Draco a nyár utolsó napjait arra használta fel, hogy segítsen még anyjának a kúria helyreállításában, előre érzékelte, ha ő elhagyja a kastély falait, anyjának sem kedve, sem energiája nem lesz egyedül az épület rendbetételére. Bár Draco látta, hiába minden erőfeszítésük, a kúrián még nagyon sok teendő lesz a későbbiekben. Elérkezett a nyárutó. Az utolsó hét lázas készülődése. Draco mélyen elrejtette a gondolataiban a tervvel kapcsolatos elképzeléseit. Narcissa Malfoy sosem tapasztalt izgatottsággal készítette fiát az új évkezdésre. Dracónak most feladatot is kell teljesítenie a Roxfortban, ráadásul nem is akármilyen közönséges feladatot. S Draco elutazásával ő ismét egyedül marad a kúrián. Még ha Bella nővére rendszeresen el is látogat hozzá, azért ez nagyon furcsa év lesz Narcissa számára. Draco sem szívesen hagyta egyedül az anyját a birtokon, de nem volt választása, ha nem is a ravasz előkészítő kurzusok, a feladat visszaszólítja az iskolába. Mennie kell. Draco rosszkedvűen haladt az Abszolút macskaköves utcáján, anyja mellett. A lehető legrosszabb felállás, hogy anyjával együtt vásárolnak. Draco jobb szeretett volna teljesen egyedül jönni, hogy zavartalanul elszaladhasson Burginék boltjába, de anyja tudtával mégsem akarta megkörnyékezni a boltot, főleg nem női kísérettel lépni a boltba.  Alapos fejtörést okozott Dracónak, hogyan rázhatná le az anyját zavartalanul.

-         Egy rend tisztes talárt mindenképpen varratnunk kell neked, és dísztalárt is – lépett Madam Malkin üzletébe szokásos fölényes gőgjével Narcissa Malfoy. A megjelenésben éppen annyira ügyelt a finomságokra, mint korábban. Narcissa Malfoy mézszín haja tökéletesen lágy hullámokban keretezték finom metszésű nemes arcát. Kék szemeit résnyire húzta, kritikusan, hidegen, száját erősen préselte össze. Játszotta a régi szerepet. A gazdag, magabiztos aranyvérű nőt. Ápoltan, lenézően, és határozott fellépéssel.

-         Üdvözlöm Mrs. Malfoy! Elkészítettük a türkiz talárt, amit rendelt a legutóbb. Kívánja most felpróbálni, egy utolsó igazításra? – sietett eléjük Madam Malkin.

-         Nem köszönöm. A fiamnak szeretnénk egy zöld dísztalárt, hamarosan utazik vissza Roxfortba, biztos szüksége lesz rá – mondta utasító hangon Narcissa Malfoy.

-         Természetesen – Madam Malkin, egy zsámolyra állította Dracót, mint mindig, s máris nekilátott, hogy pontos méret alapján bejelölgesse a talárhosszat, a derékbőséget, az ujjhosszat. Draco zavartan simította le fekete talárját, hogy takarja  a sötét jegyet a a karján. Ez a nő olyan bosszantóan sokat igazgatja itt az anyagot a karján. – Hallották, micsoda különös dolgok történtek? Itt mindjárt az Abszol úton Ollivander eltűnt a boltjából. A legjobb pálcakészítőnk oda lett! Hova tűnhetett? Ha elutazik biztos megemlíti, vagy a bolt ajtajára legalább kiírja, hogy ne keressék. Jaj! Micsoda időket élünk ismét! – sóhajtozott Madam Malkin, a maga beszédes modorában. Draco és az anyja hidegen összenéztek, de semmit nem reagáltak. Narcissa elfordult, s látványosan az anyagmintákat kezdte nézegetni, mint akit teljesen lefoglal egy új anyag kiválasztása.

-         S a drága Florean! A legjobb fagylaltjuk nekik volt! Ő is eltűnt! Minden ami színvonalas és kiemelkedően jó eltűnik az Abszol útról! Remélem több borzalom nem történik már az Abszol úton – folytatta sopánkodását megállás nélkül Madam Malkin.

-         Amint végeztünk itt te menj a Czikornyai és Patzába anya, amíg én beszerzek pár dolgot – szólt anyjához Draco.

-         Veled megyek – erősködött Narcissa pontosan sejtve fia tervét, hogy külön utakon, de a Zsebpiszok köz felé kapkodná a lábát Draco. – Nem vásárolhatsz egyedül. Veszélyes. Különösen ismeretlen helyeken. Nem szeretném ha bajod esne.

-         Egyedül is be tudok vásárolni anyám, nem vagyok már gyerek, ezt már megbeszéltük – mérgelődött Draco.

