Már rosszul indult a napja. Még ki sem tette a lábát az ágyból és máris. Hogy lehet ennyire szerencsétlen? Csurom nedves a nadrágja. S milyen régen volt ilyen élménye! Talán két évvel ezelőtt utoljára. Pansy alatt sose. Azóta se. Most meg tessék! Mintha visszafejlődött volna. Érzelmileg biztos így is van. Draco a homlokát dörzsölve próbálta feleleveníteni, hogy mégis kiről álmodozhatott. De bármennyire is próbálta elterelni képtelen fantáziáját, egyetlen arc ugrott be. Szívalakú kerekded babaarc. Szőke lebbenő haj és smaragdszemek. Draco felrántotta a takaróját, s mérgesen rontott a fiúhálóba. Még jó, hogy korán kel. Hogy alig tud aludni. S abban a kevés órában, amit legalább pihen, abban is gyötrik. Most úgy látszik Astoria a soros a gyötrésében. Draco éppen elzárta a csapot, amikor Blaise belépett a fiúmosdóba. Draco gyorsan a karjára dobott egy törülközőt.

-         Na mi van? Nem bírsz aludni? – mordult rá Draco.

-         Seaffy az a dög felébresztett – morogta álmos szemekkel Blaise. – Kanos kedvében van, majd átküldöm Karmillához had szokjanak össze egy kicsit – vigyorgott Blaise.

-         Aha – Dracónak furcsa mód egyből az ugrott be, hogy vajon Seaffyt miután bemászott Karmilla macskakosarába, Blaise is követi Pansy ágyába? – Draco gyorsan elhessegette a gondolatot.

-         Indul hopponálási tanfolyam, most a hétvégén lent Roxmortsban. Feliratkozol? – kérdezte Blaise fogmosás közben.

-         Jah, majd lenézek – bólintott bambán Draco, azzal kilépett a zuhanyzóból.  Draco külön reggelizett a régi társaságtól már fél éve. Csak Monstro és Crak kísérték rendszeresen és hűségesen. De étvágya neki sem volt. Éppen úgy csak belepiszkált a tányérjába, mint ahogy Pansy nézte étvágytalanul a pépesre turmixolt reggelijét. Kevésbé tűnt kábának a lány, mint korábban. Draco persze nem tudta, hogy az utolsó ampullával végeztek. Pansyból pedig a szünet alatt szépen kitisztulta nyugtató. Bosszúsan kanalazta az ételt.

-         Mond Blaise mi lenne ha előbb te vennéd a szádba, s miután a nyálenzimeid szétbontották csak utána köpnéd át az enyémbe? Elegem van ebből! – csattant Pansy olyan hangosan hogy Dracóhoz is eljutott a hangja. – Utálom, hogy már azt is elfelejtem hogy kell rágni. Mi értelme így élni is?! Hagyjál békén! – lökte el Blaise kezét ingerülten Pansy, ahogy néhány falat után egyszerűen otthagyta a reggelijét. Na legalább Pansynak sem könnyebb az élete. Ha más nem legalább ez vigasztalhatja Dracót. A nap a későbbiekre sem tartogatott sem Draco sem Pansy számára jobb időket. Lumpsluck bájitaltanóráján ugyanis a mérgekről és ellenmérgekről tanultak már órák óta. Ami az egész mardkár évfolyamnak, elég kínos ügy volt. A többi ház természetesen nem tudott róla, talán maga Lumspluck sem, hogy milyen kényes témát feszeget valahányszor a mardekár asztalnál beszél a mérgekről. Pansy többnyire lesütött szemmel tűrte, csaknem beásítva Lumpsluck arcába. Végtelen békével nézelődve a bájitaltanteremben. De mindez csupán a komoly nyugtatóbájital erősségének volt köszönhető. Mára ha Draco kételkedett benne, hogy Pansy eddig nyugtatókon élt akkor napnál is világosabban kiderült, hogy Pansy kezelése végetért. Blaise és Daphné padja mellett ült Pansy és Milly. Amikor lumpsluck kiadta az utasítást:

