A reggelinél Pansy nem is jelent meg. Draco érdektelenül reagált a távollétére. Amúgy hiánytalanul jelen volt mindenki. Milly futott be megkésve, s azonnal magába is gyűrt három pirítóst egyhuzamban.

- Képzeljétek az éjszaka valaki betört Piton raktárába! – mesélte az újdonságot Milly de aztán fel is kuncogott. – Ja persze, az már nem Piton raktára. Hanem Lumpslucké! Még nem tudtam megszokni ezt az új felállást – mosolygott fel Milly. Dracónak görcsbe ugrott a gyomra, s szárazon nyelt.

- Piton szerint csupa gyorsan elkészíthető méreghozzávalók tűntek el – folytatta Milly. Draco jól sejtette. Piton rezzenéstelenül néha rá-rápillantott a reggeli közben. Vagyis Dracót gyanúsítja a hozzávalók lopásával. Persze, mivel ismeri a feladatát, ez logikusnak tűnik.

- Pansy nem jön reggelizni? – nézett fel rá kérdőn Blaise, miközben a rántottáját tologatta a tányéron.

- mit tudom én? – rántotta meg a vállát érdektlelenül Draco.

- Hát a te barátnőd, gondoltam hátha képben vagy – vágta rá szárazon Blaise.

- Nem, Pansyhoz semmi közöm. Tegnap este szakítottunk – mondta ki a társaság előtt nagy nehezen draco. Jobb túlesni ezen minél hamarabb. Úgyis előbb utóbb rájönnek. Daphné és Milly tátott szájjal bámultak rá. Blaise azonban akkora lendülettel pattant fel, hogy majdnem feldöntötte Daphnét és a lány mellett ülő Millyt is. Szó nélkül rohanni kezdett.

- Mi az mi van? – néztek egymásra értetlenül. Blaise versenyt futva a homokszemekkel hosszan maga után lobogó talárral már el is tűnt a pincetermek felé vezető ajtóban. Csapot-papot ott hagyott a reggelinél még a szalvétája is futtában esett le a térdéről, berontotta a klubhelyiségbe, hármasával véve a lépcsőfokokat felrohant a lányhálóba , s egyenesen berontott a hatodévesekhez. Szinte rögtön tudta. Azonnal tudta! Ahogy Draco kimondta, hogy szakítottak, a hír a bájitaltankamra feltöréséről, azonnal összeállt a kirakós. Még gondolkodnia sem kellett. Ismerte hozzá annyira Pansyt! S ismerte azt is, hogy mennyire szerelmes volt Dracóba. A lány vonaglott a földön, Blaise odarohant hozzá.

- Gyerünk Pansy! Nem adhatod fel kislány! – karolta fel a lányt, s az ágyra fektette. – Mit vettél be? – pofozgatta a lányt. – Amíg nem, tudom addig nem segíthetek! – Blaise agya lázasan járt. A gyorsan összedobható mérgek tudnak hatásosak lenni, de általában gyomormosással meg lehet előzni a felszívódást, viszont ahhoz tudnia kell, hogy mik volta ka hozzávalók, anélkül nem kockáztathatja meg mert lehet hogy rosszabbaat tesz vele. Pansy erőtlenül mutatott a macskakosárra. Blaise kiszórta belőle az üvegeket. Gyorsan futotta át a feliratokat, elhessegette a macskát az útból. Most minden másodperc számít. Pansy haldoklik, s rajta múlik, hogy életben marad-e. Blaise az utolsó hozzávalót is megtalálta. EZ az! Minden rendben lesz! Visszaugrott Pansyhoz lerántotta a földre, s megtámasztva a lányt két ujját villámgyorsan lenyomta a lány torkán. Mindketten a lányháló padlóján térdepeltek. Pansy öklendezve a sötétzöld méreganyagot.

- Jól, van semmi baj! – lihegte nyugtatóan Blaise. Még mindig a fülében dobogott a szíve. Egy utolsó hánytatással végre kitisztulta méreganyagtól Pansy gyomra. A lány szó szerint Blaise karjaiba ájult. Piton érkezett sebbel lobbal a hálóba. Nyomában a síró egymásba kapaszkodó Millyvel és Daphnéval.