-         Nem, nem teljesen igaza van édesanyádnak. Se felnőttnek, se gyereknek nem tanácsos ezekben az időkben egyedül kószálni az utcákon – szólt bele anya és fia veszekedésébe Madam Malkon.

-         Aj vigyázzon már azzal a tűvel! – rántotta el a karját Draco, ahogy érezte a tű a bőrébe nyomódik. Lelépett a zsámolyról, s a tükör elé állva megszemlélte új dísztalárját. Az anyag tele volt gombostűkkel, a felhajtást igazgatta az ujjánál, amikor a tükörben meglátta, hogy kik érkeztek még az üzletbe. Gúnyosan felhorkant. – Ne csodálkozz anyám, ha büdöset érzel, belépett egy sárvérű is a boltba! – kiáltotta az anyjának Draco.

-         Semmi szükség ilyen beszédre fiatalember! – sietett utána Madam Malkin a mérőszalaggal. – S kivont pálcát sem akarok a boltomban látni! – csattant ahogy észrevette, Potter és Weasley Dracóra szegeződő varázspálcáját.

-         Úgyse mernétek az iskolán kívül varázsolni – fintorgott rájuk lenézően Draco.

-         Elég ebből! – szólt rájuk erélyesen Madam Malkin, s segélykérően Narcissára nézett. – Asszonyom, nagyon kérem… - Narcissa Malfoy hűvösen felszegett fejjel kisuhant  a ruhás állvány mögül.

-         Tegyétek el a pálcát! – szólt rá fagyosan a két tinédzserfiúra. – Ha még egyszer bántani merészelitek a fiamat teszek róla, hogy az legyen az utolsó pimaszságotok!

-         Ó igen? – lépett közelebb fenyegetően anyjához Potter. Draco tettre készen figyelte a jelenetet, ha kell bármikor közbeavatkozik. – Majd ránk uszítja pár halálfalóbarátját, mi? – vágta anyjához arcátlanul a kérdést Potter.

-         De kérem! Micsoda vád! Veszélyes ilyeneket mondani, tegyétek el a pálcát! – sikoltotta mellkasához kapva Madam Malkin. Draco összepréselte az ajkait, anyja viszont rosszindulatú mosolyra húzta a száját.

-         Látom nagyon elbizakodottá tett, hogy Dumbledore kedvence vagy Potter, de a pártfogód nem lesz mindig ott, hogy megvédjen – ejtette ki jéghidegen a szavakat. Draco feladatát ismerve Narcissa Malfoy magabiztos fenyegetése mögött több volt a valóság mint azt bárki más hihette. Draco elfojtott mosollyal viszonozta anyja pillantását.

-         Hiszen most sincs itt. Lehet próbálkozni. Biztos talál magának egy kétszemélyes cellát az Azkabanban, hogy együtt lehessen a leszerepelt férjével! – jegyezte meg acsarkodón Potter. Érzékeny területre tapintott. Dracóban azonnal elpattant az ideg. Ez a kis mitugrász, aki börtönbe küldte az apját! Ő miatta van minden. Pálcájához kapva rontott Potterre, de a hosszú taláranyag nem volt még méretre igazítva hosszában, s megbotlott a talár földig érő szárában. Weasley harsányan felröhögött.

-         Ne merészelj így beszélni az anyámmal! – sziszegte Draco Pottere. Mindennél jobban gyűlölte most ezt az évfolyamtársát mint valaha. S most tényleg alig várta, hogy megölje azt, aki így kivételezik a kis kiválasztottal. Majd ő gondoskodik róla, hogy minden megváltozzon és pontosan annak érezze magát a varázsvilágban, ami. Egy senkinek. Akinek minden tette egy nagy felfújt léggömbhöz hasonlít, amit ha kipukkaszt, potternek nem marad semmije. Már alig várta ezt a pillanatot.

-         Semmi baj Draco! – érezte meg anyja nyugtató, csitító tenyerét a vállán. – Úgy sejtem Potter előbb fog találkozni a drága jó Siriussal, mint én Luciussal. – nézett dermesztően a szemben állóra Narcissa.

-         Azt hiszem a bal ujja még lehetne rövidebb – szólt közbe Madam Malkin, mintha minden rendben lenne, s Draco karján ismét elkezdte az anyagot feljebb tűrni, s Draco bőrébe nyomta idegességében a tűt.

-         Au! – rántotta el a karját a nőtől Draco. – Ne bökdössön már azzal a tűvel. Már nem is akarok ilyen talárt anyám… - nézett anyjára, miközben lerántotta magáról a félkész dísztalárt, s Madam Malkin elé hajította indulatosan.