-         Mindenki vegyen el egyet az asztalomon álló fiolák közül. Az óra végéig készítsétek el a benne talált méreg ellenszerét. Ne feledjetek el védőkesztyűt használni! – Pansy kirontott a méregfiolákhoz s türelmetlenül kezdte válogatni a számára legmegfelelőbbet. Milly segélykérőn pillantott Blaisere. Te jó ég! Egy óra, amin ez az ostoba tanár kész mérgeket tálcán nyújt Pansy elé! Merlinre mi lesz ebből? Lumpslucknak nyilván fogalma sem volt, hogy egy hosszú kezelés utáni lelkidepresszánsok alatt élő diákja most mindenféle szerek nélkül ül az óráján. Ráadásul úgy, hogy már egyszer kísérletet tett öngyilkosságra éppen méreggel. Draco a hátsó padban húzódott meg. Az egész mardekáros évfolyam feszengve ült. Képtelenek voltak másra figyelni. Pansyn kezdett az őrület jele megmutatkozni. Draco pontosan tudta mit keres. Pansy elég jól ismerte a mérgeket. Akárcsak Draco. Pansy a lehető leggyorsabban ható mérget kereste. Hogy többé ne legyen olyan baleset, mint Blaise beavatkozása. Végiglökdöste és kotorta az össze üvegcsét a tálcán és egy élegedetlen ciccegés kíséretében kiválasztott egyet. A markába szorongatva a fiolát határozottan felvetett fejjel visszalépett az asztalához. Több tucat méreg Pansy orra előtt. A mardekárosok zavartan oldalaztak ki, s emeltek le egy-egy fiolát. Pansy összepréselt ajkakkal feszülten figyelt. Nagyon félelmetes volt. Most nyugtatók nélkül. Akár egy elvadult elszabadult vadállat. Nem nézett véletlen sem Draco felé. Éppen elég volt számára a tudat, hogy egy légtérben van a fiúval. Pansy lecsavarta a fiola fedelét, s a szájához emelte. Milly levegő után kapva csaknem sikoltott. De Pansy előbb beleszagolt a fiolába. Minden mardekáros levegőjét visszatartva reszkette végig a perceket. Hatalmas botrány lesz. Pansy nem félt sosem a nagyjelenetektől. HA kellett. Senki sem volt nyugodt, amíg Pansy kezében volt a méreg. Egyszer már megtette. Mi akadályozná meg, hogy másodjára is megtegye? Blaise pontosan érezte mennyire feszült a helyzet és a légkör. S ki más léphetett volna fel? Nott véletlen sem. Dracóról szólni sem érdemes ebben a helyzetben. A lányokról úgy szintén. Draco hát átlépett Pansyhoz. Draco nem hallott semmit a beszélgetésükből, de pontosan el tudta kézpelni, hogy mi zajlik közöttük ,halk sziszegésként.

-         Pansy, add ide a méregfiolát! – tartotta a tenyerét Blaise.

-         Nem. Az enyém! – fordult el Pansy.

-         Azt mondtam add ide! Ne trükközz semmi esetre sem, egy csepp méreggel sem fogsz kisétálni a bájitaltanteremből ,s ha kell magam töröm el a kezedet, hoyg biztos legyek benne – morogta Blaise Pansy tarkójára.

-         Engedj el! Tálcán kínálják, miért ne éljek vele? A sors is így akarta, hogy ma itt legyek – mosolygott hisztérikusan Pansy. Blaise teljes erőből maga felé rántotta a lányt, majd a padhoz nyomta. Teljes súlyával ránehezedve, s a lány markából próbálva kifacsarni a fiolát.

-         A mérget! – mondta erőszakosan. Pansy szinte a padjára feküdt úgy préselte Blaise az asztalhoz. Nem akarta, hoyg elmeneküljön a lány. A külső szemlélőknek csak annyi látszott, hogy Blaise valami titokzatos oknál fogva rágerjedt Pansyra és éppen a bájitaltan óra kellős közepén akarja meghúzni vagy hasonló. Még Lumpsluck is csak elnézően bazsalygott az orra alatt. S fogalma sem volt mit titkolnak előle a mardekárosok mikor egy emberként lélegzetvisszafojtva várják a fejleményeket.- Pansy! Add ide!

