A Sötét Varázslatok kivédése óra fokokkal élvezetesebb lett, most hogy Piton professzor ,a házvezetőtanáruk tartotta. Draco élvezettel hallgatta Piton minden egyes mondatát, mert fanyar humora mögött ott rejtőzött mindig Potter megalázásának gúnyos csírája. S a Griffendéleseké is. Ennek ellenére maga a tárgy továbbra sem került kedvelt órái közé. Viszont lelkesedése a bájitaltan iránt egyre jobban leapadt.  Lumspluck professzornál nem ült az első padba. Mi több bájitaltanon Draco Nott mellé ült. Ahogy az órái nagy részében is Nott társaságát részesítette előnyben. Crak és Monstro SVK-ból sem vehette fel a RAVASZ- előkészítő kurzust így Draco magára maradt volna. A halk szavú, intelligens Nott viszont minden órát felvehetett Dracóval együtt. Mivel. Blaise és Daphné szakadatlanul minden órán egymás mellett ültek Draco Nott mellé csapódott. A bájitaltanteremben a padokon már előkészített bájitalok  gőzölögtek. Draco nem rajongott Lumpsluckért.  Ha nem komálja a halálfalókat, akkor őt sem bírná. Látványos elfordulása egyértelműen politikai indíttatású volt. Hogy lehet egy tanár politikailag ennyire elkötelezett, s politikai nézet alapján kivételező a diákjaival? Egyre kevésbé volt szimpatikus számára az állandóan kedélyesen cseverésző tanár.

- Mint látjátok, már előre elkészítettem néhány főzetet, kedvcsinálónak. Bizonyára mindegyikről hallottatok már? Ki tudja megmondani nekem ,hogy mi ez? – Lumspluck egyenesen a Draco előtt gőzölgő üstre mutatott. Draco unottan méregette a bugyborékoló levet. Természetesen Granger buzgósága most sem ismert határt. Tornamutatványhoz mérten nyújtózkodott a padjában. Gyomorforgató! Draco undorodva nézett a koszos kis sárvérűre.

- Veritasérum – vágta rá azonnal ahogy felszólította Lumspluck. Ugyanígy ő fejtette meg az összes többi bájital nevét is. Szánalmas amit leművel ez a lány. Nem veszi észre magát? Draco inkább kerülte is a tekintetével, mielőtt kipróbálja a Piton óráján gyakorolt nonverbális varázslást s pad alatt valami alapos kis rontást küld Grangerre. Mindenki ismerte a bájitalokat, hiszen RBF-vizsgakövetelmények voltak, nyilván mindenki látott már olyat. Ez a csaj mégis úgy tesz, mintha csak ő tudná, ráadásul el is hiszi. Dracót azonban a hollóhátasok asztala melletti százfűléfőzetes üst izgatta. Monstro és Crak bár kiváló elő és hátvéd, azért eléggé felismerhető, jellegzetes jelenségek körülötte, ha állandaón valük rója a folyosókat, különösen a hetedik emeleti folyosót az előbb utóbb szemet fog szúrni a tanároknak meg a griffendéleseknek is. Márpedig lebukni akart a legkevésbé. Viszont, ha Monstróval és Crakkal megitatná a százfűléfőzetet…akkor mindig másokkal jelenne meg. Draco résnyire húzott szemekkel meredt a százfűléfőzetes kondérra. Sőt, ha történetesen két lánnyal jelenne meg. Az még szinte érthető is lenne! Abban nincs semmi ha egy fiú két lánnyal vonulgat a folyosókon, s el-eltűnik bizonyos időközönként. Ez jól hangzik! Két lány társasága teljesen érthető. Mi van abban ha egyszerre két nőt szédít? Ebbe senki sem köthet bele – Draco elszánta magát. Nonverbális varázslással, gyorsan megtöltögette üvegeit a százfűléfőzetből a pad alatt. Ezeknek nagy hasznát veszi majd az év folyamán.