- Első rangú elsősegélynyújtás Blaise! – mondta vontatott hangján Piton. – Vigyük a gyengélkedőre – Blaise felnyalábolta az eszméletlen Pansyt, s a karjában vitte végig a gyengélkedőre. Madam Pomfrey azonnal méregtelenítőt erőltetett a lány szájába.

- Mérgezés – mondta megrendülve. – De hát hogy keseredhet el egy ilyen fiatal lány ennyire? Hogy meg akarja mérgezni magát?

- Szerelmi bánat – nézte a felfahér arccal betegágyában fekvő Pansyt Blaise.

- Ajaj – rázta a fejét rosszallóan Madam Pomfrey. Blaise az ágyhoz húzott egy látogatói fehér széket. – Hagyják pihenni!

- Mellette akarok lenni, ha felébred. Semmiképpen sem akarom, hogy egyedül legyen akkor – tiltakozott Blaise, s eltökélt szándéka is volt hogy marad.

- a többieknek akkor is távozniuk kell! – erősködött Madam Pomfrey.

- Ó Blaise ha nincs meg a lélekjelenléted, ha nem jössz rá azonnal, hogy Pansy mit művelt magával – sírta Daphné, Blaisere borulva. – micsoda borzalom!

- Érthetetlen! Fel nem foghatom…szakítottak – nézte Milly sírva a lányt. – Pansy mindig is mondta…hogy azt nem élné túl. Sosem gondoltam ,hogy ennyire komolyan gondolja – zokogta Milly.

- De szerencsére időben értesültünk a dolgokról. Gondolom megvárta, amíg lejöttök reggelizni. Csak utána itta meg a bájitalt – figyelte Pansyt elgondolkodva Blaise.

- S este titokban összekeverte, nem is aludt! Olyan csendben csinálta senki sem vette észre – rázta a zokogás Millyt.

- Csendben akart elmenni – mondta komoran Blaise. Fel sem fogták mekkora rémület uralta a szívüket ezekben a percekben. Majdnem elvesztették egy barátjukat. – Menjetek lányok! Találkozunk, amint Pansyt éberen tudom – küldte a lányokat. Blaise összekulcsolva a kezeit figyelte az ágyban fekvő lányt. Ahogy állát összekulcsolt kezére támasztotta merengve gondolt vissza az elmúlt időkre. A nyár milyen megrázó lehetett a lánynak, s most ez. Valójában néhány hónap haladék volt ez csupán. Érezte ezt Pansy. Egész nyáron sejtette. S gondolkodás nélkül megtette. S az a hűvös közöny, ahogy Draco kezeli. Persze nem ismerheti teljes mélységekben ezt a kapcsolatot. De nem így ismerte őket. Egyiküket sem. Hogy ez legyen a vége. Hogy Pansy itt feküdjön a gyengélkedőn mérgezéssel. Blaise-nek köszönheti az életét, most ez biztos. Mindenki tudta. De Pansy nem fog köszönetet mondani érte. Aki meg akart halni, az nem köszöni, hogy életben maradt. Blaise nagyon is jól tudta. Csendesen teltek az órák. A gyengélkedőre senki mást nem hoznak. Hiszen az első tanítási nap van. Mi olyan történhetne, ami miatt a gyengélkedőn kötne ki még bárki más. Kettesben voltak Pansyval. Ő nézte ahogy alszik a lány. Csendesen felállt. Járkált. Megmozgatta a lábait. Kezet mosott, Madam Pomfrex behozta az ebédet. S mellé a Piton által küldött órarendtáblázatot. A házvezetőtanára. Sokkal nehezebben mozgósítható most Piton, hogy felkerült az SVK terembe. Ezért érkezett már olyan későn. Hogy ő már segíteni sem tudott volna. Hajszálon múlott minden. Döbbenetes. És érthetetlen. Alapvetően nem volt sűrű az órarendje. Számmisztika és gyógynövénytan mellett bájitaltan sötétvarázslatok kivédése, bűbájtan és átváltoztatástan is felkerülhetett a listájára. Mindenből kiváló lett a külön RBF-eken. Kivéve átváltoztatástant. A tárgyből a gyógyítói RAVASZ különvizsgán  csak elfogadhatóra teljesített. Senki sem tudja a hallgatólagos megegyezést, hogy Piton közben járt Blaise érdekében McGalagonynál. Hiszen Blaise az általános RBF-en lazán elérte volna a várakozáson felüli szintet, az emelt szintű vizsgán viszont erősen kiütköztek a tárgybeli gyengeségei. Piton azonban elbeszélgetett McGalagonnyal, hogy szőrös szívét olvassza meg és a többiekhez mért szinten pontozza újra Blaise dolgozatát.  Blaise  a házvezetőtanárának lehet hálás azért, hogy a rögöket elkotorta a gyógyítói pályája felé vezető útról, McGalagony átjavította az eredményt. Blaise így felveheti a tárgyat, s folytathatja a gyógyítás felé épített utat. Így bár nemi s Daphné módszerével – azért McGalagonnyal valahogy Blaisenek nem fűlt volna hozzá a foga – de Blaise is segítséggel jutott tovább. Blaise csak arra tért vissza a gondolataiból, hogy Pansy megmozdult az ágyon. Blaise figyelte, hogy felébred-e. Pansy hunyorított. Összepréselte a szemhéját, aztán kedvetlenül, de kinyitotta a szemét. Körbenézett.