-         Nem – nyüszítette Pansy ,ahogy érezte Blaise erős marokkal szorítja a csuklóját a,hogy próbálja lefejteni a fioláról Pansy ujjait. – Hagyj békén! Eressz! Mindenki minket fog nézni! – szorította a tenyerét Blaise mellkasára Pansy.

-         Engedd el! Add ide a mérget! – Pansy érezte ,hogy az erős férfimarkok olyan erősen szorítják a csuklóját, hogy kezdenek elgyengülni az ujjai. Elszorította az ereket. A vér alig jutott el  a kézfejébe. – Butaság lenne Pansy tudod jól! Csillapodj le kérlek! Keverjek neked itt egy nyugtató bájitalt? – vonta fel a szemöldökét kérdőn Blaise.

-         Nem kell kösz – sziszegte Pansy. – Engedd el a karom, elájulok annyira szorítod.

-         Attól hogy elszorítom a kezed még nem fogsz elájulni nyugodj meg – feszült Pansy csipőjének Blaise. Pansy derekába vágott a pad széle. Már tényleg fájt, ahogy Blaise erőszakosan nehezedett rá. De muszáj volt. Nem rendezhet a lány jelenetet a többi ház előtt, egy óra közepén.

-         Engedd el szépen! S láss hozzá az ellenméreg elkészítéséhez – búgta Blaise, majd erőszakosan rányomta a száját Pansy ajkára. Látszott, hogy Pansy nem akarja viszonozni a csókot. De Blaise erőszakos durva csókjának, a nyomásnak engedve Pansy végül mégis viszonozta a csókot. Látszott ahogy teljesen elernyed. Oda volt minden ellenállás és dac. Csak Blaise csókjába zuhant. Draco olyan erősen markolta a fioláját, hogy csaknem összeroppant a tenyerében  az üvegcse. A szeme láttára smárolt Blaise és Pansy. Borzalmas volt nézni is. S késztetést érzett, hogy leüsse Blaiset itt Lumpsluck orra előtt. Csak az üvegcsörömpölése hallatszott. Pansy ökölbe szorított keze elengedte a fiolát, s az csattanva tört szét a kövezeten. Pansy mindneről megfeledkezve túrt Blaise sűrű sötét hajába. Egy másodpercig tartott a forró ölelés, amit Daphné erőszakos ciccegése zavart csak meg. Dölyfösen nézte a párost.

-         Utállak! – sziszegte Pansy az elhúzódó Blaisenek.

-         Ez a köszönet a megmentődnek – forgatta a szemét Blaise. – Légy jó kislány Pansy! Rajtad tartom a szemem! – figyelmeztette a lányt. A lehető legrosszabb, hogy a szünet után éppen mérgeket pakolt eléjük Lumspluck. Ráadásul így, hogy Pansynak először kellett szembesülnie a mérgekkel teljesen tiszta fejjel. Azért erős volt a kísértés a számára. Mindenki megkönnyebbülve lélegzett fel. Pansy az üstje felé fordult. Lumspluck aki már éppen köszörülgetni akarta a torkát s rászólni Blaise-re hogy talán mégse az óráján művelje ezt, tovább sétált. Az incidens senkinek sem tűnt fel. Csak a mardekárosok, akik tudták mivel néznek szembe, csak ők vették észre a kis intermezzót.

-         Szállj le róla jó! – morogta Daphné Blaisenek. – Lump partyjára menet még elnéztem nektek, de most már bemosok Pansynak is ha még egyszer lesmárolod világos?

-         Valahogy észre kellett térítenem – modnta ártatlanul Blaise.

-         Legközelebb inkább pofozd fel az is észhez térítené – vágta rá bosszankodva Daphné. A bájitaltanóra szerencsére eseményteleül zajlott tovább. Dracót messze elkerülte Lumpsluck, az óra végeztével csak egyetlen mardekároshoz lépett oda.