- Úgy van az amortentia! – lelkesedett Lumspluck. -  természetesen nem ébreszt igazi szerelmet. A szerelem mesterséges úton nem állítható elő. A főzet valójába nerős vonzalmat, afféle megszállottságot produkál. A legagresszívebb és a legveszedelmesebb bájital – Draco és Nott összemosolyogtak a tanár szavain. – ó igen igen. Ha ismernétek az életet nem becsülnétek le a megszállott vonzalom hatalmát. – Lumspluck elfordult. – AZ utolsó üstben egy kis Félix FElicis nevű itóka van.  Aki iszik belőle, annak minden vállalkozását sikert koronázza legalábbis amíg tart a bájital – Draco szeme megcsillant. Nos neki pontosan egy ilyen bájital kellene. – A rendszeres fogyasztása azonban vakmerővé, meggondolatlanná és kórosan magabiztossá tesz – Draco a fejét ingatta. Szinte hiányzott neki most Pansy gúnyos oldalmegjegyzése, hogy Draco eszerint ezen nőtt fel, vagy valami hasonló. A lány mindig megspékelte az órákat ilyen apróságokkal. Furcsa, hogy ennyi év után már így ismeri a lány gondolatait is, hoyg most mit mondani, hogyan viselkedne. Bár Draco tudta jól. Pansy mindezeket azért mondta, mert nem bírta megállni, hogy ne szóljon Dracóhoz. Szerelemből. Ma már nem tenne hozzá Pansy gúnyos megjegyzéseket, sőt nem is ülne hallótávolságán belül.

- Nos ezt a kis üveg Félix felicist ajánlom fel jutalom gyanánt annak, aki a legjobban teljesít a mai órán. – Olyan csend lett a teremben hirtelen. Úgy látszik mindenkinek szüksége lenne egy kis szerencsére. De egészen biztosan senkinek sem akkorára mint Dracónak. Draco eltökélte. Meg kell szereznie azt a bájitalt. – Mindehhez csupán a csoportban a legjobb élő halál esszenciáját kell elkészítenetek a tizedik oldal receptje alapján. Akié a legjobb lesz, megkapja a kis Felixet! Munkára! – Draco szélsebesen fellapozta a bájitaltankönyvét. Precízen aprítgatta a macskagyökeret. Hol a többiekre vetett egy pillantást, hogy hogyan haladnak, hol tartanak, hol Lumpsluckra. A tanár úr éppen felé közelített. Draco úgy döntött a szerencséjét talán elő kellene készítenie, hogy Lumspluck elbírálásában is kedvező fogadtatása legyen a bájitalának.

- Tanár úr, ugye ön ismerte a nagyapámat, Abraxas Malfoyt? – kérdezett rá Draco.

- Igen sajnálattal, hallottam a halálhírét… - felelte Lumspluck, úgy hogy Dracóra sem nézett, s tovább is haladt, s innentől kerülte is Draco padját. Draco megbántottan ült a helyén, s egyre rosszkedvűbben aprítgatta a macskagyökerét, feldobta a kis ezüstmérlegre, türelmetlenül cserélgette a súlyokat, hogy pontosan kimérhesse a mennyiséget. A tálkáról beleszórta az üstjébe. Csak magára számíthat. Pitonnál jó volt bájitaltanból. De Draco sejtette, hogy Lumsplucknál ő hátránnyal indul. Mert Lumpsluck nagy kedvence Blaise és Potter. Vagyis. Még véletlen sem ő. S Grangert is elhívta a Lump Klubba. A Klubtagjait pedig biztosan előnyben részesíti. Ráadásul Blaise nagyon erős bájitaltanból. Draco tudta jól, hogy az ő előnye csakis Lucius Malfoy és Piton barátságából származott. Egyébként fej-fej mellett haladt mindig Blaise-el a tanulmányokban.  Kimelegedett az izgalomtól, a koncentrálástól.

- Letelt az idő! – szólalt meg Lumsluck. Draco gyöngyházfény főzetének alig észrevehetően lágy halvány rózsaszínes árnyalata volt. Gyengén, de rózsaszín. Lumpsluck igazán rá sem nézett az üstjére. Ahogy elhaladt Potter asztalánál felkiáltott.

