dolgoakt műveltek még a varázslókkal is – rázta a fejét rosszallóan Draco. Belekortyolt a poharába.

-         Draco nem aludni készültél? – anyja állt gyertyatartóval a kezében a galéria szárnyas ajtajában. Nézte, ahogy a fia hosszú percek óta csak bámul felfelé arra a női képre.

-         Megyek már anya – szólt neki Draco, s ahogy anyja alakja lassan távolodott Draco a lány felé emelte a poharát. – jó éjszakát – suttogta a kép felé Draco, miközben le sem vette a szemét a lány arcáról. – Astoria Greengrass… - rázta a fejét Draco, s ráérősen tovább sétált a hálószobája felé. Már égett a neki gyújtott gyertya a franciaágy mellett. Draco letette mellé a poharát, s felhúzta a talárja ujját. A fekete jegy erősenrajzolódott a sápadt fehér, vékony karon. A bőrébe vésték örökre. Most már ezzel együtt kell élnie. Senki nincs, aki leszedhetné róla. Mindig emlékeztetni fogja élete legnagyobb fordulópontjára. Az apja bebörtönzésére, a család hanyatlására, a kényszerű döntésre. Amire talán vágyott is. Mindig is. Halálfaló akart lenni. Ahogy az apja volt. Az ő példáját követni. Gyerekként is erről ábrándozott. Most, hogy tényleg halálfaló lett, hogy itt a jegy a bal karján. S feladata van, amit teljesíteni kell. Mindent más szemszögből látott már. Komoly dolog a halálfalóság. S nem veszélytelen. Le kell küzdeni a félelmet és szembe kell nézni a feladattal, mert helyette senki sem oldhatja meg. Furcsa érzés volt a tudat, hogy most már halálfaló. Ha a nagyúr hívja a híveit, az ő jegye is ugyanúgy jelez. De nem kell megjelennie. Az ő feladata egyetlen egy. AZ igazgató megölése. Ma még képtelen volt arra, hogy terveket eszeljen ki a feladat végrehajtásához. Majd holnap. Sok minden kavarog még most a fejében. S a héten emgkezdik Bellával a gyakorlatokat. Addig nem is akar tervezgetni, amíg nem bizonyos arról, hogy a gondolatai védve vannak minden behatolás elől. Draco le sem vetkőzött át sem öltözött. Csak végignyúlt az ágyon. Jó dolog ez az alkohol. Elálmosítja az embert. Könnyebben jön az álom is a szemére. Nem kell forgolódnia mint annyi éjszakán. Így a legjobb. A mennyezetet nézte. A beavatásán gondolkodott. Minden olyan volt, mitnha egy álomban cselekedne. S vajon hogyan élnek tovább ezek a lányok? Akik részt vettek egy beavatáson.  Draco elbeszélgetett volna egyszer egy ilyen lánnyal az élményéről, hogy ugyanúgy élek-e meg mint ahogy ő átélte. De erről senki nem beszél. Egy nő nem hangoztatja ezt. A halálfalók sem. Hiszen itt nem ez a lényeg. Nem az aktus maga. Ez csak jelkép. Egy beavatást látni és részt  venni rajta inkább olyan felemelő érzés, megtiszteltetés és kötelesség. Olyan ünnepélyes élmény. Ráadásul amilyen ritka bizonyára mindenki átérzi a jelentőségét. Egy leányinternátusban felnőni sem lehet semmi. Hogy hallott-e már korábban róla. Egyszer igen. Méghozzá Pansy egy nem is olyan régi félmegjegyzéséből. Vagyis ha nem a Roxfortba jár, akkor lehet hogy Pansy is egy beavatás részvevője lett volna? Milyen lett volna, ha Pansyval van a beavatáson? Valószínűleg soha máskor nem találkoznak, főleg, hogy fel sem ismerné már azt a lányt sem, akivel akkor volt, a saját beavatásán. Mindenesetre azért megnyugtató, hogy Pansy nem egy ilyen rítuson volt először fiúval, hanem vele. Azért valahogy már csak a gondolatra is féltékeny, hogy Pansy mindenki előtt egy idegennel…nem. Még ha ő maga ezt is tette. Most saját magában sem látta a kapcsolatát Pansyval. Hogy hányadán is állnak. Hogy mi hogy legyen ezután. Olyan sok minden más fontosabb volt. De azért az mégiscsak jelent valamit, ha már a gondolatra is ilyen féltékeny, hogy mi van, ha Pansy egy másik fiúval lenne. Még csak egy rituálé miatt is. Draco egyéb kusza gondolatokkal fárasztotta magát mielőtt végleg kidőlt és hosszú mély alvásba merült.