-         Letelt az idő… - harsogta kedélyesen Lumpsluck. – Lássuk ki mire jutott. Blaise? – hajolt a fiú üstje felé Lumpsluck. – Mit tudsz mutatni nekem? – Blaise csak érintőlegesen nézett a tanárra. Természetesen nem a feladatot oldotta meg. Nem ellenmérget készített hanem nyugtatófőzetet Pansynak. Lumspluck fejét vakargatva meredt az üstbe. Sejtette, hogy Blaise is tisztában van vele ez nem ellenszérum, akkor meg miért csinálta ezt az egyik legjobb bájitalfőzője? Aki gyógyítónak készül? Lumspluck tovább sétált. Blaise pedig a köpőedény mellől leemelt egy üvegpoharat, s beleöntötte a bájitalt. A kezében a nyugtatófőzettel Pansyhoz lépett. A lány kedvetlenül kavargatta az üstjét.

-         Neked főztem – tette az asztalra a poharat.

-         Méreg? – kérdezett rá Pansy gúnyosan.

-         Annál sokkal jobb. Jót fog tenni meglátod. S legalább nem intravénás… - mosolygott rá Blaise. Pansy fáradt mozdulattal de megemelte a poharat.

-         Hát az is haladás – húzta el a száját Pansy, s gondolkodás nélkül egy hajtásra kiitta. Függő volt. Egyszerűen rászokott a nyugtatókra. S most teljesen agresszívvá vált nélküle. Blaise egy sokkal gyengébb nyugtatót főzött, csak hogy Pansy mégis érezze a könnyed állapotot. Nem igazán volt jó érzés bájitalfüggőségben látni és tudni Pansyt. Még akkor sem, ha már tulajdonképpen külön utakat jártak. Pansy mindig erős idegzetű volt. Szikár. Kemény nő. Akit nem lehet megtörni. Messze nem úgy, ahogy Dracót megtörte a feladat. Erre tessék. Mindketten tévesen hitték, hogy erősen állják az élet viharait. Mindketten valami olyat kaptak, amivel nem tudnak megbirkózni. Ami meghaladja az erejüket. Pansy elsőként távozott a bájitaltanteremből, lecsillapodva, lenyugodva.

A hétvégén Lumpsluck ismét fogadást adott. Daphné végre elégtétellel húzhatta magára mély dekoltázsú méregzöld bársonyruháját. Alig takarta a fenekét a szoknyarész. Spagettipántos ruha, a mellei csaknem kibuggyantak a ruhakivágásból. Palackzöld lakkcipőt húzott hozzá. Formás combjainra fekete áttetsző harisnya simult a lábszárán végig hosszanti csíkban hullámzó fekete kígyómintával. Fekete smaragdköves bársonyszalagot kötött a nyakára. Lakkjának a színe is követte a megjelenésében visszaköszönő sötétzöld színt. A szemét húzta ki vastag türkiszzöldes ecsettel, egészen hosszan, amitől még hatalmasabbnak és még macskásabbnak tűntek a szemei. Sűrű sötét szempillája lebegett, ahogy a tükörben újra és újra átnézte, hogy egyenlően festette ki a szemhéját.  A haja feketén omlott alá magasan megemelve a hajtőtől,  lágyan, nehéz eséssel. Mindenütt feszült rá a ruha, kihangsúlyozva Daphné páratlanul tökéletes alakját. Formás kerek fenekét, széles csípőjét, feszes húsos combjait. Ráadásul Daphné úgy tudott magas sarkú cipőbe járni mint egy nő sem. Most is legalább arasznyi magas sarkú cipőjében a legtermészetesebben lépkedett. Amikor Daphné leért a klubhelyiségbe a lányok együntetűen tátották el a szájukat.

- A fenébe is meglátlak és menten megmérgezem magam – jegyezte meg ironikusan Pansy. Draco a háttérben csendben próbálta elfojtani a nevetését a megjegyzésen. 

- Bárkit lepipálok ma…is – tette hozzá elégedetten Daphné.