-         Igazad van Draco – vetett egy megvető pillantást Grangerre Narcissa Malfoy. – Már látom miféle aljanép jár  ide. Átmegyünk inkább a Shanda és Sheymeshbe – vonult ki felvetett fejjel az anyja, s Draco követte. Ahogy hallótávolságon kívülre értek Narcissa visszafordult a fiához. – Jól van Draco menj ahova menned kell! – fújtatott még mindig Madam Malkin üzlete felé vetve egy-egy sötét pillantást. -  De vigyázz nagyon magadra! Elszaladok bevásárolni a könyveidet és akkor a Shanda & Sheymeshben találkozunk! – engedte el Dracót Narcissa.

-         Sietek anyám és ígérem nem csinálok galibát! – vigyorgott rá Draco, s azzal neki is szökkent, hogy levágja az utat a Zsebpiszok közbe. Sietve vette a lépteit, s mindunatalan körbepillantott. Semmiképpen sem akarta, hogy lelepleződjön. Ráadásul a zsebpiszokközben annyi kellemetlen ismerősbe lehet futni. Meg az Abszol úton is. Mindjárt ott vannak az évfolyamtársai. Milly és Pansy is valószínűleg idegesítő kérdésekkel zaklatnák a nyárral kapcsolatban. S Blaise. Akivel annyira megromlott a viszonya. Most már helyrehozhatatlanul kellemetlen társaság lenne. Semmi esetre sem akart ilyen féle kérdések kereszttüzébe csöppenni. És akkor nem beszélve az ismeretlenekről. Akik gyanakodva figyelnék ténykedését, a Zsebpiszok közben. Draco úgy suhant akár egy árny. Lefordulta kis mellékutcába, végig a fal mellett kapkodta lábait, s a koszos mocskos kirakatú régi feketemágiás boltba nyitott, s egy fordulattal be is zárta maga mögött az ajtót. A Borgin &Burks görnyedt hátú, csimbókos hajú tulajdonosa megrendülve nézett fel rá. Nyilván nem számított apja nélkül tett látogatására.

-         Az ifjú Malfoy? Miben segíthetek? Iskolai felszereléseket nálam nemigen talál – vigyorgott rá de arcán ijedtség tükröződött.

-         Nem is iskolai ügyben jöttem – sziszegte Draco ingerülten. Körbenézett az üzletben. A volt nincs szekrény még itt volt. Draco megnyugodott. Tehát nem adta el. Micsoda megkönnyebbülés. Draco azonnal a volt nincs szekrényhez lépett. Ujját végigsimította a lakkozott fán. – Ezt a darabot szeretném.

-         A régi volt nincs szekrényt? A párja nélkül semmit sem ér! Ezért nem kellett eddig senkinek. Lehetetlenség eladni – ingatta a fejét Burgin.

-         Igen gondoltam. Megveszem magától – nézett rá Draco miközben agya lázasan járt. – Ugyanis én ismerem a párját. Ennek a darabnak azonban addig pontosan itt kell állnia. Elég világosan fejeztem ki magam?

-         Nem akarja elvinni? – lepődött meg Burgin.

-         Eszem ágában sincs elvinni. Hogy sétálnék vele végig az utcán? – mérgelődött bosszúsan Draco. – Kell nekem. De csakis akkor fizetek érte, ha a másikat megjavítja.

-         Tehát a párja eltört? – Draco válaszra se méltatta, behúzta maga után a volt nincs szekrény ajtaját. Reménytelen. A Roxforti nem működik. Amikor kinyitotta ugyanott volt Burginnél. Draco gondterhelten dörzsölgetta a homlokát.

-         Igen. Tudja hogyan kell megjavítani? – kérdezett rá Draco.

-         Nem. Ezek nagyon különleges varázsképességű tárgyak. Ha egyszer megsérülnek, többnyire…nincs rá esély, hogy újra működjenek.

-         Esetleg tudok magának mutatni valamit, amitől megmozdulnak berozsdált agykerekei – csattant Draco, s a pulton áthajolva felhúzta a talárja ujját. Burgin szeme rémülten tapadt a sápadt fehér karon kígyózó sötét jegyre. – Remélem elég inspiráló volt – mosolygott rá hidegen Draco. – Tehát?

-         Meg kellene vizsgálnom a törött párt – motyogta reszketve Borgin.

-         Azt nem lehet. Nem hozhatom végig az abszol úton hogy képzeli – sziszegte Draco. – csak magyarázza el mit kell vele csinálnom.

-         Rajta leszek, hogy kitaláljam, ne aggódjon – bólogatott buzgón Burgin, miközben koszos rongyába törölgette száraz repedezett tenyerét.