- Megvan a győztes! – Draco  a többi mardekárossal együtt dühösen meredt Potterre. Blaise olyan felpaprikázott lett, hogy egyenesen Piton régi köpőedényébe öntötte a főzetét. Nott csak a szája szélét rágcsálta mérgében. Draco azonban inkább lehangolódott. Tényleg nagyon-nagyon kellett volna neki az a szerencseital. A volt- nincs szekrény még mindig törötten áll a szükség szobájában. Vajon ha félix felicisre lenne szüksége adna a szoba? – ráncolta a homlokát Draco. Erősen kételkedett benne. Potter meg nem szerencsés volt hanem már megint kivételeznek vele. Ő nem a kis kiválasztott, hanem a kis kivételezett. Draco  rosszkedvűen életében először rosszkedvűen hagyta el a bájitaltantermet, s sejtette, ez az évfolyam szintű összevont oktatás nem neki fog kedvezni. Most már minden órán minden házból ott voltak az évfolyamtársai, akik felvették a kurzust.

Amikor belépett a klubhelyiségbe, olyan zavaró érzése támadt. Ahogy belépett a halk morajlás is szinte bennrekedt. Bár senki nem nézett nyíltan merően rá, Draco érezte, hogy az ő belépése okozta a változást. Senki sem pisszent. Draco szürke pillantás  először a régi kanapéegyüttesre tévedt. De senki ismerőst nem vett észre rajta, leszámítva a negyedéves mardekárosokat.  A régi ablak melletti fotelekben nem a hatodévesek ültek. Ahogy futva átsiklott a tekintette a klubhelyiségen végre megértette, miért e csend. A felsőbbévesek valóban az elfüggönyözhető fülkéket kedvelték a klubhelyiségben. S a hatodévesek közül most négyen is egy ilyen fülkében ültek, enyhén így félreesetek a klubhelyiség életéből, de rájuk lehetett látni. Pansy ült bent. Draco el sem hitte, hogy hetek óta nem látta a lányt. S eszméletlenül megváltozott. Eddig is vékony volt, de most soha nem látottan karcsúnak tűnt, az arca beesett, sápadt. Nem nézett rá. Ő volt az egyetlen aki továbbra is beszélt a klubhelyiségben. Halk szavaiból azonban Draco egyetlen szót sem értett. Úgy tett, mintha mi sem történt volna. Mintha senki sem haladna át lassú léptekkel a klubhelyiségben, pedig minden mardekárosnak feltűnt Draco megjelenése. Egészen biztos a lánynak is. De ő szándékosan úgy tett, hogy figyelmen kívül hagyta Dracót. Veszített a fényéből a haja, vagy csak sötétben ül? Bár nem az ilyen tisztító kúráknak nagyon komoly testi következményei vannak. Valószínű, hogy Pansyt is alaposan átcsapatták, s erre elég sok minden ráment. Pedig szép fényű ében haja volt. A lány mérsékeltnek, nyugodtnak tűnt. Keresztbe tett lábakkal, fekete pántos bőrcipőben ült, enyhén spiccbe tartva a lábfejét. Draco bármiben fogadott volna, hogy be van nyugtatózva. Látszik a mozdulatain. Lassú, tompa. Kicsit talán esetlen is, ahogy a pergament visszahelyezi a kis asztalkára. Milly felé fordított fejjel beszélt. Dracónak oldalt fordulva. A szakításuk óta nem látta a lányt. Furcsa volt, most itt a klubhelyiségben tudni ismét. Valószínűleg holnaptól már órákra is járni fog. Draco képtelen lett volna odamenni. Minek is menne? Mit is mondana? Szia Pansy, hogy vagy? Hülye egy kérdés lenne! Amikor ő miatta van ilyen állapotban. Ráadásul a többiekkel sem beszélt komolyan az eset óta. Milly teljesen megszakította a kapcsolatot Dracóval. Daphnéval eddig sem sokat beszélt. Blaise meg…talán ő az egyetlen akivel még képes szóba állni. Draco hát a fiúháló felé irányította a lépteit, s felsietett a lépcsőn.