- Hát ez a méregzöld szín, szinte itatná velem a mérgeket – méregette Daphnét Pansy. Blaise szintén méregzöld dísztalárban volt, Mindketten bársonyban. Fessen, elegánsan. Annyira összepasszoltak hogy fájdalom volt nézni is. Nagyon összeillő párost alkottak. Daphné akármilyen magas cipőt is húzott mégsem tudott magasabb lenni Blaisenél, ami megnyugtató volt Blaise számára. Most is Daphné halántékának szorította az ajkait s mélyen belélegezte Daphné hajának illatát. Bárhogy titkolta is az ami Daphnéhoz fűzte, soha semmihez sem hasonlítható, sem az érzés, sem a kapcsolat. S valahogy Blaise tényleg ezen a Lump Klubbon volt igazán elemében. Olyan amilyennek senki sem látta.

- Jó mulatást! – ásítozta Pansy a kanapéra húzva a lábát, s Karmillával játszadozva. Milly is a párosban gyönyörködött. Blaise kézen fogva a lányt megindult vele a Lump Klubba, Lumpsluck szobája felé.  Maga is elmerengett azon miért húzta-halasztotta ilyen sokáig Daphnéval közös fellépését a Lump Klubban. Daphnéban semmi szégyellnivaló nem volt. Ellenkezőleg. Daphné az, akivel bármelyik férfi szívesen jelenne meg, mert jól tudja, minden férfi megirigyli tőle ,hogy egy ilyen nője van. Talán éppen ezért. Daphné az ő smaragdja. S igyazán úgy akart megmutatkozni Daphné előtt, hogy már magabiztos fesztelen, és bejáratott körei vannak. Vagyis férfi. Akinek szerteágazó kapcsolatai vannak, akire rá lehet bízni a családot, akinek az oltalma alatt biztonságban érezheti magát bármelyik nő. Daphnénak pontosan ezt az oldalát akarta ma megmutatni. Ezért vonakodott elsőre Daphnét hívni. Ezért választott egy teljesen tapasztalatlan és ártatlan lányt, akinek ez számított a legkevésbé. Ezért Daphné az, akit Blaise még nem is tudja, de az utolsó Lump Klubba hozott el. Ugyanis Lumspluck a jövőben már nem fog összejöveteleket rendezni. Ezért hívott meg mindenki mást Blaise. Hogy kellő gyakorlattal, tapasztalattal és fölénnyel léphessen ma be Lumspluck fogadására. Ahogy tökéletes harmóniában egyformán látványos külső tulajdonságaikkal, mindketten vonzó külsővel párként léptek be a terembe Lumspluck tekintete azonnal megakadt Blaise-en. Végigmérte a párost, s miközben Blaise Daphné kezét fogva indult meg szokásos esti beszélgetésén, Lumspluck odakacsintott Blaisere, s Blaise is visszakacsintott. A két férfi most szavak nélkül is megértette egymást. S Blaise véletlen sem árulta el Daphnénak, hogy teljes mértékben Lumspluck kívánságát teljesítette az utolsó lump Klubra érkezve. Azt a lányt hívta el, aki a legfontosabb neki. Akinél soha egyetlen nő sem lesz fontosabb. Mert Daphné csak egy van. Daphné a tökéletesség. S Lumspluck elismerő pillantásában benne volt ez is. Hogy igen. Teljesen megérti, hogy ez a lány nagyon sokat jelent Blaisenek. Mert valóban egy kincs. A legszebb nőt Blaise az utolsó éjszakára tartogatta. Blaise bemutatta a lányt azoknak, akiket nem ismert a klubtagok közül. A régi meghívott vendégeket. Sanguinivel Blaise kedélyesen elvitatkozott ,hogy melyikük szívná ki jobban Daphné nyakát. Amin a lány csak nevetett, s csillogó szerelmes szemekkel Blaisere vetítette sugárzó mosolyát, amitől Blaise egyszerűen összeesni készült. Kiment a lábából mindne erő ha ránézett a lány. S már évek óta mindig ugyanezt érzi. Senki nincs rá ilyen hatással mint Daphné. S Daphné is csodálta most teljes pompájában Blaiset. Ahogy a rá jellemző