-         Megkeserüli ha eljár a szája – fenyegette meg a boltost Draco. – Családi barátunk Fenrir Greyback,  bizonyára ismeri – a boltos csak remegve bólogatott. -  Időnként el fog látogatni magához, hogy figyelemmel kísérje valóban elég figyelmet szentel a problémának.

-         Ugyan…semmi szükség erre… - motyogta félelmében a boltos.

-         Majd én eldöntöm mire van szükség – vágta rá keményen Draco. -  Most mennem kell – igazította el a talárját Draco, de szeme megakadt a régi elátkozott nyakláncon. Ami mindig is annyira tetszett neki. – Azt pedig tegye félre nekem – mutatott rá Draco. – Szükségem lesz rá.

-         Ha kívánja most is elviheti – kapott az alkalmon buzgón Borgin.

-         Dehogy viszem – csattant indulatosan Draco. – Maga ostoba! Nem fogok végigsétálni vele az utcán. Csak ne adja el! – mondta fenyegetően Draco.

-         Ahogy óhajtja… - Akadt meg Borgin miközben szolgálatkészen meghajolt – uram. – éppen úgy viselkedett most vele Borgin mint egykor az apjával. Nagyon különös és nagyon megrázó élmény volt ez Dracónak. De igen. Ő lépett most apja helyébe. Így kell cselekednie. S meglepő módon imponált neki, hogy ennyire jól képes átvenni apja határozott stílusát, magabiztosságát. Egészen más élet olyan férfinak és halálfalónak lenni, mint amilyen az apja. Sokkal jobban tisztelik és felnéznek rá, s félnek tőle. Kivétel nélkül mindenki. S Dracónak be kellett vallania, hogy tetszik neki ez. Az új Draco Malfoy, akivé ezen a nyáron érett.

-         Senkinek egy szót se Borgin! Anyám se kivétel megértette? – sziszegte Draco. Véletlen sem akarta, hogy bárki rájöjjön a pontos tervre. Senki, senki sem tudhatja meg, hogy mit eszelt ki.

-         Hogyne, hogyne… - hajlongott Borgin még mélyebben. Draco biccentett felé, s ajtót felrántve erős csilingeléssel bevágta maga mögött a bolt ajtaját. Ezzel is megvan. Szépen halad a terve előre. Jobban semmint hitte. A Volt nincs szekrény megjavítására ráállította Bellán keresztül Fenrírt. Ő elég félelmetes jelenség lesz ahhoz, hogy biztos legyen a dolgában: Borgin minden fekete mágiás tudását összeszedi, hogy megjavítsa a szekrényt. Draco körbe- körbenézve az utcán kifordult a Zsebpiszok közből. Mély lélegzetet vett. Szerencsére senki ismerőssel nem találkozott az utcán. A Shanda &Sheymesh elegáns, s Malkinnál jelentősebben magasabb árfekvésű szalonjában csak az édesanyja várakozott.

-         Csakhogy megérkeztél, már csak rád vártunk – intette a selyemfüggöny mögé fiát Narcissa. Elsősorban női különleges talárkölteményeikről voltak híresek a Shanda szalonok.

-         El sem hiszik, hogy megváltozott a vásárlóink köre. Az árainkat eddig is csak aranyvérűek voltak hajlandóak megfizetni, de most már különösen. Csak a törzsvendégeink maradtak – látott hozzá Draco méretvételéhez a boszorkány.

-         Nem találkoztál senki ismerőssel? – kérdezett rá Draco unottan.

-         De igen. Az a pár volt itt. Akik nálunk nyaraltak tavaly, a barátaid. Azok az újgazdagok tudod! – ráncolta meg finoman a homlokát Narcissa. Draco résnyire húzta a szemét. Akkor biztos Blaiseék voltak.

-         A lánnyal volt a húga is! Mekkora ricsajt csapott az a két lány – rázta a fejét rosszallóan Narcissa. - De mintha csak magamat és Bellát láttam volna bennük ilyen fiatalon  - mosolyodott el végül Narcissa. – Ráadásul el sem tudtam dönteni, hogy pontosan ki is a barátnője annak a fiúnak. Nagyon megtévesztően viselkedtek.

-         Igen ez eléggé illik rájuk – felelte kitérően Draco. S hagyta ,hogy ismét méretet vegyenek róla. Hamarosan szemtől szemben találkoznia kell a háztársaival. Vészesen közeledik ez az idő. S valahogy mérföldekre volt már ezektől a tinédzserektől, akiknek a hóbortjaiba vissza kell szoknia. Annyi minden változott a nyáron. Minden olyan más lett. De legfőképpen Draco maga. Nehéz lesz ismét beleszoknia a régi környezetbe, az iskolai életbe, a tanulásba.