-         Elkértem Madam Pomfreytől  a gyomorállapot vizsgálatokat, amiket készített rólad – magyarázta Blaise a kartont böngészve. – De hát azért ez messze nem olyan magas fokú vizsgálat, mint ha a Szent mungóban végezték volna. Sajnos – húzta el a száját Blaise.

-         És? Mit látsz? – kérdezte bizonytalankodva Pansy.

-         Ha bekerülök a Szent Mungóba Pansy mindenképpen szeretnék csináltatni rólad egy alapos kivizsgálást – figyelte az eredményeket gondterhelten Blaise. – Egyáltalán nem állítom, hogy nem lesznek később problémáid ebből…a kis balesetből – fogalmazott átgondoltan Blaise. – A bájitalokkal alaposan oda kell figyelned, az adagokra, az erősségre – Blaise  Pansy zárójelentésébe mélyedve rázta a fejét. – Pansy akármilyen…khm….jellegű bájitalt veszel be kérd ki a véleményem, rendben. Ígérem diszkréten kezelem, de nyugodtabb vagyok, ha tudom nem teszel kárt magadban – nézte féltő lágy pillantással a lányt.

-         Jól van, nem felejtem el – bólintott nehézkesen Pansy. – Annyira be vagyok lassulva, hogy leszek képes jegyzetelni az órákon. Le fogok maradni – sóhajtotta Pansy.

-         Viszont legalább biztos, hogy egyben maradsz óra végén is – húzta e la száját Daphné. Blaise megértően nézett Pansyra, aki tanácstalanul pislantott fel rá. Madam Pomfrey elég erős nyugtatókkal nyomta tele Pansyt. Tartott tőle ,hogy a régi környezet Pansyt ismét tettekre sarkallja. Pansy olyan nyugodt volt, akár egy alvó kisbaba. Békés, viszont ez nem az ő Pansyjuk volt.  Pansy elég sűrűn pislogott laposakat, mintha állandóan álmos lenne. Betegesen halk szavú volt, mintha a beszéd is fárasztaná.

-         Zsong a fejem. Olyan, mintha tucatnyi hangya szaladgálna a tarkómon, zsibbadok szerintem lepihenek egy kicsit – állt fel Pansy.

-         Sally-Anne fent van a szobában Pansy nem lesz egyelőre üres a lányháló, ne is próbálkozz – mondta Milly határozottan.

-         Csak aludni szeretnék – mosolygott rájuk Pansy. Hagyták, hogy Pansy egyedül mozogjon. Nem követhetik szüntelen mindenhová. Ráadásul most fényes nappal van. Sokan járkálnak a klubhelyiségben is. Pansy a lépcsőfordulón a falnak támasztva a tenyerét lassan haladt felfelé, amikor fekete lebbenő talár suhant neki. Csak a szele csapta meg. Fenyő illat áradt belőle. Pansy amúgy is szinte állt, neki meg sem kellett torpannia. Csak a lefelé igyekvő vett vissza a lendületéből, mielőtt Pansyt leborítja a lépcsőn, s gyorsan a falnak támasztva a tenyerét ellökte magát a szemközti falhoz, hogy megakadályozza az ütközést.

-         Bocs… - nyögte a tulajdonosa. Egy suhanó pillantás erejéig találkozott a tekintetük. Draco ledermedt. Pansy csak fátyolos szemekkel a következő lépcsőfokra meredt, s ugyanolyan nyugalommal folytatta tovább az útját. Draco a falnak dőlve levegő után kapkodva követte szemével a lányt, ahogy kiegyensúlyozottan, sőt kibillenthetetlenül csak haladt tovább a lányhálók felé. Nem szólt hozzá. A tekintete fátyolosan üres. Ettől a nagyveszekedés dühös szikrái is jobban estek Dracónak. De Pansy egyáltalán nem volt önmaga, a haragos gyűlölködő acsarkodó gonosz megjegyzésekkel szurkálódó rosszindulatú lány helyett most csak ez a tetszhalotti állapotú Pansy tért vissza a klubhelyiségbe. Draco lelke megremegett. Hiányzott a régi Pansy. Még akkor is ha most ádáz ellensége lenne.