közvetlenséggel, humorral, finom modorral minden lump taggal beszélget néhány szót. Ahogy két csoport között áthaladva Daphné fülébe súgdos, amitől Daphnén minduntalan végigfut a borzongás. Blaise suttogva avatja be Daphnét a legmélyebb titokba. Hogy a Lump Klub valójában a házakat szünteti meg. Aki belép a klubszobába az egyben kilép a Roxfort házaiból, s csupán önmaga. Elfelejtik, hogy a kiddicsmeccsen bordán könyökölték egymást, hogy nonverbálisan próbálták a másik talárját felgyújtani vagy egyéb apróságok. Mert más az élet és más az iskola. Itt mind azért vannak, mert Lumspluck kitüntette őket, s érdemesnek találta mindannyiukat arra, hogy felnőttekként felfogják itt nem házak közötti ellentét van hanem kompremisszumokban gazdag kapcsolatok épülnek, amik a jövőben felbecsülhetetlenek lesznek. Ezért nem volt alkalmas erre senki más a mardekárból. Mert senki sem tudja elfelejtenia mardekárból, hogy kicsoda is valójában. S Blaise mindezt azért mesélte el Daphnénak, mert pontosan tudta, hogy Daphné az egyetlen a mardekárból, aki meg is érti ezt. Sőt azonosulni is tud ezzel. Ahogy Blaise gondolkodásával oly sokszor ilyen tekintetben összecsengett a véleménye. Daphné most is ámulva figyelte ,hogy létezhet ilyen a Roxfort falai között. Csodálta Blaiset azért hogy ilyen. Hogy ennyire komoly gondolkodású. Figyelte, ahogy Blaise beszélget a tagokkal, az ismerősökkel, mindenki mint régi barátot köszönti, ahogy Blaise figyelmesen mindig bevonja a társalgásba Daphnét is,de olyan simulékonyan, hogy ez sokszor Daphnénak magának sem tűnik fel. Pezsgőt kortyolgattak közben mindketten, a pezsgőspohár felett összevillantva a tekintetüket. S Blaise is a szeme sarkából figyelte, ahogy Daphné azonnal beleveti magát a társaságba. Mestere volt Daphné is a társasági életnek, fesztelenül mozgott. Úgy ahogy senki más Blaise mellett. Magabiztosan. Csaknem olyan rutinosan, mint maga Blaise. Bámulatosan könnyen illeszkedett be. S azonnal lecsapott arra, akit Blaise sejtett is, hogy Daphné be fog hálózni. Dirk Cresswell a minisztériumban dolgozott. A mágus-kobold kapcsolatok hivatalának vezetője volt. Vagyis Daphné pályájának egyik köztponti személye akár ez a Dirk is lehet. A Gringottsi ügyekkel ugyanis szorosan kapcsolatban áll, ugyanis a mágus-kobold kapcsolatok éppen itt nyilvánulnak meg a legerősebben. A Gringotts a koboldoké, a mágusok pedig sokszor folyamodnak a hivatalhoz különböző ügyekben. Daphné akár a kobra csapott le áldozatára. Mohón, rámenősen, lényegre törően. Dirk egyetlen hátránya, hogy mugli származású. Ami azért a viszolygást még tartja Blaiseben és Daphnéban is. De Daphné azért eléggé érzéketlen és érzelemmentes tud lenni, ha komoly üzletről van szó. Blaise tapintatosan magára hagyta Daphnét Dirkkel, hogy  a lány bevethesse személyes varázsát. De féltékenyen szüntelen visszanézett a lányra. Amikor Dirk már a számtalan elfogyasztott pezsgő, Daphné hajdobálása és a lány mély tüzes tekintete hatására már egyre intimebben érintette a lányt Blaise úgy döntött ideje megszakítania a beszélgetést. Félbeszakítva a beszélgetést Daphnét kihúzta a társaságból. Kéz a kézben tették a kiürült pezsgős poharaikat a tálcára, s ahogy összevillant a tekintetük Blaise puhán ajkon csókolta a gyönyörű lányt. Ideje, hogy kettesben félrevonuljanak s kiélvezzék az est hátralevő részét csak egymás társaságában.