- Hol vagyok? – kérdezte követelődzően Blaisetől, s megemelte a fejét.

- A gyengélkedőn, a Roxfortban – adta meg a választ Blaise.

- Ó…szóval élek – hanyatlott vissza kedvetlenül Pansy.

- Ez aztán a kirobbanó életkedv – mosolygott rá Blaise, s szája körüli férfias kis gödrök elmélyültek. Megfogta Pansy kezét a takarón. Pansy el akarta húzni, de Blaise nem engedte.

- ki talált rám? – kérdezte erőtlenül Pansy.

- Én. Ahogy megtudtam, hogy mi történt köztetek…azonnal tudtam, hogy rosszban sánitálsz – mondta nyugtató hangon Blaise.

- Mit műveltél velem? -  ráncolta a homlokát Pansy.

- Hát alaposan meghánytattalak – nevetett rá Blaise.

- Miért tetted? – meredt rá értetlenül Pansy.

- Mert szeretlek – felelte rá gondolkodás nélkül Blaise.

- milyen hamisan csengenek ezek a szavak minden férfi szájából – fordult el Pansy. Blaise tanácstalanul nézett a kedvetlen Pansyra. – Nincs férfi, aki meg akarna csókolni ezek után. Draco volt az első és az utolsó is.

- Bolondság! – állt fel a székéből Blaise, s lehajolt a lány szájára. Nem is gondolkodott egy percig sem. Pansy sem. Meglepően készségesen viszonozta a csókot. Pansy száján még érződött a méregtelenítő bájital ízét elnyomó zsálya erős íze. Egészen más volt Blaise csókja mint Dracóé. Blaise kitanulta a szerelem művészetét kétségtelen. A francia lányok, az imitt-amott fellelt futó kapcsolatok, barátnők, Daphné. Lehengerlően csókolt. Pontosan úgy ,ahogy egy szenvedélyes szeretőtől elvárja egy nő. Érzékeket ébresztően. Pansy beleszédült a csókba, azt se tudta hol van és kivel. Csak annyira élvezetes volt, hogy nem is akarta, hogy vége legyen. Beletúrt Blaise sötét enyhén hullámos hajába, forgott vele az ágy. Blaise félig feltérdelt a kórházi ágyra. Mindketten belehevültek a csókba. S alapvetően mindkettejüket a kíváncsiság hajtotta. Pansy elvégre szabad. Bár blaiset mindigi s hidegen hagyta hogy melyik nő facér és melyik nem. Az ő érdeklődése nem így működött. Pansy történetesen nem az esete, de attól még kipróbálná vele. Csinos is, a maga módján helyes lány. Eddig tabu volt ennyi. Ezért nem hajtott rá, hogy megszerezze. Pansy azért nem így működött. Neki alapvetően mindig is tetszett Blaise. De hát Blaise csak azzal volt, aki bejött neki. Könnyed volt. Olyan aki mellett nem kell gondolkodni, akivel nem kell beszélgetni, akivel nem kell tervezgetni. Mert Blaise, Blaise. Ő olyan akár a méhek. Belenyal minden virágba, de tovább is száll. Pansy megrázta a fejét. Micsoda gondolatai vannak! Éppen Blaise-el! Blaise megemelte a fejét. Pansy beharapta vörösre csókolt nedves ajkait.