Draco a Roxmortsi hétvégét a kastélyban töltötte. Taktikusan. Le sem ment a faluba. A gyanú így véletlen sem vetődhet rá. Ott sem volt, honnan tudhatna a történtekről. Crakkal és Monstróval kártyáztak. Unottan dobálta a lapokat. Egyáltalán nem érdekelte ez az egész. De valamivel foglalkoznia kell. S a legjobb az ha több szemtanú látja, hogy éppen mivel foglalatoskodik. Így a legtisztább. Éppen ezért Draco ügyelt rá, hogy a mardekárból rá lássanak a klubhelyiségben maradók. Próbált a kártyázásra koncentrálni, de valójában egészen máshol járt. Crak és Monstro elmélyedtek a lapjaikban. Olyan merengve nézték, mintha legalább női aktok lennének a kártyákon. Pedig Draco saját kártyájával játszottak, Draco pedig tisztában volt vele, az ő paklijában egyetlen női akt sincs. Az Blaise stílusa. Még nem játszottak az új keletű kártyapaklijával, de Blaise azt mondta, azt igazi kanbulikra tervezi. Hát Dracónak elképzelése sem volt Blaise miféle bulikat akar csapni. De ráhagyta. Neki aztán mindegy. Őt inkább az nyomasztja, hogy Fenrír hiába ment el Borginhoz, az öreg boltos semmi tanácsot nem tudott még mindig adni, hogy hogyan is javíthatná meg azt az átkozott volt nincs szekrényt. Bár Draco abban bízott, hogy a mai nap után ez már nem is lesz kérdés. Talán hamarosan már nem is kell ezen a feladaton törnie a fejét. Ő ha lenne egy kortynyi abból a Félixből. Akkor talán a lapjárása is jó lenne most. De ma sorozatban veszít, még Crakkal meg monstróval szemben is. Ez elég csapnivaló teljesítményre utal. Nem jön ez a szerencse. Se a szerelemben, se a játékban….vajon a feladatban?

Nott sietett pihegve Dracóhoz. Szó szerint az arcába zihálta a szavakat.

-         Draco!....Piton…hivat a szobájába! – pihegte.

-         Aham, kösz Nott! – felelte unottan Draco, s az asztalra dobta a kártyáját, s várakozón Monstróra nézett. A szemközt ülő fiú is kidobott egy lapot az asztal közepére. Nott még mindig várakozástól teljesen Dracóra nézett. – Szeretnél beszállni Nott? – emelte meg a szemöldökét Draco, hogy látta még mindig ott álldogál felette a fiú.

-         Hát…ha nem zavarok… - nyögte ki Nott. Még mindig ledöbbenve, hogy Draco nem teljesíti Piton utasítását. Nott közelebb húzott egy fotelt a kis kártyapartyhoz. Draco intett Craknak, hogy osszon újra. Már négyen játszottak. Keveset beszéltek. Szinte semmit. Mind a négyük apja az Azkabanban. Értik ők pontosan, hogy mi a helyzetük. Nem kell erről beszélni. Eléggé lehangoltak ők, tele problémával, nem kell ezt még megbeszélni is.  Már kemény két órája csak kártyapartyztak, amikor Urquarth, a mardkár kviddicskapitánya lépett oda a kártyázókhoz.

-         Draco, holnap várlak edzésen, és jó lenne ha meg is jelennél végre, tudod, még mindig te vagy a mardekár fogója! Ja és Piton azt mondta, hogy vár a szobájában, ez parancs! – mondta a fiú. Draco biccentett neki, s mintha mi sem történt volna folytatta a kártyázást. Monstro, crak és Nott is futó pillantást váltottak vele az arcuk előtt legyezőszerűen szétteregetett kártyalapok felett, aztán ismét elmerültek a játékban. Peregtek a homokszemek. Teltek a percek. Aztán nagy csattanással feltárult a klubhelyiség ajtaja. Piton vonult be háta mögött vitorlát bontó fekete talárral, s körbenézett, majd egyenesen Dracóék asztalához vette lépteit.

-         Draco, beszédem van veled! – szólt vontatott mély hangján. Draco kedvetlenül felnézett a házvezetőtanárára. Az asztaltársasága még sosem látta Dracót így nézni Pitonra. Szinte neheztelve a tanárra, amiért megzavarta a kártyázását. Draco háromszor is nekikészülődve, de végül hátratolta a foteljét, s felállt. Piton megragadta a vállát, s az ablakmélyedésbe vonta.

-         Draco, ha azt mondom várlak a szobámban, akkor elvárom, hogy meg is jelenj! A házvezetőd vagyok! – sziszegte Piton.

-         Ne utasítgasson, sé ne hivogasson a szobájába, különbeszélgetésekre! Ha valamivel baja van küldjön büntetőmunkára, jelentsen Dumbledorenál – súgta vissza dühösen Draco.

-         Egyiket sem akarom, tudod jól – felelte kimérten Piton. – Roxmortsban, az egyik iskolatársad egy különösen elátkozott nyaklánc miatt majdnem meghalt. Tudsz valamit az esetről? – kérdezte kutatva Draco szürke szemét.

-         Honnan tudhatnék róla? Végig itt voltam a klubhelyiségben – rántotta meg a vállát Draco. De magában fortyogott! AZ az ostoba csaj! Kibontotta a csomagot! Hát aki kíváncsi az megjárja! Asszonyi kíváncsiság! Egyik nő sem különb. Izgatta, hogy mi van a csomagban! Hát tessék! Magára vethet!Mit kíváncsiskodott! Viszont ezzel egy próbálkozása elúszott! Tudta, hogy nem jár ma sikerrel! Szinte érezte. Draco eltépte a tekintetét Pitonéból.

-         Ha a te kezed van a dologban Draco…akkor nagyon meggondolatlan voltál! Fegyvereket adsz mások kezébe. Nem lett volna szabad felügyeletlenül hagynod a tervedet! Ha eltervezted, a kivitelezését is köves végig! Ez így nem megoldás! Potter így is téged gyanúsít! – súgta halkan Piton.

-         Mondtam már semmi közöm hozzá! – csattant Draco mérgesen.

-         Halkabban! – intette Piton.  – Engedd hogy segítsek! Tudod, hogy tudom mi a feladatod. De ez a nyakláncos téma a lehető legrosszabb megközelítése volt a feladatnak.

-         Nem érdekel a véleménye, ez az én dolgom, emgoldom majd máshogy – zárkózott el Draco.

-         Van más terved is a feladat teljesítéséhez? – kérdezett ár Piton.

-         Megmondtam, nem beszélek magának erről. Tudom hogy csak meg akar előzni, hogy kiérdemelje a Nagyúrnál a jutalmat! De nem engedem! A feladatot én kaptam én is fogom megoldani! – erősködött Draco.

-         Segítenék! Letettem a megszeghetetlen esküt anyádnak! Ha neked nem sikerül, úgyis nekem kellene megtennem – jegyezte meg szárazon Piton.

-         Honnan  veszi, hogy nem sikerül megoldanom! Az meg a maga baja, hogy felelőtlenül esküdözik össze-vissza – hadonászott Draco. – Eresszen! És ne hivogasson a szobájába! Szálljon le rólam!

-         Draco! Óvatosabbnak kellene lenned! –szólt utána Piton.

-         Az vagyok – morogta Draco, s odaszólt a kártyázóknak. – Mára elég volt fiúk. Felmegyek a könyvtárba – sietett ki Draco. S senkivel sem foglalkozott. A könyvtárban végre senki sem zaklatta. Elege volt ma mindenből. Tényleg semmiben sincs szerencséje. Az első terve kudarcba fulladt. Rosszul indul ez az egész feladatteljesítés. S ráadásul most új ötleten kell törnie a fejét. Olyanon, amivel nem bukik le, amit nem kell közvetlenül neki elvégeznie. Semmiképpen sem akart szemtől szembe az igazgatóra támadni. Azért az komolyabb feladat lenne. Biztos el tudja más módon is intézni. Csak gondolkodnia kell. Újra törheti a fejét…