- Mond minden lánnyal van valami hányásos incidensed mielőtt megcsókolod? – kérdezett rá Pansy futó mosollyal.

- Nem – röhögött hasból Blaise. – Ha jól tudom te vagy a második. Úgy látszik csak a kivételes lányokkal járok így – ráncolta a homlokát Blaise.

- El kell ismerni, nagyon értesz a smároláshoz – nézte Blaise nevetős meleg színű szemét Pansy.

- Kösz – kacsintott rá Blaise. – Hidd el nem csak ahhoz – vigyorgott a lányra. Mindketten elütötték a dolgot. S Blaise örült, hogy Pansy s annak fogta fel, ami volt ez a csók. S nem többnek.

- Öhm…sejtem – felelte rá pirulva Pansy. Okos nő volt. Blaise nagyon is jól tudta. Pansyval nem lehet eljátszani azokat a köröket, mint amit más lányokkal. Pansyt képtelenség szédíteni. Pansy ennél akaratosabb. Ő vagy akar valamit, vagy nem.

- Ha akarod abból is tartok majd egy bemutatót – kacsintott rá Blaise, s megpaskolta a lány kezét.

- S ha szavadon foglak? – emelte meg kihívón a szemöldökét Pansy.

- Akkor állom a szavam – mondta futó mosollyal Blaise.

- Köszönöm Blaise – mondta hangulatot váltva Pansy.

- Mit? – lepődött meg Blaise.

- Hogy igaz barát vagy. Ez mindennél fontosabb nekem – futotta el Pansy szemét a könny.

- Hát persze…sose félj, amíg engem látsz – kacsintott Blaise. – Magadra hagyhatlak? Nem fogod magadba önteni Frics varázskosz eltüntető szerét? – nézett figyelmeztetően a lányra. Pansy a fejét rázta. – S nem keresed elő a hozzávalókat aprító késedet, hogy szíven szúrd magad?

- Egész jó tippek – gonoszkodott Pansy megjátszott elgondolkodással.

- Na ezt vártam – bólintott elégedetten Blaise. – Ez a régi Pansy – vette fel a talárját elégedetten Blaise. – De hidd el, ami nem megy nem kell erőltetni  - mondta félig komolyan félig mosolyogva Blaise. – Úgyhogy elsőre nem ment ez az öngyilkososdi sem…fölösleges tovább próbálkoznod.

- Nem fogok ígérem. Jó kislány leszek – bólogatott Pansy Blaisere mosolyogva.

- Cserébe elviszlek egy igazi buliba kettesben, nah mit szólsz hozzá? – kacsintott a lányra Blaise.

- Megegyeztünk – biccentett Pansy.

- Vigyázz magadra! Mert ha te nem teszed, akkor majd én vigyázok rád! – nyomott puszit Pansy homlokára búcsúzóul Blaise. Pansyt megcsapta a fiú szantálfa illata. Bosszantóan vonzó. S az a csók. Hát azt nem lehet elfelejteni. Pansy sokáig nézett a fiú után. Nehéz lesz azt a sok-sok mindent  törölni az emlékeiből, s a szívéből, s eltemetni egészen mélyen, hogy többé ne okozzanak fájdalmat az emlékek. De úgy tűnik ez lesz az egyetlen járható út. Nem lesz kellemes. De ezen kell haladni.